Kilátások 2001-re

 

Sem a kormányzati megnyilatkozásokból, sem a gazdaságkutatók tavasszal közzétett legfrissebb prognózisaiból ítélve nem fér kétség ahhoz, hogy 2000-ről az idei évre fordulva több szempontból cezúra, fordulat következik be a magyar gazdaság fejlődésében. Nincs nézetkülönbség abban sem, hogy több tekintetben módosul a gazdasági pálya külső és belső feltételrendszere, változik a növekedés összetétele, a volumenben és a jövedelemben mért növekedés viszonya. A veszélyzónák megítélésében is azonos véleményen vannak az elemzők: a kereskedelmi mérleg, vagy szélesebb értelemben a külső egyensúly és az infláció foglalják el a vezető helyet. Különbség alapvetően a mértékek előrejelzésében és a további fejleményeket illetően fedezhető fel.

 

A gazdaságkutatók egyöntetű véleménye szerint az idén jelentősen változik a gazdálkodás nemzetközi, külső környezete: az Egyesült Államokban megtorpan az erőteljes növekedés, és a GDP bővülése a tavalyi 5 százalék körüli mértékről 2 százalékra vagy annál is alacsonyabbra mérséklődhet. A magyar külkereskedelemben túlnyomó súllyal szereplő Európai Unióban a növekedés mérsékeltebb lassulása várható, de az sokkal közvetlenebbül kihat a kereskedelmi mérleg alakulására.

A kutatók tavasszal publikált elemzései szerint a kőolaj világpiaci ára a tavalyinál alacsonyabb lesz. Az éves átlagban 25-27 dollár közötti olajárak a múlt évi veszteség egy részének megismétlődését idézik elő – mutatott rá ugyanakkor az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet. 2000 első negyedében az olajárak ennél alacsonyabb – 21-23 dollár körüli –, az egy évvel korábbihoz képest viszont már jelentősen magasabb árszintről lódultak meg jóval 30 dollár fölé.

A tavalyi 3 százalékoshoz hasonló cserearány-veszteség megismétlődése ezúttal nem fenyeget, sőt a cserearányok talán inkább javulnak. Az euró árfolyama várhatóan kismértékben erősödik a dollárral szemben. Ennek hatására egyrészt a GDP növekedésével azonos, esetleg azt enyhén meg is haladó mértékben bővül a felhasználható jövedelem alakulását jelző GDI-mutató, másrészt az importált infláció nyomása enyhül. A Pénzügykutató Rt. szerint a cserearány-veszteség miatt a tavalyi 3,8 százalékos GDI-növekedés alacsonyabb volt mint 1998-ban, emiatt indokolatlan is a reálteljesítmény gyorsuló növekedéséről beszélni.

A Kopint-Datorg Rt. előrejelzése szerint is az idén a GDI a GDP-vel megegyező, 4,8 százalékos növekedést mutat majd. Ez önmagában is magyarázza, hogy a tavalyi 1,5 százalékkal szemben a reálbérek 4,3, a lakossági fogyasztás a tavalyi 3 százalék helyett 4,4 százalékkal emelkedhetnek.

Fiskális fordulat

A kutatók többségének véleménye szerint – ha eltérő hangsúlyokkal fogalmazták is meg – fordulat következik be az idén a kormányzati gazdaságpolitikában is, amennyiben a tavalyi fiskális restrikcióból keresletösztönző expanzióba csap át.

A Pénzügykutató erősen expanzív, keresletbővítő jellegűnek minősíti a 2001-es költségvetést és fiskális politikát. Számításai szerint az állami kiadások reálértéke 7 százalékkal növekszik, nagyobb mértékben, mint akár a GDP, akár a GDI. Az infláció alátervezéséből eredő megszorítás az idén kevésbé érvényesül, mint 2000-ben. A kutatók arra számítanak, hogy a múlt évről átszivattyúzott költségvetési forrásokat az alultervezett inflációból eredő többletbevétellel együtt az idén teljes egészében elkölti a kormányzat.

A fiskális kiigazítás tavaly igen sikeresnek bizonyult. Ezt igazolja, hogy a GDP volumennövekedésénél kevésbé emelkedtek a jövedelmek és a fogyasztás. Az államháztartás tavalyi folyamatait az infláció jelentős alultervezése mellett az adóterhelés enyhe növekedése határozta meg. A GKI Gazdaságkutató Rt. az éves adatok ismeretében is megerősítette tavalyi becslését, miszerint a főbb adókból és járulékokból az előirányzottnál mintegy 250 milliárd forint államháztartási többletbevétel keletkezett 2000-ben.

Míg a tavalyi államháztartási kiadásokban érvényesült a tervezettnél jóval magasabb infláció vásárlóerő-szűkítő szerepe, a 2001-es folyamatok fő jellemzője a fiskális expanzió lesz – állítják a kutatók. Az elsődleges kiadások a GDP-nél gyorsabb ütemben emelkednek, míg a közterhek enyhén, a GDP 0,6-0,7 százalékának megfelelő mértékben mérséklődnek – ítélte meg az idei költségvetési törvényt elemezve a GKI. Az infláció és a bérkiáramlás idei alábecslése ismét tartalékot nyújt a költségvetésnek, a GKI 120 milliárd forint bevételi többletet valószínűsít erre az évre. A tavalyi évvel ellentétben azonban ezt a bevételi többletet az idén szinte automatikusan felhasználják, azaz kiáramlik, és vásárlóerőként jelenik meg. A tervezéshez alapul vettnél magasabb infláció miatt 2001-ben a kamatkiadások 30 milliárddal meghaladják az előirányzottat, a gyógyszerkassza 10-15 milliárdos túllépése pedig úgyszólván bevett gyakorlatnak számít az utóbbi időben. Az ÁPV Rt.-től várt 36 milliárd forint bevétel szinte bizonyosan elmarad, sőt a tavalyihoz hasonlóan újabb tartalékfeltöltésre lehet szükség. Az árvízkárok eddig 25 milliárdra becsült helyreállítási költségeit is ideszámítva, alig marad a többletbevételből.

MÓDOSÍTOTT INFLÁCIÓS ELŐREJELZÉS Április elején a gazdasági kabinet módosította az idei évre szóló inflációs előrejelzését, s a költségvetés tervezése idején felállított 5-7 százalékos várható pénzromlást az idei gazdasági folyamatok ismeretében 8-9 százalékra változtatta. A jegybank is osztotta a Pénzügyminisztérium, valamint a kutatóintézetek általános vélekedését, és éves szinten 8,8 százalékos átlagos inflációt vár. A negyedévekre bontott előrejelzés szerint az első negyedévben 10,3, a másodikban 9,7, a harmadik negyedévben 8,1, míg az év utolsó három hónapjában átlagosan 7,1 százalékos pénzromlást vár úgy, hogy decemberben már 7 százalék alatti szintre mérséklődhet a fogyasztói árak 12 havi emelkedési üteme.

Lassulás 2000 közepétől

A növekedés mértékét tekintve 2000-ben rekordok dőltek meg, hiszen Magyarországon a tavalyi első negyedévben regisztrált 6,5 százalékos GDP-bővülésnél magasabbat eddig még nem jegyeztek fel, és az egész évre számított 5,2 százalékos növekedésre – amint azt a Pénzügykutató Rt. elemzése hangsúlyozta – 1977 óta nem volt példa. Ugyanakkor az államháztartás hiánya a GDP arányában, a folyó fizetési mérleg deficitje pedig euróban számítva nominálisan is csökkent, nőtt a foglalkoztatottság, csökkent a munkanélküliség. Az infláció alakulásában ellentmondásos folyamatok zajlottak le, az év második felében megtört csökkenő irányzat következtében az éves átlag mindössze 0,2 százalékponttal mérséklődött, azaz éppen hogy nem nőtt.

A részletesebb elemzés azonban már az összességében kedvező fejlemények mögött is figyelmeztető jeleket tár fel. Először is feltűnő eltérés van a negyedéves GDP-növekedési ütemek között. A negyedik negyedév mutatói lényegesen kedvezőtlenebbek az év első felében mértnél, és ez nem csupán az 1999-es bázisadatok javulására vezethető vissza.

