Fúziók és felvásárlások

 

A fúziók és felvásárlások évtizedek óta zajlanak ugyan, de a figyelem középpontjába a 90-es évek második felében kerültek ismét. Az Európai Unió egységesülésének felgyorsulása, az új technikák, technológiák kiváltotta magas beruházási szükséglet és a világméretű cégcsoportok létrejötte együttesen felpörgették a folyamatot. A hazai vállalkozások, vállalkozáscsoportok is a nemzetközi trend részeseivé váltak, s többségük valamilyen módon érintett a fúziók, felvásárlások világában.

 

A fúziós hullám nem egyformán érinti a gazdaság szektorait. Amíg a kitermelőszektorban zajló ügyletek sem volumenben, sem mennyiségben nem számottevőek, addig a feldolgozó- és a szolgáltatóágazat részesedése figyelemre méltó. Az utóbbi idők trendjét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a két ágazat aktivitása közel azonos szinten volt a 90-es évek elején, ám az évtized végén a szolgáltatószektor térnyerése figyelhető meg.

Kelet-közép-európai helyzetkép

A rendszerváltás utáni kelet-nyugati munkamegosztás egyik fő áramlata, hogy a nyugati termelés Keletre települ. A tőke mozgását a kelet-európai liberalizáció és privatizáció nagyban segítette, illetve segíti. A nyugat-európai multinacionális vállalkozások Kelet felé való terjeszkedése hullámokban zajlik: először az ígéretesebb kelet-közép-európai országokban vásárolnak fel termelőkapacitásokat, ahonnan ellátják termékeikkel a további keleti (FÁK) piacokat. Majd bővítésekkel növelik a kapacitásokat, illetve – kedvező esetben – tudásigényes szervezeti egységeiket is ide telepítik.

A kelet-európai cégfelvásárlások és egyesülések piaci értéke 1999-ben – az előző évihez képest – csaknem megháromszorozódott, s 16 milliárd dollár fölé nőtt. 2000-ben ezt az értéket kétmilliárd dollárral „szárnyalták túl" a tranzakciók. A fuzionáló cégek száma egyetlen esztendő alatt megkétszereződött: 1999-ben összesen 1148 vállalkozást ért el a cégfelvásárlás vagy az egyesülés, 2000-ben az érintett cégek száma meghaladta az 1500-at. Szakértők szerint az európai uniós csatlakozáshoz közeledve a tendencia tovább erősödhet, miután számos nemzetközi vállalatóriás napjainkban már második piacként tartja számon Kelet-Európát. Elsősorban azoknál a cégeknél számítanak nagyobb mozgásra, amelyeket a rendszerváltás után hoztak létre és most érkeztek olyan fejlettségi szintre, hogy már csak jelentősebb tőkebevonással képesek tovább fejlődni.

Nem meglepő, hogy a világon két-három éve elindult nagy fúziós hullám Kelet-Európát is elérte, hiszen a multinacionális társaságok többségének ezekben az országokban leányvállalatai vagy más cégei vannak. Az elaprózottság felszámolása, a közös ügyintézés, üzletpolitika nyilvánvalóan olcsóbbá, hatékonyabbá teszi ezekben az országokban is a vállalatok működését, másrészt az anyacégek egyesülését követi a leánycégeké is (sőt az is előfordul, hogy az anyacégek egyesülését modellezik a „lányok" egybekelésével).

A délszláv háború lezárása után a térségben lényegesen csökkent a politikai kockázat. Számítani lehet rá, hogy ha bővül a hazai kereslet, javulnak a helyi értékesítési lehetőségek is. A kelet-európai cégekkel fuzionáló társaságok kisebb ráfordításokkal új termelőkapacitásokat vonhatnak be – közvetve – az Unió piacaira is. Ezekhez az ügyletekhez egyébként az EU versenyjogi hatóságának a hasonló tranzakciókra előírt jóváhagyása sem szükséges.

