Guruló forintok

Csökken a lakosság megtakarítási kedve

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 36. számában (2001. április 1.)

 

A lakossági forintokért számos pénzügyi közvetítő, de az állam finanszírozásáért felelős szervezetek mindegyike is ringbe szállt. A megtakarítások elemzésével számos, jövőben várható eseményre is következtethetünk. A félretett forintok mennyisége – mint a belső finanszírozás egyik eszköze – végső soron a gazdasági növekedésre is hatással van. A megtakarítások utóbbi időben tapasztalható csökkenő trendje éppen ezért érdemel figyelmet.

 

A háztartási megtakarítások adatai fontos információkat hordoznak a monetáris irányítók számára, de áttételesen képet alkothatunk belőlük a fogyasztói bizalomról, a preferenciákról is. Fontos jelzést hordozhatnak a gazdasági növekedéssel kapcsolatban is. Például 1996-ban, amikor a hivatalos statisztikák még nemigen mutatták, hogy az ország stabilan kilábalt a recesszióból, a havonta félretett lakossági forintok mennyisége már előrevetítette a lendületesebb fejlődést.

A megtakarítások éves alakulását – az időközben végrehajtott jelentős módszertani változtatás miatt – csak 1997 óta vizsgálhatjuk. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) is hangsúlyozza jelentéseiben, hogy emiatt a frissebb idősorok a korábbiakkal nem vethetők össze. Az apróbb módosítások arról is „gondoskodnak", hogy a két adatsor (1991-1997 és 1997-től napjainkig) akár külön-külön se legyen áttekinthető.

Nem vállalunk talán mégsem nagy kockázatot, ha mindezt figyelembe véve is, azt állapítjuk meg, hogy a megtakarítások a rendszerváltás után majdnem folyamatosan nőttek.

A már összehasonlítható adattartományban azután a következő, bár az említettnél sokkal kisebb jelentőségű, kedvezőtlen változást 1999-ben tapasztalhattuk.

A háztartások 1999 első hónapjaiban – a szezonalitást is figyelembe véve – az előző években tapasztaltnál lényegesen nagyobb összegeket takarítottak meg. Ez a trend azonban márciusban megtört, áprilisban pedig már egyértelműen bekövetkezett némi csökkenés, és igazi javulást a május és a június sem hozott.

Új fogalom – régi tartalom

Többek szerint ettől cseppet sem volt független, hogy a jegybank a megtakarításokról közzétett adatainál éppen ekkor vezetett be bizonyos módosításokat. Elsőként az elnevezésen változtattak. Az MNB-jelentésben ma már a megtakarítás szócska helyett a háztartások nettó finanszírozási képessége szerepel. Az új fogalom tartalma pontosan megegyezik a régivel. Arra azonban alkalmas, hogy alapjaiban akkor is használható legyen, ha a háztartások többet költenek, mint amennyit félretesznek. (Erre legalább 1992-ben volt példa, amikor a befektetéseken alacsonyabb hozamot lehetett elérni az inflációnál.) Ha a tranzakciók (megtakarítások és hitelfelvétel) egyenlege negatív, akkor ezt a nettó finanszírozási igény kifejezéssel jelezhetik.

Az MNB azután tartalmi korrekciót is megvalósított. Új kategóriaként ugyanis megjelent az operacionális nettó finanszírozási képesség. Az „operacionális" szócska ebben az esetben arra utal, hogy az adatokat megtisztították az infláció torzító hatásától. A háztartások pénzügyi eszközein és tartozásain felhalmozódó kamat – a jegybank indoklása szerint – részben a tőke inflációs értékvesztésére nyújt kompenzációt. A megtakarítói viselkedés tehát sokkal jobban értékelhető ennek kiszűrésével.

A megtakarításoknál 1999-ben tapasztalt visszaesést eleinte részben éppen az infláció csökkenésével magyarázták. Az új szisztéma szerint visszamenőleg is átdolgozott adatsor azonban rávilágított arra, hogy ez az indoklás nem állja meg a helyét.

Másrészt azonban – mint az MNB kutatói erről készített tanulmányukban megállapítják – közben a teljes megtakarítási ráta stabil maradt. Viszonylagos volatilitását a pénzügyi megtakarítások említett ingadozása okozta. A teljes megtakarítási ráta 1999. évi csökkenése nem érte el a pénzügyi megtakarítások mérséklődésének mértékét, hiszen erre az időszakra tehető a lakosság beruházási tevékenységének megélénkülése.

A háztartások nettó pénzügyi vagyonának felépülését az elmúlt években szinte teljes egészében a lakosság pénzügyi eszközökbe történő befektetései határozták meg. A lakossági hitelek piaca csak 1998 során kezdett éledni. Részaránya viszont a GDP százalékában továbbra is elhanyagolható.

A hitelfajták között az előző években kifejezetten kedvezőtlen átrendeződés zajlott le. A fogyasztási kölcsönök kezdődő fellendülését ugyanis az építési és ingatlanvásárlási hitelek lemorzsolódása kísérte. Ennek következtében a fogyasztásihitel-állomány elérte, majd 1998 szeptemberében meghaladta a hosszabb lejáratú hitelek állományát. Az építési hitelek összértéke január végén 196,6 milliárdot, a fogyasztási hiteleké pedig 353,2 milliárdot tett ki.

A különbséget tehát eddig nem igazán csökkentette a kormány új lakásfinanszírozási rendszere sem. Annak ellenére, hogy hatására először megállt az építési és ingatlanvásárlási hitelek visszaesése (amikor a visszafizetés meghaladta a felvételt), majd az állomány egyre dinamikusabban növekedni kezdett.

Szezonális hatások

Ez a fejlődés az előző év novemberéig töretlen volt. Ekkor némi lassulás következett be, ami viszont az idén januárban még markánsabbá vált. A fogyasztásihitel-felvételi tranzakció a korábbi hónapokra jellemző 6-9 milliárd forintos szinttel szemben 2001 januárjában mindössze 0,8 milliárd forint volt. Bizonyos jelek egyébként arra mutatnak, hogy az 1998 óta tapasztalható boom kifulladhat. Az utóbbi hat hónap összesített hitelfelvételi adata ugyanis alig haladta meg a 33 milliárdot, az előző félévi 45,5 milliárddal szemben. Persze a januári adatból még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Annál is kevésbé, mert – szezonális hatásként december és február között – az előző években szintén rendre bekövetkezett a növekedési ütem jelentős csökkenése.

Az építési hiteleknél a 8 milliárd körüli összeg helyett januárban 3,6 milliárd forintos volt a reálnövekedés. Azonban ennél a hitelfajtánál is tapasztalható szezonális hatás: a hitelfelvétel az év első hónapjában általában alacsonyabb az év közbeni összegeknél.

A visszafogott hitelfelvétel valószínűleg összefügg azzal, hogy a háztartások inflációszűrt pénzügyi megtakarítása januárban nominálisan meghaladta a tavalyi átlagos havi mértéket. A 29,5 milliárd forint, kamatokba foglalt inflációs kompenzációval együtt a háztartások nettó finanszírozási képessége 68 milliárd forintot tett ki. A nettó pénzügyi vagyon piaci áron, az árfolyamváltozásokból adódó 11,4 milliárd forintot és az egyéb volumenváltozást is figyelembe véve, 31,6 milliárd forinttal emelkedett, január végén 5852,8 milliárd forint volt.

Az egyéb volumenváltozás egyébként az év utolsó és első hónapjában tradicionálisan magas (az évezredfordulón 47,8 milliárd forintos) érték. Az MNB indoklása szerint ugyanis az előrehozott bérfizetések miatti banki betétállomány-növekedést a költségvetési szférával összhangban januárban mutatják ki tranzakcióként. Az állományváltozást (amely a tranzakcióból, inflációs kompenzációból és átértékelődésből tevődik össze) ennek megfelelően ezzel az összeggel decemberben növelik, januárban pedig csökkentik.

A hitelintézeti takarékbetétek az év első hónapjában az előbbieket figyelembe véve igencsak szerény mértékben, reálértéken összesen 3,3 milliárd forinttal nőttek.

Óvatos értékelés

A rendelkezésre álló legfrissebb jegybanki adatokat persze nem árt óvatosan értékelni. Ezek a számok ugyanis csak előzetesek, amelyektől azután a végleges adatok jócskán különbözhetnek. A tőzsdei részvényeknél például az előző év utolsó negyedévének az előzetes adatai még a változás irányában sem egyeztek. Az előzetesen jelzett 24 milliárd forintos növekmény helyett a végleges adatokban 3,2 milliárd forintos csökkenés szerepel. Az eltérés következtében a háztartások kezében levő részvényvagyon az év végén a várt közel 300 milliárd forint helyett 270,8 milliárd forint volt. A legfrissebb (előzetes) adatok szerint mindenesetre a háztartások nagyobb ütemben folytatták részvényeladásaikat. A csökkenés végül 5 milliárd forint volt.

A háztartások 2000 utolsó negyedévében az előzetes adatok szerint 19,2 milliárd forint értékben vásároltak állampapírokat. A végleges adatok szerint azonban ez a megtakarítási forma – régebbi, időlegesen elvesztett népszerűségét visszaszerezve – még erőteljesebben vonzotta az átmenetileg nélkülözhető forintokat, a gyarapodás 25,4 milliárd volt.

Megváltozni látszik azonban a trend a befektetési jegyeknél. Az elmúlt hónapokra jellemző jegyeladásokkal szemben az inflációszűrt tranzakció a legfrissebb jelentés szerint 13 milliárd forintot tett ki. Folytatódott a devizabetétek gyarapodása, és a nyugdíjpénztári befektetések gyorsabb ütemű növekedése következtében az év első hónapjának végére a pénztári vagyon (417,7 milliárd) meghaladta az életbiztosítási díjtartalékok állományát.

A jegybank megtakarítási adatait áttekintve nyilvánvalóvá válik, hogy a befektetési formák között bizonyos átrendeződés zajlik le. A legfeltűnőbb talán a bankok és a befektetési alapok közötti – váltakozó sikerrel folyó – versengés, amely egyre inkább érinti az állampapírokat is.

A biztosítótársaságok mind nagyobb részt szeretnének kihasítani maguknak a pénzügyi közvetítői piacból, ami nyilvánvalóan nagy hatást gyakorol a szektor többi szereplőjére. A befektetéshez kötött életbiztosítások, a unit-linked konstrukciók az ágazat leggyorsabban növekvő területének számítanak. Ezen a téren pedig a társaságok szignifikáns szabályozási előnyöket élveznek a konkurens befektetési formákkal, mindenekelőtt a befektetési alapokkal szemben. A unit-linked konstrukciókból befolyó díjakat ugyanis a biztosítók saját kezelésükben tartják, úgynevezett eszközalapokba helyezik.

Az eszközalapoknál nincs előírás például a befektetési politikára, de a tájékoztatási kötelezettségre sem. A tapasztalatok szerint egyébként a biztosítók az ebből fakadó előnyöket alaposan ki is használják. Míg ugyanis a befektetésialapkezelőket (sőt, azok minden egyes termékét) hozamtermelés szempontjából rendszeresen elemezhetjük – hiszen az egy befektetési jegyre jutó nettó eszközértéket az alapok naponta közzéteszik –, a biztosítók saját teljesítményükről legfeljebb korlátozottan adnak számot.

A biztosítókhoz hasonlóan nehéz informálódni a nyugdíjpénztárak teljesítményéről is, pedig – a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint – tulajdonképpen már nem is kell versenyezniük a többi megtakarítási formával. Az itt elhelyezett összegek nagysága ugyanis már tavaly állandósult. Vagyis: a havi gyarapodás mértéke teljesen függetlenné vált a megtakarítási hajlandóságtól. Nem ez a helyzet a unit-linked formát is tartalmazó életbiztosításoknál. Az ide elhelyezett összegek hullámzása mindenképpen a más formákkal való konkurenciaharcról tanúskodik. (Meg kell jegyeznünk, hogy régebben a magánpénztári befektetések is erőteljesebb havi mozgást mutattak.)

Stabilan csökkenő trend

A megtakarítások összessége szempontjából persze végül is mindegy, hogy milyen pénzügyi közvetítő intézményekhez kerül a pénz. A gondot a kutatók szerint inkább a megtakarítási ráta stabilan csökkenő trendje okozza. A GDP mind kisebb hányadát teszik ki a lakosság nettó pénzügyi megtakarításai. A ráta 1998-ban még megközelítette a 8 százalékot, 1999-ben 6,7 százalékra csökkent, tavaly pedig az előzetes számítások szerint 5,6 százalék körül alakult. A megtakarítási hajlam gyengülése – hívta fel a figyelmet Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa – viszont hosszabb távon alááshatja a növekedés kiegyensúlyozottságát, hiszen a gyors bővülés belső finanszírozása kerülhet veszélybe.

A folyó fizetési mérleg hiányának növekedése elkerülhetetlen a következő egy-két évben – véli Várhegyi –, éppen a gyors gazdasági bővülés miatt. Ugyanakkor a hiány finanszírozása egyre kevésbé lehetséges a külföldi működőtőke- és portfólióbefektetésekkel. Különösen most, amikor az adatok a portfólióbefektetések hónapról hónapra növekvő negatív egyenlegét jelzik. Amennyiben pedig folytatódik a tőkekivonás, az ország számára ismét különösen fontossá válnak a lakosság megtakarított forintjai.

A nettó pénzügyi vagyon és néhány megtakarítási forma havi reálgyarapodása
(Mrd Ft)
Bankbetét Deviza Állampapír

Befektetési jegy

Részvény

Élet- biztosítási díjtartalék

Nyugdíj- pénztári követelés

Nettó pénzügyi vagyon

2000. január

18,9

–1,8

13,3

26,5

–3,7

3,6

11,8

36,8

február

–8,0

–7,0

–4,4

22,9

–1,4

3,4

12,1

17,6

március

–10,3

–4,4

–15,0

21,8

–1,6

9,9

12,4

15

április

–21,3

–0,6

0,6

5,7

5,1

4,5

9,3

11,7

május

–24,1

3,6

4,3

–0,9

4,3

5,2

9,2

–5,2

június

9,0

3,8

–0,8

–1,9

4,5

11,0

9,5

52,4

július

–0,9

4,4

–1,9

1,3

9,1

5,1

8,6

23,1

augusztus

21,1

3,3

–1,8

7,8

8,6

3,8

8,7

68

szeptember

–11,1

5,1

2,1

–2,5

7,2

9,8

7,5

10,6

október

4,4

8,4

8,7

–3,9

–0,2

2,5

7,8

17,5

november

21,5

3,7

–2,3

–11,2

–1,5

0,7

7,6

46

december

7,8

13,0

19,0

–5,4

–1,5

17,2

18,2

39,9

2001. január*

3,3

7,2

21,7

13,0

–5,0

2,7

11,2

38,5

* Előzetes adatok

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 1.) vegye figyelembe!