Bevásárlóközpontok: még tart a lendület

 

Az óriás bevásárlóközpontokat – miként mindenütt a világon – Magyarországon is sokan szeretik, de legalább annyian utálják, elkerülik. Hány bevásárlóközpontot bír el a magyar piac, a csaknem 100 működő center mellett kell-e további 50-et építeni? A mallok képviselői szerint a válasz egyértelmű: amíg egyetlen központ sem kényszerül bezárni, senki sem állíthatja, hogy sok van belőlük. Egy-egy új központ tervezésekor azonban gyakran összecsapnak a pártolók az ellenzőkkel, akik vallják: az épületmonstrumok fölemésztik a zöldterületet, erősen nő az autóforgalom, szennyezetté válik a levegő, eltűnik a hagyományos, vonzó városkép. Gyakran vádolják a "fogyasztás templomait" azzal is, hogy tönkreteszik a kiskereskedőket.

 

Sokunknak van ma már – a fogorvos, fodrász, autószerelő, utazási iroda mellett – "saját" bevásárló- és szórakoztató-központja, ahová rendszeresen visszatérünk. A hétköznapi vásárló – és olykor a szakirodalom is – gyakran bevásárlóközpontnak mondja a hipermarketeket, pedig azok nagy alapterületen sokféle árut kínálnak, a mallokban viszont több tulajdonos sokféle különálló üzlete sorakozik egymás mellett, s számos szolgáltató-, illetve szórakoztatóegység is a várja a látogatókat, vagyis egy házon belül szinte minden elintézhető. A Magyar Bevásárlóközpontok Szövetségének definíciója szerint a bevásárlóközpont 5000 négyzetmétert meghaladó, legalább 10 üzletet koncentráló kereskedelmi egység, amely állhat hipermarketből, vagy szupermarketből és kisebb boltokból, illetve nagyobb alapterületű szakáruházakból és kisebb üzletekből is. A kereskedők általában bérleti szerződést kötve árusíthatnak, szolgáltathatnak.

Amerikától Besztercebányáig

A világ első bevásárlóközpontja az Amerikai Egyesült Államokban épült. Az l920-as években a városközpontokban koncentrálódó forgalom mind több kellemetlenséget és kényelmetlenséget okozott a vásárlóknak és a kereskedőknek, ezért a boltosok a zsúfolt belvárosi negyedekből fokozatosan áttelepültek a több helyet, nyugalmat, jó parkolót kínáló periferiális városrészekbe. A város szívéből a külterületre telepített első bevásárlóközpontot J. C. Nichols 1922-ben, Kansas Cityben nyitotta meg Country Club Plaza néven. (A szakmatörténészek azonban nem ezt, hanem az 1931-ben Dallasban létesített Highland Park Shopping Village-t tekintik az első klasszikus centernek, ám a mai mallok igazi elődjének az 1956-ban Minneapolisban átadott Southdale Centert tartják.) Az Egyesült Államokban 1965-ben már csaknem 400, 40 000 négyzetméternél nagyobb bevásárlóközpont működött, 1990-re számuk 2500-ra gyarapodott.

Európa első bevásárlóközpontja 1955-ben a svédországi Luleában – néhány kilométerre az Északi-sarkkörtől, a Balti-tenger partján – épült fel. A Shopping elnevezésű üzletházban – forradalmi újításként – mozi is helyet kapott. A megnyitásakor a városnak 17 000 lakosa volt, azóta a település jelentős – 70 000 lelkes – kereskedelmi központtá vált. A tervező, Ralph Erskine a "város a városban"-elvű megoldásaival, a sarkvidéki éghajlat zordságát oldó, melegséget sugárzó épületeivel azóta világhírű lett.

Magyarország első bevásárlóközpontjának az 1970-es évek elején megnyílt Skála Budapest Nagyáruház tekinthető, amely széles választékával és az árukínálat módjában is eltért a többitől. Valóban mall-léptékű viszont a bruttó 42 000 négyzetméteres Duna Plaza volt, amelyet 1996-ban – mintegy karácsonyi ajándékul – kapott a főváros. Egy hónappal később megnyílt a bruttó 56 000 (nettó 42 000) négyzetméteres Pólus Center, fél évvel azután pedig az Europark.

