A szellemi alkotások létrehozóit a személyi jövedelemadó kedvezményben részesíti. Cikkünk a kedvezmény igénybevételének lehetőségeit és feltételeit járja körül.
A személyijövedelemadó-törvény meghatározott adókedvezmény érvényesítése kapcsán említi a szellemi tevékenységet, amelynek törvényi definíciója szűkebb, mint a köznapi értelemben vett fogalom. Cikkünkben e szűk értelemben vett szellemi tevékenység adózási kérdéseivel foglalkozunk.
Szellemi tevékenység
Szellemi tevékenységet folytató magánszemélynek az számít, aki eredeti jogosultként olyan önálló, de nem egyéni vállalkozói tevékenységből származó jövedelmet ér el, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom tárgya, valamint szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre.
Találmány
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. Nem minősül találmánynak például a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer, az üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, és pusztán az információk megjelenítése sem.
Szerzői mű
A szerzői jogról szóló törvény szerint szerzői jogi védelem alá tartozik az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Így idetartozik az irodalmi, publicisztikai mű, a nyilvánosan tartott beszéd, a számítógépprogram-alkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is), a térképmű, az építészeti alkotás és annak terve, valamint a műszaki létesítmény terve.
A szerzői jogvédelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. Fontos, hogy a védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől, vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől. Így például a nyilvánosan tartott szóbeli előadás, amelyben az előadó önálló alkotó egyénisége kifejezésre jut – függetlenül a minőségtől – szerzőijog-védelem alatt áll.
A szerzői jogi védelem az olyan szerzői alkotásokat illeti meg, amelyek az irodalom, a tudomány vagy a művészet körébe eső, rendszerint valamilyen formában rögzített egyéni, eredeti gondolatot tartalmaznak. Azt, hogy az alkotásban megmutatkozik-e az alkotó eredetisége, egyénisége – a szerzői jogról szóló törvény figyelembevételével –, a megrendelőnek (kifizetőnek) kell eldöntenie. A felhasználó érdeke egyébként is annak megállapítása, hogy az önálló, eredeti jelleg vélelmezhető-e. Konkrét kérdésben nem az APEH, hanem – peren kívül is – a Szerzői Jogi Szakértői Testület jogosult véleményt nyilvánítani.
Szakértői tevékenység
Hangsúlyozni kell, hogy a jövedelemadó-törvény a védett alkotás létrehozását állítja a szellemi alkotással kapcsolatos adókedvezmény feltételéül. Ezért például a szakértők pusztán a szakértői igazolvány alapján folytatott tevékenységük okán nem számítanak kedvezményezett szellemi tevékenységet végzőknek, csak akkor, ha a tevékenység eredménye valamilyen védett alkotás.
Önálló tevékenység
A szellemi tevékenységet végző jövedelme – ha a tevékenységet nem munkaviszonyban, esetleg személyes tagi közreműködésként, és nem egyéni vállalkozóként végzik – önálló tevékenységből származónak minősül. A jövedelem számításánál a tevékenységért kapott bevételből kell kiindulni, amelynek része az ezzel összefüggésben kapott költségtérítés is. Fontos, hogy az önálló tevékenységért természetben adott ellenérték nem természetbeni juttatás. Ha például a művész egy személygépkocsit kap az alkotásáért, akkor ezt "forintosítani" kell, s a magánszemélyt progresszív adókötelezettség terheli.
Jövedelem
A jövedelem meghatározására két módszer – az úgynevezett diktált jövedelemhányad, vagy a tételes költségelszámolás – közül lehet választani. A választás egy teljes adóévre vonatkozik, és minden önálló tevékenységre egységesen kell alkalmazni. Dönteni véglegesen az adóbevallás elkészítésekor kell.
A kétféle módszer valamelyikével megállapított jövedelem után a magánszemélynek sávosan meghatározott adókulccsal kell adóznia.
Diktált jövedelemhányad
A diktált jövedelemhányad választásakor a bevétel 90 százaléka számít jövedelemnek, tehát a törvény 10 százaléknyi költség felmerülését vélelmezi, függetlenül attól, hogy kiadás egyáltalán felmerült-e, vagy sem. Ez persze azt is jelenti, hogy a továbbiakban a bevételt már semmiféle költség sem csökkenti. Az adminisztráció szempontjából ez a legegyszerűbb adózási forma, ugyanis ebben az esetben csak bevételi nyilvántartást kell vezetnie a magánszemélynek.
Tételes költségelszámolás
A tételes költségelszámolás választásakor az adóévben a szellemi tevékenységgel szoros összefüggésben felmerülő, bizonylattal igazolt költségek levonhatók a bevételből. A kiadások csak a bevétel összegéig számolhatók el, veszteséget a következő évre átvinni nem lehet. A jövedelemmegállapítás e módjának alkalmazásához a magánszemélynek bevételi és költségnyilvántartást, vagy pénztárkönyvet kell vezetnie.
Az elszámolható költségek körét a jövedelemadó-törvény 3. számú melléklete tartalmazza. Az itt szereplő szabályokból érdemes kiemelni, hogy a kizárólag üzleti célú tárgyi eszközök, nem anyagi javak közül az önálló tevékenységet végző magánszemély csak azt veheti figyelembe költségként, amelynek értéke az 50 ezer forintot nem haladja meg. Az ennél nagyobb értékű tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzési, előállítási, javítási, karbantartási költségei – miután az önálló tevékenységet végző nem jogosult az értékcsökkenés elszámolására – nem érvényesíthetők.
Ha a tevékenységet olyan lakásban (is) végzik, amely székhelyként, telephelyként funkcionál, akkor az ezzel összefüggő kiadásokat (víz, villany, fűtés stb.) a tevékenységgel arányosan, az adott költségre jellemző mértékegység (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével kell megállapítani.
A törvény külön felsorolja a szellemi tevékenységet végzők közül a művészeti tevékenységet folytató magánszemélynél jellemzően előforduló, elismert költségek körét. Idetartozik a tevékenységgel összefüggő műsoros előadás, kiállítás, múzeum, közgyűjtemény látogatásának ellenértéke, az irodalmi és művészeti alkotásokat tartalmazó, vagy ezek rögzítésére és lejátszására alkalmas eszköz, kép- és hanghordozó, könyv, kotta, más sajtótermék vásárlására fordított kiadás, a tevékenységgel összefüggő szakmai képzés kiadása, továbbá az előadó-művészi tevékenységet végzők esetében a színpadi megjelenéshez kapcsolódó esztétikai és kozmetikai cikkekre, illetve szolgáltatásokra fordított kiadás. E költségek elszámolhatóságának feltétele, hogy – az elévülési időn belül – utólag is megállapítható legyen a művészeti alkotómunkával, illetve az előadó-művészi tevékenységgel való kapcsolat. Elszámolható szakmai képzés alatt a művészeti tevékenységgel összefüggő, az iskolai rendszerű oktatáson kívül szervezett elméleti és gyakorlati tanfolyam, előadás, tapasztalatcsere részvételi díja értendő. Idetartoznak még az előadóművész tevékenységének folytatásához közvetlenül, rendszeresen szükséges hangképzési, korrepetálási, beszédtechnika-, tánc- és mozgástechnika-szintentartási kiadások is. A művész jellemzően felmerülő költségei közül azok, amelyek részben személyes vagy családi szükségletet is kielégítenek, 50 százalékban számolhatók el. Például a kozmetikai cikkekre, szolgáltatásokra fordított kiadásoknak csak a fele vonható le az előadó-művészi tevékenység bevételéből.
Adóelőleg-levonás, -fizetés
Az év közben szerzett jövedelemből adóelőleget kell fizetni. Ha a szellemi tevékenység jövedelme nem kifizetőtől származik, akkor az önálló tevékenységet végző személynek negyedévente, a negyedévet követő 12-éig kell ezt megtennie.
Az adóelőleg összege legalább az adóév elejétől e jogcímen keletkezett jövedelem adótábla szerinti adójának és a már befizetett adóelőlegnek a különbözete. Önállóan kell az adóelőleget megfizetni akkor is, ha a jövedelem ugyan kifizetőtől származott, de valamilyen oknál fogva nem történt meg az adóelőleg levonása. Ebben az esetben azonban a kifizetőkre vonatkozó adóelőleg-megállapítási szabályokat kell alkalmazni.
A kifizetőnek – fő szabályként – az adóalapot képező jövedelemből 40 százalék adóelőleget kell levonnia, akkor is, ha a kifizetés számla ellenében történik. Már az adóelőleg megállapításánál figyelembe kell venni a jövedelemmel kapcsolatos nyugdíjjárulék- és magánnyugdíj-pénztári tagdíj 25 százalékos engedményét.
Költségnyilatkozat
A kifizetőnek a jövedelem megállapításához úgynevezett költségnyilatkozatot kell kérnie. A szellemi tevékenységet végző személy itt nyilatkozik arról, hogy a jövedelemmegállapítás mely formáját választja. Ha az úgynevezett 90 százalékos szabályt alkalmazza, akkor az adóelőleg alapja is a bevétel 90 százaléka lesz. Ha tételes költségelszámolást választ, akkor a nyilatkozat szerinti költség nem lehet több a teljes bevétel 50 százalékánál. Így van ez akkor is, ha az ellenérték részeként az adózó költségtérítést is kapott. Miután az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggő költségtérítés, nincs lehetőség arra, hogy a költségtérítéssel szemben költségelszámolásról, a többi bevétellel szemben pedig a 90 százalékos szabályról nyilatkozzon a magánszemély.
Az adóelőleg megállapításához a költségekről csak nyilatkozni kell, nem kell azokat igazolni. Következménye van azonban annak, ha a szellemi tevékenységet végző az év közben nyilatkozott költségeket év végén a bevallásában nem tudja produkálni. Ha ugyanis a nyilatkozat alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor a költségkülönbözet után 12 százalék jövedelemadót és 11 százalék egészségügyi hozzájárulás kell fizetni. Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést akkor, ha a költségkülönbözet nem több a nyilatkozott költség 5 százalékánál.
Nyilatkozat a várható bevételről
40 százaléknál kevesebb adóelőleget akkor vonhat le a kifizető, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az adóévben az összevont adóalapot képező jövedelme várhatóan nem fogja meghaladni – 2001-ben – az 1 millió 50 ezer forintot. Ilyenkor az adótábla szerinti adókulccsal számolhat a kifizető, többszöri kifizetéskor pedig a göngyölítéses módszert alkalmazhatja. Ha a szellemi tevékenységet végző adóévi jövedelme mégis meghaladja az említett határt, akkor az adózónak a 40 százalékkal megállapított adóelőleg és a már levont adóelőleg különbözetét 15 napon belül meg kell fizetnie. Amennyiben ezt nem teszi, megint csak 12 százalék "büntetőadót" kell fizetnie.
Adókedvezmény
A személyi jövedelemadó speciálisan kezeli a törvényi védelem alatt álló alkotások létrehozóinak jövedelmét: az ilyen jövedelemre adókedvezmény érvényesíthető. Az adókedvezmény mértéke a jövedelem 25 százaléka, maximum 50 ezer forint. Az adókedvezmény csak az eredeti szerzőnek minősülő magánszemélyt illeti meg.
A szellemi tevékenység kedvezményét csak az adóbevallásban, az év végén lehet érvényesíteni. A kifizető az adóelőleg levonása során tehát nem számolhat az adókedvezménnyel.
