Átlátható gazdaságok?

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. május 1.) vegye figyelembe!

Magyarország előkelő helyen

Megjelent a Cégvezetés (archív) 37. számában (2001. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Míg az átláthatóság (transzparencia) fogalma már többé-kevésbé elterjedt, s polgárjogot nyert mind a szakmai, mind a közgondolkodásban, annak ellentétére, azaz az átláthatatlanságra, a ködösítésre, a homályos és amorf viszonyokra nincs találó, közkeletű kifejezés a magyar nyelvben. Elég sommásan és leegyszerűsítve még leginkább a korrupció kifejezés bukkan fel, holott éppen annak melegágyáról, a lehetőségét megteremtő feltételekről van szó.

 

Neves közgazdászok, közvélemény-kutatók, piaci elemzők és gazdasági tanácsadók népes csapatát gyűjtötte egybe a PricewatehouseCoopers (PwC) nemzetközi tanácsadó cég annak érdekében, hogy a világon elsőként megpróbálja definiálni a gazdasági viszonyok, illetve a gazdaság működéséhez szükséges feltételrendszer átláthatatlanságát, a találóan "opálosságnak" nevezett tényező nemzetközi indexét. Mi több, amellett hogy a világ harmincöt országára kiterjedő felmérés alapján az egyes országok közötti különbségek számszerűen összehasonlíthatóvá válnak, a kutatás alapján elkészült tanulmány arra a kérdésre is választ keres, vajon milyen károkat okoz a gazdasági élet szereplőinek az átláthatatlanság, milyen árat kell érte fizetniük. (Ebben a megközelítésben természetesen nem vehető figyelembe a homályos viszonyok etikai, politikai vagy éppen kulturális vetülete, sem az esetleges hagyományokra visszavezethető gyökere, sem azok a következmények, amelyek a tőkepiaci hatások mellett egyéb téren jelentkeznek.)

A felmérés Magyarország számára tisztes eredményt hozott, azt is mondhatnánk, hogy hízelgően kedvezően zárult. A harmincöt ország közül az összesítő indexet tekintve a nyolcadik helyre rangsoroltattunk, Olaszország és Izrael közé. Magyarországnál jobb eredményt ért el - sorrendben - Szingapúr, Chile, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Hongkong, Mexikó és a már említett Olaszország. A kiválasztott országok köréből látható, hogy a felmérés az úgynevezett feltörekvő piacokra koncentrál, a vezető ipari hatalmak közül az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Japán és Olaszország inkább csak az összehasonlítás kedvéért szerepel. Így összesen három EU-tagállam található meg a felmérésben, pedig a mi szempontunkból érdekes lehetne az összevetés még Ausztriával, Portugáliával vagy Írországgal is.

Az átláthatatlanság és annak "ára"
Ország

O-faktor

Adóhatás (%)

Prémium (bp)

Szingapúr

29

0

0

Chile

36

5

3

Egyesült Államok

36

5

0

Nagy-Britannia

38

7

63

Hongkong

45

12

233

Mexikó

48

15

308

Olaszország

48

15

312

Magyarország

50

17

370

Izrael

53

19

438

Uruguay

53

19

452

Görögország

57

22

557

Egyiptom

58

23

572

Litvánia

58

23

584

Peru

58

23

563

Dél-Afrikai Közt.

60

24

612

Japán

60

25

629

Kolumbia

60

25

632

Argentína

61

25

639

Tajvan

61

25

640

Brazília

62

25

645

Pakisztán

62

26

674

Venezuela

63

27

712

India

64

28

719

Lengyelország

64

28

724

Guatemala

65

28

749

Thaiföld

67

30

801

Ecuador

68

31

826

Kenya

69

32

848

Csehország

71

33

899

Románia

71

34

915

Dél-Korea

73

35

967

Törökország

74

36

982

Indonézia

75

37

1010

Oroszország

84

43

1225

Kína

87

46

1316

Opálos viszonyok

Átláthatatlanságon - említsünk néha opálosságot, hogy kötődjön az eredményül kapott index elnevezéséhez, az O-faktorhoz - a világos, pontos, hivatalos, könnyen megkülönböztethető és széles körben elfogadott tőkepiaci gyakorlat hiányát definiálja a felmérés. Az eredmény öt terület elemzésének számtani átlagából származik. A kutatás vizsgálta:

  • a korrupciót, az állami bürokrácián belül a megvesztegethetőséget és a részrehajlás mértékét;
  • a jogrendszert, vagyis azt, mennyire egyértelmű, ellentmondásos, vagy éppen hézagos a szerződéses és tulajdoni viszonyokat érintő jogrend és bírósági gyakorlat;
  • a kormányzat makrogazdasági, fiskális és monetáris politikáját, ezen belül egyebek közt az adószabályozás áttekinthetőségét és a változások kiszámíthatóságát;
  • a számviteli szabványokat és gyakorlatot - beleértve a vállalati irányítást és a nyilvános közzététel rendjét, amely lehet alacsonyabb vagy érettebb szakmai színvonalon megalkotott, következetlen és kikényszeríthetetlen (ezért lehetetlen megbízható gazdasági-pénzügyi adatokhoz hozzáférni); valamint
  • a szabályozási rendszert, hiszen a gazdaság jogszabályi környezete is lehet áttekinthetetlen, ellentmondó és rendszertelenül vagy esetlegesen alkalmazott.

A felsorolt öt tényező egyforma súllyal szerepel az összefoglaló O-faktor indexben, amely nullától 150-ig terjedő skálát vesz fel. Ebből következően az egyik tényezőben esetleges kimagaslóan rossz minősítést a többiek mérsékelhetik vagy akár el is fedhetik.

MAGYARORSZÁG A KÖZÉPMEZŐNYBEN Az átlátható szabályokon kívül a nem átlátható tényezők is befolyásolják egy gazdaság szereplőit. A befektetők - mint a gazdasági élet szinte minden szereplője - meghatározott módon mérlegelnek, tevékenykednek. Az átláthatósági tényezők nemcsak a korrupciót rejtik magukban, hanem az üzleti tevékenységet érintő jogi szabályozás átláthatóságát, a jogszabályok tiszteletét, végrehajthatóságát, a bírósági ítéletek meghatározott menetrendben, körben és határidőben történő meghozatalát, a gazdasági-politikai környezetet, számviteli, vállalatirányítási, gyakorlati kérdéseket is. A tanulmány az első kísérlet arra, hogy ezeket a nem definiálható, nehezen meghatározható, nem átlátható tényezőket megfelelően számszerűsítse - hangsúlyozza Bienerth Gusztáv, a PricewaterhouseCoopers magyarországi leányvállalatának vezérigazgatója. Mint elmondta, a tanulmány alapja egy rendkívül bonyolult analitikus modell, ami az Egyesült Államokban működő, a volt amerikai elnök nevével fémjelzett Carter Intézet munkatársaival, iparági kutatókkal, a Világbank és nemzetközi pénzintézetek közreműködésével készült. Magyarországon 200 cégvezetőt kérdeztek meg 2000 második felében az AC Nielsen piackutató céggel együtt. A válaszadó cégvezetők nem kizárólag külföldi befektetők voltak, hanem a magyar gazdaság szereplőinek rendkívül széles köréből kerültek ki. A vizsgálat eredményeit tekintve a 35 ország közül Magyarország a középmezőnyben foglal helyet. Ebben a tekintetben akár már az Európai Unió tagjának is tekinthető, hiszen 50-es mutatójával az olasz- (48) és a görögországi (57) között helyezkedik el. A kelet-európai országokkal összehasonlítva hazánk megítélése a legkedvezőbb: Litvánia átláthatósági indexe 58, Lengyelországé 64, Romániáé és Csehországé 71, Oroszországé pedig 84. A lista élén a legjobb mutatóval Szingapúr (29), a végén pedig a legrosszabbal (87) Kína áll. A Magyarországra vonatkozó kedvező megállapítások között kiemelkedik az árfolyam-politika kiszámíthatósága, ami a csúszó leértékelés rendszeréből adódik. Pozitív megítélést kapott a tőkemozgások korlátozásának alacsony szintje is, ami a liberalizált gazdaságok jellemzője. A vizsgálat egyik szempontja szerint a világ 35 országa közül Magyarországon a legkedvezőbb a helyzet, mivel nincs olyan veszély, hogy újabb szabályozás korlátozná az exportot vagy az importot. Vagyis a nyitottság tekintetében - ami egyébként a vizsgált országok jelentős részében régóta evidencia - Magyarország kapta a legkedvezőbb értékelést. A tanulmány egyik kérdése arra kereste a választ, javult-e az elmúlt öt évben a helyzet a vizsgált gazdaság életében. E tekintetben Magyarországon a tendencia javuló. Mint a vizsgálatból kiderült, a mérlegen kívüli tranzakciók, a szürke- és a feketegazdasággal kapcsolatos jelenségek okozzák a legtöbb gondot. Nyilvánvalóan rengeteg még a tennivaló, ám ez nemcsak hazánkról és a környező országokról, de a legfejlettebbekről is elmondható.

Számszerűsített károk

A felsorolt öt tényező mérlegeléséből - azonkívül, ahogy a vizsgált országok egymás közötti rangsora adódik - a jelentés "kárbecslést" is közöl. Megpróbálja számszerűsíteni, hogy az átláthatatlanság mennyivel növeli a nyereségadószintet a befektető szemében akkor, ha működő tőkét helyezne el az adott országban. Egy másik megközelítésben: mekkora kamatfelárat kell a külső államadósság felvételekor kizárólag amiatt fizetni, hogy az átláthatóság kisebb-nagyobb mértékben csorbul.

Aligha férhet kétség ahhoz, hogy a tisztázatlan viszonyok számtalan módon hátrányosan befolyásolják az ország külsőtőke-vonzó képességét. Ilyen tényező, hogy a belföldi tőkepiac viszonylag alulfejlett marad, mert a befektetési lehetőségek között mérlegelő befektetők nem jutnak a megbízható információhoz. A külföldi befektetők nyilvánvalóan vonakodnak olyan helyre vinni a pénzüket, ahol nem győződhetnek meg arról, hogy az invesztíció valóban ott köt ki, ahová eredetileg szánják. A jogvitákból, a szabályozásból és a gazdaságból hiányzó, egyértelműen áttekinthető és következetes gyakorlat végső soron azzal a következménnyel jár, hogy a fejlesztési beruházásokhoz nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiségű forrás. Ugyanilyen következményt von maga után az is, ha a köztudatban elterjed, hogy az adott ország állami bürokratái nem hivatalosan és gyakran kifejezetten törvénytelenül kenőpénzt kényszerítenek ki, amivel elriasztják a befektetőket mind az értékpapír-piaci, mind pedig a zöldmezős beruházásoktól.

Rejtett adó

Az átláthatóság mérése az adóhatás szempontjából tudomásunk szerint az első kísérlet arra, hogy számszerűsítse, vajon milyen hátrányt vagy előnyt szenved/élvez egy adott ország a külföldi befektetők szemében pusztán amiatt, hogy tiszta vagy zavaros a gazdasági környezete. Miközben egyes országok adókedvezményekben részesítik a külföldi befektetőket, ezzel növelve tőkevonzó képességüket, megfeledkeznek arról, hogy a szabályozási feltételek és a mindennapi gyakorlat megtisztítása a gyanús, tisztázatlan, zavaró tényezőktől kellőképp helyettesítheti a társasági adó mértékének lefaragását. Sokszor - bár könnyebbnek nem lehet mondani - nagyobb eredménnyel jár, és nem követel költségvetési áldozatot.

A tanulmány az átláthatóság vizsgálatából nyert O-faktorból származtatja az adóhatás számszerűsített mértékét, mert úgy is felfogható, hogy amikor egy befektető tőkekihelyezést mérlegel, a tisztázatlan, zavaros viszonyokat valamiféle költségnek fogja fel - például rejtett adónak, amit hozzátesz az ismert nyereségadó-kötelezettségéhez. Ebben a megközelítésben Szingapúr a kiindulópont, ahol az adóhatás mértéke nulla, a skála ellenkező végén Kína áll 46 százalékos többletadóval.

A Magyarország neve mellett szereplő 17 százalékos adóhatásérték azt jelenti, hogy a jelenlegi 18 százalékos társasági nyereségadó mértékét alapul véve a befektetők megítélése szerint ideális szingapúri átláthatósági viszonyok között 35 százalékos nyereségadó-mértéket is megengedhetne, anélkül hogy a külföldi befektetők érdeklődését kockáztatná. Más megközelítésben viszont a listára került környező országokénál annyival tisztábbak a viszonyok, hogy Magyarország akár 29 százalékos nyereségadókulccsal is képes lenne a külföldi befektetők szemében Lengyelországgal azonos megítélés alá esni, Csehországgal összevetve pedig akár 34 százalékos adókulcsot is megengedhetne magának.

Az adóemelés azonban aligha vetődik fel, és a PwC valódi üzenete is ennek fordítottja: vagyis az, hogy átláthatóbb gazdasági környezet révén mondjuk Lengyelország saját megítélésén annyit javíthat Magyarországhoz képest, mintha 11 százalékponttal csökkentené a társasági nyereségadó mértékét. A felmérés tanúsága szerint csekély javulás a gazdasági gyakorlat átláthatóságában Olaszországgal vagy Mexikóval azonos besorolást eredményezne, amit 2 százalékpontos nyereségadó-csökkentéssel érhetne el.

JÓ, DE... A tanulmány általános megállapítása szerint Magyarország relatíve jól áll a gazdaság átláthatóságát tekintve, de felszínre került számos negatív tényező is. Magyarország-specifikus például a "mérlegen kívüli" tranzakciók viszonylag magas hányada - ilyennek tekinthetők azok a készpénzes manőverek, amelyek a magas tb- és egyéb költségek elkerülése céljából, akár "asztal alatt", akár egyéb, nem látható módon, számla nélkül mennek végbe. A tanulmány ugyancsak kedvezőtlennek ítéli meg azt, hogy a Budapesti Értéktőzsde még nem írja elő a tőzsdén jegyzett társaságoknak a nemzetközi számviteli standardok alkalmazását, tehát nem kell ezeknek megfelelő mérleget készíteniük. Bizonytalansági tényezőnek számít az is, hogy rendszertelenek a befektetői tájékoztatók, csakúgy mint az energiaipari befektetőknek, az áramszolgáltatóknak tett korábbi kormányzati ígéretek módosítása. A magyar gazdaságban tapasztalható korrupció tekintetében elsősorban a "kapcsolati" korrupció merült fel. Vagyis a kapcsolati tőke, a jó kapcsolatok meghatározó szerepe, a közös szakmai, gazdasági, politikai háttérből eredő előnyök, bizonyos közbeszerzési eljárások átláthatatlansága, illetve olyan típusú pályázatok, ahol a pályázatot a majdani győztes szája íze és feltétele szerint írják ki. Ezek a megállapítások más, fejlett gazdasággal rendelkező országok gazdaságára is igazak, vagyis a korrupció jellege a fejlett piacgazdaságnak megfelelő Magyarországon. A fejlődő országok körében tapasztalható korrupciót illetően - például Kína, Thaiföld, Törökország, Mexikó esetében, amelyek gyakran vetélytársaink a nemzetközi piacon - sokkal durvább megállapítások szerepelnek a vizsgálatban. Sok helyütt nyilvánvaló az egyes tranzakciók konkrét ellenértéke, számos országról tudni lehet, hogy ott a politikusoknak ára van. Ilyen megállapítások Magyarország esetében nem fogalmazódtak meg.

Kamatfelár

Az átláthatóság mértéke végső soron lefordítható más költségre is. Így például arra, milyen kockázati prémiumot kell fizetni egy országnak pusztán az átláthatóság hiányosságai miatt, amikor hitelért jelentkezik a nemzetközi tőkepiacon.

Ez könnyen forintosítható: ha Magyarországra a legátláthatóbb, kristálytiszta viszonyok lennének jellemzőek - mint a tanulmányban élen végzett Szingapúrban -, akkor 3,7 százalékkal (370 bázisponttal) alacsonyabb kamatokkal bocsáthatna ki kötvényt, vagyis 100 millió dolláros hitelfelvételnél évi 3,7 millió dollárnyi kamatköltséget takaríthatna meg. (Fontos hangsúlyozni, hogy ez pusztán teoretikus felvetés. Magyarország jelenlegi hitelpiaci megítélése alapján ugyanis 50-100 bázispontos kamatfelárral juthat hitelhez a nemzetközi tőkepiacokon, hiszen a hitelezők a megtérülés kockázatát minősítik, amelyre állami hitelfelvétel esetében vajmi csekély befolyása van az országon belül uralkodó átláthatósági viszonyoknak. Kivált így van ez régi bevált adósokkal, amelyek évtizedek óta pontosan törlesztenek.)

A tanulmány végkövetkeztetése lényegében az, hogy a kompozit átláthatósági O-faktor egyetlen pontnyi javulásától 25,5 bázispont kamatfelár-megtakarítás remélhető, nem tekintve más tényezők hatását, például a hitelpiaci kínálat alakulását.

