Az adótörvények közül ismét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.) módosult a legtöbb ponton. A változtatásokban – kiemelt adópolitikai célként – három fő szempontot érvényesítettek: a családok támogatását, a kis- és középvállalkozások – ezen belül az egyéni vállalkozók – működési feltételeinek javítását, valamint az adóztatás könnyítését. A szabályokat a törvény felépítését követve ismertetjük.
A JÖVEDELEM ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
Közös tulajdon értékesítése, hasznosítása
Sok problémát okozott a közös tulajdonban lévő vagyontárgyak eladásából, hasznosításából származó bevétel megosztási kötelezettsége. Pontosabban nem is a bevétel megosztása volt nehéz, hanem a – jövedelem számításához elengedhetetlen – költségek érvényesíthetősége, hiszen erről nem feltétlenül rendelkezett bizonylattal az összes tulajdonos. Az új szabályozás jövedelemmegosztásról rendelkezik, mégpedig az értékpapír, az ingóság és az ingatlan értékesítésére, illetve e két utóbbi hasznosítására vonatkozóan.
Megosztás tulajdoni hányad és a tulajdonosok rendelkezése szerint
Főszabály, hogy a tulajdonosokat tulajdoni hányaduk arányában akkor terheli – a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve – adókötelezettség, ha a törvény vagy a tulajdonostársak másként nem rendelkeznek. Az Szja. egyéb rendelkezéseit is figyelembe véve ez azt jelenti, hogy az ingóság és az értékpapír értékesítéséből származó jövedelmet vagy a tulajdoni hányad arányában, vagy a tulajdonosok rendelkezése szerint kell megosztani, míg az ingatlan eladásakor a tulajdoni hányad arányában jelentkezik az adókötelezettség. Ingatlan és ingó dolog bérbeadása esetén az adókötelezettséget teljesítheti a tulajdonosok rendelkezése szerinti az a magánszemély is, aki az adóköteles tevékenységet folytatja, illetve a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja is.
Házassági vagyonközösség
A közös tulajdonból származó jövedelmek speciális esete a házassági vagyonközösség alatt szerzett jövedelem. A jövedelem – eddig említett – megosztási szabálya vonatkozik a házasfelekre is azzal, hogy például a munkabérből származó jövedelem után az adókötelezettség azt terheli, aki a tevékenységet folytatja, illetve osztalék esetén a jövedelemszerzés jogcímének jogosultját [Szja. 4. §-ának (4) és (5) bekezdése].
Önkéntes kölcsönös biztosítópénztári munkáltatói hozzájárulás
A munkáltatók által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett hozzájárulás meghatározott mértékig és feltételekkel nem képezi a magánszemély bevételét.
Nincs adófizetési kötelezettség
A minimálbér jelentős növekedésével függ össze az a változás, hogy 2001-től nem az előző havi, hanem a tárgyhavi, és nem a minimálbér 115 százaléka, hanem a minimálbér összegét meg nem haladó munkáltatói hozzájárulás után nem kell adózni. Változatlan, hogy az e mértéket meghaladó befizetés adóköteles természetbeni juttatásnak számít. Természetesen az így megadóztatott jövedelmet a magánszemélynél nem kell figyelembe venni a jövedelemszámítás során.
A befizetési korlát vizsgálata
A befizetési korlátot az eddigi szabályok szerint havonta kellett vizsgálni, tehát a több hónapra vonatkozó egyösszegű befizetés biztosan adófizetési kötelezettséggel járt. A módosítás ezzel szemben kimondja, hogy a több hónapra előre szóló, egyösszegű munkáltatói átutalásból az egyes hónapokban azt a havi összeget kell figyelembe venni a kedvezményezett rész meghatározása szempontjából, amelyet a pénztári alapokban a munkáltató rendelkezése alapján az átutalást követően dátum szerint tagdíjként ír jóvá a pénztár. Ilyenkor a pénztár a munkáltató kimutatása alapján hónapról hónapra számolja el az egyes tagok javára a megadott tételeket. Fontos, hogy erre visszamenőlegesen nincs lehetőség.
Köztehermentes munkáltatói hozzájárulás
A köztehermentes munkáltatói hozzájárulás (nem adomány) meghatározására a módosítás egyértelműen kimondja – amit eddig APEH-állásfoglalás tartalmazott –, hogy több munkáltató esetén az jogosult a kedvezményes befizetésre, amelyik az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szerint a tételes adó megfizetésére vonatkozó sorrendben a magánszemély után következik [Szja. 7. § (1) bekezdésének k) pontja, (2) bekezdésének a) és c) pontja].
Lakásfelújítási támogatás
Új jogcímmel bővül azoknak a jövedelmeknek köre, amelyeket a magánszemélynél nem kell bevételként figyelembe venni. 2001-től nem adózik az a bevétel, amelyet a magánszemély, avagy a társasház jogszabály alapján, nyilvánosan meghirdetett pályázat útján költségvetési vagy önkormányzati forrásból kap lakásának felújítására, korszerűsítésére [Szja. 7. § (1) bekezdésének n) pontja].
Praxisjog
Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerint a működtetési jog olyan, személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytatható, örökölhető, elidegeníthető és ajándékozható. Ha ezt a jogot az eredeti jogosult magánszemély adja el, a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a kapott ellenértéket. Az az orvos tehát, aki a törvény erejénél fogva jutott e joghoz, nem adózik az értékesítésből származó jövedelme után [Szja. 7. § (1) bekezdésének o) pontja].
Tanulmányi költségek
Azt, hogy a magánszemélynek kell-e adóznia a kifizető által viselt tanulmányi költségek után, vagy sem, a személyi jövedelemadó- és a társaságiadó-törvény rendelkezéseinek összefüggéseiből lehetett megtudni, illetve eddig APEH-állásfoglalás magyarázta a kérdéskört. 2001-től új szabály rendelkezik a képzési költségek adózásáról, meghatározva, hogy mely esetekben nem számít ez bevételnek a magánszemélynél.
Képzési költség adómentessége
Nem adózik az a képzési költség, amely a munkavállaló, a személyesen közreműködő tag, illetve más magánszemély képzésével kapcsolatos, feltéve hogy a képzés a kifizető létesítő okiratában meghatározott tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését célozza és a kifizető a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerződést köt a magánszemélyekkel.
Finanszírozás tanulmányi szerződés nélkül
Tanulmányi szerződés nélkül a munkavállaló és a személyesen közreműködő tag képzése akkor finanszírozható, ha a képzésre a kifizető tevékenységének folytatásához szükséges szakismeretek megszerzése miatt van szükség. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a rendelkezésnek ez az értelmezése a normaszöveg mély nyelvtani elemzésének, valamint a társaságiadó-törvényben a képzésre vonatkozó szabályokkal való összevetésének az eredménye. Ebből következően a szabály más értelmezése is elképzelhető, azaz a kifizető által vállalt képzési költség csak az alkalmazottnál és a személyesen közreműködő tagnál nem számít bevételnek [Szja. 7. § (1) bekezdésének p) pontja].
A jövedelem megszerzésének időpontja
Az átutalt vagy postára adott jövedelem a postára adás, illetve az átutalás napján minősül megszerzettnek. Ez a szabály eddig csak a munkaviszonyon kívüli jövedelmekre vonatkozott, ezentúl azonban bármely jövedelemre – tehát a munkaviszonyból származóra is – igaz. Továbbra is él azonban az a speciális szabály, hogy az adóévet követő január 15-éig megszerzett, munkaviszonyból származó jövedelmet még az előző évi jövedelmekhez kell hozzászámítani [Szja. 10. §-ának (1) bekezdése].
