A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) az 1998. évi IV. törvénynek megfelelően, a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szakmai felügyeletére jött létre. Az elmúlt két évben a szervezet elsősorban saját maga és a tagság megszervezésével volt elfoglalva. Az utóbbi időben azonban már többször hallatta hangját, most éppen az 1998. évi IV. törvény módosításának kezdeményezése van napirenden.
Komoly veszélyforrás, hogy Magyarországon a házak, irodák, gyárak mechanikai védelméről még mindig nincs szabvány, és minden eddigi rendteremtési kísérlet meghiúsult. Legutóbb a '80-as évek közepén halt el egy próbálkozás az átfogó szabályozás megteremtésére, mert az akkori szakmai hatóság nem fogadta el a javaslatot. Bár ezen a helyzeten jottányit sem változtat, az is tény: az elektronikai védelmet illetően ugyanez a probléma.
A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara formailag 1998. december 20-án alakult meg, gyakorlatilag mindent a semmiből kellett létrehozni – mondja Vörösmarti Mihály, a szervezet elnöke. – Az állami szervektől, a Belügyminisztériumtól, a rendőrségtől annyi segítséget kaptunk, hogy rendelkezésünkre bocsátottak egy listát, amelyen szerepeltek az e területen működő vállalkozások és igazolvánnyal bíró személyek. Ennek alapján próbáltuk megkeresni a potenciális tagokat.
Az 1998. évi IV. törvény ugyanis kimondta: személy- és vagyonvédelmi tevékenység csak a rendőrség által kiadott engedély birtokában végezhető, és előírta a kötelező kamarai tagságot is. (A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarát nem érinti a gazdasági kamarákra vonatkozó, 2000 szeptemberében történt törvénymódosítás, amely eltörölte a kötelező tagságot. A szakmai kamarák státusa változatlan maradt.) Mint Vörösmarti Mihály elmondta, a kamara létrejöttét gyakorlatilag a szakmának a tisztességes munkával megélni szándékozó része kényszerítette ki. Azért, mert az 1990 óta, a piaci igények hatására kialakult tevékenységgel szemben egyre nőtt a társadalmi bizalmatlanság. A hiányzó jogszabályok zavaros időszakában egy sor szakmailag képzett, de lelkiismeretlen ember akart tarolni ezen a piacon. Néhány év elteltével a komolyabb cégek rájöttek, hogy a szakmának vannak közös érdekei. Úgy gondolták, ki kell szorítani a nem odavalókat, azokat, akik rontják a tisztességes cégek ázsióját. A rendőrség és a BM is rájött, hogy a vállalkozók lelkiismeretesebb részével együtt lehet működni, és érdemes segíteni annak a szakmának a megerősítését, amelynek a nyugati demokráciákban már nagy hagyományai vannak.
Az alapítás bonyodalmai
A kamara megalakulása után rögtön jöttek a problémák is. A törvény előírta ugyan a kamara feladatait, de nem számolt azzal, hogy a megalakulás pillanatában még működésképtelen lesz. Nem volt bejegyezve, nem volt irodája. Az első két év alatt sikerült a szervezetet működőképessé tenni. 60 ezer tagot kellett nyilvántartásba venni, beszedni tőlük a tagdíjakat, 21 helyen kellett irodát bérelni, telefont, faxot, számítógépet venni és munkába állítani az adminisztratív személyzetet.
A kamara bevételeit a tagdíjak adják. Az induláshoz a törvény rendelkezése alapján – az 1999-es év terhére – tagdíjelőleget szedtek. Mivel nem volt más megoldás, megkérték azokat a cégeket, amelyek támogatták a kamarát, hogy embereiktől szedjék be a pénzt, és utalják át. Számlát persze – teljesen szabálytalanul – a kamara csak utólag tudott adni, mert még nem volt bejegyezve. Ám ez sem volt egyszerű: addig ugyanis nincs bejegyzés, amíg nincs székhely. Addig viszont nem tud bérleti szerződést kötni, amíg nincs bejegyezve, mint ahogy bankszámlát sem tud nyitni, és sorolhatnánk az apró, szinte áthidalhatatlannak tetsző gondokat. Az viszont előre látszott, hogy az SZVMSZK nem tartozik majd a gazdag kamarák közé. A tisztségviselők mindegyike "társadalmi munkában", kenyérkereső foglalkozása mellett végzi a szakma jövőjéért vállalt feladatokat, egy fillér ellenszolgáltatást sem vesz fel senki. A hivatali apparátust természetesen fizetni kell. A legtöbb megyében egy főállású alkalmazottal működik a kamara, kivéve az országos szervezetet, valamint Budapestet és Pest megyét, ez utóbbiakban működik a tagságnak mintegy fele.Az apparátus összlétszáma nem haladja meg a negyven főt. Az előlegekből az induláshoz 22 millió forint jött össze. A mai napig nem sikerült igazán tisztázni, valójában ki mennyit fizetett be, hiszen a bankszámlán megjelent egy összeg, amiből nem derült ki, hogy abból mekkora részt fizetett be az adott cég és mennyit szedett be az alkalmazottaitól. Rengeteg gondot okozott az is, hogy a nyilvántartást mindenki úgy csinálta, ahogy éppen tudta. Volt aki egy kockás füzetbe kezdte vezetni, volt, ahol már működött a számítógép. Az országos hálózat számítógépes központja már rendelkezésre állt, az adatnyilvántartást kezelő speciális program csak 2000 őszére készült el.
Ma már az SZVMSZK állítja ki a vállalkozásoknak, egyéni vállakozóknak a működéshez, az alkalmazottaknak pedig a munkavállaláshoz szükséges, egységes tagsági igazolványt. Jelenleg a kamarának 62 065 regisztrált tagja van, közülük aktív 48 350. Az igazolványos alkalmazottak évi 3000, az egyéni vállalkozók 5000 forintot, a társas vállalkozások pedig az éves nettó árbevétel másfél ezrelékét, de minimum 15 ezer forint tagdíjat fizetnek. (A két létszámadat közti különbség abból adódik, hogy sokan az előregisztráció fázisában vannak, illetve tagsági viszonyukat szüneteltetik. Erre az alapszabály lehetőséget ad annak, aki éppen nem a szakmában dolgozik.)
A kamara a tagdíjak alapján évente 150 millió forintból gazdálkodhat. A bizottságok már megkezdték a szakmai munkát, a kamara el tudja érni tagságát. Az SZVMSZK-nak önálló weblapja van az interneten, saját, kéthavonta megjelenő újságot indított (Árgus), s kiad egy hírlevelet is.
Egymás alá licitálnak
Vörösmarti Mihály úgy véli, a kamara legfontosabb érdekvédelmi feladata az, hogy a személy- és vagyonvédelem a társadalom által megbecsült szakmává váljék, amelyet jól felkészült, megbízható emberek végeznek, akik ebből tisztességesen meg is tudnak élni. Ehhez el kell érni, hogy vagyonőr csak megfelelő képzettséggel lehessen valaki. Nem engedhető meg a feketemunka, sem a szakma becsületét rontó féllegális vállalkozás. Olyan jogi környezetet kell teremteni, amely egyértelmű mindenki számára. A jelenlegi jogszabályok nem mindenben felelnek meg ennek a követelménynek. Sok a kiskapu, a szakma működésének körülményeit világosabbá kell tenni. Ezen dolgoznak most a Belügyminisztériummal közösen. Az elnök példákat is sorol. Nem tartható, hogy jelenleg ugyanarra a tevékenységre más-más szabályok vonatkoznak, attól függően, hogy milyen vállalkozási formában, milyen cégnagyságban végzik. Pedig az üzleti alapon működő, polgári biztonságvédelmi tevékenység éppen olyan szakma, mint a hegesztőé vagy az orvosé. Nem lenne szabad különbséget tenni aszerint, hogy valaki vállalkozás keretében recepciós, vagy egy cég alkalmazottjaként látja el ezt a posztot. A kamara szorgalmazza, hogy ezt a tevékenységet munkavállalóként és alvállalkozóként is művelni lehessen. Sok a vitánk emiatt a Munkaügyi Főfelügyelettel – állítja az elnök. Az alvállalkozói rendszert szerintünk fenn kell tartani ezen a speciális területen, legalábbis bizonyos ideig. Amíg letisztul a szakma, és a költségeket a megbízók hajlandók megfizetni. Az ügyfelek többsége egyelőre csak azt nézi, hogy mi a legolcsóbb. A cégek egymás alá kínálva szinte önköltségi áron dolgoznak, a munkabért és terheit nem tudják kigazdálkodni. Emiatt – kevés kivételtől eltekintve – havi 250-300 órás munkával lehet elégséges pénzt keresni. Az az alvállalkozó, aki ennyit teljesít, önmagát zsákmányolja ki. A legtöbb megbízó nem tudná vállalni a törvényes munkavégzés 700-800 forintos órabérét. Ha az alvállalkozásokat megszüntetnék, holnap a szakma fele, legalább harmincezer ember elveszítené a kenyerét. A kamara álláspontja szerint szükség lenne a minimális bruttó óradíjak, illetve vállalási díjak megállapítására is. A Gazdasági Versenyhivatal azonban egyelőre ezt árkartellnek minősíti, így sem a kamara, sem a tagjai nem köthetnek ilyen megállapodást.
Cégek a zavarosban
A TVT Vagyonvédelmi Rt. a hazai biztonságtechnikai piac egyik meghatározó cége. Alaptevékenysége a klasszikus riasztók szerelése, tervezése és karbantartása, de mint a többi biztonságtechnikai cég, a TVT is foglalkozik a szakterület mind a négy ágával: a riasztók mellett a beléptető-, a videotechnikai és az elektronikus tűzvédelmi rendszerekkel is. A cég ma az elektronikus biztonságtechnikai szolgáltatások specialistája, a legnagyobb hazai bevásárlóközpontok, a Ferihegyi repülőtér, számos gyógyszergyár, bank és VIP-objektum biztonságtechnikai védelme fűződik a nevéhez. Az rt. éves árbevétele közelíti az egymilliárd forintot.
A rendszerváltás után kialakult piacon sok minden rendezetlen volt – idézi fel a kezdeteket Móró Lajos, a TVT Vagyonvédelmi Rt. vezérigazgatója. Ez alapvetően a jogszabályi környezet hiányosságainak tudható be. 1987-ből létezett egy kormányrendelet, amelyet a 90-es évek elején a dereguláció során ki kellett volna venni a jogszabályok közül, de nem került rá sor. Az 1990-95 közötti időszakban gyakorlatilag nem volt érvényes szabályozása a vagyonvédelmi ágazatnak, ami sokat ártott a szakmának. A tevékenység nem volt például engedélyhez kötve, az 1995-ben született átmeneti kormányrendelet is csak erkölcsi bizonyítványt írt elő. Az 1998-as törvény már feddhetetlenséget követelt meg, ami szigorúbb kritérium, hibája csupán annyi, hogy nem visszamenőleges hatályú, tehát aki 1998 előtt erkölcsi bizonyítvány alapján megszerezte az engedélyt, továbbra is dolgozhat. Számos olyan cég is tevékenykedik, amelynek vezetői, dolgozói még ilyen dokumentummal sem rendelkeznek.
Móró Lajos szerint a biztonságtechnikai piacon – különösen az építőiparban – sok vállalkozásban csak egy ember rendelkezik a szükséges engedéllyel, a ténylegesen munkát végzőknek általában semmilyen papírjuk nincs. Az sem ritka, hogy a cégeknek erre a tevékenységre egyáltalán nincs is engedélyük. A vezérigazgató hangsúlyozza az ellenőrzés fontosságát, amelyben a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara is szerepet játszik, úgy véli, bár megkezdődött, de még több évet igénybe vesz a piac tisztulása.
