Ha Ausztriában manapság azt mondják, határrégió, a gondolattársítás hozzá: olcsó munkaerő. Nem mintha a hosszú határral rendelkező Ausztria csak "veszélyes" övezetekkel érintkezne, de az EU-tagországokkal közös szakaszon nincs sorompó és őrbódé – szabad az átjárás. Más a helyzet azonban a schengeni határokkal.
Jócskán kijutott nyugati szomszédunknak az EU-határból: pontosan 1260 kilométer hosszan érintkezik a tagságra még csak áhítozó országokkal. A zöldmezőt ezen a szakaszon több mint tíz éve nemcsak az arra hivatott vámőrség és csendőrség pásztázza, hanem a segítséget nyújtó katonaság is. Évről évre jobb eredménnyel: 2000-ben már több mint 45 ezer illegális bevándorlót fogtak el, 1998-ban csak 19 600-at. Ők részben azért okoznak fejfájást az osztrák hatóságoknak, mert bűnözéssel "kereshetik" kenyerüket, ám igazi páni félelmet az illegális munkavállalás, a munkaerőpiac elözönlése okozott.
Ez utóbbitól persze a határátkelőkön szabályos útlevéllel beérkező kelet-európaiak esetében is veszélyeztetve érzik magukat az osztrákok, akikben még ma is kelthetők indulatok a lehetőség felemlegetésével. Pedig manapság legalább ennyi szó esik arról, hogy az osztrák munkaerőpiac kivérzett, egyes területeit már ma is súlyosan gátolja a munkaerőhiány, általában véve pedig legkésőbb 2010 tájára a gazdaság fejlődését akadályozhatja a nem utolsósorban a rossz demográfiai helyzetnek "köszönhető" jelenség.
A nyitás nyertesei
Az Európai Unió bővítésének témakörét nem túl nehéz a munkaerőpiacot fenyegető veszélyekre szűkíteni – van ehhez elég muníció, elsősorban érzelmi töltésű, s mindig akad olyan politikai erő, amelyik szívesen játszik az emberek félelmével. Tapasztalatokat azonban arról, valójában mennyire reális ez az aggodalom, elsősorban a már említett 1260 kilométeres határszakasz körzetében élők szerezhettek, s az itteni tények nem igazolják a "huhogókat".
Bár kevesebb szó esik a határnyitás pozitívumairól, ma már szóhoz jutnak azok is, akik adatokkal támasztják alá a félelmek indokolatlanságát. Például olyan tényekkel, amelyek szerint éppen a határvidékek a nyitás egyértelmű nyertesei. A gazdasági tanulmányok tanúsága szerint a Csehországgal, Szlovákiával, Magyarországgal és Szlovéniával határos 22 kerületben 1989-99 között magasabb volt a foglalkoztatottság növekedése az országos átlagánál, nem egy esetben sokszorosan meghaladva azt. Míg az osztrák foglalkoztatási gyarapodás a kilencvenes évek átlagában 8,1 százalék volt, addig Burgenlandban a növekedés átlagosan 24,6 százalékot tett ki. Kiugró a stájerországi Radkersburg kerület 83 százalékos növekedési aránya, de Felső- és Alsó-Ausztriában is egyaránt pozitív a kép. Az elméletükhöz mindenáron ragaszkodók állítása, miszerint e gyarapodás ára a külföldiek beáramlása lett volna, nem igazolható statisztikával. Kiderül ugyanis, hogy a legtöbb külföldit foglalkoztató területeken a legkisebb a munkanélküliségi ráta – vagyis nyilvánvaló, hogy nem a hazaiak elől vették el a munkát, hanem ott az átlagnál több új munkahely létesült.
Másrészt a statisztikai adatok összevetéséből kiderül, hogy a határvidékek többségén a bruttó jövedelem is az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedett. Mindössze két olyan kerület van, ahol a jövedelem jelentősen visszaesett: Gänserndorf és Neusiedl.
Ezek a statisztikák lassan behatolnak a köztudatba: egy nemrégiben közzétett felmérés szerint első ízben a határrégiókban élők többsége is támogatja a keleti bővítést. Az alsó-ausztriai statisztika szerint az ezer megkérdezett 55 százaléka helyesli a szomszéd országok felvételét – két éve e kérdésre még a többség elutasító választ adott.
