Fuvarozás

 

A fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni a küldeményt. A fuvarozási szerződésekre többszintű szabályozás érvényesül. A szerződések főszabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi
IV. törvény (Ptk.) XLI. fejezete, míg a részletszabályokat – belföldi fuvarozás – fuvarozási áganként külön jogszabályok tartalmazzák. Szállítókról és szállítmányozókról olvashatnak mellékletünkben is.

 

A szerződés formája, létrejötte

A szerződés az általános szabály szerint már a fuvarozás elvállalásával létrejön. Jogszabály azonban kimondhatja, hogy a küldemény átvétele jelenti a fuvarozás elvállalását, amit a fuvarlevél bizonyíthat, bár a szerződésnek az nem érvényességi kelléke. Mindezeket figyelembe véve a fuvarozási szerződés írásban, szóban és ráutaló magatartással egyaránt létrehozható.

Az egyes speciális fuvarozási szerződések szabályzatainak többsége rendelkezik ugyan a megállapodás írásba foglalásáról, ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyes fuvarozási ágaknál a fuvarozási szerződés érvényességi kelléke az írásbeliség. Ilyen esetekben az csupán a bizonyítás megkönnyítéséhez szükséges, hiszen a fuvarozók tömeges áruforgalmat bonyolítanak, és ezért a szerződés megkötésének és teljesítésének dokumentálása az esetleges későbbi viták megoldásához számukra létfontosságú lehet.

Általános szerződési feltételek

A fuvarozók a tömeges áruforgalom miatt általános szerződési feltételeket alkalmaznak, azonban a jogszabályok nem zárják ki, hogy a szerződő felek egyedi fuvarozási szerződéseket is köthessenek, és ilyenkor eltérjenek az általános szerződési feltételekben foglaltaktól.

A fuvarozó törvényes zálogjoga A fuvarozót kizárólag azokon a dolgokon illeti meg a törvényes zálogjog, amelyek a fuvarozással kapcsolatban kerültek a birtokába. A fuvarozó zálogjoga úgynevezett kézizálogjog. Amennyiben a feladó kifizette a fuvarköltségeket, a fuvarozót nem illeti meg törvényes zálogjog, a küldeményt köteles az átvételre jogosult részére kiszolgáltatni. A törvényes zálogjog a fuvarköltség (fuvardíj és a szükséges, valamint hasznos költségek) erejéig illeti meg a fuvarozót. Az ennél nagyobb értékű küldeményt tehát ki kell szolgáltatnia az átvételre jogosult részére. Több fuvarozós jogviszony esetén valamennyi fuvarozó fuvarköltségének erejéig terjed a törvényes zálogjog. A fuvarozónak mindenki mást megelőző úgynevezett privilegizált zálogjoga van a zálogtárgyon. A fuvarozó zálogjoga megelőzi azoknak a zálogjogosultaknak a zálogjogát is, akik a fuvarozónál korábban szereztek zálogjogot a zálogtárgyon. Főszabály szerint a zálogjogosult bírósági eljárás keretében érvényesítheti a zálogjogát, de joga van bírósági eljárás nélkül is kielégítést keresni a zálogtárgyból. Ahhoz azonban nincs joga, hogy a küldeményt saját maga értékesítse, és ez által elégítse ki követelését. A zálogtárgyat kereskedelmi forgalomban kell értékesíteni, és az ebből befolyó összegből van lehetőség a fuvarozó (a fuvarozók) követelésének kielégítésére. Amennyiben a bevétel nem fedezi az összes fuvarozó követelését, a fuvarozók a tevékenységükkel arányos fuvarköltséget kapják meg. Ha pedig a bevétel kevesebb, mint a fuvarköltség, a fuvarozó a különbözetet igényelheti a feladótól, a bevételt meghaladó többletet a feladó részére meg kell fizetnie. Az utolsó fuvarozó köteles az őt megelőző fuvarozók követelésének biztosítására is érvényesíteni a zálogjogot, mert ennek a kötelezettségének elmulasztása esetén kezesként felel az őt megelőző fuvarozókkal szemben. Miután a törvény a készfizető kezességet nem írja elő, ezért az utolsó fuvarozó az egyszerű (sortartó) kezességre vonatkozó szabályok szerint felel.

A fuvarlevél

A fuvarlevél a fuvarozási jogviszony lényeges elemeit tanúsító okmány, amely a küldeményt kíséri, és amelyet kézbesíteni kell a címzettnek, és – kérésre – a feladónak is át kell adni. A fuvarlevél olyan teljes bizonyító erejű magánokirat, amely igazolja a szerződés létrejöttét és a küldemény átvételét.

