Devizaliberalizáció

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 40. számában (2001. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A betétek és hitelek kamatszintjein keresztül az ügyfelekre is hatással lehet az, hogy a közelmúltban hatályba lépett rendelkezések lényegesen befolyásolhatják a bankok gazdálkodását. A legjelentősebb változást alighanem a forint ingadozási sávjának kiszélesítése és a - részben éppen emiatt - felgyorsult devizaliberálizáció hozhatja. A pénzintézetek reményei szerint a kötelező jegybanki tartalékolás szabályai is tovább módosulhatnak (enyhülhetnek) még az idén.

Jobban kell figyelni a piacra

A forint árfolyamsávjának kiszélesítése - a röpke másfél hónap tapasztalatai szerint - jelentős kockázati elemeket is hordoz. Mint ismeretes, a nemzeti fizetőeszköz árfolyama a régebbi 4,5 helyett 30 százalékos sávban ingadozhat. Az árfolyam a bankközi devizapiacon alakul ki, a pénzintézetek forint-, euró- és dollárvételei, illetve -eladásai nyomán. A bankok ezen a piacon saját számlára és ügyfeleik megbízásából is adják-veszik a devizákat. Reálgazdasági ügyletek (például importenergia-számlák kifizetése), de spekulációs tranzakciók is befolyásolhatják a devizák iránti keresletet, illetve a kínálatot.

Fokozott piacfigyelés

A pénzintézeteket - mondta el Varga Balázs, az Inter-Európa Bank treasury-vezetője - alapvetően hátrányosan érinti a sávszélesítés nyomán bekövetkezett nagyobb volatilitás. Olyan árfolyam-elmozdulások is bekövetkeznek ugyanis, amire régebben nem volt (persze nem is nagyon lehetett) példa. Napon belül 1-2 forintos kilengés is előfordulhat, ami elég jelentős átértékelési veszteséget vagy nyereséget hozhat. A bankok most a veszteséget kiküszöbölendő azonnal fedezik pozícióikat.

Az árfolyamok mozgásának hektikusságát persze jelentősen befolyásolja a likviditás. Minél több szereplővel és minél nagyobb volumenben folyik a "játék", annál tompítottabb lehet az árfolyamok ingadozása. A devizaliberalizáció kiterjesztése (2001. június 16.) előtt pedig az azonnali és a határidős devizakereskedelemben is akadtak forgalmi korlátok. Szakértők szerint elsősorban az jelentett akadályt, hogy a külföldieket távol tartották az utóbbi területtől. A régebbi szabályozás értelmében külföldi befektetők csak a Budapesti Árutőzsde (BÁT) gabona- és hússzekciójában adhattak megbízást futures ügyletek végrehajtására, a pénzügyi szekcióban tehát nem. Hasonlóképpen nem léphettek a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) határidős devizapiacára, és nem köthettek ilyen típusú ügyleteket a kevésbé szabályozott bankközi devizapiacon sem. A piac megnyitása így alighanem égetően fontos volt az értéktőzsde számára is, ahol a határidős deviza- és részvény-piac, valamint az opciós piac haldoklását a legtöbbször azzal is magyarázták, hogy a külföldiek számára nincs engedélyezve a kereskedés.

Piaci szakértők egybehangzó véleménye szerint a felszabadítás hosszabb távon lökést adhat az értékpapír-kölcsönzés (ez azokban az esetekben fontos, amikor valaki az árfolyamok esésére számít) rendszerének megfelelő működéséhez. Ma már ugyanis a jelentős állományt birtokló külföldi befektetők is részt tudnak venni a kölcsönzésben.

A kockázatok napi elszámolása

Előszörre talán nehéz átlátni, hogy mindezek a változások miként hathatnak jelentősen a hazai bankok gazdálkodására. Az idén azonban hatályba lépett a kockázatok napi elszámolási metódusát előíró rendelkezés, közismertebb néven a kereskedési könyv. Ez a szabályozás pedig megnyitotta a határidős tranzakciók lehetőségét a bankok számára. Persze ilyen ügyleteket a hitelintézetek elvben régebben is folytathattak. Hogy mégsem tették, annak egyszerű az oka: az érvényben levő előírások miatt még a fedezett pozíciók után is teljes céltartalékot kellett képezniük.

