Elbirtoklás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 40. számában (2001. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Egy hónapja lépett hatályba a Polgári Törvénykönyv módosítása, amely ingatlanoknál az eddigi 10-ről 15 évre emelte az elbirtoklási időt. Ennek apropóján röviden áttekintjük e sajátos tulajdonszerzési forma legfontosabb szabályait.

A jog több olyan esetet ismer, amikor a tulajdonba vehető dolgok birtokbavétele, birtoklása tulajdonszerzéshez vezet. Idetartozik a termékek, a termények és a szaporulat elsajátítása, a méhraj befogása, a vadak, a halak tulajdonjogának megszerzése, a gazdátlan javak elsajátítása, a találás, valamint az elbirtoklás.

Akinek például más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá. Ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja, megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, követelheti, hogy a tulajdonos a termékeket, a terményeket, illetőleg a szaporulatot munkája arányában és máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig elsősorban természetben szolgáltassa ki. A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a községi (városi, fővárosi kerületi) jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez a dolog termékein, terményein és szaporulatán.

Ha a tulajdonos két napon belül nem fogja be a kirepült méhraját, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.

A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állam tulajdonában vannak. A vadászterületen elejtett, elfogott, illetőleg elhullott vad a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. A halászati jog gyakorlására jogosult által kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult szerzi meg. (A nem a jogosult által kifogott hal, valamint más hasznos víziállat - ha törvény eltérően nem rendelkezik - szintén a halászati jog gyakorlására jogosult tulajdonába kerül.)

Ha valamely dolognak nincs tulajdonosa, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.

Ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, megszerzi a tulajdonjogot, ha mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és a tulajdonos a találástól számított egy éven belül nem jelentkezett a dologért. Nem szerez tulajdonjogot a találó, ha a dolgot a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén találta. Ilyen esetben a dolgot a hivatal vagy a vállalat három hónapi őrizet után értékesítheti. A tulajdonos a találást követő egy éven belül követelheti a dolog, illetve a vételár kiadását. (Ha a talált dolog tulajdonosa az egyévi határidőn belül nem jelentkezik, és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot, a tulajdonjog, illetőleg a dolog értékesítéséből befolyt vételár az államot illeti.)

Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként is feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani. Ha az állam a dologra nem tart igényt, az a találó tulajdonába megy át.

Az elbirtoklás feltételei

A fenti tulajdonszerzési jogcímekhez képest elbirtoklás útján szerzi meg a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át, szakadatlanul birtokolja. Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.

A törvényi definíció és a fentebb írtak összevetése alapján a következőket állapíthatjuk meg:

Elbirtokolni csak olyan dolgot lehet, ami valakinek a tulajdonában áll. Ellenkező esetben a gazdátlan javak elsajátításának már idézett szabályát kell alkalmazni. Minthogy az ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet, a gazdátlan ingatlant nem lehet elsajátítani, csak elbirtokolni.

Az elbirtoklónak sajátjaként kell birtokolnia a dolgot. Nem vezethet elbirtoklásra, ha valakinek valamilyen érvényes jogcím (például bérleti jog, használati jog, haszonélvezeti jog, haszonkölcsön) alapján van a birtokában a dolog. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. Az elbirtoklónak tehát az elbirtoklási idő leteltéig "jogalap nélkül" kell birtokban tartania a dolgot. A tulajdonjog elismerése, illetve a birtokbaadási kötelezettség vállalása önmagában is kizárja a sajátkénti birtoklást. Az elbirtoklónak úgy kell a sajátjaként kezelni a dolgot, hogy a birtoklásra semmilyen érvényes jogalapja nincs. Az elbirtoklás szempontjából a sajátként birtoklás csak akkor állapítható meg, ha a birtokos abban a hiszemben birtokol, hogy a dolog a sajátja, vagy tudja ugyan, hogy az a másé, de véglegesnek tekinti a maga birtoklását. A legnyilvánvalóbb ilyen eset, amikor valaki azt hiszi, hogy egyéb jogcímen (például adásvétel útján) megszerezte a dolgot, de utóbb kiderül, hogy a tulajdonszerzés jogcíme érvénytelen. Ilyenkor marad az elbirtoklás.

Az elbirtoklás további feltétele az elbirtoklási idő szakadatlansága, illetve eltelte. Elbirtoklással való tulajdonszerzésre alapított igény elbírálásánál az elbírálási idő leteltekor fennálló tényleges birtokviszonyokat kell alapul venni. Az elbirtoklónak a polgári jog szabályai szerinti birtokosnak kell lennie. Birtokos az, aki a birtokot megszerzi, vagyis aki a dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon hatalmába kerül. Birtokos az is, akitől a dolog időlegesen más személy hatalmába került, valamint az, akinek a földjén használati jog áll fenn.

Eredeti tulajdonszerzés

Az elbirtoklás úgynevezett eredeti tulajdonszerzési módozat, ami annyit jelent, hogy az elbirtokló a korábbi tulajdonos tulajdonjogától függetlenül szerez tulajdonjogot. Ennek akkor van például jelentősége, ha a korábbi tulajdonosról utóbb kiderül, hogy nem is volt jogszerű tulajdonos. Ha valaki a korábbi tulajdonostól származtatja a jogát, úgy ilyen esetben az új tulajdonos tulajdonjoga is megdől. Az elbirtoklásnál azonban az elbirtokló nem mástól kapta a tulajdonjogát, így a korábbi tulajdonos jogi helyzetének változása nem befolyásolja az elbirtoklással szerzett tulajdonjogot.

Az elbirtoklás útján történt tulajdonszerzést nem akadályozzák az ingatlanszerzést korlátozó rendelkezések, ha ezek hatálybalépése előtt az elbirtoklás már megtörtént. Az elbirtoklási idő folyását az elidegenítési és terhelési tilalom fennállása nem zárja ki.

Tulajdonszerzés tényleges birtoklás alapján

Az ingatlan-nyilvántartási törvény szerint az úgynevezett rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokkal kapcsolatos eljárás során adott esetben lehetőség van arra, hogy pusztán a birtoklás ténye alapján bejegyezzék a birtokos tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. Ebből a szempontból rendezetlen tulajdoni állásúnak kell tekinteni azokat az ingatlanokat, amelyeknél a tulajdoni állapotban bekövetkezett változás tárgyában az ingatlan-nyilvántartási törvényben szabályozottak szerint nem hozható határozat. * A rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokkal kapcsolatos változás vezetését a körzeti földhivatal javaslatára a megyei földhivatal határozattal rendeli el. A határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. Az eljárást megelőzően a körzeti földhivatal hiánypótlási felhívást bocsát ki. Ha a felhívás eredménytelen, mert a szükséges okiratok beszerzése elsősorban időmúlás vagy más okból nem lehetséges, az ügyben keletkezett iratokat a körzeti földhivatal véleményével együtt a megyei (fővárosi) földhivatalhoz a változással kapcsolatos eljárás engedélyezése végett felterjeszti. * A rendezetlen jogállású ingatlanokkal kapcsolatos eljárást a megyei (fővárosi) földhivatal engedélyező határozatát követően a körzeti földhivatal folytatja le. Az eljárás során pótolni kell a szükséges bejegyzést, ha a tulajdonváltozást bejegyzésre alkalmas okirattal, az egyéb jog, tény keletkezését, módosulását, megszűnését pedig bejegyzésre alkalmas okirattal, illetőleg az eljárás során tett elismerő nyilatkozattal igazolják. Ha az állapítható meg, hogy valamely hatósági intézkedés (határozathozatal) elmaradt, a földhivatal a hatáskörébe tartozó határozatot pótlólag meghozza. Ha a határozat meghozatala nem a földhivatal hatáskörébe tartozik, kezdeményezik az illetékes hatóság eljárását. * A tényleges birtokos tulajdonjogát kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, ha * az eljárás során olyan okiratot mutat fel, amely bejegyzésre nem alkalmas, de tartalmazza a felek tulajdonátruházásra irányuló megállapodását, az ingatlan megjelölését, továbbá az ellenértéket, illetve a szerzés ingyenességét, vagy * az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos vagy annak hagyatékátadó végzéssel (bírósági ítélettel) igazolt örököse vagy hatósági határozattal igazolt jogutóda elismeri, hogy a tényleges birtokos az ingatlan tulajdonjogának átruházásában a tulajdonossal már korábban megállapodott. Ha az ingatlant többször is átruházták, a tényleges birtokos a közbenső átruházásokat is igazolhatja. Ha a közbenső átruházó hatósági határozattal (bírósági ítélettel, hagyatékátadó végzéssel) szerzett tulajdonjogot, csak ettől a szerzéstől kell a további jogszerzést igazolni. Az elismerő nyilatkozat írásban és szóban is megtehető. A szóbeli nyilatkozatot az eljáró körzeti földhivatal által felvett jegyzőkönyvbe kell foglalni. (A hagyatékátadó végzéssel egy tekintet alá esik a közjegyző által kiállított öröklési bizonyítvány is.) * A tényleges birtokos tulajdonjogát kell megállapítani akkor is, ha a bemutatott okiratban az ingatlant helyrajzi szám szerint nem, vagy tévesen jelölték meg, de az ingatlan azonossága egyébként megállapítható. * Az eljárás során a határozat ellen az érdekeltek jogorvoslattal élhetnek.