A privatizációt követően számos iparág a rendeződés szakaszába lépett. A konszolidációt elsősorban a növekvő versenyhelyzet váltja ki, amelyet sok esetben a szektorba történő külföldi befektetők tovább erősítenek. Az invesztorok közvetve-közvetlenül arra kényszerítik a versenytársakat, hogy növeljék piaci részesedésüket és méretgazdaságosságukat. Ezt a folyamatot segíti az is, hogy ma már könnyebb tőkeforrásokhoz jutni, így lehetővé válik, hogy az erősebb cégek felvásárolhassák gyengébb versenytársaikat. A finanszírozás forrása lehet kockázati tőke, nyilvános kibocsátás vagy banki hitel. A bankok a közöttük kialakult és élesedő hitelezési versenyben a finanszírozók sorában kedvező helyet „vívtak" ki. Az eltelt tíz év során számos kockázatitőke-alap célozta meg a régiót, s még ma is jelentkeznek újak. Ennek eredményeként az 1995-1998 közötti időszakban több mint 700 millió dollárt fektettek a kockázatosabb vállalkozásokba.

RÉGIÓÜGYEK Az elmúlt öt év dinamikus és sokszor megjósolhatatlan M&A folyamatai után úgy tűnik föl, a régióban egyre kiszámíthatóbbá válik az effajta tevékenység. Részint mert ismertté váltak a vállalategyesüléseket, -felvásárlásokat ösztönző tényezők, részint mert a piac, s velük a vállalatok működése is konszolidálódott. Amennyiben a jelenlegi ösztönző tényezők fennmaradnak, úgy a fúziók és felvásárlások évi 30-40 százalékos bővülése prognosztizálható – állapította meg a PricewaterhouseCoopers legutóbbi, a témáról ez év tavaszán készített tanulmányában. A közeljövőben – részben a korábbi lemaradásnak köszönhetően – leginkább Lengyelországban várható tömeges cégfúzió. A kifelé irányuló felvásárlási tevékenységben Magyarország áll az élen: 2000-ben 10 ilyen jellegű befektetésből kilencet magyar cég hajtott végre valamely szomszédos országban. A cseh, a magyar és a lengyel piacon 1997 óta végzett megfigyelések tapasztalata, hogy mára az utóbbi két országban egyre inkább a belföldi székhelyű cégek házasodnak belföldivel, míg korábban a külföldi felvásárlók voltak többségben. Ugyancsak jellemző változás, hogy míg a befejezett és nyilvánosságra hozott tranzakciók száma 2000-ben 781-re nőtt – ami 1999-hez képest 33 százalékos növekedés –, addig az ügyletek átlagos értéke 14 millió dollárról 10 millióra esett vissza (a 100 millió dollár feletti 19 tranzakciót figyelmen kívül hagyva). A célvállalatok leginkább a könnyű- és nehézipar, a pénzügyi szolgáltatások, valamint az élelmiszeripar területéről kerülnek ki, de egyre inkább feljövőben van a telekommunikáció, média és technológia (TMT)-ágazat. 2000-ben a nagy értékű ügyletek mintegy fele ez utóbbiak körében köttetett, megelőzve a pénzügyi szektort, valamint az ipari ágazatokat. Az idén viszont a technológiai iparág globális visszaesésének következtében kevesebb TMT-szektorba történő befektetésre lehet számítani. Változatlanul erős marad viszont a pénzügyi, az élelmiszer-ipari, valamint az építőipari ágazatok iránti érdeklődés. Jelentősen „megmozgathatja" a piacot a '90-es évek eleje óta a régióban jelen lévő világméretű cégek várható portfólióátrendezése is. M. D.

Hárommilliárd dollár felett

Magyarországon 2000-ben már közel 300 M&A (Mergers and Acquisitions) tranzakció történt, aminek az értéke megközelítőleg 3 milliárd dollár volt (ha a mamutügyleteket is hozzászámítjuk a tranzakciók volumenéhez – például a Deutsche Telekom részesedésvásárlása a Matáv Rt.-ben –, akkor az ügyletek értéke meghaladja az 5 milliárd dollárt). Ez 50 százalékos növekedést, 1999-hez képest, igaz, az átlagos tranzakcióérték 9-12 millió dolláros szintre állt be, ami jelentős csökkenés az előző évek átlagához viszonyítva. Ez arra vezethető vissza, hogy egyrészt több belföldi tranzakció történt, másrészt az új gazdaság ügyletei még kisebb értékűek. Harmadrészt az iparágak nagyobb vállalatai javarészt elkeltek. Aktív szektorok az idén a könnyű- és a nehézipar, az élelmiszeripar, a pénzügyi szolgáltatások területe, valamint a kereskedelem.

Az internetes cégek körében megjelentek a kockázatitőke-befektetők is, ám ezeknek az ügyleteknek a száma még csekély. Egyrészt Magyarországon kevés olyan internetes vállalkozás van, amelynek a mérete megfelelő a kockázatitőke-befektető számára, illetve a dot.com őrület miatt a társaságok még mindig bizalmatlanok és kivárnak. (Például a PSINet az Elender Rt.-ben szerzett 30 százalékos részesedést 32 millió dollárért, de emellett az Index és a Net Média Kft. is részesedett effajta tőkéből.)

Egyesek szerint az EU-hoz történő csatlakozás következtében nem fog erősödni a fúziós láz, mert a csatlakozás által leginkább érintett szektorokban – élelmiszeripar, feldolgozóipar – már nem valószínű jelentős aktivitás. Mások szerint a kitáruló horizontok miatt szinte minden iparágban nagyobb méretű cégekre lesz szükség.

A megvalósult M&A ügylet fogadtatása az egyes csoportok részéről
	Átlagos osztályzat
Menedzsment	1,7
Vevők	1,9
Bankok	1,9
Kistulajdonosok	2,1
Szállítók	2,3
Államigazgatás	2,5
Megjegyzés: 1 = támogatták, 2 = elfogadták, 3 = közömbös, 4 = elutasító, 5 = ellenséges

A vállalatok helyzetértékelése

Több mint 3000 vállalkozást kerestek meg a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatói az Ernst & Young tanácsadó céggel közösen végzett kutatás során, tudakolva, hogy milyen a viszonyuk a fúziókkal, felvásárlásokkal. A válaszoló – mintegy négyszáz – cég többsége, 57,4 százaléka figyelemmel kíséri az M&A ügyleteket. Ezt a kérdést árbevétel-kategóriánként vizsgálva látható, hogy a nagyobb árbevétellel rendelkező cégek sokkal inkább (71 százalékuk) figyelik a fúziókat és a felvásárlásokat.

A válaszadó társaságok negyede úgy véli, hogy iparágukban a következő 2-3 évben jelentős számú fúziós és felvásárlási ügylet jön létre. Ezzel szemben a válaszolók 42 százaléka szerint lesznek további ügyletek, de ezek száma nem lesz jelentős.

A cégektől megkérdezték, hogy amennyiben lesznek további M&A ügyletek, akkor a szereplők várhatóan melyik iparágból jönnek majd. Többségük szerint többnyire azonos iparágból, míg 18 százalékuk szerint kizárólag azonos iparágból jönnek. Ez jól mutatja, hogy a fúziós, illetve felvásárlási ügyletre számítók legnagyobb része inkább szakmai befektető megjelenésére számít. A megkérdezett vállalatok túlnyomó többsége jelen pillanatban nem folytat tárgyalásokat fúziós, illetve felvásárlási ügyletről. (Ennél a kérdésnél ugyanakkor az is elképzelhető, hogy – igen fontos stratégiai területről lévén szó – egyszerűen nem adtak információt.)

Azt, hogy 2002-ig (további) M&A ügyletben vegyenek részt, a megkérdezett cégek valamivel több mint fele nem tartotta valószínűnek, 22 százalékuk szerint pedig erre biztosan nem kerül sor. Ezzel szemben a válaszolók ötöde valószínűnek tartotta ezt a felvetést (6,5 százalékuk nagyon valószínűnek tartotta).

A cégek az M&A ügyletekkel leginkább a piaci részesedést, illetve a versenyképességet kívánják javítani. A válaszolók szerint ezen ügyletek hosszabb távon kevésbé alkalmasak adóelőnyök kihasználására vagy ellenséges felvásárlás kivédésére.

