A nagy hagyományú csomagküldő cégek jelen vannak Magyarországon, de a hazai piac nem tartozik a kedvenceik közé. Élnek és virulnak ugyanakkor a gyakran nevet és székhelyet cserélő, sokszor csupán egyetlen termék – például bomberdzseki, fogyasztószer – tévés marketingjére és nagy tömegű, gyors értékesítésére alakult vállalkozások. Ebben a furcsa helyzetben – amelynek paradox voltára a Legfelsőbb Bíróság határozatai is utalnak – kell piacot szerezniük a hagyományos katalógus-áruházi technikákat továbbfejlesztő internetes kereskedőknek.
Magyarországon némileg másképp alakult a csomagküldő kereskedelem rendszerváltás utáni története, mint ahogy azt a műfaj nagyjai – a nyugati országokban szerzett tapasztalataik alapján – elképzelték. Az elsősorban közepes vagy annál jobb minőségű ruházati, illetve fogyasztási cikkek eladásából élő távkereskedők" a vártnál szerényebb eredményeket értek el, amiből akár arra is következtethetnénk: a magyar vásárló olyannyira konzervatívvá vált az elmúlt évtizedekben, hogy fogyasztói szokásait ennyi idő alatt nem lehet megváltoztatni. Ennek a feltételezésnek ugyanakkor ellentmond a tévéshop" típusú bóvliárusok látványos üzleti sikere és az is, hogy néhány műfajban – mint például a könyv vagy a CD – a kezdeti nehézségek után beindult a bolt.
Vásárlás csak katalógusból
A hazai piacon a hagyományos, azaz a fogyasztókkal leginkább katalógus és telefon útján érintkező áruküldők legnagyobbika az Otto Katalógus-áruház Kft. A német hátterű cég – amely a világ legnagyobb forgalmú csomagküldő kereskedelmi csoportjához tartozik, s egész Európában jelen van – 1992 óta tevékenykedik Magyarországon, amikor is megvásárolta a magyar tulajdonostól a Margaréta csomagküldő szolgálatot.
A vállalkozás a középosztálybeli hölgyeket tekinti a fő célcsoportnak, elsősorban ezt a réteget próbálják elérni főként ruhafélékből, konyhai és háztartási eszközökből álló kínálatukkal. Abból kiindulva, hogy a számos családban – legalábbis a pénzügyek tekintetében – funkcionális családfőnek" számító asszonyok a többi családtag fogyasztását is ellenőrzésük alatt tartják, a katalógusokban a férfiaknak és a gyermekeknek szánt cikkek is szerepelnek. Az Otto – Erdiczky Mariann marketingigazgató tájékoztatása szerint – évente három főkatalógust ad ki, mintegy félmillió példányban (tavaszi, nyári és őszi-téli kollekcióval), emellett karácsonyra külön kiadvány készül. A folyamatos megdolgozás" jegyében havonta adnak ki kisebb, úgynevezett Szuperkatalógusokat, a törzsvevőket pedig különleges árengedményeket tartalmazó Extrakatalógusokkal is ellátják.
A cég – a csomagküldők klasszikus filozófiáját követve – áruházban nem árusít, s egyelőre az internetes lehetőségeket is meglehetősen visszafogottan használja (vagyis az interneten csak a katalógust lehet megrendelni). Ez a gyakorlat azonban hamarosan megváltozik – legalábbis ami az internetet illeti. A német anyacég mintája nyomán ebben az évben megkezdik a honlap dinamikus fejlesztését, és jövőre várhatóan az egész katalógus a hálóra kerül. Az internetes cégek versenyétől egyelőre nem tartanak, ám biztosak benne, hogy néhány év múlva kiéleződik a küzdelem a távvásárlók kegyeiért.
A marketingigazgató azt állítja: nemcsak az értékesítési csatorna, de a piac is átalakulóban van. A teleshopcégek elsősorban a múltban okoztak sok kárt az ágazatnak a nem létező címekkel, telefonszámokkal és a sok kacattal, amit eladtak. Az 1993-ban megalakult Magyar Áruküldők Egyesülete – amelynek alapító tagja az Otto – sokat tett a piac megtisztításáért, a tisztességes szabályok kialakításáért.
