Év végi adóoptimalizálás, adótervezés

A vállalkozóknak az év végi adózási feladataik elvégzésekor – saját érdekükben – mindenképpen szem előtt kell tartaniuk az úgynevezett adóoptimalizálási célt. Az adóoptimalizálás azt jelenti, hogy az adózónak minél kevesebb adójellegű közterhet kelljen befizetnie, azaz az adózó az adók közül azok megfizetését vállalja, amelyek számára kisebb közterhet jelentenek – amennyiben a választás lehetősége jogszerűen fennáll. Tehát adóoptimalizálás alatt mindenképp törvényes, jogszabályszerű magatartást értünk. Annál is inkább így van ez, mivel az adószabályok be nem tartása olyan felesleges többletterheket von maga után, amely ellentétes a "minél kevesebb adójellegű közterhet fizetni" elvvel.

Munkaviszony

A közhiedelemben a munkaviszony és az adótervezés egymást szinte kizáró fogalmak. Az alkalmazotti státus az adójog értelmezési gyakorlatában szinte egyet jelent az adóoptimalizálás mozgásterének végletes beszűkülésével és az elriasztóan magas közterhek megfizetésének kötelezettségével. Emiatt a munkavállalók és munkáltatók nagy része úgy gondolkodik, hogy azok a juttatások, amelyeket munkaviszony keretében fizetnek ki, óhatatlanul a lehető legmagasabb közterheket viseli, és ezért csekély lehetőség van az adótervezésre, illetve a közterhek optimalizálására.

Egyéb jövedelmek

A munkaviszonyban végzett munkáért járó rendszeres munkabér vonatkozásában az adótervezésre, adóoptimalizálásra valóban csekély lehetőség van, de nem kizárt, hogy a munkáltató az alkalmazottak részére úgynevezett egyéb jövedelmet fizessen ki. Az egyéb jövedelem leggyakoribb esete a jutalmazás, bizonyos teljesítmény, munkaminőség elérésének premizálása. Amennyiben az említett, illetve egyéb címen adott juttatások nem képezik a munkaszerződésben meghatározott munkabér részét, hanem azokat attól elkülönült indokok alapján, valamint a munkabér mértékét meghaladóan fizetik ki, az egyéb jövedelmek adókötelezettségét a legkülönbözőbb szabályok alapján lehet meghatározni. Mindezek alapján látható, hogy a juttatásoknál az adótervezés, adóoptimalizálás lehetősége lényegesen nyitottabb, ezért az ilyen jellegű kifizetésekkel jelentős adómegtakarításokat lehet elérni.

Az egyszerűség kedvéért az elkövetkezendőkben adott összegű prémium megfizetésére mutatunk be különböző példákat, részletesen elemezve az egyes kifizetési technikák adójogi megítélését.

A pénzbeli prémium adóterhei

Pénzbeli prémiumfizetés alkalmával a jövedelem az adótábla szerint, 20 százalékos, 30 százalékos, illetve 40 százalékos adókulccsal adózik. Emellett a bruttó jövedelem 31 százalékos társadalombiztosítási és összesen 11 százalékos egészség-, illetve nyugdíjbiztosítási járulék alapját is képezi. Ezen túl felmerül még a Munkaerő-piaci Alap részére fizetendő 3 százalékos munkaadói és 1,5 százalékos munkavállalói járulék, valamint a 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége. Az alábbiakban táblázat foglalja össze a felsorolt közterhek alkotta költségtételeket azzal, hogy a kalkuláció nem tartalmazza a nyugdíjbiztosítási járulék összegét, feltételezve, hogy a jutalomban részesülő munkavállaló a prémiumfizetésig a járulékfizetési felső határt elérte. Ennek

megfelelően a személyijövedelemadó-terhet az adótábla legfelső adókulcsával határoztuk meg. (1. táblázat)

