Az 1998-ban indult, Mentor névre keresztelt beszállítói célprogram tavaly február végén befejeződött. Ezt követően 2000 novemberében hozták létre az Integrátori Beszállítói Programot. 2001 elején más néven és a korábbitól eltérő feltételekkel, a Széchenyi-terv részeként hirdették meg a magyar cégeknek a külföldi nagyvállalatok beszállítóivá válását segítő újabb állami támogatási rendszert.
A hazai gazdaság fő mozgatói, fejlesztői a multinacionális cégek. A multikkal való versengésben a legtöbb tradicionális hazai nagyvállalat az elmúlt évtizedben elvérzett". Az eladósodott céget vagy felvásárolta egy külföldi óriás, vagy felszámolták. Persze az összeolvadás sem hozott mindig jót, számtalan befektető ugyanis csak piacot vett, azaz gyorsan bezárta új cégének, korábbi versenytársának kapuit. A magyar gazdaság kétpólusúvá vált: az erősen exportorientált, döntően külföldi kézben lévő nagyvállalatok mellett a belső piacra termelő, zömében hazai tulajdonú kis- és középvállalatok próbálnak megélni a magyar piacon.
Jellemző a tőkehiány
Az elmúlt évtizedben a multik elsősorban a jól megközelíthető, illetve a képzett munkaerőt kínáló helyeken telepedtek le. Ebből a szempontból Budapest és a dunántúli régió már a kilencvenes évek elején megfelelő feltételeket nyújtott. Ennek meg is lett az eredménye: 1998-ban Budapest és Pest megye – a népesség kevesebb mint harmada – állította elő a magyar GDP 42 százalékát. Az egy főre jutó bruttó hazai termék értéke a második legfejlettebb régióban, a Nyugat-Dunántúlon is csupán 75 százaléka a központi régió értékének. Emellett Közép-Magyarországon koncentrálódik a külföldi érdekeltségű vállalkozások 58 százaléka. Itt egy lakosra másfélszer több külföldi működőtőke-befektetés jut, mint a második legfejlettebb régióban, a Nyugat-Dunántúlon.
Statisztikai adatok szerint a hazánkban működő mintegy nyolcszázezer társas és egyéni vállalkozás túlnyomó többségét alkotó, javarészt hazai tulajdonú mikro-, kis- és középvállalati kör hozzájárulása a bruttó nemzeti össztermékhez és az exporthoz jóval elmarad a szektornak a foglalkoztatásban betöltött súlyától. Hazánkban ezer lakosra 75 működő vállalkozás jut, ez az érték mintegy 50 százalékkal haladja meg az EU tagállamainak – ott ezer lakosra 48 vállalkozás jut – átlagát. A hazai kis- és középvállalati szektor teljesítménye és részesedése a vállalkozások által létrehozott GDP-ből mintegy tíz százalékkal elmarad az EU-átlag mögött. A külföldi tulajdonú vállalkozások tőkepótlása általában zökkenőmentes, a hazai cégek döntő többsége viszont tőkehiánnyal küszködik. A likviditási gondokon az sem enyhít, hogy a hazai vállalkozások egy részének van vagyona. Ez azonban a privatizáció során szerzett ingatlanokban vagy elavult termelőberendezésekben testesül meg, s valójában holt vagyon, amely nem vonzza igazán a külső tőkét.
Alkalmazottak nélkül
Kelet-európai sajátosság az önfoglalkoztatás magas aránya. A kis-, de különösen az egyéni vállalkozások jelentős hányada családi üzemként működik. Ezek csak a vállalkozónak és családtagjainak adnak munkát, külső munkaerőt ritkán alkalmaznak. A magyar vállalkozások kétharmada alkalmazottak nélkül működik, az EU-országokban ez az arány 52 százalék. (Az EU-ban a magas önfoglalkoztatási arány elsősorban a kevésbé fejlett, mediterrán országokra jellemző.) A hazai kis- és középvállalkozások általában nem tudnak versenyre kelni a multik béreivel, szociális juttatásaival. Így – legalábbis hivatalosan – a legtöbb hazai cég továbbra sem alkalmaz külső munkaerőt, s a negyvenezer forintos minimálbér bevezetése sem kedvez újabb alkalmazottak munkába állításának.
