A világ 100 legnagyobb gazdasági egysége között több cég van, mint ország – áll az Institute for Policy Studies nevű amerikai kutatóintézet legutóbbi, tavaly decemberi jelentésében. Az arány az éves eladások és a nemzeti össztermék, a GDP összehasonlítása alapján 51:49 a vállalkozások javára. Például a General Motors nagyobb, mint Dánia, a Royal Dutch-Shell pedig jelentősebb, mint – a gazdaságát amúgy szintén az olajra építő – Venezuela.
A tanulmányból az is kiderül, hogy a világ kétszáz legnagyobb vállalatának összesített éves eladásai (ami az országok esetében nagyjából a GDP-nek felel meg) meghaladják a világ összes országának – leszámítva az első tízet – össz-GDP-jét. A világ kétszáz legnagyobb cégóriása így a teljes világgazdasági tevékenység több mint negyedét (27,5 százalékát) a kezében tartja, ugyanakkor a világ munkaerejének kevesebb mint 1 százalékát foglalkoztatja.
A világtörténelemben példátlannak számító tőkekoncentráció gyorsuló ütemben növekszik: 1983 és 1999 közt a kétszáz legnagyobb cég összköltségvetése 362,4 százalékkal nőtt, miközben a munkaerő-állomány csak 14,4 százalékkal bővült. A listán mindinkább a szolgáltatási szektorban elhelyezkedő cégek dominálnak: míg 1983-ban a kétszáz legnagyobb cég bevételeinek 33,8 százaléka, 1999-ben már 46,7 százaléka származott a szolgáltatási szektorból.
A kétszáz legnagyobb vállalat közül 82 amerikai. A második a listán Japán 41, a harmadik Németország 20, a negyedik Franciaország 17 céggel.
Számos adat utal arra, hogy egy bizonyos vállalatnagyság után a cégek már könnyedén kihúzzák magukat a közteherviselés és a törvények hatálya alól. A felmérés szerint a listán szereplő amerikai vállalatok közül 44 nem fizette be az előírásoknak megfelelően adóját, többen pedig – különböző visszatérítések miatt – negatív adót" fizettek, vagyis valójában pénzt kaptak az államtól. Ez utóbbiak közé tartozik például a Texaco, a Chevron, a Pepsi, az Enron, a Worldcom, a McKesson és a General Motors. Az OECD pedig azt állapította meg, hogy míg a szervezet országaiban a vállalatok bevétele gyorsabban nőtt, mint az össz-GDP, addig a vállalati adókból befolyt összeg az összes adónak továbbra is stabilan csupán a nyolc százaléka.
Az óriásvállalatok gyakran az emberi jogokat is meglehetősen lazán kezelik. A sportszergyártó Nike-t például rendszeresen azzal gyanúsítják, hogy ázsiai gyáraiban embertelen körülmények között dolgoztatja munkásait, a Shellt pedig, többek között, a fejlődő országokban elkövetett környezetrombolás miatt támadják. A vádak azonban többnyire leperegnek az érintettekről. A mamutcégek – annak ellenére, hogy gigászi méretük miatt ma már meghatározó hatással vannak a gazdaságra és a társadalomra – teljesen átláthatatlanok és nem beszámoltathatók, gazdasági hatalmukat pedig ellenőrizhetetlen politikai tőkévé alakítják.
| A legnagyobb cégek | |||
|---|---|---|---|
|
Cég |
Bejegyzés helye |
Iparág |
Éves árbevétel (milliárd dollár) |
|
General Motors |
USA |
autógyártás |
176 |
|
Wal-Mart |
USA |
áruházláncok |
166 |
|
Exxon-Mobil |
USA |
energia |
163 |
|
Ford Motor |
USA |
autógyártás |
162 |
|
Daimler-Chrysler |
Németország |
autógyártás |
160 |
Riasztó következtetések
Arra a kérdésre, hogy a globalizáció – amelynek egyik jellegzetes vonása éppen a multikat növesztő tőkekoncentráció – előnyös-e, vagy inkább hátrányos, nehéz egyértelmű választ adni. A fenti adatokból mindenesetre riasztó következtetések olvashatók ki: a nemzetgazdaságok eljelentéktelenedése, a munkaerő-szükséglet mérséklődése eddigi fogalmaink alapján aligha tekinthető fejlődésnek. A zöldek – a folyamat legfőbb ellenzői – már nem is a semleges globalizáció, hanem a lényegesen negatívabb töltetű világgyarmatosítás fogalmat használják a változások leírására. Az ellenállás filozófiájának megértéséhez érdemes idézni a tavaly elfogadott Budapesti Nyilatkozatból:
A globalizáció káros hatásai hazánkat sem kerülték el. Magyarország a nyolcvanas évek második felétől megnyitotta kapuit a nemzetek feletti tőkés világrend urai előtt, és ez az utóbbi évtizedben olyan mélyreható változásokat indított el, ami alapvetően megrendítette a lakosság közérzetét, életszínvonalát és foglalkoztatottságát. A magyar kereskedelem, iparunk, közszolgáltató üzemeink döntő többsége külföldi tulajdonba került, és olyan hagyományos iparágaink sorvadtak el, mint a textil-, bőr-, cipő- és élelmiszeripar stb. A nagytőkés, multinacionális vállalatok olyan adó- és egyéb kedvezményeket kapnak, amelyek a hazai vállalkozókat nem illetik meg. Így a kis- és középvállalatok nem lehetnek versenyképesek ezekkel a világcégekkel. Magyarországon rendkívüli és egyre növekvő különbség tapasztalható az átlagfizetés és egyes multinacionális cégek, bankok menedzsereinek keresete között. Különböző pénzügyi műveletekkel a magyar néptől évente 3 milliárd dollárt von el a nemzetközi pénzhatalom. Többek között a szabadjára engedett multinacionális cégek felelőtlensége áll a sorozatos Tisza-katasztrófák – ciánszennyeződés, árvíz – mögött is. Az erdők kiirtása, a globális felmelegedés előidézése, az élelmiszerpiacok génmanipulált termékekkel való elárasztása, a helyi termelési-kereskedelmi rendszerek leépítése, a nemzeti kultúrák elsorvasztása a Föld lakossága többségének létérdekeit sérti. A természet kifosztása, a veszélyes technikák felelőtlen bevezetése, a veszélyes hulladékoknak a szegény országokba telepítése általánossá vált."
Magyarország az élbolyban
Persze nem mindenki vélekedik ennyire elítélően a globalizációról. Egy amerikai tanácsadó cég, az A. T. Kearney tanulmánya például arra hívja fel a figyelmet: a hatásokat számszerűsítve a globalizáció akár pozitív jelenségnek is tűnhet. A konzultánsok 30 mutató segítségével 34 ország fejlődését elemezték 1978-tól 1997-ig. Megállapításaik szerint a világgazdaságba gyorsan integrálódó, vagyis globalizálódó országok helyzete előnyösebb, mint a lassan integrálódóké. A leggyorsabban globalizálódók a többieknél 30-50 százalékkal gyorsabb növekedési ütemet képesek elérni, ráadásul úgy, hogy közben a politikai szabadságjogok is kiterjedtebbek voltak. Azt azonban ez a tanulmány is elismeri, hogy közben ezekben az országokban is nőtt a különbség a gazdagok és a szegények között. Magyarország egyébként a jelentésben a leggyorsabban globalizálódó országok közt szerepelt, Argentína, Kína, Chile és a Fülöp-szigetek társaságában.
Antal László közgazdász egy másik példát idéz: szerinte az utóbbi tíz évben, a globalizációs periódus első szakaszában Magyarországon sok számszerűsíthető összetevő – például a lakásállomány, a telefonellátottság, a gépkocsik mennyisége, a 100 lakosra jutó orvosok száma, a felsőfokú végzettségűek aránya – tekintetében látványosan javult a helyzet, annak ellenére, hogy ezt a társadalom egy része másképp érezte.
Berend T. Iván akadémikus szerint a globalizációnak – számos negatív következmény mellett – kifejezetten pozitív hatásai is vannak, például a kis országok modernizációs képességére. Szerinte ma már nehezen képzelhető el a legmodernebb hírközlés és a legkorszerűbb technika meghonosítása, a legújabb, versenyképes ágazatok kiépítése és az eredményes exportverseny a kutatási és technikai monopóliumokkal rendelkező, rendkívüli tőkeerejű multinacionális vállalatok nélkül. Azaz lehet ugyan újszerű gyarmatosítási törekvésekről beszélni a multinacionális vállalatok terjeszkedése kapcsán, de – különösen – a kisebb országok nélkülük nem tudnának hozzájutni a technika legújabb eredményeihez, s nem lennének versenyképesek a nemzetközi piacon. Az akadémikus úgy véli: nem a multinacionális vállalatokon, hanem a fogadó országok adottságain, illetve kormányaik politikáján múlik, hogy adott esetben gazdasági függőség, egyoldalú alárendelődés, vagy a technikai-gazdasági modernizáció, felgyorsuló növekedés és felzárkózás lesz-e a következménye a globalizációnak.
| Ország GDP (milliárd dollár) | |
|---|---|
|
Egyesült Államok |
8708 |
|
Japán |
4395 |
|
Németország |
2081 |
|
Franciaország |
1410 |
|
Nagy-Britannia |
1373 |