Külpiaci rejtelmek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 40. számában (2001. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A közelmúltban népes magyar gazdasági küldöttség járt Jugoszláviában, hogy az ország demokratikus átalakulását követően az elsők között állítsa helyre a korábbi, jórészt megszakadt kapcsolatokat, és feltárja azok bővítésének lehetőségeit. A tíz évvel ezelőtti Jugoszlávia - több mint 520 millió dolláros forgalommal - egyike volt legjelentősebb partnereinknek. A felbomlást követő években a függetlenné vált Horvátországgal és Szlovéniával gyorsan és hatékonyan kiépült a kereskedelmi kapcsolatrendszer, sőt Boszniával és Macedóniával is sikerült lefektetni ennek alapjait. Olyannyira, hogy tavaly e négy állammal már több mint egymilliárd dolláros forgalmat bonyolítottunk le, jelentős magyar aktívummal.

Jugoszlávia gazdasága várja a magyarokat

Kis-Jugoszláviával ezzel szemben minimális szintre süllyedtek a kölcsönös szállítások, olyannyira, hogy 1993 és 1995 között értékük még az évi 30 millió dollárt sem érte el. Azután némileg erősödött a kereskedelmi forgalom, elsősorban a magyar export. Vállalataink tavaly már 178,3 millió dollár értékben vittek árut Jugoszláviába, 56,2 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A behozatal csaknem megkétszereződött, igaz, még így sem érte el az 52 millió dollárt - tájékoztatott Závoczky Péter, a Külügyminisztérium főtanácsosa.

Az elmúlt öt esztendőben a magyar kivitel jellemzően három-négyszeresen meghaladta a behozatalt. Az idén az első félévben az előzetes adatok szerint kivitelünk 18 százalékkal, a jugoszláv szállítások értéke pedig mintegy 50 százalékkal bővült. Ez utóbbit örömmel regisztráljuk, mert közös érdekünk, hogy a forgalom egyre kiegyenlítettebben növekedjék. A meglehetősen visszaesett jugoszláv külkereskedelemnek Magyarország még így is a nyolcadik legjelentősebb partnere. A kapcsolatokban jelenleg egyértelműen az áruforgalom dominál, a termelési együttműködés gyakorlatilag elsorvadt. Ennek alapvető szervezeti és jogi keretei azonban továbbra is adottak, a korábban aláírt dokumentumok többsége hatályban van, és az új körülmények figyelembevételével - akár módosítva is - jó alapot adnak a kapcsolatok újrateremtéséhez.

Ezt a célt szolgálta a Külügyminisztérium külkereskedelemért felelős helyettes államtitkára, Balás Péter által vezetett magyar küldöttség májusi jugoszláviai látogatása is. Több tárca képviseltette magát a delegációban, s ott voltak az Eximbank, a Mehib, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) és a Corvinus Rt. szakemberei is. A többnapos tárgyalássorozat, amelynek során öt különböző partnerrel folytattak eszmecserét, nagyon hasznos volt. Bebizonyosodott, hogy közös érdek a gazdasági kapcsolatok ténylegesen "beindítása" - hangsúlyozta a helyettes államtitkár. Mint elmondta, részletes tájékoztatást kaptak a jugoszláv gazdaság helyzetéről és az új, demokratikus kormány előtt álló rendkívüli nehézségekről. Mint déli szomszédaink hangoztatták: modellnek tekintik a magyar gazdaság átalakítását, az ennek során szerzett tapasztalatokat.

A közeli vajdaság

A Vajdaságot a Balás Péter vezette delegáció is kiemelten kezelte. Ebben a kis- és középvállalatok részére különösen előnyös térségben régóta fejlettek a határ menti vállalati kapcsolatok. A hasonló hagyományok és a nyelvismeret közelebb hozza itt a partnereket. Ezt a folyamatot segíti majd a Szabadkán megnyíló magyar főkonzulátus és az ITDH kereskedelmi irodájának tervezett felállítása. Addig is a szükséges információkkal a belgrádi szolgálat készséggel áll az érdeklődő magyar vállalkozók rendelkezésére. A Vajdaság vezetői kifejtették: megkülönböztetett érdeklődéssel várják a magyar befektetőket és kereskedőket.

Szegény ország

A jugoszláv gazdaság egy évtizeddel ezelőtt színvonalában, teljesítőképességében a magyarországihoz volt mérhető, sőt egyes köztársaságai - Szlovénia és Horvátország - a fejlettségi mutatókat illetően előttünk jártak. Jugoszlávia gazdasági színvonala körülbelül az akkori olasz szint 80 százalékán állt. A felbomlást követően viszont a megmaradt Kis-Jugoszlávia a gazdasági és politikai események hatására Európa második legszegényebb országává vált. Földrészünkön mindössze egyetlen állam - Albánia - van rosszabb gazdasági helyzetben. A becslések szerint Jugoszláviában tavaly az egy főre jutó GDP alig haladta meg az 1000 dollárt (nálunk körülbelül 5000 dollár), a kivitel pedig mindössze 1,7 milliárd dollárnyi volt, amit az import több mint kétszeresen meghaladott. A folyamatos külkereskedelmi hiány az egyik oka annak, hogy az ország külső adóssága 12 milliárd dollár fölé nőtt. Jugoszlávia a Világbanknak 1,75 milliárddal, a Valutaalapnak 130 millió dollárral tartozik.

A Magyarországra irányuló export növelésének legnagyobb akadálya - az értékesíthető árualap hiánya mellett -, hogy nincs érvényes szabadkereskedelmi megállapodás országaink között. A jugoszláv cégeknek emiatt a többi szállítóval szemben jelentős vámhátránnyal is meg kell küzdeniük piacunkon. Importunknak ugyanis mintegy 80 százaléka már szabadkereskedelmi keretekben érkezik, az ipari termékek gyakorlatilag minden kategóriában élvezik ezeket az előnyöket. A Jugoszláviából származó importunk mintegy 85 százaléka feldolgozott, illetve gép- és gépipari termék, tehát széles körű hátrányt szenved. A magyar küldöttség tárgyalásai során egyetértés volt abban, hogy fel kell gyorsítani a szabadkereskedelmi tárgyalásokat.

Több konkrét ajánlatot is kaptak a magyarok Belgrádban. E szerint az iparban, elsősorban az energetika, a gépgyártás és a járműgyártás területén adottak a lehetőségek az együttműködésre. Jugoszláviában ugyanis megvan a kellő szakértelem, azonban igen alacsony az üzemek kihasználtsága - van, ahol mindössze 10-20 százalékos. A jugoszlávok jelezték: szívesen bekapcsolódnának az élelmiszer-ipari együttműködésbe is, szabad kapacitásaikkal magyar agrártermékeket dolgoznának fel. A magyar vállalkozók megrendeléseikkel (a várható gazdasági haszon mellett) nemcsak a kapacitások jobb kihasználásához, hanem a magas arányú munkanélküliség csökkentéséhez is hozzájárulhatnának. Esetenként az együttműködés akár bérmunka formájában is megvalósulhat.

A szomszédos ország általában rendelkezik alapanyaggal, a fő problémát a tőkehiány jelenti. Az energiaiparban a tranzitszállítások rejtenek növekvő lehetőséget, hiszen a jugoszlávok az orosz kőolajat, gázt és villamos energiát jórészt a hazánkon átnyúló vezetékeken importálják.

Külön téma az újjáépítéshez és fejlesztéshez kapcsolódó infrastruktúra. Ezen a területen rendkívül nagy az igény. Őszig legalább részben szeretnék helyreállítani és bővíteni az elektromos hálózatot, a hidakat, az utakat és a távközlést. A magyar részvételt egyengetheti, hogy Jugoszláviát felvették a délkelet-európai stabilizációs egyezmény országai közé, bár még csak ezután várható döntés arról, milyen projektek finanszírozhatók a nemzetközi együttműködéssel. Magyar részről is mutatkozott hajlandóság: készek vagyunk 100 millió dolláros hitellel részt venni a programban - a keret kitöltése a megfelelő üzleti tárgyalásoktól függ. Vállalataink elsősorban erősáramú berendezések szállításával, erőművi rekonstrukciókkal, olaj- és gázvezetékek, illetve tárolórendszerek kiépítésével, valamint közlekedési eszközök szállításával kapcsolódhatnak be a jugoszláv gazdaság megújításába.

A hamarosan kezdődő privatizáció szintén teremt új lehetőségeket a magyar befektetőknek. Egyelőre a sajátos önigazgatási modell mellett (a dolgozók irányítása alatt állnak a vállalatok) nincs mód cégek megvásárlására, ám hamarosan megjelenik a privatizációs törvény, amely - a jugoszláv kormánytól származó információk szerint - a mienkhez hasonló piaci alapú magánosítást irányoz elő. Várhatóan többségi tulajdont (akár 100 százalék erejéig is) szerezhetnek majd a külföldi tőkebefektetők. A magyar vállalkozók már élénken érdeklődnek a lehetőségek iránt, annál is inkább, mert több ezer cég privatizációjáról szólnak az előzetes hírek.

A tőkeexportot a magyar kormányzat többféle konstrukció keretében támogatja, elsősorban a Corvinus Rt.-n keresztül. Arra azonban felhívják a figyelmet, hogy ezen a piacon (is) elkél az elővigyázatosság, hiszen kialakulatlan a bankrendszer, a kezességvállalás, ezért még a napi üzletkötések alkalmával is ajánlatos a partnertől megfelelő fizetési garanciát kérni.

Megújított szerződések

Szegeden Szasa Vitosevics és Vonza András, a két földművelésügyi miniszter folytatott tárgyalást az agrárkapcsolatok fejlesztéséről. A délszláv háború következtében ugyanis a korábbi jó együttműködés megszakadt vagy fellazult. A miniszterek kiemelten foglalkoztak az élelmiszeripar, a kertészet, az állattenyésztés, valamint az állat- és növényegészségügy helyzetével. A jugoszláv partner külön kérése volt, hogy honosítsák meg a Vajdaságban a hazánkban őshonos állatokat, elsősorban a szürke marhát. A felek érvényesnek és hatályban lévőnek minősítették a két ország által korábban kötött állat- és növény-egészségügyi, agrár-együttműködést szabályozó és az élelmiszer-ipari kapcsolatokról rendelkező megállapodásokat.

Érdemes aktivizálódni

Milosevics bukása óta új lehetőségek nyíltak Jugoszláviában a magyar üzletemberek előtt - nyilatkozza Pallos András, az ITDH belgrádi szolgálatának vezetője. Bár az októberi változás után nem keletkezett egy csapásra fizetőképes kereslet, és nem szűntek meg a kereskedelem útjában álló korábbi akadályok sem, mégis minden érdeklődő magyar vállalkozót arra biztat: érdemes aktivizálódni, mert most lehet megalapozni a jövőbeli piaci pozíciókat. A mozgolódást jelzi, hogy az utóbbi hónapokban többszörösére nőtt az irodánál a kapcsolatok fejlesztése iránt érdeklődő magyar és jugoszláv üzletemberek száma; naponta 3-5 magyar és 8-10 jugoszláv megkeresés érkezik hozzájuk.

A magyar cégek szinte minden gazdasági ágazatban keresik az export lehetőségét, és meglehetősen gyakran érdeklődnek a jugoszláviai piaci körülményekről is. A kereskedelmi szolgálat vezetője felhívja a figyelmet, hogy bár napjainkban nem jellemző a gazdasági kooperáció, a jövőben számos területen lesz mód az ilyen jellegű együttműködésre. Érdemes figyelembe venni ezt, mert egyelőre még olcsó a képzett jugoszláv munkaerő. Pallos András szerint elsősorban a textil-, a gép- és a bútoriparban kínálkozik közös gyártásra, esetleg bérmunkára előnyös együttműködés. Már a közeljövőben megnyílhat a lehetőség a magyar tulajdonú vállalatok alapítása előtt is. A cégalapítás szabályai egyébként eddig is meglehetősen liberálisak voltak, vegyesvállalat azonban nem alakult, inkább a cégképviseletek megnyitása volt a jellemző.

A kereskedelem bővüléséhez több feltétel teljesülése szükséges - állítja a kereskedelmi szolgálat vezetője. Az a véleménye, hogy az Eximbanknak és a Mehibnek oda kell állnia a magyar exportügyletek mögé, ám csak abban az esetben, ha Jugoszlávia állami garanciát vállal. Sokat lendíthet a helyzeten, ha déli szomszédunkat felveszik a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjai közé, s ha a nemzetközi pénzügyi szervezetek aktívabbá válnak az országban. Nemcsak a magyar exportot, hanem a Jugoszláviából származó importot is segíteni kell, mert ha nagyon "megszalad" az aktívumunk, az előbb-utóbb a partner vásárlásainak visszafogását vonhatja maga után. A belgrádi iroda már több programra is felhívta a magyar cégek figyelmét. Mindjárt az őszi politikai váltás után 50 magyar üzletembert hívott meg például, és azóta is folyamatosan több helyi rendezvény lebonyolításában működött közre.

Kamarai tagozat

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) megalapította magyar-jugoszláv tagozatát. Parragh László, a kamara elnöke kifejtette: a vegyes tagozatok a többi környező országgal már létrejöttek, a kör a jugoszláv tagozat életre hívásával vált teljessé. A magyar vállalkozóknak gazdasági érdekük a piacszerzés a régióban, a vegyes tagozatok ehhez kívánnak támogatást adni. Milutin Cirkovics, a Jugoszláv Gazdasági Kamara alelnöke hangsúlyozta: a tagozat elsősorban a kis- és közepes vállalkozásokat kívánja segíteni. Feladatának tekinti az új üzleti lehetőségek feltárását, a vegyesvállalati kapcsolatok elősegítését. Vállalja, hogy rendszeres tájékoztatást nyújt a jugoszláv piaci helyzetről a magyar kis- és középvállalkozóknak.

Havi 93 márka

Felvetődik a kérdés: hogyan élnek az emberek Jugoszláviában? Tíz év alatt csaknem ötödére csökkent az egy főre jutó GDP, a munkanélküliség megközelíti a 30 százalékot, miközben az infláció az utóbbi két évben 42, illetve 75 százalékkal növekedett. A bérek havi értéke 2000-ben átlagosan 93 márka volt, töredéke a tíz évvel ezelőttinek. A korábbi Jugoszláviában végbement recesszió, a koszovói népirtás és a NATO-támadások következtében hatalmasra duzzadt a menekültek száma, többségük nem tudott egzisztenciát teremteni új lakhelyén. Nem rendezett a volt Jugoszlávia vagyonának felosztása sem az utódállamok között.

A külföldi segélyek a 2000/2001-es tél átvészelését szolgálták, ehhez a donor országok mintegy 200 millió dollárnyi segítséget ajánlottak fel. A támogatások tényleges megindítására azonban csak a szerbiai választásokat követően került sor. A kedvező változásokat elismerve az Európai Unió úgy döntött, hogy feloldja a Jugoszláviával szembeni szankciókat, kivéve azokat, amelyek Miloseviccsel és a hozzá közel álló személyekkel kapcsolatosak. Ezt követően hazánk is visszavonta a korábbi kormányzati rendelkezéseket, s Martonyi János külügyminiszter már novemberben tárgyalásokat folytatott gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainkról.

Az életkörülmények tavaly október óta tovább romlottak, például szinte kiszámíthatatlan, mikor van áramkimaradás. Súlyos hagyaték a mérhetetlen korrupció és az egész országot átszövő feketegazdaság. Az emberek helyzete csaknem kilátástalan. Talán ezért is figyelemre méltó egy nemrég közzétett közvélemény-kutatási eredmény. E szerint - bár az elmúlt félév eseményei nem adnak erre különösebb okot - a szerbek többsége annak ellenére bízik a jövőben, hogy a bérek Zoran Djindjics kormányának januári beiktatása óta az ígéretek ellenére sem növekedtek olyan mértékben, mint az infláció. (Az egy évvel ezelőtti közvélemény-kutatás 30 százalékával szemben most 40 százalék nyilatkozott úgy, hogy éhezik.) A lakosság több mint háromnegyede nem képes magának ruhát vásárolni. A megkérdezettek több mint felének az élelmiszerárak nagymértékű növekedése a legfájdalmasabb kormányintézkedés, ám nem sokkal maradt el ettől az energiaár-emelés miatti neheztelés sem. Ezért is meglepő, hogy a jugoszláv polgárok 85,5 százaléka befizeti az adóját, és csak nyolc százalékuk marad adós a villanyszámlával.

A magyar-jugoszláv kereskedelem alakulása (M USD)

 

1991*

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

Export

374,1

2,5

14,3

27,2

29,8

145,4

160,6

143,3

114,1

178,3

Import

149,5

75,2

2,9

0,8

1,0

28,7

58,2

61,1

26,2

51,8

* 1991-ben: egységes JSZSZK, 1992-től: Kis-Jugoszlávia

Meglepő türelem

Egy évvel ezelőtt az adózóknak 67 százaléka sokallta az állammal szembeni terheket, most viszont "csak" 54 százalék panaszkodott emiatt. Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy nőtt a lakosság bizalma az új vezetés iránt. Nem szólva arról, hogy a megkérdezettek csaknem kétharmada úgy nyilatkozott: képesnek tartja a kormányt Szerbia gazdaságának helyreállítására. Szlobodan Milosevics egy évvel ezelőtti kormányától csak minden negyedik ember remélte ezt. Az is figyelemre méltó, hogy a megkérdezetteknek alig 13 százaléka vállalná a sztrájkot a jelenlegi kormánnyal szemben. Jugoszlávia lakossága tehát egyelőre - legalábbis a közvélemény-kutatás adatai szerint - meglepően türelmes. Kérdés, hogy meddig.

A jugoszláv külkereskedelem alakulása (Mrd USD)

 

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

Export

1,5

1,4

1,8

2,4

2,9

1,5

1,7

Import

1,9

2,4

4,1

4,8

4,8

3,3

3,7

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére