Egy szép, okos és fiatal nő, aki ahelyett, hogy New Yorkban, az ENSZ apparátusában taposná a grádicsokat egy élete végéig szóló munkaszerződés alapján, a Budapesti Értéktőzsdét fejleszti. Az eredmény: a BÉT technikailag ma korszerűbb, mint a nagy hírű New York-i börze.
Ismeretségi körében egészen biztosan kérnek öntől befektetési tanácsokat. Ilyenkor mit válaszol?
Nem vásárolhatok tőzsdei részvényt, mert tiltja a szabályzat. Az európai gyakorlat átvételét egyébként én javasoltam a tőzsdetanácsnak. Aki ugyanis a felfüggesztésekről dönt, az ne üzletelhessen, mert ez a két dolog összeférhetetlen lenne. Azt válaszolom tehát, hogy nem foglalkozhatom a különböző papírokkal, a tőzsdének pedig egyébként sem feladata a kibocsátókkal kapcsolatos elemzés. A piaci trendekről azonban – persze csak általánosságban – szoktam beszélgetni.
Mégis, mibe fekteti pénzét a tőzsde vezetője? Nem volt régebben sem olyan ügylete, amit bombaüzletnek szokás nevezni?
Megtakarításainkat bankban tartjuk, de vásárolunk olyan befektetési alapok jegyeiből is, amelyeknél nem ismerem a portfólió összetételét. Életünk legjobb befektetése egyébként a lakásunk volt.
Milyen és hol van?
A Rózsadombon, egy társasházban. Nagyon nehezen fizettük ki, de megérte.
Elkerülhetetlen kérdés: milyen érzés nőként tevékenykedni a még ma is elsősorban a férfiak által uralt pénzvilágban?
Kemények a követelmények, ilyen szempontból egyáltalán nem számít, hogy nő vagyok-e vagy férfi. Ritkán szoktam érzelmileg belekeveredni az ügyekbe. Tőzsdetanácsi vagy üzleti tárgyalás során, több mint két év alatt összesen talán kétszer kiabáltam. Persze hiába is törekednék egy taylori elvű, kemény, mechanikus vezetési stílusra, az az egész személyiségemnek ellentmondana. Noha azt gondolom, hogy amikor szükséges, tudok nagyon szigorú is lenni. Úgy vélem egyébként, hogy a nemem inkább előnyt, mint hátrányt jelent a számomra. A nők általános vélekedés szerint a férfiaknál empatikusabbak, jobb a kommunikációs készségük és többfelé képesek egyszerre figyelni. Ezek mind elengedhetetlen részei a munkámnak.
A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) vezetőségében, elsősorban az ügyvezető igazgató és az elnök között, régebben érzékelhetően nem volt teljes az összhang. Ezt bizonyítja elődje, Pacsi Zoltán meglehetősen gyorsra sikeredett távozása is. Ön nem érzékel ezen a téren problémákat?
Előző munkahelyemről, az Államadósság Kezelő Központból nézve – kissé sarkítottan – az volt a benyomásom, hogy megválasztják a tőzsdetanácsot, majd azonnal nem bíznak benne, és még három másik bizottságot felruháznak komoly döntési jogkörökkel. Azt lehetett tehát látni, hogy a tőzsdetanács és a menedzsment, a bizottságok és a tőzsdetanács, a menedzsment és a bizottságok között állandó súrlódások és háborúk zajlottak. Már megbízottként elhatároztam, mindent megteszek, hogy ezen változtassak. Erre sok energiát fordítottam. Viták még mindig akadnak, de a légkör véleményem szerint kedvezőbb lett.
Az előbb említette, hogy trendekről hajlandó nyilatkozni. A mögöttünk levő időszakban nem lehetett könnyű dolga, hiszen a börze barométere mintha mindig esőre állt volna ...