Fókuszban a középosztály
Az Ottóétól némiképp eltérő stratégiát alkalmaz a Magyarországon szintén 1992-ben startolt Quelle. A kezdetben Székesfehérváron, 1995 óta viszont – vélhetően a legnagyobb vásárlóerejű főváros közelsége miatt – Törökbálinton székelő cég a katalógus mellett az interneten, illetve saját áruházaiban is kereskedik (a nagyobb vidéki városokat lefedő, 29 egységből álló bolthálózat érdekessége, hogy a fővárosban nincs jelen, a budapestieknek legalább a törökbálinti depóig kell utazniuk a legközelebbi Quelle-boltért), igaz, teljes választékát egyik alternatív" csatornán sem kínálja. Lengyel Lóránt, a cég marketingese szerint azonban a jövőt ők is internetalapon képzelik el, szintén a német anyavállalat mintájára. Már ebben az évben a teljes katalógus elektronikussá válik, s – abból kiindulva, hogy a honlapjukon ma is igen sok az érdeklődő – a megrendelések minél nagyobb arányát erre a csatornára kívánják átterelni.
Ma még csupán elenyésző számú vásárló érkezik a virtuális világ felől, ám nézelődőből nincs hiány, s előbb-utóbb belőlük is vevők lehetnek. Erre szükség is lenne – véli Lengyel Lóránt –, mivel a hagyományos úton egyre nehezebb vevőkhöz jutni. A Quelle ugyan elsősorban a törzsvásárlókra épít, s ezzel a homeshopping-hullám okozta piacszűkítést sikerült is úgy-ahogy kivédenie, ám az új ügyfelek toborzását nem könnyítik meg az üzletág rossz hírét keltő svindlerek. Hogy valami nincs teljesen rendben, azt abból is érezzük, hogy a hűséges vevőket jutalmazó nyereményjátékunk nyertesei egyszerűen nem hiszik el, valóban nyertek, amikor értesítjük őket" – jegyezte meg a marketingszakember. Szerinte egyébként a csomagküldőkkel szembeni bizalmatlanság oldódóban van. Ezt Lengyel Lóránt is a Magyar Áruküldők Egyesülete tevékenységének tulajdonítja – meg annak, hogy a vevők kiismerték a trükköket, nehezebb őket lépre csalni, s maguk is kiszűrik azokat a cégeket, amelyekkel nem szabad foglalkozni.
A Quelle katalóguskiadási gyakorlata – a jól bevált nemzetközi standardokat követve – sokban hasonlít a rivális Ottóéhoz: évente 2 főkatalógussal – tavaszi/nyári és őszi/téli kollekció –, valamint számos kisebb kiadvánnyal – nyári, illetve karácsonyi katalógus, akciós ajánlatok, leértékelt árukból összeállított katalógusok – keresi az utat a vásárlókhoz. (Itt azonban nemcsak a forgalmi adatok titkosak – mint az összes csomagküldőnél –, hanem a katalógusok példányszáma is.) A kínálat négyötöde ruhákból és divatcikkekből, a maradék pedig műszaki cikkekből: háztartási gépekből, játékokból, elektromos kis- és nagygépekből áll.
Könyvre, CD-re szakosodók
A specialisták legnagyobbika a könyvek mellett már műsoros videokazettákat is kínáló (nevével ellentétben a közelmúltig a német Bertelsmann-konszernhez tartozó) Magyar Könyvklub (MK), amely szintén 1992-ben alakult. A Nyugat-Európában 25 millió taggal működő könyvklubrendszert sikeresen másoló vállalkozás a rendszeres katalógusküldésre és a megrendelt áru postai terjesztésére építve egy év alatt úgyszólván a semmiből nőtt naggyá. A nyereséges működés feltételeit csak hosszú évek alatt sikerült megteremteni, a logisztikai bázis, az ügyfélszolgálati rendszer és a bolthálózat kialakítása ugyanis – ami egybeesett a könyvpiaci recesszió időszakával – százmilliós nagyságrendű befektetést igényelt. A kiadóként is működő cég 1996-ban magába olvasztotta az Officina Nova Könyvkiadót, a leginkább exkluzív kiadványokat azóta Officina Nova márkanéven kínálják.
Maga az MK saját néven évente mintegy 200 új művet jelentet meg, természetesen gondos piackutatás után. A kínálatot tartalmazó katalógust minden MK-tag megkapja, a megrendelt kiadványokat a posta szállítja utánvéttel. Az amúgy ingyenes tagsági viszonyt – amelyhez az MK könyvesboltjaiban is kedvezményes vásárlási lehetőség jár – évi egy rendeléssel lehet fenntartani.
