Látszat és valóság

A kisvállalkozások versenyképességének belső tényezői

A siker mindenképpen feltételezi a kis- és középvállalati politikában és a különféle programokban, valamint a sajátságos, feltételteremtő segítségnyújtásban megnyilvánuló állami, kormányzati szerepvállaláson kívül az érintett kör belső (működésbeli) felkészülését is.

A kis- és középvállalatok teljesítménye és produktumainak színvonala sokkal inkább a tulajdonosok intellektuális teljesítményéből következik, mintsem a cég összteljesítményéből, az előállítás folyamatából. Vagyis a tulajdonos(ok) egyéni teljesítményéből fakadó értékképzés "váltja ki", illetve tartja egyensúlyban azokat a – cégben meglévő – versenytényezőket, amelyek egyáltalán lehetővé teszik egy-egy vállalkozás piacon maradását. Ez pedig ellentétes azzal a világtendenciával, amely egyre kevésbé a termékben véli megvalósíthatónak az adott vállalkozás hosszú távú versenyképességének megőrzését, sokkal inkább az előállítás folyamatában és e folyamat minőségi jellemzőinek fokozásában.

A kisvállalkozások versenyképességét firtató kutatásunkat a Szent István Egyetem Vezető- és Továbbképző Intézetében az alábbi három pillérre alapozva indítottuk el 1999-ben:

– az e témában megjelent szakirodalomra és a megelőző időszakokból származó saját kisvállalati kutatásaink és tanácsadói tevékenységünk tapasztalataira;

– a feldolgozóipari kis- és középvállalkozások KSH-nyilvántartásai, ill. tb- és adóbevallásainak adataira alapozott feldolgozásokra;

– 46 feldolgozóipari (műanyagipari és gépipari) kisvállalkozásnál végzett felmérésére (strukturált mélyinterjúk).

Definiálatlanul

Ahhoz, hogy a kkv-k az EU-csatlakozás kapcsán előforduló alkalmazkodási nehézségeit megkönnyítő és versenyképességüket valóban fokozni képes programok születhessenek, a lehető legpontosabban kell érzékelni a kisvállalkozások helyzetét, jellemzőit. Tehát nem csak a felszínen látható, de a latens struktúráit is. Eddigi tapasztalataink szerint ebben a kérdésben még mindig sok a "vak folt". A probléma hátterét tekintve igen összetett, amelynek néhány fontos tényezője:

– a statisztikai nyilvántartások pontatlanságai, vonatkoztatási hibái, hiányosságai;

– az általánosan megfogalmazott és a társadalom, illetve a gazdaság szereplői által elfogadott pontos definíció hiánya a vállalkozásra és a vállalkozóra (Ezért van például az, hogy nagyon gyakran azonosítják, sőt összekeverik a vállalkozót az ügyeskedőkkel, szélhámosokkal, olykor még a gazdasági bűnözőkkel is.);

– nem kellően definiált, hogy mi a különbség a nagyvállalat és a kisvállalkozás között;

– nem terjedt el a köztudatban, de még a vállalkozók körében sem eléggé, hogy minden vállalkozás evolúciós, életszakaszokra bontható fejlődési pályával rendelkezik (induló, "csecsemőkorú" vállalkozás, fejlődő, növekedő vállalkozás, érett vállalat és hanyatlásnak indult szervezet), továbbá az eltérő életszakaszokban teljesen különböző menedzselésre, irányításra és megítélésre van szükség.

Mindezeknek tudható be, hogy a hazai kis- és középvállalkozások a mai napig nincsenek igazán a "helyükön":

– sem a társadalmi megítélésüket illetően;

– sem a mérhetőségben, ill. a statisztikai kimutathatóságban;

– sem az érdekképviseletekben;

– sem a vállalkozásokat célzó szolgáltatások tekintetében;

– sem az állami támogatások hatékonyságának vonatkozásában.

Általános tapasztalatok

A kis- és középvállalatok szakirodalmára, ill. az országos szintű statisztikákra, tb- és adóbevallásokra alapozott feldolgozások következtetésein belül nagyon sok az ellentmondás. Mindez fokozódik, ha ennek a konkrét, 46 feldolgozóipari kisvállalkozásnak a mélyebb felméréséből származó tapasztalatok alapján levonható konklúziókat vetjük össze más kutatóműhelyek viszonylag egységes kisvállalkozási megítélést tükröző megállapításaival.