A Duna Plaza a Control Center Ltd. és a Transelektro Rt. 8,6 milliárd forintos, a Pólus Center a Gránit Pólus Rt. 9,5 milliárd forintos befektetéséből – rekordidő, mindössze tizenegy hónap alatt – épült fel. Az ország városaiban azóta sorra nyílnak az üzletközpontok. Az előrejelzések szerint ez év végén Budapesten (1 400 000 négyzetméteren) 47, vidéken (750 000 négyzetméteren) 43 központ várja majd a látogatókat. A befektetők, ingatlanfejlesztők hazánkból kiindulva, vagyis magyarországi hídfőállással próbálják meghódítani a többi kelet-közép-európai országot. A Plaza Centers például Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Horvátországban, Romániában is létesít bevásárlóközpontokat. A TriGránit – a TrizecHahn és a Gránit Pólus fúziójából létrejött cégcsoport – fejlesztésében, részben magyar tőkéből épült fel a tavaly novemberben megnyitott Pólus Center Bratislava, amelynek 38 000 négyzetméterén nyolc vetítőtermes multiplex mozi is helyet kapott. A TriGránit – összesen 500 millió dollár befektetésével – újabb központot építene Kassán és Besztercebányán.

Bevásárlóközpontok vidéken (1996-2000)
	1996 előtt	1997	1998	1999	2000*	Összesen
Megépített alapterület (m2)	25 500	0	165 000	149 000	405 000	744 500
Központok száma	2	0	9	11	21	43

Még nem telített a piac

A zöldmezős vagy a történelmi városrészekben sok-sok milliárd forintos befektetéssel felépült üzletházak gazdasági, szociológiai, pszichológiai, környezetvédelmi, építészeti hatásairól mind több tanulmány készül. Egy-egy új központ tervezésekor gyakran összecsapnak az ellenzők és a pártolók. Az épületmonstrumok "fogyasztják" a zöldterületet, erősen megnövelik az autóforgalmat, tehát szennyezettebbé válik a levegő, a belső városrészekben megváltozik – olykor eltűnik – a hagyományos, vonzónak tartott városkép – mondják az ellenzők. Ugyanakkor az örökös forráshiánnyal küszködő önkormányzatok általában könnyű szívvel kínálják fel hasznosítható területeiket, hiszen így tetemes bevételhez jutnak, sőt jelentős infrastruktúra-fejlesztésre és új munkahelyekre számíthatnak.

Hány bevásárlóközpontot bír el a magyar piac, a csaknem 100 működő center után kell-e további 50-et felépíteni? Horváth Zsuzsanna, a Magyar Bevásárlóközpontok Szövetségének (MBSZ) főtitkára szerint amíg egyetlen központ sem kényszerül bezárni, senki sem állíthatja, hogy sok van belőlük. Márpedig erre még nem volt példa. Ha valamelyik mégis deficitessé válna, azt sem bezárnák, hanem átalakítanák, mondjuk szakáruházzá. Erre van is példa: a kecskeméti Pólus Róna Bevásárló- és Szórakoztató-központ vonzereje a kritikus szint alá csökkent, ezért – részleges átalakítással – létrehoznak benne egy hipermarketet.

Balla Erna, a budapesti Campona Bevásárló- és Szórakoztató-központ ügyvezető igazgatója szerint a népességre vetített bevásárlóközpont-, illetve eladótér-négyzetméterben csupán megközelítettük a nyugati átlagot, viszont vásárlóerőben még messze állunk tőlük. Egyfelől tehát nem telített a piac, másfelől azonban nagyon kicsi a "torta", amin ráadásul sokan próbálnak osztozni. A magyar fogyasztási struktúra ma még eltér a tengerentúli, illetve nyugati országokétól. Minél alacsonyabb ugyanis egy államban a GDP, minél szegényebb a lakosság, jövedelmének annál nagyobb hányadát költi élelmiszerekre. Nyugaton az úgynevezett átlagfogyasztó vásárlásainak 10 százaléka lakberendezési cikk, nálunk csak 1-2 százaléka, de egyéb tartós fogyasztási cikkekre is hasonlóan kevés jut.

Budapesti bevásárlóközpont-beruházások (1996-2000)
	1996 előtt	1997	1998	1999	2000*	Összesen
Megépített alapterület (m2)	283 400	88 000	176 000	156 000	667 000	1 370 000
Központok száma	7	5	9	4	22	47
* Elkezdett, de 2001-ben elkészülő beruházásokkal együtt

Lemorzsolódók és nyertesek

Gyakran vádolják az üzletközpontokat azzal, hogy tönkreteszik a kiskereskedőket. A bevásárlóközpont-szakemberek szerint e létesítmények célja ennek éppen az ellenkezője: jó infrastruktúrájú, kiemelt, forgalmas helyen lévő üzlethelyiségek bérbeadásával a kis- és közepes vállalkozásoknak segítenek. Felmérések igazolják, hogy a bevásárlóközpontok a környékükön lévő kis üzletek forgalmát is emelik. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a világmárkákat árusító boltok lassan megfojtják a régimódi üzleteket. Balla Erna állítja: a kiskereskedők sikere vagy bukása alapvetően nem a bevásárlóközpontokon múlik, hanem a nemzetközi divattrendeken; nálunk is rugalmasnak kell lenniük a kiskereskedőknek, ha időben átállnak például valamelyik neves márka árusítására, képesek lesznek talpon maradni.

Horváth Zsuzsanna szerint az üzletközpontokban profiltisztítás várható. Az elmúlt években az üzletházakban sok olyan kereskedő is bérelt üzletet, akinek volt ugyan elegendő tőkéje, ám hiányzott, hiányzik a szakképzettsége, a tapasztalata. Ők lassan lemorzsolódnak. Folyamatosan jönnek Magyarországra különféle, tőkeerős, profi nemzetközi kereskedelmi láncok is. A verseny nyertesei azok lesznek, akiknek az EU-csatlakozás előtt sikerül megszilárdítaniuk a pozíciójukat, mert a sorompó felhúzása után a bevásárlóközpontokat is el fogják özönleni az Európai Unióból érkező cégek. A magyar kereskedőknek a szakértelem javítására, a szolgáltatás minőségére és az árszínvonalra kell koncentrálniuk – ad tanácsot a főtitkár.

A szakmai szövetség adatai azt mutatják, hogy a centerekben kínált divatáruk 40 százaléka hazai termék, a többi import, fordított ez az arány az élelmiszereknél, az üdítőitaloknál, a háztartási és vegyi áruknál. A termékpalettán a magyar elektronikai, híradás-technikai termékek, háztartási gépek részesedése egyelőre kisebb 40 százaléknál. Ez is változhat, mivel mind több multinacionális cég hoz létre magyarországi gyártó- vagy összeszerelő üzemet.

Balla Erna úgy tartja: két, egymással ellentétes tendencia érvényesül. Egyrészt határozottan erősödik a magyar beszállítói kör, másrészt egyre több külföldi, ismert márkaneveket viselő üzlet nyílik, amely importárukat forgalmaz. A hazai, hagyományos kisipari termékeket forgalmazó butikosok számára valóban napról napra nehezebb a megélhetés.

AZ ÁR UTÁN JÖN A MINŐSÉG A GfK Hungária Piackutató Intézet összehasonlító vizsgálatai alapján fogyasztói szokásaikat tekintve néhány EU-csatlakozásra váró ország két csoportba osztható. Az elsőbe Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország, a másodikba Bulgária, Románia és Ukrajna tartozik. Magyarországon a lakosok fizetésük 36 százalékát élelmiszerre költik. Ez az arány Nyugat-Európában kisebb, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy a magyarok többet esznek, hanem azt, hogy ennyit kell költeniük, ha jól akarnak lakni. A háztartások felszereltsége az első három országban körülbelül egyforma, egy kivételtől eltekintve: míg nálunk a családok 40 százaléka használ mikrohullámú sütőt, addig Lengyelországban csupán 12 százaléka, aminek feltehetően az eltérő főzési kultúra az oka. A 3,8 millió magyar háztartás 37 százaléka rendelkezik autóval (Nyugat-Európában átlagosan a családok 50, Németországban 90 százaléka). A kiadások után fennmaradó megtakarítás a régió minden országában egyaránt 7 százalékos. A magyaroknak csupán 24 százaléka veszi meg az áruktól függetlenül azokat a ruházati cikkeket, amelyek megtetszenek, a lakosok 76 százaléka vásárlás előtt több üzletben is tájékozódik az árakról. A ruházati cikkeket tekintve az ország egész területén az ár a legfontosabb szempont. A második helyen – 29 százalékkal – a minőség szerepel. A 15-19 évesek 43 százalékának fontosabb a termékek minősége, mint az ára. (Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy ez a korosztály nem aktív kereső, "megteheti", hogy elsődlegesen ne az árakat nézze.) A magyar és szlovák nők többsége a kis önkiszolgáló boltokat kedveli, a csehek kedvencei a szupermarketek, a lengyeleké pedig a régimódi, pultos, eladókkal működő kis boltok. A magyar lakosság egészét tekintve az élelmiszer-beszerzés legfőbb színterei az önkiszolgáló kisebb üzletek, második helyen a szupermarketek, harmadikon a diszkontok szerepelnek, a húszezernél nagyobb lélekszámú városokban azonban már a szupermarketek vezetnek. A kis boltokban leginkább pékárut, tejterméket, édességet és szénsavas üdítőitalokat vásárolnak. A hazai boltláncok közül a fő bevásárlóhely a Penny Market, a Coop-boltok és a Tesco. Az áruválasztékot a megkérdezettek az Auchannál, a Coránál és a Tescónál találták a legjobbnak. A lakosság kétharmada ismeri a kereskedelmi vállalatok prospektusait, egynegyede figyelembe is veszi az akciós ajánlatokat, a megkérdezettek fele azonban csak átfutja az üzletek újságait, azok nem befolyásolják, hogy hol mit fognak megvenni.

Nyitvatartási huzavona

A bevásárlóközpontok működését – többek között a nyitvatartási időt – egyéb jogszabály hiányában az 1971 óta érvényben lévő belkereskedelmi törvény alapján kell, illetve kellene szabályozni. Harminc évvel ezelőtt azonban a törvényalkotók legfeljebb hírből ismerhették a shopping centereket, így egyetlen passzus sem vonatkozik rájuk. Az ünnep- és a vasárnapi nyitva tartás kérdése megosztja a közvéleményt. Még a Katolikus Püspöki Konferencia is állást foglalt az ügyben, az Országgyűlésnek küldött levélben rögzítették, hogy Isten megszentelte a hetedik napot, az a pihenésé és a családé, tehát ekkor – a katolikus normák szerint – zárva kell tartaniuk a bevásárlóközpontoknak. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete, az OKSZ, az ÁFEOSZ és az MBSZ a nyitva tartás rendezése érdekében már 1998-ban megállapodást kötött, amit 2000-ben megújítottak. Ennek lényege: az MBSZ javasolja a tagjainak, hogy állami, nemzeti ünnepnapokon ne nyissanak ki.

A Magyar Bevásárlóközpontok Szövetsége a közelmúltban kerekasztal-tárgyalásokat kezdeményezett. A fórumon minden olyan szervezet képviseltette magát, amely a nyitva tartás kérdésében valamilyen szempontból érintett. A szövetség szerint a heti egy- vagy kétnapos kötelező zárva tartás hátrányokkal járna. A munkavállalók természetes és jogos igénye a heti szabad-, illetve pihenőnapok beiktatása, azonban arra is gondolniuk kell, ha csökken a nyitvatartási idő, a munkaadók kevesebb dolgozót alkalmaznak. Csökkenne a bér is, hiszen megszűnne a hétvégi pótlék. A munkavállalók érdekét az is védi, ha a szerződésükben szerepel: hetente két napon nem foghatók munkára. Az MBSZ azt is állítja: a hétvégi zárva tartás miatt csökkenni fognak az adóbevételek is, hiszen sok olyan hipermarket és bevásárlóközpont van, ahol vasárnap a legnagyobb a forgalom. (Egyes hipermarketekben vasárnaponként húszezren, némely központban harminc-negyvenezren is megfordulnak.) A szövetség igyekezett meggyőzni a politikusokat arról, hogy a vasárnapi kötelező zárva tartás azért sem jó, mert a bevásárlóközpontokban nemcsak kiskereskedelmi üzletek vannak, hanem szórakoztató- és szolgáltatólétesítmények is, amelyeket főként ilyenkor látogatnak.

Az észrevételeket írásos állásfoglalás keretében eljuttatták a résztvevőknek, illetve a parlamenti frakciók és bizottságok vezetőinek. A tárgyalásoknak egyelőre nincs eredménye. A heti hétnapos nyitva tartás ellenzői nehezen veszik tudomásul, hogy a magyar fogyasztói és vásárlási szokások is változnak, és rendeletekkel nem lehet a családokat közös ünneplésre bírni. A kereskedők és a szolgáltatók bíznak abban, hogy a törvényalkotókat nem politikai, hanem szakmai szempontok vezérlik majd, amikor a nyitva tartásról határoznak.

A bevásárlóközpontokban a tulajdonosok, üzemeltetők által meghatározott bérleti díj a piaci áraktól, a befektetett tőkétől, a várt megtérülési időtől függ. (A Camponában például havonta, négyzetméterenként 30-70 DM közötti a bérleti díj.) A bérlőket terhelik a ház közös részeinek üzemeltetési, fenntartási (fűtés, takarítás, biztonsági szolgálat) költsége és a marketingre fordított kiadások is. A kiskereskedők – a bérleti díj és a helyi piaci viszonyok figyelembevételével – maguk állapítják meg az áraikat.

Buda legnagyobb bevásárló- és szórakoztató-központja, a Campona 1999 októberében nyílt meg. A beruházó és tulajdonos a belga Compaigne Immobiliere de Belgique (Campona '99 Kft.). A center összalapterülete 60 000, eladótere 40 000 négyzetméter. A két szint 150 üzlete havonta 500 000 látogatót fogad.

A sikeres működés egyik alapfeltétele, hogy pontosan ismerjük a látogatói kör összetételét és annak változásait – mondja Balla Erna. A központ egyedülálló látványossága, az oceanárium a főváros és az ország különböző részeiből is vonz látogatókat, ám – a menedzsment önértékelése szerint – a ház a különleges állat- és növénykert nélkül is "megállna a lábán".

A Campona működését (ahogyan a többi bevásárlóközpontét is) a bérlőkkel kötött szerződés szabályozza, amelynek legfőbb pontjai a nyitva tartásra, az árubeszállításra, a közös területek használatára, az arculathoz való igazodásra vonatkoznak. A házszabályok megszegéséért még nem kellett szerződést bontani senkivel, az azonban előfordul, hogy egyik-másik bérlő nem tudja kifizetni a díjat, vagy azért nem utalja át azt, mert távozni készül, mivel tevékenysége nem sikeres; a bérlők, ha nem is sűrűn és tömegesen, de folyamatosan cserélődnek.

KORÁN JÖTT A VERSENY Jelenleg 36 egyetemi és főiskolai hallgató ír bevásárlóközpontokkal kapcsolatos szakdolgozatot. Mohos Miklós, a pécsi tudományegyetem végzős hallgatója az Emberi erőforrások alkalmazása a bevásárlóközpontokban, hipermarketekben című témát választotta. A centerekkel mindenképpen foglalkozni kell – mondja –, hiszen a magyarországi kereskedelem is mindinkább a bevásárlóközpontokban összpontosul, így azok a jövőben meghatározó színterei lesznek a megyéken, városokon belüli munkaerőmozgásoknak. A mallok egyfelől "tömörítik" a vállalkozókat és az alkalmazottakat, másfelől ezekben az üzlet-, illetve szolgáltatóházakban költik el az emberek jövedelmük jelentős részét. Mohos Miklós úgy véli, hogy ez a világjelenség Magyarországon kicsit korán jött: fél évtized alatt a hazai vállalkozások nem tudtak annyira megerősödni, hogy felvehessék a versenyt a külföldiekkel. Szerencsésebb lett volna, ha a megizmosodott magyar kereskedelmi réteg találkozik az erős konkurenciával.

Mallok építészszemmel

Kerényi József Kossuth-díjas építész, egyetemi tanár 1984-ben Chicagóban ismerkedett meg a bevásárlóközpontokkal, és úgy találta, hogy azok Amerikában tökéletesen a "helyükön vannak". Az Egyesült Államokban, ahol hiányzik az európai értelemben vett, kirakatos, bámészkodásra (is) hívogató utca, a bevásárlóközpontok a fedett térben az üzletek portáljával, az éttermekkel, a csobogókkal, a vándorzenészekkel egy európai utcarendszert imitáltak. Az emberek természetesen tódultak, hogy láthassák, élvezhessék a kisebbfajta csodákat, amelyek mellesleg építészszemmel sem voltak kifogásolhatók.

Kerényi József szerint az építészet lényegét Márai Sándor fogalmazta meg a legszebben, amikor a kassai dóm kapcsán ezt írta: "Az ember csak annyit ér, amennyire megérti a nagy jelképeket. Az ember csak akkor él, ha épít valamit. Legalább egy dómot, évszázadokra. Értsd meg!" Az újkor emberei nem – egykor egész közösségeket befogadó – dómokat építenek, hanem bevásárlóközpontokat és autópályákat, de ha belépnek egy dómba, ott ma is ugyanúgy megcsapja őket a történelem szele, mint az elődöket, érzik, hogy ott évszázadok élnek együtt. Ezzel szemben egy bevásárlóközpont inkább termelőeszköz, mint építészeti alkotás. Egy, a külvilágtól falakkal elzárt térben díszletek vannak, minden egyes üzlet külön színpad, amelyen mutogatni és eladni kívánják a portékákat. Ha belépünk egy ilyen épületbe, a teret üresnek érezzük, magunkat pedig úgy, mintha mi is egy óriási reklám részei lennénk. Az építész szerint a központok azt jelképezik, hogy "vásárolunk, tehát vagyunk". Az önkifejezés eszköze lassan már nem a munka lesz, hanem az üzletközpontok tárgyi és szellemi, szórakoztató szolgáltatásainak megvásárlása és az azokhoz kapcsolódó világszokások átvétele. Fiatalok tömegei élik az életüket a bevásárlóközpontokban, országoktól függetlenül szinte egyformán.

Az elmúlt tíz év hazai építkezéseiből kimaradtak a városvédelem szempontjai. A bevásárlóközpontok létesítésével lassan eltűnnek a hagyományos utcák több évtizedes, évszázados múltú üzleteikkel, vendéglőikkel. (A budapesti krisztinavárosi Zöldfa étterem épületében például az 1700-as évektől kezdve mindig vendéglátóhely volt, nem véletlenül, hiszen egy városban sosem véletlenszerűen gyökeresednek meg a vendéglők éppen azon a ponton, ahol vannak. Most a Zöldfa helyén bank épül.) Elpusztulnak a történelmi városrészek, ami nemcsak azért baj, mert jóvátehetetlen a kár s elvágjuk a gyökereinket, hanem azért is, mert így azok is a bevásárlóközpontokban kényszerülnek vásárolni, filmet nézni, vacsorázni, szökőkutat "csodálni", akik egyébként nem szeretnének odamenni. Nálunk még tart a "bevásárlóközpont-láz", azonban Nyugat-Európában, sőt Amerikában is múlófélben van, rengeteg civil szervezet tiltakozik a központok ellen, és megkezdték a hagyományos utca szerepének felértékelését, illetve a globalizáció ellenében a saját kultúrájuk védelmét.

Bolttípusok részesedése a napi fogyasztási cikkek forgalmából (százalék)
Bolttípus	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001
Áruház	5	4	–	–	–	–	–
Hipermarket	–	–	1	4	8	10	16
Szupermarket	17	18	20	17	16	16	15
Diszkontlánc	17	16	15	19	18	16	16
C+C áruház	–	–	4	6	7	6	5
Önálló kis bolt	42	37	35	32	31	31	31
Önálló kis diszkont	–	8	11	10	8	6	4
Piac, utcai árus	5	4	3	3	3	1	1
Egyéb	14	13	11	9	9	14	12
Forrás: GfK Piackutató Intézet

