A sávszélesítés nagyobb figyelmet követel
Az intervenciós sáv kiszélesítése előtt jó néhány vállalat élt azzal a lehetőséggel, hogy devizahitelt vett fel, s mivel a devizakamatok alacsonyabbak, mint a forintkamatok plusz a forint csúszó leértékelése összesen, az így szerzett devizát a bankközi devizapiacon eladták, vagyis forintosították. Ha a devizahitelt euróban vették fel, akkor a nemzetközi devizapiacok nem befolyásolták a hitel törlesztését, hiszen a forint száz százalékban az euróhoz kötött, s az intervenciós sávon belüli árfolyammozgás volt csak hatással a forintra. Az intervenciós sáv azonban nem volt olyan széles (ą2,25 százalék), mint jelenleg (ą15 százalék), s ami még ennél is fontosabb: közép- és hosszú távon kiszámítható volt a forint elhelyezkedése a sávon belül. Kisebb megszakításokkal az intervenciós sáv alján helyezkedett el. Voltak "elrugaszkodások" az intervenciós sáv aljától, de ezek többnyire egy, maximum két hétig tartottak. Tartós gyengülés csak nagyobb válságok esetében – mint például az orosz vagy az ázsiai pénzügyi krízis – következett be. Az intervenciós sáv szűkössége miatt a hosszabb ideig tartó elrugaszkodások sem jelentettek azonban veszélyhelyzetet a hitelfelvevő számára. Más részről a forintpiacon a válságok hatása előbb-utóbb elhalványult, és az évek folyamán egyre kisebb volt, vagyis egyre kevésbé távolodott el a forint a sáv aljától. Ha pedig mégis gyengült a hazai deviza, akkor annak mindenki örült, mert drágábban tudta eladni a devizát a forinttal szemben. Még a legnagyobb "vészhelyzet" idején sem emelkedett a forint tartósan a sáv pozitív felére. Ha pedig valamelyik hitelfelvevő nem bízott abban, hogy a sáv alján marad a forint, és tartott attól, hogy a forint gyengülése miatt drágábbá válik a hitel, mint ahogy tervezte, akkor határidős ügyletekkel biztosíthatta magát.
Ha a devizahitelt dollárban vették fel, akkor mind a nemzetközi devizapiacok árfolyam-ingadozásai, mind a forint intervenciós sávon belüli mozgásai befolyásolhatták a hitel törlesztését. A dollárerősödés hátrányosan érintette a hitel visszafizetését, míg a dollár gyengülése pozitívan hatott.
Az átmenet időszaka
Átmeneti időszaknak a jelenlegi helyzetet nevezhetjük, amikor már megtörtént az intervenciós sáv kiszélesítése, de még nem alakultak ki az új helyzetben az árfolyammozgás törvényszerűségei. Hiányoznak azok a tapasztalati tények, amelyek az előző időszakban – a 2,25 százalék széles intervenciós sáv idején – léteztek. Az új helyzetben bárminemű komolyabb devizahitel felvétele előtt érdemes kivárni, amíg a következő kérdésekre megszületnek a válaszok:
Meddig gyengül a forint? A július végi -10/-12 százalékos sávról "lemegy-e" az intervenciós sáv aljáig (-15 százalék), vagy valahol előtte megáll? Erre a kérdésre azért lényeges választ kapni, mert kiderülhet, hogy létezik-e a devizapiacon természetes kereslet, vagy az előző időszakhoz hasonlóan a sáv aljára csúszás után ott marad a forint. Ha így történne, akkor események hiányában nem is vetődne fel a többi kérdés. Ha azonban megjelenik a természetes vagy a spekulatív kereslet a devizák iránt, akkor a helyzet összetettebb, és további kérdések sokaságára kell választ találni. Először is arra, hogy mekkora ez a kereslet? Vagyis meddig marad a sáv leggyengébb pontján a forint árfolyama, illetve milyen erővel hagyja el a leggyengébb pontot? Lassú vagy pánikszerű a mozgás? Miután elérte a sáv alját a forint, akkor onnan meddig gyengül, -10 vagy egészen -8 százalékig, vagy ennél is tovább? Mikor jelennek meg újra a devizaeladók és a forintvásárlók, az exportőrök és a kamatarbitrázsra játszók? Ezek az üzletkötések milyen hatással lesznek a bankközi devizapiacra? Visszaesik-e a forint a sáv korábbi leggyengébb pontjára, vagy nem éri el azt, mert ellenkező irányú érdeklődés jelenik meg a piacon?