A válaszadók többsége szerint az EU-csatlakozás következtében várhatóan több lesz az M&A ügylet. A cégek 15 százaléka ezzel ellentétben nem tartja valószínűnek, hogy az M&A ügyletek számát az EU-csatlakozás befolyásolná.

A megkérdezettek körében eddig lezajlott fúziós, illetve felvásárlási ügyletek fogadtatása alapvetően pozitív volt. Azt azonban nem árt megjegyezni, hogy az ügylet támogatását illetően már nem ennyire pozitív a kép.

Meglepő módon az ügyleteket leginkább a menedzsment támogatta, majd a vevők és a bankok következtek. A válaszok szerint a legkevésbé az államigazgatás támogatja az M&A ügyleteket.

A 2000. év legnagyobb ügyletei a régióban (M USD)
		Érték	Ország	Ágazat
1.	A Deutsche Telekom megvásárolja az SBC részesedését a Matávban	2193	Magyarország	Telekommunikáció
2.	A Deutsche Telekom megvásárolja a MediaOne lengyel holdingcégét	1115	Lengyelország	Telekommunikáció
3.	A Deutsche Telekom megvásárolja a MediaOne magyar holdingcégét	885	Magyarország	Telekommunikáció
4.	A Citigroup megvásárolja a Bank Handlowyt	778	Lengyelország	Pénzügyi szolgáltatások
5.	A Deutsche Telekom C-Mobil részlege növeli részesedését a Radiomobilban	765	Cseh Köztársaság	Telekommunikáció
6.	A Vivendi további részesedést szerez az Elektrimben	581	Lengyelország	Telekommunikáció
7.	A Frantschach megvásárolja az AssiDoman Sepapot	516	Cseh Köztársaság	Könnyű- és nehézipar
8.	A Banco Comercial Portugues részesedést szerez a Big Bank Gdanskiban	372	Lengyelország	Pénzügyi szolgáltatások
9.	A Mol megvásárolja a szlovák olajtársaságot, a Slovnaftot	262	Magyarország	Gyógyszer- és vegyipar
10.	A Telia megvásárolja a lengyel Netia Holdingsot	250	Lengyelország	Telekommunikáció

Az egyesítések tapasztalatai

A fúziós, illetve felvásárlási ügyletben részt vevő vállalatoktól megkérdezték ebbéli tapasztalataikat is. A vizsgálat során az elmúlt 5 évben lebonyolított M&A ügyletek iránt érdeklődtünk. Amennyiben egy vállalatnál több ügyletre került sor a vizsgált időszakban, azokat külön esetként vették figyelembe. Ennek alapján a válaszoló vállalatok összesen 60 fúziót és 62 felvásárlást bonyolítottak le az elmúlt öt évben. (A kérdőívet visszaküldő vállalkozások közül 62 cégnél volt M&A ügylet az elmúlt öt évben, ami azt jelenti, hogy az érintett cégeknél átlagosan egy fúziós és egy felvásárlási ügyletet bonyolítottak le.)

A fúziók idejét csak 18 cég jelölte meg. Ezek szerint 2 ügyletre 2001-ben, 6-ra 2000-ben, 3-ra 1999-ben és 7-re 1999 előtt került sor. A volument illetően csak 17 esetben kaptunk információt. Ezek alapján számolva az átlagos fúziós ügylet volumene 535 millió forint volt.

A fúziós ügyletek közel ötödében a piaci részesedés növelése a cél, illetve az ügylet valamilyen stratégiai döntés eredménye. Az esetek 15 százalékában a fúzióval a cégek a költségeket csökkenteni, illetve a növekedési ütemet fokozni kívánják.

A válaszoló cégek közel kétharmada átvállalta a fúziós partner hitelállományát. A vállalatok termékkörei között az esetek szintén kétharmadában volt átfedés, ami jól mutatja, hogy a cégek a fúzióval piacot is vesznek, illetve a hasonló tevékenységet végzőket részesítik előnyben. A válaszolók több mint felénél volt számviteli racionalizálás a fúziót követően, s a cégeknek közel ötöde az ügylet következtében adómegtakarítást is el tudott érni.

A fúzió után az egyesített cégnél nőtt az árbevétel. (Ez a vállalati méret növekedésének természetes következménye.) A cégek adózás előtti eredménye is nőtt, bár valamivel kevésbé, mint az árbevétel. Ennek ellenére az iparághoz viszonyított termelékenység javult. A működési költségek alig csökkentek. A saját tőke/összes forrás aránya javult, ami arra utal, hogy a fúziós partner megfelelő mutatója kedvezőbb volt. A fúzió hatására a piaci verseny nem változott, azaz a cégek összeolvadással tudták megőrizni helyzetüket a piacon.

A felvásárlási ügyletek célja
	Arány (%)
A piaci részesedés növelése	46,8
Stratégiai jellegű döntés	38,7
A növekedési ütem fokozása	25,8
A tevékenységi kör szélesítése	21,0
A méretgazdaságosság megteremtése	17,7
A költségek csökkentése	12,9
A konkurencia korlátozása	11,3
A vállalati struktúra racionalizálása	11,3
Technológiaátvétel	8,1
Ellenséges felvásárlás kivédése	8,1
A versenyképesség nem technológiai jellegű javítása	8,1
Adóelőny kihasználása	8,1
Nem ismert az ügylet háttere	4,8
Új terméknek piacot találni	3,2
„Ellenséges" felvásárlás	1,6
Megjegyzés: A táblázatban szereplő számok összege nem feltétlenül 100, mivel több választ is meg lehetett jelölni.

Felvásárlások

A mintában szereplő cégektől azt is megkérdezték, hogy a felvásárlás eredményeként mekkora lett részesedésük a célvállalatban. A felvásárlók átlagosan 81,8 százalékos részesedés birtokába jutottak a felvásárlási ügylet során. Ez igen magas, azaz az akciók az abszolút többség megszerzésére irányultak.

A válaszok között szereplő 62 egyesülés közül összesen 48 esetben adták meg a válaszolók az ügylet idejét. Ezek szerint 5 ügyletre 2001-ben, 15-re 2000-ben, 8-ra 1999-ben és 20-ra 1999 előtt került sor. A számok azt jelzik, hogy a felvásárlási ügyletek száma növekvőben van. A felvásárlások volumenét illetően csak 28 esetben adtak információt. A felvásárlók árbevételének 2 százalékát tette ki a felvásárlási ügyletek összesített volumene.

A számok azt jelzik, hogy a válaszolók közel fele más céget vásárolt fel. Ugyanakkor a válaszadók több mint 30 százalékát más vállalat vásárolta föl. Érdekes, hogy sikertelen ügyletekről csak igen kevesen számoltak be. Ez azt mutatja, hogy a felvásárlási ügyletek általában megvalósulnak, a sikertelenség aránya elenyésző.

Megkérdeztük, mi volt a felvásárlási ügylet célja a cégek számára. A válaszok szerint az esetek közel felében a piaci részesedés növelése játszik szerepet, közel 40 százalékuk valamilyen stratégiai döntés eredménye. Az esetek negyedében a felvásárlással a növekedési ütemet is fokozni kívánják, de az ügyletek ötödében a tevékenységi kör szélesítése is szerepet játszik.

A fúziók célja
	Arány (%)
A piaci részesedés növelése	18,6
Stratégiai jellegű döntés	18,6
A költségek csökkentése	15,3
A növekedési ütem fokozása	15,3
A konkurencia korlátozása	11,9
A méretgazdaságosság megteremtése	11,9
A versenyképesség nem technológiai jellegű javítása	10,2
A vállalati struktúra racionalizálása	8,5
A tevékenységi kör szélesítése	6,8
Az ellenséges felvásárlás kivédése	5,1
Új terméknek piacot találni	3,4
Nem ismert az ügylet háttere	1,7
Adóelőny kihasználása	1,7
„Ellenséges" felvásárlás	0,0
Technológiaátvétel	0,0
Megjegyzés: A táblázatban szereplő számok összege nem feltétlenül 100, mivel több választ is meg lehetett jelölni.

Vezető iparágak

A kutatás során 38 vállalkozás menedzsmentjénél személyesen érdeklődtek a kutatók a vállalatuk fúzióiról. E cégek közül hatnak nem volt M&A ügylete, huszonöten aktív résztvevői, heten pedig elszenvedői voltak cégegyesítési akciónak. Az aktív vállalkozások jó része több ügyletnek is szereplője volt, így összesen 19 fúzióról és 22 felvásárlásról számoltak be. Tudatosan olyan vállalkozásokat szemeltek ki interjúra, amelyekről tudták vagy remélték, hogy szerepeltek ilyen tranzakciókban. Jellemző, hogy a legtöbb ilyen vállalkozást a rohamosan fejlődő, formálódó ITC (információtechnika – kommunikáció) üzletágban találták. Ezt a pénzintézeti szektor követi. Mindkét ágazat válaszadói úgy vélték, az ilyen ügyletek gyakoriak, és a következő pár évben azok is maradnak a szakmában.

Az egyes konkrét tranzakciókat átnézve meglepően sok – összesen 19 – fúziót volt. A fúzió célja 8 esetben a piaci részesedés növelése volt, ez a legnagyobb említésszám (több célt is meg lehetett jelölni). 5-5 említést kapott, így a második leggyakoribb cél a konkurencia korlátozása, a növekedési ütem gyorsítása, a méretgazdaságosság elérése és a stratégiai jellegű döntés (ez gyakorlatilag nem üzleti indokot jelent). Négyszer a költségek csökkentése volt a cél, három esetben a fúzió az ellenséges kivásárlás kivédését szolgálta. Két-két olyan tranzakciót találtunk, ahol a versenyképesség (nem technológiai jellegű) javítása, illetve a vállalati struktúra ésszerűsítése volt a cél. Volt egy ügylet, ahol adóelőnyt használtak ki, egy, ahol az új termékeknek kívántak piacot találni és egy, ahol nem ismert a háttér. Nem említették a felkínált válaszok között a technológiaátvételt és a tevékenységi kör szélesítését sem.

A FÚZIÓK FŐBB OKAI Méretgazdaságosság, szinergia. Ezen a termelési egységköltség csökkenését, valamint a kapacitások jobb kihasználásából származó költségmegtakarításokat értjük. Erőforrások megosztása. Ennek eszköze a racionalizálás, az átfedések megszüntetése és az eszközök közös használata. A folyamatok átszervezése és egyszerűsítése az adminisztrációs költségek csökkenéséhez vezet, melyet kiegészíthet a foglalkoztatottak létszámának csökkenése révén elért eredményjavulás. Működési, fejlesztési know-how átvétele, illetve megosztása. Ezt nevezhetjük technológia-transzfernek is, ami az egymástól való tanulás egyik formája. A tudásátadás szükséges feltétele, hogy az átadó képes legyen az ismeret átadására, valamint hogy az átvevő fél képes legyen az átadott tudást elsajátítani, felhasználni. Szervezési, vezetési módszerek átvétele. Az új vezetési módszerek, illetve tehetséges vezetők megszerzése révén megvalósuló változások elsősorban a szervezeti kultúrában, vezetési stílusban, a munkacsoportok hatékonyságában és a munkatársak elkötelezettségében, motiváltságában nyilvánulnak meg, fontos hatást gyakorolva a szervezet teljesítményére, eredményességére. Új piacok szerzése, versenypozíció javítása. A megnövekedett vállalati méret, a több piacra kiterjedő befolyás növeli a cég piaci hatalmát, vezetőinek presztízsét, valamint hozzájárul a versenytársakkal való sikeresebb rivalizáláshoz. Profilváltás. A vállalatoknak a felvásárlásokkal és összeolvadásokkal lehetőségük nyílik arra, hogy könnyebben reagáljanak a piaci kereslet változására. A piaci pozicionálás tökéletesítése. A vállalatnak módja van a termék/piaci portfóliójának hézagait kitölteni, ugyanakkor ez megfelelő eszköz a készségek és szakértelem elsajátítására. Iparági tényezők. Bár M&A ügyletekkel a gazdaság szinte valamennyi szektorában találkozhatunk, az igazán nagy volumenű tranzakciók csak néhány iparágra koncentrálódnak (olajkitermelés, autógyártás, pénzügyi szféra és telekommunikáció). Ezek jellegzetesen azok az iparágak, amelyeknek az átlagosnál erősebb globális versennyel, túlzott kapacitásokkal (autógyártás) kell szembe nézniük. Jelentősebb árcsökkenés (olajipar 1998-99), dereguláció (telekommunikáció) és az egyre gyorsuló technológiai változások (pénzügy, telekommunikáció) szintén a fúziók irányába terelő tényezők. A kockázat csökkentésére való törekvés. Minél több országban tevékenykedik a vállalat, annál inkább diverzifikálni tudja az országkockázatokat és bizonytalanságokat. Azok a vállalatok, amelyek K+F tevékenysége nem megfelelő a pénzügyi és egyéb erőforrások miatt, M&A tranzakcióval innovációs előnyhöz juthatnak. Az innováció több szempontból is a vállalati összeolvadások irányába hat. Egyrészt a kommunikációs és a szállítási költségek világszinten megvalósuló csökkenése lehetővé teszi a nemzetközi szintű terjeszkedést. Másrészről a K+F tevékenység jelentőségének fokozódása, a K+F költségek átlagosnál gyorsabb növekedési üteme és a gyors technológiai változások arra kényszerítik a vállalatokat, hogy erőforrásaikat összpontosítsák és tevékenységüket összehangolják. Harmadrészt a technológia fejlődése új piacokat teremt, amelyekre a belépés legegyszerűbb módja egy – esetleg már kifejlett értékesítési hálózattal rendelkező – vállalat felvásárlása. A kormányok és nemzetközi szervezetek rendelkezései is nagyban hozzájárultak az M&A ügyletek elterjedéséhez. A nemzetközi tőkemozgások liberalizációja, a külföldi befektetők mozgásterének növekedése egyre inkább érvényes a fejlődő országokra is. A regionális integrációs törekvések (EU, Észak-Amerika) szintén lehetőséget adnak a vállalatok összeolvadására. A közös valuta bevezetéséből adódó előnyök (pl. az árfolyamkockázat csökkenésével mérséklődik a kockázati prémium, ami a kamatlábak eséséhez vezet; tranzakciós költségek csökkenése) kiaknázása és az árak összehasonlíthatóbbá válásával fokozódó verseny is a fúziók és felvásárlások elszaporodását indokolják.

A felvásárlások száma alig valamivel haladta meg a fúziókét. Ezek célja leggyakrabban – 10 esetben – a piaci részesedés növelése, illetve stratégiai jellegű volt. Második helyen a növekedési ütem gyorsítása szerepelt, 8 említéssel. Hatan akarták a tevékenységi kört szélesíteni. Négy-négy esetben szerepelt az ügylet céljai között a konkurencia korlátozása, a méretgazdaságosság elérése és a vállalati struktúra racionalizálása. Hárman említették célként a versenyképesség nem technológiai jellegű javítását és az adóelőny kihasználását, s csupán ketten a költségek csökkentését. Egy-egy említést kapott az ellenséges felvásárlás, illetve annak a kivédése, a technológia átvétele, piacvásárlás az új termékeknek és egy ügylet háttere nem ismert. Ez a rangsor meglehetősen hasonlít a fúziós ügyletek céljainak rangsorára, ami arra utal a cégegyesítési módszerek között nem céljaik szerint választanak a vállalkozások.

A hazai piacon a cégegyesítések legfőbb célja a piacszerzés, ami ritkán jelenti a konkurencia eltüntetését, inkább a kiszemelt cég tevékenységének bekebelezésére irányul. Ezért nem is meglepő, hogy az összes ügyletnél egyetlenegyszer volt pénzügyi befektető a felvásárló, az összes többinél szakmai partnerek (azonos, vagy kapcsolódó ágazatból) voltak az ügylet szereplői.

A válaszadók jókora része úgy vélte, hogy a szakmájában zajló M&A tevékenység a jövőben is szakmai partnerek között folyik, bár néhányan remélik a kockázati tőke aktívabb részvételét is. Az EU-csatlakozástól a szolgáltatóágazatok zömmel az ilyen típusú ügyletek fellendülését várják, mivel a többség szerint a hazai cégek kicsik az európai piacon való sikeres szerepléshez. Az ipari területeken viszont úgy gondolják, hogy az uniós csatlakozásnak nem lesz hatása a cégegyesítésekre, a M&A aktivitás várt fellendülését nem ennek tulajdonítják. Ahol jelentős külföldi tulajdonban levő cégek vannak – ilyen például a pénzintézeti szektor –, ott a vállalati egyesülések és felvásárlások nem a hazai piac fejleményeitől függnek, hanem attól, hogy az anyacégek milyen lépéseket tesznek a világméretű versenyben.

FELVÁSÁRLÁSI KÖRKÉP A magyarországi pénzügyi szektor átalakulóban van, amelyet felgyorsíthatnak a világban zajló bankegyesülések. Becslések szerint a mai mintegy harminc hitelintézetből öt év múlva a koncentráció révén tíz, illetve a szolgáltatási paletta bővítésével is legfeljebb húsz maradhat talpon. Bár ez idáig is volt példa fúziókra – ABN Amro-Kereskedelmi Bank vagy korábban az Agrobank, Mezőbank, Polgári Bank, PK Bank, Postabank –, a jelentősebbek pedig csak ezután következnek a magyarországi leánybankokat működtető külföldi bankok egyesüléseivel, illetve azok hazai leképezésével. Egyes vélemények szerint a fúziók mellett a piacról történő kivonulás is segíti a gazdaságosabb méretű pénzintézetek kifejlődését. A legerősebb mozgás az utóbbi időben az értékpapír-kereskedők háza táján volt. Az eltűnő, kivonuló, beolvadó brókercégek száma folyamatosan növekszik, miközben tőkeerősebb önálló értékpapír-kereskedő vállalkozások maradnak a piacon. 1999-ben a Dunainvest Értékpapír Rt., 2000-ben a Concorde Értékpapír Rt. felvásárlásai mondhatók jelentősnek négy, illetve öt társuk bekebelezésével. A brókercégek számának csökkenésében közrejátszik az is, hogy gyakran a tulajdonos bankok magukba olvasztják leányvállalataikat. Az utóbbi három évben a magánnyugdíjpénztárak száma harmincról huszonötre, míg az önkénteseké 145-ről 125-re csökkent a beolvadások, illetve megszűnések nyomán. A nagy beolvasztó pénztárak közé tartozik például az Aranykor – ABN Amro, az AXA-Colonia és az MKB nyugdíjpénztára. A folyamat még nem ért véget, mert szakértők szerint 30-50 ezer tagnál kevesebbel nehéz gazdaságosan működni. A magánpénztári tagok 80 százalékát ma már öt, banki-biztosítói háttérrel működő pénztár tömöríti. A távközlési piacon bár önmagukban jelentős tőkeerővel bíró társaságok vannak jelen, további átrendeződés sem kizárt. A Vivendi felvásárlásait követően a kábeltévépiac egyik szereplője, a UPC szerzett távközlési céget, illetve nagy érdeklődés kísérte a Deutsche Telekom bevásárlását a Westel-társaságokba. A jövő egyik kérdése, hogy a Matáv összevonja-e ma még önálló cégeit, s vajon erre mit lép a mobilpiac többi szereplője, a Pannon GSM (amelyik éppen tulajdonosváltás előtt áll), illetve a Vodafone. Előbbi a PanTellel, utóbbi a közös tulajdonos okán érintett Novacommal köthet stratégiai szövetséget, illetve a feltételezett csoportban szerepet kaphat az Antenna Hungária is. Jelentős fúziók várhatók szakértői becslések szerint az energetikai ágazatban is. Elsősorban a független erőművi társaságok között képzelhető el összeolvadás, azért, hogy javítsák méretgazdaságosságukat, illetve áramtermelő kapacitásukat. Konkrét fúziós szándékot jelentett be a Gaz de France, amely két magyarországi érdekeltségét olvasztaná egybe, hogy a megfelelő méretű társasággal készülhessen a magyar gázpiac 2003-ra tervezett megnyitására.