A kilencvenes évek egészét a nominális és a reálkereseti index nagyfokú hullámzása jellemezte. 1997-ig a nettó reálkereset a választási év, 1994 kivételével minden esztendőben csökkent. Egy másik mutató, a bruttó reálkereseti index is csak 1992-ben került – 1994 mellett – 100 százalék fölé. (A bruttó kereset fogyasztói árindexszel történő osztása révén előálló mutatóra ritkán hivatkoznak.) 1997-től – a gazdaság teljesítőképességének javulásával összhangban – a reálkereset tartósan nőtt. Jóllehet a kereseti statisztikák csak bizonyos szervezeti méretet meghaladó gazdálkodókra terjednek ki – ez a határ 1999-től a legalább öt főt foglalkoztató egységeket, illetve mérettől függetlenül a költségvetési intézményeket jelentette –, feltételezhető, hogy a gazdaság állapotának javulását kísérő jövedelemnövekedésből a kisebb szervezetek alkalmazottai és a vállalkozók is részesültek.
Enyhülő feszültségek
1999-ben a nettó reálkereset növekedéséhez nem kis mértékben járult hozzá az évtized legalacsonyabb, 10 százalékos inflációs üteme is. Az utolsó évek biztató keresetalakulási üteme ellenére a nettó reálkereset még 2000-ben is mintegy 10 százalékkal elmarad az 1990. évi szinttől. (Mint azonban arról a nettó keresetről szóló részben még szó lesz, a nettósításnál a gyermekek után 1999-től újra járó adókedvezményt nem vettük figyelembe.)
A bruttó keresetet alakító tényezők szempontjából a nemzetgazdaságnak két markánsan elkülönülő szegmense van: a versenyszféra, illetve a költségvetés, amennyiben a csoportosításnál figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy a versenyszférán belül létezik egy állami többségi tulajdon jellemezte, arányaiban egyre kisebb gazdálkodói kör is, ahol az állam keresetalakító szerepe elvileg közvetlenül érvényesülhet. (2000-ben a többségi állami tulajdonú gazdálkodók a versenyszférában dolgozók 10 százalékát foglalkoztatták, de egyes ágazatokban – vasúti szállítás, posta-, távközlés – súlyuk még meghatározó volt.)
A versenyszférában a kereset a munkáltató-munkavállaló közötti alku eredménye, ami a körülmények függvényében ugyan szervezetenként igen eltérő lehet, de sokéves átlagban, s a nemzetgazdaság egészét tekintve a centruma az előző évi fogyasztói árindex. A versenyszféra esetében a bruttó kereset növekedési ütemébe az állam csak a háromoldalú bértárgyalások egyik szereplőjeként, az érdekegyeztetési mechanizmuson keresztül szólhat bele. Az Érdekegyeztetési Tanács (ÉT) fórumán a felek a következő évi gazdasági teljesítménymutatók függvényében az ajánlott maximum és minimum mértékekben állapodtak meg. Mivel a tényleges keresetnövekedés viszont az előző évi (a tárgyévinél általában magasabb) inflációs ütemnek megfelelően alakult, az elmúlt években az ajánlati maximumhoz állt közel, ahogy ez 1999-ben is történt, mikor a versenyszféra 14,8 százalékos keresetnövekedési üteme lényegében a 15 százalékos ajánlott maximummal egyezett meg, és valamivel magasabb volt, mint az 1998. évi 14,3 százalékos inflációs ráta. (A nemzetgazdasági szintű, 14,8 százalékos bruttó keresetnövekedési ütem természetesen igen nagy vállalati szóródást takar, a 20-30 százalékos keresetnövekedési ütem 1999-ben éppúgy nem számított kivételesnek, mint a 2-3 százalékos.)
| A bruttó, a nettó átlagkereset, a fogyasztói árindex és a reálkereset indexe, 1990-1999 | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Év | Bruttó átlagkereset | Nettó átlagkereset | Bruttó kereseti index | Nettó kereseti index | Fogyasztói árindex | Bruttó reálkereseti index | Nettó reálkereseti index |
| (Ft) | előző év = 100,0 | (%) | |||||
|
1990 |
13 446 |
10 108 |
128,6 |
121,6 |
128,9 |
99,8 |
94,3 |
|
1991 |
17 934 |
12 948 |
130,0 |
125,5 |
135,0 |
96,3 |
93,0 |
|
1992 |
22 294 |
15 628 |
125,1 |
121,3 |
123,0 |
101,7 |
98,6 |
|
1993 |
27 173 |
18 397 |
121,9 |
117,7 |
122,5 |
99,5 |
96,1 |
|
1994 |
33 939 |
23 424 |
124,9 |
127,3 |
118,8 |
105,1 |
107,2 |
|
1995 |
38 900 |
25 891 |
116,8 |
112,6 |
128,2 |
91,1 |
87,8 |
|
1996 |
46 837 |
30 544 |
120,4 |
117,4 |
123,6 |
97,4 |
95,0 |
|
1997 |
57 270 |
38 145 |
122,3 |
124,1 |
118,3 |
103,4 |
104,9 |
|
1998 |
67 764 |
45 162 |
118,3 |
118,4 |
114,3 |
103,5 |
103,6 |
|
1999 |
77 187 |
50 080 |
116,1 |
112,7 |
110,0 |
104,4 |
102,5 |
|
1999/1990 (%) |
– |
– |
584,9 |
499,3 |
569,5 |
101,5 |
87,7 |
Minimálbér-kérdések
Az ÉT-ben (illetve utódjában, az Országos Munkaügyi Tanácsban) az ajánlati mértékeken kívül a minimálbérről is megállapodnak. Ez utóbbi azonban – a csak ajánlatnak tekintendő keresetnövekedési ütemmel szemben – kötelező érvényű megállapodás, amitől jogszabályban rögzített módon és esetben lehet eltérni. Az utóbbi években a minimálbér növekedési üteme rendre elmaradt, illetve 1999-ben is csak alig haladta meg a bruttó keresetnövekedés dinamizmusát, így a minimálbér-megállapodás a munkáltatók mozgásterét lényegében nem korlátozta. Az átlagkereset-növekedést meghaladó minimálbér-emelés azonban minden olyan gazdálkodó szervezetet bérpolitikájának átgondolására kényszerít, ahol vannak a legkisebb bér közelében kereső alkalmazottak. A bérskála aljához ugyanis nem lehet anélkül hozzányúlni, hogy az valamilyen módon ne érintse a teljes skálát. (Az érintettség ténye akkor is fennáll, ha a munkáltató nem tudja vagy nem akarja a korábbi relatív kereseti különbségeket – a minimálbérnél többet keresők bérének arányos emelésével – fenntartani.)
A minimálbér-megállapodások közvetlenül nem érintik a másik nagy szférát, a költségvetést, ahol többféle tarifarendszer él egymás mellett. Az állami beavatkozás és a kereseti minimum rögzítése is – a tarifarendszeren keresztül – többé-kevésbé közvetlenül történik. A központi költségvetésből finanszírozott területeken direktebb, a helyi költségvetés működtette körben (idetartozik az oktatás és az egészségügy nagy része) a tarifarendszer módosításának béremelési következményét jórészt a fenntartónak kell kigazdálkodnia, kevésbé közvetlen ez a beavatkozás. Az elmúlt években a változó prioritásokból következően a versenyszféra és a költségvetés keresetnövekedési ütemei esetenként meglehetősen eltérőek voltak, s a költségvetési terület bérfejlesztései – néhány kivételes évtől eltekintve – lényegesen elmaradtak a versenyszférára jellemző mértékektől. Ilyen kivételes év volt 1999 is, amikor a költségvetés területén dolgozók keresete 4,4 százalékponttal múlta felül a versenyszféráét, annak ellenére, hogy a pénzügyi kormányzat 1999-re csak szerény, az inflációt kereseti oldalról nem növelő bérfejlesztést tervezett, amit a köztisztviselői alapilletmény befagyasztásával is demonstrált. Az 1999. évi 19,2 százalékos növekedéshez azonban több olyan tényező is hozzájárult, amivel a Pénzügyminisztérium előzetesen nem kalkulált. Ilyen volt, hogy a honvédelem bizonyos területeit érintő, még 1998-ban elhatározott bérfejlesztés teljes mértékben 1999-re húzódott át, de növelte a kereseti indexet a 13. havi illetmény kifizetésének esetenkénti (technikai) duplázódása és a központi költségvetési intézmények esetében az év utolsó hónapjaira jellemző nagyobb arányú jutalmazás is. Összességében elmondható, hogy a költségvetési szféra éves keresetalakulását eseti – részben technikai jellegű – hatások sokkal erőteljesebben befolyásolják, mint a versenyszféráét, és e hatások a következő év keresetnövekedési ütemét is részben meghatározzák. (Így az 1999. évi magas bázis is hozzájárult a 2000. I. félévi alacsonyabb költségvetési kereseti ütemhez.)
1999-ben nemzetgazdasági szinten a 16,1 százalékos keresetnövekedés eredményeként a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete 77 190 forintot ért el, ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 55 220 forint, a szellemieké pedig ennek közel kétszerese, 106 960 forint volt. A fizikai és a szellemi foglalkozásúak keresetnövekedési üteme között 1999-ben is számottevő különbség volt az utóbbiak javára. A fizikai foglalkozásúak esetében 15,1 százalékos, a szellemieknél 16,2 százalékos volt a mérték. A magasabb keresetűek csoportjának, a szellemi munkakörben dolgozóknak az összes foglalkoztatotton belüli létszámaránya is érdemben nőtt, és ez is hozzájárult a jelzett 16,1 százalékos ütem kialakulásához. Ha a létszám azonos mértékben nőtt volna, a szellemi dolgozók keresetnövekedése 0,6 százalékponttal mérsékeltebb lett volna.
A megfigyelt intézményi körben a részmunkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete a fizikai munkakörben dolgozóknál 22 320 forintnak, a szellemieknél 47 240 forintnak felelt meg 1999-ben. A teljes munkaidős kereset 39,3 százalékát jelentő kereseti szint részben magyarázza azt is, hogy a részidős foglalkozás miért nem örvend nagyobb népszerűségnek az alkalmazottak körében.
| Az ajánlott, a tényleges kereset és a minimálbér növekedési üteme (előző év = 100%) | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| Év | ÉT-ajánlás | Tényleges keresetnövekedés | A minimálbér növekedési üteme | ||
| minimum | maximum | a költségvetésben | a versenyszférában | ||
|
1992 |
113,0 |
128,0 |
120,1 |
126,6 |
114,3 |
|
1993 |
110,0-113,0 |
125,0 |
114,4 |
125,1 |
112,5 |
|
1994 |
113,0-115,0 |
121,0-123,0 |
127,0 |
123,4 |
116,7 |
|
1995 |
nem állapodtak meg |
110,7 |
119,7 |
114,3 |
|
|
1996 |
113,0 |
124,0 |
114,6 |
123,2 |
118,9 |
|
1997 |
114,0 |
122,0 |
123,2 |
121,8 |
117,2 |
|
1998 |
113,5 |
116,0 |
118,0 |
118,5 |
114,7 |
|
1999 |
112,0 |
115,0 |
119,2 |
114,8 |
115,4 |
Ágazati különbségek
Az ágazatok kereseti sorrendje 1999-ben sem változott érdemben, de az ágazati kereseti különbségek némileg tovább nőttek, mert az egyébként is jobban fizető területeken nagyobb arányban nőttek a keresetek. A szellemi munkakörben dolgozók bruttó keresetét tekintve 1999-ben a vegyipar vezette a listát 175 900 forintos átlagával (19,8 százalékos növekedési ütemével), ebben nem kis szerepet játszott az ágazat legnagyobb vállalkozásának, a Molnak – részben monopolhelyzetéből eredő – jövedelmezősége. A hagyományosan magas keresettel jellemezhető pénzügyi területen dolgozó szellemi foglalkozásúak előnye némileg csökkent, de az ágazat 167 240 forintos átlagával alig marad el a vegyipartól. A pénzügyi tevékenység a friss diplomások számára ma is az egyik legvonzóbb terület, ugyanakkor az itt dolgozóknak fokozottan kell számolniuk azzal, hogy munkahelyük áldozatul eshet annak a racionalizálási folyamatnak, amelynek létszámcsökkentő hatását ma már nem képes a tevékenységi kör, a piac bővülése ellensúlyozni.
A szellemi munkakörök kereseti viszonyai az utóbbi években általában is kedvezőbbé váltak a feldolgozóiparban. Kivételt itt csak a nemzetközi tőke által kevésbé kedvelt és egyébként is többségében nőket foglalkoztató (azaz rosszabbul fizető) textília-, textiláru-, bőrtermék-, lábbeligyártó ágazat jelent. Nőtt viszont a szellemi foglalkozásúak keresete a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás gazdasági ágban, a szállítás, raktározás, posta és főként a távközlés területén.
| A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresetének alakulása a nemzetgazdaságban, 1999 | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Gazdasági ág, ágazat | Fizikai foglalkozásúak | Szellemi foglalkozásúak | Alkalmazásban állók összesen | |||
| Ft/hó | Előző év azonos időszaka = 100,0 | Ft/hó | Előző év azonos időszaka = 100,0 | Ft/hó | előző év azonos időszaka = 100,0 | |
|
Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat |
45 548 |
113,1 |
83 534 |
112,2 |
53 521 |
113,5 |
|
Bányászat |
80 365 |
112,3 |
158 687 |
115,8 |
95 762 |
113,4 |
|
Feldolgozóipar |
60 846 |
115,1 |
135 325 |
116,0 |
76 335 |
115,8 |
|
Ezen belül: |
||||||
|
Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása |
56 642 |
113,2 |
132 840 |
116,7 |
73 476 |
115,3 |
|
Textília, textiláru, bőrtermék, lábbeli gyártása |
41 780 |
115,1 |
92 152 |
113,5 |
47 546 |
115,3 |
|
Fafeldolgozás, papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység |
57 228 |
111,9 |
107 879 |
106,7 |
71 215 |
112,1 |
|
Vegyipar |
80 714 |
114,1 |
175 898 |
119,8 |
111 702 |
116,9 |
|
Egyéb nemfém ásványi termék gyártása |
68 214 |
116,6 |
142 252 |
119,5 |
82 812 |
118,5 |
|
Fémalapanyag, fémfeldolgozási termékek gyártása |
63 803 |
111,8 |
119 053 |
108,5 |
74 788 |
110,9 |
|
Gépipar |
69 645 |
117,2 |
142 895 |
118,3 |
84 497 |
117,4 |
|
Máshova nem sorolt feldolgozóipar |
43 335 |
112,7 |
90 448 |
115,7 |
50 898 |
112,7 |
|
Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás |
83 874 |
115,7 |
147 268 |
114,2 |
104 543 |
116,1 |
|
Ipar |
62 970 |
114,8 |
137 256 |
115,6 |
79 252 |
115,5 |
|
Építőipar |
45 069 |
112,2 |
97 216 |
112,8 |
56 753 |
112,7 |
|
Kereskedelem, javítás |
42 105 |
113,7 |
102 890 |
111,4 |
66 913 |
112,4 |
|
Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás |
37 460 |
114,3 |
88 168 |
118,5 |
50 067 |
115,4 |
|
Szállítás, raktározás, posta, távközlés |
66 555 |
114,4 |
120 085 |
118,6 |
88 238 |
117,4 |
|
Pénzügyi tevékenység |
78 210 |
106,6 |
167 244 |
116,5 |
165 327 |
116,5 |
|
Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás |
46 486 |
112,0 |
127 674 |
115,5 |
89 399 |
116,3 |
|
Közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás |
59 498 |
125,6 |
117 573 |
118,0 |
92 821 |
121,0 |
|
Oktatás |
40 759 |
115,8 |
79 344 |
118,8 |
72 869 |
119,2 |
|
Egészségügyi, szociális ellátás |
42 211 |
115,7 |
66 801 |
113,7 |
59 105 |
114,8 |
|
Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás |
49 170 |
112,7 |
94 482 |
113,6 |
71 199 |
113,3 |
|
Nemzetgazdaság összesen |
55 218 |
115,1 |
106 962 |
116,2 |
77 187 |
116,1 |
|
Ebből: |
||||||
|
Versenyszféra összesen |
56 120 |
113,8 |
123 665 |
114,4 |
77 413 |
114,8 |
|
Költségvetés összesen |
50 929 |
121,6 |
89 159 |
117,6 |
76 760 |
119,2 |
Szellemiek a költségvetési szférában
Csak a felsorolt ágazatok után következtek a keresetnagyság szerinti sorrendben a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás szellemi foglalkozású dolgozói a 117 570 forintos kereseti átlagukkal. Ráadásul, miután ez olyan költségvetési terület, ahol 1999-ben az eseti hatások különösen jellemzőek voltak, a növekménynek eleve az átlagosnál kisebb része származott a besorolási bér emelkedéséből. A szellemi dolgozók kereseti lemaradása a versenyszférán belül a már említett textiliparban, a szálláshely-szolgáltatásban és a mezőgazdaságban a legnagyobb. Azonban még ez utóbbi gazdasági ág szellemi dolgozóinak bruttó keresete is 5,3 százalékkal nagyobb volt, mint a szellemi munkakörökben döntően diplomásokat foglalkoztató oktatásé, 25 százalékkal haladta meg az egészségügyet, és 50 százalékkal az ezen nemzetgazdasági ágon belül is leginkább alulértékelt szociális ellátás mindössze 55 680 forintos kereseti átlagát.
A kereseti adatokból úgy tűnik, hogy a szellemi munkakörök jelentősen alulértékeltek a költségvetési szférában, ahol a munka jellegéből következően nincs igazán versenyhelyzet (a pedagógusi, egészségügyi munkakörök döntő többségét a költségvetés finanszírozza, és így a bértarifarendszer a legerőteljesebb alakítója a kereseteknek). Ez kontraszelekciót eredményez mindenekelőtt a pályára lépők esetében, a jobb személyes jellemzőkkel rendelkező fiatalok inkább elkerülik ezeket a területeket.
| A bruttó átlagkeresetek alakulása iskolai végzettség szerint, 1999 | |||
|---|---|---|---|
| Legmagasabb iskolai végzettség | Versenyszféra | Költségvetési szféra | Nemzetgazdaság |
| átlagkeresetei a nemzetgazdasági átlag százalékában | |||
|
8 általános vagy kevesebb |
66,4 |
52,3 |
61,9 |
|
Szakmunkásképző és szakiskola |
79,3 |
61,5 |
77,0 |
|
Szakközépiskola |
107,7 |
75,7 |
96,9 |
|
Gimnázium |
107,4 |
80,3 |
97,4 |
|
Technikum |
131,9 |
105,7 |
130,0 |
|
Főiskola |
209,1 |
105,9 |
136,0 |
|
Egyetem |
307,5 |
160,3 |
220,8 |
|
Összesen |
105,0 |
90,0 |
100,0 |
| Forrás: Egyéni kereseti felvétel, SZCSM-OMKMK 1999. | |||
Fizikai munkakörök
A fizikai munkakörök esetében az ágazati kereseti különbségek hagyományosan kisebbek. A csúcsot 1999-ben (a ma már csak néhány ezer embert foglalkoztató) bányászat (80 370 forint), a vegyipar (80 710 forint) és a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás (83 870 forint) képviselte. Az utóbbi terület magasabb keresetét részben az indokolja, hogy a privatizáció tovább növelte a kvalifikált fizikai munkakörökben dolgozók amúgy is számottevő arányát, ráadásul az idetartozó vállalatok többsége folyamatos üzemrendben dolgozik, s a keresetekben – hasonlóan a bányászathoz vagy a vegyiparhoz – tükröződik a műszakpótlék hatása is. Tradicionálisan keveset keresnek a fizikai munkakörökben dolgozók (a feltételezetten borravalósnak számító tevékenységeket is nagyobb arányban magában foglaló) szálláshely-szolgáltatásban és a vendéglátásban. Az 1999. évi 37 460 forintos átlag alacsonyabb volt, mint a kormány által 2001-re javasolt 40 ezer forintos minimálbér, de nem érte el ezt a szociális ellátásban dolgozó fizikaiak keresete sem (38 830 forint). A rangsorban következő terület, a többségében nőket foglalkoztató textília-, textiláru-, bőrtermék-, lábbeligyártás 41 780 forintos átlaga már csak 24,3 százalékkal marad el a fizikai munkakörökre jellemző 55 220 forintos átlagtól, de az itt dolgozók közül – ellentétben az előbbi kettővel – biztos, hogy senkinek sem egészül ki a jövedelme borravalóval. Az alacsony kereset, ami többnyire monoton, nagy intenzitású munkával párosul, a hazai munkanélküliség közepes szintje ellenére is gyakran okoz munkaerő-utánpótlási gondokat az ágazat vállalkozásainak.
A fizikai munka kereseti jellemzői tekintetében a versenyszféra és a költségvetés között nincs olyan nagy különbség, mint ami a szellemi munkaköröket jellemezi. Ehhez vélhetően az is hozzájárul, hogy a fizikai tevékenységek esetén nagyobb a két szektor közötti átjárhatóság, mint a szellemi munkaköröknél, ahol a 4-5 éves tanulás eredményét nehezebb veszni hagyni, és egy új terület ismeretanyagát elsajátítani.
Közhelyszerű összefüggés, hogy a végzettség és a kereset szoros kapcsolatban áll egymással. A diploma jobban fizetett munkához juttat, de ma már alapkövetelmény is a legtöbb vezetői beosztásnál. A magasabb iskolázottság nemcsak a társadalomtól, hanem az egyéntől (annak családjától) is jelentős többletkiadást követel, amit – úgy tűnik – a versenyszférában inkább el lehet ismertetni, mint a diplomát alulértékelő költségvetési szférában.
1999-ben a Szociális és családügyi Minisztérium, valamint az Országos Munkaügyi kutató és Módszertani központ Egyéni kereseti felvételének" adatai szerint a nemzetgazdaság megfigyelt területein a 10 főnél nagyobb létszámú gazdálkodó szervezetek és a költségvetési intézmények esetében az alapfokú (8 általános vagy annál alacsonyabb) végzettségűek keresetét 100 százaléknak véve a szakmunkásképző, szakiskola 24,4 százalékos, a középiskola 56,7 százalékos, a főiskolai diploma 119,7 százalék, az egyetemi pedig 256,7 százalékos kereseti előnyt jelentett. (Az adatfelvétel lényegében a KSH évközi intézményi munkaügyi statisztikájáéval egyezik meg, de hiányoznak belőle a védelem és rendbiztonság fegyveres testületei). Hosszabb időtávon a magasabb iskolai végzettségűeknek nemcsak a kereseti előnye növekvő (legalábbis a tarifarendszerrel mesterségesen nem korlátozott versenyszférában), de a diploma nagymértékben javítja a munkához jutás esélyét is, legalábbis az olyan végzettségek esetében, amelyeket a munkaerőpiac igényel. Általában is igaz azonban, hogy az egyre inkább létkérdéssé váló folyamatos ismeretszerzést, átképzést a magasabb iskolai végzettség nagymértékben megkönnyíti.
Jóllehet a statisztikai adatgyűjtés a bruttó kereset megfigyelésére irányul, a nettó kereset megadására a közvélemény akkor is igényt tart, ha tudható, hogy az csak egy közmegegyezéssel elfogadott számítási mód eredménye.
| A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó, nettó keresete és munkajövedelme, 2000. I. félév | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Gazdasági ág, ágazat | Bruttó kereset | Nettó kereset | Átlagos havi munkajövedelem | |||
| Ft/hó | Előző év azonos időszaka = 100,0 | Ft/hó | Előző év azonos időszaka = 100,0 | Ft/hó | előző év azonos időszaka = 100,0 | |
|
Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat |
55 036 |
109,8 |
38 439 |
108,3 |
57 260 |
109,2 |
|
Bányászat |
98 153 |
112,5 |
61 699 |
110,8 |
105 577 |
108,5 |
|
Feldolgozóipar |
83 401 |
116,1 |
53 464 |
113,5 |
87 211 |
115,4 |
|
Ebből: |
||||||
|
Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása |
79 467 |
115,1 |
51 353 |
112,6 |
83 022 |
114,2 |
|
Textília, textiláru, bőrtermék, lábbeli gyártása |
51 253 |
112,5 |
35 969 |
110,3 |
53 940 |
111,7 |
|
Fafeldolgozás, papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység |
75 690 |
115,2 |
48 896 |
113,0 |
78 675 |
114,1 |
|
Vegyipar |
122 370 |
116,1 |
74 095 |
114,0 |
127 937 |
115,5 |
|
Egyéb nemfém ásványi termék gyártása |
87 451 |
113,2 |
55 633 |
110,8 |
91 679 |
112,2 |
|
Fémalapanyag, fémfeldolgozási termékek gyártása |
83 311 |
117,5 |
53 529 |
114,4 |
86 559 |
116,8 |
|
Gépipar |
93 148 |
117,4 |
58 998 |
114,5 |
97 578 |
116,6 |
|
Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás |
109 739 |
113,7 |
67 415 |
111,5 |
117 195 |
113,2 |
|
Építőipar |
59 253 |
112,8 |
39 961 |
111,0 |
61 555 |
111,9 |
|
Kereskedelem, javítás |
74 883 |
117,5 |
48 698 |
115,0 |
77 314 |
117,4 |
|
Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás |
53 136 |
111,8 |
36 764 |
110,1 |
54 991 |
111,6 |
|
Szállítás, raktározás, posta, távközlés |
94 277 |
114,0 |
59 479 |
111,8 |
101 316 |
113,7 |
|
Pénzügyi tevékenység |
184 626 |
116,2 |
107 640 |
114,9 |
193 601 |
115,7 |
|
Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás |
93 799 |
111,3 |
59 053 |
109,7 |
97 075 |
110,5 |
|
Közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás |
95 079 |
109,9 |
59 492 |
108,4 |
101 899 |
110,2 |
|
Oktatás |
76 733 |
109,7 |
50 898 |
108,1 |
78 876 |
109,8 |
|
Egészségügyi, szociális ellátás |
61 692 |
108,1 |
42 614 |
106,8 |
63 542 |
108,3 |
|
Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás |
74 666 |
112,7 |
48 899 |
110,6 |
77 803 |
112,7 |
|
Nemzetgazdaság összesen |
82 369 |
113,2 |
53 002 |
111,1 |
86 320 |
112,8 |
|
Ebből: |
||||||
|
Versenyszféra összesen |
83 733 |
114,8 |
53 583 |
112,6 |
87 698 |
114,2 |
|
Költségvetés összesen |
79 534 |
109,6 |
51 834 |
108,1 |
83 482 |
109,9 |
Nettó keresetek
A nettó keresetnövekedés kimutatása azért is fontos, mert a központi akarat – mely a bruttó kereset alakításában csak korlátozott szerepet játszik – az adó- és járulékrendszeren keresztül direkt módon befolyásolja annak nettó nominális értékét. (1997-ben például az előző évben szigorított jövedelemadó-szabályok újbóli liberalizálása eredményezte a nettó kereset bruttó kereseteknél érdemben gyorsabb növekedését.)
A nettó kereset kiszámítása a személyi jövedelemadó bevezetése óta eltelt több mint egy évtizedben úgy történik, hogy a gazdálkodó szervezetek, ezen belül alapállomány-csoportok (fizikaiak és szellemiek) szintjén gyűjtött bruttó keresetből le kell vonni az adott nagyságú keresetre jutó személyi jövedelemadót, társadalombiztosítási és szolidaritási járulékot, s az így kapott nettó összeget a létszámmal megszorozva áll elő az ágazati és a nemzetgazdasági szintű nettó kereset, valamint az ebből számolt nettó kereseti index. (Ez utóbbi – osztva a fogyasztói árindexszel – mutatja a keresetek vásárlóerejének alakulását.) E számítások eredménye szerint a nettó nominális kereset 1999-ben 50 080 forintnak felelt meg, ezen belül a szellemi munkakörben dolgozóké 66 170 forint, a fizikaiaké 38 210 forint volt, míg a növekedés üteme 10 százalékos infláció mellett 12,7 százalék, ami a keresetek vásárlóerejének 2,5 százalékos növekedését valószínűsítette.
A számítási mód – belső logikájából következően – az 1999-ben (újra) bevezetett, gyermekek után járó jövedelemadó-kedvezmény hatását figyelmen kívül hagyja, e kedvezményt a családi pótlék sajátos válfajának tekintve. (Az elvégzett modellszámítások eredménye szerint a kedvezmény figyelembevétele – átlagos gyermekszámmal számolva – a nettó kereset növekedési ütemét a kimutatott 12,7 százalékról 14,8 százalékra módosította volna. 2000-ben a gyermekkedvezmény hatása viszont már a nettósításnál elhanyagolható, hiszen az idén a vonatkozó szabály nem, csak a kedvezmény nagysága változott.)
| A létszám, a kereset és a munkajövedelem alakulása területi egységenként*, 2000. I. félév | ||||
|---|---|---|---|---|
| Területi egység | Átlagos állományi létszám, 1000 fő | Átlagos havi bruttó kereset, Ft | Átlagos havi nettókereset, Ft | Átlagos havi munkajövedelem, Ft |
|
Budapest |
968,2 |
106 785 |
65 975 |
112 159 |
|
Pest megye |
181,8 |
74 997 |
49 028 |
77 868 |
|
Közép-Magyarország |
1 150,0 |
101 743 |
63 287 |
106 719 |
|
Fejér megye |
112,7 |
82 004 |
52 813 |
86 451 |
|
Komárom-Esztergom megye |
74,4 |
72 765 |
47 950 |
76 985 |
|
Veszprém megye |
84,8 |
70 947 |
47 007 |
74 489 |
|
Közép-Dunántúl |
271,9 |
76 017 |
49 666 |
80 120 |
|
Győr-Moson-Sopron |
121,5 |
79 137 |
51 324 |
82 770 |
|
Vas megye |
73,6 |
71 073 |
47 192 |
74 270 |
|
Zala megye |
66,9 |
64 246 |
43 389 |
67 559 |
|
Nyugat-Dunántúl |
262,0 |
73 053 |
48 128 |
76 481 |
|
Baranya megye |
87,3 |
67 480 |
45 097 |
70 670 |
|
Somogy megye |
74,5 |
62 916 |
42 738 |
65 731 |
| Tolna megye | 52,3 | 71 241 | 47 149 | 74 698 |
| Dél-Dunántúl | 214,1 | 66 806 | 44 775 | 69 930 |
| B.-A.-Z. megye | 137,6 | 67 055 | 44 890 | 70 215 |
| Heves megye | 61,5 | 69 841 | 46 315 | 73 261 |
| Nógrád megye | 39,1 | 62 337 | 42 484 | 65 345 |
| Észak-Magyarország | 238,2 | 67 004 | 44 865 | 70 206 |
| Hajdú-Bihar megye | 119,2 | 65 504 | 43 970 | 68 446 |
| Jász-Nagykun-Szolnok megye | 82,1 | 63 006 | 42 825 | 66 064 |
| Sz.-Sz.-B. megye | 90,3 | 60 153 | 41 092 | 62 912 |
| Észak-Alföld | 291,6 | 63 143 | 42 755 | 66 061 |
| Bács-Kiskun megye | 109,3 | 61 295 | 41 673 | 63 528 |
| Békés megye | 75,9 | 60 481 | 41 318 | 63 128 |
| Csongrád megye | 95,0 | 68 519 | 45 557 | 71 093 |
| Dél-Alföld | 280,2 | 63 523 | 42 894 | 65 984 |
| Összesen | 2 708,0 | 82 369 | 53 002 | 86 320 |
| * A foglalkoztató székhelye szerint legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások, költségvetési intézmények és kijelölt nonprofit szervezetek. | ||||
Új fogalom: munkajövedelem
A hazai kereseti fogalom – bár a kereseti elemek köre igen változatos – némileg szűkebb az EU-országokban általánosan használtnál. Így nem része többek között – elsősorban az adó- és járuléklevonási gyakorlatból következően – a gazdálkodó szervezetek döntő többsége által nyújtott, vásárlási utalvány formájában közvetlenül pénzre váltható étkezési hozzájárulás, az utazási és lakhatási költségtérítés, a cégautó használatának átvállalt költsége, a jubileumi és tárgyjutalom értéke és néhány további kisebb tétel. Az ezeket is tartalmazó díjazásra vezette be a KSH a munkajövedelem fogalmát, s 1999 óta ezt az adatot is rendszeresen közzéteszi.
A kereseten felüli, úgynevezett egyéb rész a teljes munkajövedelemből – amely így 80 980 forint (320 euró) volt 1999-ben – 4,7 százalékot képviselt. Arányaiban legnagyobb a bányászatban, a villamosenergia-iparban, a szállításban és a közlekedésben, s legnagyobb tétele a már említett étkezési hozzájárulás. A munkajövedelem-index alakulását – súlyánál fogva – a bruttó kereset alakulása határozza meg, de egy markáns jogszabályi változás -