A küldemény átvétele

Az átvétel napja – ellenkező bizonyításáig – az a nap, amelyen a fuvarlevelet a fuvarozó aláírta (lebélyegezte). Ellenbizonyításnak azonban helye lehet. Az átvétel pontos dátumának szerződésszegés esetén, illetve akkor van jelentősége, ha a felek között vitás a kárveszély viselésének kérdése.

A fuvarlevél kiállítása

A fuvarlevelet a felek eltérő megállapodása hiányában a feladó tölti ki.

Súly- és darabszám szerinti megállapítás

A fuvarozónak főszabály szerint kizárólag abban az esetben van súly- és darabszám szerinti megállapítási kötelezettsége, ha a feladó igényli az ilyen megállapítást. Ennek a gyakorlatban jelentősége lehet például a szállítási szerződések, avagy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések esetében a szerződésszegésért való felelősség megállapításánál, mert amennyiben a küldemény átvételekor, illetve kiszolgáltatásakor a fuvarozó elvégzi a súly- és darabszámlálást, a mérési eredmények összevetéséből egyértelműen meg lehet állapítani, hogy az esetleges hibák, hiányok a fuvarozás tartama alatt, avagy korábban keletkeztek-e.

Fuvarlevél-kiállítási kötelezettség

Jogszabály – meghatározott alakban és tartalommal – kötelezővé teheti a fuvarlevél kiállítását, és megszabja annak alakját és tartalmi elemeit.

A fuvarlevél kiállítása kötelező például a belföldi hajófuvarozásnál, valamint nemzetközi vasúti árufuvarozásnál.

Igazolások

A feladó kérheti, hogy a fuvarozó adjon részére másodpéldányt a fuvarozó által aláírt fuvarlevélről, vagy elismervénnyel igazolja a küldemény átvételét. A feladó számára a fuvarlevél nemcsak a fuvarozóval szemben szolgál bizonyítékul, hanem ezzel tudja igazolni más szerződő partnerével szemben a küldemény feladását.

A kialakult gyakorlat szerint az áru kiszolgáltatásakor a fuvarozó a címzettel igazoltatja a fuvarlevélen a kiszolgáltatás tényét és a küldemény kiszolgáltatáskori állapotát is, s a fuvarlevélről a címzettnek is ad másodpéldányt.

Fuvarköltség A fuvarozási díjat és a fuvarozásra szükségesen, valamint hasznosan fordított költségeket együttesen a fuvarjogban fuvarköltségnek nevezik. A fuvarköltség megfizetését a fuvarozó követelheti. A fuvarköltség megfizetését magára vállalhatja a feladó, de rendelkezhet úgy is, hogy azt a címzett fizesse. A feladó jogosult arra is, hogy a címzett helyett más személyt jelöljön meg költségviselőként. Ha a címzett megtagadja a fuvarozó követelésének kifizetését, a fuvarozó köteles erről a feladót haladéktalanul értesíteni, és tőle utasítást kérni. A díjak és költségek legkésőbb a kiszolgáltatáskor illetik meg a fuvarozót. Bizonyos esetekben a fuvarozó nem tarthat igényt a fuvardíjra, így például ha a fuvarozási határidő túllépésének tartama miatt fizetendő kötbér összege eléri a maximumot (ami a fuvardíj összegével azonos). Ha a késedelem ideje ennél rövidebb, a fuvarozó a fuvardíj bizonyos részére tarthat csak igényt. A küldemény teljes vagy részleges elveszése, illetve megsemmisülése esetén sem tarthat igényt a fuvarozó a fuvardíjra, illetőleg a fuvardíj arányos részére. A fuvarozó utánvéttel való fuvarozást is vállalhat. Ebben az esetben az utánvét összegét a fuvarozó a küldemény kiszolgáltatásakor szedi be az átvételre jogosulttól és azt a feladó által megjelölt személynek fizeti ki. Az utánvét beszedése során a fuvarozó a feladó megbízottjaként jár el. Az utánvét összege nem tartozik a fuvarköltséghez.

Szerződéses jogok és kötelezettségek

A küldemény csomagolása

A feladó kötelezettsége a küldemény csomagolása. A Ptk. általános követelményként előírja, hogy a csomagolásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy megóvja a küldeményt a fuvarozás ideje alatt a fuvarozással rendszerint együtt járó káros behatásoktól, továbbá hogy a küldemény ne veszélyeztesse mások személyét vagy vagyonát.

Szakértő igénybevétele

Az áru sérülése miatt a felek között gyakori a vita a csomagolás módjának megfelelősége körül. Ilyen esetben a bíróságok csomagolási szakértő bevonásával döntik el, hogy a csomagolás módja megfelelő volt-e, avagy sem az adott küldeménynél. A csomagolás módjának helytelen megválasztása a feladó kártérítési felelősségét, illetve kárveszély-viselési kötelezettségét vonja maga után.

