Meddig lehet nyújtózkodni?

A keresletélénkítő politika határai

A gazdasági kormányzat döntése a belső kereslet vezérelte növekedés mellett korántsem a szeptember 11-ei amerikai terrortámadás nyomán kialakult helyzetre adott válasz. Annak gyökerei jóval előbbre, tulajdonképpen már a Széchenyi-terv előkészítéséig nyúlnak vissza. A New York-i tragédia után elmélyült kedvezőtlen világgazdasági fejlemények terelték a kormányzat gazdasági döntéshozóit abba az irányba, hogy a korábban csak a fenntartható növekedésre enyhe "ráadásaként" tekintett keresletbővítő elemek felerősödtek a gazdaságpolitikában. Mindez azonban lépésenként, de végül határozott irányvonalat véve ment végbe. Felfogásunk szerint a Széchenyi-tervvel már beindult, majd szerény elemmel bővült augusztusban az exportáló kis- és közepes vállalkozások árfolyamveszteségeit enyhíteni szándékozó csomaggal, és annál jóval erőteljesebb lökést kapott a 2000-es költségvetés zárszámadásához csatolt, 2001-es költségvetési módosítócsomaggal. Tetőpontját viszont a "Széchenyi-plusz" néven ismertté vált gazdaságélénkítő programmal érte el.

Csöndes kiigazítás

Az év második felében, ahogy a külvilágból egyre borúlátóbb előrejelzések érkeztek, úgy szaporodtak meg a gazdasági kormányzat vezető reprezentánsainak megnyugtató és bizakodást tápláló megnyilatkozásai. Igaz, már áprilisban felül kellett vizsgálni a kormányzat inflációs prognózisát, de a növekedési esélyek megítélésében augusztusig fennmaradt az optimizmus, amikor még úgy látszott, hogy a világgazdaság legkorábban a negyedik negyedévben lábalhat ki a lejtmenetből. A GDP idei bővülésére vonatkozó előrejelzést a korábbi 5 százalékról 4,5 százalékra mérsékelte a kormány, és már akkor jelezte, hogy az infláció éves átlagban várhatóan nem csökken 9 százalék alá, holott addig 8-9 százalék közötti fogyasztóiár-emelkedést jelzett erre az évre.

Az idei kilátásoknak a Pénzügyminisztérium neve alatt kiadott enyhe, de nem jelentéktelen átértékelése lényegében visszhangtalan maradt a maga idejében és alig két héttel később teljesen háttérbe szorította a New Yorkot és Washingtont ért terrortámadás várható következményeinek és a világgazdaságra gyakorolt hatásának latolgatása. Augusztusban a kormány még úgy ítélte meg, hogy Magyarország 2001. második félévi növekedési üteme alapvetően a külső konjunktúra lassulásának mértékétől függ. Azzal kalkulált, hogy a külkereskedelmi forgalomban az előző évhez képest bekövetkezett kedvezőtlen változás 2001-ben 0,5 százalékponttal fékezi a növekedés ütemét. Ha lehet, még kevesebb figyelmet keltett akkor, augusztusban, hogy a kormány ehhez az előrejelzéséhez is megszorításokat fűzött. Az, hogy a külgazdasági kapcsolódások, azaz a nettó export, az áruk és szolgáltatások importtöbbletének révén a GDP növekedési üteme legfeljebb 0,5 százalékponttal és ne annál nagyobb mértékben fékeződjék, csak azzal a feltétellel lehetséges, hogy a vállalati szféra gyorsan alkalmazkodik a forint felértékelődésének hatásához és az importárak gyors begyűrűzése révén leszorítja termelési költségeit. A költségek leszorítására a béreket tekintve csak 2002-től látszik lehetőség.

Ekkor még úgy tűnt, hogy némi nézetkülönbség áll fenn a gazdasági és a pénzügyi tárca között, hiszen Matolcsy György büszkén emlegette, hogy mintegy 2 százalékkal mérsékeltebb GDP-növekedés lenne csak elérhető 2001-ben az autópálya-építés, a lakásprogram és a Széchenyi-terv nélkül. Ezzel szemben a PM-ben szeptember 11-e előtt úgy látták, hogy Magyarországon döntően a külpiaci lehetőségek határozzák meg a növekedés ütemét.

Lassuló növekedés világszerte

Az Amerikát ért terrortámadás után egyértelművé vált, hogy a világgazdasági környezet várt javulása még távolabbra tolódik, és ebben az évben a vártnál is jobban gyengül az Egyesült Államok és Nyugat-Európa teljesítménye.

