Az Állami Számvevőszék hivatott a közpénzek felhasználásának ellenőrzésére, ezért a szervezet elnöki tiszte alighanem egészen különleges pozíció bármely ország közéletében. Kovács Árpádot e különleges szerep valódi tartalmáról, az ÁSZ befolyásának természetéről, működésének hasznáról és korlátairól kérdeztük.
Amióta állam és pénz létezik, minden pénzek tulajdonosai, királyok, parlamentek és adófizetők szeretnék tudni, hogy kiadott (beszedett) aranyaikat, forintjaikat arra a célra és olyképpen használták-e fel, amire és amint azokat szánták. Magyarországon sincs ez másként, s hogy a közpénzek elköltését illetően kormány, Országgyűlés vagy akár minden egyes állampolgár tisztán láthasson, 1989-ben megalakult az Állami Számvevőszék, amelynek törvényben rögzített feladata az efféle ellenőrzés. Mit várhatunk el a szervezettől, s tiszte szerint mire képes valójában az ÁSZ?
Szent igaz, hogy minden király és kiskirály tudni óhajtotta, nem lopják-e meg, s ezért ellenőröket alkalmaztak már a történelmi idők kezdetén. Az első ellenőrző szervezetekről szóló dokumentumok a mezopotámiai birodalmak idejéből maradtak ránk. Az egyiptomi fáraóknak is voltak ilyes alkalmazottai (vagy éppen rabszolgái). A római történelmet végigkíséri a pénzügyi ellenőrzések históriája, az auditor szó is latin eredetű. Valaha azt jelentette: ülnök, s az auditorok bírósági tisztviselők voltak. II. Rákóczi Ferenc pénzügyi főellenőre, Kajai Pál egyben főhadbíró is volt, ami jelzi e mesterség és beosztás jellegét nálunk, a kuruc időkben. (Egyébként nem volt valami tisztakezű, rokonszenves ember.) A mai értelemben vett számvevőszék létrehozásának gondolata azonban jakobinus eszme. Lényege szerint arra irányul, hogy a végrehajtó hatalom ne költhesse el valamely közösség adóját tetszése szerinti célokra, hanem a pénz törvényekhez igazodó felhasználását független szervezet kontrollálhassa. Ez ma természetesnek tűnik, de az 1700-as évek közepe táján Franciaországban is cudar forradalmi gondolat volt. Magyarországon ilyesféle javaslat először Hajnóczy József és Kopi Károly írásaiban bukkant fel. Hajnóczy alaposan rá is fizetett jakobinus rokonszenveire. De ha már itt tartunk, a főszámvevői foglalkozás diktatúrákban nem éppen nyugdíjas állás. Az sem jó, ha a főszámvevő tisztességes, mert akkor (elvben) nem engedi lopni a diktátorokat sem, ami nyilván konfliktusokat okoz közte és a hatalom urai között. Ám az sem jó, ha a diktátorok tettei felett szemet huny, mert akkor a bukás után őt is előveszik – teljes joggal –, és elverik rajta a port. Közép-Amerikában egy főszámvevő a börtönben, egy másik (másutt) "utcai" kivégzőosztag előtt fejezte be pályafutását.
Remélhetőleg önt – nemde – egyik sem fenyegeti?
Erősen bízom benne. De a tréfát félretéve: szörnyű, és meggyőződésem, nálunk elképzelhetetlen, hogy a gazdasági, politikai érdekérvényesítés harci eszköztára kibővülne fals büntetőjogi eszközökkel, művi úton gyártott bizonyítékok felhasználásával. Ez a diktatúrák jellemzője. Valamely ország berendezkedésének állapotát, a rendszer demokráciáját jellemzi, hogy a számvevőszék szervezetileg, politikailag és anyagilag mennyire független a végrehajtó hatalmi intézményektől. A számvevőszék dolga, hogy alaposan megvizsgálván országunk különféle pénzügyi elszámolásait, mind a választók előtt, mind a nemzetközi porondon igazolja: azok átláthatóak, megbízhatóak, hitelesek. (Vagy esetleg nem azok.) Ugyanakkor az adófizetők előtt arról is hitelt érdemlően számot kell adnunk, hogy az arra jogosultak a közpénzeket milyen (remélhetőleg legalább elfogadható) hatékonysággal használták fel.