A Gazdasági Minisztérium (GM) adatai szerint az elmúlt esztendőkben évente több tízmilliárd forint szolgálta a kisvállalkozások fejlődését. Ez a pénz azonban rendkívül szétaprózottan jelent meg. 1999-ben a költségvetés például összesen 64 olyan előirányzatot jelölt meg, amelyek a kisebb cégek helyzetének javítását szolgálták. Ezek száma tavaly jelentősen csökkent. A GM a gazdaságfejlesztési pályázati rendszer keretében például – amint ezt a tárca politikai államtitkára, Glattfelder Béla január közepén bejelentette – tavaly összesen 9 milliárd forintnyi támogatást adott, az idén – a Széchenyi-tervben rögzítettek szerint – 12 milliárd forintra emelkedik a keretösszeg. A maximálisan elnyerhető vissza nem térítendő támogatások összege a korábbi 100 millió forintról 110 millióra, illetve 200 millióról 220 millióra növekszik. A gazdaságfejlesztési támogatások segítségével 2000-ben összesen 121 milliárd forint értékű beruházás valósult meg, és 8763 új munkahely létesült. A beruházások fele a kis- és középvállalkozásokat gazdagította.
A program alapvetően a magyar gazdaság versenyképességének javítását, a szerkezetváltást, a beszállítói ipar fejlődését, a nemzetközi munkamegosztásba való hatékonyabb hazai bekapcsolódást segíti. A konstrukciót – a korábbiakban meghatározó visszatérítendő kamatmentes támogatás helyett – vissza nem térítendő támogatássá alakították át, ami a beruházás elismerhető költségeinek maximum 20 százalékáig terjedhet.
Ezen a pályázaton nyert például a kis és közepes teljesítményű haszongépjárművek sebességváltóinak gyártója, az egri ZF Hungária Ipari és Kereskedelmi Kft. 100 millió forint vissza nem térítendő támogatást. A kapacitásnövelő beruházással 7 új munkahely jött létre. A nemesgulácsi ipari szövetkezet ugyan csak 21,9 milliót kapott, ám ők ennyi pénzből 20 új munkahelyet hoztak létre a kistelepülésen. Az alapvetően exportra dolgozó cég tartályokat, alkatrészeket állít elő.
Adókedvezmények
A kormányzat a kedvezőbb adózási feltételekkel is próbál segíteni a kisebb cégeknek. Egy tavalyi kormánydöntés szerint 2001-től az 50 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások 10 millió forint nyereségig teljes társaságiadó-mentességben részesülnek akkor, ha a profitot fejlesztésre fordítják. A pénzügyi tárca számításai szerint a társasági adózás feltételeiben bekövetkező módosítások 16 milliárd forinttal mérséklik a vállalkozások terheit, ebből 9 milliárd a kicsikre jut. A tb-járulék 3 százalékos csökkentése is pozitívan hat erre a körre, bár – a számítások szerint – a tételes egészségügyi hozzájárulás 300 forintos emelése és az inflációt jóval meghaladó minimálbér-emelés ezt ellentételezi.
A kis- és középvállalatok a beruházási hitelek után kamatkedvezményt élveznek, aminek mértéke 40 százalék, de legfeljebb évi 5 millió forint. Emiatt 2001-ben 2,3 milliárd, 2002-ben 5,3 milliárd forinttal csökken a költségvetés bevétele. Szakértők szerint ugyanakkor csak a nyereségesen működő, tőkeerős középvállalatok tudnak élni a szektornak nyújtott adókedvezményekkel. A beruházási adóalap-kedvezményt a többség nem tudja igénybe venni, illetve ha mégis, annak csak a töredékéhez juthat. Ezt támasztják alá a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara adatai. E szerint a mikrovállalkozások 1999-es átlagos, adózás előtti eredménye 565 ezer forint volt, a kisvállalkozásoké 7,9 millió. Az egy mikrovállalkozás által fizetett átlagos társasági adó 225 ezer forintra, a kisvállalkozásoké 2,1 millióra rúgott. Még rosszabb a helyzet az egyéni vállalkozásoknál. A tételes költségelszámolást alkalmazók átlagos nyeresége mindössze 377 ezer forint volt 1999-ben.
A Magyarországra betelepülő nemzetközi cégeknek többnyire volt kiépült beszállítói hálózatuk. Persze közülük sok nézett új, magyar partner után, gyakran azonban hiába, ugyanis a honi vállalkozások nem mindig feleltek meg a követelményeknek. Ezt a számok is mutatják: a hazai beszállítás aránya a vámszabad területi vállalkozások bruttó termelésére vetítve mindössze 8 százalék, a vámterületi vállalkozásoknál pedig 45-55 százalék.
A Mentor-program tanulságai
Az 1998-ban országos szintre emelt beszállítói célprogram a Mentor nevet kapta. Ennek alapjait a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány (BVK) dolgozta ki a belga GOM intézettel közösen. A célprogram végrehajtásával a gazdasági tárca a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt (MVA) bízta meg. Az alapítvány tájékoztatása szerint a Mentor kétéves működése alatt mintegy 1500 vállalkozás került be a beszállítói adatbázisba, ezek a cégek összesen 110 ezer embert foglalkoztattak. A célprogram révén 1999-ben kötött üzletek értékét 1,4 milliárd forintra becsülik az MVA-nál, a szerződések átlagos időtartama 6-12 hónap volt. (Az 1,4 milliárdnál azonban vélhetően nagyobb értékben jött létre üzlet, mivel – az alapítvány információi szerint – sok cég üzletpolitikai megfontolásból nem adott pontos számokat a szerződések tartalmáról.) 1999 közepén az MVA-n belül létrejött egy úgynevezett Key Account csoport, amelynek feladata a nagyvállalati igények felkutatása, illetve teljesítése. Ugyancsak feladatuk volt azoknak kritikus területeknek a feltérképezése, amelyek veszélyeztetik, illetve akadályozzák az új beszállítói kapcsolatok kialakulását. A nagyvállalati kapcsolatépítés sikeresnek bizonyult, hiszen a látókörükbe került az Opel, az Audi, a Suzuki, a GE, az Electrolux, a Nokia és a Ford.
A BVK – a multik számára egyfajta minőségi garanciát jelentő – beszállítói katalógusában csak háromszázötven, technológiai és üzleti auditon átesett fővárosi cég szerepelt. Sokan egyébként félreértették a programot – mondta el korábban Nagy Miklós, a BVK ügyvezető igazgatója, aki szerint a beszállítóvá válás mellett a piacon maradáshoz is segítséget kell nyújtani. Egy multihoz nehéz bekerülni, ám könnyű kikerülni. Egy integráló szerepet betöltő cég kihullása pedig tömegesen csődbe ránthatja a neki beszállító kisvállalkozásokat.
Csalódott kicsik
A BVK-ban elmondták: ügyfeleik jó része azt gondolta, kiközvetítik őket a multinacionális cégeknek, amelyek rögtön üzletet kötnek velük. A fő cél azonban az volt – s az igénybe vehető forrásokat elsősorban erre kellett fordítani –, hogy a magyar kis- és középvállalkozások egyáltalán beszállítóvá válhassanak. A BVK-nál jelentkezők négyötöde nem felelt meg a multik által támasztott követelményeknek. A legtöbbször a termékek és a kiszolgálás minőségét, a határidők be nem tartását, s a szinte kötelező valamilyen tanúsítás hiányát kifogásolták. Tipikus hiba", hogy a gyártó a korlátozott kapacitása miatt nem tudja az egyébként jó minőségű termékét a megrendelő által kívánt nagy mennyiségben és ütemezésben szállítani. Nem véletlen, hogy az óriáscégek jobban szeretnek egy-két nagyobb közvetítővel tárgyalni – bajlódjanak ők a több száz vagy éppen több ezer kisebb beszállítóval. Akiket ráadásul az is kiszolgáltatottá tesz, hogy a multik átlagosan 60-90, gyakran 120 napos átfutással fizetnek.
