A medve reményei

 

A vasfüggöny leomlása után alapvetően megváltozott a szovjet utódállamok szerepe és megítélése. Míg az EU a kelet-európai országok egy részével társulási egyezményeket kötött – előrevetítve az Unió későbbi kibővülésének lehetőségét –, Oroszországgal hasonló lépésre mind ez idáig nem került sor. Magának Oroszországnak is tisztáznia kellett, milyen helyet szeretne kapni a demokratikus Európában.

 

Oroszország ma legföljebb regionális nagyhatalomként definiálható, vonzáskörzetét a függetlenné vált szovjet utódállamok alkotják. Külgazdasági kapcsolatait tekintve elsősorban Európa-irányultságú, ennek megfelelően az Unióval hosszú távon fenntartható, fejleszthető kapcsolatrendszert kell kiépítenie.

A tíz évre szóló partnerségi és együttműködési egyezmény (APC), amelynek alapja a demokratikus elvek és az emberi jogok tiszteletben tartása – elsősorban az 1994-ben kirobbant csecsen konfliktus miatt – csak 1997 decemberében lépett hatályba. Szorosabb politikai dialógus kialakítását, a kereskedelmi és beruházási kapcsolatok fejlesztését, az oroszországi reformfolyamat elősegítését, valamint meglehetősen homályos formában az EU és Oroszország közötti szabad kereskedelem feltételeinek megteremtését irányozta elő. Legfőbb érdeme a rendszeres párbeszéd kereteinek kialakítása a politikai és a kereskedelmi-gazdasági kérdésekben. A szerződés, amely szerint a felek a legnagyobb kedvezményes eljárásban részesítik egymást, számos mennyiségi korlátozást megszüntetett, kereskedelmi téren a GATT/WTO irányelvek figyelembevételére törekszik. Bizonyos kérdésekben – például iparvédelem céljából – Oroszország átmeneti, egyoldalú engedményeket kapott. Számos területen – például szabványosítás, tudományos-műszaki haladás, űrkutatás, telekommunikáció, közlekedés, környezetvédelem, energetika, szellemi termékek védelme – együttműködést kezdeményeztek. Elő kívánják segíteni az orosz szabályozás nemzetközi normákhoz való közeledését is. A célok megvalósulását a miniszteri szintű együttműködési tanács – illetve az ülések közti időszakban az együttműködési bizottság – hivatott elősegíteni. Évente két-három alkalommal tartanak EU-orosz csúcsot az Európai Tanács elnöke, a Bizottság elnöke – valamint legújabban a közös kül- és biztonságpolitika legfőbb felelőse –, illetve az orosz államfő részvételével. A legfontosabb kereskedelmi kérdések az 1996 februárjában hatályba lépett interim – ideiglenes – egyezménybe is átkerültek. Ennek hatásköre alól kivették az érzékeny, például az acél- és textiltermékeket, valamint a nukleáris anyagokat, amelyek – a dömpingintézkedéseken túlmenően – a legtöbb vitát váltották ki. Ezek kereskedelmét külön egyezményekkel szabályozták. Az APC szerint a felek – a kölcsönös egyetértés és a körülmények megfelelő alakulása esetén – 1998-ban kezdhetnek tárgyalásokat egy szabadkereskedelmi zóna kialakításáról.

Az Európai Unió számára a legnagyobb kihívás a szovjet utódállamok közül politikai, biztonságpolitikai és gazdasági szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű Oroszország Európába integrálása. A gazdasági-politikai rendszerváltás a kapcsolatok dinamikus fejlődésének lehetőségeit hordozta magában. Az Európai Közösség a kezdetektől a demokratikus és piacgazdasági átalakulás támogatásáról biztosította Oroszországot, majd 1994 júniusában partnerségi és együttműködési egyezményt (Agreement on Partnership and Cooperation, APC) írt vele alá.

Az EU Oroszországgal folytatott külkereskedelme
	1992	1993	1994	1995	1996	1997	1998	1999
EXPORT
Érték (milliárd ECU/euró)	7,0	13,2	14,4	16,1	19,1	25,5	21,1	14,4
Sorrend	n. a.	n. a.	5.	5.	6.	4.	7.	n. a.
Részesedés (%)	1,7	2,8	2,7	2,8	3,1	3,5	2,9	1,9
IMPORT
Érték (milliárd ECU/euró)	10,7	17,6	21,5	21,5	23,3	27	23,3	21,9
Sorrend	n. a.	n. a.	6.	6.	6.	6.	6.	n. a.
Részesedés (%)	2,3	3,7	4,1	3,9	4,0	4,0	3,3	2,8
EGYENLEG
Érték (milliárd ECU/euró)	–3,7	–4,4	–7,1	–5,4	–4,2	–1,5	–2,2	–7,5
Forrás: Eurostat

Válság után

Az 1998 augusztusában kirobbant orosz válság számos folyamatot szakított meg. Elmaradt az orosz fél által remélt belépés a WTO-ba, és nem kezdődtek meg az EU és Oroszország közötti szabadkereskedelmi tárgyalások sem. Az ez idő tájt jellemző politikai bizonytalanság – a kormányfőcserék, az elnök elleni bizalmatlansági procedúra –, párosulva a nyugati üzleti érdekeket sértő, 1998. augusztus 17-i rendkívüli gazdasági intézkedésekkel, majd az új vezetés különutas törekvésekkel való fenyegetőzése a korábbinál is nagyobb óvatosságra, Oroszország megítélésének átgondolására késztette az Európai Uniót.

A gazdasági összeomlás szélére került országban már-már az éhínség réme fenyegetett. Erre reagálva indította be az USA és az EU sok vihart kavaró élelmiszersegély-programját (teljes összege 470 millió euró volt), amivel a kapcsolatok a technikai segélyezés szintjére süllyedtek. 1999-ben az újabb csecsen konfliktus erőszakos kezelése és az emberi jogok be nem tartása miatt ismét kihűltek a nyugati kapcsolatok. A helyzet elcsendesedését követően azonban a viszony hamar normalizálódott.

A jelenlegi és a majdani EU részesedése az orosz külkereskedelemből (százalék)
	1997			1999
	EXPORT	IMPORT	AKTÍVUM	EXPORT	IMPORT	AKTÍVUM
15-ök	40,9	50,4	28,5	39,3	50,8	32,9
15-ök + V3	49,9	57,8	39,7	48,1	56,6	43,6
15-ök + "1. kör"	51	59,3	40,1	49,2	57,4	45,2
15-ök + "1. kör" + Szlovákia	53,5	60	45	51,6	57,9	48,6
15-ök + 10 társult ország	59,7	63,2	55,1	56,6	59,7	55,2
Forrás: Orosz vámstatisztikán alapuló saját számítások

Új típusú kapcsolatok

A kilencvenes években gyökeresen átalakultak mind a kelet-közép-európai országok, mind Oroszország külgazdasági prioritásai. A Szovjetunió szétesését követő második évben a tíz kelet-közép-európai ország már csak 18 százalék körül részesedett Oroszország FÁK-on kívüli exportjából, miközben az orosz behozatalban súlyuk még a 10 százalékot sem érte el. Az arányok lényegesen azóta sem változtak meg, egyedül Lengyelország került be a tíz legjelentősebb FÁK-on kívüli partner közé.

A térség (a tíz társult kelet-közép-európai ország) és Oroszország közötti külkereskedelem egyik fő sajátossága a tetemes – összesen évi 6-8 milliárd dollárnyi – orosz kereskedelmi többlet, ami egyben az egyik legfontosabb orosz gazdasági érdek: az itt keletkező valutabevétel meghatározó forrása a külső orosz államadósság törlesztésének és az exportált orosz energiahordozók szállításánál felmerülő tranzitköltségeknek.

Az 1998-as orosz válság előtt Kelet-Közép-Európa országaiban az orosz export – Észt- és Lettország kivételével – 2-9 százalékot ért el. Egyedül Lengyelország tett és tesz nagyobb erőfeszítéseket az orosz piacon való jelenlét növelésére. Az orosz import súlya valamivel nagyobb (6-20 százalék), mivel a térség országai energiaellátásukat – a hazai kapacitásokon túlmenően – alapvetően az orosz szállításokra alapozzák. (A két szélsőséget a 27 százalékos bolgár és a 3 százalékos szlovén arány képviseli.)