A jövedelem megbontása
A hatályos társadalombiztosítási jogszabályok rendelkezései miatt a felhasználási szerződést általában megbontják a személyes munkavégzés díjazására (ebből képezhető járulék) és a vagyoni jog felhasználásának ellenértékére (ezt nem terheli tb-kötelezettség). A jövedelemadó-törvény nem nevesíti a felhasználási szerződés alapján keletkezett jövedelmet és azon belül nem különbözteti meg a személyes munkavégzés és a vagyoni jog ellenértékét. Az adókedvezmény szempontjából nincs jelentősége a felhasználási szerződésben rögzített elkülönítésnek, ugyanis a társadalombiztosítási jogszabály nem hat ki a jövedelemadó-törvény szerinti önálló tevékenység (ahová a szellemi tevékenység is tartozik) adózási szabályára. Tehát, ha a magánszemély eredeti jogosultként olyan önálló, de nem egyéni vállalkozói tevékenységből származó jövedelmet ér el, amelynek eredményeként szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, akkor ez a tevékenység "szelleminek" számít. Az ebből származó jövedelem pedig – akár ha a szorosan vett tevékenység ellenértékeként nevesítve, akár ha a megvalósult alkotáshoz fűződő vagyoni jogok ellenértékeként fizetik ki – egységesen adózik, egységesen érvényesíthető rá az adókedvezmény.
A szellemi tevékenység és az áfa
A személyi jövedelemadózás szempontjából indifferens, hogy a szellemi tevékenységet végző személy "számlaképes-e", vagy sem. Akkor adózik a fent leírt módon, ha a tevékenységét önálló (munkaviszonyon, vállalkozáson kívüli) tevékenységként folytatja.
Azt, hogy értékesítéseikor számlát kell-e kiállítania, vagy sem, az dönti el, hogy az áfatörvény szempontjából saját nevében rendszeres gazdasági tevékenységet folytat-e. Nem minősül gazdasági tevékenységnek az olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, amely a megbízó felelősségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában. Ebben az esetben a szellemi tevékenységet végzőnek nincs számlázási kötelezettsége. Ha azonban saját nevében rendszeresen vagy üzletszerűen végzi gazdasági tevékenységét, akkor már az áfatörvény hatálya alá tartozó tevékenységről beszélünk, ami számlakiállítási kötelezettséggel jár.
Fő szabályként tárgyi adómentes az olyan termékértékesítés és szolgáltatás, amelyet az eredeti szerzőnek számító természetes személy (ideértve annak természetes személy örökösét is) a Ptk., illetve más jogszabályok védelme alatt álló szellemi alkotások, valamint egyes rokontevékenységek körében teljesít. Ez azt jelenti, hogy a teljesítés után nem kell adót fizetni, azonban a beszerzéseket terhelő áfa sem vonható le. Ebben az esetben a számlára a "mentes az adó alól" kifejezést kell feltüntetni.
Ettől eltérően, a szellemi tevékenységet végző magánszemély választhatja az adófizetést is, ilyenkor az értékesítései után általában 25 százalékos adót kell fizetnie, ugyanakkor a beszerzéseket terhelő áfa levonhatóvá válik. Az adófizetési kötelezettséget akkor érdemes választani, ha a tevékenység (pl. szobrászat, iparművészet) jellemzően anyagigényes.
Varga Katalin| Szellemi alkotás-e a tolmács tevékenysége? A személyi jövedelemadóról szóló törvény 39. §-ának (2) bekezdése alapján adókedvezmény jár a szellemi tevékenységet folytató magánszemélynek akkor, ha e tevékenység folytatása során szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény azokat az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat részesíti védelemben, amelyekben fellelhető az alkotó önálló, kreatív gondolatisága, az alkotás egyéni, eredeti jellege. A szerzői jogi védettséghez tehát az alkotó által hozzáadott kreatív értéktöbblet megléte szükséges. Ebből következően a tolmács tevékenységét nem lehet szellemi terméknek minősíteni, tehát adókedvezményre sem jogosít, hiszen a szóbeli fordítás jellemzően a tárgyaló felek által megfogalmazott gondolatok egyik nyelvről a másikra való minél hitelesebb átültetése. Ennek során pedig a tolmács egyéni gondolatai megfogalmazásának nem lehet helye (2001/3. APEH iránymutatás). |