E problémát mérlegelve, kutatásunk során másfajta munkafogalmakkal dolgoztunk. Számunkra a vállalkozási körbe sorolhatóság elsődleges kritériumait

– a kezdeményezés, az innováció és az új érték létrehozása;

– az új érték létrehozásának folyamatához szükséges erőforrások (különös tekintettel a tudástőkére) és helyzetek megteremtése, megszervezése, ill. az ezekkel való gazdálkodás; továbbá

– az előbbiekkel járó pénzügyi, pszichikai és szociális kockázatok vállalása jelentik, függetlenül attól, hogy mindez mellékfoglalkozású, önfoglalkoztató jellegű vagy jogi személyiségű cég keretében történik.

Ez a szemlélet segített feltárni azt a fontos következtetést, hogy a kicsi és mikro-, de sokszor még a 20-30 főt foglalkoztató középméretű cégek esetében is teljesen másként, a hagyományostól eltérően kell értelmezni pl. az innovációt, a beruházást, a kockázatvállalást stb. Továbbá szembe kell nézni olyan gondokkal is, amelyek adott esetben a termelőkapacitások kihasználatlanságából, a piaci információk hiányából, a kereskedelmi hitelek "elérhetetlenségéből" stb. fakadnak.

A fenti elvi, felfogásbeli alapokon jutottunk el az empirikus kutatás tézisszerűen is megfogalmazható eredményeihez, amelyek figyelemre méltó eltéréseket mutatnak más kis- és középvállalati kutatások és különféle rájuk vonatkozó éves jelentések eddigi megállapításaihoz képest.

Már utaltunk rá, nem minden hazai cég működik valódi vállalkozásként. Ezért különbséget kell tennünk a valós vállalkozások és a burkolt alkalmazások között. (Burkolt alkalmazásról azoknak a vállalkozóknak az esetében beszélünk, akik egy adott cégnél dolgoznak, de nem mint munkavállalók, hanem a bizonyos értelemben előnyösebb fizetési konstrukciók miatt vállalkozási forma mögé bújva.)

Növekedési jellemzők

A valós vállalkozások tekintetében a termelő-feldolgozó jellegű szervezetek növekedési módjai speciálisak. Eltérően a klasszikusnak mondható növekedési formáktól (pl. létszámnövekedés, hitelfelvétellel járó beruházás) ezen cégek inkább:

– minőségi növekedést, fejlődést produkálnak;

– előfordul, hogy "cégcsaládokat" hoznak létre (holdingokat működtetnek);

– speciális erőforrásokat használnak fel (pl. rokoni és egyéb kapcsolatok, értékek, tudástőke, illetve "közjószág" jellegű tényezők), és nem vagy csak kismértékben használják az ún. "teremtett" tényezőket (ez utóbbi oka meghatározóan a tőkeszegénységben gyökerezik);

– "fecskefészek"-szerűen növekednek, azaz mindig hozzáraknak egy kicsit, nem pedig generálberuházást hajtanak végre (gyakori például az, hogy egy-egy berendezést alkatrészként vásárolnak meg, és önmaguk alakítják géppé, berendezéssé).

Erősségek és gyengeségek a feldolgozóiparban

A strukturált mélyinterjúk során megpróbáltuk minél részletesebben megismerni az egyes vállalkozások működését, és egyúttal biztosítani a felmért cégek közötti összevetést és mérést az alábbi kérdéskörök felvetésével:

– milyen piacon működnek a vizsgált vállalkozások (milyen a szállítói körük és vevői célcsoportjuk);

– milyen összefüggésben van a termelőkapacitásaik kihasználtsága és a kialakított jövőképük;

– milyen mértékű beruházásokat hajtanak végre évente;

– milyen típusú beruházásokat részesítenek előnyben (fogyasztási, vagy inkább felhalmozási jellegűt);

– végeznek-e termékfejlesztést, és ha igen, akkor az hogyan történik;

– mint és milyen kondíciók mellett tudnák elképzelni a kisvállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenységük észszerűsítését;

– milyen a humánerőforrás-menedzselésük, -fejlesztésük;

– milyen hatással vannak a multinacionális vállalatok a hazai kisvállalkozásokra;

– milyennek találják vállalkozásuk és a gazdasági környezet kapcsolatát (támogatások és adók mértékét, a kamarák és vállalkozásfejlesztési központok működését, a szürkegazdaságban való részvételt stb.);

– megítélésük szerint milyen hatással lesz rájuk az európai uniós csatlakozás (kihívást vagy veszélyt jelent-e a számukra).

A felmérésben szereplő cégek legnagyobb hányadát azok az egyéni vállalkozók képviselték, akik éves árbevétele 1-3 millió forint között van, és egyedül, alkalmazott nélkül dolgoznak. Jól megfigyelhető volt, hogy a feldolgozószektorban 5 millió forint az az "árbevételi küszöb", amely alatt még lehet egyedül dolgozni. Tehát, ha valamely cég ezt a küszöböt nem éri el, akkor számára nem gazdaságos alkalmazottat foglalkoztatni.

Jellemzően egyéni vállalkozók és betéti társaságok vannak jelen a feldolgozóiparban, elenyésző a kft.-k száma, azaz a vállalkozók inkább a korlátlan felelősséget választják.

Piaci színtér

A kutatásban részt vevő cégek nagy része (51 százalék) saját piaci részesedését elenyészőnek tartja. Érdekes megfigyelni, hogy a különféle statisztikákra alapuló kisvállalkozási felmérések meghatározóan azt mutatják, hogy az egészen kis cégek (mikrovállalkozások) vevői, illetve szállítói gyakorlatilag teljes egészében a saját földrajzi környezetükből származnak, azaz a helyi piacon vannak csak jelen mind a beszerzés, mind az értékesítés tekintetében. Más felmérések szerint a kisvállalkozások meghatározóan egymással kötnek üzletet. Ami azt jelenti, hogy egymás beszállítói, és nagyrészt nincs kapcsolatuk nagyobb cégekkel.

Ezzel ellentétben a felmért cégek esetében az alábbi, lényegesen kedvezőbb képet kaptuk:

– a kutatásban szereplő vállalkozások vevői, megrendelői csak 42 százalékban kisebb hazai cégek, míg jelentős százalékban vannak jelen (30 százalék) a hazai nagyvállalatok, de képviseltetik magukat (12 százalékkal) a külföldi multinacionális vállalatok, valamint 16 százalékkal a magánszemélyek is (l. 1. ábra);

– vevőik földrajzi elhelyezkedése tekintetében azt tapasztaltuk, hogy csupán 58 százalékban termelnek helyi piacra, a fennmaradó 42 százalékban pedig Magyarország más területeire (l. 2. ábra);

– szállítóikat tekintve 59 százalékban szerepelnek kisebb hazai cégek, 6 százalékban egyéni vállalkozók, és helyet kapnak 26 százalékban hazai nagyvállalatok, 9 százalékban pedig a külföldi multinacionális vállalatok is (l. 3. ábra);

– a szállítók földrajzi elhelyezkedése szerint 60 százalékban helyi, a vállalkozáshoz közeli cégek, míg 40 százalékban Magyarország más területeiről származók (l. 4. ábra).

Kapacitások kihasználása

A kutatásban részt vett cégek nagy részének (kb. 80 százalékának) termelőkapacitása nincsen teljesen kihasználva, amire az alábbi lehetséges tulajdonosi döntések utalnak:

– 10-20 százalékos forgalomnövekedés esetén a cégeknek csaknem 35 százalékban nem kellene semmit sem tenniük, vagy csak túlórázniuk kellene (a válaszadóknak csupán a 6 százaléka mondta azt, hogy beruháznia kellene), azaz a szűkös erőforrást nem a termelőkapacitás jelenti;

– 30-40 százalékos forgalomnövelés esetében 36 százalékuk vélte úgy, hogy meg tudja oldani a helyzetet létszámbővítéssel, és mindössze 15 százalékuk mondta, hogy beruházást kellene végrehajtania (ez is jól jelzi, hogy miért nincs keletje a kisvállalkozói beruházási hiteleknek);

– 40-50 százalékos forgalomnövekedést tekintve a vállalkozók 29 százaléka tervezne beruházást, de még ilyen magas növekedésnél is 38 százalékuk gondolta úgy, hogy létszámnöveléssel kezelni tudja a helyzetet;

– egészen meglepő, hogy még a 60 százalék feletti növekedést is a cégek jelentékeny hányada (35 százaléka!) tartja beruházás nélkül megoldhatónak szervezéssel és létszámnöveléssel (l. 5. ábra).

Beruházások

Felméréseink tapasztalata szerint a feldolgozóipari kkv-knak nagyon nagy hányada (beleértve az egymillió forint éves forgalom alatt teljesítő mikrovállalkozásokat is) áldoz a jövőjére. Átlagosan a cégek árbevételük 10 százalékának megfelelő összeget, sőt többen a felett fordítanak évente beruházásra!

A beruházások megoszlása a következőképpen alakul: legnagyobb hányadban (53 százalékban) termelőberendezésekre irányul, a cégek csak 18 százalékban fordítanak járművekre, az ingatlanberuházások hányada alig éri el a 12 százalékot, míg az információtechnológiai fejlesztések 8 százalékban szerepelnek, és mindösszesen csak 9 százalékban van jelen az ún. egyéb beruházás (l. 6. ábra).

K+F, termékfejlesztés

A feldolgozóipari cégek jelentős hányadánál nagyon komoly termékfejlesztést tapasztaltunk. A megkérdezett vállalkozók egyharmada mondta, hogy cégénél a fejlesztés teljes egészében saját ötletre támaszkodva valósul meg. 31 százalékuk próbál a piacon sikeres, más cégek által gyártott termékeket "lemásolni". A vizsgált vállalkozások 17 százaléka igazodik – alvállalkozói minőségben – a megrendelő termékfejlesztéséhez. Csupán 7 cég számolt be arról, hogy náluk nem folyik érdemi termékfejlesztés (l. 7. ábra).

A kutatásban szereplő vállalkozások 52 százaléka (azaz több mint fele!) el tudna képzelni – a hatékonyabb kutatási-fejlesztési tevékenység érdekében – valamiféle közös megoldást is (pl. közös fejlesztőcégek, K+F tevékenységet folytató nonprofit "miniintézmények" stb.).

Humánerőforrás-menedzselés

A kis cégek tulajdonosai viszonylag magas iskolázottsággal rendelkeznek: 20 százalékuk végzett egyetemet vagy főiskolát, 15 százalékuk felsőfokú szakképesítést nyújtó képzésben vett részt, 26 százalékuk szakközépiskolában tanult, és csupán 4 százalékuk nem végzett mást, csak általános iskolát (l. 8. ábra).

Az alkalmazottakat tekintve a tulajdonosoknál nagyobb arányban végeztek szakközépiskolát (30 százalékban), de köztük is van egyetemet, főiskolát végzett (15 százalékban), és csupán 2 százalékuk rendelkezik legfeljebb nyolc általánossal (l. 9. ábra).

Nagy hangsúlyt kap a humán erőforrás fejlesztése a vizsgált cégeknél. A tulajdonosok elsősorban alkalmazottaikat iskoláztatják be, íratják be különféle továbbképzésekre. Tehát a kis cégeknél a vállalkozók segítik az alkalmazottaik fejlődését. Így a munkatársak 15-25 százalékban vesznek részt számítógépes, illetve nyelvi képzésen, és 12-15 százalékban felsőfokú (egyetemi vagy főiskolai) képzésben.

A multik hatása

A felmért cégek csaknem felének esetében a multinacionális vállalatok piaci hatása nem jellemző, azaz nem érintik közvetlenül a kisvállalkozások piacát. Mindemellett 13 százalékuk ítélte pozitívnak és 36 százalékuk közömbösnek a multik jelenlétét. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagynunk annak a 42 százaléknak a véleményét, akik a multinacionális szervezetek jelenlétének kedvezőtlen hatásaira panaszkodnak (l. 10. ábra).

Kihívás vagy veszély?

A megvizsgált cégek 41 százaléka szerint a közelgő csatlakozás inkább kihívást és lehetőséget jelent számukra, semmint veszélyt. Érdekes, hogy a felmértek 20 százaléka szerint viszont nem lesz rájuk semmilyen hatással az EU-hoz való csatlakozás (l. 11. ábra). Ehhez az párosul, hogy a felmért kis- és középvállalkozások önmagukat a hazai cégekkel való összevetésben kevésbé versenyképesnek ítélték meg, sőt az Európai Unió hasonló cégeihez képest még inkább.

A kutatás mélyebb összefüggéseinek vizsgálata, a csatlakozás kihívásai és veszélyei kapcsán még az előbbinél is árnyaltabb kép alakult ki. Ezek közül a legjellemzőbbek az alábbiak:

Erősségek:

– innováció és termékfejlesztés;

– kreativitás és rugalmasság;

– a humán erőforrás felkészültsége és tudásorientáltsága;

– a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásokat kiegészíteni, illetve kiváltani képes "rejtett tudás";

– növekedési, felhalmozási hajlandóság és törekvések.

Gyengeségek:

– a korszerűtlen, illetve elavuló termelőeszközök, amelyek korszerűtlen technológiai megoldásokhoz vezetnek;

– a technológiai korlátok, amelyek minőségi korlátokat okoznak;

– piaci korlátok;

– a piaci és egyéb korlátok együttes hatása (ezek legvégül kihasználatlan kapacitásokhoz vezetnek).

A támogatások kívánatos formái

A felmérés kapcsán megkértük a vállalkozókat, rangsorolják azokat a támogatásokat, amelyeket a legfontosabbnak, legkívánatosabbnak tartanak, és így az alábbi sorrendet kaptuk. Az első helyre tették (36 százalékkal) a piaci koordinációt és az információszerzés támogatását. Másodikként a kereskedelmi (és nem a beruházási!) hitelezési gyakorlat hatékonyabbá tételét, hitelfeltételek javítását. A harmadik kívánság pedig az adókedvezmények és az állami elvonások csökkentése volt (l. 12. ábra).

Jellemző, hogy a megkérdezett cégek 70 százaléka szerint a kamarák tevékenysége a vállalkozások hatékony kiszolgálását tekintve jelenleg egyáltalán nem kielégítő (l. 13. ábra).

