A Föld népessége az elmúlt háromszáz év alatt a tízszeresére, hatmilliárdra emelkedett. A növekedés szédületes ütemben gyorsul: 1700-1750 között 115 millióval gyarapodott a népesség, a huszadik század első felében 950 millióval, míg a második felében már 3,5 milliárddal. Mit bír el a Föld? Ma az évenként megtermelt élelmiszer zömét a földlakók negyede fogyasztja el, csaknem egymilliárdan a napi létfenntartáshoz szükséges táplálékhoz sem jutnak hozzá rendszeresen. Becslések szerint a következő húsz évben a élelmiszer-szükséglet negyven százalékkal nő, ám kétséges, hogy megtermelünk-e ennyit. A természetben található ásványkincsekből és az energiahordozókból – kivéve az ivóvizet – 50-150 év múlva várható igazán krízist hozó hiány. Egyes vélemények szerint az egyetemes gondok megoldásában segít a globalizáció, mások ennek éppen az ellenkezőjét állítják.
Népességrobbanás
Bolygónkon naponta 240 ezer csecsemő születik, 98 százalékuk a fejlődő világban. A Föld lélekszáma a születésszabályozás elterjedése ellenére évi 1,3 százalékkal, vagyis 78-80 millióval gyarapszik. Európában és Ázsiában él az emberiség 73 százaléka, 12,8 százaléka Afrikában, 13,7 százaléka Amerikában, 0,5 százaléka Ausztráliában és Óceániában – olvasható a Központi Statisztikai Hivatalnak az idén tavasszal megjelent Nemzetközi Statisztikai Évkönyvében. A demográfusok ugyanakkor örömhírként értékelték, hogy a népesség növekedési üteme az elmúlt években mérséklődött. Az előrejelzések szerint a Föld lakóinak száma 150-200 év múlva a jelenlegi kétszeresén, 10-12 milliárd körül stabilizálódik.
Hiányos statisztikák
A Föld jelenlegi népessége csak becsülhető, ugyanis több országban szinte egyáltalán nem vezetnek születési statisztikákat, s nem anyakönyvezik a világon az évente születő mintegy 90 millió gyermek közel egyharmadát. Hasonló a helyzet a halálozás terén is: milliók halnak meg – éhínség vagy háborúk következtében – anélkül, hogy ezt bárhol regisztrálnák.
A népességnövekedés gyorsulása az ember letelepedésével kezdődött el. A viszonylagos nyugalomnak és biztonságnak köszönhetően csökkent a halandóság, a növénytermesztés és állattenyésztés fejlődésével pedig egyre több embert tartott el ugyanakkora földterület. A gyarapodás azonban többször is megakadt: az ókorban és a középkorban elsősorban a járványok, a 20. században pedig a világháborúk és a népirtások tizedelték meg egy-egy térség lakosságát.
A Római Klub A növekedés határai címmel 1972-ben publikált tanulmányában azt jövendölte, hogy a világ népessége 2000-ben eléri a 7 milliárdot, ami a többi tényező kedvezőtlen alakulása mellett a civilizáció összeomlásához vezethet a XXI. században. A jóslat nem vált be, mindössze" 6 milliárdan vagyunk, a tanulmányban leírt figyelmeztetések azonban hatottak. A prognózis elsősorban abban tévedett, hogy a világ élelmiszer-termelése – a környezeti ártalmak, a talajerózió és az édesvízkészletek megcsappanása ellenére – az elmúlt negyven évben is lépést tartott a lélekszámváltozással. Igaz, az ENSZ-nyilvántartások szerint ma mintegy 1 milliárd ember alultáplált, de ennek oka nem a globális élelmiszerhiánnyal, hanem inkább az adott régió politikai konfliktusaival magyarázható. A XX. század utolsó negyedében 2 millió ember halt meg azért, mert nem volt mit ennie, 1875-1901 között, amikor a világ népessége csak fele-harmada volt a mostaninak, 25 millióan pusztultak el emiatt. A mezőgazdasági termelés fejlődése olyan sűrűn lakott vidékekről űzte el az éhínség rémét, mint Kína és India.
