2001. január 1-jén lépett életbe a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet. A cikk az új biztosítási feltételeket és az autósokra, üzembentartókra vonatkozó szabályok változásait veszi sorra.
Európa – akkor még az ENSZ égisze alatt – közvetlenül a háború után elhatározta, hogy egységesíti a közúti járművek felelősségbiztosításának rendszerét a kontinensen, elsősorban úgy, hogy minden országban kötelezővé teszi az ilyen biztosítások megkötését. Hazánk már az 50-es évek (!) végén csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, bár akkoriban a motorizáció nálunk még "gyermekcipőben járt", így felelősségbiztosításra se nagyon volt szükség, hiszen a járművek zöme állami tulajdonban volt, és károkozásukért is az állam állt helyt.
1970 óta azonban teljesen Európa-kompatibilis szisztéma működik nálunk is, a kontinens talán legkorszerűbb megoldásaival.
Most, hogy a kötelező felelősségbiztosítást végleg hozzá kellett igazítani az EU normáihoz, valójában nem is akadt sok teendő. 2001. január 1. napjától azért némileg változnak az eddig megszokott szabályok.
Árliberalizáció
A leglényegesebb változás, hogy az eddigi hatósági árak helyett a biztosítók maguk határozhatják meg a díjaikat. Sok autós nagyon tartott ettől, hiszen azt gondolták, hogy az árak így elszabadulhatnak. A biztosítók számára azonban a szabadság (liberalizáció) abban nyilvánul meg, hogy a díjaikat – a mindig politikai motivációjú – hatósági árak helyett a tényleges kockázatokkal arányban maguk állapíthatják meg. Ettől való eltérést csak piaci (verseny) megfontolások alapján alkalmazhatnak.
Az üzembentartó életkora
A biztosítók által publikált díjtarifák azonban tartalmaznak néhány meglepetést is. A cégek közül szinte mindegyik differenciál az üzembentartó életkora szerint. A biztosítók így előnyben részesítik az "idősebb" korosztályt, amelynek károkozási kockázata statisztikailag kimutathatóan is kisebb. (Végre egy olyan megoldás, amelyik a korosabbaknak kedvez!)
Jogi személy üzembentartó
Ha az üzembentartó jogi személy (cég), a biztosítók általában a legkedvezőbb, vagy az azt közelítő kategóriába sorolják, ugyancsak a több évtizedes tapasztalataik alapján (még akkor is, ha a céges autót rendszeresen a magasabb tarifával szankcionált "fiatal" vezeti). Ha a cég legalább 5 járművet üzemeltet, az a biztosítónál már flottának számít, s ez – összességében – preferált díjat eredményezhet.
Állandó lakóhely szerinti differenciálás
Karakteres eltérések vannak az üzembentartók állandó lakhelye szerint is, abból a kimutatható tényből kiindulva, hogy a vidékiek jóval kevesebb kárt okoznak, mint a városokban – különösen a fővárosban – élők. (Van olyan cég, amely ezt a bontást egészen a nevesített községek szintjéig végigviszi.)
Lökettérfogat, gyártmány, típus
Eddig a személygépkocsi lökettérfogata volt a legfontosabb differenciáló tényező, ez továbbra is fennmaradt, de több esetben kiegészült a gyártmányok, illetőleg a típusok szerinti finomítással is. Meglepő, de a régi, klasszikus szocialista típusokat előnyben részesítik a biztosítók.
Kedvezmények, pótdíjak
Érdemes a tarifákat alaposan elemezni, mert az azonos pozícióban akár 10-15 ezer forint különbség is előfordulhat a biztosítótársaságok tarifái között. Az említett figyelmes szemlélő persze azt is észreveszi, hogy van olyan biztosító, amelyik pótdíjat számol fel a sportos kivitelű, "feltuningolt" autókra, és szinte mindegyik jutalmazza, ha az üzembentartó nem postai úton, hanem banki átutalással fizeti az esedékes díjrészleteket, vagy egy összegben, előre kifizeti az egész évi díjat. Sőt talán azt is kiszúrja az alapos elemző, hogy akad olyan társaság, amelyik a közszolgálatban dolgozóknak "helyből" jelentős (8 százalékos) engedményt ad.
