Változó biztosítási törvény

 

Az elmúlt 5 év tapasztalatai, a hazai gazdasági körülmények és a biztosítási piac változása, valamint az Európai Unió biztosítási jogához való igazodás késztette a törvényalkotókat arra, hogy módosítsák a biztosítási törvényt. Az új szabályok a 2000. június 24-én kihirdetett 2000. évi XCVIII. törvény formájában öltöttek testet, és 2001. január 1-jével lépnek hatályba.

 

Az 1996. január 1. óta hatályos, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (továbbiakban: Bit.) módosításának általános indoklása hangsúlyozottan kifejti, hogy a változás fogyasztóvédelmi célzatú, valamint eleget tesz az OECD-tagságból eredő követelményeknek is. A törvénymódosítás nagy hangsúlyt fektet a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó egyéb jogszabályokkal való összehangolásra, erre figyelemmel egyes kérdéseket (például az elnevezés védelme, a hirdetés) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szabályaival azonos vagy hasonló módon szabályoz.

A Bit. hatálya

A Bit. az általános rendelkezések között foglalkozik mindenekelőtt a törvény hatályának kérdésével. A törvény hatálya ez idáig kiterjedt a belföldön folytatott biztosítási és azzal összefüggő, a biztosításközvetítői, a biztosítási szaktanácsadói, a külföldi székhelyű biztosítóintézetek magyarországi képviselete által folytatott tevékenységre, a külföldi biztosítókkal kötött biztosítási szerződésekre; a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással nem rendelkező, valamint az ismeretlen üzemben tartók által okozott károk kártalanításával kapcsolatos tevékenységekre. A törvénymódosítás a Bit. hatályát kiterjeszti a kiszervezett tevékenységeket végző szervezetekhez kiszervezett tevékenységekre is.Kiszervezés

A Bit. a korábbi biztosítói ügymenet "kihelyezése" helyett a "kiszervezés" fogalmát használja. Ez azt jelenti, hogy a biztosítási vagy biztosításközvetítői tevékenységet folytatók a tevékenységükhöz kapcsolódó egyes részfeladatok elvégzésére más gazdálkodó szervezetek részére megbízást adhatnak. A biztosítói ügymenet kiszervezésére vonatkozó szabályokat a Bit. 10. számú melléklete tartalmazza, három csoportba sorolva a tevékenységeket: ki nem szervezhető (például belső ellenőrzés), felügyeleti engedéllyel kiszervezhető (például aktuáriusi feladatok), valamint külön engedély nélkül kiszervezhető tevékenységek (például értékesítés, könyvvitel, marketingtevékenység és a kárrendezési tevékenység).Segítségnyújtási szolgáltatás

Az úgynevezett biztosítási szolgáltatások köre is bővült. A Bit. kifejezetten rögzíti, hogy a hagyományos kockázatvállalás keretébe tartozó élet- és nem életbiztosítási szolgáltatások mellett – a törvény által meghatározott módon és körben – a segítségnyújtási szolgáltatás is biztosítási tevékenységnek minősül. A Bit. – a segítségnyújtás fogalmának meghatározása mellett – részletesen tartalmazza azokat a korlátokat, amelyek fennállta esetén a tevékenység biztosítási szempontot érintően nem tekinthető segítségnyújtásnak. Itt jegyezzük meg, hogy az új szabályok szerint a temetési biztosítás is szerepel a nem életbiztosítási ág ágazataként.

A biztosítók tevékenységi körének bővítése

A biztosítók a jövőben a biztosítási szolgáltatáson túlmenően a következő tevékenységeket gyakorolhatják:

• a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások tevékenységi körébe tartozó pénzügyi szolgáltatások közvetítése (ügynöki tevékenység),
• az értékpapírok forgalomba hozatalával és befektetési szolgáltatások szerzésével összefüggő ügynöki tevékenység,
• jelzálog-hitelezési tevékenység.

A biztosítók tevékenységi körének ilyen bővítése összefügg a világviszonylatban kialakulni látszó törekvéssel, hogy a pénzügyi gazdálkodó szervezetek igyekeznek mind nagyobb mértékben teljes körű pénzügyi szolgáltatást nyújtani. Így a bankok egyre gyakrabban foglalkoznak biztosítással vagy biztosítási tevékenységhez kapcsolódó tevékenységgel is.

Tiltott biztosítási módszer

A Bit. módosítása az általános rendelkezések körébe helyezte azt a korábbi szabályt, amely csupán a biztosítási alkusznak tiltotta meg a kvázi biztosítási tevékenységet. A Bit. 5/A §-a rögzíti, hogy a biztosítási termék terjesztése során tilos olyan módszert alkalmazni,

• amely más személyek terhére ígér különleges előnyöket arra az esetre, ha a biztosított vagy a szerződő fél más személyt azonos vagy hasonló biztosítási szerződés megkötésére bír rá, vagy
• amely a biztosítottól vagy a szerződő féltől olyan befektetést igényelne, amelyet részben vagy egészben olyan más személyre hárít át, akit hasonló vagy azonos biztosítási szerződésre kell rábírni.

A tiltott, "piramisjáték-szerű" biztosítási módszer az 1990-es évek elején igen sok magyar állampolgárnak okozott bosszúságot és súlyos anyagi veszteséget, nem ismerve azt, hogy a biztosítás és egyéb pénzügyi tevékenységekkel összefüggésben félrevezető, megalapozatlan ígéretekkel vagyont lehet szerezni.

A biztosítási rendszer intézményei

A Bit. az eddigi szabályozás szerint biztosítással foglalkozó alapintézményi szervezetként ismerte el a biztosítókat, melyek lehettek:

• biztosító részvénytársaságok,
• külföldi székhelyű biztosítók magyarországi fióktelepei,
• biztosítóegyesületek,
• biztosítószövetkezetek.

A biztosítási rendszer egyéb résztvevői között pedig ismerte a külföldi biztosítók magyarországi képviseleteit, a biztosításközvetítőket (ideértve a biztosítási alkuszt, a biztosítási ügynököt és a vezérügynököt) és a biztosítási tanácsadót.A Bit. módosítását követően a biztosítás egyéb résztvevői körében megkülönböztetjük az egyes és többes ügynök kategóriát is.

A biztosítók stabilitása

A biztosítási intézmények tulajdonosi szerkezetében történő átalakulás – különösen a részvénytársaságok esetében – kiemelkedő fontosságú, melyet a felügyeletnek folyamatosan ellenőriznie kell. A biztosítási jogviszony – különösen az életbiztosítások esetében – igen hosszú időintervallumot fog át. Egy-egy nyugdíjbiztosítás, halál esetére szóló életbiztosítás tényleges tartama 20-50, de akár a hetven évet is elérheti. A felügyelet nélküli tulajdonosiszerkezet-váltáskor a nagyszámú biztosított érdekét könnyen sérelem érheti.Ezzel függ össze, hogy a Bit. jövőre hatályba lépő rendelkezése a biztosító részvénytársaságban tulajdonosi joggal rendelkező személytől megköveteli, hogy az adásvételi szerződés megkötése előtt 15 nappal jelentse be a felügyelethez, ha tulajdoni részarányát csökkenteni kívánja; avagy a befolyásoló részesedését meg kívánja szüntetni; illetve ha a tulajdoni részarányát, szavazati jogát a meglévőhöz viszonyítva 20%; 33%; 50%; vagy 75% határérték alá kívánja csökkenteni.Hasonló kötelezettség terheli a tulajdoni részarányt, illetve az abból fakadó jogosultságokat megszerző személyt azzal az eltéréssel, hogy a bejelentési kötelezettség ebben az esetben utólagos (30 nap).A biztosítási szövetkezetek és egyesületek tulajdonviszonyaival kapcsolatban a Bit. nem tartalmaz változást.

A biztosítók szakmai irányítása (személyi feltételek)

A biztosítók kötelesek:

• első számú vezetőt,
• vezető biztosítási matematikust (aktuáriust),
• vezető jogtanácsost,
• számviteli rendért felelős vezetőt,
• belső ellenőrzési vezetőt (belső ellenőrt)

alkalmazni.A felsorolt vezetői beosztások betöltéséhez szükség van a felügyelet engedélyére. E vezetőknek legalább felsőfokú végzettséggel, többéves szakmai gyakorlattal, szakmai alkalmassággal és üzleti megbízhatósággal kell rendelkezniük. Az alkalmasság és megbízhatóság kritériumait a Bit. taxatíve felsorolja. A fentebb megjelölt vezetők – az igazgatóság engedélyével – legfeljebb két (kivételes esetben három) biztosító részvénytársaságnál tölthetnek be vezető pozíciót. A felügyelet az engedély kiadását csak akkor tagadhatja meg, ha a kinevezett vezető nem felel meg a törvényben előírt követelményeknek.A törvénymódosítás hatályon kívül helyezte az úgynevezett türelmi időt, amely lehetővé tette a szakképzettségnek a kinevezéstől számított három éven belüli megszerzését.Az élet-, baleset- és betegségbiztosítással foglalkozó biztosítóknak – a törvényben meghatározott feltételekkel rendelkező – vezető orvost kell alkalmazniuk, akinek foglalkoztatásához szintén szükséges a felügyelet engedélye.2001. január 1-jétől a háromszázmillió forint éves díjbevételt el nem érő biztosítóegyesületeknél – az első számú vezető és a belső ellenőr kivételével – a fentiekben megjelölt vezető beosztású személyek megbízásos jogviszonyban is foglalkoztathatók.

A biztosítók működésének tárgyi feltételei

A biztosítási tevékenység további feltétele, hogy a biztosító kialakítsa a biztosítási titok védelmét szolgáló (kézi és gépi) irattározás feltételeit.

Pénzügyi garanciák

A biztosítók több száz milliárdos kockázatot vállalnak át a biztosítottaktól. A kockázatok lehetnek bekövetkezésükben bizonytalanok, így a kárkockázatok, a baleset és a betegségek kockázata, s lehetnek bekövetkezésük időpontjában bizonytalanok, azaz egy bizonyos kor elérése, vagy haláleset bekövetkezése.A biztosítási tevékenység technikai gyakorlása s a kétféle kockázati viszony fennállása többféle pénzügyi garancia törvényi előírását követeli meg.

A biztosító alapításának pénzügyi feltételei

Nem változott a biztosító részvénytársaság alapításának feltételrendszere, ennek megfelelően az ilyen rt. továbbra is csak névre szóló részvényt bocsáthat ki, a jegyzett tőkéjéből a pénzbeli hozzájárulás (mely összeg nem foglalhatja magában az immateriális javak értékét) legkisebb mértéke 70 százalék lehet, melyet a részvényesek teljes egészében befizetni kötelesek a társaság cégbejegyzése előtt.A Bit. szabályozza a tevékenység megkezdésének feltételeit is, eszerint a tevékenység megkezdésekor olyan nagyságú jegyzett tőkével kell rendelkezni, amely elegendő a biztosító működési feltételeinek (organizációs tőkerész) és a felvállalt kockázatokból eredő kötelezettségeinek (minimális biztonsági tőkerész) biztosítására.A Bit. alapján az organizációs tőkerész minimális összege:

• részvénytársaságok fióktelepeinek (külföldi) esetében 100 000 E Ft,
• biztosítószövetkezeteknél 50 000 E Ft,
• biztosítási egyesületeknél 1 000 E Ft.

Fontos változás, hogy a biztosító a tevékenységi engedélye kiadásáig csak a működési feltételek megteremtése céljaira használhatja fel az organizációs tőkét.

A vállalt kockázat nagyságától függő változó tőkerész

A biztosítónak szavatoló tőkét kell képeznie a működési ideje alatt. A szavatoló tőke az évről évre korrigált saját tőke, melynek mértékét a biztosító (saját és viszontbiztosításból eredő) éves díjbevételét alapul véve, a bizonytalansági tényezők alkalmazásával a törvény által megállapított arányok alapján állapítja meg, és a tőkét a szükséges mértékű minimális szavatoló tőkére egészíti ki.A törvénymódosítás következtében a szavatoló tőke megállapításakor a biztosító az alárendelt kölcsöntőkéjével növelt saját tőkéjét köteles csökkenteni. A törvénymódosítás fontos előírása, hogy azon biztosítók, amelyek az élet- és nem életbiztosítási ág együttes művelésére jogosultak, 2001. január 1-jéig kötelesek szétválasztani a két biztosítási ág szavatoló tőkéjét.Új szabály az is, hogy a felügyelet engedélyezheti, hogy az élet- és a nem életbiztosítási ág együttes művelésére jogosult biztosító a másik biztosítási ágból pótolja a valamely biztosítási ágban adódó szavatolótőke-hiányát.A szavatoló tőke egyharmada képezi az úgynevezett biztonsági tőkét, amelynek mértékét a Bit. szabályozza.A Bit. megszigorította a szavatolótőke-hiánnyal kapcsolatos feltöltési kötelezettséget. Amennyiben a szavatoló tőke összege kevesebb a törvényben előírtnál, és a biztosító közgyűlése nem tett lépéseket annak egy éven belüli feltöltése érdekében, úgy a felügyelet a biztosítót szanálási terv készítésére kötelezheti. Ha a felügyelet a szanálási tervet elutasítja, vagy annak teljesítése meghiúsul, a biztosító szankciókkal számolhat. A felügyelet által alkalmazott szankció – a mulasztás fokától függően – a felügyeleti bírság kiszabásától a tevékenységi engedély visszavonásáig terjedhet.Biztosítástechnikai tartalékok

A biztosítási díjakat a nem életbiztosítások esetében többéves statisztikai megfigyelés alapján a kárvalószínűségből kiindulva számolják ki. Általában kizárt, hogy az évek kárvalószínűsége azonos legyen. A károk tényleges kifizetésére igen sok esetben nem a károsodás évében, hanem az azt követő években kerül sor.Az életbiztosítások kifizetése lejárat, vagy haláleset alkalmával történik. Ezekre tekintettel szabályozza a Bit. a biztosítók technikai tartalékképzési kötelezettségeit a következők szerint: "A biztonságos üzletmenet érdekében a biztosítónak a mérlegforduló napján fennálló, várható kötelezettségeinek teljesítésére, a károk ingadozására, valamint a várható biztosítási veszteségekre biztosítástechnikai tartalékot kell képeznie."Nem változnak a biztosítástechnikai tartalékok, csupán új biztosítástechnikai tartaléknak minősül a befektetéshez kötött (unit-linked) életbiztosítások tartaléka is. A törvénymódosítás rendelkezik arról is, hogy a hitel- és kezesi biztosítást végző biztosító a kockázat terjedelmével arányosan külön tartalékot képezhet.A tartalékok egy jelentős hányada a biztosítottak tulajdona (matematikai és kártartalékok), ezért annak felhasználási módját, illetve gyümölcsöztető kihelyezését a Bit. szinte taxatív felsorolással szabályozza. Ezzel védeni igyekszik a biztosított, a fogyasztó érdekeit.

A BIZTOSÍTÁSI RENDSZER EGYÉB RÉSZTVEVŐI

A biztosítási tevékenységgel, azaz a kockázat átvállalásával és annak alapján a kár vagy biztosítási összeg, vagy járadék megfizetésével csak biztosító foglalkozhat. A biztosítási kockázatvállalási tevékenység kísérő feladatai azonban jól elhatárolható önálló tevékenységi köröket képeznek, melyek alapján elhatárolhatjuk egymástól a biztosítási rendszer egyéb résztvevőit.

Külföldi biztosító magyarországi képviselete

A külföldi képviselet feladata a külföldi biztosító tevékenységének magyarországi ismertetése. Biztosítási szerződést nem köthet, biztosítási kockázatot nem fogadhat el, közvetítői és szaktanácsadói tevékenységet sem végezhet.

Biztosítási alkusz (bróker)

A biztosítási alkuszi tevékenység az elmúlt tíz év alatt a semmiből odáig fejlődött, hogy a vállalkozói biztosítási állomány feltehetően 50 százalékát, az élet- és baleset-biztosítási állomány mintegy 20 százalékát a biztosítók a brókerek útján szerzik meg. A biztosítási alkuszok a biztosítási piac fontos szereplőivé váltak, s szerepük érzékelhetően tovább fokozódik. Ennek magyarázata, hogy az alkusz a biztosított és nem a biztosító képviselője. A biztosított megbízása alapján jár el, s a biztosítást annál a biztosítónál helyezi el, amely a legkedvezőbb kockázati kör választása mellett a legkedvezőbb díjajánlatot adja.A Bit. szerint az alkusz a biztosított (ügyfél) részére előkészíti a biztosítási szerződés megkötését. Tevékenysége kiterjed a megbízó igényeinek érvényesítésében való közreműködésre. Megbízás alapján jogosult a biztosítási díj átvételére, a kockázat felmérésére. Közreműködik a biztosítási szerződésből eredő jogok gyakorlásában és a kötelezettségek teljesítésében. Az új szabályozás kifejezetten rögzíti, hogy az alkusz biztosítási tanácsot is adhat.A biztosítási ügyek viteléért az alkusz – mint megbízott – nemcsak személyében, hanem a nevében eljáró személyek tevékenységéért is a polgári jog szabályai szerint tartozik felelősséggel az ügyfelével szemben.A Bit. az alkuszi tevékenység irányítójával szemben ír elő feltételeket, melyek szerint vagy felsőfokú végzettség és legalább hároméves biztosításszakmai vezetői gyakorlat (biztosítónál, alkuszcégnél stb.), esetleg 8 éves szakmai gyakorlat, avagy középfokú végzettség és legalább 10 éves biztosításszakmai vezetői gyakorlat szükséges.Az alkusz a biztosítási szakterületen kívül egyéb tevékenységet általában nem folytathat. A felügyelet előzetes külön engedélye alapján azonban azzal összefüggő tevékenységet is végezhet.A felügyelet engedélyével alapíthat másik alkuszi tevékenységet folytató társaságot, ilyen társaságban befolyásoló részesedést szerezhet, telephelyet, fiókot létesíthet.Az alkuszi cégnek legalább ötmillió forint törzstőkével és legalább káreseményenkénti 50 millió forint biztosítási összegű szakmai felelősségbiztosítással vagy ugyanilyen összegű vagyoni biztosítékkal kell rendelkeznie.Az alkusz köteles megbízói biztosításairól hiteles nyilvántartást vezetni, valamint a működésével kapcsolatos adatok felhasználásával éves jelentést adni a felügyelet részére.A felügyelet megvonhatja az alkuszi tevékenység gyakorlásának jogát a biztosítottak érdeksérelme, a nyilvántartás hiányossága, a jogszabályok megsértése esetén, valamint a törvénymódosítás rendelkezései szerint akkor is, ha az alkusz nem gondoskodik a felelősségbiztosítási szerződése, illetve vagyoni biztosítéka folyamatos fenntartásáról.

Biztosítási ügynök

Egyes ügynök

A biztosítási egyes ügynök a biztosítóval fennálló

• munkaviszony keretében, vagy
• megbízási szerződés alapján

végzi az üzletkötői tevékenységét.Tevékenységi körét a biztosító határozza meg, ennek keretében jogosult a biztosítási díjak beszedésére is.A biztosítottakkal szemben nincs felelőssége a biztosítási ügylettel kapcsolatban. A felelősség a foglalkoztató, vagy megbízó biztosítót terheli.A biztosítási ügynököt nem terheli nyilvántartási kötelezettség. A felügyelet közvetlen ellenőrzést nem gyakorol felette. (A biztosító 2001. július 1-jétől a törvény melléklete szerint köteles nyilvántartást vezetni az ügynökökről.)Többes ügynök

A biztosítási piac sokszínűsége követelte meg az újraszabályozás során a többes ügynöki pozíció meghatározását. A többes ügynök nincs egy biztosítóhoz kötve. Több biztosítóval köthet megbízást ügynöki tevékenységre. A több biztosítóval fennálló kapcsolat lehetővé teszi, hogy az ügynök a biztosítási termékek nagyobb választékát kínálhassa a biztosítottak részére. A többes ügynök szerepe főleg a tömegbiztosítások terjesztése területén fog kibontakozni (lakás-, gépjármű-, életbiztosítások).A többes ügynök jogosult a szerződés megkötésére, a biztosítási díj átvételére. Jogosult továbbá közreműködni a biztosítási szerződésből eredő jogok gyakorlásában és a kötelezettségek teljesítésében.A többes ügynöki tevékenységhez a felügyelet engedélye szükséges. A többes ügynök lehet természetes személy vagy gazdasági társaság. A többes ügynökkel (gazdasági társaság esetén annak szakmai vezetőjével) szemben közel azonos végzettségi és szakmai követelmények állnak fenn, mint a biztosítási alkuszokkal szemben. Itt is követelmény az 50 millió forintos vagyoni biztosíték vagy az ilyen összegre szóló szakmai felelősségbiztosítás.Vezérügynök

A vezérügynök a biztosító egyes biztosítási ügynöke, aki általában munkaviszonyban áll a biztosítónál. A vezérügynök a közvetítői tevékenységen túlmenően felhatalmazást kap a szerződések elfogadására, díjak beszedésére, kötvények kiállítására és kiadására.Alügynök

Az ügynök és a többes ügynök alügynököket foglalkoztathat. Az egyes ügynök által foglalkoztatott alügynök tevékenységéért a biztosító felelős. A többes ügynök megbízása alapján foglalkoztatott alügynöknél nem a biztosító, hanem maga a többes ügynök tartozik felelősséggel.

Biztosítási szaktanácsadó

A biztosítási szaktanácsadó a biztosítottak (vagy bárki más) megbízása alapján ad szakvéleményt biztosítási kérdésekben. A szaktanácsadó csak a felügyelet engedélyével működhet. Szakmai követelmény vele szemben a felsőfokú végzettség, tanácsadói szintű biztosítási szakképesítés, valamint hároméves biztosításszakmai vezetői gyakorlat, vagy nyolcéves szakmai gyakorlat.Fontos változás, hogy a szaktanácsadónak is káreseményenként legalább 50 millió forint összegű felelősségbiztosítással vagy 50 millió forint összegű vagyoni biztosítékkal kell rendelkeznie.dr. Novák Imre

Felügyelet A biztosítási tevékenységet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ellenőrzi. A biztosítási tevékenységgel kapcsolatban a felügyelet elősegíti a biztosítottak érdekeinek védelmét, ellenőrizi a biztosítással kapcsolatos jogszabályok rendelkezéseinek maradéktalan teljesítését, elbírálja az engedély iránti kérelmeket, nyilvántartja a biztosítási tevékenységgel kapcsolatos jelentős és fontos adatokat, valamint ellenőrzi és értékeli a biztosítók pénzügyi helyzetét, vizsgálja a biztonsági tőke előírt mértékét, felügyeli a tartalékképzést. A felügyelet által végzett ellenőrzés lehet folyamatos, átfogó, valamint rendkívüli ellenőrzés. A törvénymódosítás sok tekintetben megerősítette a felügyelet szerepét, különösen a fogyasztóvédelem tekintetében, amely azért is indokolt volt, mert egyrészt a biztosítással foglalkozó szervezetek száma jelentősen növekszik, másrészt a társadalom részéről fokozott érdeklődés mutatkozik a biztosítással szemben.