Kábel-Bábel

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 32. számában (2000. december 1.)

Óriási csaták dúlnak a kábelhálózatok birtoklásáért: hol a helyi szolgáltató- és ministúdióért, hol pedig csak némi területi presztízs megszerzéséért. A televíziós programok továbbítása akkora érték, vagy az egésznek van valami más, ma még csak nyomokban tetten érhető stratégiai jelentősége? Az utóbbiban keresendő a válasz: példa legyen rá a máig lezáratlan és rendezetlen vita az elektromos művek által birtokolt közműalagutakról. Ez az alagút, amelyben még van elég szabad hely a további kábelek behúzásához, attól olyan nagy érték, hogy a "madzagon" való jelenlét olcsóbbá tehető. És ez a fontos: minél közelebb kerülni a fogyasztóhoz, aki hajlandó lesz fizetni minden újabb, jövőbeni szolgáltatásért. Ma még a szakemberek azt mondják, hogy kábelt üzemeltetni kész ráfizetés. Többe kerül a madzaghúzás, a hozzá szükséges engedélyek megszerzése, a sugárzási jogok kiváltása, a rendszer üzemeltetése, folyamatos karbantartása stb., mint amennyi díjat be lehet szedni az előfizetőktől. A Magyar Kábelkommunikációs Szövetségnél (a legnagyobb ilyen tömörülés) is megerősítik, hogy minden hiedelemmel szemben a kábel ma még nem üzlet, amiből viszont sejthető, hogy reménykedni azért lehet. A jelen nem túl rózsás: a szövetségnél kapott adatokból például az látszik, hogy az előfizetői díjak maximuma 2000. januári adatok szerint havi 2191 forint volt. Az előfizetők számával súlyozott havidíj pedig jóval kisebb.

Mi lehet hát a vonzerő? Miért küzdenek a piacért egymással a legnagyobb szolgáltatók?

A piac méretei

Magyarországon a háztartások száma 3,8 millió körüli. Ebből a statisztika szerint tévét üzemeltet mintegy 3,7 millió. Kábelcsatlakozási lehetősége van körülbelül 1,8-1,9 milliónak, tehát az összes tévéző háztartás mintegy felének. Egyéni vagy központi parabolára csatlakozik mintegy 400 ezer család, AM-mikrón veszik az adást 270 ezren, csak földi antennával 1,3 millióan rendelkeznek.

A kábeles háztartások csupán a tévézők felét adják, ez az országos arány. Településtípusok szerint osztályozva: a kábeles háztartások aránya Budapesten 55 százalék, a megyeszékhelyeken 71 százalék, a városokban 53 százalék, s végül a községekben 31 százalék. Az adatokból látható, hogy egyáltalán nem telített a piac, vagyis a jövőbeni fejlesztések, hálózat telepítések-építések még javíthatják a képet, és persze a bevételeket. Mert ne feledjük, hogy a számok mögött forintok vannak, ha jelenleg még csak előfizetői díjak is.

Próbáljuk megbecsülni a bevételeket! Az egyszerűség kedvéért kerek számmal, mondjuk átlagban 800 forinttal számoljuk a lakásonkénti kábeles előfizetői díjat. Az ország szolgáltatóihoz ebből az aprópénzből legfeljebb 1,5 milliárd forint folyik be havonta. Ezzel szemben százmilliók kellenek a hálózatépítéshez, karbantartáshoz, sugárzási díjakra, fejlesztésre...

A lehetséges bevételekkel szemben ott állnak a költségek. A kilencvenes évek végén elérhető adatok szerint egy lakás bekapcsolása átlagban 32 161 forintos beruházást igényelt. Ez évente 2,5 milliárd forint ráfordítást jelentett. Ám a költség még így is csupán a hálózat értékének mintegy 30 százalékát adja. A digitális, széles sávú kábelekre való áttérés, amely már megkezdődött, de még ma sem tekinthető általánosnak, tovább növeli a költségeket. Márpedig a jövőben a sztereó tévézés vagy a home shopping szolgáltatás, ami kétirányú jeltovábbítást igényel, elképzelhetetlen e fejlesztés nélkül.

Tavalyi adatok szerint egyébként a hazai kábelrendszer teljes hossza meghaladta a 35 ezer kilométert. A nagy része ennek azonban sima "madzag", amely a központot a házakkal, illetve a házakat egymással köti össze, valamint a házakon belüli hálózat. Az úgynevezett törzshálózat, amely a kábelközpontokat köti össze, kis részben ma már üvegszálas, de még ez is csak a teljes rendszer 18-20 százalékára igaz.

A kábeles piac az elmúlt egy évben állandó mozgásban volt, s még ez év végére sem zárult le teljesen. A szolgáltatók azonban annyi pénzt fektettek be – főleg hódításra, s nem fejlesztésre –, hogy tulajdonosaik egyelőre megálljt mondtak a további terjeszkedésre. A lényeg azonban, hogy jelentősen átalakult a szolgáltatói paletta, s a piac koncentrálódásának lehettünk tanúi.

Szolgáltatói paletta

Hogyan áll most a szolgáltatói rangsor, melyik cégnek mekkora hálózata van? A legnagyobb hálózattal jelenleg a UPC rendelkezik Magyarországon, összesen 528 ezer háztartás tartozik hozzájuk. Ez a kábellel ellátott tévézőknek csaknem egynegyede. Sőt, talán már – a felmérést 2000 első felében végezte az AGB Hungary – meg is haladja ezt, hiszen újabb helységeket hódított meg a cég – gyakran nagy botrányok közepette. Második a sorban a MatávkábelTV Kft. összesen 170 ezer előfizetővel, s őket követi a FiberNet Rt. 100 ezer, a Hungarian Cable Systems Invest 70 ezer, a DSP Befektető Rt. 47 ezer előfizetővel, hogy csak a nagyobbakat említsük, mert akad még néhány 20-30 ezer családos hálózat is a piacon.

Még a legnagyobb szolgáltató sem mondhatja magáról, hogy a kábeles tévézésből fog majd meggazdagodni, azt meg végképp nem, hogy ennyivel megelégszik, s többre nem is vágyik. Kétségtelen persze, hogy akkora hálózattal, mint amekkora például a UPC-nek van, már tekintélyes díj szedhető be havonta, de azért azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy ennyi elég, ezért érdemes egymásra licitálni. Mert azt azért tudni kell, hogy az első kábelhálózatok kiépítői, üzemeltetői már nem "gründoltak" hiába. Az elmúlt két-három évben, amikor megkezdődött a hálózatfelvásárlási hullám, tekintélyes összeget lehetett kapni a rendszerért. Méghozzá többnyire olyanokért, amelyeket megvásárlás után azonnal át kellett építeni. A régiek többsége felfűzős vagy soros hálózat volt, amelyeket most már illő átalakítani csillagpontosra – ez legtöbbször az új tulajdonosra hárul.

A piac felszabadítása

A most elkészült, de az idén már nagy valószínűséggel sorra nem kerülő új távközlési törvény hivatott megnyitni azokat a piaci csapokat, amelyre a kábelhálózatok felvásárlói várnak. Mert a kábelrendszer a jövő, a készülődő információs társadalom egyik kulcsszereplője lesz. Ezen a rendszeren indulhat el a mai telefonos szolgáltatás alternatívája, az internetrendszer robbanásszerű fejlődése, a társadalmi interaktív kommunikáció, amikor a háztartási automatáktól kezdve a liftkarbantartásig és a mérőórák leolvasásáig ez a hálózat lesz a kapcsolat ütőere. Amikor pedig megvalósul például az internetes elektronikus adóbevallás (némelyek reménykedtek abban, hogy erre még az idén sor keríthető), akkor a kábelen internetezőkön már szépen lehet majd keresni, a többi, a kábelek kapacitására pályázó szolgáltatókról már ne is beszéljünk. Íme tehát, itt a kézenfekvő magyarázat. A jövőben van elrejtve a nagy üzlet, amelyért persze ma még nagyon sokat kell áldozni.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. december 1.) vegye figyelembe!