A fenti differenciáló tényezők a személygépkocsikon kívül – a jövő évtől kezdve – a haszongépjárművekre, illetőleg a motorkerékpárokra is vonatkoznak.
Kétféle tarifa
Mielőtt döntenénk egy esetleges biztosítóváltásról, feltétlenül vegyük figyelembe, hogy a biztosítók gyakorlatilag kétféle tarifát tettek közzé. Az egyik azoknak az ügyfeleknek szól, akik jelenleg is az adott biztosítóval állnak szerződéses kapcsolatban, a másik pedig az "újaknak", tehát azoknak, akik most kötik az első szerződésüket, vagy egy másik biztosítótól átszerződnek. Ez utóbbiak díja azonban jóval borsosabb lesz, ezért ezt a döntésnél mindenképpen figyelembe kell venni.
Bonus-malus
A kármentes vezetést honoráló bonus-, illetőleg a gyakori károkozást szankcionáló malusrendszer 2001-től érvényes lesz valamennyi járműtípusra. Eddig a rendszer előnyeit vagy hátrányait csak a személygépkocsik üzembentartói élvezték vagy szenvedték, ami rengeteg anomáliát okozott.
A megfigyelési időszak az új belépőknél is az adott év július 1-jén kezdődik, és a következő év június 30. napjáig tart (az első tehát: 2001. július 1-jétől 2002. június 30-ig, így az első "eredményhirdetésre" a 2003. évre érvényes díjak közlésekor kerül sor).
A biztosítók helytállási kötelezettsége
A korábbi szabályok szerint a magyar biztosítók helytállási kötelezettsége – Európában egyedülálló módon – korlátlan volt, tehát a felelősségbiztosító – összegszerű korlátozás nélkül – minden kárt köteles volt megtéríteni. A 2001. január 1-jétől hatályba lépő új szabályok már korlátozzák (limitálják) azt az összeget, amelyet a biztosító egy-egy káreset kapcsán maximálisan téríteni köteles.
Ez az összeghatár a dologi károk esetében 500 millió, személyi sérülésből eredő károknál pedig 300 millió forint. Mint látható, ezek a limitek igen magasak, és talán nem kell attól tartani, hogy az üzembentartó ennél nagyobb összegű kárt okoz. (A hazai autóbiztosítás immár fél évszázados történetében még nem fordult elő a fenti összegeket megközelítő kár sem.)
Ebből a szempontból is érdemes górcső alá venni a biztosítók díjtarifáit, hiszen akad olyan biztosító, amely szerény pótdíjért (évi 1200 forint) korlátlan kockázatot vállal, sőt olyan is, amely kiegészítő díj nélkül, grátisz vállalja az összegszerű korlátozás nélküli helytállást.
Mégis, kinek a biztosítása?
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás – mint láthattuk – az üzembentartó biztosítása, de gyakorlatilag nem róla szól, hanem a szerződéskötéskor még anonim személyről, vagyis a leendő károsultról. Gyakran felmerül a kérdés: kit is véd a kötelező felelősségbiztosítás?
Az üzembentartó védelme
Először is természetesen védi az üzembentartót, mert az autózás közbeni károkozás szinte kivédhetetlen. Száz üzembentartó közül évente 13-an okoznak kárt, így – matematikailag – előbb vagy utóbb, de mindannyiunkra sor kerül. Az okozott kár nagysága azonban általában nem a károkozó vétkességének a mértékétől függ. Egy ügyetlen parkolással is előidézhetünk több százezer forintos kárt, s ennek – biztosítás nélküli – közvetlen megtérítése sok autós gazdálkodását vagy életvitelét lehetetlenítené el, nem beszélve a milliós vagy a sokmilliós kárösszegekről.