Kilencven perc
Érdemes közelebbről megvizsgálni azokat a populizmusra hajló osztrák politikusok – és szakszervezeti vezetők – szónoklataiban újabban felemlegetett aggályokat, amelyek szerint elsősorban az ingázók esetében kell résen lenni. Az Osztrák Területrendezési Intézet (Österreichisches Institut für Raumplanung, ÖIR) nemrégiben elemezte, hogy az egyes osztrák határrégiókban mekkora ingázóhullámok várhatók a csatlakozásra kijelölt országokból. A szakemberek azt vizsgálták, a határterületek mely pontjai érhetők el maximum 90 perces utazással a csehországi, szlovákiai, magyarországi, szlovéniai sűrűn lakott vidékekről – a feltételezések szerint legfeljebb ennyi viselhető el a naponta ingázók számára. A hetenként ingázókat ugyanis már sújtják azok a hátrányok, amelyek miatt nem érdemes átjárni a magasabb bért fizető osztrák munkahelyre – az ottani árak, a magasabb szállás- és étkezési költségek lenullázzák a bérkülönbséget. Az ilyen szempontok alapján készült tanulmányból – és térképből – egyértelműen a legérintettebb a Bécs-Pozsony-Sopron háromszög, mert nemcsak a három nagyváros, hanem sok kisebb városközpont is megfelel a másfél órán belüli elérhetőség kritériumának.
Pozsonyból nemcsak Bécs, hanem Alsó-Ausztria keleti része és Burgenland északi területe is megközelíthető a Mistelbach-Mödling-Eisenstadt ívben. Pozsonyban és környékén jelenleg félmillió a foglalkoztatottak száma, s mivel a szlovák főváros maga is dinamikusan fejlődőnek számít, szintén vonzza a környékről a munkaerőt. Az egy főre jutó – és a vásárlóerő alapján számolt – bérszint itt lényegesen magasabb, mint a szlovák átlag.
Ami Sopront illeti, innen is nagyszerűen megközelíthető nemcsak Bécs, hanem Alsó-Ausztria – Bécsújhellyel egyetemben – és Burgenland északi, valamint középső része. Ugyanakkor a tanulmány készítői megjegyzik, hogy a 60 ezer lakosú Sopron az egyik legdinamikusabban fejlődő magyarországi régió része, ahol a foglalkoztatottak száma eléri a 110 ezret. Az ellenpólus a közeli Győr, amely szintén vonzza a munkaerőt, az innen esetleg ingázók számára azonban Ausztria már túl messze van.
A harmadik jelentős tengely a Maribor-Graz-Dél-Stájerország ív, igaz, itt inkább csak a fő közlekedési vonal menti települések és központok jöhetnek szóba, a távolabbiak elérhetősége nem olyan jó. Más területek, például a cseh-, alsó- és felső-ausztriai határrégió aligha számottevő az ingázóforgalom szempontjából, mert a nagyobb cseh csomópontokból nemigen érhető el másfél óra alatt jelentősebb osztrák ipari központ. Így CĄeské Budejovicéből nem lehet 90 perc alatt Linzbe érni, s Brnóból is legfeljebb a Weinviertel – kevés munkalehetőséget ígérő – északi része közelíthető meg viszonylag fáradságmentesen. Bár a magyar-burgenlandi határ mentén Szombathely még számításba jöhet, ám a határ túloldalán, az osztrák régióban – Dél- és Közép-Burgenlandban, illetve Kelet-Stájerországban – nemigen van olyan település, amely különösebb vonzerővel bírna. Karintiát egyáltalán nem fenyegeti "veszély": a szlovéniai Kranj és környéke lakói elérnek ugyan több települést, ám Ljubljanából már nem érdemes naponta útra kelni.
| KVÓTÁK A politika és a gazdaság közötti meccsben mintha az előbbi – engedve a félelmeknek – kerekedett volna felül: bár a külföldi szakembereknek kiadható engedélyek számát növelték, ám az eredeti kvótán belül. Így az idén se érkezhet több új külföldi az országba, mint 8518, de a kulcsfontosságú munkaerő kategóriája 1010-ről 1613-ra nő (mert kiegészül a "különleges szakértőkkel", például informatikusokkal). A különbséget a koszovói menekülteknek eddig fenntartott 518 hely ez évi törlésével és a többi munkavállaló számának – 1000-ről 815-re történő – csökkentésével gazdálkodják ki. Családegyesítés címén a már Ausztriában élő és dolgozó külföldiek az idén a tavalyi 5000 helyett 5490-en utazhatnak Ausztriába, s nekik bizonyos munkavállalási könnyítéssel egyszerűbb lesz állást találniuk. Emellett külön nyolcezres kvóta van az idénymunkások számára, és 7000 engedély adható ki az aratást segítőknek. |
Kampányok, javaslatok
A tények egyre sebesebb terjedése miatt a határrégiókat fenyegető ingázóinvázió lassan visszaszorul a kocsmai témák közé. Ebben a felmérések népszerűsítésén túl nagy szerepe van az EU-bővítés néhány igazi hívének, például Erhard Busek egykori alkancellárnak, aki az FPÖ minden támadása ellenére ma is betölti a kormány bővítési biztosának szerepét – igaz, kissé korlátozottabb hatáskörrel, mint ahogy azt az őt megbízó Schüssel kancellár eredetileg gondolta.
Busek elsőrendű fontosságot tulajdonít a regionálpolitikai együttműködésnek a határövezetben, mégpedig nemcsak a határon átnyúló konkrét projektek tekintetében – amelyeket az érintett régiók mellesleg kisebb hírveréssel folyamatosan megvalósítanak –, hanem információs értelemben is. Busek nyitott kapukat dönget, hiszen hamarosan indul a kormány tájékoztatási kampánya, amely 30 millió schillinges – részben az EU által biztosított – költségvetéssel az euró bevezetését megelőző kampányhoz hasonlóan központi irányítású lesz. Benita Ferrero-Waldner külügyminiszter bejelentése szerint a kancellári hivatalban létesítendő koordinációs iroda (Österreich Plattform) felkészül a legkényesebb kérdésekre is, s nem vitás, hogy ezek közül sok érinti majd a határ menti régiók jövőjének alakulását. Ugyanezen kampány másik pillére a Magyarországgal, Csehországgal, Szlovákiával, Szlovéniával és Lengyelországgal már korábban elhatározott stratégiai partnerség, amelynek részleteit a június 6-ára tervezett regionális konferencián rögzítik.
A határ menti régiókra vonatkozó kényes kérdések között mindamellett nem csak az ingázók számának alakulása szerepel majd, s az, hogyan néz ki a gyakorlatban a munkaerőpiac liberalizálásának hétéves átmeneti időszakára tett, immár Ausztria által is támogatott német javaslat. Ehhez az osztrák gazdasági miniszter máris megkezdte a kétoldalú kiegészítő megállapodások megkötését. Az elsők egyike volt a Matolcsy György gazdasági miniszterrel nemrégiben aláírt egyezmény, amely a magyar ingázóknak kiadható engedélyek számát az eddigi 900-ról 1200-ra emelte. Egyidejűleg 400-ról 600-ra emelkedik az Ausztriában szakmai gyakorlatot – maximum 18 hónapra szóló munkavállalási engedéllyel – folytatható fiatalok keretszáma. (Ezt a keretet eddig sem használták ki, pedig az osztrák munkaerő-piaci szolgálat, az AMS szívesen enyhíti e forrásból a hozzá forduló cégek munkaerőhiányát.)
Áhított támogatások
Az EU bővítése a határ menti munkaerő-áramláson túl más vonatkozásban is befolyásolhatja az osztrák régiók helyzetét, s ez máris sok fejtörést okoz például Burgenlandban. A jelenleg 1-es célövezet kategóriájába sorolt tartomány hatalmas infrastrukturális fejlesztéseket valósított meg a szabályok szerint kapott támogatási milliárdokból, igaz, ezt saját erővel is ki kellett egészíteni. A hazai összegek előteremtése – a brüsszeli pénzek megtartásának vágyától ösztönözve – eddig sikerült a tartományi vezetésnek. Ha azonban az EU kibővül, a 27 tag GDP-jének átlaga 18 százalékkal csökken. Márpedig az 1-es célövezetbe sorolás feltétele az, hogy az illető régió egy főre jutó GDP-je ne érje el az EU-átlag 75 százalékát. E feltételt ma Burgenland – még az elmúlt évek fejlődését beszámítva is – könnyedén teljesíti, nem beszélve Spanyolországról, amelynek egésze – Baszkföld és Katalónia kivételével – ugyancsak 1-es célövezet. Az említett területek vesztessé válnak majd, akárcsak Portugália, Dél-Olaszország, Korzika és Írország – ezek mindegyikében jókora régiók vannak a mostani átlag alatt, ám a fölé kerülnek, ha a "léc" 18 százalékkal alacsonyabbra kerül.
Mindebből logikusan következik, hogy ha marad az eddigi besorolási rendszer, akkor az új tagországok fogják elvinni a támogatás nagy részét. A rendszer átalakításra szorul – mondják az érintettek, s a teljesítendő szint módosításán túl azt is el tudják képzelni, hogy nem egységesen, hanem a régi és új tagokra eltérően állapítanák meg a feltételeket. Egyidejűleg azonban megindult a lobbi a határrégiók új támogatási rendszerének kidolgozásáért: az Európai Beruházási Bankot már sikerült meggyőzni. A pénzintézet lát fantáziát a dologban, s ezért kész ötven százalékban viselni a költségeket. Ez azonban nem elég: a másik ötven százalékot és a koncepciót a Bizottságnak kell felmutatnia.
| Bevándorlási keretszámok 2001-ben (fő/év) | ||
|---|---|---|
|
Tartomány |
Terv |
Különbség 2000-hez képest |
|
Bécs |
3410 |
+410 |
|
Alsó-Ausztria |
1965 |
+215 |
|
Felső-Ausztria |
1430 |
+435 |
|
Stájerország |
980 |
+200 |
|
Tirol |
555 |
+80 |
|
Salzburg |
465 |
+135 |
|
Vorarlberg |
330 |
– |
|
Burgenland |
248 |
–32 |
|
Karintia |
200 |
+140 |
|
Összesen |
9583 |
+1583 |