A Gazdasági Versenyhivatal nemzetközi összehasonlításban is a legfüggetlenebb versenyhatóságok közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a konkrét ügyek kimenetelét sem az Országgyűlés, sem a kormányzat, sem egyes miniszterek nem befolyásolhatják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a versenyhatóság ellenőrizetlenül működne, mert évente terjedelmes jelentésben beszámol az Országgyűlésnek az elmúlt időszak munkájáról, beszámolójában versenypolitikai javaslatokat téve. A GVH elnökét és két elnökhelyettesét, továbbá a Versenytanács tagjait a köztársasági elnök nevezi ki.
A versenyfelügyeleti eljárások két szakaszból állnak: az elsőben az ágazatonként irodákba szervezett vizsgálók a főszereplők, a második részben a Versenytanács vizsgálja az adott problémát és hozza meg a végső döntést.
A Versenytanács sajátos helyzetű testület, ami azt jelenti, hogy független a GVH-n belül. Tagjai a döntések meghozatalakor ugyanis csak a törvénynek vannak alárendelve, sem a GVH, sem a Versenytanács elnöke – aki egyébként a GVH egyik elnökhelyettese is – nem utasíthatja őket. Ennyiben nem egy szokásos közigazgatási modellről van szó, a Versenytanács működése sokban hasonlatos egy speciális bíróságéhoz. Ennek ellenére a Versenytanács döntése közigazgatási határozatnak minősül, amely a szokásos bírói felülvizsgálat alá van vetve.
A törvénymódosítás döntő, modellváltó változásokat nem hozott, sem a GVH, sem a Versenytanács függetlenségében. Tény ugyanakkor, hogy némi elmozdulás figyelhető meg egy "közigazgatásibb" modell irányába, bár a Versenytanács és a vizsgálói szak közötti merev szétválasztás oldása hatékonysági, költségvetési szempontból is indokolható.
A GVH-nak két elnökhelyettese van, egyikük a Versenytanács elnöke, másikuk a vizsgálói részleget felügyeli. A módosítás szerint a GVH szervezetének még hatékonyabbá tétele kapcsán szükséges, hogy elnökhelyettesei kinevezésére a GVH elnöke tehessen javaslatot. A kinevezési modell így megegyezik a Versenytanács tagjainak kinevezésével.
A Versenytanács tagjai
A GVH működésének hatékonyabbá tétele céljából a módosítás a Versenytanács tagjainak kinevezését határidőhöz köti – a mostani, az elmúlt tíz évben lényegében változatlan összetételű Versenytanács tagjait ugyanis határozatlan időre nevezték ki. A hatéves időtartam kellő függetlenséget biztosít, továbbá nem esik egybe a hivatal vezetésének kinevezésével, így az egymást váltó kormányok nem tudnak nekik tetsző összetételű Versenytanácsot létrehozni. A hat évre kinevezett Versenytanács-tag egyszer újból kinevezhető. A korábbi tagok kinevezése a törvény hatálybalépését követő hatodik hónap utolsó napján szűnik meg – ezzel összehangoltan a GVH elnökének feladata a köztársasági elnöknél kezdeményezni a tagok felmentését. Az ezt követően megújuló Versenytanács tagjait eltérő – kettő-, négy-, illetve hatéves – időszakokra nevezik ki. Ilyen módon kívánja a törvényhozó biztosítani a tagok természetes forgását, és azt, hogy az adott időszakban a lehető legjobban felkészült szakemberekből álljon az ügyekben érdemi döntést hozó Versenytanács, a döntéshozatal folytonosságához szükséges stabilitás megőrzése mellett. Hangsúlyozandó, hogy a módosítás semmiben nem érinti a Versenytanács döntéshozói függetlenségét.
A módosítás nem változtatta meg azt a rendelkezést, amely szerint a Versenytanács tagjai csak a törvénynek vannak alárendelve. Ugyanakkor érthető törekvés a GVH részéről, hogy ez ne veszélyeztesse a döntések összehangoltságát, konzisztenciáját. A közeljövőben kibocsátandó GVH-közlemények – mivel azok elfogadásához a Versenytanács elnökének egyetértése is szükséges – várhatóan de facto módon kötik majd a Versenytanács tagjait is.
A Versenytanács elnöke
A Versenytanács elnöke a jövőben nemcsak szervezi a Versenytanács munkáját, ellenőrzi a határidők megtartását, elkészíti a Versenytanács szervezeti és működési szabályzatát, gondoskodik a határozatok nyilvánosságra hozataláról, hanem konkrét ügyekben is eljárhat. Az adminisztratív-szervező elnök helyett a jövőben az érdemi munkában is közvetlenül részt vevő elnök áll ennek megfelelően a Versenytanács élén. A Versenytanács elnökének a szava azonban – még abban az esetben is, ha részt kíván venni egy ügy eldöntésében – csak egy lesz a három vagy öt vélemény közül.
A vizsgálók javadalmazása
A Gazdasági Versenyhivatal jogállása, feladatai, országgyűlési kapcsolatai sok szempontból különböznek a közigazgatás egyéb szerveitől. A Tptv. 40. §-ában meghatározott szigorú – az Állami Számvevőszék számvevőivel, továbbá a vezető megbízású köztisztviselőkkel rokon – összeférhetetlenségi előírások értelmében a GVH vizsgálói és vezetői tudományos, oktatói, művészeti, szerzői jogi védelem és iparjogvédelmi jogszabály hatálya alá eső tevékenységen kívül más megbízatást vagy keresőfoglalkozást nem folytathatnak, díjazást nem fogadhatnak el, emellett nem lehetnek gazdasági társaság, szövetkezet vezető tisztségviselői, felügyelőbizottsági tagjai sem.
A GVH az utóbbi időben egyre nehezebb helyzetbe került a munkaerőpiacon a képzett – elsősorban magas szintű speciális közgazdasági-jogi ismeretek és gyakorlat birtokában lévő –, a szigorú összeférhetetlenségi szabályokat vállaló szakemberek megszerzése során. A piaci és a közigazgatási bérek közötti többszörös különbségeket természetesen nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni, de a javadalmazást növelő, az Állami Számvevőszéknél alkalmazott modellhez hasonlatos módosítás ezen a területen kétségtelenül pozitív jelzés értékű.
Közleménykiadás
A Tptv. módosított 36. §-ának (6) bekezdése szerint a GVH elnöke a Versenytanács elnökével együtt a jogalkalmazási gyakorlatának alapjait ismertető közleményt adhat ki. A modern versenyjogok jellemzője ugyanis, hogy rövid, tömör, általánosan megfogalmazott, és így a gazdasági környezet változásaihoz képest rugalmasan igazodó anyagi jogi szabállyal védik a hatékony piaci versenyt.
A jövőben nagy szerep hárul a versenyhatóságra és a bíróságokra, hogy döntéseik révén tartalommal töltsék meg a generálklauzula-szerű rendelkezéseket. Ennek köszönhetően a legtöbb versenyhatóság közzétesz olyan nem jogszabály jellegű dokumentumokat, amelyekben a jogalanyok számára jelzi, hogy milyen módon kívánja tartalommal megtölteni a törvényben szereplő egyes fogalmakat – például világossá téve a versenyjogi bírság mértékének megállapításakor irányadó szempontokat –, avagy hogy egy bizonyos fogalmat hogyan értelmezett idáig, és milyen alapelveket követve fogja azt ezután alkalmazni.
A sort lehetne folytatni azzal, hogy a versenyhatóságok a legtöbb helyen megpróbálják csökkenteni a generális tilalmak okozta jogbizonytalanságot, iránymutatást adva ezzel a jó szándékú piaci szereplőknek. Emiatt sehol nem kell antidemokratikus vádakkal szembesülniük, sőt, a piaci szereplők kifejezetten örömmel veszik ezeknek a dokumentumoknak a publikálását.
Közleményfajták
Az említett közleményeknek két nagy csoportja létezik, az egyiket olyanok alkotják, amelyekben a versenyhatóság saját és a bíróság esetjogát összefoglalva ismerteti álláspontját (például a piacmeghatározás kérdésében), a másikba pedig azok tartoznak, amelyek – jóllehet nem kizárt, hogy korábbi esetekre, döntésekre hivatkozzanak – jóval absztraktabbak, a hatóság által a jövőre nézve alkalmazni kívánt politikát közvetítik a nyilvánossághoz, természetesen a mindenkori jogszabályi keretek között mozogva (például a "besúgó" – egy kartellt beáruló – vállalkozások kedvezménye, a bírságkiszabási metódus stb.).
A közlemény nem kötelező érvényű
Ezek a közlemények hangsúlyozottan nem kötelezőek, de jelzik a joggyakorlat alakulását az egyes versenyjogi kérdésekben. Hangsúlyozni kell, hogy sem az elvi állásfoglalások, sem a közlemények nem jogszabályok, kötelező erővel nem bírnak, céljuk támpontot adni a vállalkozóknak, kiszámíthatóvá tenni a helyenként széles mérlegelési jogkörrel rendelkező versenyhatóság fellépését. Ettől függetlenül, a gyakorlatban mindenképpen nagy figyelmet kell majd szentelni ezeknek a közleményeknek, hiszen joggal várható el a GVH-tól, hogy az ezekben leírt módon járjon el a későbbi, azonos tényállású ügyekben is.
Ágazati informálódás
A Tanács 17/62. rendelete szerint az uniós versenyhatóság úgynevezett ágazati vizsgálatot kezdeményezhet, ha egyes piacok működéséből arra következtet, hogy ott a vállalatok feltehetően versenyellenes tevékenységeket folytatnak. Ilyenkor a versenyfelügyeleti eljárásban egyébként őt megillető, széles körű vizsgálati jogosítványokkal élhet az Európai Bizottság. Ha az ágazati vizsgálat során megerősödik a bizottság gyanúja, hogy a piaci jelenségek mögött vállalati versenykorlátozások állnak, akkor a szokásos módon, egyedi jogsértési eljárásokat indíthat. Jelenleg a távközlési szektorban három ágazati vizsgálatot is kezdeményezett a bizottság (például a mobil roamingdíjak túlzott mértékét kutatandó vizsgálat), ezek eredményezhetik a konkrét vállalatokkal szembeni eljárás megindítását.
