Javuló életszínvonal

 

A lakosság jövedelmi helyzete, fogyasztási szokásai és megszokott életvitele egyik évről a másikra kevésbé módosulnak, több év távlatában azonban lényeges változások következnek be. Érdeklődésre tarthat számot az elmúlt évtized életszínvonalának számbavétele, mintegy leltárkészítés arról, hogy napjaink jövedelmi viszonyai, fogyasztási szokásai mennyiben módosultak a nyolcvanas évek végéhez képest, mind a társadalom egészét, mind a különböző társadalmi csoportokat, a szegényeket és gazdagokat, a különböző régiókban élő háztartásokat tekintve.

 

A kilencvenes évek kétharmadáig a lakosság reáljövedelme folyamatosan csökkent. Az évtizedes visszaesést követően a reáljövedelem 1997-ben kezdődött növekedése 1998-1999-ben felgyorsult.

A nettó jövedelmek reálértékvesztése az évtized első harmadában volt a legradikálisabb, 1993-1994-ben az 1989. évinek alig valamivel több, mint kétharmadát tette ki, majd a visszaesés folytatódásaként az 1995-1996. évi jövedelmek vásárlóereje 56 százalékát érte el a nyolcvanas évek véginek. E radikális reáljövedelem-csökkenés több okra vezethető vissza.

Az évtized első harmadáig-feléig lezajlott mélyreható társadalmi-gazdasági változások gyökeresen átalakították a foglalkoztatás szerkezetét: az alkalmazásban állók majdnem 4,5 milliós tábora az évtized közepéig 3,5 millió alá csökkent, miközben a vállalkozók száma félmillióra ugrott, összességében azonban az aktív keresők 1989. évi 42 százalékos aránya 33-34 százalékra mérséklődött. A munka nélkül maradtak – lehetőség szerint – elő- vagy rokkantnyugdíjasokká váltak, tovább maradtak gyeden, gyesen, illetve állástalanok lettek. A munkanélküliségi csúcs 1993-ban következett be, több mint félmillió érintettel.

ÁTLAGMÉRÉS A jövedelmi viszonyok és fogyasztási szokások bemutatására a Központi Statisztikai Hivatal által szervezett háztartási költségvetési felvételek adnak lehetőséget. E felvételek adatai körülbelül 8-10 ezer véletlenszerűen kiválasztott háztartás saját bevallásain alapulnak, és majdnem 3,8 millió háztartást reprezentálnak. Ám mint minden önkéntes lakossági mintára, a háztartási költségvetési felvételre is érvényes, hogy nem tartalmazhatja az egyes marginális rétegeket. Így kimaradnak a felvételből egyrészt a lakcímmel nem rendelkezők, a vándoréletmódot folytatók, a kérdezőbiztossal kommunikálni nem tudók, másrészt a felvétel önkéntes volta következtében az ebben részt venni nem hajlandók. Ez utóbbiak főképpen az elkülönült életmódot folytató leggazdagabbak közül kerülnek ki. Az adatok – a meghiúsulások és egyes jövedelmi és kiadási tételek elfelejtése, elhallgatása következtében – a két szélső póluson élők helyzetét kevésbé jellemzik, s emiatt a jövedelemegyenlőtlenséget is a ténylegesnél kisebbnek mutatják. Az időbeli tendenciák azonban így is jól nyomon követhetők.

A háztartások létszámának gazdasági aktivitás szerinti változása módosította a jövedelmek források szerinti összetételét is. 4-5 százalékkal csökkent a piaci – tehát a munkaviszonyból, önálló tevékenységből származó – jövedelmek összes jövedelmen belüli aránya, s körülbelül ugyanilyen százalékkal nőtt az alacsonyabb színvonalú társadalombiztosításból származó és szociális jövedelmek hányada. (Az 1989. évi 70/27 százalékos piaci jövedelem piaci jövedelem/társadalmi jövedelem-arány 1993-ra 66/32-re módosult.)

Ugyanakkor az egyes jövedelemforrások színvonala is csökkent: például a reálkereseteké 1989-1995 között majdnem nyolctizedére, a nyugdíjak reálértéke pedig ennél is nagyobb mértékben.

1996-1997-ben az életszínvonal csökkenése megállt, a növekedési pályára átállt gazdaság eredményei megmutatkoznak a háztartási költségvetési felvétel adataiban is. 1997-ben az egy főre jutó összes évi reáljövedelem az előző évihez képest 2 százalékkal nőtt, majd a növekedési ütem a következő két évben felgyorsult. 1998-ban és 1999-ben 5-5 százalékkal nőtt az azt megelőző évhez képest. 2000-ben – az előzetes előrejelzések alapján – a reáljövedelem tovább emelkedett, bár növekedési üteme némileg lassult.

A lakosság jövedelemszerző tevékenység szerinti összetétele 1989-1999 között (százalék)
	1989	1993	1994	1995	1996	1997	1998	1999
Aktív keresők	41,6	33,3	33,8	33,5	33,3	33,3	34,1	36,5
Nyugdíjasok	24,3	25,3	27,6	27,5	27,7	28,0	28,3	28,6
Munkanélküliek	0,2	7,1	6,2	6,5	6,6	6,2	5,6	4,0
Gyeden, gyesen, gyeten lévők	2,4	3,5	3,3	3,1	3,1	3,4	3,4	2,9
Vagyonukból élők	0,0	0,2	0,1	0,2	0,8	0,6	0,9	1,4
Felnőttkorú eltartottak	4,2	3,3	3,4	3,5	2,5	2,5	2,6	2,3
Tanulók	19,7	17,8	17,1	17,3	17,6	17,7	17,0	16,6
Iskoláskoron aluli gyermekek	7,6	9,6	8,5	8,4	8,4	8,3	8,2	7,7

A reáljövedelem növekedésében szerepe volt a foglalkoztatási struktúra változásának. A kilencvenes évtized második felében évről évre emelkedett az aktív keresők és a nyugdíj mellett munkát vállalók száma, miközben mérséklődött a munkanélkülieké, nemkülönben – a születésszám csökkenésével – egyre kevesebb lett az eltartott gyermek. Az eltartási ráta és az alacsonyabb színvonalat biztosító társadalmi jövedelemből élő népesség hányadának – a nyugdíjasokon kívül – csökkenése átlagosan növelte az egy főre jutó jövedelmeket.

A jövedelmek források szerinti összetétele visszatükrözi a lakosság gazdasági aktivitásában bekövetkezett változásokat. 1999-ben a munkajövedelmek összes jövedelmen belüli aránya megközelítette a nyolcvanas évek végit.

Kedvező irányú változás továbbá, hogy a kilencvenes évtized végén mind a bérek, mind a nyugdíjak reálértéke emelkedett. A háztartások reáljövedelmének növekedését szolgálták, szolgálják azok a családpolitikai intézkedések is, amelyek a gyermekes családok keresőit adókedvezményekben részesítik, vagy az alacsonyabb összegű gyermekvédelmi juttatások (gyes, gyet) mellett például a gyed visszaállítását 2000-től lehetővé tették.

Mindezek ellenére az 1999. évi egy főre jutó 374 ezer forintos nettó jövedelem még nem volt elegendő az évtizedes életszínvonal-csökkenés kompenzálására. A lakosság 1999. évi egy főre jutó átlagos reáljövedelme még alatta maradt az 1989. évinek, körülbelül a kilencvenes évek első harmadának megfelelő színvonalon áll.

A jövedelmek források szerinti szerkezete 1989-1999 között
	1989	1993	1994	1995	1996	1997	1998	1999
Munkajövedelmek	69,7	66,0	64,8	67,0	67,9	67,7	67,4	68,8
Társadalmi jövedelmek	27,4	32,4	33,9	31,7	30,8	30,7	31,2	29,8
Egyéb jövedelmek	2,9	1,6	1,4	1,3	1,3	1,6	1,4	1,4
Bruttó jövedelem	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
Nettó jövedelem	86,3	82,6	83,5	81,5	80,4	80,9	81,1	80,4

Fogyasztás – fáziskésésben

A fogyasztás – a nemzetközi tendenciáknak megfelelően – mindig csillapítottan és fáziskéséssel követi a jövedelmek alakulását. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az életszínvonal csökkenése idején a kiadások reálértéken kisebb mértékben mérséklődnek, az életszínvonal növekedése idején pedig kisebb mértékben emelkednek, mint a jövedelmek, másrészt a fogyasztás reálértéke még 1997-ben is némileg – 1 százalékkal – tovább mérséklődött. A növekedés 1998-ban kezdődött meg, és 1999-ben felgyorsult. 1998-ban a növekmény reálértéken körülbelül 2 százalékot, 1999-ben 4 százalékot tett ki.

A kilencvenes évek első harmadában a lakosság egy főre jutó évi átlagos kiadása reálértéken – a háztartási költségvetési felvételek alapján – kevesebb mint 80 százalékát, 1996-1997-ben körülbelül kétharmadát tette ki az 1989. évinek. A kilencvenes évek utolsó két évének fogyasztásivolumen-növekedése azt eredményezte, hogy az 1999. évi egy főre jutó 353 ezer forintos kiadás reálértéken meghaladta az évtized közepén mért szintet.

A kiadásoknak a jövedelmekénél kevésbé csökkenő tendenciája 1996-ig azzal függött össze, hogy:

• Gyakorlatilag minden termék és szolgáltatás ártámogatása, dotációja (energia, közlekedés, gyógyszer, oktatás stb.) megszűnt; 1993-ban bevezették az áfát és a fogyasztási adót. Mindezek jelentős mértékű áremelkedéseket idéztek elő az alapvető javak és szolgáltatások körében, így a nyolcvanas évek végivel azonos áru- és szolgáltatásmennyiség megvásárlásáért többet kellett fizetni. Ezek közül is ki kell emelni a háztartási energiát, amelynek árindexe 1996-ban 8,83-szorosa volt az 1989. évinek, miközben az átlagos árindex 4,93-szorosára nőtt ezen időszakban.
• Bővült és javult a kínálat szinte minden termékből és szolgáltatásból. Elegáns üzletközpontok alakultak ki minőségileg igényes, magas színvonalú termékeket kínálva, s emellett megjelentek a „second hand" boltok, a használt vagy olcsóbb árukat kínálók, az aluljárókban és a piacokon legálisan vagy illegálisan árusítók, bővítve a megvásárolható termékek kínálatát – így a fogyasztás csökkenése ellen hatottak.
• Az úgynevezett tartós fogyasztási cikkek területén – a nem megfelelő kínálat, minőség következtében korábban kielégítetlen igények, nem utolsósorban e termékek átlagosnál alacsonyabb árindexével párosulva – jelentős mérvű gyarapodás következett be. Ezek megvásárlása és fenntartási költségei szintén a kiadások növekedését eredményezték.
• Az infrastrukturális elmaradottságunk felszámolására irányuló beruházások és ezek fenntartási költségei – az egyes települések vezetékes gázzal, csatornahálózattal, telefon- és kábeltelevíziós hálózattal stb. való ellátása – szintén többletköltségeket igényeltek.

A háztartások jobb anyagi körülményeit szolgáló fejlesztések, beruházások a kilencvenes évtized utolsó harmadában is folytatódtak, csak ekkor már emelkedő reáljövedelem mellett.

A vezetékes gázzal, közcsatornával, telefonnal ellátott lakások arányának és néhány tartós fogyasztási cikk állományának alakulása 1989-1999 között
	1989	1993	1994	1995	1996	1997	1998	1999
Lakásellátottsági mutatók alakulása, %
Vezetékes gázzal ellátott lakások	–	51,2	56,1	58,8	62,4	63,7	65,9	69,2
Közcsatornával ellátott lakások	–	46,3	47,3	47,5	49,4	49,7	51,7	54,5
Vezetékes telefonnal ellátott lakások	16,4	26,1	30,7	38,2	47,7	58,6	68,8	77,0
100 háztartásra jutó tartós fogyasztási cikk, db
Automata mosógép	31	38	40	37	44	46	50	54
Mikrohullámú sütő	–	15	18	20	26	31	37	45
Fagyasztógép1	36	57	61	66	75	77	82	84
Színes televízió	51	73	79	83	86	90	95	104
Videomagnó	12	30	32	33	42	42	44	49
Mosogatógép	–	1	1	0	1	1	1	2
Számítógép	5	6	6	6	8	9	9	11
1 Különálló, vagy hűtőgéppel kombinált.

Mindezek azonban lényegesen átalakították a kiadások szerkezetét is.

Az átlagosnál kevésbé csökkentek reálértéken az élelmiszerekre, a lakásrezsire, a közlekedési, hírközlési és az egészségügyi-testápolási célokra fordított kiadások, ennek ellentételeként viszont nagyobb mértékben csökkent a lakásépítési, ingatlanvásárlási, ruházkodási, háztartási és lakásfelszerelési kiadások volumene.

Részletesebben:

• Az életszínvonal alakulásának egyik fontos mérőszáma az élelmiszer-kiadások összes kiadáson belüli aránya. Ez 1995-ig növekedve az 1989. évi 31,7 százalékkal szemben 34,5 százalékot ért el, majd 1996-tól napjainkig csökkenve 1999-ben 29,9 százalékon állt. Mindeközben az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás szinte minden termékből csökkent a kilencvenes évek második harmadáig, majd az évtized végére ismét elérte, illetve meghaladta a nyolcvanas évek végi mennyiségeket, miközben valamelyest kedvezőbb elmozdulás történt az egészségesebb táplálkozás irányába.
• Az évtized folyamán legjelentősebb mértékben és folyamatosan a lakásfenntartási költségek aránya emelkedett az összkiadáson belül, az 1989. évi 10,3 százalékról 1999-re 18,6 százalékra (árindexe a vizsgált tíz év alatt 14,84-szeresére emelkedett, miközben az átlagos árindex 7,34-szeresére nőtt).
• 2 százalékponttal emelkedett 1989-hez képest, s ma már a kiadások 5 százalékát éri el az egészségügyi, testápolási kiadások részaránya is, ami elsősorban a gyógyszerárak igen jelentős áremelkedésének s az időközben bevezetett egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjainak a következménye.
• Emelkedett a közlekedési, hírközlési és az egyéb kiadások részesedése is. Ez egyrészt a gépkocsik árának, fenntartási költségeinek (benzin, útpályadíjak stb.) az átlagos árindexet jóval meghaladó emelkedéséből, másrészt a telefonhálózat kiépítésének lakosságot terhelő költségeiből, a telefonhasználat alapdíjtételének emeléséből, a forgalomtól függő egyéb kiadások (internethasználat stb.) megnövekedéséből adódott. Az egyéb kiadások aránynövekedése pedig a pénzügyi szolgáltatások kínálatának bővülésével, ezen belül is főképpen a biztosítási lehetőségek tömeges elterjedésével van összefüggésben.
• A csökkenő életszínvonal, illetve a kilencvenes évek utolsó harmadától elinduló reáljövedelem-emelkedés nem volt elegendő az előbbiekben említett többletkiadások ellensúlyozására, ezért bizonyos főcsoportok fogyasztását a lakosság visszafogni kényszerült. Így 6 százalékponttal csökkent a lakásépítésre (1998-ban, 1999-ben is csak 20-30 ezer lakás épült magánerőből, amely a kilencvenes évek elejinek harmada-negyede), 2,3-2,5 százalékponttal pedig a ruházkodásra, a háztartás- és lakásfelszerelésre fordított kiadások összkiadáson belüli aránya.

A fogyasztás szerkezete 1989-1999 között (százalék)
	1989	1993	1994	1995	1996	1997	1998	1999
Élelmiszerek	31,7	33,7	34,0	34,5	33,1	33,3	33,1	29,9
Élvezeti cikkek	6,8	6,0	6,2	5,8	5,6	5,5	5,8	5,7
Ruházkodás	8,4	7,5	7,2	6,1	6,0	5,9	6,1	6,1
Lakásfenntartás	10,3	14,1	14,3	16,3	17,9	18,6	17,9	18,6
Háztartás- és lakásfelszerelés	7,5	5,6	5,6	5,1	4,6	4,5	4,9	5,0
Egészségügy, testápolás	3,0	3,8	4,0	4,4	4,8	4,8	4,9	5,0
Közlekedés, hírközlés	11,0	13,1	12,7	11,8	12,4	13,0	12,8	14,9
Művelődés, üdülés, szórakozás	7,8	6,1	6,0	6,2	6,4	5,8	6,2	6,6
Egyéb kiadás	3,4	3,1	3,1	3,0	3,4	3,3	4,0	4,3
Lakásépítés, ingatlanvásárlás	10,1	7,0	6,9	6,9	5,9	5,3	4,2	4,0
Összes személyes célú kiadás	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Hol, mire jut?

Végezetül érdemes megvizsgálni, hogy a kilencvenes évek végén a magyar háztartások fogyasztási szerkezete mennyiben különbözik néhány kelet-közép-európai ország jellemzőitől. A fogyasztási főcsoportok eltérnek az eddig ismertetettől, a nemzetközileg ajánlott csoportosításokat követik. Csak a pénzbeni kiadásokra terjednek ki, és például a háztartáson kívüli élelmiszer-fogyasztás nem az élelmiszerek között szerepel, hanem – jelen esetben – az egyéb főcsoport tartalmazza. Az adatok tükrében megállapítható, hogy ezen országokban is, ugyanúgy mint Magyarországon, a kilencvenes évek utolsó harmadában csökkent az élelmiszerre és a nem szeszes italokra költött tételnek az összes kiadáson belüli aránya, és – Szlovénia és Csehország kivételével – növekedett a lakásfenntartási és energiaköltségek hányada.

Néhány kelet-közép-európai ország és Magyarország vásárolt fogyasztásának szerkezete, 1999
	Élelmiszerek és alkoholmentes italok	Szeszes italok, dohányáruk	Ruházat és lábbeli	Lakásfenntartás víz, elektromos energia és egyéb fűtőanyag	Bútor és lakás- felszerelés	Egészségügy	Közlekedés	Távközlés	Üdülés és kultúra	Oktatás	Egyéb
Csehország	21,4	3,1	6,4	15,9	7,1	1,4	10,5	2,3	10,4	0,5	21,0
Lengyelország	31,2	3,2	6,1	18,4	6,3	4,3	9,3	2,8	6,8	1,1	10,5
Magyarország	25,9	3,8	6,7	21,6	5,5	2,9	11,4	5,0	6,1	1,2	9,9
Románia	37,4	5,0	9,3	17,6	5,8	3,7	8,1	3,1	3,9	1,1	5,0
Szlovákia	27,7	3,3	8,6	14,6	5,7	1,4	8,0	2,4	7,7	0,4	20,2
Szlovénia	21,2	2,3	9,3	10,4	7,7	1,8	18,8	2,6	9,3	0,8	15,8

Jövedelmi egyenlőtlenségek

A különböző társadalmi rétegek másként élték meg a társadalmi-gazdasági átalakulást. A reáljövedelem átlagos csökkenésével egyidejűleg felerősödött a társadalom polarizálódása. Különösen az évtized első felében jelentősen nőtt a jövedelmek differenciálódása. A jövedelemegyenlőtlenség alakulásáról a KSH felmérései adnak képet. E szerint amíg 1987-ben a népesség egy főre jutó nettó jövedelme alapján sorba rendezett felső 10 százalék jövedelme 4,6-szor volt magasabb, mint a legalsó 10 százaléké, addig ez az arány 1995-re 7,5-szeresre nőtt. Más szóval: amíg 1987-ben az 1. tizedbe (decilisbe) tartozó népesség összes jövedelemből való részesedése 4,5 százalék volt, addig ez 1995-re 3,3 százalékra zsugorodott, ugyancsak csökkenés mutatkozott a 2-3. decilisbe tartozóknál is, bár az előző decilisbelieknél kisebb mértékben. A 4-9. népességtizedbe tartozók részesedése az összes jövedelemből alig változott a vizsgált évek során, viszont a 10. decilisbe tartozóké 20,9 százalékról 25,0 százalékra emelkedett. Tehát a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek közepéig tartó időtávban a társadalom 60 százaléka az átlagoshoz hasonló reáljövedelem-csökkenést élt végig, az alsó 20-30 százalék jövedelmének reálértéken mért vesztesége ennél lényegesen nagyobb volt, a felső tized, ezen belül is vélhetően a lakosság pár százaléka pedig tetemes reáljövedelem-növekedést regisztrálhatott. E tendencia a kilencvenes évek második felében is folytatódott, de már sokkal csillapítottabb mértékben.

A vizsgált évek alatt folyamatosan átalakult azok köre, akik a legszegényebbek, illetve a leggazdagabbak közé tartoztak. Míg a nyolcvanas évek végén a legalsó tizedben a szegényebb nyugdíjasok és az alacsony szakképzettséggel rendelkező aktív keresős sokgyermekes családok voltak, addig a kilencvenes évek közepén-végén a legalsó jövedelmi szinten az aktív kereső nélküli fiatalabb – munkanélküli, gyermekgondozási ellátással rendelkező – sokgyermekes családokat találhatjuk. A legfelső jövedelmi tizedben pedig a jórészt gyermekeiket már felnevelt idősebb, magasabb iskolai végzettségű, alkalmazotti háztartások mellett napjainkra a sikeres vállalkozók, fiatalabb korosztályt képviselő menedzserek csoportja jelent meg.

Ezt támasztja alá a legszegényebb és a leggazdagabb háztartások jövedelmeinek források szerinti összetétele is. Amíg 1989-ben az alsó decilisbe tartozó háztartások bruttó jövedelmeinek 51,6 százaléka munkából származott, 39,4 százaléka társadalmi jövedelem volt, addig 1999-ben ez az arány 45,1-48,9 százalékra módosult. Ezzel szemben a 10. decilisbe tartozók 1989. évi bruttó jövedelmeinek 1989-ben 78,0 százaléka származott munkavégzésből és 16,7 százaléka valamilyen társadalmi juttatásból, 1999-re ezek az arányok 85,6-12,2 százalékra módosultak.

A 10. és az 1. tizedbe tartozó háztartások egy főre jutó évi kiadásai között mind a nyolcvanas, mind a kilencvenes évek végén kisebbek az eltérések, mint a jövedelmekben. Ennek oka, hogy míg a legszegényebbek jövedelmeiknél 20-30 százalékkal többet költenek, addig a leggazdagabbak kevesebbet költenek, mint amennyi a jövedelmük, azaz megtakarítanak.

Az egyes kiadási főcsoportok színvonalát vizsgálva ez azt jelenti, hogy legkisebb – 2-3-szoros – eltérések az alapvető javak területén vannak, mint pl. az élelmiszer-fogyasztás vagy a lakásfenntartás, míg 5-6, sőt esetenként 10-15-szörös eltérések jelentkeznek az oktatás, a közlekedés, a szabadidő-felhasználás stb. terén.

Mindezek következtében a legszegényebb rétegek kiadásaik 60-70 százalékát élelmiszerekre és lakásrezsire fordították a vizsgált években, ami a mennyiségi táplálkozás kielégítését és a rosszabb minőségű lakásaik fenntartási költségeinek fedezését szolgálta. A legfelső decilisbe tartozók kiadásainak több mint fele ún. szabadon elkölthető jövedelem, amely lehetővé teszi egy részüknek az európai gazdag családok normáinak megfelelő életvitelt, életstílust.

Az 1. és a 10. decilisbe tartozók fogyasztási szerkezete 1989-ben, 1995-ben és 1999-ben
	1989	1995	1999	1989	1995	1999
	1. decilis			10. decilis
Élelmiszerek	38,3	39,9	38,6	23,3	27,0	22,3
Élvezeti cikkek	7,7	7,2	8,3	5,7	4,9	4,8
Ruházkodási cikkek	8,3	5,7	5,3	7,3	6,2	6,6
Nagy értékű tartós javak	5,3	3,3	3,4	12,1	7,0	7,9
Egyéb fogyasztási iparcikkek	18,9	23,2	24,4	19,2	23,3	26,6
Lakásépítés, ingatlanvásárlás	10,4	6,7	5,1	17,4	9,1	5,3
Szolgáltatási kiadások	11,1	14,0	15,0	15,1	22,5	26,6
Összes nettó kiadás	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Regionális eltérések

Ha a kilencvenes évek életszínvonal-alakulását tájegységenként vizsgáljuk, kiderül, hogy a nyolcvanas évek végén már meglévő különbségek a kilencvenes évek végére felerősödtek. Nőttek mind a jövedelmi, mind a fogyasztási különbségek az egyes régiók között. Nem történt azonban 1989 és 1999 között változás a régiók életszínvonal szerinti rangsorában. A jövedelmi és fogyasztási mutatók Budapesten a legmagasabbak, majd a dunántúli régiók következnek. E három régión belül talán annyi elmozdulás látható, hogy a kilencvenes évek végére a dél-dunántúli régió kissé lemaradt a többitől. Leghátul volt és van a rangsorban az észak-magyarországi és az észak-alföldi régió.

Az adatok értékeléséhez azonban hozzátartozik, hogy a különbségek valószínűleg nagyobbak, mint amit a háztartási költségvetési felvétel kimutat, hiszen többnyire a magasabb jövedelmű rétegek tagadják meg a felvételben való részvételt, és ez fokozottan jellemző Budapestre, illetve a jövedelmek elhallgatása, eltitkolása nagyobb az olyan országrészeken, ahol több lehetőség van a magasabb jövedelemmel kecsegtető külföldi munkavállalásra.

Mindenesetre az eltérő jövedelmi színvonal összefüggésbe hozható mind az eltérő foglalkozási lehetőségekkel, mind a keresetek színvonalával. Például: míg a nyolcvanas évek végén szinte minden régióban a lakosság több mint 40 százaléka aktív kereső volt, addig a kilencvenes évek végén csak a közép-magyarországi (főképpen budapesti), a nyugat- és közép-dunántúli régióban. Az észak-magyarországi és az észak-alföldi régióban az aktív keresők aránya 30-32 százalékra csökkent. Ezzel magyarázható a dél-dunántúli régió jövedelempozíciójának a másik két dunántúli régióhoz mért csökkenése is.

A kiadások színvonalának rangsora követte a jövedelmekét. Érdemes azonban megemlíteni, hogy míg 1989-ben az alacsonyabb jövedelmű régiókban élők is körülbelül ugyanolyan arányban takarítottak meg, mint a magasabb jövedelmű térségekben élők, addig ez a kilencvenes évek végére már nem igaz. 1999-ben a szegényebb régiókban kisebb „megtakarítás" mutatkozik, mint a gazdagabbakban, így az egyes régiók között a kiadásokban kisebb különbség mutatkozik, mint a jövedelmekben.

A lakossági jövedelemelvárások és a fogyasztói árindex alakulása (Előző év azonos időszaka = 100%)
	1999.				2000.
	I.	II.	III.	IV.	I.	II.	III.
	negyedév				negyedév
Lakossági jövedelemelvárások
Nagyon szűkös szinthez	115,2	114,3	113,2	113,7	108,0	106,6	107,6
Szűkös szinthez	114,4	113,4	113,5	113,7	109,6	109,3	109,4
Átlagos szinthez	115,0	114,1	114,5	115,5	110,7	112,4	113,0
Jó szinthez	116,1	114,1	114,4	116,4	112,6	116,2	116,4
Nagyon jó szinthez	115,0	115,4	113,9	121,3	116,1	117,9	115,8
Jövedelemelvárások átlagosan	115,1	114,3	113,9	116,1	111,4	112,5	112,4
Fogyasztói árindex	109,5	109,1	110,6	110,8	109,8	109,1	109,8
Forrás: KSH

Növekvő jövedelemigények

A megélhetés javuló tendenciái 2000-ben is megmutatkoztak. A lakosság reáljövedelme és a fogyasztás reálértéke is nőtt, bár alacsonyabb ütemben, mint 1999-ben. A fogyasztói mozgástér tovább bővült, a fogyasztás szerkezete kedvezően változott. Az összes jövedelmen, illetve kiadáson belül tovább csökkent az élelmiszerekre és a lakásfenntartásra fordított kiadások aránya, így többet lehetett fordítani egyéb szükségletekre. Ezen belül mindenképpen említést érdemel a telefonköltségek reálértéken mért csaknem 20 százalékos emelkedése, ami a telefonellátottság további emelkedése mellett az internethasználat dinamikus elterjedésének is következménye.

De vajon a rendelkezésre álló jövedelmek mennyiben tükrözik a lakosság elvárásait? Erre a KSH háztartási költségvetési felvételei alapján adhatunk választ. 1996-tól kezdődően nemcsak azt kérdezik meg a statisztikusok a felvételben részt vevő háztartásoktól, hogy mennyi jövedelem áll rendelkezésükre, hanem azt is, hogy egy olyan háztartás részére, mint az övék, mekkora havi összeg lenne szükséges ahhoz, hogy nagyon szűkösen, szűkösen, átlagosan, jól, vagy nagyon jól éljenek.

Az egyes régiókban élők egy főre jutó évi nettó jövedelme és kiadása, 1999
	Közép- Magyarország	Ebből: Budapest	Észak- Magyarország	Észak-Alföld	Dél-Alföld	Nyugat- Dunántúl	Közép- Dunántúl	Dél- Dunántúl
Egy főre jutó évi nettó jövedelem, Ft	417 111	443 524	337 393	330 373	362 717	375 903	396 885	352 673
Budapest = 100,0	94,0	100,0	76,1	74,5	81,8	84,8	89,5	79,5
Egy főre jutó évi nettó kiadás, Ft	388 001	412 428	324 073	322 150	346 383	343 656	366 806	340 731
Budapest = 100,0	94,1	100,0	78,6	78,1	84,0	83,3	88,9	82,6

Reális válaszok

2000 III. negyedévében – ez a legfrissebb adat – a megkérdezettek átlagosan a nagyon szűkös megélhetéshez is fejenként legalább havi 23 600 forintot jelöltek meg, ami 8 százalékkal magasabb az 1999. III. negyedévében mért értéknél. A szűkös megélhetéshez 30 500, az átlagoshoz 45 100, a jóhoz 66 600, a nagyon jóhoz pedig 102 700 forintos egy főre jutó havi értékeket mutattak a felvétel eredményei. A jó és a nagyon jó megélhetéshez átlagosan szükségesnek tartott összegek azonban már 16 százalékkal haladták meg az előző év azonos időszakának adatait.

Az átlagos értékek mögött természetesen jelentős szóródások vannak, attól függően, hogy mekkora a család létszáma, az ország mely területén élnek, milyen a háztartásokban élők iskolai végzettsége, kora, gazdasági aktivitása, s nem utolsósorban anyagi helyzete.

Az elmúlt évek jövedelemelvárásaira adott válaszok összehasonlításából több egyértelmű, következetesen érvényesülő jellegzetesség szűrhető le:

• A háztartások anyagi helyzete nagymértékben befolyásolja, hogy mekkora összegeket tartanak szükségesnek a különböző megélhetési szintekhez. Például 2000 I-III. negyedévében a nagyon szűkös megélhetéshez a legalacsonyabb jövedelmű népességötödbe tartozók átlagosan havi fejenkénti 15 600 forintot, a legmagasabb jövedelemötödbe tartozók 31 900 forintot tartottak szükségesnek. A többi megélhetési szint esetén is az 5. népességötödbe tartozók jövedelemelvárása körülbelül kétszerese az 1. népességötödbe tartozókénak. Az egyes megélhetési szintek tehát relatívak, a különböző jövedelemből élő emberek, családok tudatában eltérő tartalommal és eltérő összegekkel konkretizálódnak.
• A háztartások jövedelemelvárásai nem tükröznek saját helyzetükhöz képest irreális összegeket. Ebből a szempontból különösen a legalsó népességötödbe tartozók véleménye a figyelemre méltó, hiszen a nagyon szűkös megélhetésre nagyjából akkora, vagy alig pár százalékkal magasabb összeget tartottak szükségesnek, mint amennyi saját bevallott jövedelmük. A válaszok mértéktartását tükrözi az is, hogy a nagyon jó megélhetéshez szükségesnek tartott összeg aránya a saját rendelkezésre álló jövedelemhez képest az 1. népességötödben 4,3-szeres (2000 I-III. negyedévében havi fejenkénti 67 200 forint), az 5. népességötödben 2,5-szeres (havi fejenkénti 143 200 forint).
• A különböző megélhetési szintekre adott összegek nagyságából az is kikövetkeztethető, hogy a lakosság a ténylegesnél kisebb jövedelemdifferenciáltságot tart kívánatosnak. A különböző jövedelemszinteken élő háztartások nagyon jó megélhetéshez szükségesnek vélt összegei 4-4,5-szer haladják csak meg a nagyon szűkös megélhetéshez nélkülözhetetlennek tartottat.
• A lakossági jövedelemelvárások az időben előre haladva folyamatosan emelkednek. Ugyanakkor az egyes megélhetési szintek közötti arányok viszonylag nagy állandóságot mutatnak. A nagyon szűkös szintre adott összegek nagysága az átlagos 52-56 százalékát, a nagyon jó 22-26 százalékát érte el 1996 óta minden évben. 2000 eddig ismert I-III. negyedévének válaszai alapján azonban megfigyelhető a jó és a nagyon jó szinthez vélelmezett összegek arányának felfelé emelkedése és egyidejűleg a nagyon szűkös és a szűkös szinthez vélelmezettek mérsékeltebb jellege.
• A lakossági jövedelemelvárások dinamikája 1998 közepéig hasonló volt a KSH ugyanazon időszakra vonatkozó fogyasztói árindexéhez, ettől kezdve rendre nagyobb annál. 1999-ben a jövedelemelvárás indexe körülbelül 5, 2000-ben 2 százalékkal haladta meg az inflációét. A jövedelemelvárás növekedési üteme valószínűleg azért haladja meg a fogyasztói árindexét, mert egyrészt a jövedelmek és a kiadások dinamikája is magasabb annál, másrészt a javuló életszínvonal, a fogyasztói mozgástér bővülése növeli az igényszintet. (Szerzőnk a Központi Statisztikai Hivatal főtanácsadója.)

Keszthelyiné dr. Rédei Mária

A különböző megélhetési szintekhez a háztartások által szükségesnek tartott egy főre jutó havi összegek népességötödönként, 2000. I-III. negyedév (forint)
Jövedelemelvárások	Az egy főre jutó nettó jövedelem nagysága szerint sorba rendezett					Átlagosan
	1.	2.	3.	4.	5.
	ötöd
Nagyon szűkös szinthez	15 614	19 243	22 918	25 878	31 871	23 121
Szűkös szinthez	20 335	25 025	29 151	33 230	41 256	29 833
Átlagos szinthez	30 416	36 503	41 545	47 266	59 913	43 172
Jó szinthez	44 288	53 857	59 590	68 455	88 938	63 085
Nagyon jó szinthez	67 244	81 673	90 780	107 327	143 213	98 101
Forrás: KSH