Külpiaci rejtelmek

Jugoszlávia gazdasága várja a magyarokat

Kis-Jugoszláviával ezzel szemben minimális szintre süllyedtek a kölcsönös szállítások, olyannyira, hogy 1993 és 1995 között értékük még az évi 30 millió dollárt sem érte el. Azután némileg erősödött a kereskedelmi forgalom, elsősorban a magyar export. Vállalataink tavaly már 178,3 millió dollár értékben vittek árut Jugoszláviába, 56,2 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A behozatal csaknem megkétszereződött, igaz, még így sem érte el az 52 millió dollárt – tájékoztatott Závoczky Péter, a Külügyminisztérium főtanácsosa.

Az elmúlt öt esztendőben a magyar kivitel jellemzően három-négyszeresen meghaladta a behozatalt. Az idén az első félévben az előzetes adatok szerint kivitelünk 18 százalékkal, a jugoszláv szállítások értéke pedig mintegy 50 százalékkal bővült. Ez utóbbit örömmel regisztráljuk, mert közös érdekünk, hogy a forgalom egyre kiegyenlítettebben növekedjék. A meglehetősen visszaesett jugoszláv külkereskedelemnek Magyarország még így is a nyolcadik legjelentősebb partnere. A kapcsolatokban jelenleg egyértelműen az áruforgalom dominál, a termelési együttműködés gyakorlatilag elsorvadt. Ennek alapvető szervezeti és jogi keretei azonban továbbra is adottak, a korábban aláírt dokumentumok többsége hatályban van, és az új körülmények figyelembevételével – akár módosítva is – jó alapot adnak a kapcsolatok újrateremtéséhez.

Ezt a célt szolgálta a Külügyminisztérium külkereskedelemért felelős helyettes államtitkára, Balás Péter által vezetett magyar küldöttség májusi jugoszláviai látogatása is. Több tárca képviseltette magát a delegációban, s ott voltak az Eximbank, a Mehib, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) és a Corvinus Rt. szakemberei is. A többnapos tárgyalássorozat, amelynek során öt különböző partnerrel folytattak eszmecserét, nagyon hasznos volt. Bebizonyosodott, hogy közös érdek a gazdasági kapcsolatok ténylegesen "beindítása" – hangsúlyozta a helyettes államtitkár. Mint elmondta, részletes tájékoztatást kaptak a jugoszláv gazdaság helyzetéről és az új, demokratikus kormány előtt álló rendkívüli nehézségekről. Mint déli szomszédaink hangoztatták: modellnek tekintik a magyar gazdaság átalakítását, az ennek során szerzett tapasztalatokat.

Szegény ország

A jugoszláv gazdaság egy évtizeddel ezelőtt színvonalában, teljesítőképességében a magyarországihoz volt mérhető, sőt egyes köztársaságai – Szlovénia és Horvátország – a fejlettségi mutatókat illetően előttünk jártak. Jugoszlávia gazdasági színvonala körülbelül az akkori olasz szint 80 százalékán állt. A felbomlást követően viszont a megmaradt Kis-Jugoszlávia a gazdasági és politikai események hatására Európa második legszegényebb országává vált. Földrészünkön mindössze egyetlen állam – Albánia – van rosszabb gazdasági helyzetben. A becslések szerint Jugoszláviában tavaly az egy főre jutó GDP alig haladta meg az 1000 dollárt (nálunk körülbelül 5000 dollár), a kivitel pedig mindössze 1,7 milliárd dollárnyi volt, amit az import több mint kétszeresen meghaladott. A folyamatos külkereskedelmi hiány az egyik oka annak, hogy az ország külső adóssága 12 milliárd dollár fölé nőtt. Jugoszlávia a Világbanknak 1,75 milliárddal, a Valutaalapnak 130 millió dollárral tartozik.

A Magyarországra irányuló export növelésének legnagyobb akadálya – az értékesíthető árualap hiánya mellett –, hogy nincs érvényes szabadkereskedelmi megállapodás országaink között. A jugoszláv cégeknek emiatt a többi szállítóval szemben jelentős vámhátránnyal is meg kell küzdeniük piacunkon. Importunknak ugyanis mintegy 80 százaléka már szabadkereskedelmi keretekben érkezik, az ipari termékek gyakorlatilag minden kategóriában élvezik ezeket az előnyöket. A Jugoszláviából származó importunk mintegy 85 százaléka feldolgozott, illetve gép- és gépipari termék, tehát széles körű hátrányt szenved. A magyar küldöttség tárgyalásai során egyetértés volt abban, hogy fel kell gyorsítani a szabadkereskedelmi tárgyalásokat.