Ehhez némileg hasonló lehetőségről szól a Tptv. 36. §-a, amikor a GVH elnöke a kormány, a miniszterek vagy nemzetközi szervezetek felkérésére tájékoztatást ad a versennyel kapcsolatos kérdésekről, és ennek érdekében a GVH önkéntes válaszadáson alapuló adatgyűjtést végezhet, és információt kérhet. A módosítás után tehát, ha például a GVH a piac "rendellenes" működését tapasztalja, akkor saját elhatározására – határidő megjelölésével, határozat formájában – felvilágosítást kérhet a vállalkozásoktól a piac működésével, az adott vállalkozás piaci tevékenységével kapcsolatos tényekről, körülményekről. (Az így begyűjtött információkra természetesen vonatkozik az üzleti titok védelmének szabálya.)
Az ágazati vizsgálat nem jelent versenyfelügyeleti eljárást. Önálló hatósági eljárásról van szó, amelyre a Tptv. 36/A §-a mellett az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) előírásait is alkalmazni kell.
Az adatszolgáltatás megtagadásának következménye
A határozatban előírt adatszolgáltatás megtagadása napi összegben megállapított bírság kiszabását eredményezi. A valótlan vagy megtévesztő adatszolgáltatás is bírsággal szankcionálandó.
Az adatgyűjtés formái
Az ágazati vizsgálat intézményének elhelyezéséhez érdemes először áttekinteni, hogy a GVH általában milyen forrásból, milyen módon juthat a piac működésére, a vállalkozók tevékenységére vonatkozó információkhoz. Az adatgyűjtő módozatok közé tartozik az ágazati vizsgálat is.
A GVH információszerzését alapvetően két indok motiválhatja:
- a háttér piactanulmány készítése, valamint
- a versenyfelügyeleti eljáráshoz kapcsolódó adatgyűjtés.
A fentiek érdekében tájékoztatást lehet kérni
- vállalkozásoktól, illetve azok szövetségeitől (formája lehet egyszerű levél vagy határozat), továbbá
- az állami szervektől, például a minisztériumoktól, az MNB-től, az ágazati hatóságoktól stb. (ennek formája közigazgatási szerv esetében a megkeresés).
A tájékoztatás kérése többféle formában valósulhat meg, így
- levélben önkéntes adatszolgáltatás kérése útján, ami "nem hivatalos",
- a kormány felkérésére önkéntes válaszadáson alapuló adatgyűjtéssel [Tptv. 36. §-ának (4) bekezdése],
- versenyfelügyeleti eljárás során (Tptv. 65. §-a), végül
- ágazati vizsgálat/informálódás keretében (Tptv. 36/A §-a).
Ez utóbbi két esetben bírságolni lehet a vállalkozást, ha határidőre a kért információt nem adja meg – és a mulasztást nem tudja igazolni –, avagy hamis vagy félrevezető információt ad.
Az ágazati vizsgálat célja
Az ágazati vizsgálat elsődleges célja, hogy az eljárás során beszerzett információk birtokában a GVH eldönthesse, hogy szükséges-e egyes vállalkozókkal szemben versenyfelügyeleti eljárást indítani, avagy sem, illetve jogalkotást kell-e kezdeményeznie.
A Tptv. 36/A §-ának (1) bekezdésében foglalt előfeltételek fennállása esetén – tehát nem minden megkötés nélkül – piactanulmány készítéséhez is felhasználható az ágazati vizsgálat. Az ágazati vizsgálat során feltárt piaci helyzet segítheti továbbá a GVH versenypártoló tevékenységét, és a parlamenti beszámoló tartalmát is erősítheti. Az új intézménytől ugyanakkor az is elvárható, hogy az eljárással járó nyomásgyakorlás, publicitás eredményeként a vállalkozók szükségét érezzék annak, hogy változtassanak versenyellenes magatartásukon. Ez sok esetben a versenyfelügyeleti eljárás szüneteltetésével egyenlő hatású eredményt produkálhat. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ilyen önkéntes jogkövető magatartás esetén sem kizárt, hogy az ügy precedens értéke miatt a GVH versenyfelügyeleti eljárást indítson.
Az ágazati vizsgálat döntően a GVH tájékozottságát szolgáló intézmény, amely azonban csak a Tptv. 36/A §-ának (1) bekezdésében meghatározott specifikus esetekben vehető igénybe. Nincs tehát szó arról, hogy a GVH saját kezdeményezésére általánosan, bárkitől, bármilyen okból bármilyen adatot be tudna szerezni. Ágazati vizsgálatra csak és kizárólag akkor van lehetőség, ha a GVH a piac rendellenes működését észleli, amely mögött nem kizárt, hogy versenykorlátozó, versenytorzító vállalkozói praktikák állnak. Ilyen tünet lehet például az árszint alakulása – akár kartellveszélyes piacokon, akár erőfölényes vállalkozás árpolitikája tekintetében –, közbeszerzési pályázatok gyanús eredményei stb.