Az iparban előállított hozzáadott érték 2000-ben úgy nőtt 9,2 százalékkal az előző évhez képest, hogy a növekedés üteme az első negyedévben 13,1 százalékos, az utolsóban viszont csupán 5,8 százalékos volt. Ezen belül a feldolgozóipari hozzáadott érték növekedése az egész évben 11 százalékos volt, de az első negyedévi 15,9 százalékhoz képest az október-decemberi időszakban már csak 6,9 százalékos. Az építőipar lassulása bár enyhe volt, de hasonlóképpen kimutatható, amely magyarázható a lakásépítési program késedelmes beindulásával, de ellentmond a beruházási ütem negyedik negyedévi jelentős fellendülésének, amely a július-szeptemberi 2,9 százalékról 9 százalék fölé ugrott.

A tavalyi GDP-adatok lehangolóak a mezőgazdaságot illetően, hiszen az egész évi 3,5 százalékos visszaesés úgy alakult ki, hogy az első félévi növekedés után az agrárszektorban előállított hozzáadott érték a harmadik negyedévben 7, a negyedikben pedig 8,3 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában.

A GDP termelési oldalán az egyetlen kivétel, ahol a negyedik negyedév az éves adatot meghaladó növekedést mutatott, a szolgáltatási szektor (3,7, illetve 2,9 százalék).

Bár a GDP-ről kiadott KSH-jelentésben erre nincs adat, a Pénzügykutató az 1999-es 1,6 százalékhoz képest a készletállomány tavalyi növekedését 20 százalék fölöttire becsüli. Ezt magyarázhatja az élénkülő konjunktúra, a belföldi ipari értékesítés jelentős növekedése, amit a beruházások és a fogyasztás növekedése csak részben támasztottak alá.

A külkereskedelemben hasonlóképpen kedvezőtlen fejlemények mutatkoztak az év második felében. A GDP számításához megfigyelt áruk és szolgáltatások tekintetében az év egészére az importnál 0,7 százalékponttal nagyobb (21,8 százalékos) exportbővülést hozott. Ám az import növekedési üteme az év utolsó három hónapjában 2,3 százalékponttal (az utolsó előttiben 0,9 százalékponttal) meghaladta az export növekedését, míg az első és második negyedévben az export előnye 2,4, illetve 4,6 százalékpontnyi volt.

Átrendeződik a termelési szerkezet

A külső kereslet lanyhulása folytán 2001-ben átrendeződnek az ágazatok kibocsátási arányai, az ipari termelés növekedése lelassul, de az építőiparé gyorsul.

Az ipari termelés növekedési dinamikája a GKI és a Kopint-Datorg becslése szerint 12, a Pénzügykutató szerint pedig 13,5 százalék körül alakul a tavalyi 18,3 százalékot követően. Érthető módon az exportértékesítés dinamikája lassul (a 2000. évi 27 százalékról 14-re), miközben a belföldi eladások (8 százalékról 10-re) nőnek. Az ipari növekedés exportvezérelt jellege azonban fennmarad. Az előző évvel ellentétben az ipariexport-értékesítésben a második félévtől várható erőteljesebb növekedés.

A Kopint a tavalyi dinamizmus bázisán továbbra is jelentős ipari kibocsátásnövekedésre számít, de arról nem szól, vajon milyen növekedési ütemet mutat majd az idén az ipari export, kivált a nyugat-európai kivitel és a belföldi értékesítés, amellyel kapcsolatban mérsékelt optimizmusra int. Abból a körülményből, hogy a multinacionális vállalatokkal azonosított vámszabad területi export részesedése az összes kivitelből egy ideje nem nő, arra a logikus következtetésre jutott, hogy e szektornak az export dinamikájában már nincs lényeges előnye a hagyományos vámterületi kivitellel szemben.

A hitelkínálat is élénkíti a fogyasztást

Az egyensúly alakulására tavaly kedvezően hatott a növekedés keresleti tényezőiben lezajlott átrendeződés: javult a nettó export húzóereje, mérséklődött a végső belső fogyasztás, és némileg nőtt a felhalmozás dinamikája. A fogyasztást visszafogta a foglalkoztatottság növekedésének lassulása, a közszféra bérkiáramlásának korlátozása. A valorizálatlan adósávok és a társadalombiztosítási elvonások, valamint a magas infláció nyomán a reálbérek mindössze 1,5 százalékkal, a gyermekek után járó adókedvezménnyel korrigálva is csak 1,9 százalékkal emelkedtek az 1999. évi 4,4 százalékkal szemben.

A fogyasztás bővülése az idén egyaránt táplálkozik a lakosság javuló jövedelmi helyzetéből és a fogyasztási hitelek kiterjesztéséből. A kilátásba helyezett béremelések olyan rétegeket céloznak meg, amelyeknél az elmúlt években jelentős fogyasztási deficit halmozódott fel, ezért aligha duzzasztja majd a megtakarításokat. Ehhez járul még a foglalkoztatottság 1 százaléknyi várható emelkedése. Az Ecostat az év második felétől és a 2002-es választási évben számít a lakossági fogyasztás jelentős fellendülésére.

Miközben tehát a GDP növekedési üteme csekély mértékben lelassul, a végső (személyes és köz-) fogyasztás dinamikája várhatóan 1 százalékponttal erősödik, azaz visszaáll a tavalyi évet megelőző 4 százalék fölötti szintre. A fogyasztás és felhalmozás együttese, a GDP belföldi felhasználása valamennyi kutató – sőt a kormány – prognózisa szerint is a GDP-t meghaladó 5,5 százalékos növekedést ér el ebben az évben, amire a Pénzügykutató szerint legutóbb az 1998-as választási évben volt példa.

Beruházások állami segédlettel

A kedvező konjunktúrakilátások ellenére a beruházások szerény növekedését már tavaly is az állam finanszírozási, támogatási körébe tartozó területek hozták, miközben a feldolgozóipari fejlesztések csaknem negyedükre estek vissza. A kereskedelem és a vendéglátás azonban az átlagot meghaladó 7, illetve 10 százalékos beruházásnövekedést regisztrált. Más aspektusból nézve, a legalább ötven főt foglalkoztató vállalati szektorban a beruházások tavaly mindössze 2,2 százalékkal gyarapodtak, a költségvetési, önkormányzati és társadalombiztosítási szektorban viszont 14 százaléknál is nagyobb ütemben nőtt a felhalmozási volumen.

A Pénzügykutató szerint a kilencvenes években karakterisztikusan a választásokhoz igazodik a beruházások ciklikussága, s ebben az évben is a direkt és indirekt fiskális hatásoktól várható élénkülés. Ennek ellenére a kutatóintézet 9 százalékos beruházásbővülést vár, szerényebbet a kormány 11 százalékos prognózisánál. A beruházások fellendülése az állami és önkormányzati infrastruktúra-fejlesztésektől, valamint a magánszféra – ebben a kis- és közepes vállalkozások beruházási adókedvezményeitől és a kamattámogatások szélesítésétől, a mezőgazdasági beruházási támogatások növekedésétől, valamint a több éve halogatott lakásépítési kereslet építési kedvezményekkel támogatott – élénkülésétől várható.

A felhalmozás növekedésében jelentős szerepet játszanak az állami beruházásösztönző intézkedések, a növekvő kormányzati szerepvállalás az infrastruktúra fejlesztésében – erősítette meg az Ecostat is. A felhalmozás növekedésében az Ecostat egyaránt kiemeli a lakossági és vállalati beruházások várható növekedését, de jelentős szerep jut a kormányzati autópálya- és lakásépítési programnak, valamint a vasúti közlekedés központi fejlesztésének. Az idén kedvezően hat a belső keresletre a Széchenyi-terv megindulása, ami némileg kompenzálhatja a külgazdasági teljesítmény mérséklődését.

A külső egyensúly romlása

A legfontosabb külpiacokon az EU-beli konjunktúra lassulása miatt csökken az importkereslet, viszont a belföldi kereslet emelkedése miatt a behozatal dinamikusan nő 2001-ben. Magyarország az utóbbi időben megfigyelhető növekedési pályán haladva nagyjából 2 százalékponttal képes az EU növekedési átlagánál erősebb bővülést elérni. Következésképp az EU-ban 0,7-0,8 százalékpontra prognosztizált lassulás az exporton keresztül Magyarországon is érezteti hatását, és nem csak közvetlenül a kereskedelmi mérleg alakulásában.

Változatlanul az export húzóágazata marad a gépipar, amely a GKI prognózisa szerint euróban 22, volumenben 25 százalékkal növeli kivitelét. A feldolgozó-ipari termékek kivitele euróban 5 százalékkal, volumenben 6 százalékkal növekszik. Az exportnövekedés feltétele, hogy az EU-országokban, különösen Németországban a növekedés lassulása ne haladja meg a várt mértéket, és a magyar gazdaság fenntartsa versenyképességi előnyeit.

A GKI szerint a feldolgozóipari termelékenység 2001-ben 11 százalékkal nő, és 4-5 százalék körüli reálbér-emelkedéssel számolva a bérversenyképesség 6 százalékkal javul.

Miután mind a fogyasztásnak, mind a beruházásnak jelentős az importtartalma, növekedésük élénkülése miatt az idén nagyobb lesz a kereskedelmimérleg-hiány, ami magával húzza a fizetési mérleg romlását. Ezt mérsékli az idegenforgalmi többlet bővülése a bevételek további dinamikus emelkedéséből annak ellenére, hogy a belföldi jövedelemkiáramlás alapján a költés is nő. Ebben az évben az adóssággeneráló külső forrásbevonás növekedése várható, mivel nem lehet remélni, hogy felduzzad a működőtőke-beáramlás, s eközben a tőkeexport növekszik, valamint a portfólióbefektetések kivonása folytatódik.

A folyó fizetési mérlegben az áruforgalom egyenlege tavaly is 540 millió euróval romlott, s ennek ellenére csökkent a hiány, igaz, csupán szerény mértékben, 50 millió euróval. Az áruforgalmi deficit növekedését a szolgáltatások exporttöbbletének 620 milliós növekedése ellensúlyozta, és a külföldiek befektetéseinek nyereségéből hazautalt jövedelmek összege a – várakozásokkal ellentétben – alig emelkedett.

A hiány finanszírozásában 2000-ben lényegében bekövetkezett a kedvezőtlen fordulat, amely az idén tovább erősödik. Igaz, hogy tavaly a beáramló működő tőke csaknem 200 millió euróval meghaladta az előző évit, a magyarországi vállalatok külföldi befektetései azonban majdnem 400 millióval nőttek – egyedül a Mol 290 millió eurót fizetett a szlovákiai slovnaftbeli részesedéséért. Az alapvető változás azonban a külföldiek portfóliókivonása, döntően részvényeladása volt, ami 1,8 milliárd euróval rontotta a finanszírozási pozíciót. A két tényező együttes hatására 1999-hez képest csaknem 2 milliárd euróval romlott a nem adóssággeneráló külső tőkebevonás, és a folyó fizetési mérleg hiányának negyedét sem érte el 2000-ben. A kiesést kamatozó adósságelemekkel kellett kiegyenlíteni.

Küzdelem az ár ellen

Az infláció tavaly beragadt a 10 százalék körüli sávba. Az év közepétől a fogyasztói árindex folyamatosan emelkedett, amelyből 1 százalékpontnyi növekedés a világpiaci kőolajárak hatásának tudható be. Ezt tovább növelte a dollár erősödése, ráadásul az élelmiszerárak jelentősen elmozdultak az évek óta tartó nyomott szintről. A feldolgozóipar belföldi értékesítési árindexének hatása is hozzájárult a fogyasztói árak emelkedéséhez. A fajlagos bérköltségek emelkedése nem gyorsította tavaly az inflációt, de már nem is mérsékelte.

Az elmúlt évtől eltérően az ipari termelők részéről megjelenő árnyomás enyhébb lesz az idén, ám a növekvő kereslet folytán az építőipari árak erőteljesebben emelkednek. A jövedelempolitika szigorának enyhülése folytán a bérkiáramlás fokozza az inflációt, ez főként a költségvetési szektorra igaz, ahol a bruttó bérek 17 százalékkal emelkednek. A jövedelemadó-kulcsok valorizálása folytán csökken a bruttó és a nettó bérek közötti különbség, a családi kedvezmények pedig a reáljövedelmeket növelik.

A kormány áprilisig kitartott a 2000 nyarán felvázolt gazdasági programja – és azon belül az 5-7 százalék közötti éves inflációs cél – mellett. A korrekcióra végső soron vélhetően azért szánta el magát, hogy a hivatalos inflációs program hitelét visszaállítsa, hiszen a több éven át tartó alultervezés ahelyett hogy hűtötte volna, inkább táplálta az inflációs várakozásokat. Ugyanakkor az olyan miniszteriális megnyilvánulások, amelyek szerint az infláció szintjét felerészben a várakozások gerjesztik, nyilvánvalóan túlzóak.

2001-ben az éves átlagos infláció a kutatók várakozása szerint 0,6-1,3 százalékponttal 8,5-9,2 százalékra, az év végére 2-2,5 százalékponttal 7,5-8 százalékra mérséklődik. A világpiaci árak emelkedése nyomán az importált infláció az idén erősödne, de a csúszó leértékelés ütemének csökkentése és az euró kismértékű erősödése ezt javarészt ellensúlyozza. Az élelmiszerek áremelkedése az év második felében várhatóan lassul, de az év átlagában még mindig magas, 12 százalék körüli lehet. Az év során megnyíló további exportkvóták szűkíthetik a belföldi élelmiszer-kínálatot. A ruházat és a tartós fogyasztási cikkek drágulása mérsékelt marad, hiszen a termelékenység gyors növekedése és a piaci verseny nem enged nagy áremeléseket. A háztartási energia árindexe ebben az évben is felfelé húzza az inflációt, hiszen a gázár hatósági emelése 12 százalékos lesz, bár a villamos energiáé ennél kisebb. Az üzemanyagárak viszont ezúttal inkább visszatartják, mintsem emelik az összesített árszínvonalat. A szolgáltatási díjakra a központi szabályozás mérséklően hat, a nem szabályozott szolgáltatások árszínvonalát pedig a béremelés határozza meg, összességében az átlagosnál 1,5 százalékkal magasabb árszintemelkedés várható ebben a szektorban.

A GKI várakozása szerint az idén, vagy 2002 legelején bejelentik a csúszó leértékelés megszüntetését, mivel a választásokon a stabil forint fontos propagandaelem lesz. Közgazdasági megfontolások alapján a leértékelés megszüntetése inkább 2002 vége felé lenne indokolt, amikor az infláció eléri vagy legalább megközelíti a 6 százalék körüli szintet. Az árfolyam-politika a GKI jóslata szerint az árfolyam-mechanizmus megváltoztatásáig elbizonytalanító lesz, hogy elejét vegye a felértékelési spekulációnak.

Más kutatóintézetek nem számítanak a csúszó leértékelésen alapuló árfolyamrendszer idei beszüntetésére, de a Pénzügykutató elemzőinek véleménye szerint az árfolyam-mechanizmus megváltoztatása már nem gazdasági-monetáris, hanem politikai döntés lesz.

Az államháztartás nehezen átlátható

Az államháztartás deficitjének megítélését nehezíti, hogy a hivatalosan kimutatott 3,5 százalékos GDP-arányos hiány belső összetétele vitatható. Ilyen fenntartásokat a legalaposabban alátámasztva a GKI elemzése mutatott ki most is, azon az alapon, hogy az államháztartás jelenlegi elszámolásai eltérnek az EU-ban alkalmazott metodikától, de közgazdaságilag is indokoltnak tekinthető olyan korrekció, amely az ÁPV Rt. konszolidált kiadásait és a Magyar Fejlesztési Bank autópálya-építési hiteleit (amelyeket állami garanciával nyújt, és kevés kétely merül fel a tekintetben, hogy beváltásukra is szükség lesz) az államháztartás részeként jeleníti meg. A másik elem a tavaly decemberben kormánydöntéssel letéti számlára helyezett 94 milliárd forint könyvelése, amely kiadásként jelent meg a hivatalos elszámolásban, de tényleges felhasználása nem történt meg. Ez teljesen az a helyzet, mint amikor valaki egyik zsebéből a másikba teszi a pénzét, és azt mondja, hogy elköltötte. A GKI számításai szerint ezzel a korrekcióval az államháztartás hiánya nem a hivatalosan kimutatott 3,7 százalékról csökkent a GDP 3,4 százalékára 1999-ről 2000-re, hanem 5,1 százalékról mérséklődött 3,2 százalékra.

Az államháztartás formálisan kimutatott hiánya szintén 3,4 százalék lesz, de a tavalyra elkönyvelt idei kiadásokkal ez 4 százalék, az ÁPV Rt. kifizetéseivel és az autópálya-építés burkolt költségvetési kiadásaival együtt a GDP 5 százalékát is meghaladja. A hivatalos számítások szerint az elsődleges (kamatszaldó nélkül számított) egyenleg a tavalyi 2 százalékos többlet után a GDP 1 százalékára zsugorodik, a GKI által számított korrekciókkal azonban a GDP 0,7 százalékával megegyező elsődleges hiányba csap át. A 2002-re elfogadott költségvetés – amennyiben jelenlegi formájában megvalósul – már tartalmaz bizonyos kiigazítást, és a GKI korrekciójával – tehát az ÁPV Rt.-vel és az autópálya-finanszírozással számított GDP-arányos hiány 1 százalékponttal csökken.

Mint a GKI rámutatott, az év során láthatóvá válik a 2001-es költségvetés prioritásainak ellentmondása: valójában háttérbe szorul az egészségügy és az oktatás az állami, a gazdasági és a működési funkciók javára.

Következtetés

A kutatóintézetek tavaszi prognózisából az szűrhető le, hogy az idei év valóban közepes lesz: nehezebb, mint az előző, de jobb, mint az elkövetkezők. A kormányzat, mondhatni, anticiklikus gazdaságpolitikát követ, amikor a külső feltételek romlását a belső kereslet ösztönzésével ellensúlyozza, még akkor is, ha ebbe már a választási előkészületek hangulata is beszivárog. Ennek a külső egyensúlyban és az inflációban kell megfizetni az árát, tehát nem alkalmazható tartós gyógymódként. Emiatt feltételezhető, hogy ha jövőre csak csekélyebb, 2003-ban valószínűleg erőteljesebb korrekciókra, a prioritások ismételt átrendezésére lesz szükség – ami szerencsésen esik egybe a választási ciklussal –, és az európai növekedés is újabb lendületet vehet addig.

Az idén formálódó gazdasági pálya kedvez a belső piacra termelőknek és az építőiparnak, még a beruházási javak gyártói közül is jelentős hányadnak. Nehezebb lesz viszont a külpiacokra termelő vállalatoknak. Amennyiben az adott szektor kilátásai kecsegtetőek, érdemes beruházni, mert az jelentős állami támogatásokkal valósítható most meg, és az alacsony reálkamatszint mellett kedvezően finanszírozható. A befektetésekkel célszerű óvatosan eljárni, mert a tőzsdei árfolyamok az idén nem ígérnek racionális hozamot, a távolabbi kilátások pedig egyéb tekintetben is bizonytalanok.

A kormány és a gazdaságkutatók előrejelzése 2001-re (növekedés 2000-hez képest, %)
	Kormány	Ecostat	GKI	Kopint	Pénzügykutató
GDP	5,0-5,5	4,5	5,0	4,8	4,9
Belföldi felhasználás	5,0-6,0	5,8	5,8	5,2	5,5
Lakossági fogyasztás	3,5-4,0	4,9	5,0	4,4	4,5
Közösségi fogyasztás	1,0-2,0	3,8	3,0	2,5	2,0
Beruházás	10,0-12,0	8,0	11,0	8,0	9,0
Export (EUR) %	10,0-12,0	13,6	13,0	13,0	14,0
Import (EUR) %	10,0-12,0	15,4	14,0	13,5	14,5
Külkereskedelmimérleg-hiány (Mrd EUR)	3,4-3,7	4-,5	5,3	4,6	4,9
Fizetésimérleg-hiány (Mrd EUR)	2,1-2,3	2,3	2,7	2,6	2,7
Működőtőke-beáramlás (Mrd EUR)	1,4-1,6	1,8	2,0	1,8	1,7
Fogyasztói árindex (év/év)	5,0-7,0	8,5	9,0	9,0	9,2
Államháztartás hiánya a GDP %-ában	3,4	4,0	5,0	3,4	n. a.