Az exportorientált, importra és tőkére szoruló Magyarország fejlődése, mozgástere nagymértékben függ a világkereskedelem és a kereskedelempolitika alakulásától. A globális kereslet és az árak változása döntő hatást gyakorol a termelés, az export és az import struktúrájára, az exportjövedelmekre és az importkiadásokra, a kereskedelmi és a fizetési mérlegre, valamint az ország pénzügyi helyzetére.
A világon a kilencvenes évtized minden évében gyorsabban bővült a kereskedelem, mint a termelés. Ez a fejlett és a fejlődő országok, különösen pedig az átalakuló országok növekvő nyitottságára, liberalizálódó kereskedelem- és tőkepolitikájára, valamint a transznacionális vállalatok erősödő világgazdasági szerepére és a globalizációra, illetve az azt lehetővé tevő műszaki fejlődésre (informatika, telekommunikáció, közlekedés-szállítás) vezethető vissza. Jelenleg a világ GDP-jének közel 20 százaléka származik exportból, s a világkereskedelem csaknem fele transznacionális vállalati rendszerek keretében bonyolódik le.
Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a világkereskedelem volumene a globális termelésnél és az országok együttes GDP-jénél sokkal egyenetlenebbül alakult, azoknál nagyobb kilengéseket mutatott. Ez arra vezethető vissza, hogy a világgazdasági aktorok – az egyes nemzetgazdaságok, valamint a transznacionális vállalatok – gazdasági teljesítménye, illetve válsága exportoffenzívájuk és importrestrikciójuk révén közvetlen hatással van a világkereskedelem alakulására. Ennek egyértelmű bizonyítéka az 1997-es, Ázsiából kiindult pénzügyi válság világkereskedelmi hatása.
A másik szembeötlő jelenség a világkereskedelem növekedési ütemének csökkenő tendenciája: 1950-1973 között 7,6, 1973-1999 között pedig 7 százalékkal bővült évente, de a kilencvenes évtized hat évében csupán 4 százalékkal. Míg 1997-ben a világkereskedelem volumene 10,5 százalékkal bővült, addig 1998-ban és 1999-ben csupán 4,5-4,5 százalékkal. Kérdés, hogy tendenciává válik-e ez a lassulás, vagy csak átmeneti jelenséggel állunk szemben.
A tendencia fennmaradása azt jelezné, hogy kimerülőben vannak a kereskedelembővülés tartalékai – például a multinacionális vállalatok tevékenysége, a termeléskitelepítések, az egyes országok magas nyitottsági szintje –, vagyis a világkereskedelem a jövőben kevésbé lesz képes azt a gazdasági növekedést katalizáló hatást kifejteni, amit a múltban. Ahhoz, hogy a világgazdaságban egyébként meglévő rizikótényezők ne törjenek a felszínre, s ne okozzanak nagy(obb) világgazdasági válságot, szükség van a világkereskedelem bővülését akadályozó tényezők lebontására, illetve a bővülésre ható tényezők aktivizálására.
| Az export volumenének változása régiónként (%, az előző évhez képest) |
|||
|---|---|---|---|
|
1997 |
1998 |
1999 |
|
| Világ |
10,5 |
4,5 |
4,5 |
| Észak-Amerika |
11,0 |
3,5 |
4,5 |
|
Latin-Amerika |
11,5 |
7,5 |
7,0 |
|
Mexikó |
19,5 |
11,0 |
13,5 |
|
Többi latin-amerikai ország |
6,5 |
5,5 |
2,0 |
| Nyugat-Európa |
9,5 |
5,5 |
3,5 |
|
EU-15 |
9,5 |
6,0 |
3,5 |
| Átalakuló országok |
10,5 |
5,0 |
–3,0 |
|
Ázsia |
13,0 |
3,5 |
6,0 |
|
Japán |
12,0 |
–1,5 |
2,0 |
| Ázsia-5 |
16,5 |
13,0 |
11,5 |
| Forrás: WTO Annual Report 2000 | |||
A lendület háttere
A kilencvenes évek végén a világkereskedelem relatív revitalizálódása az Egyesült Államok növekvő keresletének, emelkedő ütemű beruházásainak és lakossági fogyasztásának, illetve az ázsiai válság csillapodásának tudható be. Az amerikai fellendülés nemcsak a NAFTA-ra (Egyesült Államok, Kanada, Mexikó) volt kedvező hatással, de hozzájárult Ázsia kilábalásához és a nyugat-európai termelés emelkedéséhez is. Az amerikai fellendülésnek a világkereskedelem élénkülésében játszott szerepét mutatja, hogy az Egyesült Államokba irányuló szállítások növekedése híján 1999-ben a világ áru- és szolgáltatáskereskedelme az 1997-es szinten maradt volna. Az amerikai fellendülés alapvetően az új gazdaság" gerincét jelentő információs technológiai beruházásokra vezethető vissza, ami sok tőkét vonzott Amerikába, és a high-tech cégek erőteljes termelésnövekedését eredményezte. A beruházások nagymértékben emelték a termelőkapacitásokat és a termelékenységet, s jelentős importkeresletet támasztottak. A kérdés csak az, hogy meddig tartható fenn a termelés és a kereslet magas szintje, valamint a folyó fizetési mérleg nagyfokú hiánya. Meddig marad élénk a külföldi tőke érdeklődése az amerikai befektetések iránt, s meddig fog a lakosság ilyen magas szinten fogyasztani?
A világgazdaság és -kereskedelem bővülésének másik forrása az ázsiai gazdaságok válságból való kilábalása, ismét magas növekedési üteme és emelkedő importkereslete, valamint a brazil és az orosz gazdaság részbeni talpra állása volt. Eközben a japán gazdaság még mindig stagnált, s 2 százalékra csökkent a nyugat-európai GDP növekedési üteme.
| Az import volumenének változása régiónként (%, az előző évhez képest) |
|||
|---|---|---|---|
|
1997 |
1998 |
1999 |
|
| Világ |
10,5 |
4,5 |
4,5 |
| Észak-Amerika |
13,0 |
10,5 |
10,5 |
|
Latin-Amerika |
22,5 |
8,5 |
–2,0 |
|
Mexikó |
28,0 |
15,5 |
15,0 |
|
Többi latin-amerikai ország |
20,0 |
4,5 |
–12,0 |
| Nyugat-Európa |
9,0 |
8,5 |
3,5 |
|
EU-15 |
8,5 |
8,5 |
4,0 |
|
Átalakuló országok |
13,5 |
5,0 |
–10,0 |
|
Ázsia |
5,5 |
–8,5 |
9,0 |
|
Japán |
1,5 |
–5,5 |
9,5 |
| Ázsia-5 |
3,0 |
–22,5 |
17,5 |
| Forrás: WTO Annual Report 2000 | |||
A harmadik tényező, amely ugyancsak szerepet játszott a kilencvenes évek világkereskedelmének élénkülésében, a GATT uruguayi fordulóján elfogadott, a kereskedelem liberalizálását célzó intézkedések, megállapodások végrehajtása volt. 1994 és 1999 között 10 százalékkal csökkent a világimport 50 százalékát adó három régió – az USA, az EU és Japán – által beszedett vámok összege, vagyis mintegy harmadával csökkent az importteher.
A világkereskedelem volumenének változása régiónként természetesen eltérő képet mutat a termelési és a keresleti különbségeknek megfelelően. A legerőteljesebb exportdinamikát a 90-es évek végén a latin-amerikai országok, s ezen belül is a NAFTA-tag Mexikó, valamint öt délkelet-ázsiai ország (Indonézia, Dél-Korea, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Thaiföld) érte el.
A mexikói exportsiker jórészt annak tudható be, hogy az ország kivitelének immár 85 százalékát a feldolgozott termékek teszik ki, s mintegy 90 százaléka a stabil és bővülő amerikai piacon talál vevőre. Az ázsiai országok exportjának újbóli fellendülésében jelentős szerepet játszott, hogy az elektronikai ipar kilábalt a válságból.