A kérdések sorát folytatva: hogyan működik a piaci pszichológia, hogyan reagál a hazai forintpiac a lényegesebb nemzetközi és belföldi politikai, gazdasági hírekre? És nem utolsósorban milyen hatással lesz a forint árfolyamának alakulására az infláció és a kamatok várható csökkenése? Mérséklődnek-e a kamatok oly mértékben, hogy a kamatarbitrázst (a forintkamatok nagyobbak, mint a devizakamatok plusz a leértékelés együtt) kihasználók száma drasztikusan csökkenjen?
Mint látjuk, az intervenciós sáv kiszélesítését követően számos kérdés vetődik fel, ám a válaszokat csak a devizapiac jövőbeni mozgása adhatja meg.
Váratlan nyereség
Akik devizahitelt vettek fel mielőtt az intervenciós sávot kiszélesítették volna, azoknak az ölükbe hullott a szerencse. Anélkül, hogy erőfeszítéseket tettek volna, olcsóbbá vált a felvett hitelük. Ha euróban vették fel, akkor biztosan nyertek az üzleten, mert a hitel felvételekor megközelítőleg 267-es euró/forint árfolyammal kellett számolniuk, míg jelenleg 243 körül mozog az euró a forinttal szemben. Ha a vállalat 6 százalékos kamatért jutott hozzá az 1 millió euró hitelhez, akkor úgy számolt, hogy 1 millió 60 ezer eurót kell majd visszafizetnie 267-es árfolyamon, ami forintban kifejezve 283 020 000 forint. Ha az euróhitelnek mostanában van a lejárata, vagy a vállalat úgy döntött, hogy előbb törleszti a hitelt, hogy árfolyamnyereséget is elérjen, akkor a fent említett forintösszeg helyett "már" 257 580 000 forintért hozzájut az egymillió-hatvanezer euróhoz. Ez a különbség 25 440 000 forint árfolyamnyereséget jelenthetett a vállalatnak. Nemhogy ingyen volt a kölcsön, mivel a 60 000 euró kamatrészlet kevesebb, mint az árfolyamnyereség, hanem a hitel futamideje alatt még a tőketartozás is kevesebb lett. Ehhez hasonló "gazdasági szerencse" nem sűrűn fordul elő. Felesleges és káros azzal számolni, hogy a pénzügyi kormányzat majd tovább szélesíti a sávot, és akkor újabb, hasonló lehetőség adódik a devizahitelt felvevők részére.
Ha a hitelfelvevő dollárban kérte a hitelt, akkor ugyan az intervenciós sáv kiszélesítéséből eredő összes előny érintette, de a nemzetközi devizapiaci mozgások beleszólhattak az árfolyamnyereség nagyságába. A sáv kiszélesítése óta a dollár fokozatosan erősödött az euróval szemben, hiszen a kiszélesítéskor 0,9 volt, míg jelenleg 0,84 körüli árfolyamot jegyeznek a bankközi devizapiacokon. Ez a 600 pontos, euróval szembeni dollárerősödés egyben 20 forintos, forinttal szembeni erősödést is jelent. Ez pedig kedvezőtlen hír a devizahitel-felvevő számára. Vagyis hiába szélesítették ki az intervenciós sávot azok számára, akik dollárban vették fel a hitelt, a 10 százalékos forinterősödést az amerikai dollár erősödése az euróval szemben kiegyenlíti. A dollár/forint árfolyama 288 körül volt a sáv kiszélesítésekor, és az azóta eltelt időszakban volt ugyan ennél a szintnél lejjebb (280), de nagyobb részben vagy ezen a 288-as szinten volt, vagy ennél is feljebb (295-300) helyezkedett el.
