Növekvő és zsugorodó vállalkozások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. május 1.) vegye figyelembe!

A többség megáll a fejlődésben

Megjelent a Cégvezetés (archív) 37. számában (2001. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Vajon az elmúlt évek során a vállalkozások milyen csoportjai voltak képesek bekapcsolódni a kibontakozó konjunktúrába, és melyeket fenyegeti a leszakadás réme? Létezik-e, és mekkora a hazai vállalkozásoknak az a köre, amely tartósan növekszik? A mikro- és kisvállalkozások milyen helyet foglalnak el közöttük? Általában a növekvő vállalkozások milyen területi és ágazati sajátosságokkal rendelkeznek? Nő, vagy csökken a különbség a hazai és külföldi tulajdonú vállalkozások között? Ezekre a kérdésekre kísérel meg válaszolni cikkünk szerzője.

 

A cégek száma szüntelenül változik. Vállalkozásokat alapítanak, átalakítanak, megszüntetnek különféle célokból és okokból, ami a gazdálkodással együtt járó, természetes folyamat. Ebben a cikkben azonban a vállalkozói szféra növekedését úgy vesszük szemügyre, hogy kiküszöböljük a vállalkozások számának változásaiból adódó hatásokat. Csak azokat a vállalkozásokat hagytuk meg az adatbázisunkban, amelyek 1996-99 között minden évben nyújtottak be adóbevallást, vagyis a vizsgált periódus egészében léteztek, jelen voltak az üzleti szférában. Vagyis kihagytuk azokat, amelyek 1996-99 között megszűntek, illetve 1996 után jöttek létre. Ezzel javítottuk a sokaság minőségét, hiszen nyilvánvalóan az újonnan alapított vállalkozások a kezdők szokásos gazdasági nehézségeivel küszködnek, és valószínű az is, hogy a megszűnt vállalkozások többsége gazdasági nehézségei miatt fejezte be tevékenységét. Persze lehetnek kivételek, de vélhetően ezzel a módszerrel javítjuk az összehasonlítás pontosságát.

A társaságiadó-bevallások feldolgozása során a kettős könyvvitelt vezető vállalkozásokat tulajdonosonként öt kategóriába soroltuk: állami, belföldi magán, belföldi társasági, külföldi és egyéb tulajdonú vállalkozások. A vállalkozásokat a legnagyobb tulajdonos alapján soroltuk be egy-egy kategóriába, de a besorolás független attól, hogy a tulajdoni hányad eléri-e az 50 százalékot, vagy sem. A vállalkozások méret szerinti definíciójában azokat a létszámhatárokat alkalmazzuk, amelyeket a kis- és közepes vállalkozásokról szóló törvény határoz meg.

Az 1996-os adóévre 105 720, 1999-re 131 764 kettős könyvvitelű vállalkozás nyújtott be bevallást. Közülük 78 160 működött mind a négy évben. Az elemzésbe bevont társaságok a teljes vállalkozói szféra alkalmazottainak 86, saját tőkéjének 77, bruttó hozzáadott értékének 91 és árbevételének 88 százalékát képviselik. Tehát minden tekintetben túlnyomó részét.