A magyarországi kis- és középvállalkozások jellemzői
A kkv-ról kialakított általános kép szerint	Kutatásunk tapasztalatai szerint
Az innovációs készség, innováció
a) a kis cégek innovációs készsége alacsony;	a) a kis cégek is innoválnak, DE másként! Meghatározó különbségek: = az innováció náluk nem tudatosan tervezett folyamat; = a folyamat nem "írja le" a tradicionális innovációs láncot; = nincsenek éles határok az innovációk típusai (szervezeti, technológiai, termék stb.) között;
b) ha mégis innoválnak, akkor az a gazdasági környezethez való alkalmazkodásban merül ki;	b) az innovációk fókusza a termék (30 százalékban saját ötlet, 31 százalékban a piacon sikeres termékek követése), a további innovációs tevékenység ennek alárendelt.
Szükségletkielégítés és piacfelfogás
a) a kis cégek jobbára lakossági igényt, ill. a hozzájuk földrajzilag közel álló kis cégek igényeit elégítik ki;	a) a vizsgált cégek 58 százalékban hozzájuk földrajzilag közel álló kisebb cégeknek szállítanak, DE
b) az egészen kicsi cégek nem képesek arra, hogy beszállítói legyenek a nagyvállalatoknak és a multiknak;	b) közel azonos arányban beszállítói a nagy (hazai, ill. külföldi érdekeltségű) cégeknek is, ÉS
	c) a magánszemélyek csak 16 százalékban szerepelnek.
Az erőforrások: feltételteremtés, kockázatvállalás
a) a kis cégek fogyasztás- és nem felhalmozásorientáltak (durvább megfogalmazás szerint egyenesen felélik a saját tőkét);	a) a kis cégek is felhalmoznak, beruháznak, DE másképp, azaz költségjellegű (ún. dologi) kiadások kategóriájába tartozó kisebb(pl. alkatrész) "beruházásaikat" tudástőkével kombinálva újítják meg, fejlesztik elavuló technológiájukat (Mérlegeikből ez nem látszik, mert az egyszeres könyvvezetés nem teszi lehetővé a saját előállítású eszközök aktiválását.);
b) a kis cégek, ha beruháznak, az akkor is inkább "improduktív", személyes igényt kielégítő (meghatározóan gépkocsi, ingatlan stb.);	b) a vizsgált cégek fejlesztési forrásaik 58 százalékát termelőberendezésekre fordították és 15 százalékát információtechnológiára;
c) nem profitcentrikusak;	c) valóban nem profitcentrikusak, mert életszakaszuk szerint az egészséges stratégiai fókusz még a forgalom növelése kell hogy legyen(ezt alátámasztotta az is, hogy a vizsgált cégek mindegyikénél kb. 20-30 százalékos mértékben kihasználatlanok a kapacitások);
d) komolyabb kockázatvállalásra nem alkalmasak;	d) de igen, hiszen a vizsgált cégek fele kész lenne együttműködni pl. egy közös és intézményesített K+F projektben, sőt kockázati tőkét is áldoznának rá. (Egyébként a korlátlan felelősség önmagában komoly kockázati tényező.);
e) idegen források integrálására alkalmatlanok, félnek a hitelfelvételtől;	e) nem a hitelektől, hanem a bankoktól félnek! Különben realisták, tudják, hogy a kihasználatlan kapacitások és a fedezeti ponthoz közel álló (így számottevő nyereséggel nem rendelkező) cégként a hitelfelvétel hazárd döntés. (Egyébként a bankok iránt olyan mértékű a bizalmatlanság, hogy még egészen kedvező feltételek mellett sem vennének fel hitelt.)
Képzettség, tudástőke és tudásfejlesztés
a) a kis (ún. önfoglalkoztató) cégek profilja általában csekély szakértelmet igényel;	a) a szakképzettség és a különféle készségek(nyelv, számítógépes ismeretek) értéke növekszik. Minden vizsgált cégnek van szakképzett, sőt sokszor felsőfokú végzettséggel rendelkező embere(tulajdonos és/vagy alkalmazott);
b) továbbképzésre, oktatásra a kis cégek gyakorlatilag nem fordítanak;	b) a tulajdonosok önmagukat meghaladó mértékben (32 százalék) küldik továbbképzésre embereiket.
Szürke-, ill. feketegazdaság
a) mennél kisebb egy cég, annál inkább részese a szürke- vagy feketegazdaságnak, ill. potenciálisan azzá válhat;	a) a kis cégek korlátlan felelőssége visszafogó erővel hat a fekete-, ill. szürkegazdaságban való tevékenykedésre. A cégek 70 százaléka szürketevékenységre semmilyen esélyt nem lát profil erre kisebb esélyt ad); (tény, hogy a termelői
	b) az egyáltalán elképzelhető "szürke" tevékenység a részükről magas munkaerőköltségekkel összefüggő illegális foglalkoztatás. A magyarországi kis- és középvállalkozások jellemzői
Környezettudatosság és környezetvédelem
a kisebb cégek inkább környezetszennyezők, mint a nagyok;	a vizsgált cégek 71 százalékban nemcsak tisztában vannak a környezetvédelem jelentőségével, de tesznek is érte.
Minőségbiztosítás
a kisebb cégek kevésbé vannak tisztában a minőségbiztosítás jelentőségével, s kevésbé foglalkoznak vele;	a kis cégek tisztában vannak azzal, hogy pl. egy ISO-minősítés számukra PR-erejű, sőt menedzselést könnyítő eszköz, módszer is. Ehhez képest valóban keveset fordítanak rá, mert nincs miből.
A növekedés legfőbb gátja, és amit a kormányzattól és a kamaráktól segítségképpen várnak
a) a kis cégek fejlődésének legfőbb gátja a tőkehiány;	a) a kis cégek fejlődésének elsődleges gátjai: = a forgalom kritikus tömegének elérése, következésképp a növekedéshez elengedhetetlen piaci információk és lehetőségek hiánya; = a profi menedzser, ill. menedzsment hiánya (a vállalkozók munkaidejük mindössze 15 százalékát tudják a cég menedzselésére fordítani, a többi effektív munkavégzés, utánpótlásukról sem tudnak gondoskodni);
b) a kis cégek a kormányzattól leginkább az adóterhek könnyítését, a hitelforrásokhoz való hozzájutást várják;	b) a kis cégek az adminisztrációs terhek csökkentését, ésszerű, mérhető adóterheket, de legfőképp piaci információkat, piaci lehetőségeket, partnerinformációkat, fejlesztési innovációs információkat és ilyen irányú szolgáltatásokhoz könnyített hozzájutási, hozzáférési lehetőségeket remélnek.