Betétet gyűjteni és hitelt kihelyezni, vagyis klasszikus banki tevékenységet végezni – a kamatkülönbözet lefölözése mellett – sohasem volt rossz üzlet. Ám amíg a pénzintézetek esetében a betétesek védelmét különböző tartalékképzési szabályok biztosítják, semmi sem védi az illegális pénzkölcsönző vállalkozások betéteseit és kiszolgáltatott hitelfelvevőit. Ezek a vállalkozások nem vetik alá ügyfeleiket hosszadalmas hitelbírálatnak, de különböző legális, féllegális és illegális eszközök alkalmazásával hatékonyan biztosítják kihelyezett pénzeszközeik megtérülését. Pénzintézettől kölcsönt igénybe venni így talán hosszadalmasabb, de mindenesetre biztonságosabb, mint valamelyik illegális pénzkölcsönzőhöz fordulni.
A kölcsönszerződés
A kölcsönszerződés fogalmát a Polgári Törvénykönyvnek a különös szerződéstípusokkal foglalkozó részében találjuk. E szerint a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet, vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget (vagy más helyettesíthető dolgot) az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A kölcsönszerződés tárgya tehát csak pénz vagy más helyettesíthető dolog lehet, de nem lehet például értékpapír. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében megállapította, hogy színlelt szerződésnek minősül, s e szerint kell megítélni azt a "kölcsönszerződést", amelyben a hitelező nem pénz, vagy helyettesíthető más dolog, hanem váltó átadására, az adós pedig pénz visszafizetésére vállal kötelezettséget. Az ítélet indokolása szerint a per tárgyát képező kölcsönszerződésnek nevezett szerződés azért nem volt annak tekinthető, mert abban a hitelező váltókat – amelyek nem helyettesíthető dolgok – adott át az adósnak (Bírósági Határozatok 1997/408. számú jogeset).
Aszerint, hogy ki nyújtja a kölcsönt, megkülönböztetjük egymástól a magánkölcsönt és a pénzintézeti kölcsönt. A két kölcsönfajta határán találjuk a többé-kevésbé legális megoldások tömegét.
A kölcsönszerződés másik lényeges eleme a kölcsönnel mint szolgáltatással szemben álló ellenszolgáltatás, a kamat, vagy egyéb olyan ellenérték, amelynek alapján – ha az túlzó mértékű, aránytalan – a szerződés uzsorás szerződésnek minősülhet. A hitelintézeti törvény a kamat fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: az adós által a kölcsönnyújtónak az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő pénzösszeg, vagy egyéb hozadék.
Végül pedig a kölcsönt nyújtó általában valamilyen biztosítékot is kiköt arra az esetre, ha lejáratkor az adós a kölcsönt nem fizetné vissza számára.
A kölcsönszerződés e főbb elemeit, annak alanyait, tárgyát, az ellenszolgáltatást és a biztosítékokat fogjuk a következőkben áttekinteni a magánkölcsön, a pénzintézeti kölcsön és a különböző egyéb vállalkozások által nyújtott kölcsönök esetén, kitérve arra, hogy mely megoldások jogszerűek, és melyek azok, amelyek illegálisnak minősíthetőek.
Magánkölcsön
Az üzletszerűség hiánya
A magánkölcsönt a pénzintézetek által végzett kölcsönnyújtási tevékenységtől az üzletszerűség hiánya különbözteti meg. Üzletszerű a tevékenység a hitelintézeti törvény szerint, ha az ellenérték fejében, nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység keretében történik.
Nem üzletszerű így a klasszikus magánkölcsön, amikor természetes személyek pénzkölcsön nyújtásával segítik ki egymást.
Legális magánkölcsönök
A hitelintézeti törvény meghatározza azokat a gyakrabban előforduló, tipikus eseteket, amelyeket nem tekint tilalmazott, illetve engedélyhez kötött kölcsönnyújtási tevékenységnek.