A három mutató - az alkalmazottak, a saját tőke és a GDP megoszlása méretkategóriák szerint - teljesen statikus, szinte változatlan állapotot rögzít. A részesedések arányai látszólag csak alig, vagy egyáltalán nem változtak a három év alatt. Valójában azonban óriási mértékű átrendeződés történt. Sajnos, legtöbbször nincs mód a csoportosított adatok mögé nézni, és a vállalkozói szféra egészét jellemző számok évenkénti változása mögött meghúzódó különböző jellegű, különböző irányú és egymás hatását kiegyenlítő változásokat figyelembe venni. Például a vállalkozások összes bruttó hozzáadott értéke negatív és pozitív előjelű adatok összevonásával jön létre, vagy a vállalkozások különböző - mondjuk méret szerinti - csoportosítása során az alkalmazottak felvétele és elbocsátása miatt nem ugyanazok a vállalkozások szerepelnek évről évre ugyanabban a kategóriában. Az évenkénti változások nagyságrendjét úgy jellemezhetjük, ha vállalkozásonként és évenként összehasonlítjuk fontos mutatóik alakulását, és megvizsgáljuk, hogy az a tárgyévben a bázishoz képest nőtt, stagnált, vagy csökkent. Egy ilyen összehasonlítás meglepő tanulságokkal szolgál. Az alkalmazottak számát tekintve például csak a vállalkozások kereken 30 százaléka viselkedett mindhárom évben konzisztensen, vagyis volt például növekvő. 70 százalékuk azonban nem, az egyik évben növekedett, a másikban zsugorodott, vagy éppen sem nem növelte, sem nem csökkentette létszámát. Ugyanez érvényes bármely más mutatóra is. Az eredmény pedig - még mindig az alkalmazottaknál maradva, de három év változásait összefoglalva - a 147. oldalon lévő táblázatban látható. A vállalkozások 70 százaléka maradt saját kategóriájában, 30 százalékuk nem. Közülük 21 százalék növekedett, 9 százalék pedig zsugorodott. Mind a növekedés, mind a zsugorodás átfogta a változások lehetséges teljes spektrumát: alkalmazott nélküli vállalkozások nagyvállalatokká fejlődtek, és nagyvállalatok alkalmazott nélküli vállalkozásokká húzódtak össze. (A táblázatban bemutatjuk, hogy például az 1996-ban "Alkalmazott nélküli" vállalkozásokból - "összesen" oszlop - 1999-ben mennyien maradtak saját kategóriájukban, mennyien fejlődtek mikro-, kis-, közepes, illetve nagyvállalkozássá stb.)

Ezeket az elfedett változásokat dolgozatunkban igyekszünk kifejteni. Persze nem teljeskörűen, mert akkor elvesznénk a részletekben. Elemzési kategóriáinkat a vállalkozások alkalmazottainak számából, saját tőkéjéből, árbevételéből és bruttó hozzáadott értékéből hoztuk létre. Előbbiek a vállalkozások erőforrásait, inputját, utóbbiak pedig a teljesítményeket, az outputot jellemzik. Mind a négy mutatónál összehasonlítottuk a kezdeti 1996-os és az 1999-es értékeket. A saját tőkénél, a bruttó hozzáadott értéknél és az árbevételnél figyelembe vettük, hogy az adott időszakban az infláció összesen 48,3 százalékos volt. (1997 = 18,3; 1998 = 14,3; 1999 = 10 százalék.)