Az 1998. augusztusi krach nyomán mélypontjára esett az orosz külkereskedelmi forgalom. A kivitel visszaesése összefüggött a nyersanyagok világpiaci árának zuhanásával (ezek 1999-ben azonban újra emelkedésnek indultak), míg a behozatal csökkenése több – részben máig tartó – változással magyarázható. A rubel mélyrepülése megdrágította az importot, ezért a hazai termelők különösen kedvező helyzetbe kerültek. Lényegesen visszaesett a lakossági vásárlóerő. A bankrendszer összeomlása – máig tartó gyengélkedése – visszavetette a külföldi üzletkötéseket. A megváltozott árviszonyokhoz emocionális hatások is társultak: a Nyugatból kiábrándult közvélemény a hazai termékek felé fordult.

A válság az átlagosnál is drasztikusabban hatott a kelet-közép-európai országok és Oroszország közötti áruforgalomra: a tíz ország együttes kivitele 1999-ben az 1997-es év 40 százalékát sem érte el. A térségünkben működő vállalatok és pénzintézetek – kisebb tőkeerejük miatt – már nem tudták vállalni a megemelkedett üzleti kockázatot. Kivitelüket – ami jobbára élelmiszerekből, különböző vegyi árukból, kisebb mértékben gépekből, berendezésekből, járművekből áll – ugyancsak megtépázták az orosz importhelyettesítő törekvések. Az export legjobban Románia, a Baltikum és Magyarország esetében esett vissza, a legkisebb (41, illetve 56 százalékos) csökkenés Csehország és Lengyelország forgalmában következett be. A térségbe irányuló orosz kivitel jóval kevésbé csökkent, 1999-ben pedig növekedésnek indult. (Emiatt 1999-ben tovább nőtt a térség negatív egyenlege az orosz relációban.)

Az EU Oroszországgal folytatott kereskedelmének szerkezete (százalék)
	EXPORT			IMPORT
	1997	1998	1999	1997	1998	1999
Élelmiszer, élő állat, ital, dohány	20,4	17,3	16,9	1,6	2,2	2,1
Nyersanyagok, zsírok, olajok	2,3	2,3	3,7	9,6	11,2	11,0
Ásványi fűtőanyagok	0,5	0,4	0,4	42,2	35,5	53,2
Vegyi áru	10,8	11,0	12,0	5,5	6,2	6,9
Gépek, szállítóeszközök	35,2	37,6	37,1	1,5	1,8	2,0
Feldolgozott ipari termékek	28,3	28,6	29,2	22,3	23,7	24,0
Egyéb termékek	2,5	2,8	0,7	17,3	19,4	0,8
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
Forrás: Eurostat, saját számítások

Forgalmi akadályok

Az orosz külgazdasági érdekek legjobban az áruforgalmi struktúra ismeretében érthetők meg. A kelet-közép-európai országokba irányul az utódállamokon kívüli orosz földgázexport 30-35 százaléka, illetve területükön keresztül halad át ennek mintegy 90 százaléka. Az orosz kivitel több mint 70 százalékát energiahordozók teszik ki Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Románia esetében, és 50 százalék feletti a részesedésük a Bulgáriába és Litvániába irányuló szállításokban is. Jellemző orosz exporttermékek még a fa- és papíráruk, a vas- és acéltermékek, az alumínium, valamint a nukleáris erőművekhez szállított fűtőanyagelemek. Oroszország célja ugyanakkor az egyoldalú kiviteli szerkezet megváltoztatása, a gépipari termékek újbóli elfogadtatása a térségben, ennek azonban középtávon kicsi az esélye. (Az Oroszországból származó lengyel importban például a gépek, berendezések aránya alig 2 százalék körül volt 1998-ban.)