Ezek a következők:
– a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal – esetileg – adott kölcsön,
– az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg, ide nem értve a hitelintézet által kötött ilyen ügyleteket,
– a biztosítóintézet által az életbiztosítási kötvény tulajdonosának nyújtott kötvénykölcsön,
– az önkormányzat által adott lakáscélú, vagy szociális kölcsön,
– a külön törvény alapján folytatott zálogházi tevékenység keretében nyújtott zálogkölcsön,
– az ellenőrző részesedéssel rendelkező vállalkozásnak az ellenőrzött vállalkozásokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet.
Magánkölcsön tehát szabadon nyújtható, ha az nem minősül üzletszerű gazdasági tevékenységnek.
Jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás
Az a személy azonban, aki engedély nélkül foglalkozik pénzkölcsön üzletszerű nyújtásával, nem csupán azzal a kockázattal számolhat, hogy a polgári jog szempontjából érvénytelen szerződést köt, de tevékenysége bűncselekményt is megvalósít. A Büntető Törvénykönyv 298/D §-a ugyanis ismeri a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység elnevezésű bűncselekményt, amelyet az a személy követ el, aki pénzügyi szolgáltatási (ilyen tevékenységnek minősül a pénzkölcsön üzletszerű nyújtása is), vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet a törvényben előírt engedély nélkül végez. Ez a személy bűntettet követ el, amely egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Kamat
A magánkölcsönnek minősülő kölcsönszerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Amennyiben mindkét fél magánszemély, a törvény vélelmezi, hogy a felek kamatot nem kötöttek ki, így az adós csak kifejezett kikötés esetén köteles kamat fizetésére. Az ügyleti kamat mértéke – ha a felek eltérően nem állapodnak meg – az évente a költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamat mértéke lesz. Ez 2001-ben évi 11 százalék.
Nincs azonban akadálya alacsonyabb, vagy magasabb kamat kikötésének sem. A túlzottan magas kamatot azonban a bíróság mérsékelheti.
A szerződés alakja
A kölcsönszerződésre a törvény nem ír elő kötelező alakszerűséget, így az akár szóban is köthető, bár annak tartalma ez esetben természetesen nehezen bizonyítható.
Biztosítékok
Nincs akadálya annak, hogy a magánkölcsönt a felek a Polgári Törvénykönyvben meghatározott biztosítékok bármelyikével biztosítsák, zálogjogot kössenek ki az adós valamilyen vagyontárgyára, ingatlanára, óvadékot adjanak át, vagy a követelést – azzal, hogy azt közjegyzői okiratba foglalják – közvetlenül végrehajthatóvá tegyék.
Pénzintézeti kölcsön
Hitel és pénzkölcsön üzletszerű nyújtása pénzintézeti tevékenységnek minősül, amelyre csupán pénzügyi intézmények jogosultak, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével. Arra, hogy betétet is gyűjtsenek és hitelt is nyújtsanak, csak hitelintézetek jogosultak (bankok, szakosított hitelintézetek, szövetkezeti hitelintézetek). Csupán hitelnyújtásra (betétgyűjtésre tehát nem) azonban úgynevezett pénzügyi vállalkozások is szerezhetnek jogosultságot.
A pénzügyi vállalkozásoktól a hitelintézeti törvény csupán ötvenmillió forintos alaptőkét követel meg, szemben a szövetkezeti hitelintézetekre előírt százmilliós és a bankokra előírt kétmilliárdos alaptőkével.
A hitelintézetek (bankok, szövetkezeti és szakosított hitelintézetek) esetében szigorú előírásokat találunk a hitelintézeti törvényben a tartalékképzésre és a kockázatvállalásra vonatkozóan, amit a betétesek védelme indokol. Nincsenek ilyen szigorú előírások a pénzügyi vállalkozások esetében – hiszen nekik nincsenek betéteseik –, amelyeknél csupán egy szabályzat készítésére vonatkozó előírást találunk, ami a kihelyezések és kötelezettségvállalások megalapozottságát, áttekinthetőségét, a kockázat mérséklését szolgálja.
Kötelező írásbeliség
Bár a Polgári Törvénykönyv csupán a hitelszerződésekre vonatkozóan ír elő kötelező írásbeliséget, a kölcsönszerződésekre azonban nem, a hitelintézeti törvény szerint valamennyi pénzügyi intézmény minden kockázatvállalással járó ügyletet köteles írásban megkötni. Ebből következően a pénzügyi intézmények által kötött kölcsönszerződések esetében kötelező az írásbeliség.
Fedezet
A pénzintézetek fedezetek mellett nyújtanak kölcsönt. Fedezetként alkalmazhatják valamennyi, a Polgári Törvénykönyvben meghatározott biztosítékot, jelzálogjogot, vételi jogot, óvadékot stb. A hitelintézeti törvény csupán néhány korlátozást alkalmaz: nem fogadhatja így el a pénzintézet a saját maga, vagy a bankcsoport, illetve a közvetlen irányítása alatt álló társaság által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt, részvényt, illetve olyan gazdasági társaság részvényét, üzletrészét, amely az adósban befolyásoló részesedéssel rendelkezik, illetve amelyben az adósnak befolyásoló részesedése van.
Kamat
A pénzintézetek által alkalmazható kamat mértékét ma már az üzleti viszonyok korlátozzák, kötelező azonban – fogyasztási kölcsönök esetén – kioktatniuk ügyfeleiket, hogy a kezelési költséget is beleértve mi az a teljes hiteldíj, amit a velük szerződő félnek fizetnie kell a kölcsönért.
Uzsorás szerződések
Az uzsorás szerződés kifejezést a köznyelv és a Polgári Törvénykönyv nem azonos értelemben használja, a köznyelv idesorol minden olyan kölcsönszerződést, amelyben a kölcsönadó a szokásosnál magasabb kamatot köt ki. Az alábbiakban e köznyelvi értelemben fogom használni a kifejezést.
Magánkölcsön formájában kötött uzsorás szerződések
Mivel a törvény csupán a pénzkölcsön üzletszerű nyújtását tilalmazza, amit általában nem könnyű bizonyítani, nincs annak jogszabályi akadálya, hogy az uzsorakölcsönt nyújtani szándékozó azt egyszerű kölcsönszerződésbe foglalja. Gyakran alkalmazott megoldás, hogy – a megtámadási lehetőség kizárása érdekében – az ügyleti kamatot hozzáadják a tőkéhez, és úgy tüntetik fel a szerződésben, mintha ezt a magasabb tőkeösszeget adták volna kölcsön.
Tekintve, hogy a közjegyző előtt kötött, közokiratba foglalt szerződések azonnal végrehajtási záradékkal láthatóak el, az uzsorások ma már általában közokiratba foglalt szerződéseket kötnek. Ezek a szerződések igen részletesek, tartalmaznak minden feltételt és azt, hogy ezek következményeit a közjegyző ismertette a szerződő felekkel, ami nehezen megtámadhatóvá teszi azokat.
Annak sincs akadálya, hogy a szerződésbe a valós tőkeösszeg kerüljön, azzal a kamattal, amit valójában kikötöttek a felek, hiszen a kamat mértékére vonatkozóan a törvény tételes korlátozást nem tartalmaz. Szerepel ugyanakkor a Polgári Törvénykönyvben az a rendelkezés, hogy a túlzott mértékű kamatot a bíróság mérsékelheti, így a valós – uzsora – kamat szerződésbe foglalása mindig magában rejti azt a kockázatot, hogy a bíróság a kamatot esetleg mérsékelni fogja.
Ingatlanfedezet
A magánkölcsönöket szokásos esetben – ahogyan a pénzintézeti kölcsönöket is – ingatlanfedezet mellett nyújtják. Ilyen kölcsönszerződést kötni adósi oldalon nagyon kockázatos vállalkozás, mert a kölcsönadónak lehet, hogy sokkal inkább a nagy értékű ingatlan megszerzése a célja, mint az uzsorás szerződéssel elérhető extraprofit.
E kölcsönszerződéseket sokszor nem is jelzálogszerződéssel vagy vételi jog kikötésével biztosítják, hanem azonnal adásvételi szerződést kötnek, és a fedezetül felajánlott ingatlanra a kölcsönadó tulajdonjogát azonnal bejegyzik. Ha az adós a kölcsönt határidőben visszafizeti, az adásvételi szerződést felbontják, ellenkező esetben pedig az ingatlan egyszerűen a kölcsönadóé marad. Az adásvételi szerződés persze színlelt, ezért semmis, de ezt be is kell bizonyítani a bíróság előtt, nem beszélve arról, hogy az ingatlant akár többször egymás után el lehet adni, ami ugyancsak bonyolulttá teszi a helyzetet.
Jelzálogjog, opció
Lehetőség van arra is, hogy a kölcsönadó a szerződést jelzálogjoggal vagy vételi (opciós) joggal biztosítsa. A zálogjog alapján alapesetben per útján kereshet a kölcsönadó kielégítést. Kivétel ez alól, vagyis az ingatlant a zálogjogosult közvetlenül értékesítheti, ha a kölcsönadó üzletszerűen foglalkozik záloghitelezéssel (ami ugye a magánkölcsönnek álcázott uzsora esetén nem jöhet szóba), a zálogtárgynak hivatalosan jegyzett piaci ára van (ez ingatlanok esetében nehezen elképzelhető), illetve akkor, ha a jogosult záloghitelezéssel vagy árverés szervezésével üzletszerűen foglalkozó személynek ad megbízást a dolog értékesítésére. Tekintve, hogy ez a megoldás a lebukás veszélyét erősen magában hordozza, érthető, hogy a jelzálogjog nem a magánkölcsönnek álcázott uzsorakölcsön tipikus biztosítéka.
Nincs viszont törvényi akadálya annak, hogy a kielégítési jog megnyíltát követően engedje át a lekötött ingatlant a zálogkötelezett a tartozás fejében a zálogjogosultnak. A tapasztalatok szerint e megállapodások megkötése és az ingatlan átadása gyakran erőszakkal, és nem a bírósági végrehajtás hosszadalmas útján történik.
Jellemzőbb ennél a közjegyző előtt kötött opciós jogot tartalmazó szerződés, amelynél egy korábban elkészített értékbecslésre hivatkoznak annak érdekében, hogy a feltűnő értékaránytalanság címén történő utólagos megtámadást kizárják.
Uzsora a polgári jog szerint
Nézzük végül, mi minősül a Polgári Törvénykönyv szerint uzsorának! A törvény azt a szerződést tekinti uzsorás szerződésnek, amikor a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. Ehhez a törvény súlyos jogkövetkezményeket fűz: a visszatérítést a bíróság a sérelmet szenvedett félnek részben, vagy egészben elengedheti, míg a sérelmet okozó fél a kapott szolgáltatásból az aránytalan előnynek megfelelő részt az állam javára köteles megfizetni.
A törvény itt olyan szubjektív, rosszhiszemű magatartást kíván meg a kölcsönadótól, ami feltételezi a másik fél helyzetének ismeretét és a bizonyos mértékű ártó szándékot, ami az egyszerű extraprofitra vágyó uzsorásokra nem jellemző. Ők egyszerűen üzletemberek, akik szeretnének jól megérdemelt nyereségükhöz jutni. A gyakorlatban így uzsorás szerződéssel a bírósági gyakorlatban eléggé ritkán találkozunk.
Közvetítők
Az újságok hirdetési rovataiban megjelenő, kölcsönhöz jutási lehetőséget kínáló személyek gyakran csak közvetítők, akik a kölcsönhöz jutni és kölcsönadni vágyó magánszemélyek egymásra találását segítik elő a kölcsönösszeg százalékában meghatározott díjért. Az ilyenfajta profi közvetítők mögött álló kölcsönadó is többnyire profi uzsorás, aki a fentiekben leírt módszerek valamelyikét alkalmazza.
Vásárlói klubok, fogyasztói csoportok
Nem minősül pénzintézeti tevékenységnek a vásárlói klubok, fogyasztói csoportok alapítása. Ez a tevékenység nem bűncselekmény, és polgári bíróság előtt sem tudták sikerrel megtámadni a megkötött szerződéseket a kötelezettség alól szabadulni kívánó személyek. Ezek a szervezetek ugyanis csupán magánszemélyek egymás közötti kölcsönügyleteiben közvetítenek. A konstrukció lényege, hogy a társuló, kölcsönt felvenni kívánó magánszemélyek havonta bizonyos összeget befizetnek már azt megelőzően, hogy kölcsönt kapnának, majd a résztvevők közül meghatározott időközönként kisorsolják azt a személyt, aki kölcsönhöz jut.
A problémát nem is a tevékenység jelenti, hiszen abban semmi illegális elem nincs, hanem az, hogy e cégek hirdetései sokszor megtévesztőek, a társulásban részt vevő személyek nem látják át, hogy esetleg csak évek múlva jutnak a kölcsönhöz, a cégek reklámjai erre vonatkozóan nem tartalmaznak utalást, csupán a gyors, alacsony kamatú kölcsönt lebegtetik az ügyfelek szeme előtt.
A másik probléma akkor merülhet fel, amikor azok a személyek, akik hozzájutottak a kölcsönhöz, nem hajlandóak fizetni az esedékes törlesztőrészleteket. Mivel ezekre a szervezetekre a hitelintézeti törvény nem vonatkozik, nincsenek rájuk vonatkozó tartalékképzési szabályok, így helyzetük eléggé gyorsan megrendülhet, ha a velük kapcsolatban álló személyek egy része fizetésképtelenné válik.
Inkorrekt módszerekTöbb nagy múltú, korrekt hitelszövetkezet és pénzügyi vállalkozás mellett az utóbbi időben feltűnt néhány olyan cég, amely legálisan, PSZÁF-engedély birtokában, de időként inkorrekt módszerekkel vegyesen végzi tevékenységét. Az ilyen cégek hirdetései egyre gyakrabban jelennek meg a napilapokban. * A hitelintézeti törvény alapján a hitelszövetkezetek mind betétgyűjtéssel, mind pedig pénzkölcsön nyújtásával foglalkozhatnak, míg a pénzügyi vállalkozások pénzkölcsönt nyújthatnak, betétgyűjtést viszont nem végezhetnek. Mindkét szervezet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével végezheti tevékenységét. E cégek tehát jogszerűen működnek, és tevékenységük akár mindenki megelégedésére is szolgálhatna, de a szaporodó peres ügyek azt jelzik, valami még sincs rendben velük. * A kölcsönnyújtás a jogilag problémás esetekben is többnyire ingatlanfedezet mellett történik, amit a cég értékbecslő munkatársa értékel. Az értékbecslésben szereplő – jellemzően igen nyomott – értéket a zálogkötelezett a közjegyző előtt valósnak fogadja el. Az igen részletes, közjegyzői okiratba foglalt szerződés jelzálogszerződést is tartalmaz, amelyben szerepel az a kikötés, hogy a zálogszerződés jogosultja a zálogtárgyat bírósági végrehajtás útján közvetlenül értékesítheti. Mivel itt olyan szervezetekről van szó, amelyek záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkoznak, a Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi számukra, hogy már a zálogszerződés megkötésekor így állapodjanak meg. * Amennyiben az ügyfél rendben fizet, megmenekült, de ha akár egy kisebb törlesztőrészlettel adós maradt, a határidő lejártát követően érkezett törlesztést már el sem fogadják tőle, és az ingatlant a cég nyomban értékesíti. (Egy jelenleg folyamatban lévő perben a cég saját értékbecslő munkatársának adta el az ingatlant igen méltányos áron.) * A szerződéseknek van tehát néhány vitatható eleme, ám azokat teljes terjedelmében közjegyző előtt kötik, az adóst mindenre részletesen kioktatják, így kétséges, hogy azok eredményesen támadhatóak-e. Az ilyenfajta magatartás az etikátlanság és a joggal való visszaélés határán húzódik, de az adósok óvatlansága és tájékozatlansága is közrejátszik az effajta ügyletek létrejöttében. Hogy a jog hogyan fogja mindezt értékelni, annak eldöntése a bírói gyakorlatra vár |