Ma nekem, holnap neked...

Reprezentáció itthon és külföldön

A Pénzügyminisztérium szakemberei szerint azok a vállalkozások, amelyek havi áfafizetésre kötelezettek, januárig visszamenően önrevízióval visszaigényelhetik a már befizetett "repi"-adókat. Az üzleti ajándékozás költségeit a reprezentációs keret felett kell a vállalkozásoknak nyilvántartaniuk, értékhatárát a dolgozói vagy taglétszámhoz kötik, így évente 1500 forint vehető igénybe fejenként. Ha az egyedi ajándékozás meghaladja a 10 ezer forintot, akkor az a fölötti rész adóköteles.

Félmilliós vadászruha

Több évtizedes múltra tekint vissza a reprezentációs juttatásokkal kapcsolatos pénzügyi szabályozás. A nyolcvanas évek direktívái még pontosan meghatározták, hogy ki, kinek, mit adhat. A társaságiadó-törvény adóalap-korrekciós szabályáig a jogalkotók számos módszerrel próbálták korlátozni a reprezentációs kiadások leírásának lehetőségét. Pontosabban azt, hogy ezzel a módszerrel személyes szükségleteket fedezve bárki is kibújhasson a közteherviselés alól.

A reprezentációs juttatások meglehetősen sajátosak. Általában jól körülhatárolható körhöz tartoznak azok, akik nyújtják, és azok is, akik kapják. Az adófizető polgárok jelentős része nem kap és nem is ad "repiként" semmit. Ugyanakkor az üzleti életben, különösen Magyarországon rendkívül elterjedt az adok-kapok szinte már kötelező, s időnként rendkívüli nagyvonalúságot tükröző hagyománya. A csalódás akkor éri a cégek vezető képviselőit, amikor külföldi partnereik részéről cseppet sem olyan bőkezű a vendéglátás, mint az itthoni, úgymond magyaros szokás.

– Véleményem szerint adóztatni kellene minden reprezentációs kiadást – vallja dr. Vámosi-Nagy Szabolcs, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnökhelyettese. – Például, ha bárkit megkínálok egy kávéval, akkor az "repi". Ha viszont a büfében issza meg ugyanezt a feketét, akkor azt adózott pénzből kell kifizetni. Minden ilyen vendéglátás végül is személyes fogyasztást takar.

A most visszaálló régi-új rendszer szerint a társasági adóban a reprezentáció a bevétel fél százalékáig költségként leírható úgy, hogy nincs személyi jövedelemadó-vonzata – még akkor sem, ha ezek a kiadások szinte minden esetben személyes fogyasztást takarnak.

Az adóhivatal munkatársai már eddig is a reprezentáció legelképesztőbb variációival találkoztak. Előfordult olyan eset, hogy egy cég félmillió forintos vadászruhát csináltatott egy másik cég vezetőjének. Természetesen "repi"-ben, üzleti ajándékként. Szabályosan tehették ezt, sem adót, sem tb-járulékot nem fizettek az ajándékra fordított összeg után. Gyakori volt az is, hogy üzleti ajándékként befizették a partnercég valamelyik üzletkötőjét egy kellemes külföldi nyaralásra. Természetesen ez sem volt csalás, hiszen az adott cég valóban állandó megrendelője volt a másiknak. Az üzleti kapcsolatok jobbítása érdekében nyújtott tárgyi ajándékot, illetve szolgáltatást teljesen legális módon el lehetett költségként számolni. Ezután is így lesz, bár bizonyos rész után személyi jövedelemadót kell fizetni.

Ahány ház, annyi szokás

Van olyan ország, ahol fel sem merül a reprezentáció a pénzügyi, adózási szabályokban. Az osztrákok az üzleti vendéglátással és ajándékozással kapcsolatos kiadások felét fogadják el leírható költségként, a németek pedig megadott korlátok közötti elszámolást tesznek lehetővé. Például egy adott üzleti partnert évente 75 márka erejéig vendégelhetnek meg pogácsával, kávéval. Ám ha e fölé szaladna a fogyasztás, akkor üres asztal mellett kell folytatódnia a tárgyalásnak. Ráadásul a németeknél név szerinti nyilvántartást is vezetni kell. Tehát – sarkítva a helyzetet – mielőtt a vendég hozzányúlna a pogácsához, előzőleg közölnie kell az adószámát. (Ezekben az országokban az egyébként elszámolható reprezentációs költség áfája sem vonható le, nem úgy, mint nálunk.)

A magyar megoldás a németnél sokkal elegánsabb. Tehát egy üzleti tárgyaláson nem kell a vendég adószámát firtatni, személyi kartonját felállítani, mielőtt bármivel is megkínálnák.

Német módi

Németországban a jövedelmi-társasági adórendszer szabályai szerint a vállalat reprezentációs költségei üzemi kiadások címén levonhatók, ha azok az üzem jellegét tekintve indokoltak. Teljes mértékben nem érvényesíthetők a vállalat területén kívül eső vendégházakban fizetett számlák, a vadászattal, halászattal, vitorlázással vagy motorcsónakázással összefüggő kiadások. Korlátozott mértékben le lehet vonni az ajándékozással és az üzletfelek megvendégelésével kapcsolatos ráfordításokat.

Ami az ajándékozást illeti, személyenként és évenként meghatározott értékig levonható az üzletfeleknek, illetve a vevőknek juttatott ajándékok értéke. Ha a határértéknél drágább az ajándék, akkor semmit sem lehet levonni. A jobb ellenőrizhetőség érdekében az ajándékozásokat tételenként és az egyéb vállalati kiadásoktól elkülönítetten kell nyilvántartani. Ha a nyilvántartást nem vezetik szabályosan, akkor formális okok miatt érvénytelenítik az összes üzemi kiadásra vonatkozó levonást. A német szabályok szerint nem minősül ajándéknak a borravaló, a cég vásárlóinak adott töltőtoll, zsebkendő, naptár, áruminta s az árukipróbálási lehetőség sem.

Vendéglátás címén levonható üzemi kiadásnak minősülnek az üzleti alkalmakhoz kötődő, az adott üzlettel arányosnak tekinthető, vendéglátó-vállalatnál kifizetett számlák.

Osztrák példák

Az osztrák jövedelemadóra vonatkozó törvény értelmében reprezentációs kiadásnak minősül az üzleti barátok vagy üzletfelek megvendégelése. A ráfordítások fele az adóalapból leírható. Ám csak akkor, ha a vendéglátás bizonyíthatóan reklámcélokat szolgált, vállalati vagy szakmai szempontból indokolt volt.

A korlátozott mértékben levonható reprezentációt különböző kategóriák szerint számolhatják el. Bevételt csökkentő tényezőként nem vonhatók le a következő kiadások:

– az életviteli ráfordítások (még akkor sem, ha ezek az adózó gazdasági vagy társadalmi helyzetével együtt járnak);

– a vállalati vagy a hivatásból adódó kiadások, amelyek az adófizető életvitelével összefüggésbe hozhatók és túlzott mértékűek (ebbe a körbe tartoznak a személygépkocsikkal, a személyi használatú repülőgépekkel, a sport- és luxushajókkal, a vadászatokkal és a régiségekkel kapcsolatos ráfordítások).

Francia nagyvonalúság

Franciaországban a reklámcéllal adott kis értékű ajándékokat évente, kedvezményezettenként 200 frankig költségként el lehet számolni. A további ajándékokról a magánszemélyeknek és a társaságoknak részletes bevallást kell készíteniük. Amennyiben az ajándékozások a vállalkozás üzleti tevékenységével összefüggésben történtek, akkor azok költségeit megfelelő bizonylatok alapján le lehet írni. A vendéglátás – étel- és italfogyasztás, színházlátogatás – árának elszámolása évi 40 000 frankig külön bevallás nélkül megengedett.

Ami a vendéglátás általános forgalmi adóját illeti, az általános szabályok szerint a szállás, az étkezés, a fogadás és a műsor után fizetett áfa nem vonható le az áfaalany által fizetendő áfából – függetlenül attól, hogy a tulajdonos, a vezető, a beosztott vagy külső személy a kedvezményezett.

Északi rokonainknál

Finnországban korábban olyan szabályok léteztek, amelyek alapján az ésszerű reprezentációs költségeket teljes egészében el lehetett számolni. A jelenleg érvényes szabályozás szerint az ilyen jellegű kiadásoknak a fele írható le adóalapot csökkentő tényezőként, nem kell mérlegelni, hogy egy üzleti tevékenység bizonyos típusának megfelelően ésszerű-e az adott reprezentációs kiadás vagy sem. Bizonyos korlátok azért mégis vannak. Rejtett, magánjellegű, megélhetési költségeket nem érvényesíthetnek az adóbevallás során a finnországi cégek.

Az új szabályozás megmaradt a reprezentációs költségek régi definíciójánál. Ennek megfelelően a reprezentáció célja nem más, mint az üzleti kapcsolatok fenntartása vagy újak létrehozása, illetve az üzleti tevékenység javítása. Ám az ilyen költségek elszámolásához nincs szükség olyan bizonyítékokra (például szerződéskötésre), amelyek a vendéglátás konkrét hasznát rögzítik.

A szabályozás kitér viszont arra, hogy a költségeknek, a reprezentáció módjának mindenképp kapcsolatban kell lenniük az adott üzleti tevékenységgel vagy az ehhez nélkülözhetetlen marketing- és PR-feladatokkal. A leggyakoribb reprezentációs kiadások az éttermi vendéglátással, illetve az üzleti utazásokkal kapcsolatosak. Ugyancsak gyakori a reprezentációs célra használt ingatlanok bérleti díjának elszámolása.

A vállalaton belüli tárgyalással kapcsolatos költségeket nem sorolják a "repihez". Ezek többnyire teljes mértékben levonható üzemi költségnek minősülnek. Az üzletfelek részére nyújtott szórakozási, pihenési lehetőségek költségeit el lehet számolni. Utaztatás esetén a saját alkalmazottakra eső kiadások is leírhatók, amennyiben mindenki vendég az üzleti szempontból fontos eseményen.

Uniós nem az utólagos korlátozásra

A reprezentációs költségek adóalapból történő leírásának korlátozása nem egyeztethető össze a közös jogrendszerrel – szögezte le az Európai Bizottság, amely az Unió kormányának tekinthető. Az állásfoglalás az Európai Parlament osztrák képviselőjének kérdésére válaszul született. (Ausztriában ugyanis egy 1995-ös szabályozással a felére csökkentették a reprezentációs célokat szolgáló, adóalapból levonható kiadásokat.)

A Bizottság véleménye szerint a leíráshoz való jog utólagos megvonása ellentétes az uniós szabályozási elvekkel, amennyiben a költségek igazolhatóan és egyértelműen a vállalkozás tevékenységi köréhez tartozó célokat szolgálták, és adóztatható tevékenység keretében keletkeztek. Azt is rögzítették, hogy a Bizottság kapcsolatba lép az osztrák hatóságokkal: amennyiben az illetékes pénzügyminisztérium nem vonja vissza az ominózus rendelkezését, akkor jogi eljárást indítanak Ausztria ellen.

A Bizottság válaszában hivatkozik az Európai Bíróság közelmúltban született döntésére is, amely visszamenőleg semmissé nyilvánította a reprezentációs költségek leírását korlátozó francia rendeletet. E szerint még az intézkedés nyomán befolyt összeget is vissza kell téríteni a befizetőknek.

Egyedül Ausztriában a "repit" korlátozó intézkedés évente csaknem 200 millió schilling többletbevételt hozott az adóhivatalnak, illetve az ország költségvetésének.