Az év második negyedében az Egyesült Államokban a GDP stagnált az előző negyedévhez képest, és 2000 április-júniusához képest alig 1,2 százalékkal nőtt, holott egy évvel korábban a növekedési ütem 5,2 százalékos volt. Az Európai Unióban a növekedési ütem 2000 és 2001 második negyedéve között 4,4 százalékról 1,2 százalékra esett vissza.

Az OECD félévente kiadott legutóbbi előrejelzése azt mutatja, hogy az idei lassulás jövőre is folytatódik, és az alacsonyabb idei bázis sem segíti a kedvezőbb mutató elérését 2002-ben. Az OECD-tagországok átlagos gazdasági növekedése jövőre 1,2 százalékos lesz a szervezet októberi prognózisa szerint, míg az előzőben még 2,8 százalékot valószínűsített. Az Egyesült Államokban az OECD 1,3 százalékos növekedést vár 2002-re a fél évvel korábban jelzett 3,1 százalék helyett. Az EU-ra vonatkozó előrejelzést 2,7 százalékról 1,5 százalékra csökkentették. Japánnak 0,8 százalékos visszaesést jósolt a szervezet az év közepén jelzett 1,1 százalékos növekedés helyett.

Összességében jövőre a GDP az ideihez hasonló ütemű, 3,8-4,3 százalékos bővülésével számolnak a gazdaságkutatók. A magánfogyasztás és a belső felhasználás növekedése várhatóan meghaladja a GDP ütemét, ami az importtöbblet emelkedése nyomán a kereskedelmi és a fizetési mérleg enyhe romlását idézi elő. Az ipari termelés és a beruházások alig észrevehető enyhe javulása csak az 2001-es évhez képest lesz kimutatható, és továbbra is jóval elmarad a 2000-es dinamikától. Az infláció mértékének csökkenését valamennyi kutató prognosztizálja, éves átlagban 6,5-7 százalékosra várja. Ennek ellenére valószínűtlen, hogy a jegybank inflációs célkitűzésének megfelelő 3,5-5,5 százalékos sávba beférjen 2002 decemberében. Amint azt a GKI Gazdaságkutató Rt. előrejelzése hangsúlyozta, a költekező költségvetési politika megakadályozza az inflációs cél elérését. A monetáris politika nem veszi tudomásul, hogy a kormányzat másfajta gazdaságpolitikát követ, és ezzel lehetetlen helyzetbe hozza önmagát, amely a monetáris politika hitelességének elvesztéséhez vezet. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) által követett dezinflációs cél ahhoz kell, hogy a 2004-re várt EU-csatlakozás után két évvel az ország a monetáris uniónak is tagjává válhassék, mert ahhoz 2005-ben és 2006-ban 3 százalékos inflációt kellene elérni. Járai Zsigmond jegybankelnök azonban a határokon túl nyugat-európai pénzügyi körök előtt már célozgatni kezdett arra, hogy ez a kitűzött határidő akár két-három évvel is kitolódhat. A fizetési mérleg romlását erősíti, hogy választási években a külső befektetők általában óvatos magatartást tanúsítanak, és az új kormány felállásáig, a gazdaságpolitika körvonalainak kirajzolódásáig rendszerint visszafogják befektetéseiket. Ezzel a külső eladósodás enyhe növekedése következik be.

A kormány és az MNB azonban már bejelentette, hogy a lejáró külső adósság törlesztését a belső piacról fogja fedezni, ami a devizaadósság csökkenését eredményezi, ám a külső adósság annyiban csökken csupán, amennyit a megnövekedett forintkötvény-kibocsátásból a belföldi megtakarítások vesznek fel és nem külföldi befektetők vásárolnak meg.

A GKI azt várja, hogy az expanzív jövedelemkiáramlással szemben a belső egyensúly enyhe korrekciója a hatósági energiaárak jelentősebb emelésével valósul meg 2002-ben. A Pénzügykutató azonban az ősszel esedékes helyi választásokra való tekintettel nem vár kiigazítást.

A magyar gazdasági kormányzat reprezentánsai a deklarációk szintjén változatlanul az egyensúlyi követelmények megőrzése, az infláció leszorítása és a viszonylag magas, az EU szintjének kétszeresét meghaladó növekedési ütem fenntartása mellett állnak ki, de a kialakult feltételek között egymással összeegyeztethetetlen követelmények közül a döntések egyértelműen a növekedésnek adnak prioritást. Ezzel egyszersmind az is kimondatik, hogy a növekedés érdekében megengedhető a külső egyensúly mutatóinak, a fizetési mérlegnek és a külkereskedelmi egyenlegnek a romlása, a belső egyensúlyi követelmények lazítása, azaz az államháztartás hiányának növekedése, amelyet a követett gyakorlat ügyesen elleplez, és arról kormányzati és jegybanki körökben is mély hallgatásba burkolóznak, hogy feltehetően az idén kisebb, jövőre valamivel nagyobb inflációs áldozat is elkerülhetetlen lesz.