Hogy Kerényi József mit ért itt és most kultúrán, azt szemléletesen érzékelteti: Ha betérünk egy menedékházba, ott plédet találunk az ágyon, bekészítették nekünk a tüzelőt, víz van a kancsóban. Begyújtunk, megmelegszünk, kialusszuk magunkat, majd mielőtt elhagynánk a házat, mi is megvetjük az ágyat, bekészítjük a tűzifát, és friss vizet töltünk az utánunk jövőnek. Ha így cselekszünk, kulturáltak vagyunk. A jelenkor civilizációja azonban más: alszunk az ágyban, elhasználjuk a tüzelőt, elfogyasztjuk a vizet, majd mintha mi sem történt volna, távozunk. Nem érdekel bennünket, hogy mit pusztítunk el, a problémákat majd megoldják az utódaink.

Az építészek, városfejlesztők feladata megőrizni a nemzeti kultúra értékeit, és olyan újat alkotni, amely az adott országra, településre jellemző. De – mint minden – az építészet, a városfejlesztés is eladó. Az elmúlt évtizedben régiónk országai egymást túlkiabálva harsogták a világ befektetőinek: "Mi vagyunk a legjobbak, ide gyertek!" A politikusok és a menedzserek mint termelési folyamatot valósítják meg a városépítést. A befektetőket természetesen csak az érdekli, hogy minél előbb megtérüljön és hasznot hozzon az általuk finanszírozott létesítmény. A tervezéskor az idő vált a legfontosabb tényezővé, gyorsan kell "alkotni", márpedig rövid idő alatt nem lehet alaposan átgondolt építészeti tervet készíteni. A gyakran megadott egy-két hét alatt csak gegekre, felkiáltójel- és plakátszerű ötletekre futja. Szomorú tény, hogy a pályázatokon ilyen "művek" hívják fel magukra a figyelmet, és nyernek.

Az ember sejtrendszere élete során többször kicserélődik, mégsem beszélhetünk új emberről, mert az újonnan létrejött sejtek őrzik a régiek tudását, emlékezetét. A városfejlesztésnek is így kell működnie: feleslegesen ne romboljon, amikor pedig újat hoz létre, azt a régi, jól bevált módon, ne pedig "testidegen" épületekkel, módszerekkel tegye.

A VILÁGSZERVEZET ÉS A MAGYAR TAGOZAT A Nemzetközi Bevásárlóközpont Tanács (ICSC) a világ bevásárlóközpont-iparát átfogó intézmény. Az Egyesült Államokban, Kanadában és több mint 75 országban tevékenykedő 38 000 tagja közé központtulajdonosok, beruházók, üzemeltetők, marketingspecialisták, befektetők, bérbe adó ügynökségek, kereskedők, kormányzati szervek tisztségviselői és a központokkal foglalkozó kutatók tartoznak. Tanfolyamokkal, vitafórumokkal, távoktatási programokkal, szakmai utakkal, magazinokkal, faxújsággal, kézikönyvekkel, kiadványokkal, számítógépes adatbankkal segíti a szakmát. Évente több alkalommal nemzetközi, regionális, illetve országos szakkiállítást és -vásárt, konferenciát, kongresszust szerveznek, kutatómunkát, adatgyűjtést, elemzést végeznek, továbbá egyeztetési tárgyalásokat folytatnak a kormányzati szervekkel, és részt vesznek a törvények előkészítésében. A Magyar Bevásárlóközpontok Szövetsége az ICSC tagozataként – 16 alapító taggal – 1999. április 29-én alakult meg. Közép-Kelet-Európában a magyar szövetség az egyetlen, igaz, másutt nem is volt indokolt hasonló szervezetet szervezni. (A 100 lakosra jutó 18 négyzetméternyi bevásárlóközpont-alapterülettel hazánk jóval túlszárnyalja a környező országokat.) A bevásárlóközpontok irányítása, működtetése ma már Magyarországon is tanulható, önálló szakma. A honi szövetség évente egyszer egyhetes szemináriumot tart, amelyre minden tag küldhet résztvevőket. Az oktatók a legkiválóbb amerikai, nyugat-európai és magyar szakemberek.