1. táblázat	Közteher százalékban	Költség abszolút értékben
Társadalombiztosítási járulék	31%	56
Munkaadói járulék	3%	5
Szakképzési hozzájárulás	1,5%	3
Bruttó juttatás		180
Munkavállalói járulék	1,5%	3
Egészségbiztosítási járulék	3%	5
Személyi jövedelemadó	40%	72
Nettó jövedelem		100
Munkáltatót terhelő összes költség		244

A természetbeni juttatások adóterhei

Természetbeni juttatásnak tekintendő egyebek mellett a munkavállaló részére személyes célra kifizetett üdülési költség, tárgyjutalom, képzési költség. Lényeges, hogy a juttatásnak személyes célokat kell szolgálnia, és nem pedig a munkáltató üzleti tevékenysége körében végzett tevékenység költségeit kell fedeznie. Amennyiben tehát például adott utazási költség számlák ellenében történő megtérítése igazoltan üzleti utazáshoz kapcsolódik, adóköteles természetbeni juttatásról nem beszélhetünk.

Hasonlóképp nem eredményez adófizetési kötelezettséget – azonban csak bizonyos értékhatárig – a reprezentáció, illetve az üzleti ajándék formájában adott juttatás. A reprezentációhoz kapcsolódó költségek körébe tartozik a juttató tevékenységével összefüggő rendezvényen, illetve állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás, üzleti ajándéknak pedig a juttató tevékenységével összefüggő kapcsolatok keretében adott ajándék minősül. Kiemeljük, hogy az említett ajándékozás tárgya nem lehet értékpapír.

A következő táblázatban belföldi munkáltató által adott természetbeni juttatás közterheit foglaljuk össze, alapul véve a juttatás pénzben meghatározott értékét. A példából látható, hogy az ilyen juttatások a pénzbeli prémiumfizetéshez képest jelentős mértékű adómegtakarítást eredményezhetnek. (2. táblázat)

2. táblázat	Közteher százalékban	Költség abszolút értékben
Társadalom-biztosítási járulék	31%	31
Munkaadói járulék	3%	3
Személyi jövedelemadó	44%	44
Nettó jövedelem		100
Munkáltatót terhelő összes költség	178

Kamatmentes kölcsönjuttatások

Az adótörvény különös szabályainak hatálya alá tartozó nem pénzbeli juttatásfajta a kamatkedvezményből származó jövedelem is. Az ilyen jövedelem abból származik, hogy valamely magánszemély olyan feltételekkel jut kölcsöntőkéhez, amelyek alapján nem, vagy csak meglehetősen alacsony mértékű kamat fizetésére kötelezett. Az adótörvény viszonyítási alapja a jegybanki alapkamat, amennyiben tehát a magánszemély ennél alacsonyabb kamatfeltételekkel jut hitelhez, a kamatkülönbözet után a kölcsönnyújtó 44 százalékos személyi jövedelemadót és 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni.

Állampapír vásárlására biztosított kölcsön

A legismertebb technika, amely a kamatjövedelem pénzre konvertálását biztosítja, a munkáltatók által állampapír vásárlására biztosított kamatmentes kölcsön. A kölcsönnyújtáskor a munkáltató meghatározott pénzösszeget bocsát kamatmentes kölcsönként dogozói rendelkezésére, amelyből azok rövid lejáratú diszkontkincstárjegyet vásárolnak. A kincstárjegy lejáratakor a magánszemélyek a kamattal növelt kölcsön összegéből a tőkeállományt a munkáltató számára visszafizetik, a kamatjövedelmet pedig az ügyletből származó jövedelemként megtartják. A kincstárjegy kamata 0 százalékkal adózik, a kamatkedvezményből származó jövedelemre nézve pedig a munkáltató viseli a személyijövedelemadó-terhet és az egészségügyi hozzájárulást az 3. számú táblázat szerint.

3. táblázat	Közteher százalékban	Költség abszolút értékben
Személyi jövedelemadó	44%	44
Egészségügyi hozzájárulás	11%	11
Nettó jövedelem		100
Munkáltatót terhelő összes költség		150

Nyugdíjpénztári befizetések

A közelmúltban született, és azóta folyamatosan változó szabályozás alá eső juttatási lehetőség az alkalmazottak önkéntes, illetve magán-nyudíjpénztári tagdíjbefizetésének kiegészítése, illetve átvállalása. A nyugdíjpénztári befizetések azonban jutalmazási, premizálási célokra csupán szűk körben alkalmasak.

A 4. táblázatban a tagdíjátvállalásra, illetve az önkéntes nyugdíjpénztári adományra mutatunk be számítási példákat. A táblázatból látható, hogy adott nettó jövedelem juttatásához elenyésző mértékű közteher felvállalása szükséges, azonban éves mennyiségben igen alacsony juttatásra nyílik ebben a formában lehetőség. A magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés korlátját a járulékfizetési felső határ, az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjátvállalás kereteit a természetbeni juttatáskénti minősítés, az önkéntes nyugdíjpénztári adomány kedvezményes határát pedig a társadalombiztosításijárulék-mentesség korlátja szabja meg. (4. táblázat)

4. táblázat	Magán- nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés	Önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjátvállalás	Önkéntes nyugdíjpénztári adomány
Pénztári befizetés	100	100	111
Személyi jövedelemadó (40%)			44,4
Adókedvezmény (30%)			33,3
Nettó jövedelem	100	100	100
Munkáltató összes költsége	100	100	111
Jövedelem felső határa	87,8 E Ft	480 E Ft	300 E Ft

Egyéb biztosítási programok

A nyugdíjpénztári befizetések mellett a premizálási, illetve a hosszabb távú munkavállalói hűséget megalapozását célzó juttatások nyújtására egyéb biztosítási konstrukciók keretében is van lehetőség. Ezek adózási szabályai a nyugdíjpénztári befizetésekhez hasonlóan meglehetősen összetettek.

Egyéb jövedelem – önálló tevékenységből származó jövedelem

Magánszemély biztosítottnál jövedelem keletkezik minden olyan esetben, ha a biztosítási díjat nem az érintett – a magánszemély kedvezményezett – fizeti meg. Amennyiben a díj fizetője a magánszemély munkáltatója, a díjfizetés mértékéig a magánszemélynek nem önálló tevékenységből származó jövedelme keletkezik. Ha a magánszemély nem áll munkaviszonyban a díj fizetőjével, akkor a biztosítási díj az egyéb jövedelem kategóriájába tartozik.

Adóelőleg-fizetési kötelezettség

A biztosítási díjak kifizetése adóelőleg-fizetési kötelezettséget is keletkeztet, amelynek mértéke 20 százalék, megfizetése pedig a magánszemély részére a díjfizetés időszakában juttatott jövedelmek adóelőlegének megfizetésével egy időben esedékes. Amennyiben a magánszemély a díj fizetőjétől más jövedelemben nem részesült, akkor saját adóbevallásában kell az adót megállapítania és megfizetnie.

A fenti szabályok azonban nem vonatkoznak a munkaszerződésben rögzített és természetbeni munkabérként juttatott biztosítási szerződésekre, amelyek adóelőleg-fizetési szabályai értelemszerűen megegyeznek a munkabérre vonatkozó adóelőleg-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezésekkel.

Adómentes biztosítások

Az előzőekben ismertetett szabályok alól azonban kivételt képez – és adómentességet élvez – a belföldi biztosítóval kötött élet-, baleset- és betegségbiztosítások bizonyos köre. Amennyiben ugyanis valamely díjfizető adott magánszemély részére belföldi székhelyű biztosítóintézettel kockázati – halál esetére szóló – életbiztosítást, baleset-biztosítást, avagy – az 1998. január 1-jétől hatályos szabályok szerint – teljes és végleges munkaképtelenség esetére szóló betegségbiztosítást köt, a magánszemélynek nem keletkezik adóköteles jövedelme.

Meg nem nevezett kedvezményezettek

Eltérő adózási szabályok vonatkoznak azokra a biztosítási konstrukciókra, amelyek kedvezményezettjei a szerződésben név szerint meg nem nevezett magánszemélyek. Ilyen lehet például az adott munkáltató által a munkavállalói állományára kötött biztosítás, amelynek kedvezményezettjei a biztosítással érintett időszakban állományban lévő dolgozók. Ilyenkor a kedvezményezett magánszemélyek nem szereznek összevont adóalapba tartozó jövedelmet, hanem természetbeni juttatás formájában jutnak jövedelemhez, amelynek 44 százalékos adóterhét a díjfizető fizeti meg. A meghatározott élet-, baleset- és betegségbiztosítások adómentessége természetesen ezekre a konstrukciókra is vonatkozik.

Élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye

A belföldi biztosítóintézeteknél kötött élet- és nyugdíjbiztosítás adóévben megfizetett díjának 20 százaléka, de legfeljebb évi 50 000 forint erejéig adókedvezményt vehet igénybe a magánszemély az általa fizetett biztosítási díj után, valamint a munkáltatója által fizetett biztosítási díj után is, feltéve hogy a díj munkáltató általi megfizetésével a magánszemélynek adóköteles jövedelme keletkezett. A jogalkotó a kedvezményre jogosító szerződések részleteinek (díjfizetés, lejárat, rendelkezési jog stb.) meghatározásával az adókedvezmények igénybevételét további különös feltételekhez köti. Az ezeken túl érvényesülő korlátozó rendelkezés, miszerint a kedvezmények együttes összege ilyen módon is csupán az összevont adóalap kedvezményekkel csökkentett adójának 50 százalékáig terjedhet.

Dolgozóirészvény-juttatás

A jutalmazási technikák egy másik fajtája, amikor az érintett alkalmazottak nem csupán jövedelemre tesznek szert, de egyszersmind tulajdonosi részesedést is szereznek munkáltatójukban, avagy ahhoz kapcsolódó más cégben – dolgozói részvényhez jutással.

A dolgozói részvény korlátozottan forgalomképes részvényfajta, megszerzésére csupán a kibocsátóval munkaviszonyban állók, illetve azok jogosultak, akiknek munkaviszonya nyugdíjba vonulás folytán szűnt meg. A dolgozói részvény a társaság alaptőkéjének egyidejű felemelésével bocsátható ki, a kibocsátott részvényeket az alkalmazottak ingyenesen vagy kedvezményes áron szerezhetik meg. A tőkeemelés során a részvény munkavállaló által meg nem térített értékét a társaság jegyzett tőkén felüli vagyonából fedezi.

Ez utóbbi, a munkavállaló által meg nem térített rész képezi az adóköteles jövedelmet, és egyben az adó alapját. A jövedelem osztalékként 35 százalékos adókulccsal adózik, és emellett 11 százalékos egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség is terheli. A 35 százalékos adókulcs már csak azért is hátrányos elbírálást eredményez, miután ugyanezen feltételekkel történő törzsrészvény-kibocsátás esetén a kedvezményesen, avagy ingyenesen megszerzett részvények után keletkező jövedelem csupán 20 százalékos adókulccsal adózna. A fenti szabályok alapján elkészített számításunk azt mutatja be, hogy a dolgozói részvény kibocsátásával juttatható jövedelem milyen arányú közteher-fizetési kötelezettséget eredményez. (5. táblázat)

5. táblázat	Közteher százalékban	Költség abszolút értékben
Egészségügyi hozzájárulás	11%	17,5
Bruttó juttatás		153,8
Személyi jövedelemadó	35%	53,8
Nettó jövedelem		100
Munkáltatót terhelő összes költség		171,3

Részvényopciós programok

A külföldi példákból egyre gyakrabban veszik át a munkáltatók a részvényopciót mint premizálási eszközt. A részvényopciós program lényege, hogy abban meghatározott dolgozói állomány adott időpontban vételi jogot szerez a munkáltató, illetve a vállalatcsoportba tartozó holdingcég részvényeire, a jog megszerzésének időpontjában fennálló piaci árfolyamon. A vételi jogot a részvények megszerzését követő néhány éven belül lehet gyakorolni. Amennyiben ez alatt az időszak alatt az érintett cég piaci megítélése folyamatosan javult, a munkavállaló vételi joga alapján a cég részvényeit lényegesen piaci értékük alatt szerezheti meg, azaz jelentős jövedelemjuttatásban részesülhet. Vételi jogának érvényesítéséről azonban a dolgozó maga határozhat, így az esetleges veszteséges gazdálkodás kockázatát nem kell, hogy viselje, egyszerűen nem él a vételi jogával.

A dolgozó ebben a konstrukcióban is több időpontban szerezhet jövedelmet. Elsőként akkor, amikor – vételi jogával élve – piaci ár alatt részvényt vásárol. Ilyenkor jövedelem a vételár és a piaci ár különbözete. A részvény megszerzését követően lehetőség nyílhat osztalékfizetésre is, az osztalék a rá vonatkozó külön szabályok alapján adózik. Végezetül jövedelem keletkezhet a részvény eladásakor, amennyiben az eladási ár meghaladja a vásárláskori piaci értéket.

A 6. számú táblázat bemutatja, hogy adott belföldi munkáltató által alapított részvényopcióból származó jövedelem a vételi jog beváltásának időpontjában miként adózik. A kalkulációban az adótábla legfelső adókulcsával számoltunk, feltételezve, hogy az érintett munkavállaló éves munkabére ezt a sávot már elérte. A belföldi munkáltató által nyújtott részvényopció emellett még 11 százalékos egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget is eredményez. Megjegyzendő emellett, hogy a külföldi szervezet által nyújtott részvényopció esetében ez utóbbi közterhet a jelenleg érvényesülő hatósági gyakorlat értelmében nem kell megfizetni. (6. táblázat)

6. táblázat	Közteher százalékban	Költség abszolút értékben
Egészségügyi hozzájárulás	11%	18,6
Bruttó juttatás		168,4
Személyi jövedelemadó	40%	68,4
Nettó jövedelem		100
Munkáltatót terhelő összes költség		187

Részvényeladás árfolyamnyeresége

Akár dolgozói részvény formájában, akár vételi jog alapján, akár más módon szerzett bármely részvény eladásakor keletkező árfolyamnyereség a fentieknél lényegesen kedvezőbb szabályok szerint, 20 százalékos adókulccsal adózik.

Utolsó kalkulációnk a 7. számú táblázatban azt szemlélteti, hogy a jövedelmet képező árfolyamnyereség realizálása az eddig felsorolt lehetőségekhez képest is milyen arányú adóelőnyöket képes megjeleníteni. (7. táblázat)

7. táblázat	Közteher	százalékban Költség abszolút értékben
Megszerzett árfolyamnyereség		125
Személyi jövedelemadó	20%	25
Nettó jövedelem		100
Összes költség		125

Pénzbeli juttatások adómentessége

Vannak olyan speciális pénzbeli juttatások, amelyek adómentesek, azonban ezek többsége – jellegénél fogva – nem lehet premizálási célú. A fentieknek megfelelően adómentesen juttathat a munkáltató alkalmazottja számára

– külföldi kiküldetésre járó napidíjat meghatározott mértékig,

– belföldi kiküldetésiköltség-térítést, illetve

– a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését, azzal, hogy ezek a kedvezmények minden esetben meghatározott eseményekhez kapcsolódnak.

Emellett a munkáltató jogosult saját alkalmazottja részére adómentes temetési segélyt, valamint lakáscélú felhasználásra rendelt támogatást nyújtani, ez utóbbit a vételár, illetve építési költség igazolt összegének 30 százalékáig, de ötévenként legfeljebb 500 000 forintig terjedő összegben.

Az összeállítást készítette: