A költségvetés minden második forintját a Vám- és Pénzügyőrség szállítja napról napra a kincstárba. A hétezernyi fináncot immár egy évtizede irányítja Arnold Mihály, aki a ranglétra aljáról, őrmesterként kezdett fölfelé araszolni. S aki nemcsak a szervezet munkáját, nemzetközi kapcsolatait szervezi, s irányítja a feketegazdaság, valamint a csempészet elleni küzdelmet, de a jogalkotók vitapartnereként és tanácsadójaként ugyancsak kulcsszerepe van az Európai Unióba készülődő Magyarország "fordító-korongjának" modernizálásában.
A harmadik kormányt, a negyedik miniszterelnököt, a hatodik pénzügyminisztert szolgálja a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokaként. Egyetlen magához hasonló, vezető beosztású közhivatalnok nem volt képes egy évtizeden át a helyén maradni. Pedig a menesztettek egyikét sem támadták olyan folyamatosan és hevesen, mint magát. Be van betonozva a széke?
Szoktam mondani, hogy golyóérett vagyok ugyan, de golyóálló is. Jogszabályi dzsungelháború jellemezte az első éveket: rendezetlen jogszabályok között őrlődő, rendezetlen szervezet irányítását vettem át. Csak a kilencvenes évek közepén kezdtük látni az alagút végét.
Az első lövések az MDF-kabinet idején érték, aztán a szocialisták kereszttüzébe került, de nem kíméli a mostani Fidesz-kisgazda vegyespáros sem. Az ellenzékbe szorult pártokról és a sajtóról nem is beszélve!
A sajtóval, ritka kivételtől eltekintve, korrekt a viszonyom. Ami a politika és a gazdasági szféra "vadászait" illeti, konfliktusaink jórészt olyan nézetkülönbségekből származnak, amelyeket törvényszerűen viták során lehet és kell tisztázni. Az esetek többségében a felek mindegyike tudja, hogy az ellentmondások tisztességes ütköztetése közös érdek. Az a barát – szoktam mondani –, aki bírál, a bólogatóktól, a hízelgőktől mentsen az Isten. Nem mondom, hogy nincsenek lesipuskások, de azok vaktölténnyel lőnek.
Sok nagy durranásra emlékszem. Volt olyan hónap, amikor nem jelentették fel?
Előfordult néha.
Legutóbb a letartóztatott exnyomozó, Sándor István mondta, hogy az olajügyek miatt a fináncok teljes vezérkarát le kellene váltani.
Ez is egy vaktöltény.
Siófokon – említette például Sándor a Pallag-féle bizottság előtt – egy beosztott parancsnoka tévedésből a szocialisták olajszállítmányát tartóztatta fel. Maga pedig odaszólt, hogy ne butáskodjon...
1995 májusában 13, majd június elején 7 további vagon román gázolajat próbált hamis bizonylatokkal kenőolajként vámkezeltetni egy miskolci tánctanár betéti társasága. A mintavétel után a mintegy 852 tonna olajat lefoglaltuk, négy évvel később a bíróság 3 év és 8 hónapnyi szabadságvesztésre ítélte a vádlottat.
A fináncok azonnal döntöttek, aztán a büntetőeljárás négy évig húzódott? Akadálypályát építettek a telefonok?
Ilyen ügyekben gyakran csörögnek itt-ott a telefonok, ez nem magyar népszokás. "Tudomásomra jutott, hogy külkereskedelmi áruforgalomban magas adótartalmú vámáruk vámkezelését kérők a vámkezelési kérelem benyújtásával egyidejűleg indokolatlanul hivatkoznak a PM vezetőire, magas rangú politikusokra és rám. A hivatkozások leggyakrabban Kecskemét, Miskolc és Siófok térségében történnek. Meghagyom, hogy ilyen jellegű hivatkozások esetén a legszigorúbb vizsgálatot végezzék el a vámkezelést kérőkkel szemben, és csak ezt követően tegyenek hozzám jelentést." Nézze meg az utasítás dátumát: 1995. június 6. Ennyit a szocialisták állítólagos olajáról.
Nincs védett személy, nincsenek mennyei telefonok?
A titkárnőm szerint olyan iskolába jártam, ahol többszázas lehetett az osztálylétszám. Amikor Orbán Viktor is megerősített hivatalomban, megállapodtunk, hogy rá se hivatkozhat senki!
Volt valami autóügye is.
Közérdekű bejelentőként állította valaki, ugyancsak '95-ben, hogy vámkedvezménnyel hozattam három Rovert, egyet magamnak, a másik kettőt Kupa Mihálynak és Medgyessy Péternek. A nyomozás tizenhatmillió forintot dobott ki az ablakon. Minden kormányváltás előtt kikezdtek. Hol azzal, hogy MDF-szimpatizáns vagyok, hol a bolsevikok szekerét toltam, de közben is államköltségen ittam a kávét, a családi farmunk könyvelését pedig már-már a kirakatba tettem, hogy bárki arrajáró leltározhasson.
Salamon Béla klasszikus szerepében mondogatta, hogy "ha én egyszer kinyitom a számat..." Lehet, hogy túl sokat tud támadóiról, és végső soron pozíciója stabilitását is ennek köszönheti?
Hivatalból sok információval rendelkezem. Állami tisztviselőként azonban nem mondhatok el sok mindent, amit tudok. És ízlésem is tiltaná, hogy ilyen módon védekezzek vagy támadjak. A bűnözőkkel, az ügyeskedőkkel rendezzék le a problémákat törvényesen azok, akiknek ez a dolguk. Nincs időm személyiségi jogok megsértése miatt pereskedni, tőlem nem fog neveket hallani. Maradjunk annyiban, hogy sokféle és nagy volumenű érdekeket sértünk a törvények betartatásával. A politikai és üzleti életben egyaránt akadhatnak, akik azt képzelik, hogy a szigor személyfüggő. Pedig teljesen mindegy, hogy ki ül a parancsnoki székben.
Elvileg ez igaz lehet, viszont sok megvehető fináncról tudunk. "A korrupció melegágya az állam" általánosított nemrégiben Békesi László, aki szerint mentálisan még nem készültünk fel az uniós csatlakozásra.
Ez a filozofikus tétel praktikusan is tény, a korrupció az állammal egyidős jelenség, és egyben jellemhiba következménye. Jó törvényekkel és szigorú ellenőrzéssel csökkenthető a veszély. Én is naponta kapok 4-5 "közérdekű bejelentést", a töredéke sem igaz. Korrupciós ügyeink javát saját belső ellenőrzésünk tárja fel, hivatalba lépésem első percétől ezeket azonnal nyilvánosságra hozzuk. Többnyire pályakezdő kollégák botlanak meg, amit szokás azzal magyarázni, hogy a kezdő vámos havi 27 ezer forintot visz haza. Ez nem mentség, a szegénység és a bűnözés nem testvérfogalmak. Visszahoztuk két éve az "átkos kor" gyakorlatát, környezettanulmány készül azokról, akik felvételüket kérik. A Rendőrtiszti Főiskola pénzügyőr évfolyamának 20 helyére 600-an jelentkeztek. Minden megüresedő munkahelyünk előtt tízen állnak sorba, válogathatunk. Megnézzük hol és hogyan élnek, kikkel barátkoznak.
Spicliket is igénybe vesznek?
Vannak informátoraink itthon is, külföldön is. A bűnözői csoportok hatalmas profittal járó illegális tevékenységgel óriási vagyonokat halmoztak fel. Aprópénz számukra pár millióval megkínálni egy aláírásért a vámtisztviselőket. Szégyenszemre különleges ügyosztályunk emberei turistának álcázva magukat "provokálják" időnként a szolgálatban levőket, és öltözőszekrényeiket is átkutatják, mint egykor a melósokkal tették az üzemi portások. Ferihegyen a vámellenőrzési oldal kamerái nemcsak az utasokat, hanem a mieinket is látják. Minden őrmesterünk zsebében ott az államkincstár kulcsa! Aki ezt a munkát vállalja, annak tudomásul kell vennie, hogy még a személyiségi jogai is korlátozottak. Meghatároztuk azt is, hogy a határra nem vihetnek saját mobiltelefont, megszabtuk, mennyi pénzt tarthatnak maguknál. És ha valaki vesz egy drága autót, a parancsnoka biztosan elszámoltatja, hogy miből vette. Minderre a szakszervezet tiltakozással, mások személyiségi jogaik megsértését emlegetve feljelentéssel reagáltak, amíg meg nem születtek azok a jogszabályi előírások, amelyek intézkedéseinket jóváhagyták. Csökkent is a sikerrel korrumpált kollégáink száma, és mind több a megvesztegetési kísérletről szóló bejelentés.
| Arnold Mihály 1945-ben született Bakonypéterden. Szigetvárott nőtt fel, ott is érettségizett. Az Államigazgatási Főiskola elvégzése után első munkahelye a budapesti Minőségi Cipőgyár kereskedelmi főosztálya volt. Az államhatárt sorkatonaként lépte át először, 1968-ban egységét Rozsnyó körzetébe vezényelték. "A szlovák oldalon felszabadítóként fogadtak minket a magyarok, nekünk viszont fogalmunk sem volt róla, hogy mit keresünk ott." Az altábornagy 27 évesen módosított pályát: 1971-ben húzott fináncmundért, csontcsillagos őrvezetőként kezdett dolgozni a pécsi vám- és pénzügyőrszakasznál. Már a Baranya megyei parancsnokságon dolgozott, amikor 1982-ben Budapestre vezényelték. Újpestre költözött családjával, alhadnagyként külkereskedelemmel és vámáru-ellenőrzéssel foglalkozott, közben elvégezte az ipari és közgazdasági szervező szakot is. "Sose szerettem mások zsebében kotorászni, közelebb álltak hozzám a külkeres ügyek." 