Károsult védelme
Legjobban azonban a károsultnak van szüksége erre a védelemre, mert így a kárának megtérülése nem függ a károkozó üzembentartó fizetőképességétől vagy fizetési hajlandóságától.
Szigorú felelősség
A kötelező felelősségbiztosítás alapján tehát megtérül minden olyan kár, amelyet a biztosított gépjármű üzemeltetésével okoztak, és amelyért az üzembentartó felelős. Ez a felelősség nagyon szigorú, mert a gépjármű veszélyes üzem, így üzembentartója még akkor is kártérítési felelősséggel tartozik, ha klasszikus értelemben véve nem volt vétkes a baleset okozásában. Ha például a jármű fékberendezése – a szakszerű karbantartás ellenére – felmondja a szolgálatot, és az autós balesetet okoz, akkor erre a tényállásra másként reagál a büntetőjog és a polgári (kártérítési) jog. A büntetőbíró fel fogja menteni az autóst, mert bűnössége nem állapítható meg. A polgári bíró viszont kártérítésre fogja kötelezni az üzembentartót, hiszen a fékberendezés meghibásodása is olyan üzemkörön belüli rendellenesség, amelyért az autós felelősséggel tartozik (objektív felelősség).
A károkozóért helytálló biztosító tehát minden kárt köteles megtéríteni, nemcsak a károsult gépjárművében keletkezetteket, hanem az egyéb dologi károkat is (például szállítás, használatkiesés), személyi sérülés esetén pedig az ápolás költségeit és a keresetveszteséget, esetleg az élethossziglani járadékot is. Ezen túlmenően a kárvallott nem vagyoni kárpótlást is igényelhet, amelyet a köznyelv eszmei kárnak, vagy – helytelenül – fájdalomdíjnak is nevez. A biztosító helytállási kötelezettségének csak a fentebb már említett kártérítési limitek szabnak határt, de ezekre csak igen kivételes esetben kerülhet sor.
Viták és perek nélkül
A kötelező biztosítás egyéb, igen fontos, de gyakran figyelmen kívül hagyott szolgáltatást is nyújt, ugyanis a károkozónak és a károsultnak nem kell egymással vitatkozniuk a kártérítésről, hiszen a kárigényt a kárvallott közvetlenül a biztosítóval szemben is érvényesítheti, és ha a kárrendezéssel elégedetlen, a biztosítót be is perelheti.
Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a károsultnak is kényelmesebb a biztosítóval szembeni közvetlen igényérvényesítés, így néha érthetetlen az a károsulti (általában ügyvédi) magatartás, hogy a kárigényt a károkozóval szemben nyújtják be. Ez korántsem praktikus, inkább látványos megoldás például egy olyan tragikus balesetnél, ahol a feltételezhető károkozásban egy ismert közéleti személy (például miniszter) is érintett.
Európai utakon
Az is előfordulhat, hogy a magyar autós külföldön okoz vagy szenved kárt. A kötelező felelősségbiztosítás ma már szinte teljesen hermetikus európai rendszere ezt a kérdést is kezelni tudja.
Hazai biztosítás külföldön
Ha külföldre utazunk, akkor magunkkal visszük a hazai biztosításunkat az európai utakra is, tehát ha odakint kárt okozunk, azt az itthoni biztosítónk fogja megtéríteni. A hazai biztosítási fedezetünk érvényességét a kontinens legtöbb országában már nem is kell igazolnunk, hiszen azt a járművünk rendszáma és a karosszériára felragasztott "H" országjelzés – nemzetközi megállapodás alapján – tanúsítja. Jelentősége van tehát annak a kis "H" országjelnek, amelyet nem pótolhat a magyar forgalmi rendszámtáblán egyébként szereplő országjelzés sem!