A tőzsde hullámvasút. Hosszú évekig felfelé menetelésnek lehettünk tanúi. E mögött ott állt az amerikai gazdaság robusztus növekedése. Az internet és az informatika betört a termelésbe, és olyan hatékonysági tartalékokat szabadított fel, amelyekre tulajdonképpen senki sem számított. Minél feljebb vannak azonban az indexek, annál sérülékenyebbé válnak. Elég annyi, hogy Amerikában bizonytalan az elnökválasztás eredménye, és köztudott, hogy az egyik jelölt mást gondol a tőkepiacról, mint a másik. Az internetes cégek árfolyama régebben nem ismert határt, így nyilvánvalóan eljött az a pont, amikor a buborék kipukkant. Ennek következményeként viszont a befektetők átestek a ló másik oldalára.
Bízik tehát abban, hogy minden helyreáll, és bizonyos strukturális átrendeződés után ismét nekilódulhatnak az árfolyamok?
A részvénypiacra biztosan visszatérnek a befektetők. Az államadósságok csökkennek, és a világban egyre nőnek a megtakarított összegek. A pénznek pedig valahová mennie kell.
Nem mindegy azonban, hogy melyik tőzsde milyen arányban részesül belőle. Nemrégiben külföldi alapkezelők szakembereitől több olyan nyilatkozatot is hallhattunk, hogy a magyar piac már nem olyan vonzó, mert itt lezajlottak a nagy privatizációk.
Nálunk hatalmas a működőtőke-beáramlás. E nélkül egyébként az egész strukturális gazdasági átalakulás sokkal fájdalmasabb lett volna. A tőzsdének viszont ez nem jó. A befektető alapít vagy megvesz egy céget, azután felvásárolja az ugyanazon a területen működő kisebbeket is, a tőzsdei bevezetés pedig szóba sem kerül. A nyugat-európai, például írországi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ennek egy idő után vége szakad. A tőzsde vissza tudja nyerni a szerepét. Bizonyos típusú, például az alacsonyabb bér által vonzott működő tőke továbbmegy. Kialakulnak olyan iparágak, amelyek hazai bázisúak, és ezt meg is akarják tartani. Ezeknek a menedzserei a külföldi tőke helyett inkább egyéb finanszírozási lehetőségek után néznek.
|
Hogyan vélekedik ma korábbi állításairól?
2000. december: A magyar tőzsde egyik legfontosabb célja a belföldi befektetőbázis kiszélesítése. (Napi Gazdaság) 2001. január: Ma is, még akkor is, ha a kormánynak egyes döntései (adótörvény) ezt megnehezítették. 1999. szeptember 10.: A tőzsdéknek ugyanaz a problémájuk, mint a brókercégeknek: optimális üzemméretet kell elérniük ahhoz, hogy hatékonyan működjenek. (HVG) 2001. január: Ez így van, eddig a BÉT-nek még sikerült. 2000. március: Mint makroelemző állíthatom, hogy mivel ilyen jók az ország gazdasági adatai, nem lehet azt mondani, hogy ha például 11 000 pont a BUX, akkor az nem emelkedhet tovább. A magyar papírok rendkívül olcsók, ..., tehát mindenképpen úgy gondolom, hogy a magyar piacban még bőven van tartalék. (Napi Gazdaság. Pihenő melléklet.) 2001. január: Ma is így látom, sőt még inkább. Az általános tőkepiaci klíma várt pozitív változása nálunk is kedvező fejleményeket hozhat. |
Kérdés, hogy a BÉT fennmaradhat-e addig, amíg ezek a kedvező változások bekövetkeznek. A magyar piac forgalma annyira alacsony, hogy sokan már az osztrák börzéhez hasonló elnéptelenedéstől tartanak.
A növekedési kilátások körüli kételyek, a nagy technológiai piacok megborulása a világ minden tőzsdéjén meglehetősen bizonytalanná teszik a helyzetet. Nemcsak Magyarországon, hanem az egész régióban alacsony a likviditás. Az ABN Amro, amely a román piacról egyébként már kivonult, nemrégiben bejelentette: tekintettel a csekély érdeklődésre abbahagyja a cseh papírok forgalmazását. A külföldiek távol maradnak, kivárnak. Véleményem szerint azonban az idén nem ez, hanem az új adótörvény igazi csapás. Tipikusan olyan időszakot élünk ugyanis, amikor nagyon nagy szükség van a hazai kisbefektetők jelenlétére. Őket pedig éppen most a tőkeszámlán levő részvényekre kiszabott árfolyamnyereség-adó riasztotta el.
A Magyar Nemzeti Bank által közzétett megtakarítási adatok nem ezt mutatják. Igaz, az idei évre még nincs statisztika, de tavaly a harmadik negyedévben határozottan az részvényvásárlásokba fogtak a háztartások. Pedig akkor már ismertek voltak az adótörvény várható változásai.
Ez nem mond ellent állításomnak, hanem épp megerősíti. A tavalyi forgalomban ugyanis egészen biztosan szerepet játszott, hogy az adótörvénytől megriadva a magánszemélyek eladták papírjaikat, az addigi nyereségüket realizálva. Ezeket azután – jó esetben – visszavették. Az év vége közeledtével jól érzékelhetőek voltak ezek az ügyletek, az elszámolási ciklus zárására ugyanis elfogytak a hazai vásárlók.
Az adóváltoztatás csak az egyik tényező, ami miatt a jelenlegi kormányzatra nem igazán illik a befektetőbarát jelző. A tőzsde vezetőjeként mi a véleménye a gáz, a benzin, a gyógyszer és legújabban az áram ára körüli huzavonáról?
A tőzsde nem politizálhat. Az viszont a feladataink közé tartozik, hogy a befektetők véleményét közvetítsük. A tőkepiac résztvevői számára mindig az állam a legnehezebben kiszámítható szereplő. A többieknél egyértelmű, hogy pénzt akarnak keresni. Nyilvánvaló, hogy egy kormánynak ennél sokkal bonyolultabb célrendszere van. A különböző tényezők által motivált lépései azonban mind-mind fontos üzenetet hordoznak. Nemcsak azoknak a befektetőknek, akik az állami intézkedések által érintett cégben tulajdonosok, hanem a többieknek is. Ezek az üzenetek lehetnek kedvezőek vagy kedvezőtlenek. Utóbbi esetben a befektetők többsége nem vitatkozik, nem érvel és nem küzd, hanem eladja a papírt és továbbáll.
Az állami beavatkozások viszont tovább csökkenthetik a befektetők számára vonzó papírok számát. A Wall Street Journal egyik cikkében nemrégiben a prágai tőzsdét minősítette kedvezőtlen terepnek, többek között azért, mert öt éve nem volt ott új bevezetés. Nálunk nem ennyire rossz a helyzet, de dicsekvésre sincs éppen okunk. A tőzsdei kibocsátók egyre fogynak, újak pedig egyelőre nem tűntek fel a láthatáron.
A BÉT mindent megtesz azért, hogy a cégeket idecsábítsa. Nemrégiben egyértelműen ennek jegyében tartottuk meg az "Út a tőzsdére" című konferenciát. Még díjkedvezményekre is hajlandók vagyunk. Amíg azonban ilyen az index és ilyen gyér a kereslet, nem alkalmas a pillanat az új bevezetésekre. Az orosz válság előtt nagyon sok cég állt a tőzsde kapujában, készülve a belépésre. A krízis azután hosszabb időre kedvüket szegte. Reméljük azonban, mindez mégis csak átmeneti jelenség lesz.
Sokan reméljük, szintén csak átmeneti jelenség, hogy bizonyos részvényeknél az árfolyam alakulásából lehet arra következtetni, valamilyen fontos hír megjelenése várható. A világ más tájain ez általában fordítva van, ha pedig nem, akkor minden piaci szereplőnek szigorú vizsgálattal kell szembenéznie. Nem gondolja, hogy a kisbefektetőket ez is visszariaszthatja?
A tőzsde valójában a brókerig mehet el. Ha egy cégnél belül van a bennfentes kereskedés magva, azt nincs mese, fel kell deríteni. Vannak azonban olyan technikák, amelyekkel ennek a kockázata csökkenthető. Amint döntés születik egy olyan ügyben, ami az árfolyam elmozdítására alkalmas, a cégnek azt azonnal el kell küldenie a tőzsdére, ahol haladéktalanul közzéteszik. Most olyan informatikai rendszeren dolgozunk, amelynek segítségével ezt az információt az előfizetőknek elektronikus formában is el tudjuk küldeni. Megmarad a BÉT hivatalos lapjában, a Magyar Tőkepiacban a nyomtatott közzététel is, de nem az lesz az elsődleges. Amikor a bennfentes kereskedő telefonon adhatja a hírt, akkor a sebességet a hivatalos formáknál is fokozni kell.
A BÉT kétségkívül folyamatosan fejleszt, amire eddig meg is volt a megfelelő fedezet. A rosszabb napokat azonban alighanem önök is megérzik, hiszen költségvetésüket nyilván nem arra az alacsony forgalomra tervezték, mint amekkorát mostanában tapasztalhatunk.
A jövedelmezőségi tervekben 11-12 milliárd forintos napi átlagforgalommal számoltunk. A tapasztalat szerint vannak egészen alacsony forgalmú időszakok, de néhány hónapban felpörög a börze, így az éves átlag végül mindig meghaladta az előirányzottat. Lehet azt mondani, hogy ha ilyen alacsony a forgalom, akkor veszteséges lesz a tőzsde. A készpénzpozíciónk azonban nagyon jó, hatalmas amortizációs leírások csökkentik az eredményt. A tőzsde gazdasági működése nincs tehát veszélyben, technikailag ki tudja szolgálni a piacot.
Nem kellene ezt a piacot tágítani? A skandinávok már összefogtak, Párizs, Amszterdam és Brüsszel is egyesítette erőit – hogy csak Európánál maradjunk.
Nem az a kérdés, hogy fuzionálni kell-e a tőzsdéknek, hanem az, hogy mikor és hogyan. Még Európában sem látszik, hogy ki lesz a győztes. Az említettek mellett nem véletlenül mozgolódnak a németek is. Az sem véletlen azonban, hogy frissen kibocsátott részvényeiket a reméltnél sokkal rosszabb áron tudták forgalomba hozni. A legjobb adottságokkal rendelkező londoni tőzsde viszont ez idő alatt saját nehézkes döntéshozatali mechanizmusának a fogságában vergődik. Amíg a világban a többiek is csak állnak és néznek, addig a magyar tőzsdének sincs választása.
Egy kelet-európai egyesülésre azért sor kerülhetne...
Együtt is kicsik vagyunk. Amíg nem engedik meg ezek az országok, hogy valaki távoli tagja legyen a tőzsdének Londonból, addig igazán nagy jelentősége nincs az egyesülésnek, hiszen úgyis helyi brókereken keresztül megy a kereskedés. A beszélgetés azonban folyamatos. Nem ártana tudni, hogy néz majd ki a jövő Európája, és azzal tárgyalni, akivel érdemes. A kereskedési rendszerünk mindenesetre megadja számunkra a függetlenség lehetőségét.
A világban nyílt kikiáltással és elektronikus módon is folyik kereskedés. Mi miért tettük le egyértelműen az utóbbi mellett a garast?
Azt gondolom, hogy a világ ezt a kérdést eldöntötte. Egyértelműen az elektronika győzött. Amerikában a New York-i tőzsde mellett az azonnali piacon sok az alternatív kereskedési lehetőség. Ez a börze ugyanis infrastrukturális gondok miatt nem tudta megfelelően kiszolgálni a befektetőket. Európában Londonban alakult egy elektronikus piac, a SEAQ, ahol magyar papírokkal is kereskednek. Ezek az országok azzal tudták visszahódítani a forgalmat, hogy elektronikus, nagyon jó kiszolgálású rendszereket alkalmaztak. Vicces volt, hogy amikor tavaly bemutatkozó körúton New Yorkban volt a magyar tőzsde, akkor az ottaniak azt magyarázták, hogy már majdnem olyan fejlettek, mint a BÉT. Nagy pillanat volt! Amikor egyébként nálunk az azonnali kereskedés már gépen zajlott, a határidős pedig nyílt kikiáltásos rendszerben, akkor annyira megrendült a bizalom, hogy muszáj volt azonnal fejleszteni a határidőst is. Attól féltünk ugyanis, hogy meghal a piac. Egyszerűen nem küldték a brókereket, mert rájöttek, hogy nyílt kikiáltás esetében mennyivel nehezebb a kontroll.