Expanzív költségvetés

A kormány expanzív keresletbővítő szándéka kiviláglik a 2001-es költségvetési törvény módosítására irányuló javaslatokból, amelyeket még augusztusban terjesztett be az Országgyűlés elé. (A módosítócsomagot a parlament november 12-én elfogadta – a szerk.)

A javaslat szerint a tervezettnél magasabb infláció és bérkiáramlás következtében a központi költségvetés bevételei 170,9 milliárd forinttal emelkednek, a társadalombiztosítási alapoknál 114,5 milliárd forint bevételi többlet elköltésére nyílik lehetőség ebben az évben. Minthogy a tb-alapok többletbevételéből 18,4 milliárd forint a költségvetési támogatás megemeléséből származik, államháztartási szinten a bevételek 267 milliárd forinttal haladják majd meg az eredetileg tervezett összeget.

Annak ellenére, hogy az érvényben lévő költségvetési törvény két évre szól, a kormány változatlanul hagyta a 2002-re vonatkozó keretszámokat, s csupán annyit közölt, hogy a jövő év első felében megvizsgálja majd, vajon kell-e módosítani rajtuk. Ez persze aligha történik meg a tavasszal esedékes parlamenti választások előtt.

Tágabb mozgástér a kormányzatnak

A 2001-es költségvetés módosításával a kormány ismét jelentős költekezési felhatalmazást kap az év utolsó egy-két hónapjára. Nemcsak azzal, hogy a központi költségvetés kiadási főösszege 171 milliárddal, a társadalmi biztosítási alapoké 114 milliárddal megemelkedik, hanem azzal is, hogy az addig megtakarított összeg felhasználását is szentesíti a parlament, holott elméletileg fennáll annak a lehetősége is, hogy alacsonyabb legyen a hiány.

A január-szeptemberről rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a központi költségvetés hiánya 190,1 milliárddal alacsonyabb volt az egész évre előirányzott összeg időarányos részénél, és a kiadások 264,5 milliárddal maradtak el attól. Igaz, a hiány túllépése nélkül nem lehetett volna a teljes kiadási megtakarítást elkölteni, mert a bevételek is elmaradtak a tervektől 74,4 milliárddal. A költségvetési kiadások havi esedékes részén felül a január-szeptemberi megtakarítást és a módosítás összegét számolva 435 milliárdot meghaladó többlet felhasználására nyílik a kormánynak lehetősége, igaz, a hiány túllépése nélkül csak akkor, ha ezzel párhuzamosan befolyik az első kilenc hónapban elmaradt időarányos bevételen felül a kalkulált többlet is.

A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a tényleges költségvetési kiadásokat megnövelte, ezáltal a hiányt csökkentette a tavalyi költségvetés bevételi többletéből elkülönített számlára félretett 95 milliárd forint felhasználása, amit a zárszámadási törvényhez mellékelt véleményében az Állami Számvevőszék kifogásolt.

Látni való, hogy augusztus végére, amikor a kormány benyújtotta költségvetési módosító indítványát a parlamentnek, a tervezettnél alacsonyabb deficit még nem a többletbevételekből származott, hanem a kiadási megtakarításokból, jóllehet mind a bevételeknél, mind a kiadásoknál jelentős tételek nem időarányosan, hanem lökésszerűen folynak be, illetve jelennek meg. Az egész évi bevételek felbecsülésének realitásával kapcsolatban is felmerülhetnek kételyek, mert az áfabevételek 8, a személyijövedelemadó-bevételek 9 százalékos megemelése az eredeti előirányzathoz képest jelentős alultervezésre utal, de ha ezt az illetékesek tagadják, akkor a teljesülésének realitása válik bizonytalanná.

A kormány számításai szerint az eredetileg tervezettnél 93 milliárd forinttal több áfa és 71 milliárddal nagyobb személyijövedelemadó-bevétellel lehet számolni és várhatóan a vámbevételek 25, a nyereségadó-bevételek 17,9 milliárddal haladják majd meg az eredeti költségvetési törvényben előirányzott összeget. A bevételi oldalon így keletkező 206,9 milliárd forint többletet az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. befizetési kötelezettségeinek 36 milliárd forinttal történő csökkentése mérsékli, ami arra vall, hogy a privatizációs ügynökség eredeti üzleti terve ebben az évben illuzórikusnak bizonyult. A társadalombiztosítási bevételek növekedéséből a nyugdíjalapban 42,9, az egészségbiztosítási alapban 26,9 milliárd forint járulékbevételi többlettel számol a kormány, és további 26 milliárd körüli összeget vár a korábbi kifizetésekből visszajáró térítésekből és egyéb bevételekből.