A kétoldalú áruforgalom növekedésének fő akadályát orosz részről a kelet-közép-európai országok exporttermékeivel kapcsolatos minőségi problémákban, valamint a kedvezőtlen fizetési feltételekben – például a 100 százalékos előfizetés kikötése – látják. Még mindig jellemző a nyugati közvetítők beiktatása, miközben igen korlátozott a térségbeli hitelintézetek és biztosítók szerepe az orosz piacon. A térség orosz kivitelét a leghatásosabban a beruházási kapcsolatok fejlesztésével lehetne növelni, azonban a tőkehiány és a kockázatok miatt kevesen vállalkoznak a helyi jelenlétre.

Szerény mértékűek a térség és Oroszország közötti tőkekapcsolatok. A kelet-közép-európai jelenlét Oroszországban többnyire kimerül kereskedelmi képviseletek nyitásában, nem jellemzőek a termelési célú invesztíciók. Az orosz befektetéseknek sem kiemelt célterülete Kelet-Közép-Európa, azok is többnyire néhány ágazatra, elsősorban az energiaiparra korlátozódnak.

Lengyelországban 1998-ban például a Gazprom volt az egyetlen jelentősebb orosz befektető. A 150 orosz vállalat összes befektetése 1998 végén 200 millió dollárra rúgott, miközben a mintegy 3000 lengyel vállalkozás által Oroszországba kivitt tőke ennek csupán a felét tette ki. A legnagyobb orosz-lengyel közös vállalkozás a 128,5 kilométer hosszú Yamal-Nyugat-Európa gázvezeték építése.

Magyarországon 2000 elején ezer orosz részvételű vállalatot tartottak nyilván. A befektetett orosz tőke – 300 millió dollár – a teljes külföldi tőkeállomány alig 1,5 százaléka. (A magyar cégek Oroszországban 60 millió dollárt invesztáltak.)

Oroszország importja a társult kelet-európai országokból (millió dollár)
	1993	1997	1998	1999	1999/97 (%)	1999/93 (%)
Magyarország	622,3	920,6	607,1	313,2	34,0	50,3
Lengyelország	528,8	1354,4	1045,5	601,9	44,4	113,8
Csehország	460,7	585,8	530,6	343,5	58,6	74,6
V3 együtt	1611,8	2860,8	2183,2	1258,6	44,0	78,1
Szlovénia	232,2	330,4	225,8	116,8	35,4	50,3
Észtország	41,2	259,7	152,5	75,7	29,1	183,7
"1. kör" együtt	1885,2	3450,9	2561,5	1451,1	42,0	77,0
Szlovákia	167,9	284,8	193,2	106,2	37,3	63,3
Románia	101,7	202,1	91,6	47,8	23,7	47,0
Bulgária	309,5	260,6	165,5	108,0	41,4	34,9
Lettország	77,4	308,2	206,0	97,5	31,6	126,0
Litvánia	53,4	460,0	326,3	126,1	27,4	236,1
Fentiek együtt	2595,1	4966,6	3544,1	1936,7	39,0	74,6
Oroszország teljes importja*	26 806,7	38 804,5	32 266,1	21 846,5	56,3	81,5
* FÁK-on kívüli import Forrás: FÁK Statisztikai Bizottság, orosz vámstatisztika Megjegyzés: "1. kör": A csatlakozási tárgyalásokat elsőként megkezdő 5 kelet-közép-európai ország

A partnerség ígérete

Oroszország és az EU közötti külgazdasági kapcsolatok súlya igen eltérő a két fél számára. Bár Oroszország az EU első tíz partnere között van az Unión kívüli kereskedelmet tekintve, súlya mégsem meghatározó. Hasonlóképp marginálisak az EU-ból kivitt össztőkén belül az Oroszországban végrehajtott tőkebefektetések, s még elenyészőbb az orosz invesztíciók EU-beli súlya. Az Unió inkább külpolitikai jelentőségű partnert lát Oroszországban, míg annak a tömörülés a legfontosabb külgazdasági partnere. Az EU újabban jelentkező külpolitikai ambíciói orosz oldalról tovább növelik a partnerség jelentőségét, a kapcsolatok ápolásának és fejlesztésének szükségességét.