Bíró Sándor, a fővárosi székhelyű Bíró Szerszám- és Alkatrészgyártó Kft. cégvezetője szerint egyes multik néha meglepően nehézkesek és rugalmatlanok, a minőség tekintetében pedig sokszor egyenesen szőrszálhasogatók. Minimum három, de általában hat-nyolc hónap telik el az első mintavételtől a megrendelésig. A Suzukival például fél év alatt tapodtat sem haladt előre az ottani gyakori személycserék miatt. Az új emberrel ugyanis mindig elölről kellett kezdeni a tárgyalásokat.
A Mentor-program az első évben 700 millióval, 1999-ben 440 millióval gazdálkodhatott. A BVK az első évben 76 milliót, 1999-ben tízmilliót kapott, amit felhasználva – dokumentálhatóan – 130 millió forint értékű szerződés megkötésében volt közvetítői szerepe a közalapítványnak, ám további 1 milliárd forint értékű üzlet létrejöttéhez nyújtottak közvetve valamilyen segítséget. Ebből a pénzből támogatták a bel- és külföldi üzletember-találkozókon, vásárokon, konferenciákon való részvételt, hozzájárultak a továbbképzések és az üzletviteli tanácsadás költségeihez. A legtöbb cég képzéshez kért támogatást, legkevésbé a tanácsadásra volt igény.
Kiválasztott integrátorok
A GM értékelése szerint a program nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket: kimerült az információadásban és -gyűjtésben, a támogatások nem jutottak el a beszállítani szándékozó kisvállalkozásokhoz. A tárca a program legfőbb hiányosságának azt tartja, hogy általánosságban, konkrét célok nélkül akarta a kisvállalkozásokat beszállítóvá tenni azzal, hogy információt szolgáltat, és megismerteti a vevőt a beszállítóval. A programból azonban kimaradtak a vevők mint az igények megfogalmazói.
Az előző rendszer hibáin okulva indult tavaly novemberben az integrátori beszállítói program, amelynek céljaként a beszállítói arány évi 4-5 százalékos emelését, új piacok keresését, illetve a piacra jutás elősegítését jelölték meg. Elsősorban a közepes vagy nagyobb méretű, már beszállító vagy könnyen azzá tehető vállalkozások támogatására összpontosítottak. Az úgynevezett integrátorok kiválasztását tavaly kezdték el. Varga Ferenc, a GM kis- és középvállalat-fejlesztési osztályának vezetője elmondta: tavaly novemberben három – hálózatépítést, együttműködési programokat segítő és beruházást támogató – pályázatot írtak ki, 600 millió forintos kerettel. A tárca szerint sikeresnek bizonyult ez a rendszer.
Konkrét támogatások
Wieszt János, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara közgazdasági osztályának vezetője szerint a beszállítói célprogram válasz volt a gazdaság strukturális problémájára. Az eredetileg kialakított program jóformán csak a probléma makroszintű vizsgálatából állt. Később ez megváltozott, tavaly már konkrétumok is megjelentek. Ezeknek három fő formája volt: a multik támogatása a beszállítói többletköltség finanszírozásában, a fejlesztési programok támogatása, valamint a közös (azaz kis- és nagyvállalkozói) kutatás és a bankok támogatása a kisvállalkozói program finanszírozásában. Mivel a nemzetközi nagyvállalatok már rég bevezették a minőségbiztosítási rendszert (az ISO 9000-es szabvány alkalmazását), ezért speciális beszállítói támogatási forma volt az ISO-minősítés megszerzésének segítése is.
A Növekedéskutató Intézet tanulmánya szerint e program révén sem növekedett a beszállítók köre Budapesten. Wieszt János úgy véli, a beszállítói kapcsolatok spontán módon is kialakulnának, az állami programok az üzleti kapcsolatok kiépüléséhez szükséges időt rövidítik le. Az azonban bizonyos, hogy egy ilyen program időtávja nem egy év. Megítélése szerint a program meglehetősen sematikus volt. Megalkotói abból indultak ki, hogy a termelés piramisként épül fel: a kisvállalkozások elkészítik az egyszerű alkotórészeket, ezeket a középvállalkozások félkész termékké szerelik össze, s ezután következnek a nagyvállalkozások mint végszerelők. Ez az úgynevezett fordi modell", ami a nagy szériájú autógyártásra igaz. De ez már a kisszériás autógyártás esetében sem működik. Nem beszélve a számítógépgyártásról, ahol a piramis megfordul: egy-két nagyvállalat gyártja az alkatrészeket, ezeket nagyvállalatok részegységekké szerelik össze, amiket a közepes és kisvállalkozások tömege késztermékké (számítógéppé) varázsol át", majd értékesít. A program egyoldalú is volt, mert kizárólag a legnagyobbakat támogatta.
Wieszt János szerint az új – január közepén megjelent – támogatási rendszer már kevésbé egyoldalú, megjelennek a támogatottak között a kisvállalkozások is. Hiányosságnak tartja, hogy a program nem támogatja a magyar kisárutermelés piacának reorganizációját. A nagy bevásárlóközpontok fokozatosan elzárják ugyanis az értékesítési utakat a kistermelők előtt. Ahhoz, hogy e kör ismét piacra találhasson, szükség volna a kereskedelmi beszállítói kapcsolatok kialakításának szervezésére és támogatására. A kamara azt a pályázati kiírást támogatja, amelyik a piac valamennyi szereplőjét aktivizálja.
Formálódó tőkealap
A Széchenyi-terv – ennek keretében 2001-ben 30 milliárd forintot szánnak a vállalkozáserősítő programra, aminek része az integrátori beszállítói program is – ugrásszerű javulást vár a kis- és középvállalkozások támogatásában. Kiemelt cél a jelenlegi és a potenciális beszállítói középvállalkozások megerősítését, technológiájuk és menedzsmentjük gyors fejlesztését lehetővé tevő eszközök, finanszírozási konstrukciók kidolgozása. A kormány szerint segítség nélkül ez a vállalatcsoport nem képes teljesíteni a nagy cégek szigorú mennyiségi és minőségi követelményeit. Fennáll a veszélye, hogy a beszállítói kör bővülése helyett a globális társaságok más piacokon találják meg a megfelelő partnert. Ennek elkerülése érdekében hozzák létre például a beszállítói tőkealapot. A tőkealap egyik célja finanszírozni az arra alkalmas vállalkozásokat, másrészt közpénz bevonásával megmozgatni a magántőkét. Az előzetes elképzelések szerint a követelményeknek leginkább egy vegyes – állami és magántőkével létrejövő – társaság felelhet meg, melyben az induló vagyonarány 50-50 százalék körüli. Az üzleti terv elkészült, a szervezeti felépítést kell megalkotni.
Az idén is jelentős összeggel támogatja a költségvetés a cégek beszállítóvá válását, a konkrét támogatási összeget azonban később határozzák meg. A vissza nem térítendő támogatást azok a cégek vehetik igénybe, amelyek legfeljebb 250 főt alkalmaznak, nettó árbevételük nem haladja meg a 4 milliárd forintot. A pénz a fejlesztés 30 százalékát érheti el, a maximális összeg 26 millió forint lehet.