Akik a sáv kiszélesítése előtt devizahitelt vettek fel, és a hitelük lejárata ezekben a hónapokban várható, azok a sáv kiszélesítésének a fent említett előnyeit élvezik. Azoknak a hitelfelvevőknek azonban, akik közép- vagy hosszú távú hiteleket vettek fel, és nem akarják, illetve nem képesek a hitelt most visszafizetni, a szerencse akár időleges is lehet. Az aktuális kamat- és tőketartozásaikat a forint erősödése következtében kedvezőbben tudták visszafizetni, a jövőbeli törlesztések árfolyama azonban kérdéses. Ha a forint -12 százalék környékén marad, akkor az árfolyamokból eredő előnyt továbbra is élvezik. De már 3-4 százalékos forintgyengülés is – ami nem rendkívüli esemény ezen a piacon – az euróval szemben 8-10 forintos "veszteséget" jelent. Vagyis akik továbbra is benne "ülnek" a hitelpozíciójukban, szükségszerű, hogy figyelemmel kísérjék a forint alakulását az intervenciós sávon belül.
Az intervenciós sáv
A devizahitelért folyamodónak a következőkkel érdemes számolnia hitelfelvétel előtt: a pénzügyi kormányzat részben az infláció letörése érdekében szélesítette ki az intervenciós sávot. Közgazdasági törvényszerűség, hogy egy nemzet devizájának erősödése az infláció csökkenését vonhatja maga után. A pénzügyérek ebbéli törekvése azért lehet lényeges a devizahitelt felvevő számára, mert a Magyar Nemzeti Bank (MNB) intézkedéseivel befolyásolhatja a forint árfolyamának alakulását. A devizahitelt felvevő számára pedig nem mindegy, mikor és miként szándékozik az MNB beleszólni az árfolyamokba, hiszen a deviza/forint árfolyam befolyásolhatja az aktuális kamat- és tőketartozások terheit.
A sáv két szélén állandó intervenciót tart fenn a jegybank. Ezenkívül kétféle eszközzel rendelkezik, hogy befolyásolja az általa nem kívánatosnak ítélt folyamatokat. Bármelyik pillanatban a bankközi devizapiacon intervenciót hajthat végre, aminek következtében az érdekeinek megfelelően vásárol vagy elad forintot a devizákkal szemben. A másik eszköz az irányadó kamatok emelése vagy csökkentése, amivel a forintot vonzóbbá vagy kevésbé vonzóbbá teheti a befektetők számára.
Kormányzati törekvések
Kétféle információt hallottunk eddig a pénzügyi kormányzat berkeiből. Az egyik, hogy a sáv kiszélesítése részben az infláció letörését szolgálja. Ennek érdekében a jegybank akkor kényszerülhet intervencióra, ha a jelenlegi erős forint túlságosan meggyengül. Hogy mit jelent pontosan a túlságosan gyenge forint a nemzeti bank számára, azt csak találgatni lehet. Az azonban bizonyos, hogy a régi intervenciós sáv alja, a -2,25 százalék, amelyről elindult a forint erősödése, nem kívánatos szint, hiszen ha ott maradna a forint, akkor az infláció megfékezése szóba se jöhetne. Ha a forint árfolyama tartósan -2/-5 százalék körül maradna, akkor várható, hogy az MNB a forint irányadó kamatait megemeli annak érdekében, hogy vonzóbbá tegye a forintot a befektetők szemében. Hogy a bankközi devizapiacon végrehajt-e intervenciót vagy sem, az inkább "vérmérséklet" kérdése és kevésbé "tudományos" döntés. Az MNB későbbi viselkedéséről egyelőre nincsenek sejtései a piacnak.
A másik információ, amit a jegybank vezetői úgymond "elejtettek", hogy -10/-11 százaléknál elegendőnek ítélték a forint erősödését. Valószínűleg ezen a szinten egyrészről megfelelő nyomás nehezedik az inflációra, másrészről -12 százalék alatt már a vártnál jobban sérül a magyar export versenyképessége. Ha tartósan -13 százalék alatt marad a forint árfolyama, akkor elképzelhető, hogy az MNB csökkentené a forint irányadó kamatait annak érdekében, hogy az kevésbé vonzó legyen a befektetők előtt. A forintkamatok csökkentése előbb-utóbb a magyar állampapírokat teszi kevésbé vonzóvá a külföldi befektetők előtt, aminek az lehet a következménye, hogy nem olyan mennyiségben adnak el devizát és vásárolnak forintot a bankközi devizapiacon, mint korábban. Nem valószínű, hogy az MNB bankközi intervenciót hajtana végre, csak mert túlságosan megerősödött a forint.