1988-ban került vezető pozícióba, előbb a külkereskedelmi vámosztály helyettes vezetője lett, majd a Külkereskedelmi Ellenőrző Központ parancsnoka, ezt követően a testület ellenőrzési főosztályvezetője. Pályázat útján nyerte el 1990-ben a VPOP parancsnokhelyettesi, majd két évvel később parancsnoki posztját. "Több felkérést utasítottam vissza, egyetlen cég felügyelőbizottságának, semmiféle igazgatói tanácsnak nem vagyok tagja, csak társadalmi megbízatásaim vannak." Tiszteletbeli elnöke a Vámszakértők Független Egyesületének, 1995 óta tagja a Vámigazgatások Világszervezete politikai bizottságának, számos publikáció és hat könyv szerzője. Bejárta ugyan s ma is járja hivatalból a világot, de csak egyszer fizetett vámilletéket, amikor egy ajándék puskát hozott haza külföldről. "A kertem és a tanyám tele van növényritkasággal. Magokat, hajtásokat hozok leginkább mindenhonnan. Kennedy sírjáról babérhajtást, a japán császár kertjéből bambuszt, a Góbi sivatagból fenyőfélét. Ha nem lettem volna három éve majdnem olyan jó erőben, mint most, a sivatagban marasztalt volna egy skorpió. De mert – ezért nem is mondom, hogy sajnos – többet nyomok száz kilónál, kevésnek bizonyult a mérge." Nem hobbija viszont a mundérosok körében oly népszerű sapkagyűjtés. "Egyszer gyorshajtásért 800 schillingre akart megbüntetni egy osztrák rendőr. Amikor megtudta, hogy nincs schilling nálam, hiába spekulált az árfolyamon, végül a schillinget kijavítva 800 forintra büntetett. Lányos zavarában, mielőtt elhajtott, nemcsak a csekket, de a sapkáját is a kezembe nyomta. Kedves emlékként tettem ki a polcra, azóta a vendégeim egész gyűjteményre valóval ajándékoztak meg." Nem dohányzik, márkás italokkal leginkább belgyógyász húga szokta meglepni. "Legénykoromban a Sztalicsnaja vodkát kedveltem, később a jugoszláv Cézár konyak volt a sláger a délvidéken. Hivatalos fogadásokon, vacsorákon bármit, amivel kínálnak, muszáj legalább jelképesen megkóstolni, máskülönben "hétvégi borivó vagyok", akkor is – mert fizikai munkával töltöm a víkendeket – csak keveset, viszont jót." Lánya jövőre szerez agrár-közgazdász diplomát Gödöllőn, felesége cégbeli, személyzeti ügyekkel foglalkozó vámtisztviselő. "A munkahelyünkön a sor legvégén és papírforma szerint én vagyok a főnöke, de otthon ő az úr, a gazdaságban pedig már a lányom." |
Hírlik, válasz gyanánt a bűnözők beépültek a szervezetbe.
Próbálkoznak. Az utasforgalom nem vadászterület, hiszen a normális turistáknak ma már nem éri meg, hogy kockáztassanak. Kiviteli engedély nélkül lehet az utasnál 350 ezer forint vagy százezret érő valuta. Harmincezer forintig vámmentesen behozható szinte bármi. És mi nem kapható itthon, jórészt olcsóbban, mint a Lajtán túl? A külkereskedelmi áruforgalom a frontvonal. Oda kérik magukat azok, akiket a szervezett bűnözői körök eleve azzal iskoláznak be, hogy később benyújtják nekik a számlát. Nem egy ilyen beépített ifjút lelepleztünk már. Az "üzletemberek" másik módszere, hogy elcsábítják fontos információkkal rendelkező, gyakorlott munkatársainkat. Nem véletlen, hogy ha volt kolléga az ügyfelünk, a szokásosnál alaposabb a vámellenőrzés. Mindez csak nálunk új jelenség, világszerte harcban állnak az államok a feketegazdaság szereplőivel. Az Európai Unió négy éve a kormányok fölé helyezett csalások elleni hivatalt volt kénytelen létrehozni. Azóta nem tudják például Olaszországban fejni az állami támogatást élvező nem létező teheneket.
A hét országgal határos Magyarország Európa egyik forgatókorongja. A háború miatt a balkáni útvonal is fölcsúszott hozzánk. Hétezer finánc képes ellenőrizni évente százmillió turistát, hárommilliónál több áthaladó kamiont?
Nem turkálunk bele minden szatyorba, nem szedünk szét minden rakományt. A világon egyetlen társszervezet sem képes totális vámvizsgálatot tartani. Kockázatelemzési programunk határozza meg, hogy milyen szállítmányokat érdemes ellenőrzés alá vonni. Ezek elsősorban a magas vám- és adótartalmú árucikkek: alkohol, cukor, dohányáru, kőolajszármazékok, illetve a környezetre vagy a társadalomra veszélyes anyagok. Nem szerénytelenség kimondani: eredményeink alapján a világ élvonalába tartozunk.
Az ideges kuncsaftot felismeri a vámos, a kábítószert kiszagolja a kutya, a röntgengép nem téveszti össze a Kalasnyikovot a konzervvel ...
Fontos a tapasztalat, kiképzett kutyáink is jól dolgoznak, műszaki felszereltségünk ugyancsak korszerűsödik. Nem véletlenül pakoltattuk ki például egy török kamionból a kerámiákat, pedig csak ránézett a papírokra a vámtiszt. Ki az az őrült, aki olcsó csetreseket hurcol keresztül a fél világon? Nem volt meglepetés az amúgy jól elrejtett drogszállítmány. A kockázatelemzési program már 21. századi módszer, negyven-egynéhány szempont szerint választjuk ki a szigorúbb vagy akár tételes ellenőrzésre érdemeseket.
Ugyanakkor egyre több csempész bukik meg az ország belsejében. Akik tehát csont nélkül átjutottak a határon.
Eldugulna az ország, ha kizárólag a sorompóknál ellenőriznénk a fuvarozókat. Magyarország 1968 óta tagja a Vámigazgatások Világszervezetének. Nemrég járt itt a 151 tagú szervezet főtitkára, Michel Danet. Elragadtatással nyilatkozott a magyar vámhatóság munkájáról. Modellértékűnek nevezte technikai hátterünket, kockázatelemzési programunkat és belterületi ellenőrzési rendszerünket, közte a közúti járművek vámvizsgálatának magyar gyakorlatát. Hiába lehet sikeres elvétve a határon ajánlott kenőpénz, kiszámíthatatlan, mikor és hol állítjuk meg a szállítmányt. Hetekkel, akár évekkel később is jogunk van egyébként ellenőrizni a cégek áruforgalmát. Tranzitfigyelő programunkra is büszkék lehetünk, pontosan tudjuk, hogy egy adott pillanatban milyen termékek hol találhatók az országban. Az országos parancsnokságon nonstop figyeli egy csapat a beérkező vámkezelési adatokat, ha valamiből fellendül a forgalom, speciális ellenőrzéseket szervezünk, és jelezzük a jogalkotóknak, hogy talán nem a kereslet, hanem az állami szubvenciók kihasználása növekedett ... Így volt ez a fűtőolajjal, később az orsóolajjal is. Évekkel ezelőtt a VPOP sürgetésére módosította a parlament a jövedéki törvényt úgy, hogy megszüntette a fűtőolaj és a gázolaj eltérő adózását, ezzel a szőkítés, a savazás befejeződött. De némi pánik után a maffia talpra ugrott, áttértek az adómentes kenő- és műszerolajok forgalmazására. Annyit hoztak ezekből – vagy ilyenné papírozva a gázolajat – és dermedésgátló anyagokból, mintha az Északi-sarkon élnénk és gépipari nagyhatalom lenne az ország. Sajnos, nem sikerült időben elfogadtatnunk azt a javaslatunkat, hogy minden olyan kőolajszármazék, amelyből motorikusan használható termék állítható elő, fogyasztásiadó-köteles legyen.
A jogalkotás mindig éveket késett a hézagok betömésével. Alaposnak tűnik a gyanú, hogy nem a hozzáértés hiánya miatt. Kezdődött például a használt nyugati gépkocsikkal. A Trabant-Zsiguli járműpark rohamtempóval cserélődött ki, telehordták az országot márkás csotrogányokkal. Nemcsak a szemetet, a sokmilliós autókat is pár száz márkás számlákkal vámoltatták a gyorsan gazdagodó importőrök. Évekig szabad volt a vásár, miközben mindenki tudta, hogy csalnak.
Tudni és bizonyítani két különböző dolog. A Vám- és Pénzügyőrség sem volt a rendszerváltáskor felkészülve arra, hogy rövid idő alatt százezernél több cég jön létre, alanyi jogon és kellő garanciák nélkül. Nem rendelkeztünk sem elméleti, sem műszaki-technikai háttérrel. Ki kellett építeni az információs kapcsolatokat a nyugati társszervezetekkel, az sem ment egyik napról a másikra. Ma már néhány perc alatt meg tudjuk kérdezni a világ végén is, hogy mi mennyibe kerül, hogy valódi-e a gyanús okmány, reálisak-e az adatok, bármit. A legfelkészültebb vámtisztviselő sem érthet mindenhez, nem tudhat kapásból kismillió jogszabályt. Többek között ezért döntöttünk úgy, hogy az importált gépkocsik vámolását – de vannak még hasonló árucikkek – egy telephelyre koncentráljuk. Volt is háborgás miatta, de a feketegazdaság ezen a fronton vereséget szenvedett. Akárcsak az ezernyi olajimportőr, amikor a halasztott vámfizetési rendszerbe tartozóknál felemelhettük a vámbiztosítékot. Csak a tisztességesen kereskedő kevesek maradtak talpon, az ügyeskedők tömött sorokban vonultak ki a piacról, miután utólag a vámszempontból való megbízhatóságot és a garanciákat is definiálta a vámtörvény módosítása.
A jövedéki törvényt is több mint tízszer módosították néhány éven belül.
Semmi sem állandó, csak a változás. A bűnözők újításaival szemben pedig a jogalkotók mindig, mindenütt lépéshátrányban vannak.
No de évekig újra és újra? Az olajmaffia is többször trükköt váltott, mire a csikicsuki kiskapuit többé-kevésbé becsukták a honatyák. Az évtized első felében meggazdagodott olajbárók közül mostanában kerülnek bíróság elé az ügyetlenebbek, de a bizonyítékokat az idő összemaszatolta. Politikusok, rendőrök, vámosok, ügyészek keverednek évekkel később gyanúba, sokuk feltehetően ártatlanul. A piacgazdaságot ismerő jogászok, közgazdászok szerint az Országgyűlésben visszamenőleg is jól követhető, hogy az olajban utazók "előretolt helyőrségei" miként fúrták meg a törvényjavaslatokat, hogyan gyártottak újabb kiskapukat.
Nem politizálok, a testületet is igyekszem távol tartani a pártoskodástól. Tény, hogy a magas adótételek, a fejletlen adómorál, a bűnüldöző hatóságok gyenge felszereltsége, az információs rendszerek tökéletlensége, összehangolatlansága, valamint sok egyéb mellett a jogalkotás és a bírósági eljárások lassúsága mind-mind a feketegazdaság éltető elemei. A fehérgalléros bűnözők pedig találékonyak, gyorsak és tőkeerősek.
Feltehetően ismeri azt az elméletet, amely szerint a rendszerváltást követő privatizáció önmagában nem teremthette meg az új burzsoáziát, készpénzre, indulótőkére is szükségük volt az uraknak. A cél szentesítette az eszközt, az első "piszkos milliókat" a szájhagyomány szerint a kormányzatok és szabadon választott képviselőink jóváhagyásával szerezhették meg milliárdosaink. És persze az alvilág is.
Ismerem ezt az elméletet. Volt más út is. Amikor átvettem a VPOP irányítását, 1992-ben rendkívül sok adósunk volt, nem egy hazai nagyvállalat a csőd szélére került. Kupa Mihály akkori pénzügyminiszter engedélyezte – törvény erre nem volt –, hogy ne indítsunk felszámolási eljárásokat válogatás nélkül. Csak egy példa: a BorsodChem egymilliárddal tartozott nekünk, egy másik milliárddal az adóhivatalnak. Nem csak azért adtunk halasztást az üzemnek és jó néhány hasonló vállalatnak, hogy a dolgozóik ne kerüljenek az utcára. A humánpolitikai megfontolásokon túl gazdaságpolitikai célt szolgáltunk azzal, hogy lehetővé tettük gazdálkodásuk korszerűsítését. Ezeket a cégeket ma már a külföldi tőzsdéken is jegyzik.
Közel négy évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a mai magyar társadalomban a Vám- és Pénzügyőrség az egyetlen olyan szervezet, amely felkészült a közös piaci feladatok ellátására. Fenntartja ezt az állítását?
Azóta több szervezet közel került ahhoz, hogy ilyet mondjon, de én csak megerősíteni tudom, amit magunkról állítottam. Hetven évet késett ugyan, de 1995-ben megszületett a vámtörvény, amely a végrehajtási rendelettel a kiskapuk 80 százalékát becsukta, és megfelelő jogi feltételeket teremtett számunkra. Időközben informatikai rendszerünk is felzárkózott Európa legjobbjai közé, országos hatáskörrel rendelkező központi bűnüldöző parancsnokságot hoztunk létre, szervezetileg pedig – elsőként az államigazgatási szervek közül – 2000 januárja óta nem megyei felállásban dolgozunk, hanem az eurokonformitás jegyében kialakítottuk a régiós központokat.
Hármasával összevonták a megyéket, hány drágán kiképzett emberüket kellett elbocsátani?
Ezért egyetlen kollégánk sem vált munkanélkülivé. Kevesebb lett a parancsnok, az erőket átcsoportosítottuk. A folyamat nem ért véget, hiszen ha csatlakozunk az unióhoz, a Schengeni Egyezmény alapján nekünk kell védeni az EU külső határait a migrációs és gazdasági behatolás ellen. Ha Záhonynál belép egy szállítmány, elvileg Párizsba, Londonba is eljuthat további ellenőrzés nélkül. Határaink kétharmada – 1800 kilométer! – külső marad, csak az osztrák szakasz válik belsővé egyelőre. Ezért a nyugati határátkelőhelyekre egy fillért se költünk. Úgy látjuk, az osztrákok is ezt teszik. Az Unió belső határai puhulnak, és bár a forgalmiadó-különbségek miatt mindenütt kőkemény utóvizsgálatok folynak az országok belsejében, a külső határok merevednek. Ez a tendencia. Jóllehet, a hegyeshalmi határ a forgalmasabb, keleti-déli átkelőinket korszerűsítjük évek óta. Nem a költségvetés terhére, jórészt PHARE-keretből. A csatlakozás után szaporodni fognak a feladataink. Az összes korlátozást, amit az EU addigra kitalál, ismernünk és érvényesítenünk kell, nemcsak a vám, hanem a minőség, az állat- és növényegészségügy területén is. A délről-keletről érkező tranzitszállítmányokat be fogjuk terelni az illetékes vámügynökségre, vámkezeljük, mi szabjuk ki és szedjük be majd a vámot ...
A pénz is az Unióba vándorol majd, a vámbevételek 90 százalékát a csatlakozás után nem a magyar kincstár kapja, hanem Brüsszelbe kell küldeni.
Már csak 75 százalékot utalnak át a közösbe a tagországok. Egyébként a fokozatosan mérséklődő nominál vámszint jövőre jószerivel teljesen megszűnik. Az ipari termékekről beszélek, mert a mezőgazdasági termékeken megmarad szabályozóként a relatíve magas vámtétel. Nem érdekünk ugyanis, hogy nőjön az agrárimport. Az unióban és nálunk is egyre kevesebb a vámbevétel, a költségvetésnek viszont kell a pénz. 1999-ben a VPOP megközelítőleg 1550 milliárd forintot szedett be és utalt át a kincstárnak. Ebből 140 milliárd volt csupán a vám- és importforint, a fogyasztási és jövedéki adóból közel 456 milliárd, az általános forgalmi adóból pedig 936 milliárd származott. A költségvetés minden második forintját mi szállítjuk. Hat munkanap alatt megtermeljük az éves működésünkre-fejlesztéseinkre megszavazott pénzt. Ebben jelentős szerepe van a '98-as jövedéki törvénynek is, amely ránk bízta az ABC-termékek gyártásának, szállításának, forgalmazásának, export-importjának ellenőrzését. Mi szedjük az adókat, a visszatérítést tőlünk kell kérni, egy kézbe került végre az a piac, ahol a legmagasabb adótartalmú termékek – az alkohol, a benzin, a cigaretta – mozognak. Ez a munka még a fináncunokáknak is biztos kenyeret fog adni.
Tragikomikus állapot, hogy a belátható jövőben az egészségügy, az oktatás, a szociális kiadások fedezetét világszerte továbbra is az egészségre és a környezetre ártalmas anyagok forgalmazásából finanszírozhatják az államok. Nem beszélve a fegyvergyártásról, a nagy pénzeket fialó szerencsejátékokról, a drogról, a prostitúcióról ... Igaz is: nem csak a vámsorompóknál, a zöldhatáron ugyancsak erőteljes az illegális forgalom. Amióta a rendszámfelismerő rendszer működik, pallókat raknak le, nemegyszer szalmabálákat visznek magukkal a lopott autók sofőrjei, hogy átjussanak a határ menti árkokon. Nem egy fegyveres összetűzésre is sor került már.
Egyre jobb az együttműködésünk a rendőrséggel, a határőrséggel és az adóhivatallal. Beváltak a közös ellenőrzések, a feladatok párhuzamosságainak megszüntetése után pedig mindegyikünk átcsoportosíthatja az erőit. A szervezeti és technikai modernizálás eredményeként a zöldhatárok is egyre zártabbá válnak, különösen akkor, ha rendészeti szervként fog működni a határőrség. A nemzetközi csempészbandák ellen csak nemzetközi együttműködéssel lehet megküzdeni. Mi már kiépítettük ezeket a kapcsolatokat, és ha lesznek – szeretnénk, hogy mielőbb legyenek – külföldi nagykövetségeinken vámattasék, még jobb pozícióba kerülünk. A drog nagy kihívás. A rendszerváltás után derült égből mennykőcsapásként érkezett. 1992-ben 38 grammot foglaltak le munkatársaim. Grammot! 2000-ben már egy tonnánál is többet, Európában a legjobbak között tartják számon az eredményeinket. De nyilván sok szállítmány célba ér. A balkáni útvonal még mindig nem csúszott vissza délebbre, és tranzitországból köztudottan fogyasztó országgá váltunk. Többségük szegény ördög, felelőtlen fiatal, némelyiküket emberként őszintén sajnálom. Hiszen a bérszállítók között a "nyelők" nemcsak a szabadságukat, de az életüket is kockáztatva utazgatnak, gyomrukban az óvszerbe csomagolt méreggel. Évek óta kérjük, hogy drogügyben is kapjunk nyomozati jogkört. Csak idő kérdése, előbb-utóbb a parlamentnek is be kell látnia, hogy oda célszerű telepíteni a jogkört, vagy oda is, ahol azt a leghatékonyabban lehet felhasználni. A kábítószer a teher- és a személyforgalomban egyaránt a határokon jön be és megy tovább a java. Mi rendelkezünk a legtöbb információval a forgalomról, a rejtekhelyekről, a módszerekről, nekünk vannak a legkorszerűbb műszereink, nem véletlen, hogy a lefoglalt drogszállítmányok 92 százalékát mi derítjük fel. De mert csak pénzügyi bűncselekményben nyomozhatunk, immár akár titkos eszközökkel is, ha megtalálunk egy-egy szállítmányt, hívnunk kell a rendőrséget. Mi tíz perccel később tudjuk ugyan – mert néhány telefonhívás már elég ehhez –, hogy milyen útvonalon érkezett a fuvar, hol mindenhol lenne érdemes forró nyomon elindulni, az értékes idő pocsékba megy. Órák telnek el sokszor, mire a rendőrség megérkezik, nyomokat rögzít, jegyzőkönyvez, az esetek többségében senki sem képes már felgombolyítani a szálakat a feladóktól a címzettekig.
Nem ez az első menetük a jogalkotókkal. Az olajfoltokról már beszéltünk, most a gázzal nem ugyanaz történik? Egyre több gépkocsi fut az utakon, amelyet LPG-gáz helyett háztartási PB-gáz hajt. Ez utóbbi tartályba literenként 66-75, palackba 94-107 forintért tölthető, eladóhelytől függően. Az autógáz kiskereskedelmi ára literenként 118-128 forint. 2000 nyara óta a jövedéki adó csökkentésének következményeként tízszeresére nőtt a háztartási gáz forgalma.
Elég szoros rajtunk a jogalkalmazók cipője, nem kérjük a jogalkotókét. Jeleztük ezt a vadonatúj problémát, miután az őszi országos ellenőrzések során harminc büntetőügyet kezdeményeztünk. Nemcsak engedély nélkül átalakított és veszélyes üzemű gépkocsikat találtunk, de házilagos töltőberendezéseket is.
Talán nem szivárog majd annyi ideig a gáz, mint amennyi ideig folyt a bor nevű pancs... 1996-ban MSZP-SZDSZ-előterjesztésre módosította a parlament a vámtörvényt. Ellenszavazat nélkül, még a kisgazdák is megszavazták, hogy kiemeljék a jövedéki adóval való visszaélést, nemde?
Téves volt a jogalkotók álláspontja, miszerint aki jövedéki bűncselekményt követ el, az egyben adót is csal, és mert az adócsalás büntetési tétele szigorúbb, az ne tartozzék a mi hatáskörünkbe. A pénzügyőrség azonnal tiltakozott, hiszen nem mindenki adóalany, aki visszaél a jövedéki termékkel. Egy példa megint: kollégáim tizenhatszor vettek őrizetbe egy soltvadkerti "borkirályt", újra és újra sok ezer liternyi cukorcefregyanús folyadék miatt, amiről azt állította, hogy szőlőből erjedő must. Sok száz milliónyi bírságot kellett volna kiszabni rá, de muszáj volt mindig elengedni. Nincstelen volt, a törvényesített joghézag miatt egyébként sem lehetett volna megbüntetni, hiszen ismeretlen megbízójának "bukóembereként" a pancsolással még nem követett el csalást, mire pedig egy-egy vizsgálat befejeződött, a mintaként lefoglalt víz tényleg borrá vált. A bizonyíték tehát megsemmisítette önmagát.
Nincs olyan műszer, ami utólag is képes megállapítani a bornak nevezett léről, hogy szőlőből préselték-e?
Hamarosan importálunk egy ilyen műszert, az perdöntő lehet.
Folyamatosan tiltakoznak a gazdák a bortörvény ellen. Korábban joghézagok, most úgy tűnik, hogy jogi túlszabályozottság okoz problémákat.
Az előírásokat nem tartom olyan bonyolultnak, mint amilyennek mondják. Elképzelhető, hogy ismét módosítani fogják a törvényt, csökkentve a termelők papírmunkáját, megengedve a házasítást, de az biztos, hogy a korábbinál szigorúbban kell ellenőrizni a termelést és a forgalmazást. Ez nem csak bevételi szempont, védeni is kell a hungaricumot – mondom ezt a Magyar Borakadémia tagjaként is.
Önök ugyancsak pancsoltatnak. A becsempészett alkoholt, a legmárkásabb konyakot, whiskyt is cefreként kezelik, ipari szeszt pároltatnak. A másik közkedvelt csempészáru, a cigaretta viszont semmi hasznot nem hajt, még költenek is az elégetésére.
Ötmilliárdra becsültük azt a veszteséget, amit a déli határok vámmentes boltjaiból hordtak át a környékbeliek. Volt, aki naponta hússzor fordult, hogy egy-egy kartont áthozzon a senki földjéről.
Túl szorosra húzták ezután a gyeplőt, később kénytelenek voltak lazítani rajta.
Egy csomagnyi, tehát húsz szál hozható be vámmentesen, és naponta csak egyszer. Nagyobb gond a nyugat-európai dohányáru utaztatása. Kamionszámra indulnak el a hivatalos szállítmányok kelet felé, hogy megspórolják a jövedéki adót, aztán fedőáru közé rejtve próbálják visszacsempészni a nyugati feketepiacokra. Ez nemcsak a magyar, hanem az uniós költségvetést is veszélyezteti. Arra törekszünk, hogy minél kevesebbet költsünk a csempészholmik megsemmisítésére. A fogyasztható élelmiszerek egy részét az Állatkertnek adjuk át, a Vegetával jeges utakat lehet sózni, és előbb-utóbb elérjük, hogy a hamis márkajelzés miatt lefoglalt ruhanemű se az égetőben kössön ki. Nálunk gazdagabb országok sem pazarolnak így! Régóta folyik az eszmecsere a márkajelzések "semlegesítésének" és a karitatív elosztásnak olyan módszereiről, amelyeket az érdekelt cégek is elfogadhatónak tartanak. És az sem utolsó szempont, hogy mindez ne legyen drágább, mint a megsemmisítés.
A lefoglalt gépkocsikkal sem tudnak zöldágra vergődni. Amíg nincs jogerős ítélet, a legdrágább autókat is csak alkatrészként értékesíthetik. Milliárdok rozsdásodnak el.
A bírósági munka jelentős felgyorsulásában nem hihetünk, ezért javasoltuk, hogy lefoglalás után értékesítenénk a gépkocsikat, a pénzt pedig letétbe helyeznénk az eljárás végéig. Két éve várjuk a választ.
Mindazt, amit beszélgetésünk során érintettünk, számtalanszor elmondta az elmúlt évezred utolsó tizedében. Minimum egy vaskos trilógiát lehetne megtölteni nyilatkozataival.
És egy könyvtárpolcot intézkedéseim, javaslataim hivatalos irataival.
Szerettem volna szembesíteni néhány korai állítását a későbbiekkel, ám nem találtam egyetlen szót érdemlő ellentmondást sem. Fejezzük be az interjút valami újjal. Mi lesz véleménye szerint a most kezdődő évezredben a legnagyobb új kihívás, amivel meg kell birkózniuk?
Az uniós csatlakozás. Ez már nyilván az utódomnak ad fel majd komoly leckéket. Remélem, az illető nem lesz elégedetlen azzal a munkával, amivel a folytatást sikerült megalapoznunk. Minden eddigi kitüntetésemnél jobban örülnék annak, ha a Világszervezet jóváhagyná, hogy Budapest legyen a kelet-európai országok vámszerveinek továbbképzési központja. Jó esélyünk van erre, a nyáron kiderül, igent mondanak-e a javaslatra.
És mi okoz majd a vámosoknak új gondot? A feketegazdaság "klasszikus" slágerei után milyen eddig ismeretlen csempészcikk útját álló jogi szabályozásért kell fohászkodniuk?
A szervcsempészet lesz az új évezred elején az alvilág legnagyobb üzlete. Már megkezdődött, de még gyerekcipőben jár. Borítékolható, hogy a szegény országokból a gazdagabbak felé mind nagyobb méreteket fog ölteni. Jó ideig nem válunk célországgá, és őszintén kívánom az ifjabb nemzedéknek, hogy exportőrökké se váljanak soha honfitársaink. Arra viszont számítani kell, hogy az illegális árucikké váló emberi szervek, és még inkább a megfizetett vagy kényszerített donorokat kísérő embercsempészek egyik legforgalmasabb tranzitútvonala megint csak rajtunk keresztül vezet majd.
|
Másodállásban profi gazdálkodó
Feleségével egy zuglói sorházban, 83 négyzetméteres panellakásban él. Ha az otthonán kívül mindenét pénzzé tenné, multimilliomos lenne. Amikor egy évtizede a VPOP parancsnokhelyettese lettem, a pályázat része volt egy vagyonnyilatkozat. Azóta hetvenhétszer elszámoltatott a sajtó is, családom folyamatos gyarapodása a kirakatban zajlott. Közel négy munkával töltött évtized van mögöttem, a feleségem is jól keres és – spórolós sváb családból származom – nem élünk pazarló módon. Államtitkári beosztású hivatalnokként többféle juttatás jár, és mert nincsenek luxusigényeink, a fizetésünket sem tudjuk felélni. Emellett oktatok, szakkönyveket publikálok és gazdálkodok. Mindenünk saját munkánk hozadéka, mindenről, amit vettünk, eladtunk, bizonylatokkal rendelkezünk. A rendszerváltáskor már a lányának is volt saját lakása, az önöké mellett. S mi még? Volt egy Renault Clióm és Gödön egy hétvégi telkünk, víkendházzal. Ott töltöttük minden szabad időnket, először és utoljára 1995-ben mentünk külföldre nyaralni, amikor Bokros Lajos miniszteri biztosként rövid időre fölém helyezte az APEH elnökét és ezért azt fontolgattam, hogy naftalinba teszem az egyenruhát. Az izraeli tengerparton gondolta meg magát? A kormányzat pedig itthon. Azóta a hétvégéket és a nyári szabadságot a birtokunkon kapával a kezemben töltöm. Igaz, hogy egyetlen ló kezdte paraszttá tenni? A kislányom lova. Drága volt a bértartás, ezért vettünk egy elhagyott téeszistállót, aztán Ipolyvecén nem egészen két millióért egy házat is. Később a lányom ugyancsak vett egy vályogházat istállóval, pajtával félmillióért. Megalakítottunk egy kft.-t, az egyetem nappali tagozatáról Boglárka átiratkozott a levelezőre, és oda költözött. Van három állandó alkalmazottja, én 48 százalékos résztulajdonos vagyok. Hány birkájuk van? Juhásztól ilyet ugyan sose illett kérdezni, de megmondom. Négyszáz anyajuh az állomány, ezenkívül negyven szürkemarhánk, ugyanennyi mangalicánk, tíz lovunk, egy szamarunk, néhány parlagi kecskénk és pár tucatnyi kendermagos tyúkunk van. Tavasztól őszig nem kapnak takarmányt, van két traktorunk, 80 hektár legelőt tartunk rendben azokkal. A tejesbárányokat húsvét előtt viszik el a felvásárlók, a mangalicákra bármikor van vevő, belőlük készül a spanyolsonka is. A szaporulat eltartja a gazdaságot, mi pedig régóta nem járunk húsért a henteshez. Exportálnak is? Van jogosítványunk, de éppen a beosztásom miatt közvetlenül soha nem adtunk el semmit külföldre. Mit kezdenek a nyereséggel? Aki gazdálkodik, tudja, hogy a földművelés és az állattartás, mint minden értéktermelő munka, nem "bombaüzlet". Persze, minél nagyobb egy birtok, annál több a hozadéka is. A pénzt nem altatjuk bankban, nem szállunk be idegen cégekbe, visszaforgatunk mindent a gazdaságba. Ilyen háttérrel minek a hivatali gyűrődés? Intrikák, támadások, rengeteg papírmunka... Nem kell majd a kapuban várnia a postást, vehetné a kalapját és Isten kék ege alatt boldog paraszt lehetne. Tényleg kifelé megyek a vásárból, két év múlva elérem a nyugdíjkorhatárt. Csakhogy a szakmám hivatásom is, és ez a legfőbb hobbim, valami közöm mindig lesz hozzá. |