Az "egyenirodák" korszaka lejárt, ma már a cégek ízlésük és anyagi erejük szerint vásárolhatják meg irodabútoraikat. Beszerzéseik során azonban érdemes a funkcionális szempontokra is figyelni, hiszen az irodákban hosszú órákat kell eltölteni.
A közületi és a lakásbútorok nemcsak megjelenési formájukban, de – sajátos funkciójuknak megfelelően – szabványaikban is eltérnek egymástól. Mint Zsifkó Kornélia, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség könnyűipari osztályának vezetője és Garaguly Sándor főmunkatárs mondja: a tartósság, a szilárdság és a felületek ellenállása tekintetében eltérőek a különböző bútortípusokra vonatkozó kritériumok. Az irodabútorok nagy megterhelésnek vannak kitéve, s ezt az erőpróbát keményen állniuk kell. Noha a felügyelőségnek nincs közvetlen rálátása az irodabútorok piacára – hiszen a szervezethez a cégek nem, csak a lakossági fogyasztók fordulhatnak panasszal –, a választékban végbement változás egyértelműen megállapítható. A kínálat gazdag, a formák változatossága lenyűgöző, s immár a gyártók és a forgalmazók sokasága kínálja újdonságait. E szembeötlő fejlődés ellenére is vannak azonban állandó kritériumok, amelyeket az iparágnak teljesítenie kell. Mindenekelőtt az irodabútorokat is el kell látni minőségi bizonyítvánnyal, kezelési útmutatóval, valamint jótállási jeggyel. Alapvető követelmény, hogy a gyártó olyan terméket vigyen a piacra, amely a napi nyolcórás munkaterhelést bírja.
Az irodai székeknek alapvetően két kategóriája ismert, a munka- és tárgyalószékek csoportja. Előbbiek ma már többnyire görgővel ellátott forgószékek, amelyek magassága menetes, illetve gázrugós technikával állítható. Ez tekinthető az alaptípusnak, amely egyéb tudással is kiegészülhet: így a háttámla dőlésszögének és magasságának állíthatóságával vagy a párnázat kialakításának különböző megoldásaival. A célszerűség azt diktálja, hogy a formai kialakítás minél jobban igazodjon az egészséges testhelyzethez, szolgálja a kényelmet. Garaguly Sándor emlékeztetett rá, hogy 1993 és 1995 között a KERMI – egy akkor még létező, azóta megszűnt rendelet alapján – ellenőrizte az irodabútorok minőségét, közte a szabványokban is megkövetelt, elsősorban a funkcionális méretekben testet öltő ergonómiai kritériumokat. Mára azonban változott a helyzet, hogy a fogyasztóvédelem nem ellenőrzi az irodabútorokat, így az ergonómiai kívánalmak érvényesülését kizárólag a vásárlók követelhetik meg. Egy széket például akkor terveztek meg jól, ha rajta ülve a combunk egyenes tartásban helyezkedik el, illetve gerincünk megtámasztható.
Az asztal ugyancsak fontos darabja az irodai bútoroknak, a köztük egyaránt fontos szerepet tölt be az író- és gépíró-, a számítógép elhelyezésére szolgáló vagy a tárgyalóasztal. Az egymástól teljesen eltérő funkcióknak megfelelően más a kiterjedésük, a formájuk és a kiképzésük: fiókméreteik pedig a benne tárolt iratok méretéhez igazodnak. Az irodatechnikai bútorok gyártói közül többen ma már nem egyszerűen irodai asztalt, de komplett munkahelyet kínálnak eladásra, ami azt jelenti, hogy többféle tevékenységi kör ellátására is alkalmas bútoregységeket illesztenek össze. E munkahelyek sajátja, hogy paravánnal különülnek el egymástól, így különösen alkalmasak nagy termek berendezésére. Általános szabály, hogy egy irodai alkalmazottnak akkora tér szükséges a munkavégzéshez, amekkora körívet kinyújtott karjaival maga köré húzhat. Az akta- és irattartóknak ugyancsak számos új és korszerű változata kerül forgalomba, más kérdés, hogy a cégek pénzügyi helyzetén is múlik az irodabútorok kiválasztása.
Az irodai szekrények esetében különösen a teherbíróképesség kritériuma érvényesítendő, ugyanis az iratokkal telerakott polcoknak akkora igénybevételt kell kibírniuk, mintha lexikonokkal lennének telerakva. Vásárláskor persze nem feltétlenül csak a praktikus szempontok, hanem a dizájn iránti vonzódás is számít. Az irodáknak ugyanis meg kell jeleníteni az általa képviselt üzleti tevékenység sikerét és erejét is. Nem véletlen, hogy az irodabútorok ára az utóbbi években magasra szökött: ebben az ágazatban ugyanis jól eladható a külcsín. Más kérdés, hogy esetenként a vevő nem kapja meg azt a tartósságot, amire számít. Kifogásait – polgári peres eljárásban – érvényesítheti a forgalmazóval, illetve a gyártóval szemben. E panaszügyek azonban a fogyasztóvédelem látóköréből immár kikerültek, hiszen a szervezet a lakossági vásárlók érdekvédelmét hivatott betölteni. Azt csak remélni lehet, hogy az irodabútorok piacán végbement változásoknak köszönhetően ez a gyártókör is mindinkább kielégíti a minőségi és a tartóssági követelményeket.