Nyugat-Európa esetében a kereskedelem növekedési ütemének lassulása alapvetően arra vezethető vissza, hogy a régió termelésnövekedési üteme 2 százalékra csökkent. Mivel a kereskedelem 2/3-a intraregionális forgalom, így a termelés növekedési ütemének csökkenése alacsonyabb fogyasztáshoz és lanyha importkereslethez vezetett. Az átmeneti országok exportteljesítménye ugyanakkor gyengébb volt.
| Az egyes országcsoportok exportjának alakulása (Mrd USD) | ||||
|---|---|---|---|---|
| Év | Fejlett országok | Fejlődő országok | Kelet- és Közép-Európa | Magyarország |
|
1990 |
2489,4 |
830,2 |
161,9 |
9,596 |
|
1994 |
2956,6 |
1175,7 |
146,2 |
10,689 |
|
1995 |
3517,0 |
1418,5 |
184,8 |
12,439 |
|
1996 |
3564,2 |
1534,5 |
199,1 |
12,652 |
|
1997 |
3692,6 |
1646,3 |
208,5 |
18,628 |
|
1998 |
3717,5 |
1543,9 |
203,3 |
22,959 |
|
1999 |
3769,8 |
1648,8 |
202,0 |
24,950 |
|
1999/1990 |
1,5 |
2,0 |
1,2 |
2,6 |
Az import tekintetében az Egyesült Államok és Mexikó vásárlásai voltak a legdinamikusabbak: 1999-ben már harmadik éve volt 10 százalék feletti az amerikai behozatalnövekedés. Az ázsiai import 9 százalékkal bővült, egyértelmű jeleként annak, hogy a régióban ismét élénkül a konjunktúra. Ugyanakkor jelentős importrestrikcióra került sor Oroszországban és Ukrajnában, valamint kisebb mértékben Afrikában.
| Az egyes országcsoportok importjának alakulása (Mrd USD) | ||||
|---|---|---|---|---|
| Év |
Fejlett országok |
Fejlődő országok |
Kelet- és Közép-Európa |
Magyarország |
|
1990 |
2610,8 |
811,5 |
177,3 |
8,670 |
|
1994 |
2953,6 |
1243,5 |
143,4 |
14,386 |
|
1995 |
3495,5 |
1506,6 |
187,9 |
15,046 |
|
1996 |
3576,9 |
1612,2 |
218,0 |
15,853 |
|
1997 |
3698,3 |
1705,2 |
232,9 |
20,668 |
|
1998 |
3787,7 |
1565,9 |
230,5 |
25,600 |
|
1999 |
3970,5 |
1616,4 |
204,5 |
27,923 |
|
1999/1990 |
1,5 |
2,0 |
1,2 |
3,2 |
A fejlődés motorjai
A világkereskedelem volumenének és a világpiaci árak változásának eredőjeként a globális export értéke 1999-ben 5621 milliárd dollárra nőtt az 1990-es 3481 milliárdról, míg az import értéke 3600 milliárd dollárról 5791 milliárdra duzzadt.
Természetesen eltérően alakult az egyes országcsoportok behozatala, illetve kivitele: míg 1990-1999 között a világ exportjának és importjának értéke 1,6-szorosára emelkedett, addig a fejlett országoké másfélszeresére (vagyis átlagosan) bővült, a fejlődő országoké közel kétszeresére, míg a kelet- és közép-európai országoké csupán 1,2-szeresére nőtt. Vagyis az előző évtizedben az egyetemes bővülés motorjai a fejlődő országok voltak: 1999-ben áruexportjuk a világátlag kétszeresével, 8,5 százalékkal nőtt. Mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy Magyarország kereskedelmi eredményei egyedülállóak: 1990-1999 között az export értéke 2,6-szorosára, az importé pedig 3,2-szeresére emelkedett, ami a legdinamikusabbak közé számított a világban.
| A világ exportjának megoszlása országcsoportok szerint (%) | ||||
|---|---|---|---|---|
| Év | Fejlett országok | Fejlődő országok | Kelet- és Közép-Európa | Magyarország |
|
1980 |
63,97 |
28,61 |
7,41 |
0,42 |
|
1985 |
66,18 |
25,20 |
8,62 |
0,43 |
|
1990 |
71,50 |
23,85 |
4,65 |
0,28 |
|
1992 |
71,61 |
25,73 |
2,66 |
n. a. |
|
1993 |
70,06 |
27,01 |
2,93 |
n. a. |
|
1994 |
69,10 |
27,48 |
3,42 |
0,25 |
|
1995 |
68,69 |
27,70 |
3,61 |
0,25 |
|
1996 |
67,28 |
28,96 |
3,76 |
0,24 |
|
1997 |
66,56 |
29,68 |
3,76 |
0,34 |
|
1998 |
68,03 |
28,25 |
3,72 |
0,42 |
|
1999 |
67,07 |
29,33 |
3,59 |
0,44 |
| Forrás: UNCTAD, Handbook of Statistics, 2000 n. a.: nincs adat |
||||
Amerikai és ázsiai expanzió
Jelenleg a világ exportjának 2/3-át a fejlett országok, 30 százalékát a fejlődő országok, a fennmaradó 4 százalékot pedig a kelet- és közép-európai országok adják. A részarányok mind a fejlett, mind a fejlődő országok esetében stabilnak mondhatók, míg a kelet- és közép-európai országoknál egyértelmű a részarányvesztés.
A fejlett országok csoportján belül Észak-Amerika részesedése 1990 és 1999 között közel 15-ről 16,6 százalékra emelkedett, Európáé pedig 46-ról 41 százalékra esett. Az előbbiben jelentős szerepet játszott, hogy az egyesült államokbeli fellendülés az utóbbi években évi 18 százalékkal emelte Kanada amerikai exportját. A fejlődő országok közül a latin-amerikai országok súlya a tárgyalt tíz évben 4,16-ról 5,22 százalékra nőtt, az afrikai országoké 2,34-ról 1,56 százalékra csökkent, míg az ázsiai országoké 16,8-ről 22,2 százalékra ugrott, vagyis a fejlődő országok dinamikus exportnövekedése mögött az ázsiai országok kiemelkedő kiviteli teljesítménye húzódik meg. Magyarország világexporton belüli súlya igen szépen, 0,28-ról 0,44 százalékra emelkedett. (Ezt a teljesítményt a magyar exportszektor már a nyolcvanas években is elérte.)
A világ egy évtizedes importjának megoszlása hasonló képet mutat az exportéhoz: a fejlett országok súlya 67-68 százalékos, a fejlődőké 28 százalékos, míg a kelet- és közép-európai országoké 3,5-4 százalék közötti. Észak-Amerika importja jelentős mértékben, 17,8-ről 22 százalékra bővült, ami alapvetően a növekvő amerikai beruházásoknak és fogyasztásnak tudható be. Ennek következtében az Egyesült Államok világimporton belüli részesedése minden korábbinál magasabbra, 18 százalékra emelkedett.
Nyugat-Európa behozatala 45,8-ről 38,6 százalékra csökkent, a latin-amerikai és az ázsiai fejlődő országok részaránya 3,7-ről 5,8 százalékra, illetve 15,8-ról 19,6 százalékra emelkedett, míg Afrikáé 2,36 százalékról 1,9 százalékra mérséklődött. Magyarország világimporton belüli részesedése a kilencvenes évek folyamán megkétszereződött ugyan, de csak kismértékben lépte túl a nyolcvanas években már elért részarányt.
| A világ importjának megoszlása országcsoportok szerint (%) | ||||
|---|---|---|---|---|
| Év |
Fejlett országok |
Fejlődő országok |
Kelet- és Közép-Európa |
Magyarország |
|
1980 |
69,11 |
23,64 |
7,24 |
0,45 |
|
1985 |
68,60 |
23,36 |
8,04 |
0,40 |
|
1990 |
72,53 |
22,55 |
4,92 |
0,24 |
|
1992 |
71,04 |
26,36 |
2,60 |
n. a. |
|
1993 |
68,02 |
28,97 |
3,00 |
n. a. |
|
1994 |
68,05 |
28,65 |
3,30 |
0,33 |
|
1995 |
67,35 |
29,03 |
3,62 |
0,29 |
|
1996 |
66,15 |
29,82 |
4,03 |
0,29 |
|
1997 |
65,62 |
30,25 |
4,13 |
0,36 |
|
1998 |
67,83 |
28,04 |
4,13 |
0,49 |
|
1999 |
68,56 |
27,91 |
3,53 |
0,48 |
| Forrás: UNCTAD Handbook of Statistics, 2000 n. a.: nincs adat |
||||
Kilátások, perspektívák
A globális kereskedelem alakulása a jövőben a világgazdaság fő szereplőinek (Egyesült Államok, EU, Japán, valamint Délkelet-Ázsia, Kína, Oroszország, kelet- és közép-európai országok, fejlődő országok, s nem utolsósorban a transznacionális vállalatok) keresletétől, gazdasági teljesítményétől és üzletpolitikájától, a nyersanyagpiacok alakulásától, valamint a kereskedelempolitika változásától függ.
A következő évek világkereskedelmi tendenciáit alapvetően az amerikai gazdaság történései határozzák meg. Ez annál inkább így lesz, mivel a világgazdasági konjunktúra fő generálója már az elmúlt két-három évben is a tartósan magas amerikai növekedési ütem, a lendületes beruházások és fogyasztás, a fokozott importkereslet és az erőteljes tőkebeáramlás volt. Kérdés, hogy meddig képes az amerikai gazdaság katalizálni a világkereskedelmet a magas importkereslet révén, meddig tartható a közel 350 milliárdos kereskedelmimérleg-deficit, meddig maradhat fenn a külföldi befektetők bizalma s az amerikai piacra termelők exportboomja – illetve hogy a tartósan magas növekedési ütem nagyobb megrázkódtatások nélkül (soft") vagy ilyenek kíséretében (hard landing") fog-e csillapulni. Ettől függ a gazdasági növekedés, a beruházások és a fogyasztás, valamint az importkereslet mérséklődésének üteme, a tőkekivonás mértéke, a tőzsdék és a dollár iránti bizalom alakulása.
Vannak azonban egyéb bizonytalansági tényezők is:
- a délkelet-ázsiai országok válságból való kilábalásának és újrakezdődő exportdinamikájának fenntarthatósága,
- a japán stagnálás dinamikába való átmenete,
- a kínai növekedés Hongkonggal megtámogatott növekedésének és exportoffenzívájának tartóssága,
- a nyugat-európai gazdasági növekedés ütemének – nem utolsósorban az EU keleti kibővülésének hatására bekövetkező – emelkedése,
- a kelet- és közép-európai országok politikai konszolidációjának és gazdasági talpra állásának megszilárdulása,
- a latin-amerikai gazdasági növekedés beindulása – a brazil válság elülésével –, a mexikói gazdasági és exportnövekedés tartóssága,
- a közel-keleti és afrikai olajexportáló országok – magasabb olajárak hatására bekövetkező – gazdasági növekedése és importkereslete.
Amennyiben a fenti bizonytalansági tényezők kedvezően alakulnak, akkor emelkedhet a világgazdaság és -kereskedelem növekedési üteme. Ellenkező esetben tartósan alacsony növekedéssel és válságjelenségekkel kell számolni, ez pedig maga után vonja a világkereskedelem múltbelinél lanyhább, de a világgazdaság növekedését némileg meghaladó bővülését.
| VEZETNEK A KÉSZTERMÉKEK A világkereskedelemben megfigyelhető a késztermékek dominanciája, ami a cégek, illetve a különböző telephelyek közötti ipari munkamegosztás elmélyülésére vezethető vissza. A legdinamikusabban az információtechnológia, az irodai és telekommunikációs eszköz-, a gép- és berendezésgyártás, valamint az autóipar termékeinek kereskedelme nőtt az utóbbi években: 1999-ben például 2/3-ával, 283 millióra ugrott az eladott mobiltelefonok száma. Míg 1970-ben a kor csúcstechnikáját képviselő áruk az ipari késztermékek világforgalmának 15 százalékát tették ki, addig 1998-ban több mint 30 százalékát. A többi árucsoport, vagy-is a nyersanyagok és az élelmiszerek részesedése csökken, kivéve a nyersolajat, amelynek aránya 1999-ben ismét 20 százalék közelébe emelkedett. |
Növekedési forgatókönyvek
A 2000-es év fejleményei egyelőre az optimista forgatókönyvek megvalósulását valószínűsítik. A WTO 2000-re először a világkereskedelem 6,5 százalékos, később pedig 10 százalékos bővülését prognosztizálta, ténylegesen a világkereskedelem ennél is nagyobb ütemben, 12 százalékkal duzzadt. Ugyanakkor a következő évekre a legtöbb prognózis a világgazdaság és -kereskedelem növekedési ütemének csökkenésével számol. A GDP dinamizmusának lanyhulása ugyanis csökkentheti az importkeresletet a fejlett országokban, a fejlődő országok pedig szerényebb tőkebevitelre számíthatnak, ami korlátozza a behozatal növelését. Az olajimportáló országok cserearányai sem javulnak számottevően, mivel az olaj ára csak fokozatosan csökken, miközben az egyéb nyersanyagoké, illetve a mezőgazdasági termékeké lassan emelkedik. Az olaj barrelenkénti ára beáll a 20-25 dolláros sávba.
Mindezek eredőjeként a Világbank becslése szerint 2001-ben 8, az évtized hátralevő részében pedig évi 6,8 százalékkal nőhet a világkereskedelem. A hosszú távú növekedés esélyei ugyanis szerte a világon sokkal kedvezőbbek, mint a megelőző években. Az elmúlt évtizedben a fejlett ipari országokban is jelentős szerkezetátalakulás ment végbe, amelynek kezdenek beérni az első gyümölcsei. Az OECD-országok 2000-ben 3,7 százalékos növekedésre számíthattak, 2001-ben pedig 3,9 százalékosra, s a növekedés az évtized során végig erőteljes maradhat.
A nemzetközi pénzintézet a három nagy gazdasági blokk növekedési ütemének közeledésére számít. Az Egyesült Államokban a kockázati tőke bősége, illetve a rugalmas munkaerőpiac segíti az információs technológia gyors diffúzióját a gazdaságban, s a gazdasági növekedés fenntartható szintre lassulhat – ugyanakkor aggodalomra ad okot a kereskedelmi mérleg deficitje. Japánban is mutatkoznak a fellendülés jelei, bár egyelőre törékeny a növekedés, és komoly teher a GDP 115 százalékára rúgó államadósság lefaragása. Az eurózónában ugyan csökken a munkanélküliség, azonban továbbra is kérdés az euró árfolyamának szinten tartása.
| A világkereskedelem főbb árucsoportjai (%) | ||
|---|---|---|
| 1970 | 1995-99 | |
| Ipari termékek | 61 | 76 |
| Élelmiszerek | 15 | 9 |
| Mezőgazdasági nyersanyagok | 6 | 3 |
| Ércek, fémek | 7 | 4 |
| Fűtőanyagok | 11 | 8 |
| Forrás: UNCTAD 1999, 2000 | ||
Az esetleges amerikai recesszió a feltörekvők közül elsősorban a latin-amerikai és a kelet-ázsiai országokat sújthatja leginkább, mivel fő exportpiacuk az Egyesült Államok. Kisebb károkat kellene elkönyvelniük a rendszerváltó gazdaságoknak, illetve a Közel-Kelet és Észak-Afrika országainak, mivel ezek inkább az Európai Unióhoz kötődnek. A Világbank becslése szerint az átalakuló országok gazdasága 2001-ben és az azt követő években mintegy 4-4 százalékkal bővülhetne.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslése szerint a világ reál GDP-je 2002 és 2005 között évente 4,3 százalékkal fog nőni (a fejlett országokban 2,9, a fejlődőkben 6, az átmeneti országokban 5 százalékkal). Mindezek eredőjeként a világkereskedelem volumene a 2000-es 10-ről 2001-re 7,8, 2002-2005 között pedig 6,9 százalékra csökkenhet, de még mindig gyorsabban növekedhet, mint a GDP. Az import volumene várhatóan elsősorban a fejlődő és az átmeneti országokban, míg az exporté a fejlődő országokban fog nőni. A cserearányok az előrejelzés szerint a fejlett országok javára módosulnak, mivel az olajon kívüli nyerstermékek és a feldolgozott termékek dinamikusabban drágulnak az olajnál.
Amennyiben a fenti prognózis megvalósul, akkor a világkereskedelem földrajzi megoszlása a fejlődő országok javára módosul azáltal, hogy mind az export-, mind pedig az importvolumenük átlagon felüli ütemben bővül. Az átmeneti országok súlya csak az import tekintetében nőhet kisebb mértékben, míg az exportjuk várhatóan változatlan marad.
Az IMF várakozásai szerint a fejlődő országok közül a legdinamikusabb az ázsiai országok növekedése lesz. Exportjuk évi 10 százalékkal növekedhet, míg a latin-amerikai országoké 9,7 százalékkal. Az import volumene ugyancsak e két régió esetében bővülhet a legdinamikusabban, évi 12, illetve 7,4 százalékkal. A cserearányok tekintetében szinte valamennyi fejlődő régió kedvezőtlen tendenciákra számíthat.
Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy az évtized közepéig
- a kereskedelem növekedési üteme világszerte továbbra is meghaladja a termelését – elképzelhető a különbség csökkenése, amennyiben a transznacionális vállalatokon belüli és közötti forgalom visszaesik, fennmaradnak a felesleges termelői kapacitások és ritkulnak a termeléskitelepítések;
- a világkereskedelem alakulását a múltbelinél kevésbé fogja meghatározni az egyes nemzetgazdaságok teljesítménye; ennél fontosabb szerepet játszanak majd a szaporodó regionális csoportosulások, a vállalatfelvásárlások és -fúziók, valamint a transznacionális vállalatok;
- a nemzetközi szolgáltatások áramlása legalább az áruforgalommal megegyező ütemben erősödik;
- a nemzetközi működőtőke-áramlás növekedési rátája meg fogja haladni az áruforgalomét, ugyanakkor elképzelhető, hogy a közvetlen beruházások a jövőben sem elsősorban az új termelőkapacitások létesítésére irányulnak majd (már csak a nagy kapacitásfeleslegek következtében sem), hanem a piaci pozíciók erősítését szolgáló fúziókra és felvásárlásokra;
- a nemzetközi pénzügyi áramlások növekedési rátája az áru-, a szolgáltatás- és a tőkeforgalomét egyaránt felül fogja múlni, különösen akkor, ha az amerikai tőzsdén jelentős korrekcióra kerül sor.
| A világtermelés és -kereskedelem növekedése (%) | ||||
|---|---|---|---|---|
|
1999 |
2000 |
2001 |
2002-2005 |
|
|
Világ reál GDP |
3,4 |
4,7 |
4,2 |
4,3 |
|
Fejlett országok |
3,2 |
4,2 |
3,2 |
2,9 |
|
Fejlődő országok |
3,8 |
5,6 |
5,7 |
6,0 |
|
Átmeneti országok |
2,4 |
4,9 |
4,1 |
5,0 |
|
A világkereskedelem volumene |
5,1 |
10,0 |
7,8 |
6,9 |
| Import | ||||
|
Fejlett országok |
7,6 |
10,3 |
7,9 |
6,6 |
|
Fejlődő országok |
– |
10,0 |
9,0 |
8,7 |
|
Átmeneti országok |
–2,9 |
12,4 |
8,4 |
7,8 |
| Export | ||||
|
Fejlett országok |
4,8 |
9,9 |
7,6 |
6,4 |
|
Fejlődő országok |
3,5 |
8,8 |
7,1 |
8,4 |
|
Átmeneti országok |
5,0 |
10,1 |
6,0 |
6,4 |
| Cserearányok | ||||
|
Fejlett országok |
–0,1 |
–1,0 |
0,7 |
0,4 |
|
Fejlődő országok |
2,7 |
4,6 |
–1,4 |
–0,4 |
|
Átmeneti országok |
1,1 |
7,0 |
–1,6 |
–0,3 |
| Világpiaci árak | ||||
|
Késztermékek |
–1,2 |
–5,3 |
1,1 |
1,0 |
|
Olaj |
37,5 |
47,5 |
–13,3 |
–2,1 |
|
Egyéb nyerstermékek |
–7,1 |
3,2 |
4,5 |
3,6 |
| Forrás: World Economic Outlook, IMF, 2000 október | ||||