Világkereskedelem az ezredfordulón

 

Az exportorientált, importra és tőkére szoruló Magyarország fejlődése, mozgástere nagymértékben függ a világkereskedelem és a kereskedelempolitika alakulásától. A globális kereslet és az árak változása döntő hatást gyakorol a termelés, az export és az import struktúrájára, az exportjövedelmekre és az importkiadásokra, a kereskedelmi és a fizetési mérlegre, valamint az ország pénzügyi helyzetére.

 

A világon a kilencvenes évtized minden évében gyorsabban bővült a kereskedelem, mint a termelés. Ez a fejlett és a fejlődő országok, különösen pedig az átalakuló országok növekvő nyitottságára, liberalizálódó kereskedelem- és tőkepolitikájára, valamint a transznacionális vállalatok erősödő világgazdasági szerepére és a globalizációra, illetve az azt lehetővé tevő műszaki fejlődésre (informatika, telekommunikáció, közlekedés-szállítás) vezethető vissza. Jelenleg a világ GDP-jének közel 20 százaléka származik exportból, s a világkereskedelem csaknem fele transznacionális vállalati rendszerek keretében bonyolódik le.

Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a világkereskedelem volumene a globális termelésnél és az országok együttes GDP-jénél sokkal egyenetlenebbül alakult, azoknál nagyobb kilengéseket mutatott. Ez arra vezethető vissza, hogy a világgazdasági aktorok – az egyes nemzetgazdaságok, valamint a transznacionális vállalatok – gazdasági teljesítménye, illetve válsága exportoffenzívájuk és importrestrikciójuk révén közvetlen hatással van a világkereskedelem alakulására. Ennek egyértelmű bizonyítéka az 1997-es, Ázsiából kiindult pénzügyi válság világkereskedelmi hatása.

A másik szembeötlő jelenség a világkereskedelem növekedési ütemének csökkenő tendenciája: 1950-1973 között 7,6, 1973-1999 között pedig 7 százalékkal bővült évente, de a kilencvenes évtized hat évében csupán 4 százalékkal. Míg 1997-ben a világkereskedelem volumene 10,5 százalékkal bővült, addig 1998-ban és 1999-ben csupán 4,5-4,5 százalékkal. Kérdés, hogy tendenciává válik-e ez a lassulás, vagy csak átmeneti jelenséggel állunk szemben.

A tendencia fennmaradása azt jelezné, hogy kimerülőben vannak a kereskedelembővülés tartalékai – például a multinacionális vállalatok tevékenysége, a termeléskitelepítések, az egyes országok magas nyitottsági szintje -, vagyis a világkereskedelem a jövőben kevésbé lesz képes azt a gazdasági növekedést katalizáló hatást kifejteni, amit a múltban. Ahhoz, hogy a világgazdaságban egyébként meglévő rizikótényezők ne törjenek a felszínre, s ne okozzanak nagy(obb) világgazdasági válságot, szükség van a világkereskedelem bővülését akadályozó tényezők lebontására, illetve a bővülésre ható tényezők aktivizálására.

Az export volumenének változása régiónként (%, az előző évhez képest)
	1997	1998	1999
Világ	10,5	4,5	4,5
Észak-Amerika	11,0	3,5	4,5
Latin-Amerika	11,5	7,5	7,0
Mexikó	19,5	11,0	13,5
Többi latin-amerikai ország	6,5	5,5	2,0
Nyugat-Európa	9,5	5,5	3,5
EU-15	9,5	6,0	3,5
Átalakuló országok	10,5	5,0	-3,0
Ázsia	13,0	3,5	6,0
Japán	12,0	-1,5	2,0
Ázsia-5	16,5	13,0	11,5
Forrás: WTO Annual Report 2000