A többletbevételek felhasználására vonatkozó kormányzati törvénymódosító javaslatból szembetűnő, hogy a társadalombiztosítási alapok támogatásának 18,4 milliárdos emelésétől és a Gazdasági Minisztériumnak a Széchenyi-terv támogatási keretének 25 milliárd forintos felemelésétől eltekintve a Miniszterelnöki Hivatal költekezési lehetőségei tágulnak ki összesen 139 milliárd forinttal. Ebből a keretből 47 milliárd forint személyi jövedelmekre, a köztisztviselői, közalkalmazotti szektor keresetkiegészítésére szolgál, 44,1 milliárd pedig az ÁPV Rt. tartalékfeltöltésére megy. Ez nyújt fedezetet egyebek mellett a Magyar Villamos Művek Rt. 22 és a Malév 9,2 milliárd forintos tőkeemelésére, valamint a gázközművagyon privatizálása nyomán az önkormányzatoknak járó kompenzáció többletköltségeire. A miniszterelnökségnek megítélt további 47,9 milliárd forinttal a költségvetés általános tartalékát töltik fel, ami felett szintén a miniszterelnökség rendelkezik, a kormány megbízása alapján. A költségvetés által vállalt garanciák esetleges lehívására elkülönített keretet a módosítás 25 milliárd forinttal megrövidítette, ami érthető, figyelembe véve, hogy az eredetileg 46 milliárdos keretből az első nyolc hónap alatt kevesebb mint 3 milliárd felhasználására volt szükség. A beváltandó garanciára elkülönített keretösszeg csökkentése mellett ugyanakkor a módosító javaslat indítványozta, hogy a kormány által vállalható garanciakeret a kiadási főösszeg eddigi 2,5 százalékáról 3 százalékra, vagyis az idén 26,7 milliárddal 134,8 milliárdra emelkedik, beleszámítva a kiadási főösszeg módosításának hatását is.

A társadalombiztosítási kiadások emelkedéséből a nyugellátások és más nyugdíjszerű ellátások növelése 56,6 milliárdot tesz ki, éppen annyit, mint a kassza bevételeinek növekedése. A nyugdíjpénztár egyenlege éppen nullára jön ki, és felmerül, hogy a Pénzügyminisztérium esetleg fordítva készítette a kalkulációt, hiszen a nyugdíjemelésekből eredő fizetési kötelezettség viszonylag pontosan kiszámítható, s úgy tűnhet fel, mintha ehhez igazodna a bevételi növekmény tervezése, kivált ami a "kifizetések visszatérítése és egyéb bevételek" soron kalkulált 13,6 milliárd forintot illeti az eredetileg beállított 2,6 milliárddal szemben. Az egészségkassza összes kiadása 57,6 milliárddal nő, amiből a gyógyszertámogatások 35 milliárddal, a fekvő- és járóbeteg-szakellátás támogatása 9 milliárddal, és a nyugdíjemelésekkel párhuzamosan az egészségpénztár által folyósított baleseti és baleseti rokkantsági nyugdíjellátások 10 milliárd forinttal emelkednek. A kormányzati számítások szerint a bevételek növekedésével a kiadások fedezete – éppen az eredeti költségvetésben tervezett 10 milliárd forint híján – befolyik. Igaz, az egészségkassza bevételeiben is csaknem 11 milliárd forinttal megemelték a "kifizetések visszatérítése és egyéb bevételek" soron tervezett bevételeket.

A kétéves költségvetés jövő évi módosítása számos okból elkerülhetetlennek látszik. Először is az idei módosítást követően a bevételi és a kiadási főösszeg 2002-ben mindössze 1,4 százalékkal lenne magasabb, mint az idén. Ez az alig 60-70 milliárd forintnyi nominális növekedés a növekedési ütem előre érzékelhető csökkenése nélkül és az infláció várt mérséklődése mellett a központi újraelosztás olyan hirtelen erőteljes visszaszorulását jelentené, ami nem lenne összeegyeztethető a kormány eddig ismert gazdaságfilozófiájával. Nyilvánvalóan 2002-ben is többletbevétellel számolhat az államkassza, amelynek felhasználása ismét parlamenti jóváhagyást igényel. A változatlan jövő évi költségvetési előirányzatok ugyanis erős megszorító jelleget adnának a fiskális politikának, és ilyen radikális fordulatra sem szükség, sem kilátás nincsen.

A módosított idei áfa- és szja-bevételi terv már meghaladja a 2002-re tervezett keretet. A köztisztviselői életpálya program igényeivel indokolt és más közalkalmazotti béremelések, de idesorolhatóak a nyugdíjak is, fedezete a jövő évre szóló eredeti költségvetésben csak részben szerepel. A költségvetési intézmények költségvetési támogatása, amely a működési, fejlesztési és bérköltségek, valamint a Széchenyi-terv programjainak finanszírozását is magában foglalja, a módosítással megemelt idei kerethez képest alig 4 százalékkal emelkedne az eredeti előirányzatok szerint jövőre, ami reálértéken mindenképp csökkenést eredményezne.

...és 2002?

A jövő évi költségvetési számok módosításának alátámasztáshoz, persze, a kormánynak szüksége lenne a makrogazdasági pályáról készített prognózisának felfrissítéséhez, mert – bár az előirányzatok az idei fejlemények fényében nyilvánvalóan túlhaladottakká válnak – a változtatás mértékét legalábbis illendő lenne indokolni. Az éves költségvetések gyakorlatában a törvénytervezethez a kormány minden alkalommal csatolta a főbb mutatókra vonatkozó előrejelzését, amire ebben az évben nincs törvényi kötelezettsége, hiszen 2002-re jóváhagyott költségvetési törvénnyel rendelkezik az ország.

A külső tényezők és a belső folyamatok jó néhány bizonytalansági eleme eleve megnehezíti egy többé-kevésbé megbízható prognózis elkészítését, és a pénzügyi kormányzat ebben az évben szinte biztosan nem, a választások előtt pedig valószínűleg nem hozakodik elő ilyennel.

Költségvetési számtan

A GKI Gazdaságkutató Rt. októberben közzétett tanulmánya viszonylag részletes elemzést ad az államháztartás idei és jövő évi várható alakulásáról. Számításai szerint a bevételi többlet ebben az évben mintegy ötvenmilliárd forinttal kevesebb, 210-220 milliárd lesz, mint a kormány módosított terve. A módosított előirányzathoz képest 2001-ben a GKI 33 milliárddal kevesebb áfabevételt és 10 milliárddal kevesebb jövedelemadó-bevételt számol, és gyakorlatilag a tb-kintlevőségek (25 milliárd) behajtásából származó bevételt sem tartja reálisnak. Ezzel szemben a kormánynál többre taksálja a társasági adóból, vámokból és jövedéki adóból várható bevételt mintegy 20 milliárddal. A többletbevétel elköltése is megoldott, hiszen a nyugdíjemelések 70 milliárd, a tavaly tervezettnél magasabb köztisztviselői béremelések 33 milliárd, a gyógyszertámogatás 35 milliárd kiadási többletet hoznak. További kormányprogramok még 50 milliárd többletkiadást igényelnek egyebek közt a Széchenyi-tervre, míg a kért 48 milliárd forintnyi költségvetési tartalék felhasználásáról akár az utolsó pillanatban, a bevételek alakulásának függvényében is lehet dönteni. A kutatók egyetértenek azzal, hogy a többletkiadások és -bevételek alakulása viszonylag pontosan bemérhető, és a kormány által előirányzott 3,4 százalékos, GDP-arányos államháztartási hiány tartható 2001-ben. Az Európai Unió által alkalmazott számítási módszer szerint korrigálva azonban a valós kép 5,2 százalék körüli deficitet mutat a GKI számításai szerint. Ez abból adódik, hogy a tavaly letéti számlára félretett összeg elköltése a GDP arányában 0,6, az ÁPV Rt. kiadásai 0,5 százalékkal járultak hozzá az államháztartás költekezéseihez. Nehéz ugyan elkülöníteni a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) állami költségvetést helyettesítő kiadásait, de a GKI becslése szerint az valószínűleg eléri a GDP 0,7 százalékát, durván 100 milliárd forintot. Ez a minimális becslés abból adódik, hogy az útépítés finanszírozására felvett MFB-hitelekre adott állami garancia minden bizonnyal beváltásra kerül.

Az MNB elemzése szerint az államháztartás által generált közvetlen keresletbővítés mértéke ebben az évben a GDP 2,4 százalékára tehető, amiből 0,5 százalékpontnyi származik az államháztartás hivatalos egyenlegéből, és 1,9 százaléknyi a rendszeresen ki nem mutatott egyéb tényezőkből ered. Ezek közé sorolandó a tavaly letéti számlára félretett megtakarítás felhasználása, az ÁPV Rt.-n keresztül kiáramoltatott jövedelmek, valamint a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül elsősorban az autópálya-építésre, de nem csak arra felhasznált eszközök. Az államháztartás jelenlegi kimutatásaiban nem szereplő ilyen tételek együttesen 250-300 milliárd forintra becsülhetők az MNB szerint. A GKI és a Pénzügykutató ennél valamivel nagyobbra, 2,7, illetve 2,5 százalékosra taksálja az államháztartás keresletgeneráló hatását.

A GKI szerint 2002-ben valamelyest javul az államháztartás átláthatósága, amennyiben közelít egymáshoz a hivatalosan kimutatott és a közgazdaságilag értelmezhető és az EU-számítás szerint kimutatott deficit. A GKI előrejelzése szerint ez már eleve adódik abból, hogy nem várható a tavalyi letéti számlához hasonlatos megoldás, az ÁPV Rt.-n keresztül kisebb GDP-arányos kiadás folyik ki a gazdaságba. A GKI szerint csak 0,1 százalékponttal nő az MFB-n keresztül finanszírozott, valójában államháztartási kiadás, de a bejelentett Széchenyi-plusz csomagban rá háruló finanszírozási feladatok alapján vélhetően ennél nagyobb szerepet tölt majd be. Idetartozik az a terv, miszerint a külföldi tőkepiacokon is az MFB jelenik meg hitelfelvevőként, miközben a kormány szándéka szerint az MNB és az Állami Adósságkezelő Központ 2002-ben nem tervez külföldi hitelért kimenni a külpiacokra, még a lejáró adósság megújítási szükségleteit is a belföldi piacon forintkötvény kibocsátásával fogja fedezni az állam.

A GKI előrejelzésében az MFB további aktivizálódása az idei 5,2 százalékról 4,5 százalékra csökkentheti az államháztartás korrigált hiányát a GDP százalékában, amennyiben viszont ez bekövetkezik, vagy elmarad a kutatók által várt finom fiskális kiigazítás, akkor az idei arányt is elérheti a GDP-arányos államháztartási deficit. S valóban, az MFB-nek a Széchenyi-plusz programban szánt útépítés-finanszírozási szerepkör a GDP százalékában mintegy 0,6 százalékos arányú, vagyis ebből a megközelítésből az államháztartás hiánya az ideivel megegyező mértékűnek tekinthető, egyéb tényezők közbejötte nélkül is.

A változatlanul érvényben lévő kétéves költségvetés 2002-es előirányzatához képest a kutatóintézet mintegy 350 milliárd forint többletbevételt vár. Számításai szerint ez alapvetően az szja- és áfabevételek 215 és a társaságiadó-bevételek 40 milliárd forintos, valamint a társadalombiztosítási alapok 90 milliárddal nagyobb járulékbevételeiből ered, míg az ÁPV Rt. befizetéseinek elmaradása 32 milliárd kiesést jelent. A többletfelhasználás azonban javarészt determinált. A nyugdíjemelés 2001-ről áthúzódó hatása következtében jövőre 100 milliárddal kell a tervezettnél többet költeni erre. A gyógyszertámogatások 50, a köztisztviselői program jövő évi folytatása 70 milliárdot igényel, és a kamatkiadások is magasabbak lesznek a tervezettnél. Látszólag marad még 100 milliárd forintnyi, ám a GKI azt várja, hogy a kormány ezt a közszféra fizetéseit meghatározó illetményalapok emelésére fogja fordítani, mert ezek 2002. januártól érvényes törvények alapján meghatározott szintje 7,8 százalékos bruttó emelésre nyújt fedezetet, ami 1-2 százalékos reálkereset-emelkedést jelentene. A választások előtt a többlet javát feléli a kormány, és a választások után a költségvetési expanzió fékezése, restrikció nélküli finom kiigazítás válik szükségessé. A Pénzügykutató véleménye szerint azonban kiigazításra aligha kerül sor, mert a parlamenti választások után még helyhatósági választások is lesznek az ősszel, és a kormánypárti jelöltek esélyeit a kormány nem kívánja majd rontani még a legenyhébb szigorítással sem.

Mi a plusz...?

A Széchenyi-plusznak elnevezett gazdaságélénkítő csomag mintegy 200 milliárd forintos többletforrás bevonását igényli, aminek 60-70 százaléka fejlesztésekre, beruházásokra megy, és 30 százalékát garanciavállalásokra fordítanák. A központi költségvetésből azonban csak kevesebb mint 10 milliárd forintot igényel a program a döntést követő hivatalos bejelentés szerint. A kormány ezzel közvetve beismerte, hogy a Magyar Fejlesztési Bankkal olyan gazdaságpolitikai eszköz van a kezében, amely formálisan kívül van az államháztartáson, de a kormányzati célokra felhasználható. És ebben az összefüggésben nem állja meg a helyét az az érvelés, miszerint a program a magántőke bevonását szolgálja, hiszen alapvetően az MFB hitelfelvételére épít, ami mögött költségvetési garancia áll. Ily módon késleltetett költségvetési kötelezettségvállalást jelent, amennyiben nem közvetlenül megtérülő beruházásokba áramlik a fejlesztési bank által kifizetett összeg, márpedig az autópálya-építés tipikusan nem közvetlenül megtérülő beruházásnak minősül.

Matolcsy György gazdasági miniszter szerint a "Széchenyi-pluszban" az eredeti célkitűzésekhez képest tervezett változtatások "kicsik, okosak és hasznosak, szándékuk szerint pedig azokat a folyamatokat erősítik, amelyek amúgy is a fejlődés motorját jelentik".

A kormány döntése értelmében jövő tavasszal a már folyamatban lévő és az eredeti tervben szereplő munkálatokon kívül összesen 302 milliárd forint értékben kezdenek hozzá 271 kilométernyi közúthálózat fokozott ütemű építéséhez: 204 milliárd forint értékben öt, összesen 132 kilométer hosszú új gyorsforgalmi út épül, 98 milliárd forint értékben 18 új, települést elkerülő út készül, valamint 19 egyéb fontos közúti kapacitásbővítő beruházás.

Az elemzők nem sokat tudnak kezdeni az eddig közölt információkkal, ami az útépítési élénkítő programot érinti, mert az ilyen beruházások előkészítése legalább fél évet igénybe vesz, s amennyiben ezzel tavaszra mind a 42 tervezett helyszínt illetően el is lehetne készülni, akkor sem világos, hogy a megjelölt beruházási keret milyen időtávra vonatkozik. Nyilvánvalóan nem a jövő év végéig szól, hiszen másfélszerese a csomagban meghirdetett teljes beruházási keretnek, másrészt pedig az ilyen létesítmények teljes befejezéséhez rendszerint 3-4 év, de legalább két esztendő szükséges. Mivel az útépítés technológiájából is következik, hogy a nagyobb értékű munkafázisok inkább s beruházási folyamat végére, második felére esnek, a teljesítéssel arányosan ütemezett kifizetésekkel generált kereslet is ebben az ütemben jelenik meg. Feltételezve tehát, hogy a világgazdasági hullámvölgyből 2002 vége felé megindul a kilábalás, az anticiklikus hatás a mélypont idején még alig vagy gyengén jelentkezik, ezzel szemben a fellendülés időszakában erőteljesen érvényesül, miáltal éppen ciklikussá válik.

Az elsősorban infrastrukturális fejlesztési csomag finanszírozásáról a Magyar Fejlesztési Bank Rt., végrehajtásáról pedig a Nemzeti Autópálya Rt. gondoskodik, "különös figyelemmel a versenyeztetés szabályaira", mondja a kormány közleménye, s ez a megfogalmazás gyaníthatóan szándékosan kétértelmű. Egyaránt utalhat arra, hogy kitart az eddig követett versenykerülő technikák mellett, vagy éppen az EU által is szorgalmazott nyílt közbeszerzéses gyakorlatot kívánja követni.

A gazdaságélénkítő program másik súlyponti része a lakásépítési kedvezmények kiterjesztése. Eszerint az új lakások építéséhez igénybe vehető kedvezményes hitelkamat 8 százalékról 6 százalékra csökken, a használt lakások vásárlásához felvett jelzáloghitelek kamattámogatása pedig a jelenlegi 6 százalékról 7 százalékra nő, ezzel a gazdasági miniszter szerint 9 százalék alá csökkenhet az ilyen típusú kölcsön után fizetendő kamat. Emellett a kormány úgy döntött: nemcsak az új, hanem a használt ingatlan vásárlásához felvett hitelek után is jár a megemelt összegű adókedvezmény. Jövőre a jelenlegi 20 százalék helyett az éves törlesztőrészlet 40 százaléka, maximum 240 ezer forint leírható lesz az adóból.

Új elem továbbá, hogy ezután tetőtér-beépítés esetén is igényelhetik a fél szocpolt a legalább két gyermeket nevelő családok. A kormány döntött arról is, hogy a bérlakásprogramra már az idén elköltheti a gazdasági tárca a 72 milliárd forint jövő évi keret 60 százalékát.

Eltérő jövedelemtermelés

A gazdaságélénkítő Széchenyi-plusz programmal kapcsolatban nem lehet eleget hangsúlyozni a különbséget a termelőberuházások és az infrastrukturális beruházások jövedelemtermelő képessége és megtérülése között. Az nyilvánvaló, hogy mind az utak, mind a lakások növelik a GDP termelési és felhasználási oldalát, hiszen a termelésben megjelennek az építőipari kibocsátásban, a felhasználási oldalon pedig a beruházások között, ugyanakkor a termelőknél megjelenő jövedelem többletkeresletet generál a piacon, amely más áruk és szolgáltatások iránt jelenik meg.

