Az újdonságok mindig javítják a befektetési piac hangulatát, ám nem biztos, hogy már rövid távon beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Ez érvényes a 2000 februárjában megnyílt tőzsdei opciós szekcióra is. Milyen egyéb új befektetési termékekkel kecsegtetett az idei év?
Úgy tűnik, hogy a piaci szereplők az új értékpapírtörvény megszületésére várnak, amely a jelenlegi állapotok szerint, legkorábban jövő júliusban léphet életbe. Ez nemcsak új értékpapír-piaci termékek (warrant, letéti igazolás) megjelenését segítheti – a jelenlegi szabályozási környezetben számos papírt nem lehet bevezetni –, hanem a vállalati kötvénypiacot is fellendítheti.
Származékos piac
A lakossági megtakarítások növekedése kritikus szintre mérséklődött az idén: a magánszemélyek kamatok nélkül számított megtakarításainak növekménye 1999 áprilisa óta kevesebb az előző év azonos időszakáénál. Az 1999. első négy hónapjában félretett 117,9 milliárd forint több év után először maradt el az előző évitől, az 1998. április végi 122,8 milliárd forinttól. Szakemberek szerint ez mindenekelőtt abból adódik, hogy a lakossági jövedelmek az inflációt alig meghaladóan nőnek, az idei év első felében például a nettó reálkeresetek mindössze 1,2 százalékkal emelkedtek. S úgy látszik, a magánszemélyek továbbra sem változtatnak megtakarítási szokásaikon: fő a biztonság. A folyószámla-lekötések viszik a prímet, ezeket az állampapírok követik. A részvények aránya csökkent, ami az idei börzei klíma közepette nem is meglepő.
A Budapesti Értéktőzsde igyekszik minél több és változatosabb termékkel a hazai börzére csalogatni a befektetőket, ám az innovációk nem mindig hozzák meg a várt forgalmat. A határidős és opciós részvény-, illetve indexkereskedelem esetében is ez a helyzet.
A Budapesti Értéktőzsde határidős szekcióját eddig nem kísérte túl nagy szerencse. A határidős piaci kereskedés fellendülését az 1998. őszi krízis megtörte, ezt követően a spekulánsoknak csak egy része tért vissza. A Mol és a Matáv papírján kívül a többi részvénykontraktusra csak elvétve születnek kötések, s az említett két értékpapír forgalma is jóval elmarad a BUX-kontraktusétól. Igaz, itt is egyedül a 2000. decemberi lejáratú tőzsdeindex kereskedelménél érezhető számottevő érdeklődés. Míg a decemberi BUX-kontraktusok forgalma árfolyamértéken az idén megközelíti a 4 milliárd forintot, addig a többi lejárat esetében napi alig néhány százmilliós forgalomról beszélhetünk. (Ez persze nem okoz meglepetést a piaci szereplők számára, hiszen az amerikai határidős tőzsdéken is az indexalapú határidős ügyletek viszik a prímet, szemben a részvényalapú termékekkel.)
A határidős piac forgalma a kamattartalom alakulásától is függ, amit az azonnali és a határidős árak különbözetéből számolnak ki. A gyakorlatban a kamattartalomnak nem kell feltétlenül megegyeznie a hasonló lejáratú állampapírok hozamával, ám ha jelentősebb eltérés mutatkozik, azt a piac rövid időn belül korrigálja. Mit is jelent ez? Ha a kamattartalom magasabb az adott lejáratnak megfelelő állampapír hozamánál, akkor a határidős termék eladásával párhuzamosan a befektető az azonnali piacon megveszi a kötvényt. Ha a kamattartalom alacsonyabb, mint az adott állampapír hozama, akkor a határidős piacon vásárol, és az azonnali piacon ad el a befektető. Május közepéig a kamattartalom átlagosan mintegy 3 százalékponttal maradt el az állampapírok referenciahozamától, míg ezt követően a különbség 0,4 százalékpont körül mozgott.
Az opciós termékek az értékpapírpiac elmúlt néhány évtizedének újításai közé tartoznak, s a piac hamar meglátta a bennük rejlő lehetőséget. A chicagói opciós tőzsde például az 1973-as alapítása után szinte azonnal sikeres lett. A BÉT ez év februárjában indította útjára az opciós szekciót, ám a siker egyelőre még várat magára. Jóllehet az opciókat, hasonlóan a határidős piac termékeihez, előszeretettel adhatják-vehetik a spekulánsok, hiszen az opció megvásárlása csak kis induló befektetést igényel a pozíció lezárásakor nyerhető összeghez képest. Az opció kiválóan alkalmazható az árfolyamkockázatok mérséklésére, azaz például opciókkal védekezhetünk meglévő részvénycsomagunk jövőbeli árfolyamváltozása ellen.
Opciókra az élet bármely területén találunk példát. Például egy sivatagi terület megvásárlását fontolgatjuk, amelyről tudjuk, hogy aranykészletet rejt. Azonban az arany kitermelési költségei magasabbak, mint az arany jelenlegi piaci ára. Ez azt jelentené, hogy a terület gyakorlatilag értéktelen? Egyáltalán nem. Nem kötelező aranyat bányásznunk, ám a földterület birtoklása lehetőséget (opciót) nyújt arra, hogy a későbbiekben ezt tegyük. Ha az arany mindenkori ára a kitermelési költségek alatt marad, akkor a terület értéktelen. Ám ha az arany jövőbeli ára meghaladja a kitermelési költségeket, élhetünk az opciónkkal (elkezdjük az aranyat kitermelni), és szerencsés esetben nagy vagyonra tehetünk szert. E példában az aranytartalmú föld az opció tárgya.
A tőzsdén is hasonló a helyzet. Az opciós ügylet során jogosultsággal kereskednek, azaz az opció vevője (a jogosult) az opció kiírójától (a kötelezettől) az opciós díj megfizetése fejében jogot szerez arra, hogy az opció tárgyát előre rögzített áron megvásárolhassa vagy eladhassa. Az opciós ügylet is két fél között köttetik tehát, s lényeges különbség a határidős piachoz képest, hogy itt nem az opció tárgyát képező termék árára kell ajánlatot tenni, hanem a jogosultság árára, azaz az opciós díjra.
A Tőzsdetanács döntése értelmében a BÉT opciós szekciója Molra, Matávra, OTP-re és BUX-ra szóló opciókkal indult el, ám az elmúlt hónapokban meglehetősen gyér volt az aktivitás.
Új értékpapírok a láthatáron
A Budapesti Értéktőzsde kidolgozta a warrantok – váltóként is használható közraktári árujegyek – bevezetésének lehetőségét. A koncepciót jelenleg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kell engedélyeztetnie. A warrantok bevezetését a kibocsátók szorgalmazták. Ám miután a jelenlegi magyar értékpapírtörvény nem teszi lehetővé, hogy Magyarországon warrantot bocsásson ki egy társaság, így első lépésben egy más szabályozott piac keretei között – azaz egy másik tőzsdén – kibocsátott warrantokat lehet bevezetni a BÉT-re. A BÉT ugyanis azon van, hogy minden befektetési termék megjelenését lehetővé tegye, s a tőkepiac fejlődésének nem szabhat gátat a rendelkezésre álló eszköztár szűkös volta.
Az értékpapírtörvény módosítása azonban azért lényeges, mert a hagyományosnak nevezhető értékpapírok szabályozásán túlmenően olyan befektetési eszközök bevezetésére is sor kerülhet, amelyek a hatályos magyar jog szerint nem tekinthetők értékpapírnak, de külföldön széles körben elterjedtek, és a hazai közönség is mihamarabb kereskedni kíván velük. Például ilyen a warrant, a letéti igazolás és a strip-bond (kamatszelvény nélküli kötvény.
Kérdés, hogy az új értékpapírfajták elnyerik-e a befektetők többségének tetszését, avagy, hasonlóan a származékos termékekhez, egy szűk réteg kedvelt "időtöltésének" maradnak meg.
Csordogáló vállalati kötvények
Az idei év sem lett a vállalati kötvények éve. Egyedül a Matáv, összesen 45 milliárd forint névértékű, ám intézményeknek szánt kötvénykibocsátása mozgatta meg az állóvizet, ám úgy tűnik, a követőkre még várni kell.
Az első körben 10 milliárd forint névértékű kötvény megvásárlására a hazai intézményi befektetők, tehát befektetési alapok, nyugdíjpénztárak, biztosítók és bankok nyújthattak be ajánlatot. Az összesen 45 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásából befolyó pénzt a távközlési cég dollárhitelei egy részének visszafizetésére fordítja. Ezeken a hiteleken ugyanis az amerikai valuta erősödése miatt a távközlési társaság sokat veszített.
A Matáv-papírok 2003 szeptemberében járnak majd le, s a hároméves lejáratú állampapírok hozamával közel megegyező fix, évi 9,25 százalékos kamatot fizetnek. A papírok másodlagos forgalmazása során elvileg a lakosság is hozzájuthat a kötvényhez, ám kérdés, hogy elég vonzónak találja-e majd a kondíciókat.
Tény, hogy jelenleg igen csekély kínálatból válogathatnak a magánszemélyek: a nyilvános vállalati kötvények piacán 29 cég 36 különböző sorozatú kötvénye lelhető fel, amelynek összértéke közel 77 milliárd forint. Ám a kötvények csekély része forog a BÉT-en, mivel a hatályos értékpapírtörvény szerint azokat a papírokat kötelező bevezetni a tőzsdére, ahol egy-egy sorozat névértéke eléri a 200 millió forintot. Ez pedig nem elegendő a kötvény megfelelő likviditásához, ahhoz, hogy a befektetők akkor tegyék pénzzé értékpapírjukat, amikor csak akarják. Erre egyedül az államkötvények "képesek", s ez elegendő indok ahhoz, hogy háttérbe szorítsák az évi 2-3 százalékkal nagyobb hozamot ígérő vállalati kötvényeket. Arról nem is beszélve, hogy az állampapírok visszafizetésére az állam garanciát vállalt, míg a vállalati papírok esetében a WVM Lízing Rt., az Első Hazai Faktorház Rt., illetve a Real-csoport szelleme még kísérheti a kisbefektetőket.
A vállalati kötvénypiac felvirágzását az is hátráltathatja, hogy a nyilvános kötvénykibocsátásokat a cégek többsége költségesnek tartja, s inkább bankhitelből biztosítják forrásigényüket. A nagyobb cégek közül a Matáv, a Mol Rt., a Pannon GSM Rt., a CIB Bank Rt. és a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) Rt. vállalkozott kötvénykibocsátásra az elmúlt három évben.
A kis és közepes méretű vállalatok körében az Univer Szövetkezet és az Axon Lízing számít "visszatérőnek", ám a volumenek csekélyek. A Focus Befektetésminősítő Rt. az Axon hitelképességét BB-re, a 2000, illetve a 2001 végén lejáró kötvényét BB mínuszra értékelte, ami azt jelenti, hogy a hitelminősítő szerint a kötvények visszafizetésének feltételei adottak. A vállalati körből egyébként kizárólag az Axonnak van hazai hitelminősítése.
Előtérben a biztonság
A banki innovációk az idén elsősorban a hitellehetőségek terén jelentkeztek, mint inkább a betéti oldalon. A betétállományt a komplex szolgáltatások térnyerésével igyekeztek növelni a bankok, bár egy-egy bank bizonyos réteget (például különböző életkorú gyerekeket) megcélzó konstrukcióival próbált némi színt vinni a kínálati palettára.
Úgy tűnik, a banki betéti konstrukcióknál a lakosság továbbra is a látra szóló betétet, illetve a pár hónapos lekötést részesesíti előnyben. Ettől még az sem tudta a kisbefektetőket eltántorítani, hogy a megtakarításokon az inflációhoz képest egyre kevesebbet lehet keresni. Aki például tavaly ilyenkor kötötte le a pénzét egy évre az akkor érvényes 12-12,5 százalék közötti kamaton, az a legjobb esetben is 2,5-3 százalékkal rendelkezik több pénzzel, mint a betét lekötésekor. Ráadásul jövő ilyenkor várhatóan még kisebb lesz a nyeresége, miután a bankbetétek kamata az idén a forint gyengülésénél nagyobb mértékben csökkent. Most 8-9 százalék közötti kamatra lehet egy évre elhelyezni bankbetétet, s bár az Orbán-kormány inflációs előrejelzése még mindig 6 százalék, a piaci szakemberek várakozása szerint a jövő évi fogyasztói árindex értéke ennél jobban közelít majd a két számjegyhez.
Árverési dömping
Az egymillió forintnál magasabb értékű műtárgy már befektetés – határozzák meg az alsó limitet a piaci szereplők. Százezer és egymillió forint közötti értékűt az emberek még különböző megfontolásból vesznek – valamilyen kötődés vagy tetszés irányítja őket –, míg az ennél kisebb értékek egyszerűen csurrannak-cseppennek.
1996-ben egy, 1997-ben 1,6, 1998-ban 2,5, tavaly pedig 3,5 milliárd forint volt a leütési összár az árveréseken, 2000 első felében 1,7 milliárd folyt be. Az aukciós forgalom hatvanöt-hetven százalékát a festmények adják. Ez általános jelenségnek tekinthető, hiszen a világon mindenütt a festmények képviselik a nagyobb értéket. A nagy nyugati aukciósházak árverésein sokkal előbb éri el XX. század eleji festmény a millió dolláros kategóriát, mint egy szép és értékes bútor vagy ékszer. A festmények hazánkban ugyan még messze vannak a millió dolláros színvonaltól, de tény, hogy a millió forintos kategória már egyre zsúfoltabb.
A festmények meglehetősen alulértékeltek voltak az elmúlt évtizedekben, éppen ezért a szakemberek szerint jóval dinamikusabb áremelkedés várható esetükben, mint a többi műtárgynál. A magyar festészet jó és termékeny volt a XX. században is, éppen ezért a kínálat óriási. A befektetők pedig kezdik átértékelni ezt a korszakot. Például Gyarmathy Tihamér 1920-as évek végén készített Színház című festménye 2,8 millió forintért kelt el tavasszal. A művész képeit alig egy éve még csak pár százezer forintra értékelték. Egy ilyen mértékű áremelkedés a kortársak megítélését is átrendezi, bár nehéz megmagyarázni, hogy egy festő miért kerül egyik napról a másikra az érdeklődés középpontjába. Ebben nem kis szerepet játszik az aukciósház sem, nevezetesen, hogy egy adott festő alkotását beteszi-e a gyűjtők által megszokott és kedvelt festők közé, vagy nem. A "körítés" nagyon fontos, azaz például egy jól elkészített katalógus, az érdeklődés előzetes felkeltése is jócskán hozzájárulhat egy kevésbé ismert művész kiugró sikeréhez.
A hazai árverőházak üzletpolitikájában mindenesetre egyre erősebb az a tendencia, hogy a XX. századi és kortárs műalkotásokat megismertessék és megszerettessék a közönséggel. Ez logikus is. A régebbi korok, azaz a XIX. század és az azt megelőző évek alkotásai előbb-utóbb elfogynak, vagy legalábbis nem kerülnek olyan mennyiségben nyilvános forgalomba mint korábban. Így nem marad más választás, mint a hozzánk közelebb eső korok anyagából válogatni. Ennek megfelelően egyre több kamaraárverést hirdetnek az árverőházak. Itt aránylag kisebb értékű festmények és grafikák kerülnek kalapács alá, ám úgy tűnik, megfelelő előkészítéssel és felvezetéssel a kisebb értékű alkotások is eladhatók, méghozzá árverési körülmények között.
Vége az ingatlanpiaci boomnak?
A nagy boomnak, úgy tűnik, vége az ingatlanpiacon, senki sem számít a korábbi áremelkedési ütem folytatódására. A jó üzletről azért a jövőben sem kell lemondani: a Budapest környéki agglomeráció telkei jelenthetnek vonzó befektetési lehetőséget. Aki befektetési céllal akar lakást venni, annak elsősorban a Belváros lehet jó célpont, mert az ottani ingatlanokat könnyen ki lehet adni. Az igazi üzlet azonban az agglomerációs településen lévő építési telkekben van – mondják a szakemberek. Az ok egyszerű: a fővároshoz közeli telkek száma is véges, miközben egyre többen gondolkoznak azon, hogy eladják fővárosi lakásukat, s valahol Budapest környékén építkeznek. Ehhez hozzájárulhat az új lakástámogatási rendszer is.
A főváros környéki telekárak gyors ütemben nőhetnek, egy éven belül akár 20-50 százalékkal is. Telki, Budakeszi telekárai már az elmúlt években a többszörösükre nőttek, most a Zsámbéki-medencében és Herceghalom és környékében látnak fantáziát a szakemberek. A pesti oldalon Veresegyháza és környéke, Csepel-sziget Budapesthez közel eső települései, illetve Gödöllő környéke lehet a nyerő. Az észak- és dél-budai külső kerületek olcsóbb telkei is esélyesek az áremelkedésre. A XXII. vagy a III. kerület külsőbb részén (Ürömhegy, Aranyhegy) számos, nemrégiben belterületté nyilvánított üdülőtelek tulajdonosa válhat meg busás haszonnal az ingatlanától. A pesti oldalon az elmúlt 2-3 év sikerrégiója a XIV. kerület volt, ám ott már szinte megfizethetetlenek a lakás- és telekárak. Ezért a befektetők inkább a XIII. vagy a XVI. kerületet választják.
Biztosítás vagy befektetési alap?
Egy év alatt csaknem háromszorosára nőtt a befektetési életbiztosítások – idegen szóval unit-linked termékek – díjbevétele. Jó esély van arra, hogy az elmúlt évi 17 milliárd forintos díjbevételt sokszorosan sikerül felülmúlniuk, azaz a három évvel ezelőtt bevezetett új szolgáltatás mostanra ért be. A biztosítótársaságok befektetéssel vegyített unit-linked konstrukciói szinte ugyanazt kínálják, mint a befektetési alapok. A klasszikus termékekkel szemben a konstrukciót elsősorban mint befektetési lehetőséget kínálják, és csak pluszként adják hozzá az életbiztosítást. A konstrukciók között ugyanúgy van államkötvényre vagy éppen a magyar részvényekre specializálódott alap, mint a befektetési alapoknál. Mégis mi a különbség a unit-linked termék és a befektetési alap között? Az ügyfelek alapvetően ugyanazt a terméket veszik, csak éppen más-más feltételekkel. A biztosítótársaságnál jóval nagyobbak a költségek, tehát legalább 2-3 évig nem remélhetnek hozamot az ügyfelek. A befektetési alapok jóval kisebb költséggel működnek, igaz, életbiztosítás nélkül.
A CA IB Vagyonkezelő ősszel útjára indított CA Vegyes alapjával átmenetet kíván teremteni a befektetési alap, a nyugdíjpénztár és az életbiztosítás között. Az alapot ugyanis hosszú távú befektetésnek szánja, egy jól diverzifikált portfólióval – amelyben amerikai, nyugat- és közép-kelet-európai részvények, kötvények találhatóak –, s már 10 ezer forinttal is be lehet szállni. A befektetőknek azonban minimum ötéves lekötéssel kell számolniuk, hiszen ha ennél rövidebb időn belül veszik ki pénzüket, akkor az árfolyamérték öt százalékát kell leszurkolniuk jutalékként.
|
Értékpapírfajták
A warrant a közraktárjegy forgatható része, zálogjegy. A zálogjegy a közraktárban elhelyezett áru ellenében felvett kölcsön és járulékai mértékéig zálogjogot ad. A warrant a közraktárjegy (ami a közraktár időrendben vezetett letétkönyvének szelvényrésze, két összefüggő, de egymástól szétválasztható részből áll) egyik része csupán, a másik az árujegy, amely tulajdonjogot, az áru feletti rendelkezés jogát testesíti meg. Az áru- és zálogjegy együtt és külön-külön is átruházható értékpapír. A letéti jegy nagy összegű határidős bankbetét, amely átruházható. Olyan értékpapír, amelyet a pénzintézetek bocsátanak ki forrásaik bővítésére. A bankbetéttől az különbözteti meg, hogy forgalomképes, így likviditása nagyobb a bankbetétekénél. Nincs kamatveszteség, éppen a forgalomképességéből adódóan. A pénztárjegy pénzintézetek által önmagukra kibocsátott kamatozó fizetési kötelezvény, betétkönyvek helyett bocsátják ki. A záloglevél fix kamatozású értékpapír, amely ingatlanra vonatkozó zálogjogot testesít meg telekkönyvi bejegyzés alapján. Csak az erre feljogosított pénzintézetek bocsáthatják ki, közforgalmú értékpapír, tehát tőzsdei forgalomban is szerepelhet. |