Az ÁSZ tevékenységében ilyeténképpen a formai-jogi és a tartalmi-gazdasági ellenőrzés összefonódik. A jogi mérce természete világos, a tényeket kell összevetni a jogszabályokkal. De miként értelmezhető a hatékonysági ellenőrzés, hiszen az ÁSZ szigorúan politikamentes szervezet, márpedig a pénzköltés céljainak kiválasztása, a végrehajtás intézményeinek, eszközeinek megválasztása vaskosan politikum. Hogyan értelmezi például az ÁSZ az állami költségvetés előzetes kontrolljának feladatát, ami ugyancsak törvényben rögzített teendője?
Hadd térjek itt kissé vissza a számvevőségek-számvevőszékek történetéhez. A számvevők eleinte bírói szervezetként működtek, s tisztük szerint csupán a kifizetések jogszerűségét ellenőrizték. Nem vizsgálhatták, hogy valamely kifizetés ésszerű-e! Következésképpen nem tudhattak semmit arról, hogy a pénzt annak rendeltetése szerint a legjobban költötték-e el, mert ha a bizonylat szabályos volt, nem volt hatáskörük további vizsgálatra. A hazai gazdasági ügyekben is azért olyan körülményes és lassú a bírósági eljárások sora, mert a bírák csak az ügyekben szereplők eljárásának jogszerűségét vagy esetleg jogellenességét mérlegelhetik, s módfelett nehéz annak megítélése, hogy a delikvens az adott ügyben hibásan, könnyelműen, vétkes hanyagsággal, netán tudatos rosszindulattal járt-e el. Ennek legjobb példája a bank- és adóskonszolidáció. Emlékezetes ügy volt, kezdete 1993-94-re nyúlik vissza, befejezése 1996-ra tehető: a magyar bankok és nagyvállalatok jelentős részét igen nagy összegű állami tőkeinjekcióval kellett megmenteni a bukástól, a pénzügyi csődtől. Számvevő legyen a talpán, aki kétséget kizáróan meg tudta állapítani ezekben az ügyekben egyes kiválasztott cégek vagy vezetők jogsértő magatartását. Mi, amit lehetett, megtettük, s azóta a perek jó része bírósági szakaszban van. Hanem visszatérve a bírói, bírósági típusú számvevőségek működéséhez, az idő haladtával mindinkább világossá vált, hogy a közpénzek felhasználásának ellenőrzésében éppoly fontos az ésszerűség, mint a jogszerűség kontrollja. A bírósági típusú számvevőségek helyébe mind több országban az úgynevezett Westminster típusú számvevőszékek léptek. Ezek az intézmények immár hatékonysági szempontok alapján is ellenőrizték a végrehajtó hatalmat, illetve a közintézményeket, cserébe azonban elvesztették a közvetlen beavatkozásra, esetleg megtorlásra vonatkozó hatáskört. Vizsgálataik lefolytatása, illetve a hatékonyságra vonatkozó megállapításaik közlése után feladatuk csupán javaslatok megfogalmazására, ajánlásokra korlátozódott. Így van, s nagyon jól van ez a magyar gyakorlatban is. Adott időben és helyen valamely üzleti döntés értéke, megalapozottsága, haszna nagyon kétséges dolog. Köztudott, hogy a Tocsik-botrány után másfél évig a megújított ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke voltam. Minden ügyben – lehet, elfogult vagyok, de magamat így látom – legjobb tudásom szerint, a közérdeket szem előtt tartva jártam el. Ám az utólagos értékelések furcsa képet produkáltak: nem egy privatizációs akció, amelyről magam fanyarul vélekedtem, s igen gyengének láttam, utóbb bomba üzletnek bizonyult, amit viszont kezdetben ragyogó megoldásnak értékeltem, egy-két évvel később ráfizetéses üzletté válhatott. Az árak, a piaci viszonyok, az érdekek megváltozása akár nagyon rövid idő alatt visszájára fordíthatja valamely szerződés eredményét vagy következményét. Az ÁSZ eddigi vizsgálati tapasztalatai, az elkövetett sok hiba, tévedés, rossz döntés ismeretében sem hiszem, hogy az ÁPV Rt. egykori és mai vezetőit a privatizációs szerződések bármelyike miatt is utóbb (hanyag vagy hűtlen kezelést felróva) el kellene marasztalni, de a kormánynak, az Országgyűlésnek, a közvéleménynek tudnia kell, hogy például a privatizáció hosszú távú és összegzett eredményeit illetően hányadán állunk. Ezért tehát az ÁSZ-nak a folyamatot és az egyes akciókat alapos vizsgálatnak kellett és kell alávetni, amelynek során megtudható: követett-e el bárki, bármikor jogsértést, áthágta-e a számviteli rendet, és hogy az egyes döntések az utólagos mérlegelés fényében helyesek vagy hibásak voltak-e.
De mi ilyenkor az ÁSZ mércéje, igazodási pontja, értékrendje?
A számvevőszék megtervezi a vizsgálatot. Ennek során maga határozza meg azokat a kritériumokat, amelyekhez a ténylegesen történteket méri. Ez sem egyéb, mint követelmények és célok összessége, nevezetesen, hogy mi mindent kellett (volna) megtenni az üzlet biztonságáért, a kockázatok csökkentéséért, a hatékonyság, a kedvező eredmények megalapozásáért.
Az ÁSZ tehát elsősorban a közvagyon működtetésének és a közpénzek felhasználásának ésszerűségét ellenőrizné?
Ez indokolatlan leegyszerűsítés. A közvagyon és a közpénzek védelme, a szabályok betartása és betartatása, a célszerűség érvényesülésének előmozdítása – ez a feladatunk. S ennek jegyében nem voltunk restek az elmúlt években csaknem 30 ügyben 60 ember ellen büntetőfeljelentést tenni, mert olyan vétséget követtek el, ami ezt elkerülhetetlenné tette. Hasonló azoknak az eseteknek a száma, amelyekben az ÁSZ vizsgálatával párhuzamosan, annak tapasztalataira is támaszkodva indult eljárás. Többek között a bankkonszolidációhoz fűződő ügyekben is folytak eljárások. Mellesleg a dolognak ez a része már nem igazán mérlegelés tárgya. Ha a vizsgálatokat végző szakértő szerint alapos a gyanú arra, hogy a jogszabályokat megsértették (és ezt a jogi szakértő is alátámasztja), akkor meg kell tenni a feljelentést. (Itt zárójelben hadd mondjam el ezzel kapcsolatos szubjektív benyomásomat. A megvádolt, eljárás alá vont személy számára nem is annyira a várható ítélet súlya, hanem inkább maga az eljárás, a nyilvánosság előtti meghurcolás a büntetés.) Visszatérve azonban az ÁSZ funkcióira, azt kell mondanom, hogy 1989 táján, az ÁSZ megalapításakor szerencsés volt a csillagok állása: Szabad György vagy Szabó Kálmán egyetemi tanár (és mások), akik a szervezet születésekor bábáskodtak, nem ellenőrzés-technikai kérdésként, hanem a demokratikus állam kiépítésének részeként értelmezték az ÁSZ létrehozásának feladatát, és ennek jegyében fogalmazták meg működésének jogi kereteit, amire a T. Ház áldását adta. A modell időtállónak bizonyult.
| Dr. Kovács Árpád 1948. február 3-án született Szombathelyen. 1971-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki, 1977-ben szervező építészmérnöki oklevelet szerzett. 1979-ben megvédte egyetemi doktori dolgozatát. 1971-ben az Út-vasúttervező Vállalatnál tervezőmérnök. 1975-től a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban főmérnök. 1979-től a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnál gazdasági szakértő, 1986-tól főosztályvezető. 1990-től az Állami Számvevőszéknél előbb főcsoportfőnök, majd igazgató. 1996-ban kinevezték az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. Igazgatósága elnökének, majd az Országgyűlés 1997 decemberében az Állami Számvevőszék elnökévé választotta. 1997-től az International Organisation of Supreme Audit Institution (INTOSAI – az állami ellenőrző szervezeteket tömörítő világszervezet) egyik bizottságának elnöke, több szakmai és tudományos szervezet elnöke, illetve társelnöke. Publikációi az ellenőrzésről, illetve a privatizációról és a vagyongazdálkodásról szakfolyóiratokban jelentek meg. Külföldön Washingtonban (1989) és Brüsszelben (1994) kapott pénzügyi-ellenőrzési továbbképzést. Később ő tartott előadásokat szakmai konferenciákon, kongresszusokon Prágában, Stockholmban, Isztambulban, Jeruzsálemben, Madridban és Washingtonban. 1996-ban megkapta a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét. |
Mit mutatnak erről a számok?
Megalakulásunk óta összesen mintegy 600-800 jelentés készült. Az ÁSZ ma már több száz ellenőrt, könyvvizsgálót foglalkoztat országszerte, s évi vizsgálati kapacitása körülbelül 43 ezer ellenőri munkanap. Évente 2500 helyen vizsgálódunk, ezen belül mintegy ezer önkormányzatot vizitálunk, sőt kapacitásaink fejlesztésével később 1500-at vehetünk sorra. Ez nagy falat lesz – annál is inkább, mert az önkormányzatok (egyéb bajaik mellett) túl sok feladattal birkóznak. Véleményem szerint nagy jogi önállóságot élveznek, anélkül hogy ehhez elegendő pénzük és gazdasági függetlenségük volna. Az a célunk, hogy választási ciklusonként legalább egyszer minden önkormányzatot sorra vegyünk, s az általánosítható tapasztalatokról – ha kell, jogszabályok módosítását, parlamenti és kormányzati intézkedést kezdeményezve – tájékoztassuk az Országgyűlést. Ami a vizsgálatok megállapításainak sorsát illeti, más területeken is ez az általános eljárási rend. Azokat minden érdekelt megkapja. A számvevőszék mindenkori elnöke évente beszámol a parlamentnek a vizsgálati tapasztalatokról, és ebben arról is szól: az érdekeltek mennyiben vették figyelembe a szervezet javaslatait. Legutóbb például a korrupcióellenes intézkedéscsomagban bukkant fel új elem a mi javaslatunk alapján. Több alkalommal elmondtam: ha valamely ellenőrző szervezet javaslatainak csak 10 százalékát hasznosítják, a szervezetre fordított kiadások már megtérülnek. Az ÁSZ ennél – úgy tetszik – sokkal inkább elfogadott intézmény, mert a mi munkánk eredményeit ennél lényegesen nagyobb arányban hasznosítják.
Érvényes ez az állami költségvetés előzetes ellenőrzésére, vagy az állami zárszámadásra is?
Igen. Szervezetünk a legutóbbi években már folyamatában vesz részt a költségvetési javaslat és a zárszámadás elkészítésében, amennyiben alaposan megvizsgálja és minősíti az előirányzatok megalapozottságát. Véleményünket aztán a miniszteri előterjesztéshez kötődve a képviselőház előtt jelentésben összegezzük. A zárszámadás, vagyis a megelőző évre elfogadott költségvetési törvény végrehajtásáról szóló pénzügyminisztériumi jelentés ellenőrzése után pedig akár milliárdos összegek kerülhetnek át egyik költségvetési fejezetből a másikba, vagy egyik költségvetési évről a másikra.
A költségvetési törvényjavaslatok ellenőrzésének és ehhez kötődő ajánlásaiknak nincs valamelyes politikai tartalma?
Ami az előzetes vizsgálatot illeti, talán lehet ilyen látszata a dolognak. De mi nem szólunk bele abba, hogy a kormány mire szánja a közpénzeket. Azt vizsgáljuk, hogy a gazdaság adott teljesítménye-fejlődése, a javasolt adómértékek és a várható infláció mellett lesz-e elég fedezet a törvényjavaslatban vázolt kiadások finanszírozására. Magam tehát úgy vélem, ennek nincs és nem is lehet semmiféle politikai attitűdje. A zárszámadás pedig a létező legszolgaibb szabályossági ellenőrzés. Adott a törvény, amelyben megszabták az előirányzatokat. Mi pedig ellenőrizzük, hogy azok teljesültek-e. Ebben végképp nincs politikai mellékzönge. Ezért például azok, akik az Országimázs Központ nagy "titkainak", a millenniumi ünnepségekre fordított kiadások részleteinek felfedését várják az ÁSZ-tól – valószínűsítem –, csalódni fognak. Nekünk ugyanis nem lehet tisztünk minősíteni ezeket a kiadásokat. Ha az Országimázs Központ a Ház felhatalmazása alapján járt el, és a parlament döntése az volt, hogy a központ az ország nemzetközi hírnevének erősítésére, millenniumi ünnepségek megszervezésére és egyebekre meghatározott összeget kapjon, úgy találván, hogy ez arányos a feladattal, akkor ezt az ÁSZ nem vitathatja. A központnak pedig a szabályok keretei között arra is joga volt, hogy körültekintő előkészítés után az ünnepségek kivitelezésére és megszervezésére magáncéggel kössön szerződést úgy, ahogyan azt legjobbnak látta. Ha a megrendelt szolgáltatás teljesült, megfelelt a szabályoknak, és a kiadás a jóváhagyott költségkereten belül volt, az ÁSZ már nem vizsgálhatja, hogy a kivitelezőnek mely cégek voltak az alvállalkozói, és velük milyen további szerződéseket kötött.
Amint tehát az állam vagy inkább intézménye közfeladatok megoldásába a neki megszabott pénzügyi kereten belül magáncéget von be, már nem követhető a közpénzek felhasználásának útja?
Ez csak részben igaz. A szerződéses kapcsolatban az a fontos, hogy az állam miképpen garantálja annak kiegyensúlyozottságát, az állami érdekek érvényesülését, a szolgáltatással arányos pénzügyi feltételeket s azok betartását, illetve a szolgáltatás teljesítését. Sehol a világon nincs arra lehetőség, hogy ezen a magánjogi kapcsolaton túllépjenek. Az állam képviselői is szerződéses szereplők, semmi külön előnyük nem lehet. Ez így van, s ezt tudomásul kell venni. Az adott kormányintézmény és a magáncég jogi, üzleti és erkölcsi felelőssége egyetlen ellenőrző szervezet által sem vonható el. Ugyanakkor működésük számos más előírás, köztük adózási szabályok hatálya alá esik. Politikai kockázattal, a közvélemény ítéletével is nyilván számolniuk kell, de ez már nem számvevőszéki kérdés. Egyébiránt világtendencia, hogy bizonyos közfeladatok megoldását magáncégekre bízzák, mert azok hatékonyabban képesek ezekkel megbirkózni. De hadd mondjam el azt is: a közvélemény és a tömegtájékoztatás olykor többet foglalkozik amolyan "biciklitárolós" ügyekkel, mint súlyos milliárdokat megmozgató-veszélyeztető, alapvető strukturális bajokra utaló ügyekkel. Ez végül is érthető, hiszen a magyar államháztartás csatornáin évente 8000 milliárd forint folyik át, s ekkora összeg sorsának értelmezése komplikált feladat, ennyi pénz az átlagember számára alighanem felfoghatatlan. Az ÁSZ ellenőrzési kapacitásának nagyobb részét sokmilliárdos, nagy ügyek vizsgálatában hasznosítja, előre megszabott program szerint, amelyet az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága hagy jóvá. A közvélemény konkrét – könnyen megérthető – kérdések, ügyek értékelésére hajlandó, és leginkább a sajtó is ezeket boncolgatja. Hangsúlyozom: ez nem minősítés, hanem puszta tény! Ezzel szemben alig volt visszhangja a PHARE-pénzek felhasználásáról szóló jelentésünknek, amely pedig – elismerve, hogy alapvetően pozitív változások következtek be ez ügyben – jó néhány vaskosan kritikus megállapítást is tartalmazott. Hasonlóképpen kevés közfigyelmet keltett (a gyógyintézetek világán kívül) a kórházak pénzügyi állapotáról folytatott vizsgálat egynémely súlyos tanulsága, például az, hogy az önkormányzati felügyelet alatt álló kórházak ügyeiben olyan testületek hoznak komoly, a finanszírozást súlyosan befolyásoló döntéseket, amely testületek mindössze 3-4 százalékban tulajdonosai az intézményeknek! Van persze olyan vizsgálat is, amely nagy visszhangot kap, de amelynek megállapításaival a közvélemény mégsem tud mit kezdeni. Ilyen volt például az állami ingatlanok dolgában tartott ellenőrzés: megállapítottuk, hogy az állam tulajdonában nagyjából 300 ezer ingatlan van, de ebből 100 ezerről a tulajdonos állami intézmény "nem tudott", nem volt róla nyilvántartása.
Az autópálya-építési program vagy a Postabank konszolidációja és a Reorg Apport postabanki vagyonnal (vagyonmaradvánnyal) követett eljárása már aligha minősíthető "biciklitárolós ügynek", s ezek a milliárdok élénken érdeklik a közvéleményt is. Mit mond az ÁSZ ezekről a nagyközönségnek?
A Reorg Rt. vizsgálata nemrég fejeződött be. A jelentést nyilvánosságra hoztuk. Minden jel arra mutat: a Reorg-Apport Rt.-hez került postabanki portfólió rosszabb volt minden várakozásnál, körülbelül 20 milliárd forinttal. Az autópálya-építés ellenőrzésének előkészítése halad, azt mondhatnám, ez a munka folyamatos, mert majd időről időre ismétlődik. Ez ügyben (a számviteli előírások betartásának vizsgálatán túl) az ÁSZ a következő lényeges értékelési szempontok alapján készíti el jelentését: van-e részletes építési program és kivitelezési terv? Van-e ehhez társuló, megalapozott finanszírozási fedezet és ütemterv? Milyen úton-módon teremtik elő a forrásokat az építkezéshez, és a kivitelezési-finanszírozási szerződésekben vannak-e, valamint érvényesülnek-e a szerződéses garanciák? (Ehhez is kötődik például a Magyar Fejlesztési Bank Rt. vizsgálata.) Megfelel-e az előírásoknak az alvállalkozók kiválasztása? ...és folytathatnám. Az ÁSZ egyetlen vizsgálatát sem kezdheti meg előítéletekkel. Az autópálya-építés ügyében azt mondhatom: nem biztos, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása olcsóbbá, hatékonyabbá vagy eleve korrupciómentessé tenné az erre szánt közpénzek felhasználását, amint nem állítható, hogy a közbeszerzési eljárás mellőzése eleve kétségessé tenné hatékony, olcsó és műszakilag jó megoldások alkalmazását. Nyugodt lélekkel állíthatom ezt, mert eredeti szakmám szerint építőmérnök vagyok, s van személyes tapasztalatom is az útépítésekről. Ha a folyamat, a művelet egészének szerkezete, felépítése világosan a célhoz igazodik, és a kulcspontokon ellenőrizhető, sokkal nehezebb egy-egy részterületen kis magánérdekeket érvényesíteni. Nem kizárt, de sokkal nehezebb.
