Az elmúlt év magyar gazdasága sokféleképpen megítélhető, abban viszont megegyeznek az értékelők, hogy stabilan növekvő, de rendkívül konjuntúraérzékeny volt. A hazai vállalkozások idei terveit leginkább – a múltból kiindulva – az óvatosság jellemzi. A fejlődés motorjai változatlanul működnek, de sokan tartanak a fékek – energiaár-változás, a dezinfláció megtorpanása stb. – ismételt megjelenésétől.
A nemzetgazdaságnak az utóbbi három évben tapasztalt növekedése 2000-ben folytatódott, és az előzetes adatok szerint 5,3 százalék volt. A fejlődés üteme az év közepén érte el csúcspontját, majd lassult. A gazdasági növekedés a vizsgált időszakban is érzékenyen reagált a nemzetközi konjunktúra alakulására, tükrözte az európai gazdaság megélénkülését, a magas olajár minden következményét, az euró és a dollár árfolyamában bekövetkező változásokat. A nemzetgazdaság fejlődésének meghatározó negatívumai voltak, hogy az infláció mérséklődésének folyamata megtorpant; jelentősen nőtt a külkereskedelmi mérleg hiánya, aminek tartóssá válása fenyegetné a folyó fizetési mérleg javuló egyensúlyi pozíciójának fenntartását, valamint a külföldi adósságállományunk konszolidált jellegének megőrzését. A tervezettnél magasabb inflációs ráta mellett végbement kamatcsökkentések a reálkamatok összezsugorodásával mérsékelték a megtakarítási hajlandóságot, ami hátrányosan érinti a gazdasági növekedés belső forrásait. A hazai kereslet bővülése 2000-ben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) számítása szerint 1,5 százalékkal járult hozzá a GDP növekedéséhez, tehát az exporttól való függés mértéke az év során nem változott. Az agrárszektor nyomasztó gondjai nem szűntek meg, a beruházási folyamatok igazi megélénkülése nem következett be. A külföldi tulajdonú vállalatok dominanciája a GDP létrehozásában fennmaradt, a GNI növekedése továbbra is lassabb volt, mint a bruttó hazai terméké. Ez arra utal, hogy a hazai vállalatok beszállítói pozíciója a múlt évben nem erősödött a kívánatos mértékben. A külgazdasági folyamatokban a hazánkban működő multinacionális vállalatok vezető szerepe 2000-ben tovább erősödött.
Lassuló felhalmozás
A nemzetgazdaságban 2000-ben az állóeszköz-felhalmozás az 1999. évi 5,9 százalékot követően 6,5 százalékkal emelkedett. Ennek egyik oka, hogy a vállalatok 2001-ben a konjunktúra lassulásával számolnak. A beruházások kisebb-nagyobb ingadozásokkal követték a GDP alakulását. A befektetések fő területe a feldolgozóipar és a telekommunikáció volt.
A monetáris politikát 2000-ben jelentősen befolyásolta, hogy – elsősorban külső tényezők miatt – az infláció nem a várt mértékben csökkent, s lényegében a dezinfláció megtorpant. Az év első kilenc hónapjában az MNB eszköztárát a várt csökkenő inflációra hangolta, s így áprilisban 0,4 százalékról 0,3 százalékra mérsékelte a csúszó leértékelés ütemét, ötször csökkentette az irányadó kéthetes betétek kamatlábát, 13,75 százalékról 10,75 százalékra. E lépések is közrejátszottak abban, hogy a reálkamatszint túlzott mértékben csökkent, aminek következménye volt a kereslet megugrása, s a megtakarítási hajlandóság lanyhulása. Az MNB erre reagálva 1 százalékkal felemelte az irányadó kamatlábat, nem változtatott a csúszó leértékelés havi ütemén, és csökkentette a kötelező tartalékrátát.
A folyó fizetési mérleg alakulásában az áruforgalom romló export-import arányát a szolgáltatások, azon belül is az idegenforgalmi szolgáltatások javuló egyenlege tudta ellensúlyozni. A turizmus devizabevétele az elmúlt években is dinamikusan nőtt, és az aktívum 2000-ben elérte a 2,5 milliárd eurót. A többi szolgáltatás egyenlege azonban továbbra is negatív volt, előzetes adatok alapján ezek körében a hiány az év egészében 618 millió euróra duzzadt.
