Az utóbbi években Lengyelország a külföldi befektetők egyik kedvelt célpontjává vált Közép-Európában. A tőkebeáramlás azonban a jelek szerint lefékeződött, aminek számos belső, strukturális oka van.
A lengyel gazdaság iránti érdeklődés a stratégiai befektetők bevonását előnyben részesítő privatizáció alkalmazásával és a magánosítási folyamat felgyorsulásával magyarázható. A tőkebeáramlás mértéke (1998-ban 10,1 milliárd dollár, 1999-ben 8,3 milliárd dollár) azonban csökken. A jogi szabályozás terén történt előrelépés (elfogadták a gazdasági tevékenységről szóló törvényt), a magas, közel 10 százalékos infláció és a folyó fizetési mérleg hiányának alakulása azonban nem ad okot optimizmusra. Ez utóbbihoz – lévén annak legfőbb összetevője a külkereskedelmi mérleg hiánya – nagymértékben hozzájárulnak a külföldi tőke részvételével működő társaságok.
Sok az import
A lengyel Külkereskedelmi Kutatóintézet egyik közelmúltban elkészült tanulmánya szerint a folyó fizetési mérleg hiányában a külkereskedelmi mérleg deficitje 1994-ben volt a legnagyobb, amikor 64,6 százalékot tett ki. A következő években ez csökkenni látszott (1996-ban 58,3 százalék volt), amit újbóli növekedés követett (1998-ban ismét 60,7, majd 1999-ben 62 százalék volt). A külföldi részvételű társaságok exportja 1999-ben elérte a 14,1 milliárd dollárt, ezzel részaránya a teljes lengyel exportban 47,9-ről 51,6 százalékra emelkedett. A külföldi részesedésű társaságok jelentős exportkapacitásához azonban igen magas importhajlandóság társul: ez 1999-ben 25,6 milliárd dollárt tett ki (2 százalékkal nőtt). Az import növekedése tehát jóval kisebb volt, mint akár 1998-ban (18,9) vagy 1997-ben (34,7 százalék), mégis a külföldi társaságok importja meghaladta az export nagyságát.
Az export dinamikusabb növekedése következtében némileg csökkent ugyan (az 1998-as 11,6-ről 11,5 milliárd dollárra 1999-ben) a külföldi részesedésű társaságok hagyományosan magas részaránya a külkereskedelmi deficitben, a korábbi évek során azonban az egyenleg folyamatosan romlott (1994-ben 2,8, 1995-ben 3,9, 1996-ban 7,4, míg 1997-ben már 10 milliárd dollár volt). A külkereskedelmi deficitnek tehát jelentős része származik a külföldi tőkerészesedésű társaságok tevékenységéből.
A helyzeten e társaságok exportjának növelése, illetve importjuk lehetőség szerinti csökkentése segíthet. Ez utóbbi azonban sok esetben kivitelezhetetlen, különösen ha modern technológia importjáról van szó. A külföldi vállalatok sokszor olyan nyersanyagokat, illetve félkész termékeket is importálnak, amelyeket Lengyelországban gyártanak. Ennek oka a lengyel termékek gyenge minősége vagy versenyképtelen ára. Igaz, akad példa arra is, hogy bár ilyesmiről nincs szó a beszerzéskor, a külföldi mégis saját országának termékét részesíti előnyben. A multinacionális cégek stratégiáját és beszállítói körét tudvalevőleg nem az adott leányvállalat, hanem sok esetben a központ határozza meg. Lengyelországban ezenkívül hiányzik még a magyarországihoz hasonló beszállítói program, ami javíthatna a lengyel gazdaságra annyira jellemző kis- és középvállalati réteg versenyképességén és lehetőségein.
A fogyasztási cikkek importjára hatással van a nagy kereskedelmi láncok lengyelországi térhódítása – az ilyen típusú behozatalt ráadásul nehéz korlátozni. Mindehhez társul a lengyelek hagyományosan nagy fogyasztási kedve. A közel 40 milliós belső piacra a külföldi cégek nem az exporttevékenység fejlesztése céljából érkeznek, hanem először a belső piacot célozzák meg.