Hibás csomagolású küldemény továbbítása

Ha felismerhető, hogy a csomagolás nem felel meg a fentiekben meghatározott követelményeknek, a fuvarozó csak a feladó írásbeli kívánságára és csak akkor vállalhatja a küldemény továbbítását, ha az nem veszélyezteti mások személyét vagy vagyonát.

Főszabály szerint a feladó végzi a küldemény berakását. Ilyenkor a fuvarozó, illetve annak képviselője általában nincs jelen, így nem tud meggyőződni arról, hogy a csomagolás módja megfelelő-e vagy sem. Végső soron a feladó viseli a küldemény vagy más küldemény, illetve más személy megsérülése miatt bekövetkezett kárt, ha az a csomagolás hiányosságára vezethető vissza. Harmadik személlyel szemben közvetlenül a fuvarozó felel a bekövetkezett kárért, azonban a kárt továbbháríthatja a feladóra.

Bizonyítási teher

A kár bekövetkeztekor a fuvarozónak kell bizonyítania a csomagolás hiányosságát. Azt, hogy a kár nem ennek következtében keletkezett, a feladó, illetőleg a címzett köteles bizonyítani. Amennyiben azonban a fuvarozó vagy annak képviselője észleli a csomagolás hiányosságát, a feladó írásbeli kívánsága ellenére is köteles megtagadni a küldemény továbbítását, ha a csomagolás hiányossága mások személyét vagy vagyonát veszélyezteti. A fuvarozónak szemrevételezéssel kell megállapítania a csomagolás megfelelőségét, illetve a csomagolás hiányosságát.

Okmányok átadása, felhasználása

A feladónak át kell adnia a fuvarozó részére a küldemény továbbításához, illetve a küldemény hatósági kezeléséhez szükséges okmányokat. Mindaddig, míg a feladó ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a fuvarozó megtagadhatja a küldemény átvételét.

A jogszabály a fuvarozó kötelezettségévé teszi a kísérőokmányok megfelelő felhasználását. Ez tartalmilag azt jelenti, hogy a fuvarozónak a kísérőokmányokat a vámkezelés során, avagy más hatósági eljárásnál kell felhasználnia, bemutatnia.

A fuvareszköz kiállítása

A fuvarozónak a feladóval megkötött megállapodásnak megfelelő időben és helyen, fuvarozásra alkalmas állapotban kell kiállítania a fuvareszközt.

A küldemény be- és kirakása

A küldemény berakása a feladó, kirakása pedig a címzett kötelezettsége. A felek azonban ettől eltérően is megállapodhatnak, emellett jogszabály is tartalmazhat az előző, általános szabálytól eltérő rendelkezést.

A gazdaságosság és a biztonság követelménye

A fuvarozónak a szerződés teljesítése, azaz a küldemény továbbítása során a gazdaságosság és a biztonság előtérbe helyezésével kell eljárnia. A gazdaságosság egyrészt magában foglalja a küldemény gyors továbbításának kötelezettségét, másrészt azt is, hogy a fuvarozás a fuvaroztató számára minél kisebb költséggel járjon. A biztonság követelménye azt jelenti, hogy a fuvarozónak megfelelő gondossággal kell eljárnia, azaz a küldeményt meg kell óvnia a sérülésektől, rongálódástól és az elveszéstől. Lényeges, hogy a fuvarozónak – a szerződő felek általános együttműködési kötelezettsége alapján – akkor is figyelembe kell vennie a feladó, valamint a címzett érdekeit és feltehető akaratát, ha a feladó nem adott külön utasítást, illetőleg a feladó utasítási joga jogszabály alapján korlátozott.

A feladó utasítási joga

A küldemény továbbításával kapcsolatban a feladó utasítást adhat a fuvarozónak, kivéve ha ezt a jogát jogszabály korlátozza. Ebből az is következik, hogy a feladó utasítási jogát még jogszabály sem zárhatja ki. A feladó meghatározhatja például a küldemény továbbításának útvonalát. A fuvarozó köteles az utasításnak megfelelően eljárni – amennyiben az teljesíthető.