Gyakran hallunk rémtörténeteket arról, hogy külföldi rendőrök a "H" országjel hiánya miatt "megbírságoltak" magyar autósokat, holott valójában nem is bírságról van szó, hanem arról, hogy a külföldi hatóságok ilyen esetekben nem ismerik el a magyar biztosítás érvényességét, és emiatt kifizettetik a külföldivel az ottani felelősségbiztosítás időszakos díját. És ez az összeg bizony borsos lehet.
Zöldkártya
Európa egyes országaiban (főleg a Balkánon vagy a volt Szovjetunió baltikumi utódállamaiban) még mindig szükség lehet az úgynevezett zöldkártyára, amelyet az üzembentartó felelősségbiztosítója ingyenesen állít ki a díjjal fedetett időszakra. Ez a zöldkártya nemzetközi felelősségbiztosítási bizonylat, és nem tévesztendő össze a gépjárművek időszakos környezetvédelmi felülvizsgálatát tanúsító – azonos nevű – dokumentummal.
Baleset külföldön
Ha külföldön nekünk okoznak kárt, akkor – egyelőre – bonyolultabb a helyzet, mert ilyenkor a külhoni üzembentartó, illetőleg annak felelősségbiztosítója ellen kell a kárigényt érvényesíteni. (A teljes jogú EU-tagságunk után ezt az igényt már idehaza érvényesíthetjük majd.) Baleset esetén nagyon fontos, hogy megtudjuk a károkozó felelősségbiztosítójának nevét, és ha lehet, a kötvényszámot is. Erre szolgál az egész Európában egységesen használható "kék-sárga" baleseti kárjelentő lap, amely ugyancsak beszerezhető – ingyenesen – a hazai felelősségbiztosítóknál. Az egységes nyomtatvány használata azért praktikus, mert annak rovatai nyelvismeret nélkül is kitölthetők, hiszen a blanketta szerkezete minden országban azonos. Mindig legyen nálunk ilyen kárjelentő lap, mert idehaza is ez használatos, és gyakran segíthetünk vele autóstársainknak is.
Külföldi károkozás Magyarországon
Ha Magyarország területén okoz kárt nekünk egy külföldi üzembentartó, akkor a kárt bármelyik hazai biztosítónál bejelenthetjük, ilyen esetben a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) Nemzeti Irodája fogja a kárt rendezni, és utólag majd elszámol a külhoni felelősségbiztosítóval.
Biztosítás nélkül
A biztosítás megkötését és érvényességét minden hatósági aktusnál ellenőrzik majd (forgalomba helyezés, átírás, műszaki vizsga), sőt a közúti intézkedéseknél is. A szerződés érvényességét az utolsó postai csekk, a banki átutalás esetén pedig a biztosító által kiküldött igazolás tanúsítja, ezért ezeket mindig a jármű okmányaival együtt kell tartani.
Szankciók
Hamarosan kiépül a biztosítók és a központi gépjármű-nyilvántartó egységes adatbázisa, amely már informatikai eszközökkel is képes kiszűrni a biztosítatlan autósokat. Rájuk kemény szankciók várnak: maximum 30 ezer forintos pénzbírság, és a gépjármű forgalomból való hatósági kivonása, illetve akár ennél szigorúbb büntetés is. Ha ugyanis az üzembentartó – a jogszabályi parancs ellenére – sem köti meg a biztosítást, vagy a szerződés a díj nemfizetése miatt megszűnik, súlyos helyzet áll elő. A vétlen károsult kárát a Mabisz ilyenkor is megtéríti, de ezt az összeget az utolsó fillérig vissza fogja követelni a biztosítással nem rendelkező üzembentartótól. Ez súlyos szankció, de kétségtelenül a fegyelmezett autósokat védi, hiszen ők előlegezték meg a nem biztosított autós által okozott kárt.
Érdemes gazdaságossági számítást végezni: a szerződéskötés vagy a díjfizetés elmulasztásával néhány tízezer forintot "spórolhatunk", viszont – károkozás esetén – ennek a sokszorosát kell kifizetnünk. Az egy kárra eső átlagos kárkifizetés ma már 300 ezer forint körül mozog.
Emelkedő biztosítási díjak
Az autózás költségei állandóan nőnek, néha már a teherbíró képesség határát is súrolják. Az üzemanyagárak emelkedését a világpiac indokolja, az autó- és alkatrészárak növekedését pedig az, hogy nálunk ezek az áruk mind importból származnak. És akkor ott van még az autópályadíj, a súlyadó, a szerviz költsége... De miért emelkedik minden évben a biztosítás díja? Elsősorban az infláció miatt, ami közvetlenül megjelenik a biztosítók kártérítési kötelezettségeiben is, hiszen emelkednek a javítóipari árak, a munkabérek, de a jövedelmek is. A biztosítási díjak növekedése azonban az elmúlt tíz esztendőben mindig az infláció mértéke alatt maradt.
Ebben persze közrejátszott az is, hogy csökkent – elsősorban a személyi sérüléses – balesetek száma is, ami azt jelenti, hogy mi, magyarok – minden híresztelés ellenére – nem is vezetünk olyan rosszul, mint ahogy azt magunkról tartjuk. Az összehasonlító adatok is azt tanúsítják, hogy semmivel sem vezetünk rosszabbul, mint a francia, a spanyol, a cseh vagy éppen a svájci autós kollégáink.
dr. Trunkó Barnabás| A gépjármű-felelősségbiztosítás általános feltételei A gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása (biztosítás) kiterjed azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére, illetve azoknak a megalapozatlan kártérítési igényeknek az elhárítására, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetésével okozott kár miatt támasztanak. Területi hatály A biztosítási szerződés területi hatálya a Magyar Köztársaság, valamint a nemzetközi Zöldkártya Egyezményben részes azoknak az országoknak a területére terjed ki, amelyekkel a nemzeti iroda kétoldalú megállapodást kötött. Kiterjed a biztosítás hatálya azoknak az országoknak a területére is, amelyek nemzeti irodájával a magyar nemzeti iroda külön megállapodást kötött. A biztosított által külföldön okozott kár esetén a biztosító helytállási kötelezettsége a káresemény helye szerinti ország gépjármű-felelősségbiztosítási jogszabályai szerint áll fenn, ha a gépjárműre a káresemény napján erre az országra érvényes nemzetközi biztosítási bizonylat van érvényben, vagy a nemzetközi biztosítási bizonylatról szóló megállapodást kiegészítő egyezmény alapján arról lemondtak. Ha érvényes biztosítási szerződéssel nem rendelkező magyar üzembentartó azoknak az országoknak a területén okoz kárt, amelyekkel a nemzeti iroda kétoldalú megállapodást kötött, a kártalanítási számla kezelője megtéríti a károsult kárát, vagy a külföldi nemzeti iroda, illetve annak tagja visszakövetelési igényét. Biztosítási díj A forgalmi engedélyre kötelezett gépjárművek esetén a biztosítási díjat előre kell megfizetni. A biztosító negyedévnél hosszabb időszakra nem követelheti a biztosítási díj befizetését. A biztosítási díj a kockázat viselésének időtartamára – a kockázatviselés kezdetének napjától a megszűnés napjáig – illeti meg a biztosítót. A biztosítási díjat a forgalmi engedélyre nem kötelezett gépjárművek esetén a biztosítási időszakra (tartamára) egy összegben előre kell megfizetni. A biztosítás első díja – a felek eltérő megállapodása hiányában – a biztosítási szerződés létrejöttekor, a folytatólagos díja pedig a biztosítási szerződésben (ajánlaton) megjelölt, a díjfizetés gyakoriságától függően annak az időszaknak az első napján esedékes, amelyre a díjfizetés vonatkozik. A biztosítási díj esedékességétől