A legnagyobb gond, hogy a fejlődő világ újszülöttei többnyire igen rossz anyagi és egészségügyi feltételek között jönnek a világra. A Financial Times szerint, míg a világ fogyasztásának (beleértve például a különleges szolgáltatásokat, minőségi turizmust, luxuscikkeket is) 96 százaléka a népesség 5 százalékára jut, addig 1,3 milliárd ember napi egy dollárnál kisebb összegből kénytelen megélni. A helyzet Afrikának a Szaharától délre húzódó övezetében a legsúlyosabb. A szinte elviselhetetlen vidéki körülmények közül milliók menekülnek – szintén elviselhetetlen körülmények közé – a városokba.
Négymilliárd városlakó
A világ lakosságának a fele hamarosan városlakó lesz. Meskó Attila akadémikus azt írja az idén májusban megjelent tanulmányában: a következő száz évben a városi népesség meghaladja majd a 4 milliárdot. Ez egyenértékű azzal, mintha 400 Dzsakarta méretű új várost kellene építeni a következő században. A kutató szerint óriási feladat lesz a városi népességnek lakást, vizet, állást, táplálékot, közlekedést, egészségügyi ellátást és más szolgáltatásokat nyújtani.
A legnépesebb világvárosi tömörülések Amerikában és Ázsiában találhatók: napjainkban tizenhat metropolisnak a népessége haladja meg a 10 milliót. A legnagyobb város New York, amely az agglomerációval együtt 18,5 millió ember otthona. Egyedüli európai városként a 10,5 milliós Párizs került fel a listára. Becslések szerint 2010-re már 22 település lakossága haladja meg a tízmilliót.
A fejlett világ az ENSZ 1984-es bukaresti világnépesedési konferenciáján még eredménytelenül próbálta rávenni a fejlődő országokat arra, hogy alkalmazzák a Nyugaton már kipróbált és bevált népességszabályozási módszereket. Tíz évvel később, a Kairóban elfogadott cselekvési program viszont már érezhetően hozzájárult a szaporulatcsökkenéshez. Az ENSZ – középső változatban", vagyis az ideális és a legrosszabb verzió átlagában – 1994-ben 9,8 milliárdos lélekszámot jósolt a Földnek 2050-re, de 1996-ban már 9,4-re, tavaly pedig 8,9 milliárdra módosított. A világszervezet minapi jelentése szerint a páronként vállalt gyermekek száma az 1970-1975-ben átlagos 4,5-ről napjainkra 2,7-re csökkent, vagyis a népszaporulat növekedési üteme 39 százalékkal mérséklődött. (A bolygó lélekszámának szinten tartásához páronként 2,1 gyermek elegendő.)
Sokat javított a mérlegen Kína számtalanszor bírált egykepolitikája". Ennek következményeként a kelet-ázsiai óriás fél évszázadon belül maga elé engedi az immár 1 milliárdos populációval büszkélkedő Indiát a legnépesebb államok toplistáján. Kína sajátos problémája, hogy az egykeség miatt – elsősorban a vidéki családok körében – a születendő leánygyermeket elpusztítják, mivel csak a fiútól remélhetik a szülők, hogy öregkorukban segítségükre lesz. Emiatt viszont kínai férfiak millióinak nem jut feleség. India mellett egyébként a Szaharától délre fekvő afrikai államokban várható gyors (évi 2,2 százalékos) népességnövekedés, míg a fejlett nyugati országokban a népesség stagnálására, illetve lassú csökkenésére lehet számítani. A kivétel az Egyesült Államok, ám az ottani gyarapodásnak sem természetes" okai vannak, hanem az, hogy még mindig milliók kívánnak betelepülni az ígéret földjére". Magyarország már évek óta azon európai országok közé tartozik, ahol fogy a népesség. Mértéktartó becslések szerint hazánk lakossága a huszonegyedik század közepére akár 8 milliósra is csökkenhet.
Öregedő társadalmak
Az ENSZ-szakértők szerint a születésszabályozást folytatni kell, mert a gyermeknemzésre leginkább hajlamos 15 és 24 év közötti generáció elérte az egymilliárdos rekordhatárt. A Nemzetközi Családtervezési Szövetség (IPPF) becslése szerint a világon naponta 114 millió nemi közösülés történik, amelyből 910 ezer vezet fogantatáshoz, 356 ezer alkalommal pedig az egyik partner továbbad a másiknak valamilyen nemi úton terjedő betegséget.
Az 1 milliárd 15 és 24 év közötti fiatal többsége a harmadik világban él. A magas életszínvonalat elért fejlett országok szeretnék, ha a szegények ott maradnának, ahol most élnek. Az ENSZ szerint a nyugati országok 1970 és 1995 között 35 millió bevándorlót fogadtak be, ami a népességnövekedésükben 28 százalékos részt jelentett. Mivel az újonnan érkezetteknek rendszerint több gyermekük születik, mint az őslakóknak, Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában tovább erősödik majd a társadalom multikulturális jellege. A prognózisok szerint például Németországban 2030-ra külföldi eredetű lesz a lakosság csaknem egyharmada.
A fejlett országokban ma minden újszülöttre tíz 65 évesnél idősebb ember jut. Ez az arány húsz év múlva várhatóan egy a tizenötre változik. Előrejelzések szerint Olaszország 2003-ban, Japán 2005-ben, Németország 2006-ban, Franciaország és Nagy-Britannia mintegy tíz évvel később, míg az Egyesült Államok 2021-ben, Kanada pedig 2023-ban lépi át azt a határt, amikor már minden ötödik polgára nyugdíjaskorú.
A gazdasági növekedés, az egészségügy áldásos fejlődése és az ezzel együtt járó várható élettartam-növekedés hasonló következményekkel jár majd a fejlődő országokban is. Az amerikai Fortune magazin szerint amíg e térségekben 1975-ben az átlagéletkor 22 év volt, addig 2050-ben már 38 év lesz. A hatvanévesnél idősebbek száma körülbelül ekkor éri majd el, és haladja meg a 15 évnél fiatalabb gyermekekét. És folyamatosan emelkedik a 80 évesnél idősebbek aránya is. (A fejlett ipari országokban a születéskor várható élettartam 1997-ben 66 év volt, ám a 2025-ben születendő csecsemők már 73 éves átlagéletkort remélhetnek.)
A földlakók optimális száma
A népesség alakulásával foglalkozó tudósok csak abban értenek egyet, hogy a Föld lakossága még 30-50 évig biztosan évi 80-90 millióval növekedik. Arról viszont élénk vita folyik, hogy hány embert képes eltartani a bolygónk úgy, hogy ne romoljék a következő nemzedékek életkilátása. Az egyik véglet szerint a népességnek 1,5-2 milliárd között kellene beállnia, mivel hosszabb távon csak ezen a szinten érhető el, hogy valamennyi ember a mai francia vagy svéd életszínvonalon éljen. A földlakók optimális száma ugyanis nem tudományos, hanem szociológiai kérdés, s ha valaki meghatározza, milyen életszínvonal jár minden embernek, könnyen kiszámítható, hány embert tarthat el a Föld. Azok is aggasztónak tartják a gyors ütemű népességnövekedést, akik a svédnél alacsonyabb szinten képzelik el az emberiség átlag-életszínvonalát, s lehetségesnek vélik a 16 milliárdos lakosságszámot is. Ők arra figyelmeztetnek, hogy több mint két évtizede nem sikerült jelentős áttörést elérni a termelékenység globális javításában.
A népességnövekedés másik oka, hogy a legelmaradottabb országokban is folyamatosan csökken a gyermekhalandóság. Az élettartamot tovább emelheti, ha közben megtalálják a gyógyszert a leginkább Afrikában pusztító AIDS-re: a HIV-vel fertőzött 40 millió ember kétharmada a Szaharától délre él.
Ąszerz>Ötvös Zoltán