A fuvarozó figyelemfelhívási kötelezettsége

Előfordulhat azonban, hogy a feladó olyan utasítást ad a fuvarozó részére, amely akadályozza, illetve lehetetlenné teszi a küldemény gazdaságos, gyors és egyben biztonságos továbbítását. Ilyenkor a fuvarozónak haladéktalanul fel kell hívnia a feladó figyelmét az utasításából eredő kockázatokra és veszélyekre. Amennyiben a feladó egyetért a felhívásban foglaltakkal, lehetősége van utasítása módosítására, ha azonban fenntartja az utasítást és ezt írásban is megerősíti, azt a fuvarozó köteles teljesíteni. Az ezzel kapcsolatos költségek, illetve a helytelen utasításból eredő kár ilyenkor a feladót terheli. A fuvarozó megtagadhatja az utasítást, ha annak teljesítése veszélyeztetné mások személyét, illetve károsítaná a vagyonukat.

Fuvarozási akadály

Ha a fuvarozás akadályba ütközik, a fuvarozó köteles haladéktalanul utasítást kérni a feladótól.

A fuvarozási akadály oka lehet:

• a szerződő felek érdekkörén kívül felmerült ok, például természeti esemény (árvíz, földrengés, vihar, köd stb.);
• a fuvarozó érdekkörén belül felmerült ok (például üzemzavar, műszaki hiba, forgalmi torlódás stb.), valamint
• a feladó érdekkörében felmerült ok (például a feladó nem bocsátja időben a fuvarozó rendelkezésére a megfelelő kísérőokmányokat stb.).

Díjfizetési kötelezettség

Fuvarozási akadály esetén a feladó általában nem köteles díjfizetésre. A feladó a fuvardíj arányos részét és a fuvarozó költségeit abban az esetben köteles megfizetni, ha

• azok meg nem fizetésével jogalap nélkül gazdagodna, illetve ha
• a fuvarozó bizonyítja, hogy a fuvarozási akadályt a fuvarozó érdekkörén kívül felmerült ok idézte elő (például természeti esemény, avagy a feladó érdekkörében felmerült ok).

A feladó teljes fuvardíjat abban az esetben sem köteles fizetni, ha a fuvarozási akadály a fuvarozó érdekkörében merült fel. Amennyiben a fuvarozási akadály a fuvarozó felróható magatartásának a következménye, a feladó kártérítést követelhet. Ilyenkor felmerülhet a kártérítésnek, illetve a fuvardíj arányos részének és a fuvarozót megillető költségeknek egymással szembeni beszámítása is. Ha pedig a fuvarozási akadály a feladó felróható magatartásának következtében állott elő, a fuvarozó tarthat igényt kártérítésre.

Értesítési kötelezettség

A küldemény a feladáskor kikerül a feladó birtokából, aki így a feladás és a kiszolgáltatás közötti időben nem tudja nyomon követni a küldemény sorsát. Ugyanakkor fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a küldemény kiszolgáltatása határidőben, a feladáskori állapotnak megfelelően történjen meg. Ezért a fuvarozónak haladéktalanul értesítenie kell a feladót a fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos minden lényeges körülményről, így különösen arról, ha

• a küldeményt kár érte,
• a fuvarozási határidő lényeges túllépése várható,
• a küldemény épsége veszélyben van, vagy ha
• a küldemény kiszolgáltatása nem lehetséges.

A feladó általános elállási joga

Az indokolási kötelezettség nélküli elállási jog a feladót a fuvarozás tényleges megkezdéséig illeti meg. Az elállás a szerződés megkötésére visszaható hatállyal szünteti meg a fuvarozási szerződést. Az elállást követően a szerződéskötés előtti állapotot kell helyreállítani azzal, hogy a fuvarozó igényt tarthat kárának megtérítésére is. Kártérítés címén a fuvarozó általában az elállásig felmerült költségeit, kiadásait igényelheti.

A feladó rendelkezési joga

A feladó a küldeménnyel mindaddig rendelkezhet, amíg azt a címzett részére ki nem szolgáltatják, illetve amíg a címzett nem rendelkezett a küldeménnyel.

A feladó rendelkezési joga kiterjed:

• a küldemény útközbeni feltartóztatására,
• a küldemény visszairányíttatására,
• más címzett kijelölésére, illetve
• más rendeltetési hely megjelölésére.

A feladó utólagos rendelkezése lényegében a szerződés valamely elemének egyoldalú módosítása. Emiatt célszerű, ha ilyen esetekben nem az eredeti fuvarozási szerződésnek megfelelően történik a küldemény kiszolgáltatása, hanem a megváltozott körülményekhez igazítják a fuvarozási szerződés tartalmát.

Az utólagos rendelkezéssel kapcsolatban felmerült díjtöbbletet és költséget a feladó köteles megfizetni a fuvarozónak.

A küldemény kiszolgáltatása

Amint a küldemény megérkezik a rendeltetési helyre, a fuvarozó erről köteles haladéktalanul értesíteni a címzettet. Bár a Ptk. nem rendelkezik róla, a címzett helyett értesíthető a címzett megbízottja, illetve a feladó is. Ha a fuvarozási szerződés kétpólusú (tehát a feladó a saját részére továbbíttatta a küldeményt), azt a feladónak kell kiszolgáltatni, így őt kell értesíteni a küldemény megérkezéséről.

Kiszolgáltatási akadály

Kiszolgáltatási akadálynak minősül, ha

• a küldeményt nem lehet a címzett részére kézbesíteni, illetve
• a címzett nem fizeti ki a fuvarozónak a fuvardíjat, avagy a fuvarozás hasznos és szükséges költségeit, feltéve ha a fizetés a címzett kötelezettsége. Ez utóbbiról a felek a fuvarozási szerződésben állapodnak meg.

A fuvarozó haladéktalanul köteles értesíteni a feladót a kiszolgáltatási akadályról. Ebben az esetben újra megnyílik a feladó – korábban már ismertetett – utasításadási, illetve rendelkezési joga. Mindaddig, amíg a feladó e jogosítványaival nem él, a fuvarozó a Ptk. szerinti felelős őrzés szabályai szerint köteles gondoskodni a küldeményről.

A címzett utasításadási joga

A megérkezésről szóló értesítés átvételétől a címzett, ezt megelőző időpontig a feladó rendelkezhet a küldeménnyel, s eddig az ideig utólagos utasításokat is adhat a fuvarozónak (azaz egyoldalúan módosíthatja a fuvarozási szerződés tartalmát, illetve annak egyes tartalmi elemeit), így például a címzett helyett más címzettet jelölhet meg. A küldemény átvételének akadálymentes lebonyolítása érdekében lehetősége van a címzettnek arra is, hogy utasítást adjon a fuvarozónak, mielőtt rendelkezhetne a küldeménnyel.

Az utasításadási jog korlátozott, azaz az utasítás csak a küldemény biztonságára és a küldemény átvételének előkészítésére vonatkozhat. További feltétel, hogy az utasítás nem lehet ellentétes a feladó utasításával.

Amennyiben valamely körülmény tekintetében a feladó és a címzett a fuvarozónak eltérő utasítást adott, a fuvarozó a feladó utasításait köteles követni. Ebben az esetben is irányadók azonban azok a – korábbiakban már említett – korlátozások, amelyek miatt a fuvarozó az utasítás megtagadására jogosult.

Igényérvényesítés a fuvarozóval szemben

Azt követően, hogy a címzett átveszi a küldemény megérkezéséről szóló értesítést, a feladó és a címzett egyaránt jogosult a fuvarozási szerződésből eredő igények érvényesítésére a fuvarozóval szemben. Bármelyikük igényérvényesítése a másik ilyen jogát megszünteti.

Közreműködő igénybevételének joga

A fuvarozó jogosult közreműködő igénybevételére, és más fuvarozóra is bízhatja a küldemény továbbítását. A feladónak jogában áll, hogy kijelölje a további fuvarozók személyét.

Felelősség

Ha a fuvarozást több fuvarozó végzi, a felelősségük aszerint alakul, hogy a további fuvarozókat a fuvarozó vette-e igénybe vagy személyüket a feladó jelölte ki. Amennyiben a további fuvarozókat a fuvarozó választotta ki, valamennyi fuvarozó egyetemlegesen felelős a feladóval, illetve a címzettel szemben. A feladó, illetve a címzett tehát választása szerint a fuvarozási szerződésből eredő igényt bármelyik fuvarozóval szemben, valamennyi fuvarozóval szemben vagy a választása szerint meghatározott fuvarozókkal szemben érvényesítheti.

Amennyiben az egyes fuvarozókat a feladó jelölte ki, a fuvarozók az általuk végzett tevékenységekért önállóan, saját személyükben felelnek. Ebben az esetben tehát a feladó vagy a címzett az egyes fuvarozókkal szemben – az általuk végzett tevékenységeknek megfelelően – külön-külön érvényesítheti az igényét.

Díjazás

Ha a fuvarozásban több fuvarozó vesz részt, díj- és költségigényüket a feladóval, illetve a címzettel szemben az alábbiak szerint érvényesíthetik:

• mindegyik fuvarozó közvetlenül követelheti az őt illető díjak és költségek kiegyenlítését a feladótól, illetve a címzettől, de
• az első fuvarozó a feladóval szemben érvényesítheti a saját és az őt követő fuvarozók díj- és költségkövetelését, illetve
• az utolsó fuvarozó a címzettel szemben követelheti a saját és az őt megelőző fuvarozók díját és költségét.

Szerződésszegés

A fuvareszköz-kiállítás késedelme

Amennyiben a fuvarozó a fuvareszközt késedelmesen állítja ki, úgy a feladó

• elállhat a fuvarozási szerződéstől, és
• kártérítési igényt érvényesíthet a fuvarozóval szemben.

Elállásnál a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.

Kártérítés címén a feladó igényt tarthat

• – a berakás eredménytelen megkísérléséből eredő költségekre,
• – a más fuvarozónak kifizetett fuvardíjtöbbletre,
• – a küldemény elveszése vagy megsemmisülése esetén a küldemény értékére, valamint
• – a késedelemből származó értékcsökkenésre (megrongálódás, áru megromlása miatti értékcsökkenés stb.).

Az utóbbi két kárfajta esetében a feladó kizárólag akkor érvényesítheti a kártérítési igényét, ha a fuvarozó tudott, vagy tudnia kellett arról, hogy a feladó milyen tárgyat kívánt fuvaroztatni, ugyanis ennek a hiányában a feladó bármilyen tárgy értékét követelhetné, amelyet a fuvarozó nem ellenőrizhetne, illetve a fuvarozónak nem lenne lehetősége a megfelelő védekezésre a feladó állításával szemben, ami visszaélésekhez vezetne.

A feladó berakási késedelme

Amennyiben a feladó berakodási kötelezettségét késedelmesen teljesíti, úgy vele szemben a fuvarozó kártérítési igényt érvényesíthet, illetve elállhat a szerződéstől.

A fuvarozó késedelme

Amennyiben a fuvarozó a fuvarozási határidőn belül eleget tett a vállalt kötelezettségének, szerződésszerűen teljesített. Amennyiben a fuvarozási határidőt túllépi, késedelembe esik.

A késedelem jogkövetkezménye a kötbér- és kártérítés-fizetési kötelezettség.

A fuvarozó által fizetendő kötbér összege maximum a fuvardíjnak megfelelő összegű lehet, ezen belül pedig a késedelem tartamához igazodik.

A fuvarozó két feltétel együttes fennállása esetén köteles megtéríteni a kötbért meghaladó kárt a károsultnak:

• a fuvarozó a határidőben való teljesítéshez fűződő érdek ismeretében írásban vállalta a határidő megtartását, és
• nem bizonyítja, hogy a késedelmet tevékenységi körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő. Ez utóbbi körben a bizonyítási kötelezettség a fuvarozót terheli. Amennyiben a bizonyítás sikeres, mentesül a kártérítés-fizetési kötelezettség alól még akkor is, ha az első feltétel teljesült.

A küldemény teljes, illetve részleges elveszése kizárja a késedelmet, mert nem történik kiszolgáltatás. A küldemény teljes elveszése esetén tehát a fuvarozó késedelmén alapuló kötbért, illetve kártérítést nem lehet követelni. Részleges elveszésnél pedig csak a küldemény el nem veszett részére lehet kötbért vagy kártérítést igényelni. Ha a fuvarozó a küldeményt sérülten és késedelmesen szolgáltatja ki, a vele szemben késedelemre alapított igény az egész küldeményre érvényesíthető.

A fuvarozó kártérítési felelőssége A fuvarozó felelős azért a kárért, amely a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt a küldemény teljes vagy részleges elveszéséből, megsemmisüléséből vagy megsérüléséből keletkezett. A fuvarozó nem felel a kárért, ha az a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok, a küldemény belső tulajdonsága, a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága, a feladó által végzett berakás, illetőleg a címzett által végzett kirakás, vagy annak következtében állott elő, hogy a feladó, a címzett vagy az általuk rendelt kísérő nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, ideértve azt is, ha a feladó nem adta át a szükséges okmányokat, vagy nem jól töltötte ki, továbbá ha nem tájékoztatta a fuvarozót a küldemény kívülről fel nem ismerhető rendkívüli értékéről. A fuvarozónak kell bizonyítania, hogy a kárt a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Annak a bizonyítása, hogy a kár nem a küldemény belső tulajdonságára vezethető vissza, a feladó, illetve a címzett kötelezettsége. A csomagolás hiányosságából eredő kár bekövetkezte esetén a törvény a bizonyítási kötelezettséget kettébontja. A fuvarozónak kell bizonyítania a csomagolás hiányosságát, míg a fuvaroztatót terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a csomagolás hiányosságára vezethető vissza. Amennyiben a fuvarozó bizonyítja, hogy a csomagolás hiányos volt, a fuvaroztatónak módjában áll azt bizonyítani, hogy a csomagolás hiányossága és a bekövetkezett kár között nincs oksági kapcsolat, azaz valamilyen fuvarozási rendellenesség történt, amelynek következtében a küldeményben akkor is kár keletkezett volna, ha a csomagolás megfelelő lenne. Azt a tényt, hogy a kár nem a berakás következtében keletkezett, a feladónak kell bizonyítania, azt pedig, hogy a kár nincs okozati összefüggésben a kirakással, a címzettnek. Ez a szabály azonban csak akkor érvényesül, ha a berakást a feladó, a kirakást pedig a címzett végezte. A fuvaroztatónak (a feladónak, illetve a címzettnek) kell bizonyítania, hogy a saját, illetve az általa megbízott kísérő magatartása nem volt felróható, azaz ő és a kísérő is úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Amennyiben a kár oka egyik szerződő fél kötelezettségének teljesítésével sem áll kapcsolatban, a bizonyítás azt terheli, akinek az érdekkörében a kár oka felmerült.

Jogkövetkezmények

Elveszett küldemény

Abban az esetben, ha a küldemény teljesen vagy részlegesen elvész, illetve megsemmisül, a fuvarozó nem tarthat igényt fuvardíjra, illetve a fuvardíj arányos részére, ezenkívül köteles megfizetni a fuvaroztatónak az elveszett dolog értékét. A kártérítés összegénél nem vehetők figyelembe a járulékos költségek, az elmaradt vagyoni előny, illetőleg a nem vagyoni kár.

Problémát okozhat annak a megállapítása, hogy mit tekintünk az elveszett dolog értékének. A bírói gyakorlat szerint a fuvarozás alatt bekövetkezett károsodás esetén a kártérítés mértéke a szállítói számla alapulvételével csak akkor állapítható meg, ha azt a fuvarozó nem vitatja. Egyébként a feladás helyén és idején érvényes piaci ár, illetve a közönséges érték az irányadó.

A küldemény megrongálódása

A küldemény megrongálódása esetén a fuvarozót illeti meg a választás joga, miszerint az értékcsökkenést téríti-e meg, avagy a rongálódást küszöböli-e ki. A fuvaroztatót ilyen választási jog nem illeti meg, ő kizárólag az értékcsökkenés pénzbeli megtérítését követelheti. A bíróság sem kötelezheti a fuvarozót a kár más módon való megtérítésére, mint amelyet a fuvarozó választ.

Szándékos károkozás

Amennyiben a fuvarozó vagy teljesítési segédje a kárt szándékosan okozta, a Ptk.-nak a kártérítésre vonatkozó általános szabályai szerint felel (például ha a fuvarozó alkalmazottja eltulajdonítja, vagy megdézsmálja a küldeményt). E körben a kár mértékének korlátozására vonatkozó szabály nem érvényesül, és a fuvarozó teljes kártérítési felelősséggel tartozik, így a károsult a tényleges kárra, az elmaradt vagyoni előnyre és a nem vagyoni kárra is igényt tarthat.

A feladó írásbeli utasítása

Abban az esetben, ha a feladó írásban utasította a fuvarozót a hiányos csomagolású küldemény továbbítására, az utasításból eredő valamennyi kárt viseli – értve ezalatt azt a kárt, amelyet az utasítással saját magának, a fuvarozónak, illetve más személynek okozott. A károsult harmadik személy igényét ilyenkor a fuvarozóval szemben érvényesítheti, aki azt továbbháríthatja a feladóra.

Utasítás nélküli továbbítás

Előfordul, hogy a fuvarozó anélkül továbbítja a hiányos csomagolású küldeményt, hogy arra a feladó utasította volna. Ebben az esetben a csomagolás hiányossága miatt bekövetkezett kár tekintetében a fuvarozó és a feladó között kármegosztásnak van helye, 50-50 százalékos arányban.

Az igényérvényesítés határideje

A fuvaroztató az átvételkor haladéktalanul köteles közölni a fuvarozóval az igényét. Amennyiben ezt nem teszi, mulasztása jogvesztéssel jár. A haladéktalan igényérvényesítés a fuvarozóval való közlésre és nem a keresetindításra irányadó szabály. Amennyiben a fuvarozó a fuvaroztató igényét nem ismeri el, a fuvaroztató egyéves elévülési idő alatt fordulhat a bírósághoz.

Az átvétel után csak három napon belül és csak akkor lehet a fuvarozóval szemben igényt támasztani, ha a hiányt vagy sérülést az átvételkor nem lehetett felismerni. Ha viszont a fuvaroztató az igényét a fentiek szerint három napon belül közölte a fuvarozóval, ezt követően egyéves elévülési határidő alatt nyújthat be keresetet a bírósághoz.

Elévülés

A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény kiszolgáltatásának az időpontja, illetőleg az az időpont, amikor a küldeményt ki kellett volna szolgáltatni.

Amennyiben a fuvarozási szerződésből eredő igény érvényesítése előzetes eljárás lefolytatásától függ, a felszólítás az elévülést nem szakítja meg, de annak időtartama alatt az elévülés nyugszik. Valamennyi belföldi fuvarozási ágra előzetes eljárás lefolytatását írják elő a szabályzatok, kivéve ha a belföldi közúti árufuvarozásnál a fuvarozó magánszemély.

Bubla Margit

A fuvarozási szerződések jogforrásai Belföldi fuvarozás A vasúti árufuvarozási szerződésekről szóló 153/1996. (X. 15.) Korm. rendelet. [Az 1996. december 31-éig kötött fuvarozási szerződésekre a vasúti árufuvarozás szabályzatáról szóló, jelenleg már nem hatályos 208/1951. (XII. 9.) MT rendeletet (VÁSZ) kell alkalmazni.] A közúti árutovábbítási szerződésekről szóló 2/1981. (I. 31.) MT rendelet. A Hajózási Árufuvarozási Szabályzat közzétételéről szóló 1/1957. (IV. 20.) KpM rendelet. A légi személyszállítás szabályairól szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet, a légi árufuvarozásról szóló 26/1999. (II. 12.) Korm. rendelet [korábban a 22/1965. (XI. 14.) Korm. rendelet]. A szabályokat a következő sorrendben kell alkalmazni: a fuvarozási szerződés kikötései; a fuvarozási ág szerinti szabályzat előírásai; a Ptk.-nak a fuvarozásra vonatkozó szabályai (Ptk. XLI. fejezet); a kötelmi jog általános szabályai; polgári jogi alapelvek. Nemzetközi fuvarozás Az 1986. évi 2. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, Bernben 1980. május 9. napján kelt nemzetközi vasúti fuvarozási egyezmény (COTIF). Az egyezmény A) függelékét képezi a nemzetközi vasúti személy- és poggyászfuvarozási egyezmény (CIV), míg a B) függelékében található a nemzetközi vasúti árufuvarozási egyezmény (CIM). Az egyezményt módosította a Bernben 1990. december 20-án kelt jegyzőkönyv, amelyet a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelettel hirdettek ki. A jogszabály 1998. július 1-jén lépett hatályba, a módosító rendelkezéseket azonban már 1996. október 1-jétől kell alkalmazni. Az SZMGSZ-megállapodás a magyar és a FÁK országainak vasútjai között. A szabályzat jogszabályi szinten nincs kihirdetve, a bírói gyakorlat ezt a megállapodást általános szerződési feltételeknek minősíti (Ptk. 209. §-a). Az 1971. évi 3. tvr.-rel kihirdetett, a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló, Genfben 1956. május 19-én kelt nemzetközi egyezmény (CMR). A nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó, Varsóban 1929. október 12-én aláírt nemzetközi egyezmény (VE), kihirdetve az 1936. évi XXVII. törvénnyel (módosította az 1964. évi 19. tvr.). A hajóselismervényekre vonatkozó Brüsszeli Egyezmény (BrE), amelyet az 1931. évi VI. törvénnyel hirdettek ki. A kézipoggyászra és az útipoggyászra vonatkozó jogszabályok A kézipoggyász és útipoggyász fuvarozása hajón: 10/1971. (XII. 16.) KpM rendelet. A kézipoggyász és útipoggyász fuvarozása vasúton: 10/1997. (I. 28.) Korm. rendelet 10. §-a, 15-18. §-ai, valamint 22-23. §-ai. Az útipoggyász fuvarozásának díja vasúton: 28/1996. (XII. 20.) KHVM rendelet 5. §-a és 2. számú melléklete. Az útipoggyász fuvarozásának díja autóbuszon: 39/1999. (XII. 20.) KHVM rendelet 4. §-a és 2. számú melléklete. A nemzetközi vasúti személy- és poggyászfuvarozás: a COTIF A) függelékét képező CIV. Díjszabások A közúti árufuvarozás szabad áras tevékenység, míg a többi fuvarozási ágban díjszabások érvényesülnek. A díjszabásokat is ki kell hirdetni, nyilvánosságra kell hozni. A szabályok alkalmazási sorrendje A szabályokat a következő sorrendben kell alkalmazni: a fuvarozási szerződés kikötései; a fuvarozási ág szerinti nemzetközi egyezmény; a fuvarozási ág szerinti belföldi szabályzat; a Ptk.-nak a fuvarozásra vonatkozó szabályai (Ptk. XLI. fejezet); a kötelmi jog általános szabályai; polgári jogi alapelvek.