A jövedelemáramlások szaldójában az előző évekhez képest lényegi változás nem következett be. A magas hiány csak kismértékben emelkedett. Az olaj drágulása miatt megugrottak a költségek. A gazdaság és így a beruházások várható jövőbeni bővülése növekvő forrásigénnyel járhat. Ezt viszont a kismértékben növekvő lakossági megtakarítások nehezen tudnák finanszírozni, fontos tehát, hogy számottevő tőkebevonásra kerüljön sor az idén és a következő években is. Az egyensúlyt rontó hatásokat az államháztartási pozíció javításával is ellensúlyozni lehet.
2001-ben a világpiaci olajár továbbra is bizonytalansági tényező marad, de hosszabb távon a cserearányok romlásával talán már nem kell számolni. A gazdasági növekedés és a várható beruházásnövekedés azonban importtöbbletet indukál. Feltételezhető az is, hogy az idén várhatóan jelentkező nagyobb jövedelemkiáramlás miatt bővülő lakossági fogyasztás szintén gyarapíthatja a külkereskedelmi mérleg hiányát.
2000-ben a gyors gazdasági növekedés és a jelentős külkereskedelmi passzívum mellett a bruttó külföldi adósságállomány nem nőtt számottevően, és a nettó adósságállomány összességében némileg csökkent.
| A vállalkozások megoszlása a 2001. évi beruházások várható alakulása szerint a kis- és középvállalatok körében | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Megnevezés | A változás aránya százalékban | ||||||
| 90% alatt | 91-98% | 99-101% | 101-110% | 110% felett | Nem tudja | Össz. | |
| Kisvállalkozások | |||||||
| Összes beruházás | 24,5 | 1,9 | 13,9 | 16,0 | 19,3 | 24,5 | 100,0 |
| Gépberuházás | 24,2 | 3,3 | 13,5 | 16,9 | 17,3 | 24,7 | 100,0 |
| Középvállalkozások | |||||||
| Összes beruházás | 25,2 | 5,2 | 16,7 | 23,0 | 16,7 | 13,3 | 100,0 |
| Gépberuházás | 25,8 | 4,1 | 16,5 | 22,8 | 15,7 | 15,0 | 100,0 |
| Kis- és középvállalkozások együtt | |||||||
| Összes beruházás | 24,7 | 3,2 | 15,0 | 18,7 | 18,3 | 20,1 | 100,0 |
| Gépberuházás | 24,9 | 3,6 | 14,7 | 19,2 | 16,7 | 20,9 | 100,0 |
Az ipar szárnyalása
Az ipar a nemzetgazdaság legjobb teljesítményét mutató területe, növekedése töretlen és igen gyors ütemű, ami elsősorban a kedvező világgazdasági helyzetnek és a legfőbb piacunkat jelentő Nyugat-Európa jó gazdasági konjunktúrájának tulajdonítható.
Az ipari termelés volumene 2000-ben az egy évvel korábbihoz viszonyítva 18,3 százalékkal nőtt. Az exportértékesítés 27,4, a belföldi eladások volumene 9 százalékkal haladta meg az előző évit. Az ipari termelés decemberi volumene a szezonálisan és munkanap-korrekcióival is kiigazított index szerint az előző hónaphoz, novemberhez képest 2,8 százalékkal csökkent, míg az 1999. decemberi bázishoz viszonyítva 14,9, korrekciók nélkül 10,4 százalékkal nőtt. A bányászat termelése 8 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, a feldolgozóipar termelése 20,7 százalékkal bővült, míg a villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátásé kismértékben, 1,8 százalékkal csökkent 1999-hez képest. A legdinamikusabban változatlanul a villamosgép-, műszergyártás fejlődött, termelésének volumene 54 százalékkal nőtt. Ez az ágazat képviseli az ipar termelésének és exportértékesítésének 25, illetve 40 százalékát. 2000-ben az ipari termelés 54, a feldolgozóipari produktumok 58 százalékát exportálták. Jelentősen, 57, illetve 17 százalékkal nőtt a villamosgép-, a műszer- és a járműgyártás kivitele. 20 százalék feletti dinamika figyelhető meg a fafeldolgozás, a gumi-, műanyag- és a papírgyártás, a kiadói, nyomdai tevékenység exportjában. 2000-ben a kivitel felét az ipari vámszabad területeken működő szervezetek adták. Ezeknél a vállalkozásoknál az ipari átlagot jelentősen meghaladó (32 százalékos) felfutás következett be. A belföldi értékesítés a feldolgozóipar ágazatai közül legnagyobb mértékben, 43 százalékkal a villamosgép- és műszergyártásnál bővült. A fémalapanyag, fémfeldolgozási termékek belföldi eladása 26 százalékkal, a papírgyártásé, valamint a kiadói, nyomdai tevékenységé 17 százalékkal nőtt.
Valamennyi régióban bővült a termelés 1999-hez képest – a közép-dunántúli térségé kimagaslóan, 36 százalékkal. Jelentősen, 10 százalék felett nőtt a nyugat-dunántúli (18), a dél-dunántúli, illetve a közép-magyarországi (14-14) övezet ipari termelése, de a többi régió gyártása is 9-10 százalékkal emelkedett. Az egy főre jutó ipari termelés 2000-ben kismértékű létszámnövekedés (1,3 százalék) mellett 16,7 százalékkal volt nagyobb, mint a megelőző évben.
2000-ben az export bővüléséhez hozzájárult az orosz piac élénkülése is. A magas ipari növekedésben a belföldi értékesítés felvirágzása is közrejátszott. Érezhető keresletet támasztottak a beruházások is, bár ezek a prognózisoktól jócskán elmaradtak. A belföldi kereslet egyre magasabb szintjét valószínűsíti a központi gazdaságfejlesztés több konkrét programja, a lakosság fogyasztási keresletének várható növekedése. A 2000. év folyamán az ipari növekedés folyamatosságát jelezte a rendelésállomány is, amely csupán augusztusban torpant meg. A korábbi évek magas ipari teljesítménye természetesen az úgynevezett bázishatás érvényesülése miatt kisebb indexeket eredményezett, és az előző évihez viszonyítva alacsonyabb, mintegy 18 százalékos mértéket ért el. Ma már meghatározó ágazatok a magyar iparba beépült, külföldi tulajdonú világcégek működési területei, így elsősorban a híradás-technikai és a számítástechnikai ágazatok vezető vállalatai. Ezek termelésének és exportjának az év során tapasztalt folyamatos növekedése stabil kapcsolatokra utal.
Élen a feldolgozóipar
Összességében a legdinamikusabban újra a feldolgozóipari export növekedett, és ez változatlanul a stabil gazdasági fejlődés alapja. Az ipar belföldi értékesítése az elmúlt évekhez képest jelentősen bővült, és a magas növekedési ütem meghatározójává válhat. Ágazatonként vizsgálva: a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok termelése kiemelkedő, főleg a gépipari és a híradás-technikai termékeké. A hazai gyártású híradás-technikai fogyasztási cikkek belföldi értékesítése az év során több mint tízszeresére bővült. Az építőipar összes termelése 2000-ben mintegy 6 százalékkal gyarapodott oly módon, hogy negyedévről negyedévre gyorsult a növekedés üteme. Leginkább az épületek építése, ezen belül is a befejező építési munkák volumene emelkedett. Az év egyik meglepetése a beruházások szerény növekedése, sőt a harmadik negyedévi csökkenése volt.
Az építőipar – az év végi gyenge teljesítés következtében is – a vártnál alacsonyabb ütemben növekedett. Az elmúlt négy év leggyengébb mutatója a 2000. évi 5,8 százalékos volumenemelkedés. A konjunkturális helyzet azonban az ágazat erőteljesebb növekedését valószínűsíti, és erre utalnak az elmúlt évi havi rendelésállományok is. Július óta 20-30 százalékkal magasabbak a regisztrált megrendelések előző évihez viszonyított értékei, éves szinten 25,7 százalékkal magasabbak, mint 1999-ben. Novemberben a rendelésállomány 34, decemberben pedig 48 százalékkal haladta meg a korábbi év adatait. 2000-ben legdinamikusabban az észak-magyarországi és a dél-alföldi régióban élénkült az építőipari tevékenység, a Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon azonban mérsékeltebb volt, sőt a nyugati országrészben nem érte el az előző év teljesítményét.
Külkereskedelem – késői hatások
Az elmúlt évben a GDP markáns növekedése mellett a folyó fizetési mérleg hiánya csökkent, és egyenlege a 2-2,2 milliárd euróról szóló prognózisokkal szemben mindösszesen 1,9 milliárdos passzívumot mutat. Ezen belül azonban – a kedvező nemzetközi pénzforgalmi egyenleg mellett – meglehetősen nagy a külkereskedelmi mérleg hiánya. Az importtöbblet az előzetes becslések szerint meghaladhatja a 4 milliárd eurót. Az előző évi hiány 3 milliárd euró volt. A külkereskedelmi folyamatok mérésének sajátosságai miatt ez a megugró passzívum csak késve, illetve kisebb mértékben jelentkezett a fizetési mérlegben. A rosszabbodó egyenleg azonban így is meghatározóvá vált.
A külkereskedelmi áruforgalom deficitje – a novemberi tényadatok alapján – több mint 1,5 milliárd euróval haladta meg az előző évi negatív egyenleget. Ezen belül továbbra is élesen elkülönül egymástól a vámszabad területi aktívum a vámterületre jellemző passzívumtól. Euróalapon számítva az import növekedési üteme mintegy 3 százalékponttal múlta felül az exportét. Az úgynevezett importfedezettségi mutató 2000-ben az előző évhez viszonyítva romlott. Ez elsősorban az energiahordozóknál jelentkezett a tavalyi kedvezőtlen cserearányok következtében, de jelentős a deficit a feldolgozott termékek csoportjában is.
A kőolaj drágulása az energiahordozók importárát megduplázta 2000-ben. Ez a novemberben mért 3930 millió eurónyi teljes külkereskedelmi passzívumhoz mintegy 2050 millióval járult hozzá. A forgalom szerkezetét vizsgálva továbbra is magas a feldolgozott termékek külkereskedelmi passzívuma. Ezen belül – immár évek óta – a vegyipari import meghaladja az export összegét. E termékcsoport közvetlenül függ az energiahordozók árváltozásaitól. A cserearányromlás következtében az ágazat egyenlege annak ellenére romlik, hogy importfedezettsége javul.
A külkereskedelmünk szerkezetében – sem a termékcsoportokat, sem a célországokat tekintve – egyéb jelentős változás nem következett be, továbbra is dinamikusan bővül a gépek és gépi berendezések exportja, amely elsősorban az Európai Unió országaiba irányul. Az élelmiszerek kivitele euróalapon számítva 15,1 százalékkal, míg a behozatal 20 százalékkal bővült, és ez is jócskán növelte a külkereskedelmi hiányt.
A cserearányok kedvezőtlen alakulásán túl az egyenleg romlása a fogyasztási, valamint beruházási célú import alakulásával magyarázható. Becslések szerint a bruttó hazai termék növekedése a fogyasztási célú termékek külkereskedelmi hiányának több mint 500, míg a beruházási célú termékek hiányának mintegy 1000 millió eurós romlásával párosult. Számításaink szerint az import- és a bruttó hazai termék növekedésének hányadosa 1,5, míg az import és a beruházások aránya az elmúlt években 5-szörös értéket mutatott. A gazdasági fejlődés importvonzata kimutathatóan magas, és ezzel számolni lehet az idén, sőt jövőre is.
Az export további javulása nagymértékben függ az Európai Unió konjunktúrájától, ami bizonytalanná teszi a hiány csökkentésének a kivitel növekedéséből származó fedezetét. A jelentős külkereskedelmi aktívumot felmutató vámszabad területi vállalkozások reagálnak ugyanis leggyorsabban a világgazdasági konjunktúrára, ezért a külső konjunktúra szűkülése egyben a magyarországi exportbővülés ütemének mérséklését is jelentheti. A fizetési mérlegnek 2001-ben is meghatározó eleme lesz az áruforgalom export-import aránya és a vállalkozói forrásbevonás.
| KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATOK KONJUNKTÚRAINDEXE Az ECOSTAT februári Kis- és középvállalati konjunktúraindexe" 47 százalék, a januári állapotához képest minimális mértékben, 1 százalékponttal csökkent. A február havi konjunktúrafelmérésben részt vevő kis- és középvállalatok – döntően a 2001. esztendő első felét érintő – előrejelzéseikben a derűlátással együtt érzékeltetik, hogy az ország gazdasági kilátásait illetően fokozódhat a kedvezőtlen világgazdasági helyzet szerepe és a saját működési feltételeiket övező bizonytalanság. Az évek óta tartó fellendülést nem tartják veszélyeztetettnek, ám a növekedés ütemében némi visszaeséssel számolnak. A szerényebb ütemű gazdasági fejlődést produkáló környezetben saját működésük kilátásait az elmúlt évinél valamivel kedvezőtlenebbnek ítélik. Ebben szerepet játszik az is, hogy nagyobb részük nem kötődik az exportban alapvetően érdekelt külföldi tulajdonú cégekhez. Saját helyzetük megítélésére árnyékot vet a január 1-jétől bevezetett minimálbér-emelés is, amelynek pénzügyi hatása elsősorban a kis- és középvállalatokat sújtja. Az ennek ellensúlyozására szolgáló kormányzati intézkedések – járulékcsökkentés, kamattámogatás, Széchenyi-terv – eredményei jelen pillanatban még nehezen tervezhetők a gazdálkodó szervezeteknél. A konjunktúrafelmérésben részt vevő kis- és középvállalkozások várakozásai összességében a tavalyitól némiképp elmaradó gazdasági teljesítmény elérését vetítik előre a 2001. esztendő első félévére, ez megegyezik a nagyvállalati szféra előrejelzéseivel is. |
Árindex: 10 százalék alatt
2000-ben, több mint egy évtized után, az éves szinten mért fogyasztói árindex egy számjegyűvé vált (9,8 százalék). A dezinflációs folyamat azonban megtorpant, az árindex mindössze 0,2 százalékponttal mérséklődött az előző évihez képest. A korábbi erőteljes – évi 4 százalékpontot kitevő – csökkenés lassulását elsősorban a kőolajárak emelkedése, az euró dollárral szembeni gyengülése, valamint a hazai élelmiszerek drágulása váltotta ki.
A kőolaj világpiaci átlagára 2000-ben 60 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ez a lakossági árindexet a járműüzemanyagok 28 százalékos drágulásán keresztül közvetlenül is befolyásolta, mintegy 2 százalékpontos emelkedést okoz az árindexben, amihez a palackos gáz 0,3, a távfűtés 0,2 százalékponttal járult hozzá.
A világpiaci energiaárak növekedése, továbbá az euró dollárral szembeni leértékelődése az inflációs folyamatot a termelői árakon keresztül is befolyásolta. Az ipari termelői árak 2000-ben mintegy 2 százalékponttal haladták meg a fogyasztói árakat. Ezen belül kiemelhető a vegyipari árak 38 százalékos növekedése, amelyben a kőolajár-emelkedés és az euróleértékelődés hatása együttesen érvényesült. A vegyipari árak növekedése önmagában az ipari termelői árak emelkedésének felét tette ki.
A dezinfláció megtorpanásának a 2000. évben fontos oka volt az élelmiszerárak emelkedése. Míg 1999-ben az élelmiszerek drágulása éves szinten nem érte el a 3 százalékot, addig 2000-ben 9 százalék volt. E folyamatot az agrárolló hosszabb távon fokozódó szétnyílásának ellensúlyozása, illetve az ipari és mezőgazdasági termékek árai közti különbség csökkentésére irányuló intézkedések generálták.
A monetáris és fiskális politika 2000 folyamán is fékezte az áremelési várakozásokat. A jegybank az erőteljes áremelkedésre 2000 októberében kamatemeléssel reagált, és az irányadó jegybanki kamatokat 1 százalékponttal növelte. A kamatok emelése a vállalati beruházások forrását jelentő hitelek drágulásával és így a kereslet megugrásának visszafogásával csökkentőleg hat az inflációra.
2000 végére a világpiaci eredetű inflációs nyomás némileg enyhült, a kőolajárak érezhető csökkenése következett be.
A 2001. évi inflációt kedvezően befolyásolja az euró dollárhoz viszonyított erősödése – amennyiben ez tartós tendenciává válik. Az örvendetes külső hatások ellenére azonban számolni kell az inflációs nyomás további fennmaradásával. Erre utal a termelői áraknak a fogyasztói árakat meghaladó növekedése 2000-ben, amire az idén is számíthatunk.
Az inflációs nyomást erősítik a 2001-re előirányzott bérintézkedések, így a 40 000 forintos kötelező minimálbér bevezetése is. A versenyszférában – a munkaadók és a munkavállalók megállapodása szerint – 9,75-12,5 százalékos bérnövekedés várható, míg a közszféráé – a minimálbér-emelés 3 százalékpontos hatását is beleszámítva – 13 százalék körül alakul. A béremelkedés a várható termelékenységnövekedést is beszámítva felhajtóerőként hat az inflációra.
A legerősebb nyomást a 2000-ben kialakult inflációs várakozások jelentik. Az állampapírok hozamgörbéje azt mutatja, hogy e várakozások a 2001. év elején még erőteljesek. A 12 havi diszkontkincstárjegyek (DKJ) hozama a fogyasztói árak emelkedését meghaladja, azaz a piac szereplői az árak jövő évi alakulását – egy feltételezett minimális prémium mellett – a jelenleginél alig alacsonyabb mértékűnek jósolják.
Ugyanakkor az infláció mérséklődését segíti elő a 2001-ben is várhatóan érvényesülő szigorú fiskális és monetáris politika. A fiskális politika növekvő szigorát az államháztartás kamatfizetések nélkül számított egyenlegének további javulása jelzi, a monetáris politika pedig a magas kamatlábakon, illetve az árfolyampálya stabilitásán keresztül mérsékelheti az inflációs várakozásokat, ezt elősegítheti a csúszó leértékelés mértékének kismértékű, 0,1 százalékpontos csökkentése.
Munkaerőpiac: javul a foglalkoztatottság
2000-ben megtorpant a megelőző 2 év gyorsabb ütemű foglalkoztatottság-bővülése és mintegy 35 ezerrel többen álltak munkába. A 3849 ezer foglalkoztatott 55 százaléka férfi, egynegyede fiatal, további egynegyedük 30-40 év közötti és 42 százalékuk középkorú. A foglalkoztatottak mintegy 38 százaléka szellemi munkakörben dolgozik. A szakképzetlenek aránya az összes foglalkoztatottak 8, a fizikai foglalkozásúak 13 százalékát teszik ki. A munkanélküliek száma a KSH munkaerő felmérése szerint 2000-ben 262,5 ezer fő volt. A munkanélküliek közül 115 ezer fő részesül munkanélküli-segélyben. Ennek átlagos összege 23 400 forint, nominálértéke csupán 5,3 százalékkal magasabb a megelőző évinél. Jövedelempótló támogatást a munkanélküliek 39 százaléka (138 ezer fő) kap, és a regisztrált munkanélküliek 31 százaléka semmilyen ellátásban nem részesül.
A bruttó nominális átlagkereset 2000-ben 13,5 százalékkal emelkedett, a nettó átlagkereset 11,4, ezen belül a versenyszférát 14,2, a költségvetési szférát 12,3 százalékos keresetemelkedés jellemezte. A reálkereset 1,5 százalékkal haladta meg az egy évvel azelőttit. 2000. január-decemberben a teljes munkaidőben alkalmazásban állók nominális átlagkeresete 87 650 forint volt. A versenyszférában dolgozók 88 430 forintot, a költségvetési szervezeteknél alkalmazásban állók 86 210 forintot kerestek átlagosan. A legjobban fizető gazdasági ág a pénzügyi tevékenység volt (189 440 forint), ezt követte a vegyipar (128 790 forint), a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás (119 540 forint), a bányászat (112 910 forint), a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás (103 430 forint), valamint az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (101 020 forint). Legkevesebbet a textília-, textiláru-, bőrtermék-, lábbeligyártásban (53 450 forint), a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátásban (56 590 forint) és a szociális ellátásban (57 580 forint) dolgozók kerestek.
| MÉRSÉKLŐDIK-E AZ INFLÁCIÓ Az inflációs nyomást erősítő tényezők közül a legjelentősebbek az elkövetkező hónapokban a reálkeresetek növekedése és a lakossági fogyasztás dinamizálódása. Hosszabb távon az élelmiszer-ipari termékek esetében az EU árszintjéhez való felzárkózás várható, vagyis a termékkör tartós áremelkedésére lehet számítani. A szolgáltatószektoron belül januártól végrehajtott tarifarendezések és az üzemanyagárak megindult drágulása elkerülhetetlenné teszi a kormányzat számára az infláció mérséklődését előmozdító szigorú fiskális és monetáris politika folytatását. A 2001. évi fogyasztói árszínvonal alakulására vonatkozó vállalati várakozások visszaigazolták a prognosztizált inflációs mértéket. E szerint a megkérdezett cégek 68 százaléka (januárban 60 százaléka) 9 százalék alatti drágulást vár, s a korábbi 15 százalékkal szemben most mindössze 7 százalék feltételez 10 százalékot meghaladó áremelkedést. A kérdezettek egynegyede a tavalyi infláció stabilizálódását feltételezi. A válaszok sávhatárait leszűkítve szembetűnő, hogy az összes visszajelzés 52 százaléka a 2001. évi fogyasztóiár-emelkedés mértékét a 8-9 százalékos sávon belül és 12 százaléka a 7-8 százalékos sávon belül jelezte. |
Beruházás: elmaradt a várakozástól
A beruházások alakulása kisebb ingadozásokkal követi a bruttó nemzeti termék változását; e kapcsolat a hazai viszonyokra is érvényes. A gazdaság konszolidációs időszakában a beruházási indexek lényegesen magasabbak voltak, mint az utóbbi két évben, amikor a gazdasági fejlődés egyenletesebb lett. A beruházások legjelentősebb területe továbbra is a feldolgozóipar és a telekommunikáció. A gépipar fejlődése meghatározó tényező maradt, és a telekommunikáció – keresletet gerjesztő fejlesztése révén – megtartotta korábbi lendületét.
A tartósan nagy arányú fejlesztések eredményeként a kereskedelem, vendéglátás, szállodakapacitások a fővárosban csaknem megduplázódtak, s vidéken is élénk a bővítés.
Az üzleti szféra beruházásai az év második felében a korábbinál szerényebb mértékben nőttek. A beruházások III. negyedévi indexe mindössze 2,2 százalékot tett ki, a IV. negyedévi érték ennél valamivel magasabb, 2,8 százalék volt, amiben feltehetően érződtek a központi programok (autópálya, vasút, árvízvédelem stb.) első eredményei is.
Az állóeszköz-felhalmozás 1999-ben 5,9 százalékkal nőtt, míg 2000-ben az aktivált beruházások 6,5 százalékkal bővültek. A legutóbbi vállalati vélemények az év első felére mértéktartóbb fejlesztési ütemet prognosztizálnak, alapvetően a világgazdasági konjunktúra előre jelzett lassulása miatt. A felhalmozási ütem mérséklődésében forrásoldali tényezők is szerepet játszanak, a külföldi működő tőke beáramlása ugyanis csökkent, a 2000. évi működő tőke összegét a szakértők 1,6-1,7 milliárd dollárra becsülik, s hasonló nagyságrenddel számolnak 2001-ben is.
Említést érdemelnek a gazdasági szolgáltatóágazat nagy összegű ingatlanügyletei, a beruházások mintegy 18 százalékát itt valósították meg a múlt évben.
Az ECOSTAT 2000. november-decemberi vállalati felvételének eredményei alapján meglehetősen magas, mintegy 70 százalék azoknak a cégeknek az aránya, amelyeknek nem volt kialakult képe arról, hogy az idei beruházásai miként alakulnak. A kedvezőtlen konjunkturális helyzetet a vállalkozók 2000 végén érzékelték. Valószínűleg ennek tudható be, hogy viszonylag magas, mintegy 25 százalék azoknak a cégeknek az aránya, amelyeknél a beruházások értéke az előző évi 90 százalékát sem éri el; az arányok közel azonosak az összes beruházás és a gépberuházás körében. A cégek 3-4 százaléka kisebb mértékű visszaeséssel kalkulál. Szinttartást jelzett a vállalkozások hetede. Ugyanilyen hányadot képviselnek a 10 százaléknál nagyobb arányú fejlesztéssel számoló cégek. A kapott válaszok összességében úgy értékelhetők, hogy a vállalkozószférában a beruházások, ezen belül a gépberuházások az 1999. évi szint körül alakulnak.
2001-ben a kis- és középvállalati szektorban nem számolhatunk jelentős beruházásokkal. Mélyebb ágazati, szakágazati szinten természetesen nagy különbségek várhatók.
Más forrásból, szélesebb vállalati körben végzett felmérések – amelyek a mikrovállalkozásokra és a nagyvállalatokra is kiterjedtek – azt jelzik, hogy a beruházások 2000. évi alacsony növekedési üteme 2001-ben folytatódik. A gépberuházások indexei azt jelzik, hogy a nagyvállalatok lényegesen nagyobb arányban fektetnek be, mint a kisvállalkozások, míg az építési jellegű beruházások kiegyenlítettek.
Óvatos prognózisok
Az ECOSTAT előrejelzése szerint 2001-ben – a 4,5-5,0 százalék közötti gazdasági növekedés mellett és az export dinamikájának változatlan ütemét feltételezve – a folyó fizetési mérleg hiánya 2,2-2,5 milliárd euró körül alakulhat. A külkereskedelmi mérleg passzívumát előidéző okokat illetően ugyanakkor az év során jelentős változásokkal nem számolunk, ezért ha nem következik be a nyersanyagok nemzetközi piacán jelentős árcsökkenés, akkor a növekedésarányos hiány fennmarad. Az ország gazdasági növekedésének és egyensúlyának fenntarthatóságát sem a folyó fizetési mérleg, sem a külkereskedelmi mérleg nem veszélyeztette, és ez a helyzet a 2001. év során – a kedvező külső és belső feltételeket reálisnak ítélve – változatlanul fennmarad.
A növekedési ütem enyhe lassulása az exportpiacainkon várható dekonjunktúra és a belső fogyasztás várható bővülése eredőjeként alakulhat. A fejlődést segíteni fogja a világpiaci energiaárak további csökkenése is. A külső és a belső egyensúly a 2000. évihez képest romlik, de a dezinfláció folytatódni fog. A 2000. évi, az energiaárak jelentős emelkedése miatti cserearány-veszteség nem ismétlődik meg, sőt itt némi javulás is elképzelhető. A külkereskedelmi forgalom növekedése lassul. 2001-ben a belföldi kereslet dinamikus növekedése miatt az import várhatóan erőteljesebben bővül az exportnál. Ezzel a külkereskedelmi egyenleg tovább romlik, már a fizetési mérlegre is kihat. A külföldi tőkebeáramlás során a működő tőke változatlan mértékének fenntartása mellett – az ország külső adósságállománya növekedését megállítandó – segíteni kell a tavaly visszaesett portfólióbefektetések bővülését. Az államháztartás hiánya a GDP-hez viszonyítva 2001-ben 3,5 százalék körül alakulhat. Ez lényegében megegyezik a tavalyival.
Az ipari termelés elmúlt évek során tapasztalt kiugróan magas teljesítménye a világgazdasági konjunktúra miatt az idén már nem prolongálható, de a fejlődés továbbra is dinamikus lesz. A belső fizetőképes kereslet által érintett ágazatok, így a kereskedelem, az építőipar növekedési feltételei enyhén javulnak. A mezőgazdaság tavalyi visszaesése nem ismétlődik meg ugyan, de változatlan marad az alacsony termelési színvonal, és jelentős állami támogatás szükséges az ágazat termeléscsökkenésének megállításához. A beruházások bővülése tavaly elmaradt a tervezettől, az idén azonban a vállalatok jó üzleti eredményei és a kedvezmények hatására feltehetően 6 százalék fölötti értékben növekednek.
A dezinfláció folyamata gyorsulhat, ezt elősegíti a világpiaci olajárak mérséklődése, az euró javulása, a forint leértékelési ütemének csökkentése is. Az év első negyedében még feltehetően két számjegyű marad a 12 havi infláció, de az év közepétől erőteljesebb mérséklődésre számíthatunk, és éves szinten a pénzromlás várhatóan 8 százalék körül lesz. A munkanélküliség további enyhe mérséklődésére és a foglalkoztatottság kismértékű javulására számíthatunk 2001-ben. A bruttó bérek a tavalyihoz képest megugranak, már csak a megnövelt minimálbérek következtében is. Az infláció 2 százalékpontos apadása pedig a reálkereseteknek a tavalyihoz mért gyorsabb, 4 százalék körüli emelkedését is eredményezi. A lakosság megtakarítási hajlandósága továbbra is alacsony marad, a fogyasztás pedig mintegy 5 százalékkal haladja meg a tavalyit.
B. P.| TOP-100 KONJUNKTÚRAINDEX Az Ecostat által 2001 februárjában a legnagyobb hazai vállalkozások körében végzett konjunktúrafelmérés eredménye – a TOP-100 konjunktúraindex" – 60 százalékos értéket mutatva megegyezik a januári értékkel, s tulajdonképpen a múlt év szeptembere óta egy szűk sávban mozog. A februári válaszokból leszűrhető, hogy Magyarországon a gazdasági növekedés üteme kissé fékeződik. A legnagyobb hazai vállalkozások az ország és saját helyzetük megítélésében a korábbiaknál mérsékeltebb optimizmussal tekintenek az elkövetkező fél év elé. A magyar gazdaság kilátásairól a megkérdezettek döntő hányada úgy vélekedett, hogy az előző évi – egyértelműen kedvező – helyzethez viszonyítva hat hónapon belül lényeges változás nem következik be. Saját vállalatuk kilátásainak megítélésében hasonló tendencia érvényesül. Az optimistább januári várakozásokhoz képest februárban nagyobb megfontoltság volt tapasztalható. Tevékenységük bővítésére a cégek közel kétharmada lát lehetőséget. Ezen belül 82 százalékuk vár 5 százalék alatti növekedést, 5-10 százalék közöttire számít mindössze 11 százalékuk. A fenti arányok is igazolják azt a feltételezést, hogy a 2001. évi terveinek összeállításakor a döntően exportorientált nagyvállalati szférát a világgazdasági prognózisok óvatosságra intették. |