Ingatlan-nyilvántartási bejegyzés

Az ingatlan elbirtoklásához nincs szükség arra, hogy az elbirtokló bejegyeztesse a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. Arra sincs szükség, hogy bármilyen hatóság, bíróság megállapítsa az elbirtoklás tényét. Az elbirtoklás a törvény erejénél fogva, minden egyéb regisztráció vagy jogcselekmény nélkül eredményezi a tulajdonjogot, amennyiben az elbirtoklás törvényi feltételei teljesülnek. A gyakorlatban azonban mégsem kerülhető meg az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, amihez viszont többnyire pert kell indítani az elbirtoklással szerzett tulajdonjog megállapítása iránt. A keresetnek helyt adó ítélet alapján jegyzi majd be a földhivatal az elbirtokló tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. Az elbirtoklási pert a dolog tulajdonosa ellen kell megindítani. Ha a tulajdonos ismeretlen helyen tartózkodik, részére a bíróság ügygondnokot rendel. Ugyancsak ügygondnok képviseli a perben a meghalt tulajdonos ismeretlen örököseit is.

Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés elsősorban azért fontos, mert a Polgári Törvénykönyv szerint ha az elbirtokló nem jegyezteti be a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba, a tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében jogot szerzett. Ebben az esetben ugyanis sérül az az elv, hogy az elbirtoklási feltételek maradéktalan teljesülése automatikusan tulajdonjogot keletkeztet az elbirtokló számára. Hiába telt ugyanis el az elbirtoklási idő, ha az elbirtokló elmulasztja bejegyeztetni a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba, nem hivatkozhat az elbirtoklásra azzal szemben, akinek az eredeti tulajdonos az elbirtoklást követően eladta az ingatlant, s aki annak rendje-módja szerint be is jegyeztette a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. Erre a kivételes szabályra az ingatlanforgalom biztonsága érdekében van szükség, hiszen ellenkező esetben sérelmet szenvedne az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége, s a jóhiszemű vevő jogilag lehetetlen helyzetbe kerülne.

Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességével függ össze, hogy jóllehet az elbirtoklás úgynevezett dologi hatályú tulajdonszerzési jogcím, ezért az így megszerzett ingatlanról a tulajdonos érvényesen rendelkezhet anélkül, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntetné, ez a gyakorlatban sokszor kivitelezhetetlen, mert a legtöbb esetben a tulajdonjog igazolásául csak az ingatlan tulajdoni lapját fogadják el.

Az ingatlan egy részének elbirtoklása

Az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján akkor sem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg. Számtalanszor előfordul, hogy valaki csak részben veszi birtokba a más ingatlanát. Különösen gyakori ez a szomszédos ingatlanoknál, amikor például a kerítés nem pontosan követi az ingatlan-nyilvántartási térkép szerinti, valódi határvonalat. Ilyenkor elbirtoklással a használati határvonalhoz lehet igazítania telekhatárt, ennek azonban az a feltétele, hogy a két telek az elbirtoklásnak megfelelően átalakítható, megosztható legyen. Ha például az elbirtoklással nem érintett telekrész nem éri el a helyileg előírt legkisebb teleknagyságot, hiába teljesülnek az elbirtoklás egyéb feltételei, a tulajdonszerzés nem következik be. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az adott településen telekalakítási tilalom van. A részelbirtoklásnál tehát az elbirtoklási per megkezdése előtt célszerű tájékozódni az ingatlan megoszthatóságáról, mert ha az elbirtoklás szerinti megosztás kizárt, felesleges pénzt, időt és energiát pazarolni az elbirtoklási perre, mert a kereset úgysem vezet eredményre.

Ingóságnál a részelbirtoklás fogalmilag kizárt.

Tulajdoni hányad elbirtoklása

A részelbirtokláshoz szorosan kapcsolódik a tulajdoni hányad elbirtoklásának kérdése. Főszabályként tulajdoni hányadot elbirtokolni nem lehet, így elbirtoklással közös tulajdon sem keletkezhet.

A tulajdonostárs azonban megszerezheti elbirtoklás útján a másik (többi) tulajdonostárs illetőségének a tulajdonjogát, de ilyenkor fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás törvényes kellékeinek a fennállását, és ennek körében azt is, hogy az elbirtoklásra hivatkozó tulajdonostárs magatartása összeegyeztethető-e a tulajdonostársak jogaira és a dologhoz fűződő törvényes érdekeire vonatkozó rendelkezéssel, amely szerint a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére.

Önmagában a tulajdoni aránytól eltérő használat nem vezethet a többletterület elbirtoklásához.

Birtoklás jogalap nélkül

Az elbirtokló az elbirtoklás bekövetkeztéig jogalap nélkül tartja birtokában a dolgot, s az alábbi szabályok vonatkoznak rá: * Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni. A birtokos megtagadhatja a dolog kiadását, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik. Jogállására a felelős őrzés szabályai irányadók. Nem tagadhatja meg a dolog kiadását az a birtokos, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton szerezte meg. * A birtokos, aki a dolog kiadására köteles, követelheti a dologra fordított szükséges költségei megtérítését - a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadások kivételével -, továbbá elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat. A birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését is követelheti, a rosszhiszemű birtokos pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést. Az elvitel jogát csak az állag sérelme nélkül lehet gyakorolni. * A birtokos köteles a jogosultnak kiadni a dolog meglevő hasznait, kivéve ha ellenszolgáltatás fejében jutott a birtokához, és jóhiszemű volt. * A jóhiszemű birtokos az addig terjedő időre, amíg a birtokot tőle a jegyző, illetőleg a bíróság előtt vissza nem követelik, a hasznokért és a károkért nem felelős. A visszakövetelés idejétől kezdve - ha nem vált nyilvánvalóan rosszhiszeművé - felelősségére az általános szabályok, használati és a hasznok szedésére vonatkozó jogára pedig a felelős őrzés szabályai az irányadók. * A rosszhiszemű birtokos köteles megfizetni azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott, továbbá felelős a dologban bekövetkezett mindazokért a károkért, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be.

A korábbi birtokos elbirtoklási ideje

Az elbirtokló személyében változás állhat be, ami nem érinti az elbirtoklási időt. Az új birtokos ugyanis saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült. Ez a szabály azonban csak akkor érvényesül, ha az elbirtokló elődje elbirtoklás útján még nem szerezte meg a tulajdonjogot. Amennyiben ugyanis az előddel szemben teljesülnek az elbirtoklás feltételei (nem utolsósorban letelt az elbirtoklási idő), úgy az új birtokos elbirtoklási idejét önállóan kell figyelembe venni, hiszen az előd nem pusztán birtokos, hanem tulajdonos. Egyszerű azonban a helyzet akkor, ha az új birtokos jogutódja (például örököse) az elbirtoklással tulajdont szerző korábbi birtokosnak. Ilyenkor ugyanis a jogutód az elbirtokló tulajdonos helyébe lép, s az új birtokos nem elbirtoklás címén, hanem a jogutódlásból fakadóan válik a dolog tulajdonosává.

Az elbirtoklás nyugvása

Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy gyakorolhassa tulajdonosi jogait, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra.

Az elbirtoklás megszakadása

Az elbirtoklás megszakad, ha

- a tulajdonos írásban felszólítja a birtokost a dolog kiadására, vagy ez iránt bírósághoz fordul,

- a tulajdonos rendelkezik a dologgal (elidegeníti, megterheli, más használatába adja, hasznosítja, végrendelkezik róla stb.),

- a birtokos akaratán kívül elveszti a birtokot, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa adja vissza a dolgot.

Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.

Az ingatlan jelzáloggal való megterhelése a tulajdonos rendelkezési joga körébe tartozó olyan tevékenység, amely az elbirtoklás megszakadását eredményezi.

Az elbirtoklás megszakadása, illetőleg tovább folyása szempontjából a tulajdonostársak belső közösségébe tartozó rendezetlen helyzet tisztázása (például a használati rend vagy a költségek viselése) érdekében tett nyilatkozat, illetve tevékenység, ha az a tulajdonostárs tulajdoni illetőségének érintetlenül hagyása mellett történik, nem tartozik a rendelkezési jog gyakorlása körébe.

Szolgalmi jog elbirtoklása

Elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra.

Az elbirtokláshoz hasonló módon szűnik meg a szolgalom, ha a jogosult azt tíz éven át nem gyakorolta - bár ez módjában állt -, vagy eltűrte, hogy gyakorlásában akadályozzák.

Elbirtoklás az államtól, szövetkezettől

1991. június 8-áig volt hatályban az a szabály, amely szerint - a személyi tulajdon szokásos tárgyai kivételével - nem lehetett elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezni olyan dolgon, amely társadalmi tulajdonban volt, vagy az állam, illetőleg szövetkezet birtokából jogtalanul került ki. Az említett korlátozó rendelkezést megszüntető törvény azonban úgy rendelkezett, hogy az állam, illetőleg a szövetkezet tulajdonában álló, vagy ezek birtokából jogtalanul kikerült dolognak 1991. június 9-én folyamatban levő birtoklása esetén az elbirtokláshoz szükséges idő 1991. június 9-én kezdődik. Ez azt jelentette, hogy az 1991-es szabályok értelmében (egységes 10 éves elbirtoklási idő) legkorábban 2001. június 9-én lehetett volna megszerezni elbirtoklással az állami vagy a szövetkezeti ingatlant. Ezt a várakozást torpedózta meg a Polgári Törvénykönyv legutóbbi, május 31-étől hatályos módosítása, amely 15 évre emelte az ingatlanok elbirtoklásához szükséges időt. Így - hacsak a jogalkotó ismét nem gondolja meg magát - az ilyen ingatlanok elbirtoklására legkorábban 2006. június 9-én kerülhet sor.

Térképi hiba és elbirtoklás

Az alábbi jogeset a térképi hiba földhivatali kiigazításának jogi hatását példázza az ingatlan birtokba bocsátásra irányuló kereset és az elbirtoklás iránti viszontkereset tárgyában folyamatban levő perben. * Az első fokú bíróság a felperes által előterjesztett, ingatlan birtokba adása iránti keresetet elutasította, és megállapította, hogy az I-II. rendű alperesek elbirtoklás jogcímén, egymás között egyenlő arányban, megszerezték a kereset tárgyává tett 150 m2 területű ingatlan tulajdonjogát. Elrendelte a földhivatal megkeresését a tulajdonváltozás átvezetése érdekében. Ítéletének indokolásában azt rögzítette, hogy az alperesek 1969-től használják sajátjukként ezt az ingatlant, amelynek a birtoklásával kapcsolatban a felperes az elbirtoklást megszakító lépéseket nem tett. A Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése értelmében így az alperesi viszontkereset alapos, ehhez képest a felperes birtokba adás iránti keresete nem teljesíthető. u A másodfokú bíróság az eljárása során felmerült arra az adatra tekintettel, hogy a vitatott földrészlet felperesi tulajdonként történő önálló térképezésére földmérési és térképi hiba folytán került sor - a tárgyalás felfüggesztése mellett -, lehetővé tette annak a földhivatali eljárás keretében történő tisztázását, hogy a térképi hiba kiigazításának a feltételei fennállnak-e, és ennek eredményeként milyen határozat hozható. * A földhivatali eljárás azzal zárult, hogy a perbeli 4029/1. hrsz.-ú önálló ingatlant teljes terjedelmében az alperesek 4029/2. hrsz. alatti ingatlanához csatolták. Ezzel megszűnt a perbeli ingatlan önálló földrészletként történő ingatlan-nyilvántartása. * Az alperesi viszontkeresetnek megfelelő tulajdoni rendezést eredményező földhivatali határozat birtokában az alperesek a másodfokú eljárás alatt elálltak a viszontkeresetüktől. Az ezt követően meghozott ítéletével a bíróság elutasította az alperesi területhez kapcsolt földrészlet birtokba adására irányuló felperesi keresetet. * A felperes felülvizsgálati kérelmmel élt az ítélettel szemben. * A Legfelsőbb Bíróság szerint az a tény, hogy a vitatott földrészlet önálló ingatlanként történő nyilvántartása a másodfokú tárgyalás felfüggesztése alatt lefolytatott földhivatali eljárás során megszűnt, és - a korábbi térképezési és földmérési hiba kijavítása eredményeként - megtörtént ennek a területnek a teljes beolvasztása az alperesi ingatlan területébe, azzal a következménnyel járt, hogy a felperes fenntartott keresete egy, az alperesi ingatlanhoz csatolt földrészlet birtokba adására irányult. A kiigazításnak megfelelő tulajdoni állapottal szemben a felperes nem jelölt meg olyan érvényes jogcímet (Ptk. 98. §), amely keresetét megalapozná. Az a felülvizsgálata alapjaként hivatkozott álláspontja, hogy az alperesek jogszerzésüket nem alapíthatják elbirtoklásra, azért nem értékelhető, mert a 4029/2. hrsz.-ú ingatlanok megszerzésének jogcímén váltak a kiigazított nyilvántartási térképi határ szerinti egységes ingatlan tulajdonosaivá. Ehhez képest pedig a birtokba adást elutasító elsőfokú ítéletnek a másodfokú bíróság általi helybenhagyása megalapozott volt és helyes. u (BH 2000/195. számú jogeset

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére