Az EU súlya a magyar külkereskedelemben meghaladja jó néhány tagállamnak a többi uniós gazdasággal lebonyolított kereskedelmi forgalma arányát. Az adatok azt sugallják, hogy Magyarország kereskedelmi téren gyakorlatilag már ma is teljes mértékben integrálódott az EU-ba. Ám közelebbről vizsgálva a kérdést kiderül: még korántsem valósult meg a magyar eredetű vállalati kör, kiváltképpen a kis- és középvállalkozások EU-integrációja.
Kevésbé fog hatni a magyar vállalati körre az Európai Unióhoz való majdani csatlakozás, véli Csáki György kutatásvezető, aki szerint már nagyjából lezajlott az adaptáció a kereskedelemmel foglalkozó vállalati körben. A magyarországi vállalkozásoknak, hogy talpon tudjanak maradni, igazodniuk kellett – egyebek között – a vonatkozó uniós jogszabályokhoz, szabványokhoz, állat- és növény-egészségügyi normákhoz. Azaz, Csáki szerint, az egységes belső piachoz való csatlakozás az exportőr-importőr magyar vállalatok számára nem jelent majd újabb kihívást. Nem szólva arról, hogy ma már a magyar kivitel és behozatal mintegy háromnegyede euróban számolva történik; ez is mutatja, hogy nincs szükség további megrázkódtatásokkal terhes alkalmazkodásra.
| NYERTESEK ÉS VESZTESEK A magyar közvélemény szerint tíz olyan társadalmi csoport van, amely egyértelműen az uniós csatlakozás nyertese lesz: az idegen nyelvet beszélők, a nagyvállalkozók és nagyiparosok, a politikusok, az értelmiségiek, a fiatalok, a fővárosiak, a nyugati országrész lakói, a gyerekek, az aktív dolgozók és a tanárok. A Szonda Ipsos által az év elején készített közvélemény-kutatásból az is kiderül, hogy a lakosság hat csoportot sorol a csatlakozás várható vesztesei közé: a semmilyen idegen nyelven nem beszélőket, az időseket és a nyugdíjasokat, a szövetkezeti tagokat és a parasztokat, a mezőgazdasági kistermelőket és az inaktívakat. Minden társadalmi csoport vonatkozásában jelentősen csökkent azok aránya, akik arra számítanak, hogy a csatlakozásnak nem lesz semmilyen hatása az adott réteg életére. A lakosság túlnyomó többsége tehát felismerte, hogy az integráció minden társadalmi csoport életére hatással lesz. Ugyancsak ebből a felmérésből rajzolódott ki az, hogy a lakosság háromtizede csak előnyöket, szűk egytizede csak hátrányokat vár Magyarország uniós csatlakozásától. A lakosság által megfogalmazott előnyök és hátrányok zöme egyaránt gazdasági, anyagi jellegű. Legtöbben a gazdaság fejlődését, az életszínvonal emelkedését és a munkalehetőségek bővülését várják a csatlakozástól. Egy korábban készített felmérés eredményéhez képest most többen válaszoltak úgy, hogy reménykednek az életszínvonal javulásában és a munkalehetőségek bővülésében. Az aggodalmak között szerepel az általános drágulástól, a magyar termékek (vagy munkaerő) versenyképtelenné válásától való félelem is. |
Fokozatos térnyerés
A külkereskedelemmel foglalkozó magyar vállalatok szépen teljesítettek az elmúlt tíz évben, megvetették lábukat az uniós piacokon. Ezt a rideg számok is alátámasztják. Míg ugyanis 1990-ben a magyar exportnak még csak a 25,4 százaléka irányult az – akkor 12 tagú – Európai Unióba, tavaly már 76,2 százaléka. A behozatalban az EU súlya ugyan alatta marad a kivitelbelinek, ám még így is meghatározó: 1990-ben 25,8, 1999-ben 64,4 százalékos volt. Az Unió térnyerése a magyar külkereskedelemben nem ment egyik napról a másikra, hanem fokozatos volt. 1994-ben például a kivitelből való uniós részesedés (beleszámítva az 1995-től EU-taggá vált Ausztriába, Finnországba és Svédországba irányuló exportot is) már 63,8 százalék volt, a behozatalban pedig elérte a 61 százalékot.
Mindennek eredményeként mára az Európai Unió súlya a magyar külkereskedelemben meghaladja az 60 százalékot, miközben a rendszerváltozás előtt a Szovjetunióé csak 30-32 százalékos volt.
Időközben Magyarországon végbement az a folyamat, amely alapjaiban rendezte át a magyar vállalati kört, s amely – az összes negatív hatása ellenére – megteremtette az egészségesebb vállalati struktúra lehetőségét, beleértve a külkereskedői körét is. Ez nem volt más, mint a gazdaságon átviharzó 1992-93-as csődhullám.
Ez volt az "eredendő bűn" – állítja Csáki György. Magyarázatként hozzáfűzi: ekkor tönkrementek a középvállalatok, azok, amelyek késztermék-beszállítóvá válhattak volna. Erre példa az Ikarus. Ugyanakkor létrejöttek a feltételei annak, hogy – a beszállítóknál maradva – teret nyerjenek a külföldi tőkével létrejött vállalkozások. Ez a folyamat piaci fegyelmet teremtett, ami ugyancsak elősegítette a talpon maradó, illetve újonnan alapított vállalatok térnyerését, megerősödését, unióhoz való adaptációját.
Belső aránytalanságok
Csáki szavaiból következtetni lehet arra, amiről Aranyi István, a Magyar Külkereskedelmi Szövetség főtitkára nyíltan beszélt: az európai uniós adaptáció korántsem volt egységes folyamat a magyar vállalati körön belül. Az uniós exportnak mintegy 80 százalékát ma már a multinacionális, illetve külföldi érdekeltségű vállalatok adják. Az agrárgazdaságból származik az uniós kivitel mintegy 6-7 százaléka (s nem szabad elfeledkezni arról, hogy az élelmiszeripar jó része ugyancsak külföldi kézbe került), és az összes kivitel mindössze 11-12 százaléka köszönhető a magyar nagyvállalatok működésének. Ebből következően a magyar kis- és középvállalatok az uniós kivitelnek csupán 1-2 százalékát adják.
Ez is mutatja, hogy ezek a cégek korántsem integrálódtak az EU-piacokba. Főleg azért, mivel egyelőre nem ez a legfontosabb a számukra. Ma ugyanis a hazai kis- és középvállalatok (kkv) leginkább a fennmaradásukért küzdenek; a szűk hitellehetőségek miatt kevesen tudják megteremteni az uniós export feltételeit. Legfőképpen a termelési, értékesítési feltételek kialakítása foglalkoztatja őket, s az, hogyan képesek rentábilissá válni. A kkv-k ma elsősorban a hazai piacon való talpon maradásukért, piaci részesedésük növeléséért dolgoznak, amit idővel követhet az uniós piacok meghódítása. Mindez Aranyi szerint nem jelenti azt, hogy a kkv-k nem törekszenek az uniós piacokra. Mind több kis- és középvállalat szerzi meg például az ISO-minősítést, ami feltétele az EU-konform termékek előállításának. A folyamat erősödése várható, véli Aranyi, ugyanakkor nem lehet gyors áttörésre számítani.
Kevesen sikeresek
Csáki György is hangoztatta, hogy jelenleg nincs potenciális beszállítói, exportőr magyar középvállalati kör. Emlékeztet arra, hogy az Unióba irányuló magyar export zömét a multik teljesítik. Ennek persze vannak előnyös oldalai is, hiszen e cégek kivitele, így a magyar export túlnyomó többsége, gyakorlatilag független a konjunktúrától. Ezért nem fékezte le a magyar exportdinamikát az, hogy 1998 negyedik negyedéve és 1999 első féléve között lelassult a növekedés az EU-ban. Ez érthető is, hiszen olyan cégek tevékenysége mint az Audi, az IBM vagy a GE nem konjunktúrafüggő. De emellett akadnak olyan magyar vállalatok is (ilyen például a Pick), amelyek sikeresen teljesítenek az Európai Unió piacain. A Dunaferr például kivitelének zömét az uniós piacon realizálja, amihez a vevők ugyancsak ragaszkodnak. Teljes termelésének 60 százaléka kerül exportra, ennek 75 százaléka az Unió tagországainak piacaira, mondta Horváth István vezérigazgató. Habár a vállalat elsődleges, stratégiai célja a hazai igények biztonságos kielégítése, azért ezt nem zavarja az uniós kiviteli tevékenység. A Dunaferr fő exportpartnerei Olaszország, Németország, Anglia, Ausztria, de Görögországba is kerül termékeiből.
A cég uniós exporttevékenységében fontos szerepet játszik, hogy a vállalat társult tagja az EU acélipari egyesülésének, az Euroferrnek, amelynek bizottsági munkájában tevékenyen részt vesz. A Dunaferrt rendszeresen minősítik, vizsgálják, egyebek között a vevők elégedettsége szempontjából; górcső alá veszik többek között a vállalat tevékenységének pontosságát, minőségét, a szolgáltatás megbízhatóságát. Horváth István érdekességként említette, hogy általában magasabb pontszámot kapnak, mint az Európai Unió területén működő beszállítók. Vannak konkrét példái is a kedvező tapasztalatoknak. Amikor a dunai hajózás lehetetlenné vált, egy, a Dunaferr-rel hosszabb ideje üzleti kapcsolatban álló görög csőgyár kinyilvánította: inkább vállalja a szállítási problémák miatt megnövekedett szállítási költségek egy részét, de ragaszkodik ahhoz, hogy fennmaradjon a kapcsolat. Végül a görög partner átvállalta a magasabb költségek felét.
Hogy mindezt hogyan sikerült a Dunaferrnek elérnie? Nos, nagyon fontos a versenyképes ár és a minőség, de elengedhetetlen a pontos szállítás (a "majdnem just in time"-nak nevezett kiszállítás), a lehetőség szerint közvetlen termelői kapcsolatok kialakítása, továbbá az, hogy az exportáló vállalat keresse az új lehetőségeket. A Dunaferr is ezt tette. A rendszerváltozást követő években, amikor felére esett vissza a magyarországi acélfelhasználás, a cég a Távol-Keletre – az ottani fellendülést kihasználva – exportált. Amikor 1994-ben – a kínai építőipari boom hatására – vákuum keletkezett az EU-ban, a magyar vállalat a korábbinál is erőteljesebben terjeszkedett az uniós piacon. Bár két év múlva, mikor a vákuumot betöltötték, voltak ugyan reklamációk, ám ez – részben az Euroferr-rel kialakított jó kapcsolatoknak köszönhetően – nem vetette vissza a vállalat uniós kivitelét.
A Dunaferr helyzete – amint több más magyar vállalaté – még javulhat is a csatlakozás után, véli Csáki György. Megszűnnek ugyanis a beviteli kvóták, helyüket a termelési kvóták veszik át, ami jól jöhet egyes magyar cégeknek.
A kutató szerint a majdani uniós tagság elnyerése után egyébként sem várható az exportáló cégek helyzetének jelentősebb változása. Sokkal érdekesebben alakulhatnak azonban a hazai piaci értékesítési folyamatok, mivel a magyarországi értékesítéskor is az uniós szabványok lesznek az irányadók. Példaként említi a magyar csirkét, amely genetikailag nem eurokonform: az Unióban az összsúly felét a csirkemellnek kell kitennie, a magyar bontott csirke esetében ez csupán 44 százalék. Így előfordulhat, hogy emiatt egy külföldi cég megtámadja a magyar vállalatot.
| A magyar-EU kereskedelmi forgalom alakulása áruosztályok szerint (M USD) | ||||
|---|---|---|---|---|
| Kivitel | Behozatal | Kivitel | Behozatal | |
| 1993 | 1999 | |||
|
Élő állat, állati termék |
462,0 |
68,8 |
483,3 |
61,7 |
|
Növényi termékek |
204,3 |
94,0 |
362,3 |
104,7 |
|
Zsírok, olajok és viasz |
12,0 |
12,0 |
9,3 |
38,3 |
|
Élelmiszer-készítmények, italok |
199,8 |
172,3 |
290,3 |
204,6 |
|
Ásványi termékek |
74,9 |
38,2 |
288,8 |
219,1 |
|
Vegyipari vagy rokonipari termékek |
277,2 |
651,0 |
458,6 |
1 422,5 |
|
Műanyagok és gumiáruk |
248,1 |
269,5 |
591,9 |
1 165,4 |
|
Bőr- és szőrmeáruk |
73,3 |
127,7 |
124,7 |
248,7 |
|
Fa- és fonásáruk |
101,7 |
21,4 |
301,2 |
100,8 |
|
Papíripari alapanyag és késztermék |
49,8 |
153,3 |
174,2 |
552,9 |
|
Textilalapanyag, textiláruk |
698,8 |
635,3 |
1 376,9 |
1 229,5 |
|
Lábbeli és divatkellék |
201,2 |
75,7 |
326,9 |
122,6 |
|
Kő, cement, kerámia, üveg |
115,9 |
107,9 |
208,7 |
306,3 |
|
Drágakő, nemesfém |
7,0 |
5,9 |
14,0 |
23,7 |
|
Nem nemesfémek és áruk |
422,0 |
352,6 |
1 059,7 |
1 390,7 |
|
Gépek, mechanikus berendezések |
721,0 |
1393,6 |
10 106,8 |
8 114,4 |
|
Járművek és részegységek |
108,9 |
497,0 |
1 066,8 |
1 960,3 |
|
Optikai műszer, orvosi eszközök |
42,8 |
191,7 |
187,5 |
386,6 |
|
Fegyver, lőszer |
2,6 |
2,3 |
3,3 |
21,8 |
|
Egyéb áruk |
169,9 |
168,1 |
n. a. |
n. a. |
|
Művészeti tárgyak, régiségek |
2,4 |
1,4 |
2,9 |
1,1 |
|
Összesen: |
4145,7 |
5039,8 |
19 067,8 |
18 048,6 |
| Forrás: GM | ||||