A gazdaságélénkítő program egyetlen termelőberuházást ösztönző része, hogy a maximum 50 főt foglalkoztató cégek esetében az ez évi 10 millió forintos beruházási adókedvezmény felső határát 30 millió forintra emelik jövőre.

A kutatók erős fenntartással fogadják azt a váltást, amely a belső kereslet élénkítését teszi a gazdaság motorjává az export és a beruházások helyett. A dologgal kapcsolatban alapvető probléma, hogy ilyen váltásra azok az országok képesek, amelyek maguk is nagy belső piaccal rendelkeznek, Magyarországon ezzel szemben az a helyzet, hogy az export meghaladja a belső fogyasztást. Mint Antalóczy Katalin, a Pénzügykutató külgazdasági kérdésekre szakosodott kutatója hangsúlyozza, Magyarország külpiaci hatásoknak való kitettsége alapján a világ tíz első országa közé tartozik Hongkong, Malajzia, Szingapúr, Belgium és Luxemburg társaságában. Ebben az összefüggésben értékelendő a pénzügyminiszternek az a nyilatkozata, miszerint a magyar gazdaságélénkítő lépések ugyanazok, mint amilyenekkel az Egyesült Államok a szeptemberi terroresemények után próbálkozik, és az ellenvetést azzal hárította el, hogy mióta működik piacgazdaság a két országban. Mint Antalóczy rámutatott, Magyarország helyzetét erősen befolyásolja az is, hogy nem csupán az áruk és szolgáltatások közvetlen exportja révén kapcsolódik a világgazdasági környezethez, hanem annál sokkal integránsabban a transznacionális termelési rendszerekbe való betagozódásán keresztül.

A GKI Gazdaságkutató Rt. októberben publikált negyedéves elemző előrejelzése is arra mutat rá, hogy kicsi nyitott gazdaságban elvileg is csak nagyon korlátozottan lehetséges a világgazdasági dekonjunkturális hatásokat belső keresletélénkítéssel ellensúlyozni. A bérkiáramlással támogatott kormányzati keresletélénkítés ugyanakkor a versenyképességet rontó hatást is kivált a felértékelő árfolyam-politikával karöltve. Emiatt a megelőző évek csökkenő, azaz versenyképességet javító hatásával ellentétben a termékegységre jutó bérköltség jelenleg 2-3 százalékkal emelkedik, a bérköltség alapján számított reáleffektív árfolyamindex pedig a GKI számításai szerint 2001-ben mintegy 9 százalékos, a 2002-es előrejelzés szerint pedig további 6 százalékos versenyképesség-romlást mutat. Ebből az következik, hogy amikor a világgazdaság feltehetően 2002 harmadik-negyedik negyedében kilábal majd a jelenlegi nyomott konjunktúrából, Magyarország korábbi önmagához képest versenyhátránnyal kapaszkodhat fel a gyorsuló "vonatra".

A kormányzat gazdaságélénkítő programjával kapcsolatban a GKI októberi elemzése rámutatott, hogy olyan területeken, amelyekre az államnak közvetlen ráhatása van, mint a lakásépítés vagy az autópálya-építés és más állami beruházások, nehezen hozhatók átmeneti és gyorsan ható intézkedések, hiszen ezek beindítása hosszas előkészületeket, azután többéves kivitelezést igényel. A GKI véleménye szerint célszerűbb lenne azokat a problémákat kezelni, amelyek ténylegesen felmerülnek, azaz exportélénkítő és a külföldi működőtőke-befektetéseket ösztönző, valamint a hazai beruházásokat elősegítő lépéseket tenni. Ezek sorába az élőmunka terheinek mérséklését, mint az egészségügyi hozzájárulás jelentős csökkentését javasolja, belátva, hogy a jövedelemadó-csökkentés rontaná az államháztartás pozícióját, és növelné az importon keresztül a fizetési mérlegre nehezedő nyomást. A beruházási klíma javítására a gyorsítható amortizáció lehetővé tételét és a kis- és középvállalatok likviditási helyzetének javítását sürgeti, például az áfa-visszatérítés gyorsításával, amire a kormány ígéretet tett a felértékelődés kárvallottjait kompenzálni hivatott csomagban, de a terv gyakorlati valóra váltása egyrészt alig mutatkozott meg, másrészt a GKI szélesebb körre javasolná kiterjeszteni. Célszerű lenne, ha a kormány lépéseket tenne a túlzott felértékelődés megakadályozására is akár verbális, akár valós intervencióval, bár a bizonytalanabbá vált világgazdasági és belföldi helyzetben a forint felértékelődése csökken, viszont az árfolyam volatilitása megnő.