Az új ismeretek, technológiák folyamatos áradata az élet minden területén szükségessé teszi az egyszer már megtanultak felfrissítését, illetve új szakmák elsajátítását. Tíz éven belül Magyarországon a szakmaváltás gyakorisága a mai 1,5-2-ről – az OECD által is előre jelzett – 6-ra fog emelkedni. E folyamat eredményeként a közeli években a 4 millió munkavállaló 15 százalékát kell évente átképezni, illetve lehetőséget kell adni nekik a munka melletti tanulásra.
A felnőttképzés várható konjunktúrája nemcsak természetes velejárója a társadalom fejlődésének, de a kiterjedt önképzés feltétele is az előrehaladásnak. A tudásipar szolgáltatásait igénybe venni – gondos előkészítés után – jó befektetés egyénnek, társaságnak egyaránt. Magyarország európai uniós csatlakozásának finisében mindinkább felértékelődik a képzett munkaerő. Felmérések szerint a munkáltatók jelenleg előnyben részesítik a szakiskolákból, szakképző intézményekből kikerült pályakezdőket az érettségivel rendelkezőkkel szemben. Ez jelzi a gazdaság szerkezetének változását, de talán azt is, hogy hozott eredményt a magyar szakképzési rendszer korábbi átalakítása.
Az oktatási piacon évek óta töretlenül vonzóak a szakmai átképzések. Jelenleg csaknem 2000 cég kínálja szolgáltatásait, de csak azok képesek hosszabb távon talpon maradni, amelyek az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) rögzített szakmákat oktatják. Az állam csak a vizsgáztatás díját szabja meg. A tandíjat általában az határozza meg, hogy ki szervezi a tanfolyamot: az iskolák és az ugyancsak sok tanfolyamot indító munkaügyi központok árai általában alacsonyabbak, az oktatási vállalkozások – noha látszólag túlkínálat van – viszont gyakran borsos tandíjat kérnek (igaz, a tanulók bizonyos esetekben ennek egy részét vagy a teljes összeget visszakaphatják a munkaügyi központtól).
Nyitott iskola
A felnőttképzés – a hallgatók élethelyzetéből adódóan – egészen másfajta igényeket támaszt, mint a hagyományos szakképzés vagy akár a munkanélküliek átképzése. Itt vezető szerep juthat az úgynevezett nyitott oktatásnak, amikor a hallgatókhoz időben és térben szabadon kell eljuttatni a – könyvben, audio- és videokazettán vagy számítógépes adathordozón lévő – tananyagot. (Az ideális természetesen az, ha a tanulnivaló az interneten érkezik.) A távoktatás – ellentétben a hagyományos szakképzéssel – általában modulrendszerű", vagyis épít a hallgatók addigi szakmai múltjára, tudására. Ez a módszer főleg a nyelvtanításban gyökeresedett meg, de a szakemberek szerint a következő években más területeken is elterjedhet.
A költségvetés a Nyitott Szakképzésért Közalapítványon (NYITSZAK) keresztül támogatja a távoktatást. Az alapítvány évente 1 milliárd forint körüli összegből gazdálkodik, amelynek forrása a Munkaerőpiaci Alap szakképzési kerete. A múlt év végéig 30-35 ezren kapcsolódtak be a közalapítvány képzési programjaiba.
Tanulás a cégen belül
A vállalatok általában a bérköltség 3-5 százalékában határozzák meg az alkalmazottaik képzésére fordítható keretet. A multinacionális cégek évente több 10 millió forintot fordítanak erre a célra – bár nem készül róla statisztika -, a többségük így igyekszik magához láncolni a kitaníttatott" dolgozót. Azokkal, akik cégköltségen egyéves vagy még hosszabb kurzusokon vesznek részt, tanulmányi szerződést kötnek, amiben rögzítik, hogy a tanuló" egy meghatározott időpont előtt csak lelépti díj" ellenében távozhat. Gyakran ösztönző-büntető" intézkedést is hoznak, például hogy a nyelvi képzéskor a tandíj negyedét a tanulónak kell megelőlegeznie, amit sikeres vizsga után megtérít a cég.
A munkatársak folyamatos képzése ma még leginkább a multinacionális cégekre a jellemző. Az alkalmazottak továbbképzése persze nem a karrierváltást, hanem a vállalat dinamikus fejlődését, a hatékonyság növelését hivatott elősegíteni.
A magyar cégvezetők több mint kétharmada munkakerülési szándékra gyanakszik, ha az alkalmazottja tanfolyamra vagy konferenciára kéri el magát, úgy gondolják, hogy a képzés elvesztegetett idő – állapítja meg egy osztrák tanácsadó cég kétszáz magyar vállalatnál a közelmúltban elvégzett vizsgálata. A felmérés azt is megerősítette, hogy a tanulásnak bizonyos fontosságot mégiscsak tulajdonítanak a magyar menedzserek: a megkérdezett főnökök több mint harmada ugyanis önmaga továbbképzését a vállalat sikere szempontjából rendkívül fontosnak ítélte.
Az alkalmazottak taníttatását a kis cégeknél – bt.-k, de még a kft.-k többségénél is – olyan luxusnak tartják, amit nem engedhetnek meg maguknak. Ám még a nagyvállalatok és a multik zöme is csak azokat a képzéseket támogatja, amelyek feltétlenül szükségesek egy adott munkakör betöltéséhez, illetve amelyeknek az elvégzését jogszabályok írják elő.
A külföldi tulajdonban lévő cégek magyarországi leányvállalatainál – a kapcsolattartás miatt – fontosnak tartják legalább egy idegen nyelv elsajátítását, ám általában csak azoknak a munkatársaknak a tanfolyamát fizetik ki, akiknek a beosztása megköveteli a nyelvtudást.
A Magyar Villamos Művek (MVM) Rt.-nél viszont még a profilidegen" tanfolyamok támogatásától sem zárkóznak el. A vállalat szociális-jóléti csomagja" ugyanis évi 200 ezer forintos fejkvótát" ad minden munkavállalónak, akik e pénzből kifizethetik akár sportegyesületi tagdíjukat vagy lakásbérletüket is, de ha úgy tartja kedvük, beiratkozhatnak egy-egy tanfolyamra is.
A csapatszellem" kialakítására és erősítésére a társaságok többnyire célirányos belső tanfolyamokat szerveznek. Nem ritka, hogy a cég azzal kezdi az új munkatársak beavatását", hogy beiskolázza őket egy identitás-tanfolyamra", ahol megismertetik velük a cég történetét, szervezeti felépítését és működését. A pályakezdők csapatépítő tréningje azonban mostanra olyan állami intézményeknél is hagyománnyá vált, mint például a Magyar Nemzeti Bank. A vállalati kultúrát" a Mol Rt.-nél és a Malév Rt.-nél külön tanfolyamok is ápolni hivatottak.
Gyakori a személyre szabott (egy- vagy többéves) képzési menetrend, más néven karrierterv, amit az érintettekkel közösen dolgoznak ki. Ennek során figyelembe veszik az illető képzési igényeit, a munkaköri követelményeket és a vállalat hosszú távú üzleti céljait, például azt, hogy kiből érdemes később vezetőt csinálni". (Az MVM-nél az előírt képzéseket mindig a vállalat finanszírozza, ezek lehetnek néhány napos szemináriumok, többhetes, hónapos szakképesítést nyújtó közép- és felsőfokú szaktanfolyamok, vagy akár felsőfokú tanulmányok, mint a mérnök-közgazdász képzés vagy az MBA-diploma.)
Kamarai ajánlások
Nemcsak az oktatási kormányzat, de a vállalkozók is igénylik, hogy a felsőoktatás a korábbinál jobban alkalmazkodjék a gazdaság igényeihez, illetve hogy a gazdaság szereplői maguk is alakíthassák a felsőoktatást. A gazdaság szereplőinek közvetlen részvétele a felsőoktatás formálásában megszokott a fejlett országokban: bekapcsolódnak az egyetemi irányítótestületek munkájába, beleszólhatnak a képzés tartalmába, kezdeményezhetik az idejétmúlt képzési formák megszüntetését.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara azt javasolja, hogy a gazdálkodó szervezetek – amelyek egyrészt felhasználói", másrészt az adókon keresztül finanszírozói is a felsőoktatásnak – bevonásával hozzanak létre országos és regionális stratégiai oktatási kollégiumokat a fejlesztési, finanszírozási, szervezeti kérdések megvitatására. A vállalkozók szorgalmazzák, hogy legyen lehetőség közvetlenül is támogatni az intézményeket, úgy, hogy az átutalt pénzt, az átadott eszközök értékét leírhassák az adóból.
A kamara azt is szükségesnek tartja, hogy néhány éven belül az intézmények állami támogatása a munkaerő-piaci keresettségtől függően differenciálódjék. A kamara természetesen kész részt venni a munkaerőpiac igényeinek felmérésében, illetve az erre alkalmas kutatási háttér kialakításában, így azt is tervezik, hogy tagvállalataiknál nyomon követik a felsőoktatásban végzettek elhelyezkedési lehetőségeit, hogy ki, miképp állt helyt a munkahelyen.
Új törvényre várva
Magyarországon jelenleg mintegy 400 ezerre becsülhető azoknak a felnőtteknek a száma, akik részt vesznek az iskolarendszeren kívüli képzésben. Ebben benne vannak a nyelvet tanulók, a számítástechnikai kurzusokon vagy vállalati fejtágítókon" okosodók, és azok is, akik azért ülnek újra az iskolapadba, hogy olyan – akár hivatásszerűen, akár szabadidős foglalatosságként is művelhető – mesterségeket tanuljanak ki, mint amilyen a virágkötészet, a lakberendezés, az asztrológia vagy a talpmasszázs.
A felnőttképzést külön törvényben kellene szabályozni – vélik az oktatási tárcánál. A tiszta helyzet uniós elvárás is. A minisztérium munkatársai azonban még csak házon belül dolgoznak a törvény tervezetén, holott annak koncepciójáról már 1999 tavaszán tárgyalt az államtitkári értekezlet. Egyelőre arról sem született döntés, hogy az új jogszabály kiterjedjen-e a már szabályozott területekre, például a felnőttképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményekre. Az önálló törvény mellett szól, hogy azokban az országokban, ahol a felnőttképzés megfelelően körülhatárolt – ilyen például Dánia, Hollandia, Németország, Svédország, Szlovénia és Észtország -, az iskolák könnyebben jutnak a különböző nemzetközi programokon keresztül igénybe vehető pénzügyi forrásokhoz. Az EU Grundtvig-alapja például – amely kifejezetten a felnőttoktatás javítását szolgálja – egy-egy hallgató képzési költségének 60-70 százalékát is kifizeti, szemben például az ennél lényegesen kisebb összegű alapítványi vagy állami támogatásokkal.
Az oktatási tárca becslése szerint a lakosság évente mintegy 30 milliárd forintot költ olyan tanulmányokra, amelyek majd az új törvény hatálya alá tartoznak, a cégek ennek az összegnek a harmadát fordítják dolgozóik továbbképzésére, míg az e területre szánt állami pénzek annak még az egytizedét sem érik el. A törvénytervezet eddig napvilágot látott koncepciójából azonban nem lehet egyértelműen kiolvasni, hogy az állam a jövőben az egyéneket vagy inkább az intézményeket és a munkaadókat szeretné-e kiemelten támogatni.
Készségfejlesztő tréningek
Az Emberi Erőforrás-gazdálkodási Tanácsadók Országos Szövetségének tanulmánya szerint a nagyvállalatok jó része már felismerte, hogy sok területre nem gazdaságos kész" embereket felvenni, célravezetőbb cégen belül, saját igényeik szerint trenírozni, továbbképezni az alkalmazottaikat. Ma már kevésbé divatos az a felfogás, amely szerint 3-5 évenként új munkahelyet, új munkakört, új karriert kell keresni. Mind több cégnél igénylik a szakképzettséget ugyan nem adó, ám készséget, képességeket fejlesztő tréningeket. E területen ma 200 cég – közöttük a Concordia, az Omegaglen, a Hay Group International, az Easy Learning Hungary, az Ad Sidera, a Mercuri International, a McMillan & Baneth – mellett mintegy 400 magánzó kínálja szolgáltatásait. A kereslet ugyan folyamatosan nő az ilyen továbbképzések iránt, ám a résztvevők nem akarnak összességében évi 2-2,5 milliárd forintnál többet költeni, amiből a nevesebb, magas színvonalon okító cégek még mindig remekül megélnek.
Több a probléma a klasszikusnak mondható továbbképzéssel. Valójában itt sem a mennyiségi kínálattal, inkább a minőséggel van a baj. A tanítani és a tanulni vágyók nagy száma viszonylagos forrásgazdagsággal (számos címen megpályázható, állami és nemzetközi szervezetektől, például a Világbanktól és az Európai Unió PHARE-programjától származó milliókkal, sőt milliárdokkal) párosul. Így a felnőttképzési piacon érdekelt, becslések szerint 4-6 ezer cég jelentős része e pénzek megszerzéséért harcol.