A lengyel export szerkezete sem javult számottevően az elmúlt években: továbbra is a félkész termékek és a nyersanyagok dominálnak, s csekély a feldolgozott termékek részaránya. A külföldi tőke importja tehát nem eredményezett jelentősebb javulást az exportszerkezetben, nem következett be nagyobb volumenű modernizáció az iparban (kivéve például az élelmiszeripart), illetve a termelési technológiában.
| PRIVATIZÁCIÓ LENGYEL MÓDRA A lengyelországi privatizációt a sokféleség jellemzi. A kezdeti kisprivatizáció (a kiskereskedelmi üzletek magánkézbe kerülése) után alkalmazott legnépszerűbb privatizációs forma az úgynevezett tőkebevonásos privatizáció (amikor a részvénytársasággá alakított állami vállalatok részvényeit értékesítik), illetve a felszámolásos privatizáció (amikor a vállalat eszközeit a felszámolás után ajánlják fel megvételre vagy lízingre harmadik félnek). A magánosítás sokáig nagyon lassúnak bizonyult, először 1994 végén kapott lendületet, amikor beindult a tömeges privatizációs program. Ennek keretében 512, többnyire közepes méretű társaság a Nemzeti Befektetési Alapok útján történő értékesítése vált lehetővé a lengyel állampolgárok részére. A lengyel vezetés csak az 1998-ban beindított széles körű privatizációs program keretében kezdte előnyben részesíteni a nagyobb bevételt hozó, stratégiai befektetők bevonásával történő privatizációt. A privatizáció 1999 végéig összesen 6438 vállalatot érintett a kezdeti 8400 vállalatból, vagyis az állami vállalatok több mint 70 százalékát. A privatizáció érzékeny témának számít Lengyelországban, és a beérkezett tőkét inkább düh-, mint örömkitörések kísérik. A jelenleg kisebbségben kormányzó Szolidaritás Választási Akció számára nehéz feladat a korábbi koalíciós partner, a liberális középpárti Szabadság Uniója által kidolgozott privatizációs program keresztülvitele, ami a szolidaritási párt privatizációs minisztere, Emil Wasacz távozásával is járt. A pártnak nehéz ugyanis összeegyeztetni a privatizálandó vállalatok szakszervezeteinek és munkavállalóinak a bérek és munkahelyek megtartására vonatkozó érdekeit a minél nagyobb bevételt célzó állami törekvésekkel. Mivel a párt támogatóit elsősorban az eladásra kerülő ágazatok dolgozói alkotják, a privatizációs programmal párhuzamosan a párt folyamatosan veszít támogatottságából. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az idén esedékes parlamenti választásokon a Szolidaritás Választási Akció esélyei csekélyek a biztos befutónak látszó Baloldali Demokratikus Szövetséggel (SLD) szemben. |
Kevés foglalkoztatott
A külföldi tőke a nemzetgazdaságban betöltött szerepénél kisebb mértékben vesz részt a foglalkoztatásban, miközben a lengyel gazdaság számára egyre nagyobb problémát jelent a növekvő, jelenleg 13 százalék körüli munkanélküliség. 1998 végén a külföldi részesedésű társaságoknál a foglalkoztatottaknak mindössze 16 százaléka, közel 841 ezer fő dolgozott (158 ezerrel több, mint 1997-ben). Összességében azonban a foglalkoztatásban betöltött szerepük kicsi, ami összefügg a magasabb termelési hatékonysággal. Az egy főre jutó jövedelem nagyságával kifejezett munkatermelékenységi mutató 1997-98-ban kétszer nagyobb volt a külföldi részvételű társaságok esetében, mint a többi vállalatnál.
A helyzeten a zöldmezős beruházások enyhíthetnek, s a gazdasági szakértők szerint a privatizációs láz csillapodása után várhatóan újra megnő e beruházástípus szerepe. Bár 1999-ben a befektetéseknek már 52 százaléka érkezett zöldmezős beruházásba, egyelőre még vannak olyan nagy privatizációs ügyletek, amelyek vonzereje nagyobb a nulláról induló társaságok helyi ösztönzésénél.
Befektetői szempontok
A Külföldi Befektetések Állami Ügynökségének adatai szerint 1999-ben a külföldi befektetők megközelítőleg 2,7 milliárd dollárt költöttek privatizált vállalatok részvényeinek és kötvényeinek megvásárlására (1998-ban ez mindössze 298 millió dollárt tett ki). A privatizációs bevételek az összes külföldi közvetlen befektetés harmadát tették ki. Ez 2000-ben megközelítette az 5 milliárd dollárt, az összes tőkebeáramlás felét (egyedül a telekommunikációs óriás, a TPSA privatizálásából több mint 4 milliárd dollár folyt be a lengyel költségvetésbe). 2001-ig az energiaipar, a vegyipar, a hajógyártás, a cukor- és a szeszipar eladásaiból számítanak számottevő privatizációs bevételre.
A befektetőket általában a jó állapotban lévő, kedvező piaci helyzetű társaságok érdeklik. Előnyben részesítenek bizonyos szektorokat, ám ezek nem mindig azonosak a legtőkeigényesebb ágazatokkal. Eddig ugyan a legtöbb külföldi tőke a feldolgozóiparba érkezett (17 milliárd dollár), egyre nő azonban a pénzügyi közvetítői (8 milliárd dollár) és a kereskedelmi tevékenység (3,4 milliárd dollár) iránti érdeklődés. Sokkal kevesebb külföldi tőke jutott ugyanakkor az építőiparba (1,9 milliárd dollár). Ezek a befektetések nem feltétlenül eredményeznek javulást az ország exportszerkezetében, amire pedig Lengyelországnak nagy szüksége lenne.
1998-ban a külföldi közvetlen befektetések a GDP 4 százalékát adták Lengyelországban, és 16 százalékkal részesedtek az összes lengyelországi beruházásból. Ezek az adatok magasnak számítanak mind a többi kelet- és közép-európai országgal, mind a latin-amerikai és ázsiai fejlődő országokkal összehasonlítva. A lengyel Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1999-ben közel 41 ezer külföldi részvételű társaság volt bejegyezve. Több mint ezer részvénytársasági, 39 ezer pedig korlátolt felelősségű társasági formában működött. Ezek tették ki az összes, Lengyelországban bejegyzett társaság 12,3 százalékát. A külföldi részvételű társaságok növekvő szerepéről tanúskodik, hogy 1998-ban a tulajdonukban lévő tőke a lengyelországi gazdasági alanyok össztőkéjének 20 százalékát adta.
| A legjelentősebb külföldi befektetők Lengyelországban 1999-ben | |||
|---|---|---|---|
|
Befektető |
Befektetett tőke (M USD) |
Származási ország |
Tevékenységi kör |
|
Vivendi |
1204,2 |
Franciaország |
telekommunikáció |
|
UPC |
1200,0 |
Hollandia |
média |
|
UniCredito Italiano |
1042,0 |
Olaszország |
banki tevékenység |
|
Eureko BV |
601,4 |
Hollandia |
biztosítás |
|
Allied Irish Plc. |
582,0 |
Írország |
banki tevékenység |
|
Bayerische Hypo- und Vereinsbank AG |
276,0 |
Németország |
banki tevékenység |
|
Daewoo |
194,9 |
Dél-Korea |
autógyártás, elektronikai műszerek gyártása, építőipar |
|
Accione |
165,0 |
Spanyolország |
építőipar, kereskedelem |
|
RAO Gazprom |
151,6 |
Oroszország |
építőipar |
|
Jeronimo Martins Holding |
142,0 |
Portugália |
kereskedelem |
| Forrás: Külföldi Befektetések Állami Ügynöksége, 2000. | |||
Az éllovasok egyike
1999 végéig összesen 38,9 milliárd dollár érkezett Lengyelországba közvetlen külföldi tőkebefektetés formájában, ami abszolút értékben a régió éllovasai közé helyezi az országot. A külföldi cégek által a régióba befektetett tőke 36 százaléka került Lengyelországba, 17 százaléka Csehországba, 14 százaléka Oroszországba és 8 százaléka Magyarországra. Az egy főre jutó tőkebefektetés tekintetében azonban Lengyelországot továbbra is megelőzi Magyarország, Észtország és Szlovénia.
Az országba áramló tőke 90 százaléka az OECD-országokból származik. Az Európai Unió tagállamainak befektetései 1999 végéig több mint 22,3 milliárd dollárt tettek ki, ami az összes külföldi tőkebefektetés 63,6 százalékát adta. A külföldi tőke 15,4 százaléka érkezett Észak-Amerikából és 5,8 százaléka ázsiai országokból. Jelenleg a legnagyobb multinacionális cégek közül mintegy 30 képviselteti magát Lengyelországban. Nagy számban vannak jelen az autóiparban, és egyre nő a befektetők száma a gyógyszeriparban, a telekommunikációs ágazatban, az élelmiszer- és a dohányiparban.
1999-ben a legnagyobb befektető Lengyelországban a francia Vivendi volt: 1,2 milliárd dolláros beruházást hajtott végre a telekommunikációs ágazatban. 2000-ben a TPSA 35 százalékos részvénycsomagja több mint 4 milliárd dollárért került a France Telekom és a Kulczyk Holding tulajdonába. 1999-ben a bankszektorba mintegy 4 milliárd dollár külföldi tőke érkezett, egyedül az UniCredito Italiano több mint 1 milliárd dollárért vásárolta meg a Pekao SA bank 52,9 százalékos részvénypakettjét. Ezzel a külföldi tőke részvétele a kereskedelmi bankok részvénytőkéjében 56 százalékra nőtt. Nagy befektetések (félmilliárd dollár) érkeztek a biztosítási szektorba is, szerepvállalásuk közel 50 százalékos.
A lengyel gazdaságban egyre nagyobb a portfólióbefektetések jelentősége. Ennek a befektetési típusnak az összértéke 1999-ben 1102 millió dollárt tett ki, ebből 620 millió dollár értékpapírba, 481 millió adósságlevelekbe áramlott. A hosszú lejáratú értékpapírok mintegy 585 millió dollárt vonzottak.
Bizonytalansági tényezők
Az eddigi lengyelországi tőkebeáramlás nagymértékben a privatizáció felfutásának volt köszönhető. De csökken a zöldmezős beruházások aránya, aminek számos oka van, részben a romló gazdasági mutatóknak tulajdonítható. Felvetődik a kérdés, elég vonzó marad-e a közel 40 milliós lengyel piac, a privatizáció befejeződése után nem riasztja-e majd el a befektetőket az igen magas munkaerőköltség, valamint a nem mindig megfelelő termelési biztonság.
A befektetők sokszor panaszkodnak a korrupcióra (bár ez a térség többi országára ugyanúgy érvényes) és az elmaradott infrastruktúrára. A lengyel gazdaság irányítóinak fokozott figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy megteremtsék azokat az EU-konform feltételeket, amelyek lehetővé teszik a külföldi tőke folyamatos beáramlását a privatizációs program lefutása után is. Elengedhetetlen a versenyképesség javítása, az exportszerkezet modernizálása, amiben kétségtelenül kiemelt szerep jut majd a külföldi tőke bevonásának.
| A külföldi tőke részvétele a lengyel nemzetgazdaságban 1996-98-ban (százalék) |
|||
|---|---|---|---|
|
1996 |
1997 |
1998 |
|
|
Beruházások |
33,2 |
40,2 |
52,8 |
|
Export |
28,3 |
33,4 |
42,0 |
|
Jövedelem |
20,0 |
22,6 |
26,8 |
|
Foglalkoztatás |
10,0 |
12,5 |
15,6 |
| Forrás: Külkereskedelmi Kutatóintézet, Varsó, 2000. | |||