Természetesen ezek csupán találgatások. A jegybank vezetőinek számos gazdasági adatot és ezekből eredeztethető összefüggést, véleményt kell figyelembe venniük a döntések meghozatalánál.
Mondj igazat!
A tapasztalat azt mutatja, hogy a központi bankok részéről a véleményformálás kétélű fegyver. Ha a jegybanknak egy általa felügyelt devizáról véleménye van, és azt megosztja a piaci résztvevőkkel, akkor a legfontosabb, hogy a véleménye beigazolódjon. Tudniillik bármily képzett emberek vezethetik a központi bankokat, és bármily tudományosan, matematikailag, közgazdaságilag alátámasztott véleményt formálnak a piacról, ha a vélemény valamilyen általuk "misztikusnak nyilvánított" oknál fogva nem igazolódik be, akkor az információ a piacnak a központi bankról. Méghozzá egy roppant egyszerű információ: a jegybanknak nem volt igaza.
A jegybankok vezetői általában tudatában vannak annak, hogy rövid és sokszor középtávon sem ők irányítják a piaci eseményeket. Rövid és középtávon a piac dönti el, merre téríti el az árfolyamokat. Ez a gazdaságilag fejlett és kevésbé fejlett országokra egyaránt igaz. Előfordult az árfolyamok történelmében, hogy az összes számottevő központi bank vásárolta az amerikai dollár védelmében a zöldhasút, és ez olyannyira hatástalan maradt, hogy még aznap több százalékkal gyengült a dollár az európai devizákkal szemben, illetve a dollár gyengülését középtávon sem sikerült megállítani.
A tapasztalatok szerint egy-egy intervenciónak manapság 1-2 óráig, maximum 1-2 napig van hatása, amennyiben megfelelő időben interveniáltak.
A kamatemelések, illetve -csökkentések hetek, hónapok múlva hozzák meg a kívánt eredményt, ha egyáltalán meghozzák. Az Európai Központi Bank esete az élő példa arra, hogyan lehet elveszíteni a kontrollt a saját deviza felett. A kilencvenes évekbeli Bundesbank pedig példa volt arra, hogyan lehet a legkényesebb helyzetekben is – mint például a német egyesítés, ami pénzügyileg nem nevezhető "kis" produkciónak – megőrizni az ellenőrzést a német márka felett.
A recept elméletileg nem bonyolult, a megvalósításához azonban rendkívüli érzék kell. Olyat kell mondani, ami bekövetkezik a devizapiacon, s a legfontosabb az időzítés. A megfelelő időben a megfelelőt mondani. Keveset beszélni, és a véleményalkotásnál nem tudományosan és bonyolultan felvázolni a jövőt, nem a vágyakból kiindulni, hanem "kis" igazságokat közölni, amelyek emberi számítás szerint a közeli jövőben a devizapiacon bekövetkezhetnek. Ha nincs ilyen, vagy ha az, ami be fog következni a devizapiacon, nem kívánatos a központi bank számára, akkor a leghelyesebb csöndben maradni és várni. Akkor kell megszólalni, amikor olyan esemény veszi kezdetét, ami kedvező az ország devizájára nézve, és a közeli jövőben nagy eséllyel bekövetkezik. Ezeket az eseményeket kell a piaci résztvevők számára kommentálni.
A forint árfolyamát jelenleg – az intervenciós sáv kiszélesítése miatt gyakorlatilag szabadon lebeg – lényegében a kereslet és a kínálat határozza meg. Az euróval szemben akár 80 forintot, míg a dollárral szemben akár 90 forintot is változhat a forint árfolyama a jelenlegi helyzetben. Valószínűleg egy-két napon belül sohasem fog a forint 80 forintot gyengülni vagy erősödni, de jelentősebb változások megtörténhetnek. A sáv kiszélesítésével azonban a jövőben egészen biztosan nagyobb árfolyamváltozások lesznek, mint korábban.
