Az intervenciós sáv kiszélesítése történelmi esemény volt a forint mint nemzeti fizetőeszköz életében. A ą15 százalékos sáv már olyan széles, hogy lényegében a forint szabadon lebeg a bankközi devizapiacon, vagyis árfolyamát a kereslet és a kínálat határozza meg. Egy ilyen lépés mindenképpen azt mutatja, hogy a magyar gazdaság biztos alapokon nyugszik. A pénzügyi kormányzatnak ezt a döntését pozitívan fogják értékelni a gazdaságilag fejlett országokban, és közelebb kerülünk általa az Európai Unióhoz. Különösen a kezdeti időkben azonban számos megválaszolandó kérdés adódik. Hogyan is alkalmazkodjunk a megváltozott feltételekhez?
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) május 4-én a forint intervenciós sávját ą2,25 százalékról ą15 százalékra szélesítette. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jegybank a mindennap meghatározott euró/forint centrum árfolyamától ą15 százalékra tartja fenn az állandó intervenciót. A beavatkozások során az MNB az intervenciós sáv alján devizát vásárol, míg a tetején elad.
Amennyiben az MNB 260 euró/forint árfolyamon állapítja meg a centrumot, akkor az intervenciós sáv alja 221 euró/forint, míg a teteje 299 euró/forint értéknél lesz, azaz a forint az euróval szemben e sávon belül mozog 221 alá nem engedi a forint árfolyamát.
A forint árfolyama előreláthatólag tartósan erősödni fog a devizákkal szemben. Ennek egyik oka, hogy a forintkamatok nagyobbak, mint a devizakamatok és a havi 0,2 százalékos leértékelés együttvéve (a továbbiakban a kamatarbitrázs). A sáv kiszélesítése előtt ezt kihasználva számos külföldi és hazai befektető devizát adott el a bankközi devizapiacokon vagy a tőzsdéken, és az érte kapott forintért állampapírt vásárolt vagy egyszerűen határidős devizaeladásokat kötött. A sáv kiszélesítése előtt mindenki – a szakzsargont használva – úgynevezett rövid (eladó) volt devizából és hosszú (vásárló) forintból.
A sáv kiszélesítését követő napon a forint árfolyama különösebb devizaforgalom nélkül -4,5 százalékig erősödött, számokban kifejezve 267,4 euró/forintról 261-re. Az automatikus erősödés oka egyrészről pszichológiai, hiszen a piaci résztvevők többsége a forint erősödését várta, és ennek megfelelően senki sem mert devizát vásárolni. Másrészről ebben a helyzetben a kamatarbitrázs felértékelődik, miután a forintkamatok előnyei mellett egyértelműen megjelenik az árfolyamnyereség esélye. A sáv kiszélesítése előtt ugyanis a forint árfolyama 95 százalékban a sáv alján -2,25 és -2 között helyezkedett el. A sáv kiszélesítése után ez a jelenség – a forint a sáv alján helyezkedik el –, ha nem is olyan mértékben, mint előtte, de ismétlődni fog. Vagyis várható, hogy aki -4,5 százalékon – a bejelentés után rögtön erre a szintre zuhant a forint – eladja a devizát a forinttal szemben, nemcsak a kamatarbitrázsból, hanem az árfolyammozgásokból is profitra tehet szert.
Ezzel ellentétes az a feltételezés, hogy a külföldi befektetők, akik korábbi devizaeladásaikat magyar állampapírokba fektették, meglátva, hogy nemcsak kamatnyereségre tettek szert, hanem tőlük függetlenül árfolyamnyereség is az ölükbe" hullott, a profitot gyorsan igyekeznek realizálni, aminek következtében eladják az állampapírjaikat és devizát vásárolnak. Ez pedig – a mértéktől függően – a forint gyengülésével járhat.
Az infláció mérséklése
A kincstár őreinek azonban várhatóan nem kell félniük ilyen akcióktól. A külföldi befektetők többsége hosszú lejáratra vásárol állampapírokat, tehát nem rövid távú spekuláns. A befektetésre rendelkezésre álló tőkéjük jelentékeny részét fókuszálják Magyarországra, s ebből az következik, hogy nem kapkodnak portfóliójuk átrendezésével. A sáv kiszélesítéséből eredő extraprofit minden bizonnyal örömet szerez ugyan, de nem számottevő az egész portfólióra nézve. Amennyiben mégis az lenne, akkor előfordulhat, hogy elkezdik eladogatni állampapírjaikat, és a befolyt forintból devizát vásárolnak, ami feljebb tolja a forintot a sávon belül. Ebben az esetben sem lehet jelentős a forintgyengülés, mivel -2,25/-1,75 környékén szinte biztosra vehető, hogy megjelennek a kamatarbitrázsra spekulálók, és devizát adnak el.