| AZ ÉLET ÖRÖMEI A számvevőszék elnöke minden, csak nem aktakukac. A jelek szerint képes élvezni az élet örömeit. Fölöttébb szeret vitorlázni, olyannyira, hogy versenyez. Olimpiai ambíciói persze nincsenek, már csak azért sem, mert a vitorlázás költséges és időigényes sport. Hobbinak azonban nagyon kellemes, ámbár az egészségre veszedelmes: a versenyzők dereka gyakorta megfázik. Felemelő érzés, ha jó eredményt érnek el, habár – amint mondja – az sem okoz lelki válságot, ha hajójuk (mint szokott) a tisztes középmezőnyben végez. Azért Kovács Árpád már volt tagja győztes hajó mannschaftjának, a csúcs néhány évvel ezelőtt a Földvár-Keszthely túraverseny első helye volt. Másik testedző időtöltése a tenisz. Bajnok ebben a sportágban sem lesz, viszont jól érzi magát a pályán. (A labda nem veszi rossz néven, ha ütik.) Rohangászás után élénkebb az agy működése, s mellesleg a pályán kapcsolatok is szövődnek. Lám, milyen a sors: gyakorta partnere Sepsey Tamásnak, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnökének, aki mellesleg az ellenőri egyesület főtitkára. (Kovács Árpád e szervezetnek az elnöke.) Az már csak ráadás, hogy olykor Stumpf István mögött kispályás focimeccseken is kipróbálja magát, mint kapust. (Nem egy Chilavert!) "Amolyan vajaskenyérjáték ez" – mondja Kovács Árpád –, hiszen van abban valami diszkrét báj, amikor az egyik oldalon a titokminiszter vagy egy nagyváros ellenzéki polgármestere ugrál a kapuban, a másikban pedig az ÁSZ elnöke. "De nincs különbség abban, hogy kinek védek rosszul vagy még rosszabbul... Néha a gyerekeink ellen játszunk, ami rendre rosszul sül el, hiszen mi húszpercnyi játék után jóformán csak szuszogni tudunk." "Telente aztán még korcsolyázom néha, jégvitorlázom, ha jó a jég a Balatonon, s a feleségemmel szeretünk hangversenyre, sőt bálba is járni" – idézi fel a külső szemlélő számára derűs lelkületűnek, kiegyensúlyozottnak tűnő ÁSZ-elnök magánélete egyik-másik fejezetét. Ráérő idejében hadtörténeti munkákat olvas, vagy szakcikkeket ír az ellenőrzésről. A munka mellett azonban mindez háttérbe szorul, amit az is jelez, hogy – beépítetlen – hétvégi telkén három éve nem járt. Kovács Árpád és szűkebb családja a fővárosban 64 négyzetméteres lakást mondhat magáénak. Fia végzős történészhallgató, felesége az OTP egyik leánycégénél marketing-csoportvezető. E valódi kincseken túl szerzeménye a kelleténél némileg magasabb vércukorszint és vérnyomás. Kovács Árpád minden jel szerint gazdag ember. |
És jók a struktúrák? Jól működnek az államháztartási alrendszerek és az alrendszerek alrendszerei, vagyis a pénzköltés csatornái?
A magyar államháztartás nagyon sok tekintetben korszerűsítésre szorul. A számviteli törvény, a közbeszerzési törvény, az államháztartási törvény (és még mennyi más törvény) kétségkívül módosításra, gyökeres átalakításra vár. Az ÁSZ megtette, és szükség szerint ismétli a maga javaslatait. De Magyarországon az olykor nem elég világos és szigorú jogi feltételek mellett az ország és intézményeinek működését egyelőre még a személyes kapcsolatok, érdekközösségek is befolyásolják. A struktúrák megváltoztatása, ha halad is, még korántsem fejeződött be.
Ezek azok a bizonyos, a magyar történelemben oly nagy hagyományokkal bíró "urambátyám kapcsolatok?"
Nos, igen, így is fogalmazható. Mindazonáltal a rendszer alapvetően működik. A mai struktúra biztosan jobb, mint volt a tegnapi, és a holnapi biztosan jobb lesz, mint a mai. A kölcsönös szívességek rosszul értelmezett hagyományának ideje remélhetőleg lassan lejár.
Vajon az ÁSZ önállóságának jogi garanciáit kiegészítik, megalapozzák-e anyagi-finanszírozási biztosítékok; és fenyegeti-e a számvevőszék tisztviselőit korrupciós kísértés?
Az ÁSZ költségvetését az Országgyűlés hagyja jóvá a kormány, illetve a PM előterjesztése alapján. Lényegi elemeit azonban mi foglaljuk össze saját költségvetési javaslatunkban. Az én elnökségem ideje alatt nem volt rá példa, hogy akár a PM, akár a parlament megkurtította volna kiadási előirányzatainkat. Persze van belső ellenőrzés, és a számvevőszéki bizottság is tudni akarja, nem költjük-e hiába a pénzt, de eddig mindig megkaptuk, amire feladataink ellátásához szükségünk volt. Kísértések pedig nemigen vannak. Rendszerint sem az ellenőrnek, sem az ellenőrzöttnek nem fűződik anyagi érdeke a jelentések meghamisításához, vagy hibák eltitkolásához. Bűncselekmény felfedése esetén persze elképzelhető az ÁSZ-ellenőrök megkörnyékezése, de jó okkal mondom: szakértőink tisztességes emberek, és megállapításaikat belső, úgynevezett minőségbiztosítási kontrollnak vetjük alá. Ráadásul a felvételi eljárás nálunk folyamat, amelyben az emberi és a szakmai értékekről előzetesen igyekszünk meggyőződni! Az állam rendesen meg is fizeti őket, valamivel többet keresnek az államigazgatásban szokásosnál: gyakorlott, többdiplomás, de nem vezető beosztású – mondjuk így: szenior – számvevők havi bruttó 250-300 ezer forintos fizetést kapnak. De a lényeg mégis az, hogy becsülettel dolgoznak. Három elnöki évem alatt mindössze egyetlen munkatársunktól váltunk meg – összeférhetetlenség miatt. (Könyvvizsgálatot vállalt maszekban ott, ahol nem lett volna szabad.) Ez, ugye, nem rossz arány!
Lovász Péter|
Kovács Árpád néhány korábbi megnyilatkozása, amelyet ma is minden fenntartás nélkül vállal 1995. július 4. "Az ÁSZ nem számon kérő szék. "Szakmai szolgáltatók" vagyunk. A döntéshozók számára felvázolunk egy viszonylag pontos, nem politikai indokoktól motivált képet. Persze nekünk sem mindegy, hogy mit kezd ezzel a hatalom, de tény, hogy napról napra változnak az érdekek, elvárások... Azt mondják: ha egy ellenőrző szervezet javaslatainak tíz százalékát megvalósítják, akkor az már eltartja önmagát. Mi ennél jobb eredményt értünk el." (168 óra) 1998. február 21. "Mindig is úgy gondoltam, hogy erre az országra ráfér egy tisztességesen működő intézményrendszer. A nemzet felemelkedése a történelem folyamán többször is összekapcsolódott a jól működő közigazgatással. Ebben a munkában részt venni pedig, nem tagadom, mindig is akartam. Sőt azt is ambicionáltam, hogy formálásához is legyen némi közöm. Ez talán megbocsátható, egészséges érvényesülési vágy." (Magyar Hírlap) 1999. november 8. "Az intézmény nemcsak könyökvédős és kontírozó szervezet, hanem olyan garanciális intézménye a társadalom működésének, amely tükörképet ad. Ha a parlament képes arra, hogy ezt a tükörképet elfogadja, akkor jól működik a rendszer, ha nem, és összetöri a tükröt, akkor az nemcsak a számvevőszékről állít ki borzasztóan rossz véleményt, hanem magáról az országról is. "(Napi Magyarország) 2000. január 3. "Már viccet is faragtak rólunk, amit én jó jelnek tartok. Valahogy' így szól: Mi a különbség egy közönséges ellenőr és egy számvevőszéki ellenőr között? Az, hogy az utóbbi még azt is elvárja, hogy szeressék! Persze nem szeretnek bennünket, de azért időnként elismerik a munkánkat." (Vasárnapi Hírek) 2000. augusztus 23. "Nálunk a korrupció szembetűnő jellemzője, hogy többnyire nem kapcsolódik hozzá közvetlen pénzmozgás, az esetek jó részében olyan morális vétségek elkövetéséről – esetleg évekkel később beváltható "szívességi csekkek" adásáról – van szó, amelyek büntetőjogi bizonyítása, az ok-okozati összefüggések tisztázása szinte megoldhatatlan. A korrupció nemcsak pénzben, torz döntési folyamatokban jelenik meg, hanem szemléleti minták továbbélésében is." (Népszabadság) |