Önadózás
Azokat a jövedelmeket, amelyeket 0 százalék adó terhel, értelemszerűen nem kell bevallani. Ez a régi rendelkezés a 2000. évi törvénymódosításkor véletlenül kimaradt, ez az oka annak, hogy most – 2000. január 1-jei hatálybalépéssel – a törvény ismét tartalmazza [Szja. 11. § (3) bekezdésének c) pontja].
A bevallás többlettartalma
A lakáscélú megtakarításnak nem lakáscélú felhasználása esetén, valamint az élet- és nyugdíjbiztosítások idő előtti megszüntetésekor visszafizetendő adókedvezmény növelt összege ezentúl az önadózó bevallásának része lesz. Eddig ezt az adóhatóság határozattal állapította meg [Szja. 11. § (6) bekezdésének b) pontja].
Munkáltatói elszámolás
Az önadózó bevallások számának csökkentése érdekében már 2000. január 1-jei hatállyal bővül a munkáltatói elszámolás lehetősége. Ha a magánszemély nem a munkáltatójától, hanem más kifizetőtől szerez 10 ezer forintot meg nem haladó osztalékjövedelmet, és ebből a kifizető az adót levonta, lehetőség van a nyilatkozat megtételére, a munkáltatónak pedig ezt a máshonnan származó jövedelmet az elszámolásban nem kell feltüntetnie. Emellett annak a mezőgazdasági őstermelőnek, akinek az e tevékenységéből származó bevétele 2000-ben a másfél millió, 2001-től a kétmillió forintot nem éri el, és rendelkezik a bevétel 20 százalékát kitevő költségszámlákkal, tehát egyszerűsített bevallást adhat, a munkáltatója akkor is elszámolhat az év végén, ha az őstermelői jövedelem nem a munkáltatótól származik [Szja. 12. § (2) bekezdésének f) és g) pontja].
Adófizetés
Ha a kifizető rosszul állapította meg a magánszemély jövedelmét terhelő adót, adóelőleget, problémát okoz ennek utólagos rendezése, különösen akkor, ha a szóban forgó magánszeméllyel már nincs is jogviszonyban. A kifizetőnek – a jogkövetkezmények elkerülése érdekében – érdeke az adótartozás megfizetése, ez azonban főszabályként a magánszemélynél újabb progresszíven adózó jövedelemnek számít. A probléma megoldása érdekében a módosítás lehetővé teszi, hogy ezt az átvállalt tartozást – választás alapján – természetbeni juttatásnak tekintsék, amely után 44 százalék adót kell a kifizetőnek megfizetnie [Szja. 14. §-ának (4) bekezdése].
Önálló tevékenység jövedelme
Ingatlan bérbeadása
A termőföldön kívüli ingatlan bérbeadásából származó jövedelem adózására a törvény választási lehetőséget biztosít, ennek megfelelően a jövedelem vagy különadózó jövedelemként, vagy önálló tevékenységből származóként adózik.
Ingó dolog bérbeadása
Önálló tevékenységből származóként adóköteles az ingó dolog bérbeadása, valamint 2001-től a lábon álló termésnek a föld tulajdonosváltozás nélküli értékesítése is. Utalunk arra, hogy eddig a termések közül csak a lábon álló fa kitermelésére volt szabály.
Közös tulajdon bérbeadása
Az ingatlannak és az ingó dolognak sokszor több tulajdonosa van. Eddig a tulajdonosoknak meg kellett osztaniuk a bevételt, ezután elsődlegesen a tulajdonosok által kiválasztott személy fog adózni, ha ilyen nincs, akkor az, aki a tevékenységet folytatja – például bérbeadóként az adóhatósághoz bejelentkezett), illetve a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja (például, aki egyéni vállalkozóként ad bérbe ingatlant, illetve ingó dolgot) [Szja. 16. § (3) bekezdésének b) pontja].
Önálló tevékenységhez adott támogatás
Az önálló tevékenységhez nyújtott támogatást abban az adóévben kellett bevételnek tekinteni, amikor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben a kiadás is felmerült. Ha a támogatott a folyósítást követő harmadik évben az összeget annak célja szerint még mindig nem használta fel teljes egészében, akkor a fennmaradó összeget bevételeznie kellett. Ez a rendelkezés szigorodik azzal, hogy ha azon a bizonyos három éven belül a magánszemély megszünteti a tevékenységét, akkor a tevékenység megszüntetésének évében a fel nem használt támogatás után adózni kell [Szja. 19. §-ának (2) bekezdése].
Vannak olyan támogatások (elsősorban a mezőgazdasági támogatások), amelyeket utólag, a felhasználás teljesülésének igazolása alapján – sokszor a költség felmerülési évét követő adóévben – folyósítanak. Ebben az esetben a támogatást visszamenőlegesen kellene figyelembe venni, ami ellentétes a jövedelemadózás jellemzően pénzforgalmi szemléletével. Megoldásként a törvény úgy rendelkezik, hogy azt a támogatást, amelyet a cél szerinti felhasználást igazoló számla ellenében utólag folyósítottak, nem kell bevételként beszámítani akkor, ha a kiadást korábban költségként nem érvényesítette a magánszemély, és később sem számolja el. Ha a támogatás csak részben nyújt fedezetet a cél szerinti felhasználás során igazolt kiadásra, a rendelkezést a kiadásnak csak erre a részére kell alkalmazni, a támogatással le nem fedett kiadás pedig költségként elszámolható [Szja. 19. §-ának (6) és (7) bekezdése].
Mezőgazdasági őstermelők
Csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása
Az a mezőgazdasági őstermelő, aki legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazottat foglalkoztat, eddig személyenként 3 ezer forinttal csökkenthette bevételét. 2001-től ez a kedvezmény az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb az érvényes minimálbér felével egyenlő [Szja. 21. §-ának (1) bekezdése].
Veszteségelhatárolás
A módosított törvény most már összhangot teremt a társaságiadó-alanyok, valamint az Szja. szerint adózó mezőgazdasági őstermelők veszteségelhatárolási szabályaiban. E szerint a tevékenységét kezdő őstermelő az első év veszteségén túl az eddigi kettő helyett három év veszteségét határolhatja el korlátlan időtartamig. A kezdést követő negyedik adóévtől keletkezett veszteségeket már csak az adóhatóság engedélye alapján lehet elhatárolni, ha az elszámolt költség nagyobb, mint a bevétel fele. Miután ez a szabály nem visszamenőleges hatályú, ezért az 1997-ben (az őstermelői igazolvány bevezetésének évében) tevékenységet kezdők esetében a 2000. évi veszteségelhatárolásnál figyelemmel kell lenni a bevételek és a költségek arányára, míg az 1998-ban őstermelővé válóknál csak 2002-től kell vizsgálni az engedélykötelezettséget [Szja. 22. §-ának (2) és (4) bekezdése].
Egyéni vállalkozó mezőgazdasági őstermelő
Eddig nem tartalmazott részletes szabályt a jövedelemadó-törvény arra az esetre, amikor az őstermelő e tevékenysége mellett egyéni vállalkozóként is működik. Mostantól rendezi a törvény azt a problémát, amikor az egyéni vállalkozásban előállított terméket a magánszemély mezőgazdasági őstermelői tevékenységében használja fel. A saját magának "értékesített" termék az egyéni vállalkozásban költségnek számít, míg a termék szokásos piaci értéke az őstermelői bevételt és az egyéni vállalkozói bevételt egyaránt növeli.
Költségek elkülönítése
Főszabályként a két tevékenység folytatása érdekében felmerült költségeket elkülönítve kell nyilvántartani.
Bevételarányos megosztás
Ha a költség mindkét tevékenységhez egyaránt kapcsolódik, akkor ezeket a bevételek arányában meg kell osztani, kivéve azokat az eseteket, amikor a törvény másképp rendelkezik.
Immateriális javak költségei
Az előbbitől eltérő a szabály a tárgyi eszközök, immateriális jószágok esetében, ekkor a magánszemélynek el kell döntenie, hogy ezeket a költségeket melyik tevékenységének a bevételével szemben érvényesíti. Vannak költségek, amelyekkel kapcsolatban a törvény az arányosított elszámolást írja elő (például gépjárműhasználat, lakástól el nem különíthető iroda költsége). Ezekben az esetekben az őstermeléshez is és az egyéni vállalkozáshoz is a tevékenységgel arányosan számolhatók el a kiadások. Ha a magánszemély egyéni vállalkozóként és őstermelőként is átalányadózást alkalmaz, nincs szükség a költségek elkülönített nyilvántartására és megosztására [Szja. 22. §-ának (7) bekezdése].
Nem önálló tevékenység jövedelme
A külföldi személlyel kötött munkaviszonyból származó jövedelem a magyar adójogi szabályozás alapján nem minősült munkaviszonyból, így nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. Ezek a jövedelmek önálló tevékenységből származónak számítottak, a jövedelmet akár a 10 százalékos költséghányad figyelembevételével is meg lehetett állapítani. Az "azonos jellegű jövedelem, azonos adóteher" elvének érvényesülése érdekében 2001-től a módosítás kimondja, hogy nem önálló tevékenységnek minősül az a tevékenység, amely nemzetközi szerződés hatályában ennek számít. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldi állam joga szerinti munkaviszonyra érvényesül ez a szabály [Szja. 24. §-ának (1) bekezdése].
Üzemanyag-megtakarítás
Az üzemanyag-túlfogyasztásra vonatkozó szabályok korábbi hatályon kívül helyezése az üzemanyag-megtakarításra vonatkozó rendelkezések megszüntetését indokolják – gondolta a pénzügyi kormányzat. A kormány előterjesztéséhez azonban módosító indítványok érkeztek, amelyek alapján az Országgyűlés elfogadta az üzemanyag-megtakarítás szabályainak életben maradását. A rendelkezés azonban szigorodott. Ezentúl csak a gépjárművezetőnek az általa megtett kilométerek alapján fizethető megtakarítás minősül bevételnek nem számító jövedelemnek.
A megtakarítás alapja
A megtakarítás alapja a közúti gépjárművek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben meghatározott korrekciós tételekkel módosított alapnorma, tehát a lökettérfogat szerinti meghatározás már nem alkalmazható. Ez azt is jelenti, hogy – a korrekciók alkalmazhatósága érdekében – részletes útnyilvántartás vezetése szükséges.
Az üzemanyag ára
Nem változott az a szabály, hogy az üzemanyag árának számbavételénél csak az APEH által közzétett árral lehet számolni [Szja. 25. §-ának (2) bekezdése].
Önkéntes biztosítópénztári jóváírások
Az egyéb jövedelem meghatározása
Az egyéb jövedelmek példaszerű felsorolásánál 2001-től a módosítás nemcsak a támogatói adomány egyéni számlán történő jóváírását nevesíti, hanem kimondja, hogy a tag saját befizetéséből, a munkáltatói hozzájárulásból, valamint a pénztár fedezeti alapjára történő befektetések hozamából történő jóváírás kivételével a pénztártag egyéni számláján történő minden más jóváírás egyéb jövedelemnek minősül. Így például a pénztári alapok közötti átcsoportosításból jóváírt összegek nevesítetten is a magánszemély egyéb jövedelmét képezik [Szja. 28. §-ának (1) bekezdése].
Egyéni számlakövetelés idő előtti felhasználása
Itt említjük meg, de az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény tartalmaz arra az esetre szabályt, amikor a magánszemély tag a pénztártól felvett kölcsönt nem fizeti vissza, azaz az egyéni számlán felgyülemlett követelést idő előtt felhasználja. Az elszámolt hátralék nem minősül pénztári szolgáltatásnak, hanem adóköteles jövedelem, ez után – az egyéni számla megterhelésének időpontjában kiállított igazolás alapján – a magánszemélynek adóelőleget (és egészségügyi hozzájárulást) kell fizetnie, az összeget az év végén pedig be is kell vallania [1993. évi XCVI. törvény 46. §-ának (3) bekezdése].
Nyugdíj, ösztöndíj, szociális gondozói díj
Formális módosítás, hogy 2001-től a szociális gondozói díj is megjelenik az egyéb jövedelmek felsorolásában [Szja. 28. §-ának (1) bekezdése]. Ennél fontosabb azonban, hogy megadja a törvény a szociális gondozói díj fogalmát is. Ez a díj az a költségtérítést nem tartalmazó bevétel, amelyet a személyes gondoskodásról szóló jogszabályi rendelkezések alapján, illetőleg azoknak megfelelően folytatott tevékenységért, illetőleg lelkisegély-szolgálatért kap a magánszemély, feltéve hogy ezeket a tevékenységeket nem munkaviszonyban végzi (Szja. 3. §-ának 65. pontja).
Az egyéb jövedelemnek minősülő nyugdíj fogalmának módosulása az olimpiai járadékkal, valamint az ösztöndíj fogalmának változása a sportolói juttatással összefüggésben a sportról szóló törvény módosításával függ össze, érdemi változást nem jelent (Szja. 3. §-ának 23. és 24. pontja).
Praxisjog értékesítése
Említettük már, hogy az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti praxisjog értékesítése nem bevétel a praxisjogra eredetileg jogosult magánszemélynél. Más magánszemély esetében a működtetési jog értékesítéséből származó jövedelem – azaz a bevételnek a szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része – egyéb jövedelemnek minősül. A szerzési érték meghatározásához szükséges szempontokat a törvény nem említi, valószínűleg APEH-állásfoglalások fogják megmondani, hogy mit kell szerzéskori értéknek tekinteni a praxisjog öröklése, ajándékozása esetén. Emellett azonban az is külön értelmezést igényel, hogyan kell megállapítani a jövedelmet akkor, ha az értékesítő nem eredeti jogosult a működtetési jogért kapott ellenértéket – esetleg több adóévet is érintő – részletekben fogja megkapni [Szja. 28. § (5) bekezdésének b) pontja].
Értékpapír-alapú érdekeltségi rendszerek
Már Magyarországon is elterjedt, hogy a nagy, tőzsdén is szereplő cégek tőkepiaci termékekre – értékpapírokra, származtatott ügyletekre – szóló jogosultságok, azaz opciók révén díjazzák a munkatársaikat. Az így keletkező jövedelmek közül az értékpapírok jegyzési, vételi, eladási jogának gyakorlásából származó jövedelem már eddig is az egyéb jövedelmek közé tartozott. 2001-től a törvény kiemeli – amit eddig APEH-állásfoglalás tartalmazott –, hogy egyéb jövedelem a zárt rendszerben szervezett pénz- és tőkepiaci származtatott, összetett ügylet nyereségére szóló jogosultság érvényesítése által, valamint a zárt körben átváltható átváltoztatható kötvényben megtestesülő jogosultság gyakorlása által szerzett jövedelem is. Ez azt jelenti, ha a cégek munkatársaik ösztönzésére meghatározott számú és időtartamra szóló részvényt regisztrálnak azért, hogy az elérhető árfolyamnyereséget bármikor felvehessék, ez az árfolyamnyereség – mivel a jó munka díja – egyéb jövedelemnek számít. Ezzel összefüggésben pontosítja a törvény azt is, hogy a kifizető által előzetes eladási kötelezettség nélkül értékpapír formájában adott vagyoni érték természetbeni juttatásnak számít, nem pedig egyéb jövedelemnek [Szja. 28. §-ának (7)–(10) bekezdései].
Adótábla
2001-ben – és 2002-ben is – az adótábla adókulcsai változatlanok maradnak. Módosulnak azonban a sávhatárok: 2001-ben az első sáv felső határa 400 ezer forintról 480 ezer forintra, a felső sáv kezdő határa 1 millió forintról 1 millió 50 ezer forintra nő. 2002-től a 20 százalékos sávba 600 ezer forint, a 40 százalékos sávba pedig az 1 millió 200 ezer forinton felüli jövedelem tartozik [Szja. 30. §-a és vegyes rendelkezések 267. §-ának (7) bekezdése].
Külföldön megfizetett adó
Már 2000. január 1-jétől hatályos az a pontosítás, hogy a külföldön is adóztatható jövedelmek esetén az átlagadókulcsot három tizedesre kerekítve kell meghatározni. Az átlagadókulcs az összevont adólap számított adója és az összes jövedelem hányadosával egyenlő (Szja. 32. §-a).
Adójóváírás
Továbbra is a bér 10 százaléka, legfeljebb jogosultsági hónaponként 3 ezer forint érvényesíthető adójóváírásként. A jövőben a jogosultsági határ – ami eddig 1 millió forint volt – nem forintösszegben, hanem az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegében meghatározott, ugyanis ezzel érték el, hogy 2002-re a szabályt nem kell módosítani, s együtt mozog az adótábla változásával.
Megfogalmazásában módosult, lényegében azonban nem, hogy a jogosultság további 200 ezer forinttal növelt jövedelemhatárig – 2001-ben 1 millió 250 ezer forint, 2002-ben 1 millió 400 ezer forint – fokozatosan szűnik meg. Az említett határt meghaladó jövedelemmel rendelkezők már nem érvényesíthetik az adójóváírást [Szja. 33. §-ának (1) és (2) bekezdése].
ADÓKEDVEZMÉNYEK
Nyugdíjjárulék engedménye
Látszólag stilisztikai jellegű, azonban mégis fontos – főleg az egyéni vállalkozók számára –, hogy a nyugdíjjárulék kedvezménye a bevallásban figyelembe vett jövedelemre, és nem a jövedelemből fizetett nyugdíjjárulékra, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíjra vonatkozik. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét után, de legalább a minimálbér után fizeti meg nyugdíjjárulékát. Az eddigi szabályok szerint azonban a kedvezményt a bevallásban szereplő vállalkozói kivét után érvényesíthette akkor is, ha ez kevesebb volt, mint a minimálbér (ami után pedig megfizette a nyugdíjjárulékot). A módosítás következtében a ténylegesen megfizetett járulék után érvényesíthető a kedvezmény, ez a szabály pedig 2000-re visszamenőlegesen lép hatályba (Szja. 33/A §-a).
Szociális gondozói díjra vonatkozó kedvezmény
A szociális gondozói díjra, de legfeljebb 36 ezer forintra eső adót – a nyugdíjhoz hasonlóan – eddig sem kellett megfizetni. Ez az értékhatár 2001-től 48 ezer forintra növekszik [Szja. 34. § (1) bekezdésének f) pontja].
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések adókedvezménye
Az adókedvezmény mértéke
Az adókedvezmény mértéke nem változott, azaz a magánszemély tag egyéni számláján az adóévben jóváírt összeg 30 százaléka, de legfeljebb évente összesen 100 ezer forint – az öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt elérők esetében 30 ezer forinttal növelt összeg – csökkenti a számított adót. Változott azonban a kedvezmény alapja.
Az adókedvezmény alapja
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a különböző forrásokból keletkező összegeket a magánszemély tagok egyéni számláján írja jóvá. Így az egyéni számlán megjelenik a magánszemély saját befizetése, a munkáltatói hozzájárulás, a fedezeti alapból történő befizetések hozama, a támogatói adomány, a fedezeti alapból a szolgáltatási számlán jóváírt összeg, valamint például a pénztári alapok közötti átcsoportosításból és más jóváírásból keletkezett összeg. Ezek közül a jóváírások közül az adókedvezmény alapjául azok az összegek számítanak, amelyek a magánszemély adózott jövedelméből származnak (saját befizetés), valamint azok, amelyek után a magánszemélyt adókötelezettség terheli (támogatói adomány, egyéb jövedelemnek minősülő más jóváírások). A munkáltatói hozzájárulás – mivel ez nem bevétel vagy természetbeni juttatás –, a fedezeti alapból történő befizetések hozama – mert ez adómentes –, illetve a fedezeti alapból a szolgáltatási számlán jóváírt összeg – ez természetbeni juttatás – nem képezi az adókedvezmény alapját.
A kedvezményre jogosító igazolás tartalma
A módosult kedvezményalappal összhangban kiegészült a kedvezményre jogosító igazolás tartalma is. A pénztárnak 2001-től olyan igazolást kell kiállítania, amely tartalmazza a magánszemély saját befizetését és az adóköteles, de kedvezményre jogosító jóváírásokat. A rendelkezés előírja, hogy a magánszemélynek az igazolás alapján kell figyelembe vennie az adóköteles jóváírások összegét az egyéb jövedelmei között [Szja. 35. §-ának (2) és (5) bekezdése].
Lakáscélú kedvezmény
Utoljára 2001-ben lehet igénybe venni az 1997 előtt kötött lakáscélú megtakarításra vonatkozó 20 százalékos, maximum 60 ezer forint összegű adókedvezményt. Az eddigi szabályok szerint a megtakarítás lakáscélú felhasználását 90 napon belül igazolni kellett. Ha ezt nem tette meg a magánszemély, vagy a megtakarítást nem lakáscélra használta fel, akkor az igénybe vett adókedvezményt 20 százalékkal növelt összegben az adóhatóság határozata alapján 15 napon belül meg kellett fizetnie. Az adókedvezmény növelt összegű visszafizetése ezentúl is kötelező, azonban a magánszemélynek már nincs bejelentési kötelezettsége, az adóhatóság nem hoz határozatot, hanem a magánszemélynek kell bevallania és egyidejűleg megfizetnie az összeget. A lakáscélú megtakarítások cél szerinti felhasználását az adóhatóság az adórevízió során fogja ellenőrizni [Szja. 37. §-ának (2) és (3) bekezdése].
Családi adókedvezmény
A kormányzat ígéretéhez híven, a családi adókedvezmény mértékének emelkedésében és a szabályok változtatásában jelenik meg a családok támogatása. A legfontosabb változás a kedvezmény mértékének növekedése, valamint hogy a törvény a korábbitól eltérően határozza meg a kedvezmény igénybevételére jogosult személyt. Változik (bővül) a kedvezmény érvényesítésénél figyelembe veendő eltartottak köre. Megszűnik ugyan a súlyosan fogyatékos eltartottak kiemelt kedvezménye, de a rokkantsági járadékban részesülő eltartott utáni kedvezmény is megosztható. Fontos, hogy megszűnik az adókedvezmények közötti sortartás, tehát jobban ki lehet használni az adókedvezményt.
A családi kedvezmény mértéke
A családi kedvezményt a törvény az adót nem viselő "vélelmezett" adóalap adójának függvényében adja meg, és módszert ad az adóból havonta levonható összeg megállapítására. Az erre vonatkozó szabály bonyolult megfogalmazására azért volt szükség, hogy 2002-ben az adótábla változása miatt a mértékeket ne kelljen módosítani. A lényeg, hogy 2001-ben és 2002-ben is egy eltartott után 3 ezer forint (eddig 2200 forint), két eltartott után 4 ezer forint (eddig 3 ezer forint), három vagy ennél több eltartott után 10 ezer forint (eddig 3400 forint) az adókedvezmény, amelyet a kedvezményezett eltartottak után jogosultsági hónaponként havonta lehet érvényesíteni.