A pénzügyi kormányzatnak a sáv kiszélesítésével a legfontosabb célja az infláció mérséklése volt. A várható forinterősödés mindenképpen ezt a célt szolgálja, s attól függően, hogy mennyivel erősödik a forint a sávon belül, úgy mérséklődhet az infláció. Az elméleti következtetéseket figyelembe véve 1 százalékos forinterősödés 0,4 százalékos inflációcsökkenéssel járhat. Az előrejelzések legalább 5-7 százalékos forinterősödést prognosztizálnak, ami így 2-3 százalékkal fékezné az inflációt. Ez pedig több módon is segítené az ország gazdasági és politikai folyamatait, köztük azzal, hogy a forint erősödésével az import olcsóbbá válik.
A kamatarbitrázs
Az elmúlt években többnyire az volt a gyakorlat, hogy a kamatarbitrázst kihasználva a sáv alján volt a forint árfolyama, ami viszont azt eredményezte, hogy az MNB a kívántnál gyakrabban volt hajlandó devizát vásárolni és forintot eladni. Ezen folyamatosan vesztesége keletkezett, mégis ajánlatos volt fenntartani ezt a rendszert, mivel ez biztosított egyfajta stabilitást a forint piaci árfolyamának, a forintkamatoknak és a költségvetésnek. A sáv kiszélesítésével első olvasatban megszűnni látszik ez az állapot. Nem nagyon valószínű ugyanis, hogy a forint árfolyama ugyanúgy fog viselkedni, mint korábban, vagyis lezuhan a sáv aljára és tartósan ott marad. Egy 12-13 százalékos forinterősödés 4-5 százalékos inflációcsökkenést vonna maga után, ami várhatóan a kamatok ugyanekkora mérséklődésével is járna, illetve ennek nyomán a csúszó leértékelés megszűnéséhez vezetne. A 4-5 százalékos kamatcsökkenés a kamatarbitrázst is ellehetetlenítené, mivel a forintkamatok nem lennének többé kedvezőbbek, mint a devizakamatok plusz az időközben megszüntetett csúszó leértékelés. Tehát nem lenne értelme devizát eladni és forintot vásárolni.
Tartósan a sáv alján annak ellenére sem maradhat a forint, hogyha az infláció és a vele járó kamatcsökkenés csak két-három hónap múlva következne be. A magyarázat egyszerű: minden devizapiaci résztvevő ezzel számol. Ha a forint a sáv aljára érkezne, kiszállna rövid" deviza pozíciójából, sőt hosszúakat" kezdene kiépíteni, gondolván, hogy tovább nem mehet lefelé a forint. Így tehát feltételezhető, hogy a deviza/forint árfolyam nem zuhan az intervenciós sáv aljára. Ez pedig azt jelenti, hogy a devizaeladások nem feltétlenül az MNB-nél csapódnak le, hanem kiegyenlített lesz a kereslet és a kínálat a bankközi devizapiacon. A jegybanknak nem kell többé finanszíroznia a kamatarbitrázst, aminek számokkal mérhető pozitív eredménye lesz.
Az MNB-nek a későbbiekben nagyobb mozgástere lesz a monetáris politika eszközeként számon tartott irányadó kamatok meghatározásában. A szűkebb árfolyamsáv gyakran késztette a jegybankot a kamatok megváltoztatására akkor is, amikor ezt nem indokolták inflációs tényezők.
Az Európai Unió
A forint intervenciós sávjának ą15 százalékos kiszélesítése maradandó hatásával számolniuk kell az importőröknek, devizahitel-felvevőknek, illetve az exportőröknek is.
A sáv kiszélesítése minden bizonnyal sokkal nagyobb volatilitást (változékonyságot) eredményez, mint ami eddig jellemezte a bankközi forintpiacot. A nagyobb volatilitás pedig nagyobb bizonytalanságot szülhet a forint árfolyamát illetően. Sokkal nagyobb összegeket lehet nyerni és veszíteni az importon, a devizahitelek visszafizetésén és az exporton. A vállalatoknak, sőt a magánszemélyeknek is figyelniük kell a sáv kiszélesítéséből eredő változékony helyzetet.
A devizapiaci résztvevők többsége a forint árfolyamának tartós erősödését prognosztizálja, és az első napok valóban a forint erősödésével teltek el. Ez a helyzet az importőröknek és a devizahitel-felvevőknek különösen kedvező, míg az exportőröknek kifejezetten kedvezőtlen.
Mire kell figyelnie az importőrnek, a devizahitel-felvevőnek és az exportőrnek a forint árfolyamával kapcsolatosan? Milyen tényezők befolyásolják a forint árfolyamát a devizákkal szemben? A devizahitel-kínálatot például nem elég csak a kamatok alapján besorolni, több más szempontot is mérlegelni kell a döntés előtt.
A devizák helyzete
A devizákat négy csoportba érdemes osztani annak alapján, hogy mennyire befolyásolják a nemzetközi devizapiaci mozgások a forint és a deviza keresztárfolyamát.
Az első csoportba azok a devizák tartoznak, amelyek az euróhoz kötöttek, vagyis fix átváltási árfolyammal rendelkeznek az euróhoz képest. Mivel a forint árfolyamát száz százalékban az euró árfolyamához kötötték, az euró/forint keresztárfolyamot nem befolyásolja az euró nemzetközi devizapiaci helyzete. Vagyis hiába erősödik vagy gyengül az euró a nemzetközi devizapiacokon, az euró/forint árfolyama ugyanazon a szinten marad. Mivel az euró több ország devizája, pontosabban az Európai Unió 15 tagállama közül 11 fixálta a nemzeti devizájának az árfolyamát az euróhoz, ezért a forint ezekkel szemben az euróhoz hasonlóan viselkedik, vagyis a deviza/forint relációt nem befolyásolja az ő nemzeti fizetőeszközük mozgása a nemzetközi devizapiacokon. Ezek az országok a következők: Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Ausztria, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Finnország, Írország. Az eurót bevezették fizetőeszközként – a kipróbálás közepén tartanak –, így fizetőeszközként működik még a nemzeti devizájuk is, de szorosan az euróhoz kötötten.
Például 267 euró/forint árfolyamnál az euró erősödik a nemzetközi devizapiacokon 0,89-ről 0,91-re az amerikai dollárral szemben. Ez nem befolyásolja az euró/forint árfolyamát, és az továbbra is 267 marad.
A második csoportba azon országok devizái tartoznak, amelyek az Európai Unióba tartoznak ugyan, de nem fixálták az árfolyamukat az euróhoz, vagyis Nagy-Britannia, Dánia, Svédország és Görögország. Az euró árfolyama ezekkel a devizákkal szemben naponta változik a nemzetközi devizapiacokon – hol erősödik, hol gyengül. Mivel a forint száz százalékban az euróhoz kötött, ezért a forint árfolyama ezen devizákkal szemben, az euró változásainak megfelelően, szintén ingadozik. Ezek a devizák azonban nem mozognak annyira jelentősen az euróval szemben, mint mondjuk az amerikai dollár vagy a japán jen.
Például 267 euró/forint árfolyamnál az angol font árfolyama az euróval szemben 1,61-ről 1,605-re gyengül. Ebben az esetben az angol font/forint árfolyama 429,87-ről 428,54-ra változik.
A harmadik csoportba azon fejlett nyugat-európai országok devizái tartoznak, amelyek nem csatlakoztak az Európai Unióhoz. Mindössze két jelentősebb ország maradt: Svájc és Norvégia. A svájci frank és a norvég korona árfolyama szabadon lebeg az euróval szemben. Árfolyamváltozásaik azonban a második csoporthoz hasonlóan nem igazán jelentősek.
A negyedik csoportba azon országok tartoznak, amelyek devizái nincsenek az euróhoz kötve, nem tagjai az Európai Uniónak, sőt nem is az öreg kontinensen találhatók. Ezek az országok: az Egyesült Államok, Japán, Kanada és Ausztrália. Devizáik az előző csoportban megtalálható devizákhoz képest rendkívül volatilek az euró viszonylatában. Mind rövid távon, napon belül, mind közép- és hosszú távon sokat mozognak" az euróval szemben. Például 267 euró/forint árfolyamnál nem rendkívüli esemény, hogy napon belül az euró árfolyama 0,89-ről 0,9050-re erősödik a dollárral szemben, ami azt jelenti, hogy a dollár/forint árfolyama 300-ról 295,03-ra gyengül.
| A CSALÓKA JEN Manapság a kamatok miatt sokan tartják a japán jent kedvezőnek a hitelfelvétel szempontjából. Ez azonban csalóka és kockázatos. Május közepén 110 körül volt a japán jen árfolyama az euróval szemben. Ami jen/forintra lefordítva azt jelentheti, hogy jelenleg 2,33-as árfolyamon kaphatja meg a vállalat a forintot, de ha visszafizetéskor 90 körülire erősödik a jen – amire volt már példa a történelemben –, akkor 2,85-ös árfolyamon kell visszafizetnie, ami jelentős veszteség. |
Devizahitel-felvevők
Ha euróban vagy az euróhoz fixált devizákban vesz fel hitelt a devizahitel-felvevő (devizák első csoportja), akkor nincs nemzetközi árfolyamkockázata. A hitel törlesztését nem befolyásolja az euró nemzetközi devizapiaci helyzete, magyarul teljesen mindegy, hogy erősödik vagy gyengül az euró mondjuk az amerikai dollárral vagy a japán jennel szemben.
Ha azon ország devizájában vesz fel hitelt, amelyik nincs az euróhoz fixálva, de Európában van, akkor a nemzetközi árfolyamkockázata nem annyira jelentős (devizák második és harmadik csoportja), mert az euró árfolyama nem változik rendkívüli mértékben ezekkel a devizákkal szemben. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs árfolyamkockázat. Hosszabb távon bekövetkezhetnek a hitelfelvevő szempontjából kellemetlen vagy kellemes változások, amelyek ennek megfelelően vagy pozitívan, vagy negatívan befolyásolják a hitel visszafizetését.
Amennyiben olyan országok devizájában veszi fel a hitelt, amelyek Európán kívül fekszenek, akkor a nemzetközi árfolyamkockázat jelentős, mert az euró árfolyamában – a hitelfelvevő szempontjából – óriási mozgásokat tapasztalhatunk ezen devizákkal szemben.
Például 2000 elején egy vállalat 1 millió amerikai dollár hitelt vett fel 1 évre. Az euró/forint árfolyama 257 volt. Az EUR/dollár árfolyama pedig 1, vagyis paritásban voltak. A dollár/forint árfolyama akkor szintén 257 volt, tehát a felvett 1 millió dollárért 257 millió forintot kapott. Az amerikai dollár árfolyama 2000 végére megerősödött az euróval szemben egészen 0,85-ig. 2000 végén az euró/forint árfolyama a forint havi csúszó leértékelése miatt 265 euró/forint volt. A dollár/forint árfolyama 311,76. Vagyis az 1 millió amerikai dollár kamatok nélküli visszafizetéséhez 311 millió 760 ezer forintra volt szükség. A különbség jelentős, s a vállalat az árfolyamveszteség miatt könnyen bajba kerülhet. Természetesen ugyanez megtörténhetett volna fordítva is: a dollár nem 0,85-re erősödik az euróval szemben, hanem 1,15-ig gyengül, ez esetben jelentős árfolyamnyereségre tehetett volna szert a vállalat.
Megszüntethető-e az árfolyamkockázat?
A gyakran jelentős árfolyamkockázat határidős ügyletekkel csökkenthető, amelyeket vagy a bankközi devizapiacon, vagy a tőzsdéken lehet megkötni. Ennek azonban egyrészt ára van, másrészt minden esetben likvid tőkét igényel az üzlet megkötőjétől. Az sem elhanyagolható tény, hogy nem lehet tetszés szerinti összegre határidős ügyleteket kötni. Minél kisebb az összeg, annál drágább az ügylet.
Ha a vállalat 2000 elején az 1 millió dollárhitel-felvétel lejáratára köt egy határidős ügyletet, amelynek árfolyama 277, akkor egyértelműen nyer az üzleten, hiszen nem 311-es árfolyamon kell megvennie az 1 millió dollárt, hanem 277-es árfolyamon. Ha azonban a dollár árfolyama nem erősödik, hanem gyengül 1,15-ig, ami 232,17-es dollár/forint árfolyamnak felel meg, akkor finanszíroznia kell a határidős ügyleten elszenvedett veszteséget. Ezt nem lehet egyértelműen veszteségnek nevezni, mert a hitelfelvevő a gazdasági kalkulációit 277-es árfolyamon végezte.
Összegezve, a hitelfelvevő akkor járja a legkényelmesebb és legbiztosabb utat, ha euróban vagy az ahhoz kötött devizák egyikében veszi fel a devizahitelt. Nincs árfolyamkockázat. Nincs fejfájás. Nincsenek költségek a bankok vagy a brókercégek felé a határidős ügyletek miatt. Nincs finanszírozási igény.
A sáv kiszélesítése tulajdonképpen nem befolyásolja a devizahitel-felvevő helyzetét a nemzetközi árfolyammozgások szempontjából. A forint továbbra is az euróhoz kötött.
A forint leértékelése
A forintot naponta leértékelik a devizákkal szemben. A csúszó leértékelés mértéke jelenleg havonta 0,2 százalék, ami 2,4 százalékos éves szintnek felel meg.
Az MNB minden reggel 8 óra 30 perckor – az előző nap centrumát leértékelve 0,00666 százalékkal – megállapítja az euró/forint centrumot. Az euró/forint reggel megállapított centrumárfolyamához képest határozza meg a ą15 százalékos intervenciós sávot. Vagyis az euró/forint centrum és ennek megfelelően az intervenciós sáv naponta emelkedik 0,0066 százalékkal, havonta 0,2 szalékkal, évente pedig 2,4 százalékkal.
Például ha január 1-jén az euró/forint centrum 260, akkor a sáv két széle 221 és 299 között van. Az euró/ forint centrum árfolyama az év végén 266,24, a sáv két széle pedig 226,3, illetve 306,18.
Az euróhoz fixált európai devizák intervenciós sávjai az euróéhoz hasonlóan előre kiszámíthatók. Az euróhoz nem fixált devizák intervenciós sávjai azonban a nemzetközi árfolyammozgásoknak megfelelően alakulnak.
Minden devizahitel-felvevő elsősorban azt számolja ki, hogy a felvett devizahitel kamata plusz a havi forintleértékelés kisebb-e, mint a forint hitelkamata. Ez, amióta a csúszó leértékelést bevezették, mindig alacsonyabb volt. Az euró esetében a kamat plusz a leértékelés 8-9 százalék körül mozog, míg a forint hitelkamata ennél magasabb. A jelenlegi időszakban, mondhatni, minden deviza kamata plusz a havi forintleértékelés kisebb, mint a forint hitelkamata.
A forint csúszó leértékelésének mértéke fundamentális tényező, s lényegében az infláció határozza meg. A csúszó leértékelés mértéke az infláció csökkenésével fokozatosan mérséklődött. Valószínűleg az idén még egy lépésben 0,1 százalékkal csökkentik a csúszó leértékelés mértékét, és jövőre minden bizonnyal meg is szüntetik.
A csúszó leértékelés csökkenése a devizahitel-felvevő számára kedvező jelenség, hiszen a forint árfolyama ezzel a lépéssel csak erősödik a devizákkal szemben.
A sáv kiszélesítése nem befolyásolja a devizahitel-felvevő helyzetét a forint leértékelése szempontjából.
Az intervenciós sáv
A devizahitel-felvevőknek az eddigieken túl a ą15 százalék széles intervenciós sávot is figyelembe kell venniük döntéseik meghozatala előtt. Annak ellenére, hogy az első reakció a forint erősödését hozta magával, és valószínűleg továbbra is az erős oldalon marad a forint. Komoly fejtörést az okozhat, hogy a sávszélesítés egyrészről újdonság, és az újdonságok rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, hogy kiszámíthatatlanabbak, mint a megszokott helyzetek. Meg kell ismerni, hogyan reagál a forint a különböző hírekre, szintekre, egyszóval mindenre. Szinte újra kell tanulni a forint árfolyammozgásait. Eddig a forint a ą2,25 százalékos intervenciós sávon belül elég egyértelműen helyezkedett el. Az idő legnagyobb részében a sáv alján tanyázott. Voltak ugyan kilengések, de a piac hamar megtanulta, hogy ezek idővel megnyugszanak, és a forint visszatér a sáv aljára. A ą15 százalék más helyzetet fog teremteni. A kereslet és a kínálat kiegyensúlyozottabb lesz. Ha a forint szempontjából az erős oldalon is fog mozogni az árfolyam, nem mindegy, hogy hol. -13 és -10 százalék között? Vagy -12 és -8 százalék között? Vagy esetleg följebb? Vagy állandó mozgásban lesz -13 és -5 százalék között, ami euró/forintra kifejezve akár 20 forintos eltérést is jelenthet?
Másrészről a sáv olyan széles, hogy nyugodtan mondhatjuk, hogy a forint szabadon lebeg. Ez egyrészről jó, mert egyfajta gazdasági biztonságot mutat, illetve szükségszerű, hogy a következő gazdasági fejlettségi szintre lépjen az ország. Másrészről azonban a devizahitel-felvétel nagyobb kockázattal jár, hiszen a forint az euróval szemben akár 78 forintot is mozoghat. Ami természetesen nem valószínű, de a lehetőség mindig fennáll.
A vállalatoknak körültekintően kell eljárniuk a hitel felvételénél. Nem lesz lényegtelen kérdés, hogy a hitel felvételekor, illetve visszafizetésekor hol helyezkedett el a forint árfolyama a sávon belül. Komoly veszteségek vagy nyereségek érhetik a céget. Ha a forint az euróval szemben sávon belül gyengül 5 százalékot, az a hitel visszafizetésekor 13 forintot jelent. 1 millió dollárra kivetítve 13 millió forint a veszteség.
Szerencsés időpontok
Az árfolyamkockázat kiküszöbölésére létezik egy kevésbé biztonságos, de olcsó, és egy biztonságos, de drágább módszer.
Minden bizonnyal idővel kialakul az új sávban a forint mozgástere és az is, hogy a legtöbb időt mely szinteken tölti el. Ezeket kiismerve a kockázatosabb, de olcsóbb módszer akkor átváltani a devizában felvett hitelt, amikor a forint éppen gyengül, és visszafizetéskor kivárni a forint időszakos erősödését. Természetesen ez a módszer nemcsak ismereteket igényel, hanem szerencse is kell hozzá. Hiába rendelkezik a hitelfelvevő komoly devizapiaci ismeretekkel, ha a devizahitel felvételekor a forint éppen a kialakult sávban az erős oldalon van, és semmi hajlandóságot nem mutat az elmozdulásra, a hitelre pedig szükség van. Ugyanez a visszafizetés időpontjában: ha lejáratkor a forint éppen a kialakult -12 és -7 százalékos sáv gyenge szélén van, és semmi hajlandóságot nem mutat az elmozdulásra, akkor nincs mit tennie a hitelfelvevőnek. A gyenge forint időszakában kell átváltania a forintot.
Biztonságosabb módszer a már említett határidős devizaügyletek alkalmazása, amelyek azonban költségesek, és fedezetként készpénzigényük van. Ez a módszer viszont tökéletesen biztonságos. A hitelkérő a felvételkor pontosan tudja, hogy milyen árfolyamon fog devizához jutni visszafizetéskor.
Jenei Tamás| DEVIZAHITEL A devizahitelt érdemes euróban vagy euróelszámolásban felvenni. A német márka, a francia frank stb., vagyis az euróhoz fixált devizák ugyanazt jelentik a devizahitel-felvétel szempontjából, mint az euró. Euróban azért érdemes felvenni, mert a forint száz százalékban rögzített az euróhoz. A fixálás következtében az euró/forint árfolyamát nem befolyásolja az euró nemzetközi devizapiaci helyzete, így a hitel visszafizetésekor nem kell tartani attól, hogy az euró esetleges megerősödése esetében több forintot kell adni ugyanazért az euróért. Ha nem sikerül euróban felvenni a hitelt, vagy a devizahitel-felvevő némi kockázatra vágyik árfolyamnyereség elérése céljából, akkor érdemes valamelyik európai, nem euróhoz fixált devizát választani (pl. svájci frank). Ezek nemzetközi árfolyammozgása nem jelentős az euróval szemben, tehát az árfolyamkockázat is limitált. Amennyiben a deviza kiválasztásában jól időzít a hitelfelvevő, és némi szerencsével is jár, akkor olyan devizát választ, amelyik a futamidő alatt gyengül az euróval szemben, vagyis kevesebb forintért kapja meg a pénzt. Ha nem sikerül a devizahitel-felvevőnek európai devizában felvenni a hitelt, akkor az árfolyamkockázata jelentőssé válhat. Ez különösen igaz az amerikai dollár, illetve a japán jen esetében. Ilyenkor mindenképpen ajánlott határidős devizaügyletekkel lefedezni, vagyis fixálni az árfolyamot. Előfordulhat, hogy szerencséje lesz a hitelfelvevőnek, és a deviza gyengül az euróval szemben. Ez azonban soha nem kínál akkora előnyt, mint amekkora hátrányt jelenthet, ha a deviza erősödik az euróval szemben. Az erősödés ugyanis minden elképzelést és gazdasági számítást felülmúlhat, és akkor a hitelfelvevő reménytelen helyzetbe kerülhet. |