A képzésben egymás mellett próbálnak megélni a mintegy 950 szakmát tartalmazó Országos Képzési Jegyzékben felsorolt, hivatalosan elfogadott szakmákat oktató vállalkozások, az oktatásszervező cégek, az egykori minisztériumi háttérintézmények társasággá alakult utódai, az egyetemek és azok továbbképző központjai, az állami szakmunkásképző és szakközépiskolák, a szakmai kamarák, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Ám a szakértők szerint a számítógépes, az idegennyelv-, a kereskedelmi és a pénzügyi ismereteket adó tanfolyamokért érdemes fizetni, mert ezek javítják ténylegesen az elhelyezkedés esélyeit. (Az OKJ-ben felsorolt képesítéseknek is mintegy 40 százaléka e körbe tartozik.)
MBA-kurzusok
A felnőttképzés, illetve továbbképzés csúcsa (az elméleti anyagot és az általában milliós anyagi hozzájárulást illetően is) az üzleti tudományokat okító iskolák kínálata. A Master of Business Administration (MBA) fokozatra vágyók ma már egy tucat hazai egyetem, illetve intézet közül választhatnak.
Mind több állami egyetemen és magániskolában indulnak MBA-kurzusok. (De nem szállt be ebbe a versenybe például a Dunaholding Rt. által alapított, kizárólag nappali képzést folytató Nemzetközi Üzleti Főiskola, az IBS.) Az MBA-képzésben fantáziát látó intézmények vezetői szerint egyelőre nincs éles harc a hallgatókért, ugyanis évről évre több a jelentkező. (1999-ben tíz intézménybe 1500 új hallgatót vettek fel az egy évvel korábbi kilencszázzal szemben.)
A megyei munkaügyi központok mintegy 5300 tanfolyamot regisztráltak, amelyeken összesen több mint százezren tanultak. A kurzusok 75 százaléka OKJ-képzés volt, mivel az állások döntő többségénél ma ilyen végzettséget határoznak meg alkalmazási feltételként.
Az adatközlő tanintézmények mintegy 45 százaléka jogi személyiségű vállalkozás, 33 százaléka költségvetési intézmény, a többi nonprofit szervezet volt. A piac szakosodását mutatja, hogy a tanfolyamokat indító vállalkozások között az oktatást főtevékenységként végzők aránya 78 százalék.
A képzések finanszírozói között tavaly már körülbelül azonos súllyal jelentek meg a munkaügyi központok és a gazdálkodó szervezetek. A szakemberek szerint a jövőben tovább nő majd a munkaadók által finanszírozott kurzusok aránya.
| EU-PROGRAMOK A Tempus-programot a közép-kelet-európai országok gazdasági és társadalmi szerkezetátalakítását célzó PHARE-program részeként hozta létre az Európai Unió 1990-ben. Célja ezen országok felsőoktatásának fejlesztése, szerkezeti átalakítása, a térség és az Európai Unió egyetemei és főiskolái közti együttműködés elősegítése. A felnőttképzésben igazi áttörés a program 1998-tól 2001-ig tartó, harmadik szakasza volt, amikor a Tempus-programban egy új pályázati típusra, az intézményrendszer-fejlesztésre (Institution Building) lehetett pályázni. A Tempus-program keretében 10 év alatt több mint 7700 magyar hallgató és 10 ezer oktató részesült ösztöndíjban. A Socrates-programban 1997-2000 között 400 sikeres intézményi pályázat született. A program több mint 2500 hallgató és 800 oktató külföldi tanulmányaihoz nyújtott ösztöndíjat, és mintegy 2500 középiskolás diák vett részt európai diákcserében. Külföldi továbbképzéshez, tanulmányúthoz 450 pedagógus és oktatási szakértő kapott támogatást. A Leonardo da Vinci-programban 1997-2000 között 207 magyar főpályázó által benyújtott pályázat (49 kísérleti típusú és 158 mobilitási projekt) került elfogadásra. A mobilitási projektek keretében 1389 hallgató, tanuló vagy fiatal dolgozó és 577 oktató, illetve HR-szakember ment külföldi szakmai gyakorlatra. A legnépszerűbb szakterület a mezőgazdaság, az idegenforgalom és a közgazdaságtan volt. |