A tulajdonos 1998 vége óta a Bertelsmann helyett a Budapesti Piac – ez a változás a némileg merev, a németországi szokásokat követő klubtagsági rendszer ügyfélbarátabbá" válásával, a (jelenleg 20 egységből álló) bolthálózat gyors bővítésével, a választék átalakulásával járt. A klubtagok számát bizalmas adatként kezelik, szakmai becslések szerint a tagsági kör tízezres nagyságrendű.
Az MK az utóbbi két évben hangsúlyozottan támaszkodik az internetre: uhu.hu weboldaluk elektronikus katalógusként működve a teljes választékot elérhetővé teszi. Tavaly a fejlesztések mellett már a külföldi terjeszkedés megkezdésére is futotta: mint Révai Gábor igazgatótól megtudtuk, 50 ezer példányban (speciális kínálattal) Erdélyben is megjelentek katalógusukkal, amelyet a magyar nyelvű lapok olvasóihoz juttattak el. Erdélyben a katalógusból árusítás egyik legfőbb előnyét, a terjesztés relatív olcsóságát igyekeznek kihasználni: a térségben jelenleg is lehet magyar nyelvű könyveket kapni, de a helyi vásárlóerőhöz képest túlságosan drágán. Az MK átlagosan 15 százalékkal megy a hazai árak alá, ami az első visszajelzések, illetve az 5000 forint körüli rendelések alapján elegendőnek tűnik az eddig rejtve maradt kereslet aktivizálására.
A nagyok között szólni kell még egy, Magyarországon szokatlan, ám nemzetközi viszonylatban korántsem példa nélkül álló vállalkozásról, a Magyar Posta (MP) Rt. csomagküldő cégéről. A három éve működő Posta Clikk-Pakk létrejöttét feltehetően az ösztönözte, hogy az MP nyújtja a hazai áruküldők többsége számára a terjesztési infrastruktúrát" – olyannyira, hogy az új vállakozási forma térhódítása a posta számára nemcsak a folyamatosan csökkenő lakossági levél- és csomagforgalmat ellensúlyozza, de még némi forgalomnövelésre is lehetőséget kínál –, így logikus döntés volt, hogy a bejáratott csatornán maga is megpróbálkozzon az értékesítéssel.
A Posta Clikk-Pakk egy hagyományos katalógus-áruház és egy internetes kereskedés ötvözete, azaz nyomtatott katalógusból és a posta honlapján keresztül elérhető weboldaláról egyaránt kínálja áruit. A választék elsősorban számítástechnikai és elektronikai cikkekből, játékokból, irodaszerekből, könyvekből, hanghordozókból, valamint a konyha és a szépségápolás körébe tartozó termékekből áll. A fiatal üzletág szerény profitot is termel, ám igazság szerint már nullszaldónál is megérné, hiszen a csomagküldéssel a posta önmagának generál pluszforgalmat.
Rejtőzködő cégek, súlyos bírságok
Hogy a magyar fogyasztó mennyire szereti a csomagküldő műfajt, arról megoszlanak a vélemények. Az viszont tény, hogy az ágazat az új keletű hazai kapitalizmus első éveiben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A magyar hátterű próbálkozók közül a Margaréta kénytelen volt átengedni a terepet a lényegesen tőkeerősebb Ottónak, a látványos reklámkampánnyal beharangozott Kristóf 21 pedig el sem indult. A Bertelsmann sem a nagy sikerek, hanem az 1,8 milliárdos felhalmozott veszteség miatt vonult vissza az MK-ból (igaz, sokak szerint elhamarkodottan, hiszen 1999-ben a könyvpiac konszolidálódott, a könyvklub pedig – ha szerény mértékben is – immár nyereséges).
A kezdeti nehézségek okát a szakértők abban látják, hogy ez a műfaj hagyományosan a középosztályra épül, márpedig a középréteg Magyarországon éppen a rendszerváltás után vékonyodott el. Mindez arra is magyarázatot kínál, hogy a mércét lényegesen alacsonyabbra tévő teleshopping-cégeknek miért termett babér ugyanezen a piacon. Míg a hagyományos áruküldők számára fontos a minőség, a vevők elégedettsége, s hosszú távú ügyfélkapcsolatra törekednek, az ágazatot bizonyos szempontból forradalmasító tévés és telemarketinges vállalkozásoknál a dömping, a bóvli, a rövid távú profitmaximalizálás számít kulcsszónak. Az utóbbi csoportba tartozó, a kelet-európai fogyasztók tájékozatlanságával és áruéhségével nemritkán gátlástalanul visszaélő vállalkozások gyakran egy-egy kampány végeztével nevet és telephelyet változtatnak, ami alapvetően ellentétes az ügyfélhűséget nagyra tartó és kedvezményekkel ösztönző áruküldő filozófiával, ráadásul az igénytelen termékek eladását követő tömeges reklamációk kulturált elintézését is lehetetlenné teszi.
Az új típusú", rejtőzködő életmódot folytató csomagküldők gyakran találják magukat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FF), a Gazdasági Versenyhivatal vagy a bíróság előtt. Tavaly az egyik, még 1996-ban kezdődött ügy egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott. A tanulságos történet főszereplőjét, a Royal Ambassador Kft.-t a magukat becsapottnak érző ügyfelek azért perelték be, mert a cég nagy értékű nyeremény tulajdonosaként kereste meg őket, ám azt is hozzátéve: csak akkor kaphatják meg a nyereményt, ha vásárolnak is. Az LB végül is 5 millió forintos bírságot szabott ki a hangzatos nevű vállalkozásra, az indoklásban pedig leszögezte: a Royal Ambassador mindent megpróbál, hogy kétes használati értékű árukészletét értékesítse, eközben azonban gyakran átlépi a jogszerűség határait.
Még az előbbinél is nagyobb, 20 milliós bírsággal sújtotta az LB a svájci Top Trading nevezetű vállalkozást, amely szintén a nyereménytrükkel operált. A Top Tradinghez valójában három cég tartozott: ezek ugyanarra a nyereményalapra építve hirdették meg nyereményjátékukat, ám erről, a nyerési esélyt a töredékére csökkentő körülményről nem értesítették az ügyfeleket, így a húszmilliós tételt mindhármuknak ki kellett fizetni.
Adatok feketekereskedelme
A legfőbb bírói fórumnak természetesen ritkán kell közbeavatkoznia, a fogyasztóvédelmi hatóságokhoz viszont évről évre több panasz érkezik a csomagküldők ellen, elsősorban az eladás módja, a minőség és a reklamációs ügyintézés bonyolultsága okán. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség két évvel ezelőtti, a szektort érintő felméréséből ráadásul az is kiderült, hogy a legtöbb vásárló akkor sem fordul a hatósághoz, ha biztos benne, hogy becsapták – vagyis a nyilvánosságra került ügyek csak a jéghegy csúcsát jelentik. A csomagküldők tevékenységét az adatvédelmi ombudsman is számos alkalommal vizsgálta – Majtényi László megállapításai szerint adatvédelmi szempontból főleg a jogtalanul megszerzett és kezelt vásárlói adatokkal, az úgynevezett adat-feketekereskedelemmel vannak súlyos gondok. Ennek köszönhető", hogy ha valaki egyszer rendel valamit az egyik áruküldőtől, utána éveken keresztül ki van téve a többi piaci szereplő kéretlen ajánlatainak is. (Megjegyzendő, hogy a cégek általában csak akkor bocsátják áruba egy-egy vásárló adatait, ha ők maguk már nem tudnak több bőrt, azaz megrendelést lehúzni róla. Ettől eltérő megoldás csak akkor fordul elő, ha az adatokon megosztozó cégek azonos tulajdonosi körhöz tartoznak.)
A jogvitákról Dékány Orsolya, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség munkatársa számolt be az Ipari Szemle 2000/4. számában. A fogyasztóvédők megállapításai szerint a panaszok – ha lassuló ütemben is – évről évre szaporodnak, a legtöbb bejelentés a fővárosi hatósághoz érkezik. Az FF-nek általában az eladó és a vevők között kialakult vitába kell beavatkoznia, a panaszkezelés kultúrája egyelőre még nem alakult ki. Gyakori a gond a nyitott szállítással" teljesített megrendeléseknél is, az egyszerű küldeményként feladott áruk sokszor el sem jutnak a megrendelőhöz, a számla viszont ilyenkor is menetrendszerűen befut.
Virtuális trónkövetelők
A jelenlegi helyzetben – amikor a csomagküldő cégekkel szembeni bizalmatlanság általánosnak mondható – néhány látványos siker ellenére is nehézkes az elektronikus katalógussal és e-mailben feladott rendelésekkel dolgozó internetes áruházak térhódítása. A vásárlók a múlttalan" e-boltoknak nehezebben szavaznak bizalmat (kivétel például az 1999-es indulása óta igen népszerűvé vált depo.hu), inkább az egy-egy ismert honlaphoz vagy analóg" vásárlási lehetőséget is nyújtó üzlethez kapcsolódó kereskedések sikeresek. Ilyen a Népszabadság honlapjáról elérhető Internet Plaza, az Index felől megközelíthető, a műszaki diszkont és az árverőház keverékének tűnő forsale.hu vagy a bejáratott számítástechnikai üzletek honlapjaiból kifejlődött webáruházak.
Idehaza – akárcsak a világpiacon – a CD-ket, a könyveket és a számítástechnikai termékeket, vagyis a személyes kiválasztást, próbát nem igénylő árukat lehet a legkönnyebben eladni a világhálón. Magyarországon a megrendelt áruk házhoz szállításához az internetes boltok 94 százaléka a Magyar Posta szolgáltatásait veszi igénybe. A futárszolgálatok csak elhanyagolható szerepet játszanak, maguk a kereskedők pedig jellemzően nem foglalkoznak áruszállítással. A postaköltséget általában a vevő fizeti utánvéttel – vagyis a csomag kézhezvételekor – készpénzben, a bankkártyás vásárlás lehetőségét egyelőre csupán az e-boltok 10-15 százaléka ajánlja fel – igaz, ezzel kapcsolatban a vevők részéről sincs még kellő bizalom, az internetes pénzügyi tranzakciókat egyelőre kevesen tekintik biztonságosnak. Szever Pál, a CéDé Bt. vezetője azt jósolja, hogy 2002-ig az említett kártyaelfogadási arány kétharmados is lehet, ám az kevéssé valószínű, hogy a magyar vevők ilyen nagy arányban élni is fognak a lehetőséggel.
Várszegi Gábor, a Fotex, illetve az üzletlánc virtuális változata, a Fotexnet.hu vezetője szerint az internethasználók száma valószínűleg még nem éri el a rövid távú rentabilitáshoz szükséges határt, a hálójárók fokozott fizetőképessége azonban így is indokolttá teszi a világhálón történő boltnyitást. Hasonlóak egyébként az internetes könyvkereskedők tapasztalatai is: aki utcai árusnál vásárol, egy alkalommal átlagosan 1000, a könyvesbolti vevő átlagosan 2000, az elektronikusan rendelő viszont 2700 forintot áldoz könyv(ek)re.
Elektronikus rendelésfelvételt és házhoz szállítást több mint fél tucat budapesti üzlet (például a G-Roby) vállal. A tipikus vevő a tapasztalatok szerint bulira induló fiatal, vagy – éppen ellenkezőleg – nehezen kimozduló idős ember. A hétvégéken, illetve a hónap elején (a fizetésnapok körül) a legnagyobb az elektronikus boltok forgalma. Nyereséges üzlet még kevés van – ebbe a körbe tartozik például a CéDé Bt. és a NetPincér, amely valójában egy ételrendelés-közvetítő ügynökség.
A bizalomvesztés veszélye
Nem árt leszögezni, hogy a bizalomvesztés veszélye az internetes csomagküldőket is fenyegeti. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára az egyik fentebb említett bírósági eset tanulságait összefoglalva éppen azt hangsúlyozta: a virtuális térből érkező ajánlatokkal is könnyű visszaélni. Nem lehet biztosan tudni, hogy ki van a vonal" túlsó végén, azt viszont a szakember szerint le lehet szögezni, hogy tevékenységük szerint az e-kereskedők is csomagküldőnek számítanak, vagyis ugyanazok a kötelezettségek (például kiskereskedelmi üzlet fenntartása, visszavételi kötelezettség) vonatkoznak rájuk is.
Ami a jövőt illeti, szakmai elemzők szerint az elektronikus kereskedők komoly konkurenciát jelentenek a csomagküldő ágazatnak. Idehaza tavaly – becslések szerint – csaknem 500 millió forint cserélt gazdát az internetes kiskereskedelemben, s az idén ez az összeg legalább a duplájára nő, 2005-ben pedig már az összforgalom 20 százalékát is elérheti. Vajda Péter, az eBolt vezetője ennél is gyorsabb ütemű fejlődésre, s már az idén mintegy 3 milliárd forintos elektronikus kiskereskedelmi forgalomra számít. Ám a hagyományos", katalógusos áruküldőket még korai volna temetni. Egyrészt a világ fogyasztóinak többsége még csak hírből ismeri az internetet, másrészt pedig – s erre talán éppen a Quelle és a Magyar Könyvklub a legjobb példa – a múltjukból adódóan az innovációra mindig fogékony csomagküldők többsége remekül tud élni az új médium adta lehetőségekkel.
| SZERZŐDÉS TÁVOLLEVŐK KÖZÖTT A fogyasztó számára jelentős kockázat, ha a szerződéskötéskor nemcsak az eladótól van földrajzilag távol, hanem a szerződési feltételek tanulmányozására, az áru megvizsgálására sincs lehetősége. A bonyolult jogi helyzetet egy 1997-ben kiadott európai uniós irányelv próbálta tisztába tenni, s ennek nyomán született meg a távollevők közötti szerződésekről szóló kormányrendelet 1999-ben. Távollevők közötti a szerződés, ha az az eladó és a fogyasztó között kizárólag távközlő eszköz – például címzett vagy címzés nélküli nyomtatvány, szabványlevél, a sajtóban közzétett és megrendelőlappal is ellátott hirdetés, katalógus, telefon, rádió, elektronikus levél, fax, televízió – használata útján jön létre. A rendelet a hagyományos szerződéskötési szabályoknál szigorúbb előzetes tájékoztatási kötelezettséget ír elő az eladó számára. Felsorolja mindazokat a feltételeket, amelyekről a szerződéskötés előtt tájékoztatni kell a fogyasztót – az eladó neve, székhelye, adószáma, telefonszáma, a termék, illetve szolgáltatás lényeges tulajdonságai, az ellenszolgáltatás, ideértve a kapcsolódó adó-, vám- és egyéb fizetési kötelezettségeket, a szállítás költségei, a fizetés módja, a teljesítés, szállítás minden további feltétele, a fogyasztó elállásának joga, a távközlő eszköz használatának díja, az ajánlati kötöttség ideje –, nem csak szóban, de írott formában is. A távollevők közötti szerződések legfontosabb garanciális szabálya a fogyasztó elállási jogának biztosítása (ami ezek szerint kötelezettség, és nem valamiféle kegy, amint ezt a reklámok egy része alapján gondolhatnánk): a szerződéskötéstől számított 8 munkanapon belül, indokolás és kártérítési kötelezettség nélkül elállhatunk a szerződéstől. Az elállási jog gyakorlására előírt 8 munkanapos határidő kezdő napja áru vásárlásánál a dolog átadásának napja, míg szolgáltatási szerződésnél a szerződéskötés napja. Ha nincs írásbeli tájékoztatás, az áru átvételének napjától, illetve a szerződés megkötésének napjától számított 3 hónapon belül gyakorolhatjuk az említett elállási jogot. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó részére vissza kell fizetni a vételárat. A fogyasztónak vissza kell szolgáltatnia az árut – viselve a visszaszolgáltatással felmerülő költségeket –, de ezenfelül a vevőre más költség nem hárítható, így az esetleges értékcsökkenés sem. Az eladót terheli annak bizonyítása, hogy a tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, a határidőkre vonatkozó előírásokat betartotta, beszerezte a fogyasztó hozzájárulását. Fontos rendelkezés a jogszabály 8. §-a, amely a rendelés nélküli, inercia" szerződésekre vonatkozik. Magyarországon, mint a világon mindenhol, egyre elterjedtebb az olyan áruküldés, amelynek során a cégek rendelés nélkül küldenek árut, teljesítenek szolgáltatást a fogyasztó részére. Nemritkán előfordul, hogy az első teljesítés ajándékként érkezik, majd követelik az áru árát. Az új jogszabály kimondja, ha a vállalkozás rendelés nélkül küldi el termékét, semmiféle ellenszolgáltatást nem követelhet a fogyasztótól, és a fogyasztó tiltakozásának elmaradása esetén sem vélelmezhető, hogy a fogyasztó a gazdálkodó szervezet ajánlatát utólagosan elfogadta. |