számított 30. nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és a biztosított halasztást nem kapott, illetőleg a biztosító a díjkövetelést bírósági úton nem érvényesítette. Bonus-malus Az üzembentartó – a biztosító díjszabási rendszerétől függően – kármentességi engedményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodóan pótdíj (malus) megfizetésére köteles. Kockázatviselés A biztosító kockázatviselése – eltérő megállapodás hiányában – az azt követő napon kezdődik, amikor a biztosítás első díját a biztosító részére befizetik, illetőleg amikor a díj megfizetésére vonatkozóan halasztásban állapodnak meg, vagy a biztosító a díj iránti igényét bírósági úton érvényesíti. Ahhoz, hogy a biztosító kockázatviselése már a biztosítási szerződés megkötését megelőzően megkezdődjék, a biztosító vagy az általa feljogosított személy elfogadó nyilatkozata szükséges. A gépjármű forgalomba helyezéséhez szükséges előzetes fedezetigazolás kiadása az előzetes kockázatviselés elfogadásának minősül. Az üzembentartó köteles az igazolás kiadását követő 30 napon belül az igazolást kiadó biztosítóval a felelősségbiztosítási szerződést megkötni. Ennek elmulasztása esetén a 30. nap elteltével az előzetes kockázatviselés megszűnik. Forgalmi engedélyre nem kötelezett gépjárművek üzembentartóinak esetében a biztosító kockázatviselése az önkéntes biztosítási szerződésekre vonatkozó általános szabályok szerint alakul. A szerződés tartama A biztosítási szerződés határozatlan tartamú. A díjszabásban megállapított esetekben határozott tartamú szerződések is köthetők. A biztosítási időszak a naptári év. Forgalmi engedélyre nem kötelezett gépjárművek esetében a biztosítás tartama a biztosítási bizonylatban megjelölt időtartam. A szerződés szünetelése A biztosítási szerződés 2-6 hónapig terjedő ideig szünetel, ha a biztosított bemutatja a gépjármű üzemen kívül helyezéséről szóló hatósági tanúsítványt. A szünetelés a bejelentést követő hónap első napjától kezdődik és az újbóli üzembe helyezés napjáig tart. Az újbóli üzembe helyezés napját az üzembentartó köteles a biztosítónak bejelenteni. Forgalmi engedélyre nem kötelezett gépjárművek, valamint a motorkerékpárok esetében ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók. A szerződés megszűnése A felelősségbiztosítási szerződés érdekmúlással történő megszűnése esetében a biztosító kockázatviselése a forgalomból való kivonás, illetőleg a tulajdonjog átszállása időpontjával szűnik meg. A biztosító a biztosítási díj megfizetését a kockázatviselése megszűnése napjáig követelheti. Forgalmi engedélyre nem kötelezett gépjárművek üzembentartói esetében a biztosítási szerződés a szerződésben kikötött megszűnési időpont előtt is megszűnik annak a hónapnak az utolsó napjával, amelynek során a biztosított a biztosítónak visszaadja a biztosítási bizonylatot és a biztosítási szerződés fennállását tanúsító jelzést, közölve a visszaadás indokát. Nincs kártérítés A biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője, illetve a Nemzeti Iroda nem téríti meg azt a kárt, amely a károkozó gépjárműben elhelyezett tárgyakban keletkezett, ha ezek nem a gépjárművel utazók személyi használatára szóló tárgyak, a károkozó gépjárműben keletkezett, a károkozó gépjármű biztosítottainak egymással szembeni igényéből származó dologi kárként, illetve elmaradt haszonként keletkezett, sugárzó anyagok és termékek hatására, vagy az egészségügyi hatóságok részéről a sugárzás káros hatásainak megszüntetését célzó intézkedések folytán keletkezett, a gépjármű balesete nélkül az út burkolatában keletkezett, a gépjármű munkagépként való használata során keletkezett, álló gépjárműre fel-, illetve arról való lerakodás során keletkezett, üzemi balesetnek minősül, és a gépjármű javítási vagy karbantartási munkái során keletkezett, gépjárműverseny vagy az ahhoz szükséges edzés során következett be, környezetszennyezéssel a gépjármű balesete nélkül keletkezett, a gépjármű üzemeltetésével egyéb vagyontárgyban okozott folyamatos állagrongálásból, illetőleg állagromlásból adódott. Regresszigény A biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője, valamint a Nemzeti Iroda az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti: attól a vezetőtől, aki a gépjárművet az üzembentartó vagy az egyébként jogosan használó engedélye nélkül vezette, a biztosítottól, több biztosított esetén bármelyiküktől vagy egyetemlegesen, ha a kárt jogellenesen, szándékosan okozták, a biztosítottól, több biztosított esetén bármelyiküktől vagy egyetemlegesen, ha a gépjárművet alkoholos vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotban vezették, illetve annak vezetését ilyen személynek adták át, kivéve, ha bizonyítják, hogy a vezető alkoholos vagy hasonlóan ható szertől befolyásolt állapotát nem ismerhették fel (alkoholos befolyásoltságnak tekinthető a 0,8 ezreléket meghaladó véralkoholszint, illetve a 0,5 mg/l értéket meghaladó légalkoholszint), a biztosítottól, több biztosított esetén bármelyiküktől vagy egyetemlegesen, ha a gépjármű vezetője gépjárművezetésre jogosító engedéllyel (igazolvány) nem rendelkezett, illetve a gépjármű vezetését ilyen személynek adták át, kivéve ha bizonyítják, hogy a gépjárművet engedéllyel vezető esetében a gépjármű-vezetői engedély meglétét alapos okból feltételezték, az üzembentartótól, ha a balesetet a gépjármű súlyosan elhanyagolt műszaki állapota okozta, a vezetőtől, ha a kárt segítségnyújtás elmulasztásával, illetve foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetéssel okozták, a biztosítottól, ha a szerződés megkötésekor, a biztosítási esemény bekövetkezésekor, vagy egyébként terhelő közlési, változásbejelentési, kárbejelentési kötelezettségét nem teljesítette, s ez a biztosító fizetési kötelezettségét lényegesen befolyásolta, az üzembentartótól, ha a káresemény a szerződés díjnemfizetés miatti megszűnése utáni 60 napos időszak alatt következik be. Bejelentési kötelezettség A biztosított köteles a káreseményt 8 napon belül a biztosítójánál írásban bejelenteni, és a kárbejelentéshez szükséges adatokat közölni. Az érvényes biztosítási szerződéssel nem rendelkező üzembentartó a káreseményt 8 napon belül köteles a kártalanítási számla kezelőjének bejelenteni. Külföldön bekövetkezett káresemény bejelentésének határidejét a hazaérkezés időpontjától kell számítani. A biztosított köteles 8 napon belül bejelenteni azt is, ha a káreseménnyel kapcsolatban ellene peres vagy nemperes eljárás indult. A biztosító jogosult ebben az eljárásban a biztosított képviseletét ellátni. A biztosított a szerződéskötéskor köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert vagy ismernie kellett volna. Ha a szerződéskötésre nem a tulajdonos (üzembentartó) változása kapcsán kerül sor, a biztosított köteles bemutatni a megelőző biztosítási időszakra vonatkozó díjfizetések bizonylatait. A korábban be nem fizetett díj megfizetésére az üzembentartó (tulajdonos) köteles. Ezt a díjat a biztosító a Kártalanítási Számla részére tartozik befizetni, amelyből 3 havi díj azt a biztosítót illeti meg, amelynél a korábbi biztosítás fennállt, illetve amely a fedezetigazolást kiadta. A hátralékként befizetett díj a kockázatviselést nem befolyásolja. A biztosított köteles 8 napon belül bejelenteni a biztosítónak a kötvényen feltüntetett adatok változását. |