Oroszország részesedése az EU teljes kiviteléből 1992-97 között megduplázódott ugyan, de még így is csak 3,5 százalékot ért el, miközben 4 százalékkal képviseltette magát az uniós behozatalon belül. Az EU-ba irányuló orosz export a FÁK-on kívüli kivitelben 40, az importban pedig 50 százalék körüli. Az APC – pontosabban az interim kereskedelmi egyezmény – hatása eddig elsősorban az EU kiviteli oldalán volt kimutatható.

Oroszország az EU-val szemben is tetemes többletet ért el évről évre, ami 1999-ben rekordmagasságúra ugrott. Az 1998-as válság következményeként az EU-export mintegy 44 százalékkal csökkent, az orosz szállítások ennél lényegesen kisebb mértékben estek vissza.

Az Oroszországba kerülő EU-kivitel több mint egyharmada gépekből, berendezésekből és szállítóeszközökből áll, 30 százalék a különböző feldolgozott ipari termékek aránya, s a korábbi 20 százalék alá csökkent az élelmiszerek, italok és dohánytermékek részesedése. Említést érdemel a vegyipari export is.

Termékszinten vizsgálódva kitűnik, hogy az orosz piac fontos az EU számára. 1997-ben 14 (1999-ben már csak 5) kiemelt exporttermék esetében szerepelt Oroszország az első tíz célország között. Az orosz piac vezetett 15, illetve 9 százalék körüli részesedéssel a zöldségfélék és a gyümölcs, valamint a gabona és a gabonakészítmények kiviteléből, és 5 százalék feletti részesedéssel a 4. volt a halak, rákok és puhatestűek, valamint a ruházati cikkek esetében.

Az orosz export legnagyobb termékcsoportja az ásványi fűtőanyagoké (35-50 százalék), és a feldolgozott ipari termékek – zömében különféle vas- és acéláruk – aránya is meghaladja a 20 százalékot. A fűtőanyagokon kívüli nyersanyagok részaránya 10 százalék körüli. Oroszország tíz termék esetében egyike az Unióba szállító tíz legfontosabb országnak, 1999-ben a kőolaj és a kőolajtermékek, a műtrágya, a faáru, valamint a vas- és acéltermékek tekintetében vezető szállító volt. Orosz oldalról szembetűnő a bilaterális kereskedelem fontossága. Az EU, illetve annak néhány országa szívja fel a FÁK-on kívüli orosz földgáz- és kőolajtermék-kivitel körülbelül 60 százalékát, az olajexport mintegy 40 százalékát.

Visszafogottak, de kulcsszerepet játszanak az EU-ból érkező befektetések (az élen az amerikaiak állnak), az éves működőtőke-befektetések durván felével. Kiemelkednek a német, a holland és a brit invesztíciók. A hitelek és kötvények esetében az európai, különösen a német részesedés a fentinél jelentősebb.

Az Oroszországba érkező működőtőke-befektetések (százalék)
	1996	1997	1998
Egyesült Államok	40,3	53,8	34,8
Németország	9,8	5,9	9,8
Hollandia	1,4	1,7	18,1
Nagy-Britannia	5,3	8,7	6,1
Franciaország	1,8	5,2	0,4
Ausztria	6,7	4,8	n. a.
Olaszország	0,7	n. a.	n. a.
Belgium	1,8	n. a.	n. a.
Svédország	1,9	n. a.	2,1
Svájc	5,2	2,7	1,2
Ciprus	6,6	8,7	12,0
Finnország	n. a.	n. a.	4,2
Fenti EU-tagok együtt	29,4	26,3	40,7
Összes befektető együtt	100,0	100,0	100,0
Forrás: Goszkomsztat

Az Unió-bővítés hatásai

Moszkva 1997-98 táján kezdett a tervezett bővítés hatásaival foglalkozni, s az orosz aggályok listáját 1999 augusztusában nyújtották át a Bizottságnak. A tervezett bővülés hatásai már eddig is lényegesek – elsősorban gazdasági téren. Oroszország kívül rekedt a javarészt az EU kibővüléséhez kapcsolódó szabadkereskedelmi zónákon (az EU-, EFTA-, CEFTA-, BAFTA-szerveződéseken, illetve ezek egymás közti megállapodásain). A társulási megállapodások fokozatos érvényre jutása már a kilencvenes években hátrányosan érintette az orosz termelőket.

Az Oroszországból származó kelet-közép-európai importra ugyancsak negatívan hatott az érintett országok csatlakozása az ún. páneurópai kumulációs övezethez. Az övezetben társulók – az EU és társult partnerei, összesen 29 ország – ugyanis egységesítették a származási szabályokat, és vámkedvezményt csak egymás – "a közülük származóknak" – minősített exporttermékei után nyújtanak. Ez azt jelenti, hogy megszűnik a vámvisszatérítés azoknak az övezeten belülre szállítóknak az esetében, amelyek nem övezetbeli országokból – így például Oroszországból – importált anyagot, alkatrészt építenek be termékeikbe.

Az Unió kibővülésével megváltozó feltételek egy része kedvezőtlen lesz orosz szempontból, nagy részük azonban inkább a kelet-közép-európai térség és Oroszország közötti kapcsolatok élénkülésének lehetőségét hordozza magában. Az APC önmagában felülmúlja az érintett országok és Oroszország közötti bilaterális kereskedelemi megállapodásokat – mind a problémakezelés módjában, mind a kereskedelem liberalizálása terén. Orosz oldalról a várható pozitívumok között emlegetik az egységes és kiszámítható tranzitforgalom-szabályozást, a vámhatárok civilizált működését, valamint az orosz vállalatok érdekei védelmében is hatékonyabb és eredményesebb, áttekinthető és egységes jogi és intézményi hátteret. Mindazonáltal Oroszországban számos területen tartanak a feltételek rosszabbodásától, a csatlakozásból eredő káros hatásoktól.

Módosulni fognak a politikai dialógus formái, keretei és tartalma is. A csatlakozó országoknak az APC-nek megfelelően kell átvenniük az EU Oroszországgal kapcsolatos prioritásait. Ez Oroszország külpolitikai felértékelődésével jár, s előtérbe helyezi az általános biztonságpolitikai szempontokat. A politikai kapcsolatok – az APC hatálybalépése óta kialakult – rendszeres, intézményesült formái is stabilabb és kiegyensúlyozottabb kapcsolattartást tesznek majd lehetővé.

TACIS Az EK 1991-ben indította el a FÁK-országoknak (valamint Mongóliának) szánt, a PHARE-programhoz hasonló technikai segélyprogramját (TACIS) a demokratikus és piacgazdasági átalakulás elősegítése érdekében. Ily módon a TACIS szervesen kapcsolódik a partnerségi és együttműködési egyezményhez, megvalósulásának egyik eszköze. 1999-ig az EU mintegy 3000 projektre 4226 millió eurót költött, ebből évente körülbelül 200 millió euró jutott Oroszországra (nukleáris biztonság, szociális védelem és közigazgatási reform, pénzügyi szolgáltatások stb.). 2000-2006-ig tart a TACIS új szakasza, amire 3138 millió eurót, évente csaknem 450 millió eurót szánnak. Ez a projektek minőségi javítására törekszik – amit szelektív versenyeztetéssel kívánnak elérni –, és első ízben válik lehetővé közvetlen beruházások megvalósítása TACIS-segédlettel. A támogatások célcsoportjai szerint háromféle – nemzeti, államközi és határ menti – projektet lehet beindítani.

Orosz aggályok

Az EU kibővülésével Oroszország számára felértékelődik az európai piac, elsősorban az energiahordozókat illetően. A kelet-közép-európai térség EU-ba való bekapcsolódása tovább fogja növelni az orosz fűtőanyagexport EU-piacoktól való függését. A legkorábbi tagságra esélyesek közül három visegrádi ország csatlakozása esetén 60 százalék fölé emelkedik az EU súlya az orosz távol-külföldi nyersolajeladásokban, és el fogja érni a 75 százalékot a földgáz esetében. A többi tagjelölt csatlakozása ezeket további 10-15 százalékkal növeli.

A csatlakozásoknak figyelemre méltó kereskedelempolitikai hatásai lesznek. A kelet-közép-európai országoknak át kell venniük a tagsággal járó jogok és kötelességek szinte teljes körét, átmeneti kivételekre csak elvétve számíthatnak. A csatlakozó országok többségében csökkenni fog az átlagos vámszint, fel kell adniuk az Oroszországgal szembeni mennyiségi korlátozások java részét, és át kell venniük az EU-ban használatos importvédelmi eljárásokat. Orosz oldalon tartanak attól, hogy a belépésekkel megnövekedhet a dömpingeljárási kezdeményezések száma, amelyek jelenleg is évi 300 millió dollár kárt okoznak az orosz exportőröknek.

Az egyik leggyakrabban emlegetett orosz aggály a csatlakozásból eredő kereskedelemelterelő hatás. Ennek okai különfélék lehetnek:

a) Diverzifikációs kényszer

Az EU nem támaszt számszerűsített diverzifikációs elvárást a csatlakozó országok orosz importjában meghatározó jelentőségű kőolaj- és gázszállításokra nézve. Ugyanakkor az érintett országok érdeke az egyoldalú függés felszámolása, az alternatív beszerzési források lehetőségének megteremtése. (Ezek Magyarországon ma is adottak az Adria-kőolajvezetékkel és a Győr-Baumgarten földgázvezetékkel, illetve a közeljövőben kiegészülnek a kiépülő új csővezetékrendszerekkel. Az orosz függés csökkentésére már történtek kísérletek Lengyelországban is a kilencvenes évek elején, amikor a kőolajbeszerzést igyekeztek alternatív forrásból megoldani. Később visszatértek az olcsóbb orosz olajra, stabilizálva áruforgalmukat Oroszországgal.)

Diverzifikációs előírás egyedül az atomerőművek fűtőelemeire van érvényben (az egy országból származó fűtőelemek aránya legfeljebb 25 százalék lehet). Ez komoly probléma, mivel a nyugati gyártók nem állítanak elő a szovjet típusú reaktorokban használható fűtőelemeket.

b) Szabványosítás

Orosz részről gyakran emlegetik az EU-szabványokra való áttérés – elsősorban a gép-, vegyi, textil- és élelmiszergyártók számára – hátrányos következményeit. A probléma valóban fennáll, de meglehetősen kis jelentőségű a jelenlegi orosz exportstruktúrában. A szovjet típusú atomerőművekkel szembeni bizalmatlanság bezárásuk követelésében is megnyilvánul(hat), ami hátrányosan érintené az orosz alkatrész- és fűtőelem-szállítókat.

c) Az EU preferenciarendszerének átvétele

Mivel az EU-ban jelenleg érvényes, harmadik országokra alkalmazott preferenciarendszer jóval szélesebb a kelet-közép-európainál, a kibővülő EU-piacokon több versenytársra lehet számítani. Ezek köre tovább fog bővülni a tervezett szabadkereskedelmi megállapodások aláírásával.

d) Hadiipari hatások

További orosz aggály, hogy az Unió tagjává váló közép-európai országok elfordulnak az orosz hadiipari szállítóktól. Ez a folyamat azonban már korábban megkezdődött, a NATO-csatlakozás okán.

e) Pozitív kereskedelmi hatások

A taggá váló országok vállalatai várhatóan az eddiginél sikeresebben kapcsolódhatnak majd be az EU-n belüli és más nagyszabású nemzetközi tenderekbe és segélyakciókba, ami forgalombővülést eredményezhet. Bár a nyugati cégek és multinacionális vállalatok kelet-közép-európai részlegei egyelőre nem tulajdonítanak különösebb fontosságot a FÁK-piacnak, így Oroszországnak sem, az EU kibővülésével e tendenciák megfordulhatnak.

A hazai tőkével működő ipar, a kis- és középvállalatok számára viszont létfontosságú a keleti reláció. Fennmaradásukban kulcsszerepet játszhatnak az aktívan épülő keleti – például orosz – kapcsolatok.

A schengeni egyezményhez való csatlakozás, a vízumkényszer bevezetése sem jön jól Oroszországnak, mert megnehezíti az üzleti kapcsolattartást. Kevéssé megalapozottak viszont azok az aggodalmak, hogy a kelet-közép-európai országok el fogják szívni Oroszországtól a külföldi tőkét. Az orosz gazdaság sajátosságainak, méreteinek és nyersanyagkincseinek köszönhetően mindig is vonzotta a külföldi befektetőket. A tömeges és intenzív tőkebeáramlás elmaradása sokkal inkább magyarázható a belgazdasági és politikai helyzettel, annak instabilitásával, kiszámíthatatlanságával és az elmaradott jogi környezettel, mintsem a vetélytárs országok vonzerejével.

A kelet-közép-európai vállalatok részvételével ugyanakkor hosszabb távon megszaporodhatnak az oroszországi befektetések. Rövid ideig még élvezhetik a nagyobb helyismeretből fakadó – egyre inkább eltűnő – előnyöket, s kihasználhatják a közvetítői szerepet is.

A jövőben megnövekedhetnek a regionális együttműködési lehetőségek Kelet-Közép-Európa országai és Oroszország között. Ezeket – különösen az új EU-határok mentén – a csatlakozások tovább fogják tágítani a különböző EU-alapokhoz való hozzáférések révén.

Oroszország exportja a társult kelet-európai országokba (millió dollár)
	1993	1997	1998	1999	1999/97 (%)	1999/93 (%)
Magyarország	2098,2	1853,7	1485,5	1547,1	83,5	73,7
Lengyelország	1311,1	2514,6	2180,4	2606,2	103,6	198,8
Csehország	1378,5	1822,2	1396,4	1322,7	72,6	96,0
V3 együtt	4787,8	6190,5	5062,3	5476,0	88,5	114,4
Szlovénia	138,0	128,6	119,5	101,7	79,1	73,7
Észtország	82,8	559,4	515,8	696,0	124,4	840,6
"1. kör" együtt	5008,6	6878,5	5697,6	6273,7	91,2	125,3
Szlovákia	932,4	1741,2	1372,5	1425,8	81,9	152,9
Románia	475,0	739,6	565,6	394,7	53,4	83,1
Bulgária	941,5	914,1	595,0	478,9	52,4	50,9
Lettország	207,6	1228,5	681,6	954,8	77,7	459,9
Litvánia	299,0	1337,3	1053,3	1160,7	86,8	388,2
Fentiek együtt	7864,1	12839,2	9965,6	10688,6	83,2	135,9
Oroszország teljes exportja*	44 297,6	68 411,5	57 614,4	61 130,0	89,4	138,0
* FÁK-on kívüli export Forrás: FÁK Statisztikai Bizottság, orosz vámstatisztika Megjegyzés: "1. kör": A csatlakozási tárgyalásokat elsőként megkezdő öt kelet-közép-európai ország

Az együttműködés perspektívái

Az orosz gazdaság fejlődésének legújabb tendenciái s az új orosz külpolitikai koncepció alapján az EU-val való kapcsolatok felértékelése várható Moszkva részéről. A stabilizálódó, növekedésnek induló, a külvilág felé nyitó Oroszország az Európai Unió számára is vonzó partner üzleti szempontból s a nagypolitika szintjén egyaránt. A kelet-közép-európai országok belépése tovább fogja növelni a kétoldalú kapcsolatok súlyát. Összességében – különösebb vis maior esemény bekövetkezte nélkül – középtávon az EU és Oroszország kapcsolatainak intenzívebbé, gazdagabbá válásával számolhatunk.

STRATÉGIAI DOKUMENTUMOK Válaszul az EU 1999. júniusi, többnyire az általánosságok szintjén mozgó, közös Oroszország-stratégiájára, Moszkva is megalkotta a maga középtávú EU-stratégiáját. Ez az Unió várható kibővüléseinek hatásaival kapcsolatosan hangsúlyozza: törekedni kell az előnyök (például alacsonyabb vámok, civilizált tranzitfeltételek stb.) maximalizálására és a negatív hatások kiküszöbölésére. Orosz részről elvárják a konkrét bővülések előtti konzultációkat annak érdekében, hogy az EU-szabályok átvételével az orosz érdekek továbbra is érvényesülhessenek mind a közép-európai országokban, mind a balti államokban.