A kereskedési könyv viszont megteremtette a kockázatok szofisztikáltabb felmérését. (Nem véletlenül éppen most lett erőteljesebb az a törekvés, hogy a bankok saját szervezetükbe integrálják értékpapírcégeiket, amelyekre így már nem vonatkoznak ezek a szabályok.) A likviditással kapcsolatban az előbb leírtak pedig értelemszerűen a határidős ügyleteknél is érvényesek.

Erős versenyben

A pénzintézetek, bár üdvözlik, és határozottan kedvezőnek tartják a devizaliberalizációt, (szokásuk szerint) panaszkodnak is. A Magyar Bankszövetség szerint a hitelintézetek lehetőségei most szélesedtek ugyan, a hazai társaságok azonban ezzel egyidejűleg erős versenyhelyzetbe kerültek. Attól tartanak például, hogy amennyiben nem alakul ki gyorsan a forint árfolyamváltozásához kapcsolódó származékos termékek piaca, külföldiek foglalják el ezt a területet. A szakemberek pedig úgy vélik: a forint esetében a többi kelet-európai devizáénál (például cseh korona) jóval erőteljesebb derivatív piac kialakulására lehet számítani.

Attól azonban nem igazán tartanak a magyar bankok, hogy a devizakorlátok megszűnése tömegesen arra sarkallná honfitársainkat, hogy betétesként, illetve hitelfelvevőként külföldi pénzintézeteket keressenek meg, vagy számlavezetőjükként ilyet válasszanak. A tapasztalatok szerint a kinti banki szolgáltatások ára az ottani jövedelmi szintekhez szabott, vagyis a hazainál határozottan drágább. A vállalkozók közül többen abban bíznak, hogy ha számlavezetőként külföldi bankot választanak, akkor a magyar adóhivatal elveszti a nyomukat. Újságcikkek, sőt kormányzati vezetők nyilatkozatai is ezt a tévhitet látszottak alátámasztani. Logikusan végiggondolva azonban kár lenne bárkinek is ebben bíznia. A különböző - például az éppen nemrégiben megváltoztatott végrehajtási - jogszabályok, az adóhivatalok közötti nemzetközi megállapodások és a mind fejlettebbé váló számítástechnikai rendszerek ugyanis igencsak kockázatossá teszik az efféle próbálkozásokat.

Az osztrák tulajdonban levő magyar leánybankok (Bank Austria Creditanstalt, Erste) már készülnek arra, hogy ügyfeleiknek határon túli lehetőségeket is kínáljanak. Ők sem hiszik azonban azt, hogy sokan találják majd vonzónak ezt a lehetőséget. Az ausztriai pénzintézetek ugyanis nem igazán "dédelgetik" a devizakülföldieket. A kisebb összegeket befizető ügyfeleknek általában nem adnak kártyát, vagy csak bankjegykiadó automatában használható plasztiklapot engedélyeznek. A folyószámlára fizetett kamatláb gyakorlatilag nulla. A lekötött betéteknél pedig érdemes számolni: ma még ugyanis egyértelműen kamatfelárat élvezhetnek a forintban megtakarítók. Ez a felár persze az utóbbi időben határozottan apadt.

Kevés előnnyel

A Deutsche Bank kötvénypiaci stratégája, Jon Harrison egy elemzésben arra hívta fel a figyelmet, hogy a sávszélesítés nyomán csökkenni látszik a magyar állampapírok hozamprémiuma (ez a banki betétkamatokat is befolyásolja, hiszen tulajdonképpen ez a deviza- és a forintbetétek közötti különbség - jelenleg még egyértelműen az utóbbi javára). A kamatelőny viszont a jövőben - ha például a jegybank csökkenti az irányadó kamatlábat - akár teljesen el is tűnhet. Akkor pedig már érdemes megfontolni a külföldi betételhelyezést.

Mindez persze csak elmélet. A kisebb kamat mellett ugyanis a forintnak a sávszélesítést követő viharos erősödése miatt még árfolyamveszteséget is elszenvedett az, aki valamelyik nyugat-európai devizában fektetett be, vagy helyezett el betétet. Ezt mutatja egyébként a jegybank által közzétett jelentés a háztartási megtakarításokról: a devizabetéteknél jelentős átértékelési veszteség mutatható ki.

Hitelre várók

A devizaliberalizáció leginkább alighanem a hitelre vágyók fantáziáját mozgatta meg. Határainkon túl ugyanis a kölcsönök kamatszintje jóval kedvezőbbnek látszik a hazainál. A forint kamatszintjének további csökkenése az intervenciós sáv szélesítése miatt növekvő árfolyamkockázattal párosítva viszont - állítja Szegő Márta, a BA/CA vezető közgazdásza - jelentősen zsugoríthatja vagy fel is morzsolhatja az euródevizákban jegyzett hitelek kamatelőnyét. A kockázatok, valamint a konverziós költségek együttesen véget vethetnek a devizahitelek jelenlegi boomjának (a cégek már hosszabb ideje előnyben részesítik az idegen devizákban való eladósodást), és a magyar vállalatok a forinthitelek biztosabb menedékébe húzódhatnak.

A devizahitelezés egyébként az utóbbi időben nemcsak a vállalati szektorban terjedt el. Akad olyan kereskedelmi bank (Magyar Külkereskedelmi Bank), amely még lakáskölcsönt is kínál euróalapon. Ez a konstrukció pedig az ügyfelek számára igencsak vonzó lehet. Az MKB teljes hiteldíjmutatója (THM) ugyanis egy átlagos, forintalapon nyújtott kölcsönnél 20 százalék feletti, míg ugyanez euróalap esetén 12,64 százalék. A pénzügyi felügyelet azonban - még a sávszélesítés előtt - nem véletlenül indított vizsgálatot a magánszemélyeknek kínált devizaalapú hitelekkel kapcsolatban.

Az ilyen konstrukcióknál ugyanis a tapasztalat szerint a pénzügyi szolgáltatók (bankok és főként lízingcégek) nem hívják fel kellően az ügyfelek figyelmét a kockázatokra. Személyes vizsgálódásunk azt mutatta, hogy még ennél is rosszabb a helyzet. A pénzügyi szolgáltatóknál az ügyintézők kifejezetten arról próbálják meggyőzni a betérőket, hogy érdemes devizaalapú hitelt felvenniük. A lehetséges rizikóval kapcsolatos kérdésekre pedig kitérő a válasz.

Az árfolyamsáv kiszélesítése után bekövetkezett forinterősödés persze kedvező fejlemény volt a devizahitelben eladósodottak számára. Ezeket a kölcsönöket is forintban folyósítják ugyanis, és a törlesztés is forintban történik. A hitel elszámolása függ a mindenkori árfolyamtól. Ennek megfelelően az árfolyamváltozásból eredő nyereség és veszteség is az ügyfeleket illeti. (Kulcskérdés persze, hogy kinek milyen pénznemben képződik a jövedelme.)

Tartalékolási szabályok

Normális esetben természetesen nincsenek olyan szélsőséges árfolyammozgások, amelyek markánsan érzékelhető veszteséget okoznának. Egyetlen ország sem lehet azonban abszolút védett például a nemzetközi pénzügyi problémák ellen. Egy külső válság (mint volt például az oroszországi) vagy akár jelentős aktuálpolitikai csatározások hatására ma már jókorát lendülhet kedvezőtlen irányba a forint árfolyama. Nemzeti devizánk gyengülése pedig igencsak kellemetlen meglepetéseket okozhat a biztonság tévhitébe ringatott adósoknak.

A kereskedelmi bankok a kockázatokra persze sokkal érzékenyebbek akkor, ha saját "pénztárcájukról" van szó. Ez abból is világosan kitűnik, hogy a sávszélesítés nyomán megnövekvő kockázatukra hivatkozva ismételt támadást indítottak a jegybank ellen az annál elhelyezendő kötelező tartalékuk mértékének további apasztása érdekében.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) az idén év elején 11 százalékról 7-re mérsékelte a kötelező tartalék rátáját. Egyúttal viszont a kötelező tartalékok után fizetett kamat is csökkent, méghozzá 2,25 százalékponttal. A jegybank számításai szerint a kereskedelmi bankok tartalékolási kötelezettségből eredő költségei az új kondíciók alapján, forintforrások esetén 11 bázisponttal (71-ről 60-ra), míg a devizaforrások esetén 9 bázisponttal (64-ről 56-ra) mérséklődtek. A bankok tehát saját betéti és hitelkamataik közötti marzsba ezt a 11, illetve 9 bázispontot építhették be, ami nem jelentett túl nagy változást.

Az MNB azután tavasz végén ismét - a hét százalékról ezúttal hat százalékra - csökkentette a kötelező jegybanki tartalékrátát. A Magyar Bankszövetség számításai szerint ez 61-ről 45 bázispontra mérsékelte a bankokat emiatt terhelő költségeket. A bankszövetség elnöke, Erdei Tamás szerint a hazai pénzintézetek - a devizaliberalizáció miatt - még így is 40 bázispontos hátrányban vannak a nyugati versenytársaikhoz képest. (Mások ezt a hátrányt nagyobbra - félszázalékosra - teszik.)

A Magyar Bankszövetség ezért nem is tekinti véglegesnek a jelenlegi szabályozást. Továbbra is a tartalék mértékének csökkentését sürgetik. Állítólag már meg is indultak ezzel kapcsolatban a tárgyalások az MNB-vel. Több hitelintézetnél elképzelhetőnek tartják, hogy a tartalékolás rendje még ebben az évben számukra kedvező irányban módosuljon. Annak ellenére számítanak erre, hogy a jegybanknál leszögezték: rövid távon nem kívánnak változtatni a tartalékpolitikán. Úgy vélik ugyanis, hogy amennyiben kedvezőtlenül alakulnak a folyamatok (például csökkennek az itthon nyilvántartott háztartási megtakarítások), akkor a jegybank rákényszerül a változtatásra. Több szakértő is aggódik a háztartások megtakarítási hajlandóságának esetleges drámai romlása miatt, hiszen a jelenlegi betéti kamatszint már most is igen alacsony, s az utóbbi időben - mint már említettük - a devizabetétek sem fialnak jól.

Az euró megjelenése

A devizaliberalizáció életbelépése után több bankár is felhívta a figyelmet arra (amit egyébként a határokon kívül mindenki észlelhet), hogy a magyar fizetőeszközt a szomszédos országokban a magyarországinál nyomottabb árfolyamon váltják.

A bankoknak és ügyfeleiknek rövidesen az új közös európai valuta megjelenésére is fel kell készülniük. 2002 januárjától készpénzként is megjelenik az euró, és a jövő év márciusától az Európai Unió 12 tagállamában megszűnnek a hagyományos nemzeti valuták. A bankok mindenkinek azt tanácsolják, hogy az otthon tartott valutát helyezzék el banki devizaszámlán. Ezt a hitelintézetek szilveszter éjjelén ingyenesen eurószámlává alakítják át. Ezt követően azonban csak jutalék fejében lehet majd euróvá konvertálni a nyugati pénzeket, ráadásul csak addig, ameddig a bankok ezt vállalják. Az eddigi információk szerint a következő év februárjától az átváltásért akár 30 százalékos jutalékot is felszámíthatnak a pénzintézetek.

Az EU-direktíva addig kötelezi a bankokat a díjmentes átváltásra, bár erről néhány pénzintézet nem igazán akar tudomást venni - itthon és a határokon túl egyaránt. Ezért nem árt az otthon valutákat tartóknak figyelniük arra, hol váltják át pénzüket. Az érméknél mindenesetre a választási lehetőségek leszűkülnek, ezekkel ugyanis a hazai pénzintézetek nem foglalkoznak. A nem papírpénzeket érdemes tehát a kibocsátó országban elkölteni vagy átváltani.

Önkényes devizalibero

Az osztrák pénzintézetek eddig sem törődtek azzal, hogy Magyar-országon milyen devizaszabályok vannak. (Ezt bizonyítja, hogy mindenki által tudottan jó néhány honfitársunk által nyitott számla várt most lehetővé tett legalizálására.) Az Index online-nak egy neve mellőzését kérő magánszemély egyébként arról számolt be: Ausztriában még a devizaliberalizáció előtt tanúja volt annak, hogy egyik honfitársunk ingatlanvásárláshoz ott vett fel hitelt. A 8,75 százalékos kamatozású kölcsön folyósításához elég volt mindössze egyszer megjelenni a burgenlandi bankfiókban, jövedelemigazolást bemutatni, és lehetővé tenni, hogy a fedezetül szolgáló ingatlant megnézhessék a hitelnyújtók. A tízéves futamidőre adott kölcsönnél - írták le az Index online-ban - egyszeri ötszázalékos kezelési költséget számítottak fel. A folyósítás ráadásul párhuzamos volt a lakásvásárlással, tehát a pénz átutalásához a kisvárosi pénzintézeti fiók nem kért adásvételi szerződést. A rugalmas ügyintézők állítólag hajlandók a jövedelemigazolástól is eltekinteni, és ingatlanfedezet mellett vállalkozóknak is adnak hitelt. Feltéve, ha a Balatontól északnyugatra él, vagy a fővárosban lakik

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére