Általánosan érvényesülő elv, hogy amennyiben egy törvény valamely gazdasági ágazat, alágazat tekintetében a munkavállaló munkavégzésére szakmai szabályt ír elő, a Munka Törvénykönyvének a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit a szakmai szabályokban meghatározott eltérő rendelkezésekkel összhangban kell alkalmazni.
A munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait – kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása hiányában – a munkáltató állapítja meg.
Ha a munkáltatónál július 1-jét megelőzően elrendelt, illetve közölt munkarend, munkaidőkeret, munkaidő-beosztás nem felel meg az új szabályoknak, a munkáltató – a munkaszüneti napon történő munkavégzésre és díjazására vonatkozó szabályok kivételével – legkésőbb 2001. december 1-jétől köteles alkalmazni a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre és annak díjazására vonatkozó megváltozott rendelkezéseket.
Az eddigiektől eltérően a jövőben a munkáltatónak nem kell nyilvántartania annak a dolgozónak a rendes és rendkívüli munkaidejével, szabadságának kiadásával, egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat, aki maga jogosult meghatározni a munkaideje beosztását vagy felhasználását.
Megszakítás nélküli munkarend
Megszakítás nélküli munkarend állapítható meg, ha a munkáltató működése naptári naponként hat órát meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel, és a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan, vagy a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működtetés – a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt – más munkarend alkalmazásával nem biztosítható. Ugyancsak megszakítás nélküli munkarend állapítható meg, ha a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja.
Teljes munkaidő
A teljes munkaidő mértéke napi nyolc óra. Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása azonban ennél rövidebb teljes munkaidőt is előírhat. A teljes munkaidő mértéke – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, illetve ha a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója (közeli hozzátartozó a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, valamint az élettárs). Ebből a szempontból tulajdonosnak kell tekinteni a gazdasági társaság tagját, ha a társaságra vonatkozó döntések meghozatala során a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik.
Egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében a kollektív szerződés meghatározhatja a munkaidőn belül az adott tevékenységre fordítható leghosszabb időtartamot. (Ezen túlmenően egyéb korlátozás is előírható.)
A fiatal munkavállaló munkaideje legfeljebb napi nyolc óra, illetve heti negyven óra lehet. A munkaidő megállapításánál a több munkáltató részére történő munkavégzés munkaidejét össze kell számítani.
Munkaidőkeret
A napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidő legfeljebb kéthavi, illetve legfeljebb nyolcheti keretben is meghatározható. (A kollektív szerződés rendelkezése alapján a munkaidő legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizennyolc heti, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb hathavi, illetve legfeljebb huszonhat heti keretben is meghatározható.)
A kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve legfeljebb ötvenkét heti munkaidőkeretet állapíthat meg
- a készenléti jellegű munkakörben,
- a megszakítás nélküli, illetve
- a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
- az idénymunkát végző munkavállaló esetében.
Munkaidőkeret alkalmazásakor meg kell határozni a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját, amiről a munkavállalót írásban tájékoztatni kell. Írásbelinek minősül ebből a szempontból a tájékoztatás, ha azt a munkáltatónál a helyben szokásos módon közzéteszik.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor a távollét, illetve a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni.
Fiatal munkavállaló esetében egy hétnél hosszabb munkaidőkeret nem alkalmazható.
A munkaidő beosztása
A munkáltatónak a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel kell beosztania a munkaidőt.
A munkaidő-beosztást – a kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre kell közölni (írásban vagy a munkáltatónál a helyben szokásos módon közzétéve). Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.
A munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a huszonnégy, illetve a hetvenkét órát nem haladhatja meg. (A napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani.) Munkaidőkeret megállapítása esetén a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.
A jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállaló napi munkaideje az éjszakai munkavégzés során nem haladhatja meg a nyolc órát.
A készenlét teljes időtartamát munkaidőként kell figyelembe venni, ha a munkavégzés időtartama nem mérhető.
A munkaidő – munkaidőkeret alkalmazása esetén – egyenlőtlenül is beosztható a munkanapokra. Ilyen esetben a napi munkaidő négy óránál rövidebb nem lehet. A felek megállapodása a napi munkaidő hosszát részmunkaidő esetén rövidebb időtartamban is meghatározhatja. Kollektív szerződés vagy a felek megállapodása osztott napi munkaidőt is előírhat.
Egyenlőtlen munkaidő-beosztás, illetve osztott munkaidő csak a dolgozó hozzájárulásával rendelhető el a nőnél a terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig, a gyermekét egyedül nevelő férfinál a gyermeke egyéves koráig.
Ha az egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében jogszabály vagy kollektív szerződés meghatározza a munkaidőn belül az adott tevékenységre fordítható idő leghosszabb mértékét, a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén sem tölthet az előírtnál hosszabb időt a korlátozás hatálya alá tartozó feladatok ellátásával.
A nő a terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig, a gyermekét egyedül nevelő férfi pedig a gyermeke egyéves koráig éjszakai munkára nem vehető igénybe.
Pihenőidő
Ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama meghaladja a hat órát, a munkavállaló részére – a munkavégzés megszakításával – legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani. Ugyancsak legalább húsz perc munkaközi szünet jár minden további három óra munkavégzés után.
A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani.
Kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása fentiektől eltérően csak legalább nyolc óra pihenőidő biztosítását írhatja elő
- a készenléti jellegű munkakörben,
- a megszakítás nélküli, illetve
- a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
- az idénymunkát végző munkavállaló esetében.
Nem írható elő tizenegy óránál rövidebb pihenőidő a nő számára a terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig, a gyermekét egyedül nevelő férfi számára a gyermeke egyéves koráig, valamint annak a munkavállalónak a számára, akinek foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor.
A kollektív szerződés vagy a felek megállapodása előírhatja, hogy a munkavállalót a készenlétet követően nem illeti meg pihenőidő, ha a készenlétet nem a munkáltató telephelyén töltötte el.
Ha a fiatal munkavállaló napi munkaideje meghaladja a négy és fél órát, részére legalább harminc perc munkaközi szünetet kell biztosítani.
A fiatal munkavállaló napi pihenőideje legalább tizenkét óra.
Pihenőnap
A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg. A pihenőnapok helyett a munkaidő-beosztás alapján a munkavállalónak hetenként legalább negyven órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amibe egy teljes naptári napnak bele kell esnie.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap kéthetente, illetve a kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján, legfeljebb havonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén
- a készenléti jellegű munkakörben,
- a megszakítás nélküli, illetve
- a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
- az idénymunkát végző munkavállaló esetében kollektív szerződés rendelkezése alapján a pihenőnap legfeljebb hathavonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható.
A pihenőnap összevonásának időtartama nem haladhatja meg az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát. Hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező.
Annál a munkavállalónál, akinek foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, a heti pihenőnap nem vonható össze. A nőnél a terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig, a gyermekét egyedül nevelő férfinál a gyermeke egyéves koráig a heti pihenőnap összevonására csak a dolgozó hozzájárulásával kerülhet sor.
Munkavégzés vasárnap
Vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzés csak
- a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, vagy
- a készenléti jellegű munkakörben,
- a megszakítás nélküli, illetve
- a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
- az idénymunkát végző munkavállalónál, illetve
- abban az esetben rendelhető el, amikor a pihenőnap összevontan is kiadható.
A vasárnap végzett munkánál is alkalmazni kell azt a szabályt, amely szerint a munkáltató, illetve a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás e napon történő rendszeres igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor.
Havonta legalább egy pihenőnapot (pihenőidőt) mindenképp vasárnap kell kiadni.
Ha a munkavállaló vasárnap végez munkát, számára az ezt közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el. E szabály alól kivételt képez a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkarendben foglalkoztatott dolgozó.
Munkaszüneti nap
A munkaszüneti napok a következők: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.
Munkaszüneti napon – a baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében elrendelt rendkívüli munkavégzés kivételével – a munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg ilyen munkakörben foglalkoztatható.
A munkáltató, illetve a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás e napon történő rendszeres igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor.
Ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, az e napon, illetve a húsvétvasárnapon és a pünkösdvasárnapon történő munkavégzés tekintetében a munkaszüneti napra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. (A munkaidő beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt változtatását a gazdasági miniszter évenként szabályozza.)
Rendkívüli munkavégzés
Rendkívüli munkavégzésnek minősül a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, illetve a készenlét alatt elrendelt munkavégzés. Nem tekinthető rendkívüli munkavégzésnek, ha a munkavállaló az engedélyezett távollét idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza.
A munkáltató csak különösen indokolt esetben rendelhet el rendkívüli munkavégzést. Munkaszüneti napon kizárólag
- a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, vagy
- baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében rendelhető el rendkívüli munkavégzés.
A rendkívüli munkavégzés elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.
A kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló kérése esetén a rendkívüli munkavégzést írásban kell elrendelni.
A rendkívüli munka korlátai
A munkavállaló számára naptári évenként legfeljebb kétszáz, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb háromszáz óra rendkívüli munkavégzés rendelhető el. Az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határára vonatkozó rendelkezéseket a július 1-jétől december 31-éig tartó időszakra arányosan kell alkalmazni.
Rendkívüli munkára nem vehető igénybe
- a nő terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig,
- a gyermekét egyedül nevelő férfi a gyermeke egyéves koráig, valamint
- a munkavállaló, ha foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor.
A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló – gyermeke egyéves korától négyéves koráig – csak beleegyezésével vehető igénybe rendkívüli munkára.
Nem esik korlátozás alá a rendkívüli munkavégzés, ha arra baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében kerül sor, kivéve a nőt a terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig, a gyermekét egyedül nevelő férfit a gyermeke egyéves koráig, valamint azt a munkavállalót, akit jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatnak.
A fiatal munkavállaló rendkívüli munkavégzésre nem vehető igénybe.
Készenlét
A munkáltató – különösen indokolt esetben – meghatározott helyen és ideig történő készenlétre kötelezheti a munkavállalót. Eltérő rendelkezés hiányában a készenlét helyét a munkavállaló jogosult meghatározni. A készenlét elrendelésére a rendkívüli munkavégzésnél ismertetett szabályok az irányadók. A készenlét elrendelését a készenlét megkezdése előtt legalább egy héttel korábban és egy hónapra előre közölni kell. Ettől a munkáltató – különösen indokolt esetben – eltérhet. Az eltérés során az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire figyelemmel kell lenni. A készenlét elrendelésének szabályait a kollektív szerződés a fentiektől eltérően is megállapíthatja.
A készenlét időtartama alatt a munkavállaló köteles gondoskodni a munkára képes állapotának megőrzéséről.
A fiatal munkavállaló készenlétre nem vehető igénybe.
| Fogalmak Munkaidő A munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. Eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában a munkaidőbe a munkaközi szünet időtartama – a készenléti jellegű munkakör kivételével – nem számít be. Napi munkaidő A napi munkaidő az egy naptári napra eső, vagy huszonnégy órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő. Heti munkaidő A heti munkaidő az egy naptári hétre eső, vagy százhatvannyolc órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő. Éjszakai munka Az éjszakai munka a huszonkét és hat óra közötti időszakban teljesített legalább két óra időtartamú munkavégzés. Több műszakos munkarend Több műszakos a munkarend, ha a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét, és a munkavállalók időszakonként rendszeresen, egy napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket Délutáni műszak A délutáni műszak a több műszakos munkarend alapján a tizennégy és huszonkét óra közötti időszakban teljesített legalább két óra időtartamú munkavégzés. Éjszakai műszak Az éjszakai műszak a több műszakos munkarend alapján végzett éjszakai munka. Az éjszakai munkának minősülő időszak hét óránál rövidebb nem lehet, és ebbe a huszonnégy és öt óra közötti időtartamot be kell számítani. A fiatal munkavállaló éjszakai munkára nem vehető igénybe. A megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség felügyelője első fokú hatóságként kötelezheti a munkáltatót, hogy az éjszakai munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalói átlagos statisztikai létszámát, munkarendjét, az éjszakai munkavégzés körülményeire vonatkozó – a határozatban megjelölt egyéb – információkat, valamint a közölt adatokban, tényekben bekövetkező változást időszakonként bejelentse. Éjszakai munkát végző munkavállaló Éjszakai munkát végző munkavállaló az a munkavállaló, aki a munkarendje szerint rendszeresen éjszakai műszakban, vagy az éves munkaidejének legalább egynegyedében éjszakai munkát végez. Az éjszakai munkát végző munkavállaló részére a munkáltató a munkába lépést megelőzően, illetve a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként köteles biztosítani az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot. Ha az orvosi vizsgálat megállapítja, hogy az éjszakai munkavégzés a munkavállaló egészségi állapotát veszélyeztetheti, vagy megbetegedése az éjszakai munkavégzéssel áll okozati összefüggésben, a munkavállalót nappali munkavégzésre kell beosztani. Pihenőnap A pihenőnap a naptári nap (nulla órától huszonnégy óráig tartó időszak), vagy a három és négy műszakos munkarendben, továbbá a megszakítás nélkül működő munkáltató, illetve az ilyen munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek eltérő megállapodása hiányában – a következő műszak megkezdését megelőző huszonnégy óra. Idénymunka Az idénymunka olyan munkavégzés, amely az előállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás természete miatt – a munkaszervezés körülményeitől függetlenül – évszakhoz, az év adott valamely időszakához vagy időpontjához kötődik. |