Szerinte részben szintén az építőipari vállalkozások és az engedély nélküli embereket foglalkoztató cégek hibáztathatók azért, hogy a biztonságtechnikai piacon az indokoltnál lényegesen alacsonyabbak a szolgáltatási tarifák. A kamara által is szorgalmazott minimáldíjak közzététele egyelőre nem lehetséges. Ugyanakkor az engedély nélküli cégek nem tagjai az SZVMSZK-nak, tehát – ha sikerülne is kötelező minimáldíjakat elfogadtatni – velük szemben a kamara nem tudna fellépni. Most még a tagok ellen sem tehet sokat, etikai vétség címén ugyanis nem lehet eljárást indítani, mert az a versenybe való beavatkozásnak minősülne. A nem szakcégek munkáját – ezek gyakran olcsó, minőségileg kifogásolható eszközökkel dolgoznak – az üzemeltetés során általában nekünk kell kijavítani – teszi hozzá Móró.
Szabályozott tűzvédelem
A második vagyonvédelmi piaci boom a bankok biztonságtechnikai berendezéseit előíró rendelethez fűződik. 1994-től két-három évig tartó fellendülés következett annak hatására, hogy az akkori állami bankfelügyelet előírta, milyen – tanúsított – berendezéseket, rendszereket kell alkalmazni a bankok korszerű biztonságtechnikai védelméhez. A rendeletben foglaltakat 1999. december 31-éig kellett volna végrehajtani, ám időközben sokan lobbiztak ellene, hangsúlyozva, hogy célszerű volna ezt a szabálycsokrot összegyúrni a zálogházakról és pénzváltókról szóló, 1996-ban született kormányrendelettel. Döntés viszont nem született: a bankfelügyelet rendeletét már nem hajtják végre, az új pedig még nincsen készen.
1996-97-ben "lecsengett" a banki beruházások időszaka, elkezdődött a bevásárlóközpontok építése, ami új piacot hozott a vagyonvédelmi cégek számára. A mallok gyakorlatilag folyamatosan munkát adnak azoknak, akik lépést tudnak tartani a technikai eszközök korszerűsödésével.
Napjainkban egy belügyminiszteri rendelet (9/2000) adhat újabb lendületet a szakmának, ami a 35/1996-os BM-rendeletet, vagyis az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot módosítja: besorolták az épületeket, szabályozták, hogy hova, milyen jellegű tűzvédelmi berendezés kell, amihez a tervező köteles igazodni. Jelentősen megnőhet a kereslet a tűzvédelmi rendszerek iránt, ugyanakkor a rendelet a hatósági szabályozással és engedélyezéssel egyértelműen rendet teremthet a piacon.
Ellenben nincsenek előírások a riasztókra, a video- és a beléptetőrendszerekre, a beépítési terveket egyetlen hatóságnak sem kell jóváhagynia, elég, ha a megrendelő rábólint. Elenyészően kevesen kérik, hogy a rendőrségtől szerezzenek be kriminalisztikai szakvéleményt, de Móró Lajos szerint ezek is többnyire szubjektív megítélés alapján születnek. Bár az EU – csatlakozásunk feltételéül – azt követeli meg, hogy csökkentsük a hatósági szabályozások számát és körét, és mind több helyen érvényesüljenek a piaci törvények, ám ez utóbbiak nálunk csak lassan fognak főszerepet kapni. A rendőrségnek vagy a biztosítóknak kellene minősíteniük, illetve elfogadniuk a kiépített rendszereket. Ma ez a láncszem hiányzik, pedig minden félnek – elsősorban a megrendelőnek – az lenne az érdeke, hogy legyen szigorú szakmai kontroll.
Ma sorra alakulnak olyan cégek, amelyekhez befutnak a riasztások. Ám ez a szolgáltatás sincs kellően szabályozva. Nem igazán etikus az a gyakorlat, hogy a szakcég riasztáskor a rendőrségnek szól, nézzék meg ők, hogy mi történt, holott a megrendelőtől nem ők szedik be a készenlétért a nem éppen alacsony összeget. A fejlettebb országokban távfelügyeletek működnek, amelyek meghatározott szolgáltatást nyújtanak, illetve megfelelő kapcsolatban és rendezett jogviszonyban állnak a rendőrséggel.
Sokak szerint a vagyonvédelmi ágazat következő felpezsdülését a lakásépítkezések fellendülése hozza majd el. Móró Lajos szerint azonban rövid távon nem várható látványos fejlődés, egyelőre nem tapasztalják a magánházak biztonságtechnikai és vagyonvédelme iránti igények növekedését. Bármilyen meglepő, az értékes új családi házak, villák tulajdonosai nem igazán áldoznak otthonaik védelmére.
Képzés cégen belül
Sokan azt gondolják, hogy a kamara nem feladatát végzi, amikor a különböző vagyonvédelmi tanfolyamok szigorítását kéri. Pedig éppenhogy azt teszi – állítja Péter Péter, a Profinfo Team Rt. ügyvezetője. – Két esztendeje, amióta az SZVMSZK megalakult, próbáljuk elérni, hogy ne lehessen az utolsó húsz-negyvenezer forintját kihúzni a zsebéből – a nagy semmiért – annak a munkanélkülinek, aki biztonsági őrré szeretné átképeztetni magát. A tanfolyamok zöme ugyanis – tisztelet a kivételnek – nem nyújt elégséges képzést, a vizsgabizottságok pedig szinte szociális alapon osztják a bizonyítványokat.
Bekövetkezett az, hogy a kamara nem egyéni érdekvédelmet folytat, és nem azért harcol, hogy a felkészületlen, szegény vizsgázót mindenáron engedjék át, hanem ellenkezőleg, megakadályozza, hogy az alkalmatlanok bizonyítványt kapjanak. Teszi ezt azoknak a tízezreknek a védelmében, akik keményen megdolgoztak a szakképesítésért.
A Profinfo Team – pedig minden további nélkül megtehetné – éppen ezért nem is szervez külsősöknek tanfolyamokat. Nincs fizetőképes kereslet a minőségi oktatásra, nem tudnak annyit fizetni a hallgatók, hogy elegendő legyen a valós költségekre, az egyetemi oktatók, az adott téma legjobb szakembereinek megfizetésére.
A cég mintegy 260 fős gárdát foglalkoztat, és folyamatosan képez. A menedzsment 80 százaléka magasan kvalifikált szakember: volt rendőrtiszt, vagy jogász. A magánnyomozói szakágra szintén ez a jellemző. A biztonsági őrök kétharmada saját kiképzésű, nekik ez az első munkahelyük.
A piacvezetők közé tartozó Profinfo Team az év elején alakul át kft.-ből részvénytársággá. Ez is mutatja a növekedés ütemét, hiszen öt éve alakult meg Pécsett a magát információközvetítő és bűnmegelőző társaságként meghatározó magánvállalkozás. Évi forgalma tavaly már megközelítette az 500 millió forintot. A magyar tulajdonosok kezében lévő s általuk vezetett cég azon ritka hazai vállalkozások közé tartozik, ahol – a kezdetektől – csak főállásban, bejelentett, alkalmazotti munkaviszonyban lehet munkát vállalni. Péter Péter elmondta: az alvállalkozói konstrukció ellentétes a cég filozófiájával. A Profinfónál dolgozók nem vállalhatnak másodállást. Megkövetelik tőlük, hogy maximálisan teljesítsenek, amiért viszont tisztességes fizetést adnak. Sokat veszíthet az – állítják a cég vezetői -, aki nem tartja be a házi szabályokat, hiszen a cégnél nyújtott szociális biztonság ugyancsak ritkaságszámba megy.
Alkalmazott kontra vállalkozó?
Az alvállalkozóknak – számlára – és az alkalmazottaknak adott jövedelmet nehéz összehasonlítani. Az alvállalkozói konstrukcióban tevékenykedőknek fizetett egyhavi átlagos vállakozói díj nagyjából megegyezik a náluk szokásos havi nettó átlagbérrel. A Profinfónál szabályozott az éjszakai és egyéb pótlékok nagysága, a vállakozónál ez is alku tárgya. A túlmunka nem haladhatja meg havonta a 12 órát, az alvállallkozó viszont úgy zsákmányolja ki önmagát, ahogy bírja. Az egyéni vállalkozók azért kardoskodnak az alvállakozói konstrukció mellett, mert szerintük a megbízók a közterhek miatt nem hajlandók a magasabb óradíjakat elfogadni, s főleg megfizetni. Péter Péter ezzel az érveléssel egyáltalán nem ért egyet. Mint mondja: árainkat meghallva a komoly megrendelőknek a szeme sem rebben, például a multinacionális cégek tudják, hogy a magasabb díj arányban áll a szolgáltatás minőségével. Természetesen voltak, vannak olyan tenderek is, amelyeken a jövendő megbízónak nem a szolgáltatás tartalma, minősége a fontos, hanem olcsósága.
A profi biztonsági őr képzése, öltöztetése, ellenőrzése és a fizetése fix összeg, ezeken nem lehet spórolni. Maximum elhanyagolni vagy mellőzni. Felelőtlenség irreálisan kevés pénzért biztonsági őrt "venni", mert csodák itt sincsenek. Aki ma minőségi munkára 500 Ft/óra alatt szerződik, számoljon azzal, hogy nem vállalási árat fizet, hanem adott esetben megélhetési bűnözőt finanszíroz.
A pécsi székhelyű Profinfo nem ingyen kapta a sikert. A telített hazai piacon éppen a profizmussal, az ajánlatok komplexitásával tudott eredményt elérni. A referenciát ma már olyan ügyfélkör nyújtja, mint a Mol Rt., a Zwack Unicum Rt., az Elcoteq, a Westel. "Nem kötünk kompromisszumot, és nem vállalunk el olyan feladatot, amelyben nem vagyunk profik, illetve amelyben nem tiszták a jogi szabályok. Induláskor lefektettünk néhány etikai, üzleti és erkölcsi kritériumot, amelyből nem engedünk. Nem vállalunk például rendezvénybiztosítást, a rendfenntartáshoz ugyanis nincsenek meg a jogi feltételek. Az szerintünk nem korrekt szolgáltatás, ha például egy futballmeccsen amíg nincs balhé, csak állunk karba tett kézzel, aztán ha baj van, intünk a rendőrségnek. Nem vállalunk adósságbehajtást sem, éppen azért, mert nem egyértelmű a jogi háttere" – hangsúlyozza Péter Péter.
A hazai piacon legalább 100 ezer vizsgázott vagyonőr van. Ebből 60-70 ezer dolgozik a szakmában. (Összehasonlításképpen: ez a rendőrség létszámának a duplája.) A cégek ebből a kínálatból válogathatnak. A vállalkozások közti különbséget az adja, hogy a vállalási árból mennyit forgatnak vissza a legfontosabbra, az emberre, mennyire fizetik meg saját munkatársaikat, hogyan ellenőrzik és képzik tovább őket.
Bizalmi állás
Vagyonőr nem mindenkiből lehet. Ez bizalmi szolgáltatás, amit csak az végezhet, aki megfelel a szigorú kritériumoknak. Kizáró ok az italozó életmód, a szerencsejáték-szenvedély, az adósság, a büntetett előélet, a bűnözői kapcsolat. A megbízó számára ugyanis mindez kockázati tényező, hiszen a vagyonőr tudja a legjobban, hogyan lehet ellopni azt, amit rábíztak. Ehhez képest az International Bodyguard and Security Services Association (IBSSA), a privát biztonsági- és testőrszolgálatok nemzetközi szövetsége szerint a hazai hatóság nem szűr kellőképpen a működési engedélyek kiadásakor, a cégek tevékenységét nem ellenőrzik, a vagyonőrök többsége pedig alulképzett.