A lendület háttere

A kilencvenes évek végén a világkereskedelem relatív revitalizálódása az Egyesült Államok növekvő keresletének, emelkedő ütemű beruházásainak és lakossági fogyasztásának, illetve az ázsiai válság csillapodásának tudható be. Az amerikai fellendülés nemcsak a NAFTA-ra (Egyesült Államok, Kanada, Mexikó) volt kedvező hatással, de hozzájárult Ázsia kilábalásához és a nyugat-európai termelés emelkedéséhez is. Az amerikai fellendülésnek a világkereskedelem élénkülésében játszott szerepét mutatja, hogy az Egyesült Államokba irányuló szállítások növekedése híján 1999-ben a világ áru- és szolgáltatáskereskedelme az 1997-es szinten maradt volna. Az amerikai fellendülés alapvetően az „új gazdaság" gerincét jelentő információs technológiai beruházásokra vezethető vissza, ami sok tőkét vonzott Amerikába, és a high-tech cégek erőteljes termelésnövekedését eredményezte. A beruházások nagymértékben emelték a termelőkapacitásokat és a termelékenységet, s jelentős importkeresletet támasztottak. A kérdés csak az, hogy meddig tartható fenn a termelés és a kereslet magas szintje, valamint a folyó fizetési mérleg nagyfokú hiánya. Meddig marad élénk a külföldi tőke érdeklődése az amerikai befektetések iránt, s meddig fog a lakosság ilyen magas szinten fogyasztani?

A világgazdaság és -kereskedelem bővülésének másik forrása az ázsiai gazdaságok válságból való kilábalása, ismét magas növekedési üteme és emelkedő importkereslete, valamint a brazil és az orosz gazdaság részbeni talpra állása volt. Eközben a japán gazdaság még mindig stagnált, s 2 százalékra csökkent a nyugat-európai GDP növekedési üteme.

Az import volumenének változása régiónként (%, az előző évhez képest)
	1997	1998	1999
Világ	10,5	4,5	4,5
Észak-Amerika	13,0	10,5	10,5
Latin-Amerika	22,5	8,5	-2,0
Mexikó	28,0	15,5	15,0
Többi latin-amerikai ország	20,0	4,5	-12,0
Nyugat-Európa	9,0	8,5	3,5
EU-15	8,5	8,5	4,0
Átalakuló országok	13,5	5,0	-10,0
Ázsia	5,5	-8,5	9,0
Japán	1,5	-5,5	9,5
Ázsia-5	3,0	-22,5	17,5
Forrás: WTO Annual Report 2000

A harmadik tényező, amely ugyancsak szerepet játszott a kilencvenes évek világkereskedelmének élénkülésében, a GATT uruguayi fordulóján elfogadott, a kereskedelem liberalizálását célzó intézkedések, megállapodások végrehajtása volt. 1994 és 1999 között 10 százalékkal csökkent a világimport 50 százalékát adó három régió – az USA, az EU és Japán – által beszedett vámok összege, vagyis mintegy harmadával csökkent az importteher.

A világkereskedelem volumenének változása régiónként természetesen eltérő képet mutat a termelési és a keresleti különbségeknek megfelelően. A legerőteljesebb exportdinamikát a 90-es évek végén a latin-amerikai országok, s ezen belül is a NAFTA-tag Mexikó, valamint öt délkelet-ázsiai ország (Indonézia, Dél-Korea, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Thaiföld) érte el.

A mexikói exportsiker jórészt annak tudható be, hogy az ország kivitelének immár 85 százalékát a feldolgozott termékek teszik ki, s mintegy 90 százaléka a stabil és bővülő amerikai piacon talál vevőre. Az ázsiai országok exportjának újbóli fellendülésében jelentős szerepet játszott, hogy az elektronikai ipar kilábalt a válságból.

Nyugat-Európa esetében a kereskedelem növekedési ütemének lassulása alapvetően arra vezethető vissza, hogy a régió termelésnövekedési üteme 2 százalékra csökkent. Mivel a kereskedelem 2/3-a intraregionális forgalom, így a termelés növekedési ütemének csökkenése alacsonyabb fogyasztáshoz és lanyha importkereslethez vezetett. Az átmeneti országok exportteljesítménye ugyanakkor gyengébb volt.

Az egyes országcsoportok exportjának alakulása (Mrd USD)
Év	Fejlett országok	Fejlődő országok	Kelet- és Közép-Európa	Magyarország
1990	2489,4	830,2	161,9	9,596
1994	2956,6	1175,7	146,2	10,689
1995	3517,0	1418,5	184,8	12,439
1996	3564,2	1534,5	199,1	12,652
1997	3692,6	1646,3	208,5	18,628
1998	3717,5	1543,9	203,3	22,959
1999	3769,8	1648,8	202,0	24,950
1999/1990	1,5	2,0	1,2	2,6

Az import tekintetében az Egyesült Államok és Mexikó vásárlásai voltak a legdinamikusabbak: 1999-ben már harmadik éve volt 10 százalék feletti az amerikai behozatalnövekedés. Az ázsiai import 9 százalékkal bővült, egyértelmű jeleként annak, hogy a régióban ismét élénkül a konjunktúra. Ugyanakkor jelentős importrestrikcióra került sor Oroszországban és Ukrajnában, valamint kisebb mértékben Afrikában.

Az egyes országcsoportok importjának alakulása (Mrd USD)
Év	Fejlett országok	Fejlődő országok	Kelet- és Közép-Európa	Magyarország
1990	2610,8	811,5	177,3	8,670
1994	2953,6	1243,5	143,4	14,386
1995	3495,5	1506,6	187,9	15,046
1996	3576,9	1612,2	218,0	15,853
1997	3698,3	1705,2	232,9	20,668
1998	3787,7	1565,9	230,5	25,600
1999	3970,5	1616,4	204,5	27,923
1999/1990	1,5	2,0	1,2	3,2

A fejlődés motorjai

A világkereskedelem volumenének és a világpiaci árak változásának eredőjeként a globális export értéke 1999-ben 5621 milliárd dollárra nőtt az 1990-es 3481 milliárdról, míg az import értéke 3600 milliárd dollárról 5791 milliárdra duzzadt.

Természetesen eltérően alakult az egyes országcsoportok behozatala, illetve kivitele: míg 1990-1999 között a világ exportjának és importjának értéke 1,6-szorosára emelkedett, addig a fejlett országoké másfélszeresére (vagyis átlagosan) bővült, a fejlődő országoké közel kétszeresére, míg a kelet- és közép-európai országoké csupán 1,2-szeresére nőtt. Vagyis az előző évtizedben az egyetemes bővülés motorjai a fejlődő országok voltak: 1999-ben áruexportjuk a világátlag kétszeresével, 8,5 százalékkal nőtt. Mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy Magyarország kereskedelmi eredményei egyedülállóak: 1990-1999 között az export értéke 2,6-szorosára, az importé pedig 3,2-szeresére emelkedett, ami a legdinamikusabbak közé számított a világban.

A világ exportjának megoszlása országcsoportok szerint (%)
Év	Fejlett országok	Fejlődő országok	Kelet- és Közép-Európa	Magyarország
1980	63,97	28,61	7,41	0,42
1985	66,18	25,20	8,62	0,43
1990	71,50	23,85	4,65	0,28
1992	71,61	25,73	2,66	n. a.
1993	70,06	27,01	2,93	n. a.
1994	69,10	27,48	3,42	0,25
1995	68,69	27,70	3,61	0,25
1996	67,28	28,96	3,76	0,24
1997	66,56	29,68	3,76	0,34
1998	68,03	28,25	3,72	0,42
1999	67,07	29,33	3,59	0,44
Forrás: UNCTAD, Handbook of Statistics, 2000 n. a.: nincs adat

Amerikai és ázsiai expanzió

Jelenleg a világ exportjának 2/3-át a fejlett országok, 30 százalékát a fejlődő országok, a fennmaradó 4 százalékot pedig a kelet- és közép-európai országok adják. A részarányok mind a fejlett, mind a fejlődő országok esetében stabilnak mondhatók, míg a kelet- és közép-európai országoknál egyértelmű a részarányvesztés.

A fejlett országok csoportján belül Észak-Amerika részesedése 1990 és 1999 között közel 15-ről 16,6 százalékra emelkedett, Európáé pedig 46-ról 41 százalékra esett. Az előbbiben jelentős szerepet játszott, hogy az egyesült államokbeli fellendülés az utóbbi években évi 18 százalékkal emelte Kanada amerikai exportját. A fejlődő országok közül a latin-amerikai országok súlya a tárgyalt tíz évben 4,16-ról 5,22 százalékra nőtt, az afrikai országoké 2,34-ról 1,56 százalékra csökkent, míg az ázsiai országoké 16,8-ről 22,2 százalékra ugrott, vagyis a fejlődő országok dinamikus exportnövekedése mögött az ázsiai országok kiemelkedő kiviteli teljesítménye húzódik meg. Magyarország világexporton belüli súlya igen szépen, 0,28-ról 0,44 százalékra emelkedett. (Ezt a teljesítményt a magyar exportszektor már a nyolcvanas években is elérte.)

A világ egy évtizedes importjának megoszlása hasonló képet mutat az exportéhoz: a fejlett országok súlya 67-68 százalékos, a fejlődőké 28 százalékos, míg a kelet- és közép-európai országoké 3,5-4 százalék közötti. Észak-Amerika importja jelentős mértékben, 17,8-ről 22 százalékra bővült, ami alapvetően a növekvő amerikai beruházásoknak és fogyasztásnak tudható be. Ennek következtében az Egyesült Államok világimporton belüli részesedése minden korábbinál magasabbra, 18 százalékra emelkedett.

Nyugat-Európa behozatala 45,8-ről 38,6 százalékra csökkent, a latin-amerikai és az ázsiai fejlődő országok részaránya 3,7-ről 5,8 százalékra, illetve 15,8-ról 19,6 százalékra emelkedett, míg Afrikáé 2,36 százalékról 1,9 százalékra mérséklődött. Magyarország világimporton belüli részesedése a kilencvenes évek folyamán megkétszereződött ugyan, de csak kismértékben lépte túl a nyolcvanas években már elért részarányt.

A világ importjának megoszlása országcsoportok szerint (%)
Év	Fejlett országok	Fejlődő országok	Kelet- és Közép-Európa	Magyarország
1980	69,11	23,64	7,24	0,45
1985	68,60	23,36	8,04	0,40
1990	72,53	22,55	4,92	0,24
1992	71,04	26,36	2,60	n. a.
1993	68,02	28,97	3,00	n. a.
1994	68,05	28,65	3,30	0,33
1995	67,35	29,03	3,62	0,29
1996	66,15	29,82	4,03	0,29
1997	65,62	30,25	4,13	0,36
1998	67,83	28,04	4,13	0,49
1999	68,56	27,91	3,53	0,48
Forrás: UNCTAD Handbook of Statistics, 2000 n. a.: nincs adat

Kilátások, perspektívák

A globális kereskedelem alakulása a jövőben a világgazdaság fő szereplőinek (Egyesült Államok, EU, Japán, valamint Délkelet-Ázsia, Kína, Oroszország, kelet- és közép-európai országok, fejlődő országok, s nem utolsósorban a transznacionális vállalatok) keresletétől, gazdasági teljesítményétől és üzletpolitikájától, a nyersanyagpiacok alakulásától, valamint a kereskedelempolitika változásától függ.

A következő évek világkereskedelmi tendenciáit alapvetően az amerikai gazdaság történései határozzák meg. Ez annál inkább így lesz, mivel a világgazdasági konjunktúra fő generálója már az elmúlt két-három évben is a tartósan magas amerikai növekedési ütem, a lendületes beruházások és fogyasztás, a fokozott importkereslet és az erőteljes tőkebeáramlás volt. Kérdés, hogy meddig képes az amerikai gazdaság katalizálni a világkereskedelmet a magas importkereslet révén, meddig tartható a közel 350 milliárdos kereskedelmimérleg-deficit, meddig maradhat fenn a külföldi befektetők bizalma s az amerikai piacra termelők exportboomja – illetve hogy a tartósan magas növekedési ütem nagyobb megrázkódtatások nélkül („soft") vagy ilyenek kíséretében („hard landing") fog-e csillapulni. Ettől függ a gazdasági növekedés, a beruházások és a fogyasztás, valamint az importkereslet mérséklődésének üteme, a tőkekivonás mértéke, a tőzsdék és a dollár iránti bizalom alakulása.

Vannak azonban egyéb bizonytalansági tényezők is:

• a délkelet-ázsiai országok válságból való kilábalásának és újrakezdődő exportdinamikájának fenntarthatósága,
• a japán stagnálás dinamikába való átmenete,
• a kínai növekedés Hongkonggal megtámogatott növekedésének és exportoffenzívájának tartóssága,
• a nyugat-európai gazdasági növekedés ütemének – nem utolsósorban az EU keleti kibővülésének hatására bekövetkező – emelkedése,
• a kelet- és közép-európai országok politikai konszolidációjának és gazdasági talpra állásának megszilárdulása,
• a latin-amerikai gazdasági növekedés beindulása – a brazil válság elülésével -, a mexikói gazdasági és exportnövekedés tartóssága,
• a közel-keleti és afrikai olajexportáló országok – magasabb olajárak hatására bekövetkező – gazdasági növekedése és importkereslete.

Amennyiben a fenti bizonytalansági tényezők kedvezően alakulnak, akkor emelkedhet a világgazdaság és -kereskedelem növekedési üteme. Ellenkező esetben tartósan alacsony növekedéssel és válságjelenségekkel kell számolni, ez pedig maga után vonja a világkereskedelem múltbelinél lanyhább, de a világgazdaság növekedését némileg meghaladó bővülését.

VEZETNEK A KÉSZTERMÉKEK A világkereskedelemben megfigyelhető a késztermékek dominanciája, ami a cégek, illetve a különböző telephelyek közötti ipari munkamegosztás elmélyülésére vezethető vissza. A legdinamikusabban az információtechnológia, az irodai és telekommunikációs eszköz-, a gép- és berendezésgyártás, valamint az autóipar termékeinek kereskedelme nőtt az utóbbi években: 1999-ben például 2/3-ával, 283 millióra ugrott az eladott mobiltelefonok száma. Míg 1970-ben a kor csúcstechnikáját képviselő áruk az ipari késztermékek világforgalmának 15 százalékát tették ki, addig 1998-ban több mint 30 százalékát. A többi árucsoport, vagy-is a nyersanyagok és az élelmiszerek részesedése csökken, kivéve a nyersolajat, amelynek aránya 1999-ben ismét 20 százalék közelébe emelkedett.

Növekedési forgatókönyvek

A 2000-es év fejleményei egyelőre az optimista forgatókönyvek megvalósulását valószínűsítik. A WTO 2000-re először a világkereskedelem 6,5 százalékos, később pedig 10 százalékos bővülését prognosztizálta, ténylegesen a világkereskedelem ennél is nagyobb ütemben, 12 százalékkal duzzadt. Ugyanakkor a következő évekre a legtöbb prognózis a világgazdaság és -kereskedelem növekedési ütemének csökkenésével számol. A GDP dinamizmusának lanyhulása ugyanis csökkentheti az importkeresletet a fejlett országokban, a fejlődő országok pedig szerényebb tőkebevitelre számíthatnak, ami korlátozza a behozatal növelését. Az olajimportáló országok cserearányai sem javulnak számottevően, mivel az olaj ára csak fokozatosan csökken, miközben az egyéb nyersanyagoké, illetve a mezőgazdasági termékeké lassan emelkedik. Az olaj barrelenkénti ára beáll a 20-25 dolláros sávba.

Mindezek eredőjeként a Világbank becslése szerint 2001-ben 8, az évtized hátralevő részében pedig évi 6,8 százalékkal nőhet a világkereskedelem. A hosszú távú növekedés esélyei ugyanis szerte a világon sokkal kedvezőbbek, mint a megelőző években. Az elmúlt évtizedben a fejlett ipari országokban is jelentős szerkezetátalakulás ment végbe, amelynek kezdenek beérni az első gyümölcsei. Az OECD-országok 2000-ben 3,7 százalékos növekedésre számíthattak, 2001-ben pedig 3,9 százalékosra, s a növekedés az évtized során végig erőteljes maradhat.

A nemzetközi pénzintézet a három nagy gazdasági blokk növekedési ütemének közeledésére számít. Az Egyesült Államokban a kockázati tőke bősége, illetve a rugalmas munkaerőpiac segíti az információs technológia gyors diffúzióját a gazdaságban, s a gazdasági növekedés fenntartható szintre lassulhat – ugyanakkor aggodalomra ad okot a kereskedelmi mérleg deficitje. Japánban is mutatkoznak a fellendülés jelei, bár egyelőre törékeny a növekedés, és komoly teher a GDP 115 százalékára rúgó államadósság lefaragása. Az eurózónában ugyan csökken a munkanélküliség, azonban továbbra is kérdés az euró árfolyamának szinten tartása.

A világkereskedelem főbb árucsoportjai (%)
	1970	1995-99
Ipari termékek	61	76
Élelmiszerek	15	9
Mezőgazdasági nyersanyagok	6	3
Ércek, fémek	7	4
Fűtőanyagok	11	8
Forrás: UNCTAD 1999, 2000

Az esetleges amerikai recesszió a feltörekvők közül elsősorban a latin-amerikai és a kelet-ázsiai országokat sújthatja leginkább, mivel fő exportpiacuk az Egyesült Államok. Kisebb károkat kellene elkönyvelniük a rendszerváltó gazdaságoknak, illetve a Közel-Kelet és Észak-Afrika országainak, mivel ezek inkább az Európai Unióhoz kötődnek. A Világbank becslése szerint az átalakuló országok gazdasága 2001-ben és az azt követő években mintegy 4-4 százalékkal bővülhetne.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslése szerint a világ reál GDP-je 2002 és 2005 között évente 4,3 százalékkal fog nőni (a fejlett országokban 2,9, a fejlődőkben 6, az átmeneti országokban 5 százalékkal). Mindezek eredőjeként a világkereskedelem volumene a 2000-es 10-ről 2001-re 7,8, 2002-2005 között pedig 6,9 százalékra csökkenhet, de még mindig gyorsabban növekedhet, mint a GDP. Az import volumene várhatóan elsősorban a fejlődő és az átmeneti országokban, míg az exporté a fejlődő országokban fog nőni. A cserearányok az előrejelzés szerint a fejlett országok javára módosulnak, mivel az olajon kívüli nyerstermékek és a feldolgozott termékek dinamikusabban drágulnak az olajnál.

Amennyiben a fenti prognózis megvalósul, akkor a világkereskedelem földrajzi megoszlása a fejlődő országok javára módosul azáltal, hogy mind az export-, mind pedig az importvolumenük átlagon felüli ütemben bővül. Az átmeneti országok súlya csak az import tekintetében nőhet kisebb mértékben, míg az exportjuk várhatóan változatlan marad.

Az IMF várakozásai szerint a fejlődő országok közül a legdinamikusabb az ázsiai országok növekedése lesz. Exportjuk évi 10 százalékkal növekedhet, míg a latin-amerikai országoké 9,7 százalékkal. Az import volumene ugyancsak e két régió esetében bővülhet a legdinamikusabban, évi 12, illetve 7,4 százalékkal. A cserearányok tekintetében szinte valamennyi fejlődő régió kedvezőtlen tendenciákra számíthat.

Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy az évtized közepéig

• a kereskedelem növekedési üteme világszerte továbbra is meghaladja a termelését – elképzelhető a különbség csökkenése, amennyiben a transznacionális vállalatokon belüli és közötti forgalom visszaesik, fennmaradnak a felesleges termelői kapacitások és ritkulnak a termeléskitelepítések;
• a világkereskedelem alakulását a múltbelinél kevésbé fogja meghatározni az egyes nemzetgazdaságok teljesítménye; ennél fontosabb szerepet játszanak majd a szaporodó regionális csoportosulások, a vállalatfelvásárlások és -fúziók, valamint a transznacionális vállalatok;
• a nemzetközi szolgáltatások áramlása legalább az áruforgalommal megegyező ütemben erősödik;
• a nemzetközi működőtőke-áramlás növekedési rátája meg fogja haladni az áruforgalomét, ugyanakkor elképzelhető, hogy a közvetlen beruházások a jövőben sem elsősorban az új termelőkapacitások létesítésére irányulnak majd (már csak a nagy kapacitásfeleslegek következtében sem), hanem a piaci pozíciók erősítését szolgáló fúziókra és felvásárlásokra;
• a nemzetközi pénzügyi áramlások növekedési rátája az áru-, a szolgáltatás- és a tőkeforgalomét egyaránt felül fogja múlni, különösen akkor, ha az amerikai tőzsdén jelentős korrekcióra kerül sor.

A világtermelés és -kereskedelem növekedése (%)
	1999	2000	2001	2002-2005
Világ reál GDP	3,4	4,7	4,2	4,3
Fejlett országok	3,2	4,2	3,2	2,9
Fejlődő országok	3,8	5,6	5,7	6,0
Átmeneti országok	2,4	4,9	4,1	5,0
A világkereskedelem volumene	5,1	10,0	7,8	6,9
Import
Fejlett országok	7,6	10,3	7,9	6,6
Fejlődő országok	-	10,0	9,0	8,7
Átmeneti országok	-2,9	12,4	8,4	7,8
Export
Fejlett országok	4,8	9,9	7,6	6,4
Fejlődő országok	3,5	8,8	7,1	8,4
Átmeneti országok	5,0	10,1	6,0	6,4
Cserearányok
Fejlett országok	-0,1	-1,0	0,7	0,4
Fejlődő országok	2,7	4,6	-1,4	-0,4
Átmeneti országok	1,1	7,0	-1,6	-0,3
Világpiaci árak
Késztermékek	-1,2	-5,3	1,1	1,0
Olaj	37,5	47,5	-13,3	-2,1
Egyéb nyerstermékek	-7,1	3,2	4,5	3,6
Forrás: World Economic Outlook, IMF, 2000 október