Forintpróba
Az intervenciós sáv kiszélesítése után a -2,25 százalékról "egy szuszra" erősödött a forint árfolyama -4,5 százalékig. Erről a szintről aztán napról napra fokozatosan erősödött egészen -12,5 százalékig. A piaci résztvevők egy része már felkészült arra, hogy a sáv kiszélesítése előtti események fognak megismétlődni, vagyis lecsúszunk a sáv aljára, és érdeklődés hiányában ott is maradunk. Ez azonban nem így történt, mert -12,5 százaléknál megállt a forint erősödése. Az újdonság erejével hatott ezután, hogy a forint egy napon belül -12 százalékról -7,5 százalékig gyengült, majd a következő napokban -5,3 százalékig, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy 242 euró/forintról 252-ig, majd 259-ig gyengült az árfolyam.
A piac résztvevői tanácstalanul kérdezték: mi történt? A forinttal a külföldi bankok is ugyanúgy kereskedhetnek, ahogy a többi devizával, vagyis szabadon adhatják és vehetik. Ez az egyik részről kedvező, hiszen ahhoz, hogy a gazdaságilag fejlett világhoz csatlakozzunk, a szabadon lebegő devizaárfolyam az egyik alapfeltétel a sok közül. A másik oldalról nézve azonban akár kedvezőtlen is lehet ez a szabadság, hiszen a forint árfolyamának alakulásába bárki beleszólhat. Ez történt július elején is. Külföldi bankok, Frankfurtból és Londonból, elkezdtek forintot eladni és főleg eurót és dollárt vásárolni. Pontos adatok természetesen nincsenek, de 200-250 millió eurónak megfelelő összegért adtak el forintot ezen a napon. Ez a mennyiség elegendő volt ahhoz, hogy 4-5 százalékot gyengüljön a forint egy nap alatt. Érdekesség és egyebekben félelmetes is, hogy míg korábban jórészt a magyar bankok irányították a forint árfolyamát, addig július 6-án volt olyan pillanat, amikor Magyarországon senki sem tudta, hogy hol tart az euró/forint árfolyama, majd amikor újra "felbukkant" egy árfolyam a piacon, akkor az már 5 forinttal az előző árfolyam felett volt. Lényegében a magyar bankoknak annyi közük volt a forint árfolyamának alakulásához ezen a napon, mint mondjuk az euróéhoz vagy a kanadai dolláréhoz, magyarán semmi. Valószínűleg a jövőben a magyar gazdaság szereplőinek – az MNB-t leszámítva – lényegében semmi beleszólásuk nem lesz a forint árfolyamának alakításába.
Az emlékezetes napon tehát tisztán külföldi spekuláció történt a magyar devizapiacon. Nem volt mögötte állampapírmozgás, vagyis nem adtak el a külföldi befektetők állampapírt, és az így befolyt összegért nem vásároltak devizát. Ez tisztán spekuláció volt, amihez az a hír társult, hogy Argentínában és Törökországban gazdasági problémák vannak, s mivel Magyarország is az "emerging market"-nek számít, ezért ilyenkor a külföldi bankok az egész piacot egyként kezelik. De inkább az a valószínűbb, hogy a külföldi bankok "csak" kipróbálták, mit bír el a magyar bankközi devizapiac, mekkora mennyiségtől, meddig repülnek az árfolyamok, illetve amikor "helyzet" van a piacon, hogyan lehet árat kapni, mekkora a vételi és az eladási ár közötti spread ezekben az esetekben.
Jövőkép
A közeljövőben várhatóan megnyugszanak a kedélyek, és előbb-utóbb – hogy fokozatosan-e vagy gyorsan ez kérdéses – erősödni fog a forint. Valószínűleg nem lesznek mindennaposak a júliusihoz hasonló árfolyammozgások. A piacon megjelennek azok az exportőrök, akiknek addigra jelentős veszteségeket kellett elkönyvelniük a forinterősödés következtében, és a gyengülés esetén boldogan fedezik le határidős ügyletekkel az exportjukat, megörülve annak, hogy nem a sáv aljának közelében kell forintosítaniuk exportbevételeiket.
Másrészt megjelenhetnek a kamatarbitrázsra játszók is, akik évek óta jelen vannak a magyar piacon, esetenként jelentősen befolyásolva a forint sávon belüli helyzetét. Ezek a devizapiaci résztvevők szintén keresik azt az árfolyamszintet, amelyen devizát adhatnak el és forintot vásárolhatnak annak érdekében, hogy állampapírba fektessék pénzüket.
Ha ennek ellenére sem nyugszanak meg a kedélyek, és a forint továbbra is gyengülni fog, ami a pénzügyi kormányzat szemszögéből nemkívánatos esemény, akkor ott van "vésztartaléknak" a Magyar Nemzeti Bank.
A jegybank egyrészt intervenciót hajthat végre a bankközi devizapiacon: devizát adhat el és forintot vásárolhat. Ez az eszköz azonban minden bizonynyal csak időleges sikert hozhat.
A másik eszköz a forintkamatok megemelése. Ez még több külföldi befektetőt késztethet magyar állampapírok vásárlására, ami forintigénnyel jár. Másrészről a spekulánsoknak finanszírozniuk kell a devizavásárlásukat és a forinteladásukat. A forinteladás következtében negatívba fordult forintszámlára forintot kell felvenni, vagy swap ügyletekkel fedezni a hiányt. Mindkettő megdrágul, ha a forintkamatok megemelkednek.
A belső sáv kialakulása
Előreláthatóan még ebben az évben kialakulhat az intervenciós sávon belül egy "belső" sáv, ahol a forint a jövőben tartósan mozoghat. Ez a "belső" sáv a jelenlegi tapasztalatok szerint -12 és -7 százalék között a legvalószínűbb, ami nem azt jelenti, hogy a forint nem hagyja el a belső sáv két szélső értékét, de az "ideje" túlnyomó részét itt fogja tölteni. A "belső" sáv szélső értékei közötti ingadozás két-három hónap leforgása alatt valószínűsíthető.
Ha nem történik rendkívüli gazdasági vagy politikai esemény, akkor a forint az erős oldalon lesz a fent említett belső sávban. Ha ez így történik, akkor figyelemmel kell kísérni az inflációt és ezzel párhuzamosan a forintkamatok alakulását. Valószínűleg 2-3 hónapon belül csökkenni fog az infláció és vele együtt mérséklődnek a forintkamatok is. Kérdés, hogy milyen mértékben és milyen gyorsan mennek végbe ezek a folyamatok.
A devizahitelt felvevőnek érdemes figyelembe vennie azt a tényt, hogy olcsóbbá válnak a forinthitelek és szűkül a különbség a deviza- és a forinthitelek között. Ez természetesen függ a csúszó leértékelés napi mértékétől.
A kamatarbitrázs játéktere azonban szűkülni fog, veszít jelentőségéből, hiszen a forintkamatok nem lesznek már annyival magasabbak, mint a devizakamatok plusz a leértékelés együtt. Elmaradhatnak az állampapír-vásárlók és ezzel párhuzamosan az évek óta fennálló forintkereslet. Ez új helyzetet teremthet, aminek következtében az árfolyam a sáv közepe felé mozdulhat el.
A politika szerepe
Nem utolsósorban ajánlatos azt is figyelembe venni, hogy a devizaliberalizációval és a sáv kiszélesítésével elvileg szabad "prédává" vált, és még inkább azzá válhat a forint bármely spekuláns számára. Nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is kereskednek a forinttal. Láttunk már példát arra a közelmúltban Európában is, hogy nagyobb országok devizáját (angol font, olasz líra), ha nem is végérvényesen, de jelentősnek mondható időre hogyan tették tönkre, gyengítették meg a spekulánsok.
Egy-egy deviza olyan mértékű meggyengítése vagy akár megerősítése, ami már az ország gazdaságát veszélyezteti, mindig politikai döntés eredménye. A spekuláció csak eszköz. Az angol font tönkretételéhez politikai döntéshozók engedélye kellett, majd a spekulánsok tetszelegtek a "sikerben". Remélhetőleg a forint esetében nem születnek ilyen "döntések", s a piac szereplői számára kitapasztalható és később kiszámítható lesz a forintpiac – egészen a forint megszűnéséig, az eurókorszak beköszöntéig.