A tervek szerint a BÉT is részvénytársasággá alakul, sőt magánszemélyek is vehetnek majd tőzsdetagságot. Mi az indítéka ezeknek az elképzeléseknek, és mit várnak a megvalósulásuktól? Különösen az említett német példa nyomán, no és annak tükrében, hogy a legutóbbi vagyonhányad-aukciójuk sikertelen volt.
Felgyorsult a törvényhozás, így elképzelhető, hogy a részvénytársasággá alakulás már a jövő év január elsején megtörténhet. Nem akarom árulni magunkat, de a jobb piaci körülmények és az egyesülési lehetőségek árfolyamemelő hatása kétségtelen. Ráadásul láthatólag nem kell őrületes forgalom ahhoz, hogy a tőzsde nyereséges legyen. Ez pedig a vagyonhányad értékét önmagában is növelheti.
B. Varga Judit| Dunavölgyi Mária 1959-ben született Budapesten. Igazi vidéki lánynak vallja azonban magát, mivel családja akkor költözött Pécsre, amikor ő még csak egyéves volt. Pécsett nőtt fel, oda járt egyetemre is. Nehezen döntötte el, hogy milyen pályát válasszon. Először pszichológus akart lenni, de végül – részben kedvenc tantárgyainak, a matematikának és a történelemnek köszönhetőn – a közgazdaságtannál kötött ki. Szívesen emlékszik vissza egyetemi éveire, mivel az oktatók között sokan a negyvenes korosztályhoz tartoztak, akik akkoriban kandidáltak, és már volt lehetőségük külföldi ismeretek megszerzésére is. Menedzseri ismereteinek alapjait – vallja – egyértelműen ők rakták le. Egyetemista korában szerződést kötött a Magyar Villamosipari Művekkel, így ott kezdett dolgozni. Egy évre rá azonban már a fővárosban talált gazdaságkutatói állást. 1989-ben az ENSZ meghirdetett egy nemzetközi versenyvizsgát. A férje akart erre jelentkezni, de két hónappal túllépte a korhatárt, így őt beszélte rá, sőt ki is töltötte a jelentkezési lapot. Három hónapos volt a kisfia, amikor a vizsgára sor került. Tét nélküli feladatként fogta fel – és remekül sikerült. Összesen három és fél évet dolgozott New Yorkban, ahová erre az időre az egész család kitelepült. Nemzetközi pénzügyi elszámolásokkal foglalkozott, sokat utazott. Amikor második gyermeküket várták, a férjét a Magyar Nemzeti Bankba hívták dolgozni. Hazajöttek. Akkorra már az ENSZ kötött vele olyan szerződést, amely élete végéig szóló alkalmazást biztosított volna. Még azt is megtették, hogy két év különleges szabadságot adtak. 1995-ben a frissen szervezett Államadósság Kezelő Központban kezdett újra itthon dolgozni, igazgatóhelyettesként. Három évvel később igazgatóhelyettesnek hívták a tőzsdére. A feladat előző munkájához hasonló volt, de részvényekkel foglalkozhatott. Ami – mint mondja – valakinek, aki New Yorkban belekóstolhatott a tőkepiacba, igen vonzó volt. Azután először megbízottként vezette a tőzsdét, majd a kinevezést húsz pályázó közül kiválasztva szerezte meg. Szeret olvasni, színházba és moziba, baráti összejövetelekre járni. Nemrégiben kapott rá a sportra, teniszezik, síel, és a hétvégeken tánciskolába jár. |