KUTATÓK A NÖVEKEDÉS FOGALMÁRÓL A növekedés a legszűkebb értelemben valamilyen teljesítménymutató: az üzleti forgalom, az árbevétel növekedését jelenti. A legjobban azonban a hozzáadott érték, a létrehozott új érték növekedése méri, amelyből hiányoznak a termelőfelhasználás összetevői. A teljesítménynövekedés tartósságának azonban feltétele a rendelkezésre álló termelési tényezők által behatárolt lehetőségek kiterjesztése, ami e tényezők bővítésén nyugszik. A vállalkozások növekedése a vállalkozás megkezdése előtti helyzettől a szervezeti és politikai hálózatépítésig, a vállalatbirodalmak létrejöttéig bezárólag különböző szakaszokból áll. Egy-egy növekedési szakaszt hasonló piaci viselkedés, hasonló szervezeti és vezetési problémák jellemeznek, de a szakaszok minőségileg mások. Kritikusak azok a döntések, amelyek az egyes szakaszok elhagyásához szükségesek. Tartalmuk az, hogy a vállalkozó vállalja-e a növekedést, vagy inkább megakasztja azt, és a tevékenységét alacsonyabb szinten állandósítja. A vállalkozás növekedése ugyanis nemcsak a megbízható munkaerő és a működéshez szükséges tőkemennyiség, valamint a vállalkozás infrastruktúrája tekintetében támaszt többletigényeket, hanem a vállalkozás működtetéséhez szükséges szakismeretekben, a felmerülő kockázatokban, a szervezeti működés áttekinthetőségében, a vezetési szintek számában, a vezetői munka megosztásában stb. is. Egyáltalán nem nyilvánvaló tehát, hogy a vállalkozó a növekedés mellett dönt, új munkaerőt alkalmaz, tőkét fektet a vállalkozásába.  Szerb László növekedési modellje egyszerre tartalmazza a vállalkozó, a vállalkozás és annak környezeti tényezőit. Szintetizálta azokat a megközelítéseket, amelyek figyelmen kívül hagyták a vállalkozás környezetét, és csak a vállalkozó és a vállalkozás sajátosságait emelték ki, illetve a környezetet is figyelembe vevő megközelítéseket, amelyek a stratégiaalkotásra és a menedzsmentre összpontosítottak. Egy modellben egyesítette a következő elemeket: a vállalkozó saját és üzleti céljait, növekedési aspirációit; működtetési, menedzseri, stratégiai képességeit; a vállalkozás pénzügyi, emberi, rendszer- (információ, tervezés, ellenőrzés) és vállalkozási (goodwill, piaci részesedés, beszállítói kapcsolatok stb.) erőforrásait; a piaci, a verseny-, a kapcsolatépítési (beszállítás, hálózatok), az új erőforrások bevonására irányuló stratégiát; végül a menedzsmentet illetően a vezetési funkció megosztását, a döntések delegálását, a szervezeti rend átformálását, az alkalmazottak növekedésre motiválását és a szervezeti működés (tervezés, ellenőrzés, adminisztráció) formalizálását. Laky Teréz szerint illúzió abban reménykedni, hogy a mikrovállalkozások tömegesen kis- és középvállalatokká növekszenek, megoldva a munkanélküliség és a gazdasági növekedés problémáit. Szerinte a mikro- és kisvállalkozások, valamint a közepes vállalkozások másként születnek. Más méretű piacon és másfajta törvényszerűségeknek alávetve növekednek. A mikrovállalkozásoknál nagyobb vállalkozások létrehozásához tőke kell. A hazai kis- és középvállalatok zöme azonban nem új tőkebefektetés, hanem az állami és szövetkezeti szektor széthullásának eredménye. A létrejött új vállalkozások zömét pedig tőke nélkül alapították: olyan tevékenységeket végeznek, amihez nem kell tőke, vagy elég a minimális befektetés. Ezek a vállalkozók emellett többnyire egyedül, legfeljebb családi segítséggel dolgoznak. Jellemzőjük az is, hogy tradicionális életviteli mintákat követnek, amikor nem fejlesztésre, hanem megélhetésre, fogyasztásra és családi felhalmozásra törekszenek. Alapvető sajátosságuk a háztartás és a vállalkozás egymásra épülése. Mindezek az alkalmazott nélküli, mikrovállalkozói státus tömeges megváltoztatása, növekedése ellen szólnak. A Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet korábbi konjunktúravizsgálataiban a vállalkozások 8-10 százalékát találta növekvőnek. Ezek az adatok összhangban vannak a nemzetközi tapasztalatokkal, amelyek szerint a vállalkozások 80-90 százaléka nem kíván növekedni.

Elemzési kategóriák

Első elemzési kategóriánkban az erőforrások (az alkalmazottak száma és a saját tőke) változása alapján rendeztük a vállalkozásokat. Növekvőnek akkor tekintettünk egy vállalkozást, ha mind alkalmazottainak száma, mind saját tőkéje reálértékben 1999-ben nagyobb volt, mint 1996-ban. Zsugorodónak, ha mind alkalmazottainak száma, mind saját tőkéje csökkent 1996-99 között.

Második elemzési kategóriánkban a teljesítmények (a vállalkozások árbevételének és bruttó hozzáadott értékének) változása alapján rendeztük a vállalkozásokat. Növekvőnek akkor tekintettünk egy vállalkozást, ha mind árbevétele, mind bruttó hozzáadott értéke reálértékben 1999-ben nagyobb volt, mint 1996-ban. Zsugorodónak, ha mind árbevétele, mind bruttó hozzáadott értéke csökkent 1996-99 között.

Végül hasonlóan egyszerű logikával az erőforrás és teljesítmény kategóriákat is összevontuk, és erőforrás-teljesítmény mutatónak neveztük el. Növekvőnek akkor tekintettünk egy vállalkozást, ha mind input, mind output oldalon növekvő volt, zsugorodónak, ha mind input, mind output oldalon zsugorodó volt 1996-99 között.

Az alkalmazottak, a saját tőke és a GDP megoszlása méretkategóriák szerint 1996-99 (%)
 

Alkalmazottak

Saját tőke

GDP

1996 1997 1998 1999 1996 1997 1998 1999 1996 1997 1998 1999

Alk. nélküli

 

2

1

1

1

1

1

1

1

Mikro

8

8

8

8

3

4

4

4

6

6

6

5

Kis

13

15

15

15

4

4

4

4

9

8

8

8

Közepes

24

26

27

27

21

21

22

22

23

24

24

25

Nagy

55

51

50

50

70

70

69

69

61

61

62

62

Összesen

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

Forrás: Az APEH adataiból számítva

Látható, hogy a kategóriák határait szigorúan vontuk meg. Így elértük azt, hogy a növekvő és zsugorodó vállalkozások közé biztos, hogy csak növekvők, illetve csak zsugorodók kerültek. Nyilvánvaló, hogy hibáztunk is. Vannak olyan vállalkozások, amelyek nem kerültek be például a növekvők közé, holott növekedtek, mert például sorozatos beruházásokkal, a technológia korszerűsítésével létszám szabadult fel stb.

Látható, hogy az output mutatók alapján képzett csoportokban a legnagyobb a növekvő és zsugorodó vállalkozások elemszáma, hiszen az árbevétel és a GDP növekedése között szoros összefüggést mutat, míg az input mutatók összetevői között bizonyos átváltás érvényesül: létszámnöveléssel beruházás váltható ki, és fordítva. Ezért elemszámuk kisebb az előzőnél. Másrészt a teljesítmények alapján képzett csoportok nagysága azért is nagy, mert a növekedés tartalékai részleges kapacitáskihasználtság mellett konjunktúrában könnyen mozgósíthatók. Az pedig teljesen nyilvánvaló, hogy az output és input mutatók csoportjainak közös része a legkisebb.

A vállalkozások száma létszám-kategóriánként 1996-ban és 1999-ben
 

Létszkat. 1996-ban
Összesen

Létszám-kategóriák 1999-ben

Alk. nélküli Mikro Kis Közepes Nagy

Alkalmazott nélküli

19 198

8 747

8 918

1 024

435

74

Mikro

41 223

4 037

33 014

3 506

591

75

Kis

11 083

342

2 007

7 484

1214

36

Közepes

5 092

138

192

591

3870

301

Nagy

1 564

41

145

78

255

1045

Összesen

78 160

13 305

44 276

12 683

6365

1531

Forrás: Az APEH adataiból számítva

Az elemzési kategóriák által lefedett gazdasági szegmensek

A következő táblázatok azt mutatják, hogy az elemzési kategóriáinkba foglalt vállalkozások mekkora arányát mozgósították a termelési tényezőknek, hozták létre a teljesítményeknek és realizálták a jövedelmeknek 1996-ban és 1999-ben.

A táblázatokhoz néhány megjegyzés:

1. Az elemzési kategóriákban szereplő vállalkozások 1996-ban és 1999-ben is az üzleti szféra alkalmazottainak, tőkéjének, árbevételének, exportjának, bruttó hozzáadott értékének jelentős arányát fedték le. Az input kategóriák szerint 59-67, az output kategóriák szerint 80-89, az erőforrás-teljesítmény kategóriák szerint 41-51 százalékát.

2. 1996-ban a zsugorodó vállalkozáscsoport részesedése a legtöbb mutatóból nagyobb volt, mint a növekvőké, éspedig mindhárom elemzési szempont szerint.

3. 1999-re a növekvő vállalkozások részesedése a legtöbb mutató tekintetében meghaladta a zsugorodókét, szintén mindhárom elemzési szempont szerint.

4. A zsugorodó vállalkozások gazdasági súlya 1999-ben is igen jelentős, a gazdaság ötödét-harmadát jelenítik meg, s a legkisebb a részesedésük az exportból.

Az elemzési kategóriák elemszáma és megoszlása
  Növekvő Zsugorodó Összes Növekvő Zsugorodó Összes
vállalkozás (db) vállalkozás (%)
Erőforrások alapján 21 020 14 057 78 160 27 18 100
Teljesítmények alapján 28 197 29 395 78 160 36 38 100
Eőforrások és teljesítmények alapján 13 529 9 947 78 160 17 13 100

A következőkben megvizsgáljuk a növekvő és zsugorodó vállalkozások bruttó hozzáadott értékének regionális és ágazati jellemzőit, majd létszám- és tulajdonosi kategóriák közötti eloszlását 1999-ben. A logikus az volna, ha a területi, az ágazati, a méret és a tulajdonosi leírások sorrendjét követnénk. Nem így járunk el, azért, mert a regionális és ágazati jellemzők tárgyalásánál egyes régiókat és ágazatokat méret és fő tulajdonosok szerint is elemzünk, ehhez pedig célszerű előbb tárgyalni a méret- és tulajdonosi megoszlások fő, az egész sokaságot jellemző arányait.

A növekvő és zsugorodó erőforrású vállalkozások részesedése az erőforrásokból,
a teljesítményekből és a jövedelmekből 1996-ban és 1999-ben (%)
 

1996

1999

Növekvő Zsugorodó Összes Növekvő Zsugorodó Összes

Alkalmazottak

18

49

100

32

32

100

Saját tőke

13

53

100

30

35

100

Árbevétel

27

37

100

41

24

100

Export

29

30

100

47

14

100

GDP

22

43

100

36

29

100

A vállalkozások fő tulajdonosonként

Ismert, hogy a külföldi tőke meghatározó szerepre tett szert a magyar gazdaságban. A kettős könyvvitelű vállalkozások 12 százaléka volt 1999-ben külföldi tulajdonban. Ezekben működött a versenyszférában lekötött tőke 47, az alkalmazottak 28 százaléka. Ez a vállalati csoport állította elő a bruttó hozzáadott érték felét, az ország teljes exportjának pedig 77 százalékát.

Mindhárom szempont szerint egyértelműen zsugorodnak az állami, a belföldi társasági és az egyéb tulajdonú vállalkozások. A belföldi magán- és a külföldi tulajdonú vállalkozások között túlreprezentáltak a növekvők, de a zsugorodó teljesítményű belföldi magántulajdonú vállalkozások és a zsugorodó erőforrású külföldi tulajdonú vállalkozások aránya is jelentős.

A növekvő és zsugorodó teljesítményű vállalkozások részesedése az erőforrásokból, a teljesítményekből és a jövedelmekből 1996-ban és 1999-ben (%)
 

1996

1999

Növekvő Zsugorodó Összes Növekvő Zsugorodó Összes

Alkalmazottak

35

45

100

47

34

100

Saját tőke

38

45

100

47

35

100

Árbevétel

39

41

100

61

21

100

Export

45

38

100

74

15

100

GDP

41

44

100

62

22

100

A belföldi magán- és külföldi tulajdonú vállalkozások teljesítménye közti jelentős különbség a versenyszféra egészében enyhén nőtt 1996-99 között. A növekvő vállalkozások csoportjaiban a különbség nem változott, a zsugorodóknál a belföldi magántulajdonúak teljesítményének aránya csökkent, a külföldi tulajdonú vállalkozásoké nőtt, vagyis az arányok a belföldi magántulajdonú vállalkozások javára változtak.

A növekvő és zsugorodó erőforrású és teljesítményű vállalkozások részesedése az erőforrásokból, a teljesítményekből és a jövedelmekből 1996-ban és 1999-ben (%)
 

1996

1999

Növekvő Zsugorodó Összes Növekvő Zsugorodó Összes

Alkalmazottak

13

33

100

24

22

100

Saját tőke

8

33

100

20

22

100

Árbevétel

18

26

100

33

13

100

Export

22

22

100

42

9

100

GDP

15

30

100

28

16

100

Méret szerinti jellemzők

1999-ben a versenyszférában a kettős könyvvitelű vállalkozások GDP-jének 62 százalékát a nagy, 25 százalékát a közepes, 13 százalékát a kisvállalkozások állították elő.

A vállalkozások méret- és növekedési kategóriák közti kapcsolata nem teljesen egynemű minden tekintetben. Egészében a mikro-, kis- és közepes vállalkozások inkább növekvőnek, a nagyvállalatok inkább zsugorodónak mondhatók. A növekvő erőforrású és erőforrás-teljesítményű vállalkozások között a mikro-, a kis- és közepes vállalkozások szerepelnek a nemzetgazdasági átlaghoz képest nagy arányban, míg a nagyvállalatok ezen szempontok szerint zsugorodóak. Teljesítmény szerint viszont a nemzetgazdasági átlagot a nagyvállalatok mind a növekvő, mind a zsugorodó vállalkozások arányát tekintve meghaladják. A kisvállalkozások pedig túlreprezentáltak a zsugorodó teljesítményű vállalkozások között.

A növekvő és zsugorodó vállalkozások megoszlása fő tulajdonosok szerint (%)

Fő tulajdonos

Erőforrás

Teljesítmény

Erőforrás-teljesítmény

Növekvő Zsugorodó Növekvő Zsugorodó Növekvő Zsugorodó

Állami

1

13

7

13

1

17

Belföldi magán

26

11

17

22

25

16

Belföldi társasági

17

24

16

20

17

21

Külföldi

55

47

59

39

56

40

Egyéb

1

6

1

5

1

6

Összesen

100

100

100

100

100

100

Regionális eltérések

A táblázat a közép-magyarországi régió kitüntetett jelentőségét mutatja. Ez a régió hozta létre a GDP közel 60 százalékát. Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl gazdaságilag a következő két jelentős régió. A többi régió súlya azonosan kicsi.

Mindhárom elemzési szempont szerint a növekvő vállalkozások túlreprezentáltak a nyugat-dunántúli régióban. Csak ebben a régióban nagyobb a növekvő vállalkozások aránya a nemzetgazdasági átlagnál.

A közép-magyarországi régiót inkább a zsugorodó vállalkozások jellemzik. A növekvő erőforrású vállalkozások aránya ugyan azonos a nemzetgazdasági átlaggal, de a zsugorodó teljesítményű és erőforrás-teljesítményű vállalkozásoknak nemcsak abszolút, de relatív súlya is nagy.

A növekvő és zsugorodó vállalkozások méret szerinti megoszlása (%)

Létszám

Erőforrás

Teljesítmény

Erőforrás-teljesítmény

Növekvő Zsugorodó Növekvő Zsugorodó Növekvő Zsugorodó

Alkalmazott nélküli

0,0

0,2

0,5

0,5

0,0

0,2

Mikro

6,6

1,6

4,9

4,7

6,1

1,8

Kis

11,2

3,6

6,9

8,3

10,6

4,6

Közepes

31,8

15,7

23,1

22,4

31,6

17,9

Nagy

50,4

78,8

64,6

64,0

51,7

75,5

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

A dél-dunántúli, az észak-magyarországi és a dél-alföldi régióban egy-egy elemzési szempont szerint zsugorodó vállalkozások súlya nagyobb a nemzetgazdasági átlagnál.

A nyugat-dunántúli régióban a növekvő vállalkozások bruttó hozzáadott értékének 79 százalékát a külföldi, 12 százalékát a belföldi magántulajdonú vállalkozások hozták létre. A közepes és nagyvállalatok jellemzően külföldi, a mikro- és kisvállalkozások pedig belföldi magántulajdonban vannak.

A közép-magyarországi régióban a zsugorodó vállalkozásokat szintén hasonló tulajdonosi és méret szerinti megoszlás jellemzi. A külföldi tulajdonú vállalkozások hozták létre a régió bruttó hozzáadott értékének 57, az állami és belföldi társasági tulajdonú vállalkozások 14-14, míg a belföldi magántulajdonú vállalkozások 11 százalékát.

A közepes és nagyvállalatok 36, illetve 66 százaléka külföldi tulajdonú, míg a mikro- és kisvállalkozások 76, illetve 60 százaléka belföldi magántulajdonú vállalkozás.

A növekvő és zsugorodó vállalkozások regionális megoszlása (%)

Régió

Erőforrás

Teljesítmény Erőforrás-teljesítmény
Növekvő Zsugorodó Növekvő Zsugorodó Növekvő Zsugorodó

Közép-Magyarország

57

54

56

62

56

66

Közép-Dunántúl

9

9

10

7

8

7

Nyugat-Dunántúl

14

8

12

8

16

7

Dél-Dunántúl

5

9

6

5

5

4

Észak-Magyarország

4

8

5

6

4

6

Észak-Alföld

6

7

6

6

6

5

Dél-Alföld

6

5

5

7

6

5

Összesen

100

100

100

100

100

100

Ágazati megoszlás

A versenyszféra GDP-jének közel negyedét 1999-ben a gépgyártás, valamint a nagy- és kiskereskedelem állította elő. Ezek az ágazatok a koksz-, kőolaj- stb. gyártás, a posta és távközlés, a villamosenergia- stb. ellátás és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások ágazatokkal kiegészítve már megközelítették a létrehozott bruttó hozzáadott érték 60 százalékát. A többi tizenkilenc ágazat a maradék 41 százalékon osztozott.

A növekvő vállalkozások arányát tekintve egyértelműen, minden tekintetben a legjobb helyzetben a gép- stb. gyártás, az építőipar, a járműjavítás, a nagy- és kiskereskedelem és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások ágazatok vannak. Ezekben a növekvő vállalkozások aránya meghaladja mind a nemzetgazdasági átlagot, mind a zsugorodó vállalkozások arányát.

A gép- stb. gyártás, a járműjavítás, a nagy- és kiskereskedelem bruttó hozzáadott értékének 81, 54, illetve 58 százalékát külföldi tulajdonú vállalkozások állítják elő. Az építőiparban és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások ágazatokban a belföldi magántulajdonú vállalkozások GDP-hez való hozzájárulása a legjelentősebb.

Az építőipar kivételével valamennyi említett ágazatban a közepes és nagyvállalatok teljesítményében a külföldi tulajdon, a mikro- és kisvállalkozásokéban a belföldi magántulajdon a meghatározó. Az építőiparban a közepes vállalkozások teljesítményének zömét is hazai - belföldi magán tulajdonú vállalkozások nyújtják.

A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat, a koksz-, kőolaj- stb. gyártás, a szállítás ágazatokat minden tekintetben a zsugorodó vállalkozások magas, a növekvő vállalkozások alacsony aránya jellemzi.

A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágazatok vállalkozásainak túlnyomó része hazai tulajdonú. A mezőgazdaság teljesítményének kétharmadát belföldi magán-, közel ötödét állami tulajdonú vállalkozások állítják elő. A mezőgazdasági nagyvállalatok állami, a mikro-, kis- és közepes vállalkozások belföldi magántulajdonúak. Az erdőgazdálkodás és a halászat bruttó hozzáadott értékében az állami tulajdonú közepes és nagyvállalatok hozzájárulása domináns. A koksz-, kőolaj- stb. gyártás ágazat bruttó hozzáadott értékének több mint 90 százalékát külföldi tulajdonú vállalkozások hozzák létre jellemzően nagy- és középvállalati keretekben. A mikro- és kisvállalkozások körében a belföldi magántulajdonú vállalkozások teljesítménye a legnagyobb. A szállítás ágazat szintén döntően hazai - állami - tulajdonban van. A külföldi tulajdonú vállalkozások teljesítménye mindössze 2 százalék. Az ágazat teljesítményének zömét állami nagyvállalatok, kisebb részét belföldi magántulajdonú mikro-, kis- és közepes vállalkozások hozzák létre.

A dohánytermékgyártás szintén egyértelműen növekvő ágazat, de erőforrásait illetően zsugorodó, míg az élelmiszergyártás és a fémalapanyag-, fémfeldolgozó-ipari termékek gyártása ágazat éppen fordítva, zsugorodó ágazat, növekvő erőforrású vállalkozások nagy relatív arányával.

Két elemzési szempont szerint növekvő a nemfém ásványi termékek gyártása, zsugorodó a bányászat, a szálláshely-szolgáltatás, a vendéglátás és az oktatás ágazat. A textil- stb. gyártás, a fa-, papíripari stb. tevékenység, a bútor- stb. gyártás növekvő ágazatok a zsugorodó teljesítményű vállalkozások viszonylag nagyarányú jelenlétével.

A növekvő és zsugorodó vállalkozások ágazati megoszlása (%)

Ágazat

Erőforrás

Teljesítmény

Erőforrás-teljesítmény

Növekvő Zsugorodó Növekvő Zsugorodó Növekvő Zsugorodó

Mezőgazdaság,vadgazdálkodás

1,9

4,9

1,5

8,1

1,6

7,5

Erdőgazdálkodás

0,1

0,8

0,1

0,8

0,0

0,7

Halászat

0,0

0,1

0,0

0,1

0,0

0,1

Bányászat

0,2

1,1

0,4

0,7

0,2

0,8

Élelmiszer-, italgyártás

5,0

5,8

3,1

7,2

4,3

5,7

Dohánytermékgyártás

0,6

0,8

0,7

0,1

0,7

0,1

Textil-, ruha-, szőrme-, bőr-, lábbeligyártás

2,7

1,5

2,0

3,5

2,8

2,2

Fa-, papíripari, kiadói, nyomdai tev.

3,2

2,1

2,7

3,6

3,2

2,7

Koksz, kőolaj, nukl. fűtőa. fd. vegyi t. gy.

3,6

17,4

5,0

25,4

3,3

31,5

Nemfém ásványi termékek gyártása

1,7

0,8

2,0

1,3

2,1

0,7

Fémalapanyag, fémfeld. termékek gyártása

4,4

3,8

2,9

3,9

3,4

3,8

Gép, berendezés, villamos gép, jármű gyártása

20,7

4,6

16,8

8,0

24,2

6,0

Bútorgy., egyéb feld. ip., nyersany. v. ny.

0,7

0,5

0,6

0,7

0,8

0,6

Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás

0,4

23,4

9,7

5,3

0,4

6,8

Építőipar

4,8

1,8

3,9

2,7

5,0

1,7

Járműjavítás

4,5

1,0

3,2

1,1

5,2

0,4

Nagy- és kiskereskedelem

16,0

4,9

11,1

6,9

16,9

5,3

Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás

0,7

1,8

1,4

1,6

0,7

1,0

Szállítás

3,4

12,2

4,5

13,6

3,0

18,3

Posta és távközlés

7,4

1,4

13,7

0,7

8,7

0,9

Pénzügyi tev. és kiegészítő szolg.

7,3

2,6

3,7

-2,7

2,7

-1,5

Ingatlanügyletek, gazdasági szolg.

9,4

4,1

8,8

6,2

9,7

3,4

Oktatás

0,1

0,1

0,1

0,2

0,1

0,2

Egészségügyi és szociális ellátás

0,4

0,0

0,2

0,3

0,3

0,0

Egyéb közösségi, személyi szolg.

0,9

2,4

2,0

0,9

0,9

0,9

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére