Ausztriában nem kötelező a menedzserfizetések nyilvánosságra hozatala, "üvegzseb"-kötelezettségük csak az állami – szövetségi és tartományi – vezetőknek van.
Az egyre előbbre haladó privatizáció nyomán csökken azoknak a vállalatoknak a száma, amelyekben a vezetők javadalmazása az államot szegényíti. A téma azonban ismét előtérbe került a Szabadságpárt kormányra kerülésével, a minden idők legifjabb pénzügyminisztere által meghirdetett takarékossági csomaggal, illetve az FPÖ prioritása, a "kisember" védelme hangos hirdetésével. Karl-Heinz Grasser, illetve a kormány illetékes szabadságpárti miniszterei nem győzik hangsúlyozni, hogy a terheket fokozott mértékben kívánják a gazdagok vállára tenni. Hogy ez igaz-e, avagy inkább csak porhintés, arról Ausztriában megoszlanak a vélemények, kézenfekvő azonban a kérdés: ki számít gazdagnak?
Az Osztrák Statisztikai Hivatal (ÖSTAT) legutóbb közzétett adatai szerint Ausztriában 2472 személy keres évi 3,5 millió schillingnél többet, 2,8 millió és 3,5 millió között 2062-en, 2,1 millió és 2,8 millió között 5119-en, 1,4 és 2,1 millió között pedig 20 398-an kerestek az elmúlt évben.
Innentől lefelé egyre nő a létszám, a klasszikus piramisforma itt is kirajzolódik, ami a legalacsonyabb kategóriában a legszélesebb: évi 50 ezer schilling alatti jövedelme 725 074 osztráknak van (többségük részmunkaidőben dolgozik csupán); a másik legnépesebb kategória a 100 és 150 ezer schilling között keresőké: ők 707 300-an vannak.
Milliókat érnek
A csúcson lévők munkahelye általában megegyezik azokkal a cégekkel, amelyek a News című hetilap Ezer topvállalat című évi összesítésében szerepelnek. Közülük a legtöbben persze szemérmesen nem beszélnek jövedelmükről, ám van, aki hajlandó nyilatkozni. Tudott például, hogy Siegfried Wolf, a legnagyobb cégek listáján a 11. helyen álló Magna Európa 42 éves igazgatósági tagja évente 13,5 millió schillinget visz haza, de őt is túlszárnyalja a maga 15 milliójával Michael Gröller, akinek társasága, a Mayr-Meinhof papírkonszern csak a 45. helyen áll. A Wienerberger (téglakonszern) sem dicsekedhet az 51.-nél jobb helyezéssel, Erhard Schasl igazgató mégis az egyik legjobban kereső osztrák menedzser: 10,1 millió az éves fizetése. A lista elején szerepel Viet Schalle, a Billa (a fúziók óta Billa-Merkur-Mondo) konszern főnöke (8 millió schilling), s nem panaszkodhatnak a bankvezérek sem: Gerhard Randa (Bank Austria) 7,5 milliót, Elisabeth Bleyleben-Koren (Erste Bank) 4,5 milliót, Gertrude Tumpel (a Nemzeti Bank kormányzóhelyettese) pedig 3,2 milliót kasszíroz.
Meglepetés, hogy a többnyire súlyos anyagi gondokkal küszködő, a szponzorációtól függő kulturális létesítmények vezetői közül is szerepel néhány a lista tetején – például Rudi Klausnitzer, a bécsi zenés színházakat egyesítő Vereinigte Bühnen Wien vezetője a maga évi 6,1 milliójával. Még ennél is meglepőbb, hogy a menedzserek nyomában közvetlenül ott vannak a vezető politikusok, közöttük is a szegények hősies védelmezője, a gazdagok ellensége, Jörg Haider évi 2,55 milliós jövedelemmel, annak ellenére, hogy pártjában néhány éve elrendelte a havi 60 ezer schillinges bruttó plafont. A nagy keresetűek között természetesen találni népszerű popsztárokat és sportolókat is. Vannak duplán nagy jövedelmet húzók is: Martin Bartenstein, Ausztria gazdasági minisztere civilben gyógyszergyáros – bár politikai pályafutása kezdete óta a gyárakat felesége vezényli –, s legfeljebb 2,8 milliós miniszteri fizetését ismeri a közvélemény, gyártulajdonosi jövedelmét homály fedi.
"Hűségpénz"
A menedzseri fizetés megállapodás kérdése, semmiféle bértáblázat nem szabályozza, van azonban kialakult szokásjog, különösen a középvezetők esetében. Fejvadászok tapasztalata szerint, míg korábban a bankágazatban kerestek a legjobb fizetésért középvezetőt, ma a telekommunikáció áll az élen: az Ausztriában már liberalizált ágazatban semmi sem drága a megfelelő káder megszerzéséért. A gyakorta 2 millió schillinges évi fizetést itt "hűségpénzzel" toldják meg. Ez a fizetés 30 százalékát is kiteheti, általában három évre szól, s az arányos összeg egy-egy év elteltével vehető fel. A kereslet újabban igen nagy a személyzetisek iránt: ennek oka, hogy a gyakori fúziókkal együtt járó leépítéseket szakembereknek kell levezényelniük.
Változott az igény a menedzserek képességei iránt, tekintettel arra, hogy a fellendülés időszakát most stagnálás követi. A keresett vezetőknek elsősorban olyan erényeket kell felmutatniuk, amelyekkel képesek ismét lendületbe hozni az érintett céget. Már csak azért is, mert a legjobbakat elszipkázzák a nagyobb jövedelmet kínálók.
A kereseti viszonyoknál óriási az eltérés a férfiak és a nők javadalmazása terén: az első kategóriában, a posztgraduális fokozattal rendelkezők körében a férfiak átlagkeresete 962 ezer, a nőké mindössze 447 500 schilling. A többi kategóriában nem ilyen nagy a szakadék, de mintegy 200 ezres eltérés mindenütt van.
| Éves bruttó átlagkeresetek Ausztriában (1999) | |
|
Végzettség |
kereset (ezer schilling) |
|
Posztgraduális fokozat |
828 800 |
|
Egyetem |
752 200 |
|
Általános gimnázium |
590 700 |
|
Szakgimnázium |
471 400 |
|
Ipari szakközépiskola |
493 500 |
|
Inasképző |
413 400 |
|
Általános iskola |
324 800 |