Több konkrét ajánlatot is kaptak a magyarok Belgrádban. E szerint az iparban, elsősorban az energetika, a gépgyártás és a járműgyártás területén adottak a lehetőségek az együttműködésre. Jugoszláviában ugyanis megvan a kellő szakértelem, azonban igen alacsony az üzemek kihasználtsága – van, ahol mindössze 10-20 százalékos. A jugoszlávok jelezték: szívesen bekapcsolódnának az élelmiszer-ipari együttműködésbe is, szabad kapacitásaikkal magyar agrártermékeket dolgoznának fel. A magyar vállalkozók megrendeléseikkel (a várható gazdasági haszon mellett) nemcsak a kapacitások jobb kihasználásához, hanem a magas arányú munkanélküliség csökkentéséhez is hozzájárulhatnának. Esetenként az együttműködés akár bérmunka formájában is megvalósulhat.

A szomszédos ország általában rendelkezik alapanyaggal, a fő problémát a tőkehiány jelenti. Az energiaiparban a tranzitszállítások rejtenek növekvő lehetőséget, hiszen a jugoszlávok az orosz kőolajat, gázt és villamos energiát jórészt a hazánkon átnyúló vezetékeken importálják.

Külön téma az újjáépítéshez és fejlesztéshez kapcsolódó infrastruktúra. Ezen a területen rendkívül nagy az igény. Őszig legalább részben szeretnék helyreállítani és bővíteni az elektromos hálózatot, a hidakat, az utakat és a távközlést. A magyar részvételt egyengetheti, hogy Jugoszláviát felvették a délkelet-európai stabilizációs egyezmény országai közé, bár még csak ezután várható döntés arról, milyen projektek finanszírozhatók a nemzetközi együttműködéssel. Magyar részről is mutatkozott hajlandóság: készek vagyunk 100 millió dolláros hitellel részt venni a programban – a keret kitöltése a megfelelő üzleti tárgyalásoktól függ. Vállalataink elsősorban erősáramú berendezések szállításával, erőművi rekonstrukciókkal, olaj- és gázvezetékek, illetve tárolórendszerek kiépítésével, valamint közlekedési eszközök szállításával kapcsolódhatnak be a jugoszláv gazdaság megújításába.

A hamarosan kezdődő privatizáció szintén teremt új lehetőségeket a magyar befektetőknek. Egyelőre a sajátos önigazgatási modell mellett (a dolgozók irányítása alatt állnak a vállalatok) nincs mód cégek megvásárlására, ám hamarosan megjelenik a privatizációs törvény, amely – a jugoszláv kormánytól származó információk szerint – a mienkhez hasonló piaci alapú magánosítást irányoz elő. Várhatóan többségi tulajdont (akár 100 százalék erejéig is) szerezhetnek majd a külföldi tőkebefektetők. A magyar vállalkozók már élénken érdeklődnek a lehetőségek iránt, annál is inkább, mert több ezer cég privatizációjáról szólnak az előzetes hírek.

A tőkeexportot a magyar kormányzat többféle konstrukció keretében támogatja, elsősorban a Corvinus Rt.-n keresztül. Arra azonban felhívják a figyelmet, hogy ezen a piacon (is) elkél az elővigyázatosság, hiszen kialakulatlan a bankrendszer, a kezességvállalás, ezért még a napi üzletkötések alkalmával is ajánlatos a partnertől megfelelő fizetési garanciát kérni.

Érdemes aktivizálódni

Milosevics bukása óta új lehetőségek nyíltak Jugoszláviában a magyar üzletemberek előtt – nyilatkozza Pallos András, az ITDH belgrádi szolgálatának vezetője. Bár az októberi változás után nem keletkezett egy csapásra fizetőképes kereslet, és nem szűntek meg a kereskedelem útjában álló korábbi akadályok sem, mégis minden érdeklődő magyar vállalkozót arra biztat: érdemes aktivizálódni, mert most lehet megalapozni a jövőbeli piaci pozíciókat. A mozgolódást jelzi, hogy az utóbbi hónapokban többszörösére nőtt az irodánál a kapcsolatok fejlesztése iránt érdeklődő magyar és jugoszláv üzletemberek száma; naponta 3-5 magyar és 8-10 jugoszláv megkeresés érkezik hozzájuk.

A magyar cégek szinte minden gazdasági ágazatban keresik az export lehetőségét, és meglehetősen gyakran érdeklődnek a jugoszláviai piaci körülményekről is. A kereskedelmi szolgálat vezetője felhívja a figyelmet, hogy bár napjainkban nem jellemző a gazdasági kooperáció, a jövőben számos területen lesz mód az ilyen jellegű együttműködésre. Érdemes figyelembe venni ezt, mert egyelőre még olcsó a képzett jugoszláv munkaerő. Pallos András szerint elsősorban a textil-, a gép- és a bútoriparban kínálkozik közös gyártásra, esetleg bérmunkára előnyös együttműködés. Már a közeljövőben megnyílhat a lehetőség a magyar tulajdonú vállalatok alapítása előtt is. A cégalapítás szabályai egyébként eddig is meglehetősen liberálisak voltak, vegyesvállalat azonban nem alakult, inkább a cégképviseletek megnyitása volt a jellemző.

A kereskedelem bővüléséhez több feltétel teljesülése szükséges – állítja a kereskedelmi szolgálat vezetője. Az a véleménye, hogy az Eximbanknak és a Mehibnek oda kell állnia a magyar exportügyletek mögé, ám csak abban az esetben, ha Jugoszlávia állami garanciát vállal. Sokat lendíthet a helyzeten, ha déli szomszédunkat felveszik a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjai közé, s ha a nemzetközi pénzügyi szervezetek aktívabbá válnak az országban. Nemcsak a magyar exportot, hanem a Jugoszláviából származó importot is segíteni kell, mert ha nagyon "megszalad" az aktívumunk, az előbb-utóbb a partner vásárlásainak visszafogását vonhatja maga után. A belgrádi iroda már több programra is felhívta a magyar cégek figyelmét. Mindjárt az őszi politikai váltás után 50 magyar üzletembert hívott meg például, és azóta is folyamatosan több helyi rendezvény lebonyolításában működött közre.

Havi 93 márka

Felvetődik a kérdés: hogyan élnek az emberek Jugoszláviában? Tíz év alatt csaknem ötödére csökkent az egy főre jutó GDP, a munkanélküliség megközelíti a 30 százalékot, miközben az infláció az utóbbi két évben 42, illetve 75 százalékkal növekedett. A bérek havi értéke 2000-ben átlagosan 93 márka volt, töredéke a tíz évvel ezelőttinek. A korábbi Jugoszláviában végbement recesszió, a koszovói népirtás és a NATO-támadások következtében hatalmasra duzzadt a menekültek száma, többségük nem tudott egzisztenciát teremteni új lakhelyén. Nem rendezett a volt Jugoszlávia vagyonának felosztása sem az utódállamok között.

A külföldi segélyek a 2000/2001-es tél átvészelését szolgálták, ehhez a donor országok mintegy 200 millió dollárnyi segítséget ajánlottak fel. A támogatások tényleges megindítására azonban csak a szerbiai választásokat követően került sor. A kedvező változásokat elismerve az Európai Unió úgy döntött, hogy feloldja a Jugoszláviával szembeni szankciókat, kivéve azokat, amelyek Miloseviccsel és a hozzá közel álló személyekkel kapcsolatosak. Ezt követően hazánk is visszavonta a korábbi kormányzati rendelkezéseket, s Martonyi János külügyminiszter már novemberben tárgyalásokat folytatott gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainkról.

Az életkörülmények tavaly október óta tovább romlottak, például szinte kiszámíthatatlan, mikor van áramkimaradás. Súlyos hagyaték a mérhetetlen korrupció és az egész országot átszövő feketegazdaság. Az emberek helyzete csaknem kilátástalan. Talán ezért is figyelemre méltó egy nemrég közzétett közvélemény-kutatási eredmény. E szerint – bár az elmúlt félév eseményei nem adnak erre különösebb okot – a szerbek többsége annak ellenére bízik a jövőben, hogy a bérek Zoran Djindjics kormányának januári beiktatása óta az ígéretek ellenére sem növekedtek olyan mértékben, mint az infláció. (Az egy évvel ezelőtti közvélemény-kutatás 30 százalékával szemben most 40 százalék nyilatkozott úgy, hogy éhezik.) A lakosság több mint háromnegyede nem képes magának ruhát vásárolni. A megkérdezettek több mint felének az élelmiszerárak nagymértékű növekedése a legfájdalmasabb kormányintézkedés, ám nem sokkal maradt el ettől az energiaár-emelés miatti neheztelés sem. Ezért is meglepő, hogy a jugoszláv polgárok 85,5 százaléka befizeti az adóját, és csak nyolc százalékuk marad adós a villanyszámlával.

Meglepő türelem

Egy évvel ezelőtt az adózóknak 67 százaléka sokallta az állammal szembeni terheket, most viszont "csak" 54 százalék panaszkodott emiatt. Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy nőtt a lakosság bizalma az új vezetés iránt. Nem szólva arról, hogy a megkérdezettek csaknem kétharmada úgy nyilatkozott: képesnek tartja a kormányt Szerbia gazdaságának helyreállítására. Szlobodan Milosevics egy évvel ezelőtti kormányától csak minden negyedik ember remélte ezt. Az is figyelemre méltó, hogy a megkérdezetteknek alig 13 százaléka vállalná a sztrájkot a jelenlegi kormánnyal szemben. Jugoszlávia lakossága tehát egyelőre – legalábbis a közvélemény-kutatás adatai szerint – meglepően türelmes. Kérdés, hogy meddig.