Minden aggodalom, rossz előjel és riasztó jóslat ellenére az osztrák gazdaság sértetlenül vészelte át az Európai Unió 14 országának szankcióit. Igaz, vannak területek, amelyeken nem tűnik belemagyarázásnak a visszaesést a néppárti-szabadságpárti kormánnyal szembeni ellenszenv rovására írni, ám ezt busásan ellensúlyozza más vonatkozásban a töretlen fellendülés.
Ezúttal ismét bebizonyosodott – ugyanúgy, mint a náci múlttal vádolt Kurt Waldheim elnökké választásának idején kialakult Ausztria-ellenes nemzetközi légkörben –, hogy a gazdaság mozgatórugói eltérnek a politikai morálétól. Az Európai Unió 14 tagországa a néppárti-szabadságpárti kormány alakulásának első hírére jelezte, hogy a közösség nem kíván együttműködni a szélsőjobboldalinak tartott Jörg Haiderrel. Amikor a fenyegető távlat s az osztrák államfő húzódozása ellenére a kormány február 4-én mégis letette a hivatali esküt, senkit nem ért váratlanul a bojkott. Hogy ez valójában mit jelent, azt maguk a szankciót elrendelők sem igen tudták, nem lévén gyakorlatuk ilyesmiben. Emellett a kapcsolatok befagyasztása deklaráltan kétoldalú volt, így egy-egy ország saját ügyének számított. Ez eltérő megoldásokat hozott az első perctől kezdve: Belgium olyan messzire ment, hogy külügyminisztere az ausztriai téli üdülést is erkölcstelennek tartotta, a franciák pedig képesek voltak lemondani a diákcseréket.
Az első pofont az Ausztriában oly fontos kongresszusi turizmus kapta, jelesül Innsbruck: amerikai szervezésű orvoskongresszusnak adott volna otthont, és nem csekély bevételtől esett el a lemondás nyomán. Kétségkívül az idegenforgalom sínylette meg leginkább a szankciókat. A nyár végi összesítés szerint a vendégéjszakák száma emelkedett ugyan 5,5 százalékkal, de a gyarapodás jórészt az első negyedév eredménye: a szankciók meghirdetésekor már betervezett és lefoglalt síutakat a jelek szerint sokan mégsem mondták le. A második negyedévben már 0,3 százalékos visszaesést regisztráltak. A belföldi turizmus jelentős növekedése mellett elsősorban francia, belga és olasz vendégből volt az év első felében lényegesen kevesebb. Igaz, az amerikaiak a politika ellenére sem hagyták veszni az erős dollárból adódó előnyöket...
Bécsnek büszke vára
Ugyancsak nagy – és igaztalan – veszélyben érezte magát Bécs, a tartományi jogú főváros. Michael Häupl polgármester és Walter Nettig, a Gazdasági Kamara elnöke nem csekély gondot fordított arra, hogy ország-világ előtt bizonyítsa: a főváros "más", itt nemcsak hogy szociáldemokrata-néppárti koalíció kormányoz, de ez az ÖVP nem olyan, mint az országos – s mereven elutasítja az együttműködést a Szabadságpárttal. A kétségbeesett bizonyítványmagyarázat érthető volt: a szankciók bevezetésekor Bécs mintegy 30 nagy volumenű külföldi beruházásról folytatott intenzív tárgyalásokat, amelyek egy része bizony megszakadt. A kamarai illetékesek saját tapasztalataik alapján elmondták, hogy a beruházási szándékot feladó külföldi vállalkozókat nem erkölcsi megfontolások vezérelték, nem valamiféle "szégyenérzet", hogy ilyen körülmények között ezzel a besározódott Ausztriával nem illik szóba állni, inkább az a megfontolás, hogy ha Ausztria elveszíti azt a bizonyos kelet-nyugati híd szerepet, akkor már kevésbé vonzó ott telephelyet létesíteni.
Másrészt a főváros a legnagyobb haszonélvezője a kongresszusi turizmusnak. Az Austria Center, avagy a Hofburg kongresszusi központja többezres konferenciák színhelye, a résztvevők a bécsi gazdaság és kereskedelem kedvencei. Legalább háromszor annyit költenek, mint a hétköznapi turisták, ráadásul magasabb kategóriájú szállodákban laknak, és holt szezonban is jönnek. A bécsi vezetők tehát még jobban rákapcsoltak, még tartalmasabb programokkal töltötték meg az immár évek óta világszerte megszokottá vált Bécs-napok rendezvénysorozatát. Az első szívdobogás után nyilvánvaló volt: szankció ide vagy oda, a bécsi szelettel és almás rétessel, Kék Duna keringővel vonzóbbá tett gazdasági napok nem veszítettek népszerűségükből, s még a morális tartásukra oly büszke Amerikából sem jött kevesebb látogató. Legfeljebb a polgármester kapott zavarba ejtő kérdéseket – például tavasszal lisszaboni sajtóértekezletén egy amerikai újságíró arról faggatta, hol lesznek a koncentrációs táborok...
Növekvő export, több beruházás
Az érzéseken, félelmeken, jóslásokon túl konkrét adatokat csak az első félévi összesítések árultak el arról, hogy ezekben a hónapokban miként alakult valójában a gazdaság, ezen belül a külgazdaság. Kiderült például, hogy ebben a hat hónapban – amelyből öt már a szankciók idejére esett – Ausztria exportgazdasága legnagyobb győzelmét ünnepelte. 2000 első felében az osztrák kivitel 18,1 százalékkal 467 milliárd schillingre emelkedett, ami a hatvanas évek óta a legnagyobb növekedés. Miután a behozatal ugyanebben az időszakban csak 15,1 százalékkal emelkedett – 497 milliárd schillingre –, sikerült a kereskedelmimérleg-hiányt 30 milliárd schillingre csökkenteni. Az előzetes adatok szerint az év végéig az export átlépheti a bűvös 1000 milliárd schillinges határt.
Az export növekedése egyben a hazai munkaerőhelyzet előnyös változását is hozza, mivel minden harmadik munkahelyet a külföldi megrendelések teremtenek. Bár Ausztria nagymértékben kihasználta az erős dollárból fakadó előnyöket, és csaknem 30 százalékkal növelte észak-amerikai kivitelét, az export szerkezetét osztrák gazdasági szakemberek még mindig nem tartják kielégítőnek: a szankciók ellenére a kivitel nyolcvan százaléka európai megrendelőkhöz jutott el. Igaz, a kelet-közép-európai országokba irányuló szállítások 22 százalékos növekedése is átlagon felüli volt.
Az Ausztriával szembeni ellenérzések kétségkívül nem járultak hozzá ahhoz, hogy újabb vállalatok építsék ki nemzetközi kapcsolataikat, pedig erre a kamarai szakemberek szerint égető szükség lenne: az osztrák vállalatok mindössze 5 százaléka exportál.
Ennél is meggyőzőbb volt az Austrian Business Agency (ABA) féléves beszámolója: a szervezet, amelynek feladata Ausztriába csalogatni a befektetőket, az első félévben csaknem megduplázta 1999 hasonló időszakának eredményét. A megvalósított projektek száma 47-ről 78-ra emelkedett, s az újonnan telephelyet létesített üzemek beruházási volumene 2 milliárd schillingről 3,8 milliárdra emelkedett. Az új üzemek 4018 új munkahelyet teremtettek – ami 143 százalékkal több az előző évinél. Az egész évre 6 milliárd schillingnyi új beruházással és 6000 új munkahellyel számol a szervezet vezetője.
Azt René Siegl, az ügynökség elnöke sem állítja, hogy a szankciók semmiféle nyomot nem hagytak, ám ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a beruházást tervezők több kérdést tesznek fel, körültekintőbben készítik elő a telephely létesítését. Akadt olyan is, aki meggondolta magát: az első félévben négy – összesen 50 millió schilling értékű – projektet mondtak le politikai okokból. (Igaz, volt, aki éppen politikai megfontolásból döntött az ausztriai jelenlét mellett: egy német építőipari vállalkozó a Jörg Haider iránti rokonszenvből választotta Karintiát új vállalkozása színhelyéül.)
Az osztrák gazdaságkutatók az Ausztria iránti töretlen érdekelődés okait kutatva elsősorban azt a magyarázatot emelik ki, hogy a legtöbb befektető a jobbközép kormánytól vállalkozásbarát politikát vár. A szankciók legnehezebb időszakában is kiegyensúlyozott volt az ausztriai politikai légkör, amit a befektetők igen nagyra értékelnek. Másrészt a konjunktúra minden vonalon érződik: a Gazdaságkutató Intézet (WIFO) legutóbbi tanulmánya szerint az év első öt hónapjában a termelés 12,5 százalékkal nőtt. Ugyanakkor az infláció a korábbiakhoz képest alaposan megugrott – 2,8 százalékra –, ám ezt a szakemberek elsősorban a drága üzemanyagnak tudják be.
Elutasított kezdeményezések
A konkrét gazdasági mutatók tehát nem jelzik a szankciók különösebb befolyását a fejlődésre, mint ahogy a szankciók feloldása se sokat segített az igencsak álmatag bécsi tőzsdén. S bár az EU által megbízott Bölcsek jelentését Ausztriában nagy megkönnyebbülés fogadta, nem mondható, hogy a 222 nap nyom nélkül múlt volna el. Ausztriát a közösség látszólag visszafogadta, s kétségtelenül elmaradtak az ellenszenv gyermeteg jelzései – hogy a 14-ek közül sokan nem fogtak kezet az osztrák partnerrel, nem hagyták magukat együtt fényképezni, vagy kimentek az ülésteremből, amikor a másik beszélt. Ausztria külpolitikai, avagy Unión belüli kezdeményezései azonban rendre megbuknak. Leszavazták – mind a 14-en – az úgynevezett ökopontügyben, vagyis amikor az országon áthaladó tranzitforgalom korlátozását a 2003-ig életben lévő tranzitegyezmény előírásai szerint szerette volna az engedélyek – ökopontok – számának csökkentésével elérni. Ausztria-ellenes döntést hozott az Európai Bíróság a Brenner autópálya díjcsökkentésének elrendelésekor, és hasonló elmarasztaló ítéletek születtek számos más vonatkozásban.
Ausztriának például 11 millió schillinget kell visszafizetnie, mert nem adminisztrálta kellőképpen a kapott agrártámogatás felhasználását. Bécsben mélységes csalódást váltott ki, hogy a temelini atomerőmű elleni tiltakozó harcában az EU nem állt ki mellette, holott osztrák felfogás szerint a nem eléggé biztonságos cseh reaktor lényegében nemcsak az igen közeli Ausztriát, hanem baleset esetén az EU sok más tagországát is veszélyezteti. Minden esetben, amikor Ausztria alulmarad, a politikusok – de a közvélemény is – úgy érzik, mintha a szankciók csak papíron szűntek volna meg.
Érdekkülönbségek
A kudarcok az osztrákokban – az alaposan felpaprikázott közvéleményben, de a vezetésben is – azt a hátsó gondolatot és vele együtt aggodalmat keltik, vajon Bécs képes lesz-e a bővítésnél érvényesíteni minden lehetséges alkalommal felemlegetett célját, a hosszabb átmeneti időszakok megszabását a keleti szomszédoknak, elsősorban a szabad személyforgalmat illetően. Igaz, ebben a tekintetben egyre markánsabban körvonalazódik, hogy a gazdaság érdeke alaposan eltér a politikáétól. Az osztrák gazdaság előre nem látott fellendülésének köszönhetően tíz év óta először csökkent a munkanélküliek száma, s az ipar közeljövőjét, sőt fejlődését a nem is remélt számú megrendelés megnyugtatóan biztosítja. Hacsak nem akadályozza a teljesítést a fenyegető munkaerőhiány: az Ipar- és Kereskedelemkutató Intézet legfrissebb felmérése szerint ebben a negyedévben 80 ezer szakmunkás hiányzik a feladatok végrehajtásához. Bécsben szakácsokat, Burgenlandban építési szakmunkásokat – például burkolókat –, Alsó- és Felső-Ausztriában henteseket, az egész országban kőműveseket, bádogosokat keresnek – s ez nem a teljes lista.
Szó sincs tehát arról, hogy csak a telekommunikációnak lennének immár unalomig ismételgetett gondjai – az iparág a következő három évben minimum 13 ezer (Gazdaságkutató Intézet), maximum 85 ezer (Piackutató Intézet) szakembert igényel. A telekommunikációs cégek fejlődését, külföldi terjeszkedését konkrétan akadályozza a munkaerőhiány. Központi megoldás hiányában – a bécsi kormány a közelmúltban elvetette a vendégmunkások kvótaemelésére tett belügyminiszteri javaslatot – egy-egy tartomány maga próbál segíteni gondjain. Legutóbb a stájerországi tartományi kormány – Herbert Paierl gazdasági miniszter sürgetésére – döntött úgy, hogy 6000 fő alkalmazását teszi lehetővé a szomszédos országokból – Szlovéniából, Magyarországról, Horvátországból.
Eközben Ausztria minden adandó fórumon ismételgeti a keleti munkaerő beáramlásának veszélyét. A hazai szakszervezetek, a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei – amelyek pedig mostanában nem éppen kormánypártiak – partnerek ebben, a gazdaság, a vállalkozók képviselői azonban mintha kevésbé bánnák, ha Ausztria nem tudná az Unión belül érvényesíteni akaratát.
| 222 NAP MAGÁNY Január 31. A portugál EU-elnökség a tagállamok kétoldalú intézkedéseivel fenyeget arra az esetre, ha az FPÖ kormányra kerül. Február 2. Louis Michel belga külügyminiszter erkölcstelennek nevezi az ausztriai téli üdülést. Február 4. Klestil elnök – láthatóan kedve ellenére – felesketi a néppárti-szabadságpárti kormányt. Életbe lépnek a szankciók: a kétoldalú kapcsolatok megszakítása, nemzetközi állásokra pályázó osztrákok támogatásának megvonása, az osztrák nagykövetek pusztán technikai szintű fogadása. Izrael hazahívja nagykövetét. Március 1. A belga taxisofőrök szakszervezete bojkottot hirdet az osztrák utasok ellen. Március 2. A legtöbb illusztris vendég – köztük a portugál elnök – távol marad a bécsi Operabálról. Klestil elnök a kazahsztáni államfőt és az ukrán elnök feleségét látja vendégül páholyában. Március 23. A lisszaboni EU-csúcson néhány résztvevő hajtókáján a Schüssel kancellárt gúnyoló áthúzott csokornyakkendő-jelvénnyel jelenik meg. Schüssel ekkor már nyakkendőt visel. Március 31. A doppingellenes európai megfigyelőbizottság alelnökét, az osztrák Hans Holdhaust megfosztják beosztásától. A hivatkozási alap: osztrák állampolgársága. Április 6. Benita Ferrero-Waldner osztrák külügyminiszter meghívás nélkül, sokak rosszallása közepette megjelenik a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelő Központjának bécsi megnyitóján. Az ÖVP felfüggeszti tagságát az Európai Néppártban. Május 1. Az FPÖ rendkívüli kongresszusán szentesíti Jörg Haider lemondását a pártelnökségről, és Susanne Riess-Passert választja utódának. Május 5. Az osztrák kormány 18 pontból álló akciótervet fogad el a szankciók megszüntetésére. A 10. pont: népszavazás megtartása. Május 7. Ferrero-Waldner Ausztria megfigyelését javasolja az EU-nak. A kancellár nem helyesli az indítványt. Május 11. Beatrix holland királynő törli a diplomatáknak rendezett hagyományos vacsora meghívottjai közül az osztrák nagykövetet. Május 23. Alfred Gusenbauer SPÖ-elnök látogatást tesz Louis Michel belga külügyminiszternél. Az osztrák kormány több tagja árulásnak tartja a közvetítőakciót. Június 7. Az Európai Néppárt felmenti a vádak alól és ismét teljes jogú közreműködésre hívja az ÖVP-t. Június 9. Ferrero-Waldner az osztrák tekintély visszaállítását célzó európai körútjának londoni állomásán Margaret Thatcher volt brit kormányfővel találkozik. Június 16. Ausztria távozó hágai nagykövete csak "magánemberként" vehet át kitüntetést Beatrix királynőtől. Június 19. A feirai EU-csúcson osztrák diákok röplapokat és Sacher-tortát osztogatnak, tisztességes bánásmódot követelve Ausztriának. Július 12. A 14 EU-ország megbízásából az Európai Emberjogi Bíróság megbízza Martti Ahtisaarit, Marcelino Oreját és Jochen Froweint, hogy készítsenek jelentést az osztrák kormány tevékenységéről és az FPÖ jellegéről. Július 28-30. A Három Bölcs Ausztriában kormánytagokkal, egyházi és érdekvédelmi szövetségi képviselőkkel találkozik. Augusztus 28-31. A Bölcsek Heidelbergben ülnek össze a jelentés véglegesítésére, s meghallgatják az FPÖ alelnökét, valamint a humanitárius szervezetek képviselőit. Szeptember 8. A Bölcsek átadják jelentésüket a francia elnöknek. |