A kedvezmény jogosultja
A kedvezmény jogosultjának az a személy minősül, aki a nevelési ellátásra jogosult, tehát a szülő, nevelőszülő és a gyám a saját háztartásban nevelt gyermekre – természetesen nem jogosult az, aki a nevelési ellátást munkájával összefüggésben kapja, így például a vagyonkezelő gyám, a vagyonkezelő eseti gondnok, a gyermekotthon, javítóintézet, büntetés-végrehajtó intézet, a gyermekvédelmi intézmény igazgatója. Ez a szabály azt jelenti, hogy a kedvezményre mindkét szülő jogosult, nem csak az, akinek a családi pótlékot, az iskoláztatási támogatást folyósították. Fontos, hogy a szülőknek előre el kell dönteniük, hogy az adóelőleg megállapításánál melyikük az "adózásilag" jogosult, függetlenül attól, hogy melyikük kapja a nevelési ellátást. Új szabály, hogy jogosult személynek számít a várandós nő és a vele együtt élő házastársa, valamint ha a kedvezményre maga a kedvezményezett eltartott saját jogán lenne jogosult, akkor – döntésük alapján – a vele közös háztartásban élők egyike. A rokkantsági járadékban részesülő eltartott esetében a vele közös háztartásban élő magánszemélyek közül – megint csak döntésük alapján – egyikük minősül jogosultnak.
Jogosultsági hónap
Jogosultsági hónap az, amelyre tekintettel nevelési ellátást (családi pótlék, iskoláztatási támogatás), illetőleg rokkantsági járadékot folyósítanak, magzat esetében a várandósság időszakában az a hónap, amelyben a várandósság orvosi igazolása alapján a jogosultság legalább egy napig fennáll. Nem számít jogosultsági hónapnak, amikor a megszületett gyermek után megnyílik a nevelési ellátásra való jogosultság, de ha a gyermek meghal, akkor a szülés hónapjára is jár a kedvezmény. A várandósság tényét orvosi igazolás bizonyítja, amelyet a bevalláshoz ugyan nem kell csatolni, de az elévülési időn belül meg kell őrizni.
Eltartott – kedvezményezett eltartott
A családi kedvezmény érvényesítésénél különbséget kell tenni az eltartott és a kedvezményezett eltartott fogalma között.
Kedvezményezett eltartott az, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint nevelési ellátást folyósítanak, ideértve a nevelési ellátásra saját jogán jogosultat is, továbbá a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély, valamint a magzat (ikermagzat) a fogantatásának 91. napjától a várandósság időszakában (Szja. 3. §-ának 60. pontja).
Eltartottnak – a családok támogatásáról szóló jogszabály alapján – az számít, aki saját jogán jogosult az ellátásra, akire tekintettel a szülő a nevelési ellátásra jogosult, és az is, aki közoktatási intézmény tanulója, vagy felsőfokú oktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója, és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik.
Az eltartottak száma
Az eltartottak számában a számítás során figyelembe kell venni a kedvezményezett eltartottat és rajta kívül azt az eltartottat is, akit a családok támogatásáról szóló törvény szempontjából figyelembe vesznek. Így a három gyermeket nevelő családban, ahol két gyermek általános iskolás, a harmadik már egyetemista (de rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik), a családi kedvezmény mértéke a 3 eltartott utáni 10 ezer forint (ugyanis három eltartott van), de érvényesíteni 10-10 ezer forintot a két általános iskolás gyermek után lehet, hiszen ők számítanak kedvezményezett eltartottnak. Említettük, hogy kedvezményezett eltartottnak számít a magzat a fogantatásának 91. napjától, a kedvezmény pedig attól a hónaptól jár, amikor ezt felismerték. Ha a magzat (ikermagzat) felismerése az adóbevallás benyújtását követően történik, akkor a várandósság alapján a kedvezmény önellenőrzéssel érvényesíthető.
Az érvényesítés feltételei
A családi kedvezmény érvényesítésének minden esetben feltétele az eltartottak (nem csak a kedvezményezett eltartottak) természetes azonosítóinak, vagy adóazonosító jelének az adóbevallásban (munkáltatói elszámolásban) történő feltüntetése. Magzat esetén a várandósság tényéről kell nyilatkozni.
Megosztás
Természetesen a családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után csak egyszer érvényesíthető, de a jogosult személy a vele közös háztartásban élő házastársával a maradékot megoszthatja. Ennek feltétele már 2000. január 1-jétől, hogy a megosztás tényéről nyilatkozatot adjanak, és egymás adóazonosító jelét feltüntessék.
2001-től a kedvezmény év végén történő megosztása, illetőleg érvényesítése a házastárs jogosultaknál már nem függ a többi adókedvezménytől, és attól sem, hogy év közben az adóelőleg számításánál melyiküknél vették azt figyelembe. Így a házastársaknak lehetőségük van más kedvezményeik legjobb kihasználására akkor is, ha azok csak az adóév végén érvényesíthetőek (például biztosítás kedvezménye, adóhitel). Kivétel ez alól, ha a jogosultat a közös háztartásban együtt élők döntése alapján illeti meg a családi kedvezmény (rokkantsági járadékban részesülők után, saját jogán kedvezményezett után), és azt közös nyilatkozat alapján az adóelőlegnél érvényesítette is a munkáltató. Ekkor az adóév végén is csak ezt a magánszemélyt lehet jogosultnak tekinteni, de a házastársával ő is megoszthatja a maradék kedvezményt.
A 2000. adóévről benyújtandó bevallási, elszámolási kötelezettség egyszerűsítése érdekében kimondja a törvény [Szja. vegyes rendelkezések 267. §-ának (7) bekezdése], hogy a bevallásban is az a magánszemély veheti figyelembe a családi kedvezményt, akinél az előleg megállapítása során is figyelembe vették. Ő az, aki megoszthatja házastársával a kedvezményt, így nem kell önrevíziót készíteniük.
Változatlan az a szabály, hogy a családi kedvezményre való jogosultság bárki más részére történő átadása, illetőleg a megosztás élettársak között nem lehetséges (Szja. 40. §-a).
Közcélú adomány kedvezménye
Közcélú adomány kedvezményeként továbbra is a befizetés 30 százaléka, legfeljebb azonban kiemelt közhasznú szervezet esetében 100 ezer forint, közhasznú szervezetek, a közérdekű kötelezettségvállalás, valamint 2001-től az egyházak esetében összesen 50 ezer forint vonható le az összevont jövedelem utáni számított adóból. A közcélú adomány fogalma tehát kibővül a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház számára – az ott meghatározott tevékenység támogatására – adott összeggel [Szja. 41. §-ának (2)–(4) bekezdései].
Igazolás
Változott a közcélú adományra vonatkozó igazolás adattartalma is. Az adományozó adószáma helyett – amivel nem minden magánszemély rendelkezik – az általánosabb értelmű adóazonosító számot kell ráírni az igazolásra. Nem kell továbbá feltüntetni a közhasznúsági fokozat bírósági végzésének határozatszámát (Szja. 3. §-ának 52 pontja).
Biztosítások kedvezménye
A lakáscélú megtakarításokhoz hasonló egyszerűsítő rendelkezés vonatkozik a biztosítás feletti rendelkezési jog határidőn belüli gyakorlására is. Az ilyenkor visszafizetendő 20 százalékkal növelt összegű adót 2001-től nem kell év közben – a rendelkezési jog gyakorlását követő 15 napon belül – megfizetni, hanem a rendelkezési jog gyakorlásának évéről szóló adóbevallásban kell bevallani és megfizetni [Szja. 42. §-ának (2) és (3) bekezdései].
Kedvezmények korlátozása
Az eddigi szabályok szerint az úgynevezett "luxuskedvezmények" – a biztosítás, az adomány, a befektetési adóhitel – csak az összevont adóalap módosított adójának feléig voltak érvényesíthetők. Tekintettel arra, hogy ezek a kedvezmények önmagukban is jelentős korlátok figyelembevételével érvényesíthetők, 2001-től megszűnik a további korlátozás [Szja. 44. §-ának (2) bekezdése].
ADÓELŐLEG
Kifizetői adóelőleg-levonás
Főszabályként a kifizetőnek az összevont adóalapot képező jövedelemből 40 százalék adóelőleget kell levonnia, de a magánszemély írásos nyilatkozata alapján ettől eltérhet. Írásban ilyenkor arról lehet nyilatkozni, hogy a magánszemélynek az adóévben a progresszíven adózó jövedelme várhatóan nem haladja meg – az eddigi szabályok szerint az 1 millió forintot – 2001-től a jogosultsági határt.
Jogosultsági határ
A jogosultsági határ 2001-ben 1 millió 50 ezer forint, 2002-ben pedig 1 millió 200 ezer forint. A nyilatkozat megléte esetén a kifizetőnek az úgynevezett göngyölítéses módszerrel lehet az adóelőleget levonnia. Ha a magánszemély utóbb mégis túllépi a jogosultsági határt – eddig 1 millió forintot –, akkor a túllépést követő 15 napon belül a levont adóelőleg és a kifizetést terhelő tényleges adóelőleg közötti különbözetet meg kell fizetni [Szja. 46. §-ának (5) bekezdése és 49. §-ának (7) bekezdése].
Családi kedvezmény az adóelőlegnél
A családi kedvezményre vonatkozó új szabályok szerint a kedvezményre jogosultak dönthetnek arról, hogy az adóelőleg levonásakor melyikük érvényesíti az adókedvezményt. Ehhez az együtt élő házastársaknak nyilatkozatot kell adniuk, amelynek tartalmaznia kell a kedvezményt nem érvényesítő házastárs adóazonosító jelét, valamint az eltartottak (és nem csak a kedvezményezett eltartottak) természetes azonosító adatait vagy adóazonosító jelét. Magzat, ikermagzat esetén az azonosító adatokat a várandósság tényéről adott nyilatkozat helyettesíti. A nyilatkozóknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy a nyilatkozat tartalmával összefüggő változásokat (például ha az eltartottak száma megváltozik) bejelentik. Ezt a nyilatkozatot a kedvezményt nem érvényesítő házastárs munkáltatójának – a nyilatkozat aláírásával – tudomásul kell vennie. Ha a házastárs nem áll munkaviszonyban, akkor a magánszemélynek kell nyilatkoznia arról, hogy nincs munkáltatója, és a kedvezményt ő nem érvényesíti. Erre a nyilatkozatra abban az esetben nincs szükség, ha a kedvezményt az a jogosult érvényesíti, akinek a nevelési ellátást a munkáltatója folyósítja (kifizetőhelyek).
Az eddigi szabályokból az is következik, hogy az adóelőleg-levonáshoz nem kell közös nyilatkozatot tenni akkor sem, ha a családi kedvezményre jogosult magánszemélyek nem élnek házasságban, igaz, hogy élettársi viszony esetén nincs lehetőség az év végi maradékosztásra. Ha valaki a nevelési támogatásra saját jogán jogosultat vagy rokkantsági járadékban részesülőt tart el, akkor az eltartottakkal közös háztartásban élők közül, döntésük alapján, az egyikük érvényesítheti az adókedvezményt. Ilyenkor a már említett nyilatkozatot ki kell egészíteni a közös háztartásban élő, adóköteles jövedelemmel rendelkező magánszemélyek nyilatkozatával is, amely szerint ők nem érvényesítik a kedvezményt [Szja. 47. §-ának (5) bekezdése].
Egyéb adóelőleg-fizetési szabályok
A kifizetői előleglevonás elmaradása
Előfordul, hogy a kifizető az összevont adóalapba tartozó jövedelemből nem von le adóelőleget, vagy azért, mert elmulasztja, vagy azért, mert a törvény rendelkezései nem adnak útbaigazítást. Ilyenkor a magánszemélynek kell az előleget negyedévenként, a negyedévet követő hó 12-éig megfizetnie. Új szabály, hogy ebben az esetben a kifizetőkre egyébként vonatkozó szabályok szerint kell az adóelőleg összegét értelemszerűen megállapítani. Tehát az adóelőleg mértéke 40 százalék, költséget pedig maximum a bevétel feléig lehet levonni.
Nem pénzbeli, összevonás alá eső jövedelem
Az eddigi szabályok szerint a kifizető által nem pénzben adott, összevonás alá eső jövedelem esetén adóelőlegként 20 százalékot kellett levonni, ha ez nem volt lehetséges, akkor a magánszemélynek kellett az adót megfizetnie, az adóbevallásával egyidejűleg. A rendelkezést hatályon kívül helyezték, a törvény pedig új szabályt ír elő az adóelőleg megfizetésére. Ha a magánszemély progresszíven adóköteles nem pénzbeli jövedelmet kap a kifizetőtől, akkor neki kell a kifizetőkre vonatkozó szabályok szerint negyedévente megállapítania és befizetnie az előleg összegét. Ha a munkáltató juttat nem pénzbeli formában jövedelmet, akkor ugyanazt a szabályt kell alkalmazni, mint a pénzben történő kifizetésekre. A nem pénzbeli jövedelem után a rendszeres, vagy nem rendszeres kifizetésre vonatkozó szabály szerint kell az adóelőleget megállapítani és azt az esedékes pénzbeli juttatásból annak adóelőlegéhez hozzáadva kell levonni. Együttesen azonban legfeljebb a magánszemély bevételének 50 százaléka vonható le, ezért a levonást mindaddig folytatni kell, ameddig szükséges, illetőleg ameddig az az adóévben lehetséges.
Amennyiben a bér kifizetőjére vonatkozó adóelőleg-megállapítást alkalmazó kifizető (például a személyesen közreműködő tag társasága) ad nem pénzbeli jövedelmet, az adóelőleget az előbb leírtak szerint vonja le.
Előfordulhat azonban, hogy a természetben adott jövedelem után már nincs több kifizetés (például felmondás utáni hiteltartozás elengedése), ezért az adóelőleget nem lehet levonni. Ebben az esetben a magánszemélynek kell az adóelőleget – a kifizetőkre vonatkozó szabályok szerint – a negyedévet követő hó 12-éig megfizetnie. Más a helyzet akkor, ha a munkáltató, kifizető az adóelőleg levonását megkezdte, de az teljes mértékben nem sikerült, vagy mert vége lett az adóévnek, vagy pedig nem történt további kifizetés. Ha bármennyi adóelőleg-levonás megtörtént, a további adó megfizetését év végén az adóbevallással kell teljesíteni.
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által – a fentiekben részletezett többféle forrásból származó – a magánszemély egyéni számláján jóváírt adóköteles összegek után nem kell adóelőleget levonni.
Mezőgazdasági őstermelő
A mezőgazdasági őstermelőnek eddig nem kellett adóelőleget fizetnie, ha az év elejétől számított őstermelésből származó bevétele az 1 millió 500 ezer forintot nem haladta meg. 2001-től ez az értékhatár 2 millió forintra növekszik [Szja. 48. §-ának (3) bekezdése és 49. §-ának (2) és (4) bekezdései].
VEGYES MÓDOSÍTÁSOK
Ingatlanértékesítés
Nem változott az a szabály, hogy az ingatlan és a vagyoni értékű jog értékesítéséből származó adó visszajár, illetve azt nem kell megfizetni akkor, ha a jövedelmet a magánszemély meghatározott határidőn belül (maximum 48 hónap) saját maga, vagy lakást szerző hozzátartozója részére lakás vásárlására, építésére, felújítására használja fel. Változik – bővül – azonban a lakást szerző hozzátartozó fogalmának meghatározása a mostoha- és nevelt gyermek, illetve a mostoha- és nevelőszülő tekintetében. A lakáscélú felhasználás a házastárs, a volt házastárs, az egyenes ági rokon mellett kiterjed arra a magánszemélyre is, aki a mostoha vagy nevelt gyermekre tekintettel egybefüggően legalább 5 éven át családi pótlékot kapott, vagy arra jogosult lett volna, de arra is, aki a gyermek nagykorúságáig tartó nevelésben vagy iskoláztatásának vállalásában hitelt érdemlő módon igazoltan részt vett. Az utóbbival kapcsolatban persze kérdéses, hogy milyen módon fogja egy 40 éves ingatlant értékesítő nevelt "gyermek" esetében például a nagynéni igazolni, hogy 22 évvel ezelőtt részt vett a gyermek nevelésében vagy iskoláztatásában [Szja. 3. §-ának 28. pontja].
Árfolyamnyereség
2001-től a törvény pontosan meghatározza, hogy az árfolyamnyereség kiszámításához hogyan kell megállapítani az értékpapír szerzési értékét. Az értékpapír ellenértékért történő megszerzését a számla, az elismervény, az alapító okirat igazolhatja, míg ingyenes szerzés, tehát öröklés, ajándékozás esetén az értékpapír megszerzésére fordított összeg nullának számít [Szja. 67. §-ának (2) bekezdése].
Tőkeszámla
Megszűnik a tőkeszámlán nyilvántartott értékpapírok árfolyamnyeresége utáni nulla adómérték. A jövőben a részvények, kockázati tőkerészvények értékesítésekor keletkező árfolyamnyereség után 20 százalék adót kell fizetni akkor is, ha ezek tőkeszámlán voltak. A tőkeszámlán tartott értékpapírok közül továbbra is 0 százalék az adómérték a nyilvánosan kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál a kamat helyett elért árfolyamnyereség (például diszkontkincstárjegy) után, valamint a nyilvánosan forgalmazott befektetési jegyek hozam helyett fizetett árfolyamnyeresége után. Igaz, hogy ezeknek az értékpapíroknak a hozama akkor sem adózik, ha nincs a tőkeszámlán [Szja. 67. §-ának (7) bekezdése].
Származtatott, összetett pénz- és tőkepiaci ügyletek
A jövedelemadó-törvény a tőkepiaci ügyletek körében eddig is tartalmazott rendelkezéseket, azonban a származtatott kereskedés beindulásával a származtatott piacon keletkező jövedelmekre ezek a rendelkezések nehezen voltak értelmezhetők.
A tőzsdei származtatott ügylet – a törvényfogalom meghatározása szerint – olyan tőzsdei termékre (áru, értékpapír) kötött szerződés, amelynek értéke valamely más tőzsdei termék árfolyamától függ, az összetett ügylet pedig olyan szerződés, amelyet több tőzsdei ügylet összesített eredményére kötnek (Szja. 3. §-ának 69. és 70. pontjai).
A jövedelem, bevétel meghatározása
Főszabályként a származtatott ügyletek – amely lehet határidős vagy opciós ügylet is – jövedelmét az adóévben elért összes bevételnek és veszteségnek a különbözeteként kell meghatározni, az adó mértéke pedig 20 százalék. A tőzsdei származtatott ügylet bevétele egyenlő az adott ügyletben a magánszemély javára írt tételeknek az adott ügyletben a terhére elszámolt tételeket meghaladó részével, a veszteség pedig az előzőnek a fordítottja. Az összetett ügylet bevételét vagy veszteségét úgy kell megállapítani, hogy az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét egymással szemben nettó módon kell meghatározni.
Adólevonás és igazolás
A 20 százalék adót az ügylet megszűnésének napján a kifizetőnek a magánszemély bevételéből le kell vonnia, és arról igazolást kell kiállítania. Összetett tőzsdei ügyletnél mindez a kifizetés napjához kötődik.
Az ügylet megszűnése és az adózás
Az adózást befolyásolja az ügylet megszűnésének módja, amely lehet zárás, lejárat vagy lehívás, valamint a teljesítés módja, azaz fizikai (értékpapírban vagy áruban), illetve készpénzzel vagy számlapénzzel történő teljesítés. Ha valamely ügylet lehívással szűnik meg, akkor a bevételek és a veszteségek közé nem lehet beszámítani az értékpapírért, az áruért kapott vagy fizetett ellenértéket, valamint nem vehető figyelembe az opciós jogot engedő terhére az árfolyamveszteség, a jogosult terhére pedig az opciós díj. A fizikai teljesítéssel megszűnő származtatott tőzsdei ügylet kötelezően azonnali ügyletté alakul át. Ezzel függ össze az a szabály, hogy áruféleségek esetén vagy az ingóértékesítés szabályait, vagy az áru forgalmazására, előállítására mint tevékenységre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, értékpapírok esetén pedig az árfolyamnyereségre vonatkozó rendelkezések a mérvadók. Ebben az esetben vételi ügyletben az értékpapír szerzési értékének, illetve eladási ügyletben bevételnek a lehívási, illetőleg a kötési árat kell figyelembe venni. Opciós ügyletnél mindez kiegészül azzal, hogy a jogosultnál a vételi ügyletben szerzett értékpapírnál a vételi jogért fizetett opciós díj, eladási ügyletnél az eladási opciós jogért fizetett díj levonható az árfolyamnyereségből [Szja. 67. §-ának (3) bekezdése].
A jövedelem bevallása
A kifizető által kiállított igazolás alapján kell a magánszemélynek a bevallásban szerepeltetnie az adóévi származtatott tőzsdei ügyletekből származó jövedelmét és a levont adót [Szja. 67/A § (1) és (4) bekezdései].
Portfóliókezelés
Miután a törvény eddig nem nevesítette a portfóliókezelésből származó jövedelmet, ezért az eddig egyéb jövedelemként volt adóköteles. 2001-től az új szabály kimondja, hogy az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról szóló törvény szerint a portfóliókezelő által fizetett hozam pénz- és tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek számít, beleértve a befektetési szolgáltató által garantált hozamot is [Szja. 67/A §-ának (2) bekezdése].
Természetbeni juttatás
Említettük, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár-tag magánszemély egyéni számláján többféle forrásból származó öszszegeket írnak jóvá. Előfordul olyan adományozás, vagy a pénztári alapok közötti olyan átcsoportosítás, amikor a szolgáltatásban részesülő tagok szolgáltatási számlái javára is történik jóváírás. Mivel így megnövekszik a szolgáltatás értéke, a keletkező jövedelem adóköteles, mégpedig természetbeni juttatásnak számít. Az adóztatás egyszerűsítése jegyében a 44 százalék adót – és a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást – a biztosítópénztárnak kell megfizetnie [Szja. 69. § (5) bekezdésének c) pontja].
Reprezentáció
2001-től megszűnik a reprezentáció címén adott természetbeni juttatás adómentessége. Ez azt jelenti, hogy adóköteles annak a terméknek, szolgáltatásnak az értéke is, amelyet a magánszemély a tevékenységével összefüggésben üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával eddig adómentesen kaphatott. Mint minden más természetbeni juttatás esetében, a 44 százalék jövedelemadót itt is a kifizetőnek kell megfizetnie. Emellett – akár alkalmazott, akár üzleti partner részesül a reprezentációban – 11 százalék egészségügyi hozzájárulást is fizetni kell (nem kell azonban a biztosítotti jogviszonyban lévők esetében 31 százalék járulékot fizetni). Az adófizetési kötelezettség egyaránt terhel minden – tehát nem csak a társasági adó hatálya alá tartozó – kifizetőt, az ilyen címen elszámolt költség azonban korlátlanul elszámolható – eddig az árbevétel fél százalékát meghaladó résszel meg kellett növelni az adózás előtti eredményt [Szja. 1. számú mellékletének 8.19. pontja].
Ingatlan-bérbeadás
A termőföldön kívüli ingatlan bérbeadására a magánszemély választhatja a külön adózást, ilyenkor a bevétel egésze jövedelem, az adó mértéke 20 százalék, vagy azt, hogy a jövedelmet az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, tehát költséget számol el, és progresszíven adózik. Amennyiben a magánszemély ez utóbbit választja, akkor legalább egymás után 4 adóévig kell az összevont adóalap részeként adózni a bérbeadás jövedelme után. Az eddigi szabály nem szólt pontosan, legalább 4 adóévet írt elő, de az egymásutániságot nem követelte meg.
Falusi vendégfogadás
A falusi vendégfogadásból származó bevétel évi 400 ezer forintig adómentes, ebbe a bevételbe tartozik a szállásadás mellett az étkeztetésért, az italmérésért és a szabadidőprogram-szolgáltatásért kapott összeg is. Ha azonban a falusi vendégfogadás ellenértéke meghaladja az adómentes határt, akkor a bérbeadás általános szabályai szerint kell adózni utána. A módosítás pontosítja, hogy a külön adózó jövedelemként adózó falusi vendégfogadás bevételéből csak a szállásadás bevételét kell figyelembe venni, a többire pedig az önálló tevékenység jövedelemmegállapítási szabályait kell alkalmazni [Szja. 74. §-ának (4) és (7) bekezdése].
Devizaellátmány
A költségvetési, önkormányzati forrásból fizetett devizaellátmányra eredetileg 1999-ig szóló átmeneti szabály további két évvel meghosszabbodik. A meghatározott forrásból származó külföldi kiküldetés során adott bevétel 50 százaléka marad adóköteles 2002 végéig [Szja. vegyes rendelkezések 267. §-ának (9) bekezdése].
Adómentes jövedelmek
Szociális és más ellátások
Pontosítás, hogy a családi pótlék helyett (ez alatt az iskoláztatási támogatást is érteni kellett) a családok támogatásáról szóló törvény alapján kapott nevelési ellátás számít adómentes jövedelemnek. Említettük, hogy a kiemelt családi adókedvezmény a rokkantsági járadékosokra vonatkozóan megszűnik ugyan, de más formájú támogatásuk, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény alapján folyósított fogyatékossági támogatás adómentes jövedelem lesz.
Egyes tevékenységekhez kapcsolódó mentesség
Már 2000-től – visszamenőleg is – adómentesnek minősíti a törvény az olimpiai játékokon és a fogyatékos sportolók világjátékain 4-6. helyezést elért sportolók juttatását. A jövőben az egyházi személynek adómentesen adható adomány (például perselypénz, egyházfenntartói járulék) körébe nem tartozik bele az egyház számára közcélú adomány címén adott pénzösszeg, ugyanis erre a közcélú adományra vonatkozó adókedvezményt lehet igénybe venni.
Költségtérítés mentessége
A pedagógusok mellett a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény hatálya alá tartozó intézményekben szakmai munkakörben teljes munkaidőben foglalkoztatottaknak a minimálbér 50 százalékáig dokumentumvásárlásra juttatás adható. Ez a jövedelem adómentesnek számít.
Kockázatviselés
Az elemi károk, katasztrófák esetén nyújtott állami segélyek mellett adómentesek a jogszabály alapján vagy közadakozásból nyújtott pénzbeli vagy természetbeni segélyek is. Az adómentesség 2000-től alkalmazható. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak által az egyéni számlán jóváírt összegek közül csak a fedezeti alapból történő befektetések hozama címén jóváírt összeg adómentes. A módosítás az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári jövedelmekre vonatkozó szabályok változásával függ össze.
Természetbeni juttatások
Az üzletpolitikai, reklámcélból bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott természetbeni juttatások – termékek, szolgáltatások, kedvezmények, engedmények – változatlanul adómentesnek számítanak. A törvény azonban nevesíti, hogy nem tartoznak ide a nyeremények és a vetélkedőkön, versenyeken nyert díjak. Így, ha egy cég akár reklámcélból ajándéksorsolást szervez, akkor a kisorsolt nyeremények után, ha az pénz, 20 százalék, ha az tárgy, akkor 25 százalék adót kell a nyereményalapból megfizetnie. Vagy ha vetélkedő, verseny díja a reklámcélú termék, akkor ez természetbeni juttatásnak számít, és 44 százalék adó és 11 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli.
Reprezentációs ajándék
Említettük, hogy a reprezentáció címén adott ajándék ezentúl adóköteles természetbeni juttatásnak számít. Megmarad viszont a kifizető évente legfeljebb háromszor és alkalmanként legfeljebb 500 forintot meg nem haladó mértékű adómentes ajándékozási lehetősége. Az adómentességnek ezentúl nem feltétele, hogy az ajándékozás családi, egyházi vagy állami esemény alkalmával történjen.
Értékcsökkenési leírás
A versenysemlegesség biztosítása érdekében, a számviteli törvény – amelynek nem alanya az egyéni vállalkozó – változásával összefüggésben tárgyi eszköznek számít ezentúl a tenyészállat is. A tenyészállatok közé azok tartoznak, amelyek a tenyésztés, a tartás időszakában leválasztható terméket termelnek, legyen az szaporulat vagy tej, gyapjú. Értékcsökkenésük meghatározásához beszerzési költségüket azokra az évekre kell felosztani, amelyekben a tenyészállatot előre láthatóan tenyésztésre használják, illetőleg tartják.
Ültetvény
A törvény meghatározza az ültetvény fogalmát is. Ennek számít az olyan növénytelepítmény, amelyben a telepített növények egy évnél hosszabb ideig talajhoz kötötten képezik a termesztés alapját, és a termőterület egybefüggően eléri az egyes fajtákra előírt meghatározott mértéket. Az ültetvény üzembe helyezésének az a nap számít, amikortól a termőre fordulás megtörténik.
Szellemi termék
A szellemi termékek – és ahogy említettük – a tenyészállatok mellett a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszközök esetében is az előre látható használat éveire felosztva kell meghatározni az értékcsökkenési leírást, a használatbavétel időpontjában.
Vállalkozási övezet
A vállalkozási övezetben az egyéni vállalkozó egyes tárgyi eszközökre egyösszegű értékcsökkentést, illetőleg ugyanott az épületek, építmények esetében 10 százalékos értékcsökkentést alkalmazhatott. Ezt utoljára a 2002. december 31-éig történt üzembe helyezésekre lehet érvényesíteni (Szja. 11. számú mellékletének II/1/ad, II/1/ac, II/2/b, II/2/i, II/3/f pontjai).
Gyorsított amortizáció
Módosul a 200 ezer forint egyedi beszerzési értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök kétéves gyorsított leírási lehetősége. Az eddigi rendelkezés kötelezően előírta, hogy az első évben a teljes beruházási költségnek csak az év hátralévő időszakával arányos része számolható el. Az új szabály szeri