UNIÓS SZEMMEL Az Európai Unió Bizottsága által 2000 szeptemberében kiadott országjelentés rámutat: a csatlakozás politikai feltételei - amint azokat az 1993. júniusi koppenhágai Európai Tanács rögzítette - előírják, hogy a tagjelölt országoknak el kell érniük a "demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a kisebbségek tiszteletben tartásának és védelmének garanciáját jelentő intézmények stabilitását". Utal arra, hogy az egy évvel korábbi országjelentésben a Bizottság egyebek között az alábbiakat állapította meg: "Magyarország teljesíti a koppenhágai politikai kritériumokat. Két területre továbbra is figyelmet kell fordítania. Az első a roma lakosság helyzete, amellyel kapcsolatban a kormány megkezdte középtávú roma akciótervének megvalósítását, és amelyhez megfelelő költségvetési forrásokat kell rendelkezésre bocsátania. A második a korrupció elleni küzdelem, amely területen fokoznia kell az utóbbi időben tett erőfeszítéseit." A tavalyi országjelentés szerint a változatlanul problémát jelentő korrupció elleni küzdelem továbbra is politikai prioritást élvez Magyarország EU-csatlakozási felkészülésében. A kormányzat - a korrupcióellenes küzdelem nemzeti stratégiájának fő koordinátoraként eljáró Igazságügyi Minisztérium kezdeményezésére - a helyzet kezelésére az alábbi intézkedéseket hozta: A korrupciós esetek jelentős számú növekedését követően átfogó fejlesztési program indult a rendvédelmi és közbiztonsági szervek körében. Ez a program speciális pszichológiai tesztből áll, valamint olyan új képzési és működési módszerekből, amelyek segítséget nyújtanak a rendőröknek és határőröknek, hogy felismerjék és elkerüljék a korrupciós helyzeteket. A rendvédelmi szervek adminisztratív kapacitását a Rendvédelmi Szervek Biztonsági Szolgálatánál történt létszámbővítéssel (86), az ORFK Mobil Ellenőrző Egységének megerősítésével (ezek az erők hivatottak a rendőrségen belüli korrupcióellenes küzdelemre), valamint az audiovizuális berendezések műszaki szintjének emelésével fejlesztették. A belső biztonsági szolgálat mintegy 80 ezer tisztviselőt ellenőriz, akik a rendőrség, adórendőrség, vám- és pénzügyőrség, tűzoltóság és büntetés-végrehajtás kötelékében teljesítenek szolgálatot. 2000 januárja óta a rendőrök névkitűzőt hordanak, hogy az állampolgárok könnyebben azonosíthassák őket. Az állampolgárok ingyenesen hívható telefonszámon jelenthetik be a rendőrségi korrupciógyanús eseteket. Az etikai kódexről vitaindító iratot bocsátottak a szélesebb közvélemény elé, azzal a céllal, hogy az elfogadásra kerülő etikai kódex széles társadalmi és szakmai konszenzust élvezzen. A helyi önkormányzati képviselőkre vonatkozó új összeférhetetlenségi szabályozás értelmében a képviselőknek azon gazdasági és egyéb vezető tisztségekről le kell mondaniuk, melyek összeférhetetlenek a helyi önkormányzati képviselői mandátummal. A központi államigazgatás részét képező költségvetési intézményeknél betöltött vezető tisztségek is ezek közé tartoznak. Továbbá a megválasztott önkormányzati képviselők nem állhatnak érdekviszonyban olyan vállalatokkal, melyek szerződéses kapcsolatban állnak az önkormányzattal, és nem lehetnek vezető tisztségviselői a helyi önkormányzatok által alapított alapítványoknak és/vagy vállalatoknak. Az Európa Tanács Büntetőjogi Egyezményét magyar részről 1999 áprilisában írták alá, azonban ratifikációja még nem történt meg. Az Európa Tanács pénzmosásról, valamint a bűncselekményből származó javak felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló egyezményét az Országgyűlés 1999 decemberében ratifikálta. Az OECD külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló Egyezményét az Országgyűlés 2000 májusában hirdette ki. Mindezeket elismerve a jelentés összegzésként megállapítja: annak ellenére, hogy számos fontos intézkedés történt a korrupció leküzdésére, újabb erőfeszítések szükségesek kezelésére.

Helyünk a világban

Magyarország megítélése a vizsgált 35 ország között kimagaslóan jónak bizonyult a vagyoni jogbiztonság átláthatósága és az üzleti tevékenységet meghatározó szabályozási környezet, valamint a kormányzati gazdaságpolitika kiszámíthatósága és átláthatósága szemszögéből, de jóval gyengébb osztályzatot szerzett a számviteli és a vállalatirányítási gyakorlat átláthatóságát illetően. Olaszországot és Mexikót megelőzve a világ 35 országa közül a hatodik helyre került volna, ha a felmérésben megkérdezettek véleménye szerint a vállalatok pénzügyi adatai megbízhatóbbak és könnyebben hozzáférhetőek lennének.

Az elemzett öt kérdéskört sorra véve korrupció dolgában Szingapúr, Nagy-Britannia, Izrael, Japán, az Egyesült Államok, Hongkong, Olaszország, Chile és Egyiptom mögött Magyarország a tizedik helyre került. A korrupció vizsgálatában a tanulmány azt mérte fel, vajon tartanak-e az üzleti élet szereplői jogsértő vagy jogkerülő gyakorlattól az eljárások során, amikor engedélyre van szükségük valamilyen termelés beindításához, exporthoz, importhoz, devizaműveletekhez, illetve amikor állami támogatásért vagy hitelért folyamodnak. Vizsgálta az is, hogy ritka-e vagy gyakori a korrupció adó- és vámfizetési ügyekben, felmerül-e politikai befolyás a pénzügyi szabályozásban, és általában mennyiben befolyásolja a korrupció jelenléte a befektetés kockázatát.

A tulajdonjog védelmével összefüggő jogbiztonság és a bírósági rendszer átláthatóságára vonatkozó második kérdéskörben Magyarország Szingapúr, Chile, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia után az ötödik legjobb besorolást érte el, vagyis a 35 ország listájára felvett 9 európai ország közül két EU-tagállamot - Görögországot (8.) és Olaszországot (13.) megelőzve - a második helyen végzett. A befektetők szempontjából olyan perdöntő kérdések kerültek ebben a körben terítékre, mint az, hogy az üzleti élet szereplői mennyire számíthatnak arra, hogy a tulajdonhoz, a hitelezői követeléshez fűződő vagy a szerződésekből, más megállapodásokból, egyezségekből és konvenciókból eredő jogaik érvényesíthetők, kikényszeríthetők.

A tulajdon védelmével összefüggésben kiemelt hangsúllyal szerepelt a részvényesi jogok védelme, a szavazati jog, a részvényátruházás szabadsága, az, vajon növeli-e a befektetési kockázatot az összeférhetetlenségi szabályok átláthatósága, és lehet-e megfelelő védelemre számítani az esetleges hűtlen kezeléssel szemben. Ez utóbbi kérdés, bár ritkán esik róla szó, rendkívül fontos egy külső befektető szemében, aki biztosan akarja tudni, hogy a belföldiekből álló menedzsmenttel szemben biztos védelemre számíthat-e, ha netán eltékozolnák vagy kisíbolnák a tulajdonában lévő cég vagyonát.

A kormányzati gazdaságpolitika kiszámíthatóságát tekintve Magyarország az előbbi négy ország és Hongkong mögött a hatodik helyre soroltatott, tehát a felmérésbe felvett három EU-tagállam közül megelőz kettőt. Itt a monetáris és fiskális politika kiszámíthatóságára helyeződött a legnagyobb hangsúly, amiben döntően esett latba az árfolyam-mechanizmus és az adórendszer stabilitása. Arra a kérdésre, hogy megjósolhatóan változik-e a valutaárfolyam, nyilvánvalóan pozitív a válasz a csúszó leértékelés gyakorlatából, amihez kapcsolódik a kamatszint változásának kiszámíthatósága. Csakúgy, mint a valuták feketepiacára és a feketepiaci felárra vonatkozó megítélés, ami a jelenlegi magyar viszonyok között egyértelműen kedvező.

A megkérdezettek ezen a helyen mondtak véleményt arról is, hogy kiszámíthatónak látják-e az üzleti körök az adószabályok változását, kellően egyértelműnek és következetesen érvényesülőnek tartják-e az adópolitikát, és felmerül-e a visszamenőleges hatályú adószabályok bevezetésének veszélye.

Elsősorban a vállalati pénzügyi adatok megbízhatatlansága és a tisztánlátást nehezítő körülmények okolhatók azért, hogy Magyarország a számviteli átláthatóság tekintetében szerepelt a legrosszabbul, és (sorrendben az Egyesült Államok, Olaszország, Chile, Mexikó, Szingapúr, Nagy-Britannia, Argentína, Görögország, Venezuela, Hongkong, Lengyelország, Kolumbia, Uruguay, Tajvan, Litvánia, Peru, Izrael, Pakisztán, Brazília után) csak a huszadik helyen végzett, messze elmaradva a többi kérdéskörben elért eredményétől.

Itt nemcsak arról volt szó, hogy mennyire következetes a számviteli szabályozás és milyen bizonytalansági elemek szövődnek köré, hanem arról is, hogy mennyire tartják be ezeket az előírásokat a magáncégek, a kereskedelmi bankok, a kormányzat és a jegybank. A súlypont azon volt, hogy milyen könnyen vagy nehezen juthat hozzá egy hétköznapi befektető a magánvállalkozások pénzügyi és cash flow adataihoz, a saját és a külső források arányához, s egyáltalán mennyire megítélhető a cégek üzleti kockázata.

Súlyos figyelmeztetés, hogy ezen a téren a vizsgált 35 ország közül valamennyi EU-tagállam, sőt Lengyelország és Litvánia is megelőzte Magyarországot, és csekély vigasz, hogy Csehország és Románia kedvezőtlenebb megítélés alá esett. Ez egyéb tényezők mellett adalék ahhoz is, milyen magyarázat keresendő amögött, hogy a részvénypiacról kifelé áramlik a külföldi tőke, amit a portfólióbefektetések tavalyi félmilliárd dollár feletti kivonása jelzett. Vélhetően ez a megítélés is szerepet játszik abban, hogy Magyarország iránt inkább a kizárólagos tulajdont szerző és zöldmezős beruházásokat megvalósító nagy tőkeerejű befektetők tanúsítanak érdeklődést, és alig sikerül ideterelni a kisebb megtakarítók "tőkemorzsáit".

Ha ebben a kérdéskörben Magyarország a másik négy területen elért eredményének átlagát produkálta volna a vizsgálatban, akkor négy ponttal jobb összesített O-faktort s kettővel jobb végső helyezést érhetett volna el.

Ezek után több szempontból is elgondolkodtató, hogy az ötödik kérdéskör, az üzleti tevékenységet befolyásoló szabályozási környezet átláthatósága szempontjából ismét kedvezően alakult Magyarország értékelése: az Egyesült Államokat megelőzve, Szingapúr, Chile, Nagy-Britannia és Hongkong mögött az ötödik helyre sorolta a felmérés.

Benyomásunk szerint a kissé elnagyolt, legalábbis a többihez képest kevésbé kidolgozott és részletes vizsgálatban arra került a hangsúly, hogy átlátható-e és könnyen hozzáférhető-e a cégek számára az üzleti életet szabályozó kormányzati politika, van-e ilyen értelemben jogbiztonság, és lehet-e abban bízni, hogy a szabályok betartását egyértelműen kikényszerítik. A kérdés tehát nem vizsgálja gazdasági szabályozás minőségét, esetünkben például éppen azt, hogy az előírások nem kényszerítik ki az üzleti szektor átláthatóságát, nemcsak a nyilvánosság, de a befektetői körök előtti kellő feltárulkozást, a hiteles és konzisztens céginformációk nyilvánosságát sem.

A PwC munkája mindenképpen figyelemre méltó kezdeményezés, amely további elemmel bővíti a befektetői döntések során mérlegelendő információk körét. Szakértők között valószínűleg vitákat válthat ki a tanulmány némely módszertani megoldása, amit a későbbiek során az alkotók valószínűleg tovább fejlesztenek. A gazdasági közeg átláthatóságának rejtett adókban és kamatfelárban számszerűsített mostani kísérletét követően megkülönböztetett várakozás előzi meg a következő felmérést, amely az ígéretek szerint annak vizsgálatára is kiterjed majd, hogy a gazdasági környezet homályos foltjai mekkora szerepet játszanak a külföldi működőtőke-befektetések elriasztásában.

Sz. D. G.
MÁSOK IS ÉRTÉKELNEK Magyarország gazdasági fejlődéséről, hitelképességéről, a gazdasági élet egyes területeiről rendszeresen jelentetnek meg értékeléseket a nemzetközi szervezetek, tanácsadó cégek, kutatóintézetek és szakfolyóiratok. Az alábbiakban ezek körében tallózunk. Az OECD (Nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) múlt év novemberében elismeréssel értékelte a magyar GDP és az export növekedését, a csökkenő munkanélküliséget és a kézben tartott egyensúlyi viszonyokat. Az országtanulmány kockázati tényezőként a külső kereslet csökkenését, a költségvetési túlköltekezésből fakadó túlfűtöttséget, a nem elég fegyelmezett adó- és kiadási politikát nevezte meg. Az EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) múlt év végi éves értékelése szerint térségünk országai közül hazánk jutott a legmesszebbre a piacgazdasági átalakulásban, s a legmagasabb "osztályzatot" (4-et, illetve 4+-t) adta a privatizációra, a külkereskedelemre és a valutaliberalizációra, a bankrendszer reformjára, a kamatok liberalizációjára, az értékpapírok és a pénzintézetek fejlettségi szintjére, az egyetlen hármast pedig a versenypolitikai intézkedésekre. Sürgető teendőnek tartja az árreform megvalósítását - elsősorban az energiapiacon -, a társadalombiztosítási reformok felgyorsítását - különösen az egészségügyben - s a leszakadó rétegek életszínvonalának emelését. Magyarország hitelképességét tavaly márciusban javulónak ítélte meg az Institutional Investor című amerikai pénzügyi folyóirat. Akkor 3,3 pontot javított hazánk megítélésén, s a 33. helyre sorolta - a térség országai közül egyedül Szlovénia előzte meg Magyarországot. Egy évvel később hazánk a 36. helyre esett vissza a 145 országot tartalmazó listán, s már Csehország is előkelőbb helyezést kapott. Magyarország az elérhető 100 pontból ezúttal 60,2-et kapott. (A listát Luxemburg és Svájc vezeti.) A Moody's nemzetközi hitelminősítő intézet novemberben Baa1-ről A3-ra emelte a magyar devizakötvények és a devizabetétek osztályzatának felső határát, amivel a szuverén magyar besorolás az elsőrendű kategória (A) alapfokára került. A másik két nagy nemzetközi hitelminősítő, a Fitch és a Standard and Poor's listáján a magyar szuverén devizaadósság a Moody's Baa1-es osztályzatának megfelelő BBB pluszt kapott. A Euromoney brit pénzügyi folyóirat idén márciusban a kelet-európai országok közül a legjobb, 32. helyre sorolta hazánkat a 185 országot felölelő országkockázati összehasonlításában. A rangsort a politikai kockázat, a gazdasági teljesítmény, az adósságszolgálat, a hitelminősítés, a bankfinanszírozás, a rövid távú finanszírozáshoz való hozzájutás, a tőkepiacokhoz való hozzáférés és a kamatfelár figyelembevételével állapítják meg. Magyarország 8, Észtország és Szlovákia 11-11, Horvátország 15, Románia 20, Bosznia-Hercegovina pedig 54 helyet lépett előre, míg Lengyelország 3, Oroszország 2 hellyel hátrébb (a 97. helyen) végzett, mint egy évvel korábban. Ez év elején Magyarországot a 17. helyre sorolta a félszáz fejlett és feltörekvő államot tartalmazó "globalizációs világranglistán" az AT Kearney tanácsadó cég és a Foreign Policy Magazine. Hazánk ezzel megelőzte az összes egykori szocialista országot, sőt Franciaországot és Spanyolországot is. A besorolás alapját képező globalizációs index a külkereskedelem GDP-hez viszonyított arányát, a belföldi és a világpiaci árak konvergenciáját, a nemzetközi tőkemozgások nagyságát, az egy főre jutó turisták számát, a nemzetközi telefonbeszélgetések időtartamát, valamint az internetfelhasználás elterjedtségét tükrözi. A Heritage Foundation és a Wall Street Journal a gazdasági szabadságról készült világranglistáján tavaly Magyarország - változatlan pontszámmal - a 42. helyre került. (Észtország kapta a rendszerváltó országok közül a legmagasabb helyezést, a 14. lett.) A kutatók a 155 rangsorolt ország 50 gazdasági mutatóját értékelték. Úgy találták, hogy romlott a magyar kormányzat gazdasági befolyását mérő index, magasnak ítélték meg a jövedelemadó- és a kormányzati kiadások szintjét, s javítandónak tartották a monetáris politika szabályozását is. A KPMG tanácsadó cég 58 OECD-országot összehasonlító, ez év februárjában közzétett vizsgálata szerint Magyarországon a legalacsonyabb - 18 százalék - a társasági adó. A befektetők számára azonban az is döntő fontosságú, hogy miként alakulnak az egyéb adók és közterhek (a helyi adók, a tőkeműveletekkel kapcsolatos adók, az illetékek, a vámterhek, a társadalombiztosítás, a minimálbér) - állapítja meg a jelentés. Magyarország a 32. azon a listán, amely 99 ország korrupcióval fertőzöttségét mutatja - derült ki a Transparency International (TI) 2000-ben megjelent tanulmánykötetéből. A nemzetközi felmérés - mely az 1999-es helyzetet összegezte - azt állítja, hogy egyes vélemények szerint 1999-ben a közbeszerzések értékének 5 százaléka, azaz 25 milliárd forint vált kenőpénzzé, s például az egészségügyben évi 40 milliárd forint vándorolt az orvosok zsebébe hálapénz címén. A kelet-közép-európai országok közül csak Szlovénia helyezése jobb (28.), a Cseh Köztársaság a 42., Lengyelország a 47., Horvátország az 51., Románia pedig a 68. A legkevésbé korrupt állam Finnország - Dánia, Új-Zéland, Svédország, Kanada és Izland előtt.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére