Mintegy húsz ügyvédi iroda osztozik a magyar piac egyharmadát kitevő banki, pénzügyi és nagyvállalati szektor 15-20 milliárd forintos forgalmat jelentő részén. Ezek a 20-30 főt foglalkoztató irodák az elmúlt években jöttek létre, s többségükben külföldi részesedés van.
A jogi cégek az elmúlt két évben kapták el a minden szférában tomboló fúziós lázat. A bevételnövelés és a presztízsharc mellett az önállóan is jelentős jogi óriások egyesülésének számos racionális oka van: a cégek egyedül nehezebben, vagy egyáltalán nem lennének képesek alkalmazkodni a globalizációt tekintve előbbre tartó üzleti szféra követelményeihez. Az ügyfelek nem akarnak egy-egy tranzakció lebonyolításába – annak több országot vagy kontinenst érintő volta miatt – több irodát is bevonni.
A két, eddigi legnagyobb európai egyesülés szétesett. A francia Jeantet & Associes és a spanyol Uria által 1990-ben létrehozott hálózatból 1998-ban léptek ki a belga, a holland, a svéd és a német tagok, méghozzá a Linklaters & Alliance-ért. Ugyancsak szétesett a Pünder, Volhard, Weber & Axster által létrehozott, öt európai jogi cégből álló szövetség is, a Pünder azonban hamarosan kárpótolta magát a jogi szféra eddigi legnagyobb fúziójával. A már korábban az egyesülésről határozó Clifford Chance-hez és Roges & Wellshez csatlakozva a világ jelenlegi legnagyobb jogi cégét hozták létre, melynek egyebek között olyan ügyfelei vannak, mint a Morgan Stanley bankház vagy a Coca-Cola. A világelső 30 irodában 2700 ügyvédet foglalkoztat, éves bevétele meghaladja az egymilliárd dollárt.
Fúzió nélküli növekedés
A nagyobb hazai gazdasági irodák egymáshoz való kapcsolata immáron nem Budapesten dől el. A top 20-ban csak mutatóban akad olyan iroda, amely nem egy külföldi világhálózat hazai partnere vagy elkötelezettje, így a magyar piac csak követi a nemzetközi szintű változásokat – mondja Bogdán Tibor, a legnagyobb magyarnak maradt" iroda, a Nagy és Trócsányi ügyvezetője. (A Nagy és Trócsányi is együttműködik ugyanakkor a Coudert Brothers nemzetközi irodával.) Az egyetlen jelentős hazai fúzió nyomán a Dezső, Frendik, valamint Réti, Antall irodákból létrejött a Dezső, Réti, Antall, ám ez azóta már társult a Landwell-lel. Szabó Tamás, a Szabó, Kővári, Tercsák & Partners, Ernst & Young vezetője szerint nem is lehet több, tisztán hazai összeolvadásra számítani, hiszen egy dinamikusan fejlődő gazdaságban nem szólnak emellett érvek. Szerinte a jelenlegi meghatározó irodák önállóan folyamatosan nőni fognak, néhány év múlva a legnagyobbak akár száz ügyvédet is foglalkoztathatnak majd.
Mindezt alátámasztja a legutóbbi – júliusi – hazai vonatkozású egybeolvadás is: a White & Case-hez tartozó Réczicza Ügyvédi Irodába integrálódott a Feddersen, Laule, Ewerwhan, Scherzberg, Finkelnburg, Clemm hazai, eddig három ügyvéddel működő irodája, miután a két anyacég nemzetközi vezetői döntöttek a fúzióról. Az így létrejött világhálózat 26 országban 37 irodát tart fenn, melyben 1300 jogász dolgozik.
A végzős joghallgatók számának a következő években várható emelkedésével a hagyományos ügyekkel foglalkozó kis irodák és egyénileg működő ügyvédek egyre többen lesznek. A köztük várható élesebb piaci harc miatt arra lehet számítani, hogy ezek a cégek összeállnak, de csak – az egykori ügyvédi munkaközösségekhez (ümk) hasonlítható kényszerű rezsiközösséget alkotnak majd. Az összeálló ügyvédek önálló praxisukat megtartják, nem dolgoznak együtt közös ügyeken, ám az irodai költségeken vagy a jelöltek munkabérén megosztoznak.
A mérhetetlen piac
A magyar jogi piacra vonatkozóan semmiféle, akárcsak félhivatalosnak tekinthető adat nincs. Az ügyvédi irodáknak nem kell jelenteniük a kamaráknak, a becslések hiánya pedig nagyrészt a jókora megrendelői kör rendkívül összetett voltának köszönhető. Utóbbiba ugyanis éppúgy beleértendő egy több milliárd forintos vállalat felvásárlásával kapcsolatos, hónapokig tartó jogi munkára szóló megbízás, mint egy egyszerű végrendelet elkészítése. A húsz legnagyobb iroda bevétele évente fél- és egymilliárd forint között mozog. A magyar irodák angolszász társaikkal ellentétben – még amerikai vagy angol partnerség esetén sem – nem teszik közzé éves eredményeiket. Magyarországon egyedül a PricewaterhouseCoopersszel együttműködő Dezső, Réti & Antall Landwell nyilatkozott a kérdésről megalakulásakor, ők a júliustól számított üzleti évben 600 millió forintos forgalomra számítanak.
Becslések szerint a legnagyobb – banki, pénzügyi, nagyvállalati – szektor önmagában mintegy 15-20 milliárd forintos piac, ami döntően húsz ügyvédi iroda kezében összpontosul. A gazdasági jogi irodák esetében külön probléma a piac méreteinek becslésénél, hogy az általuk lebonyolított nemzetközi tranzakcióknál a munka egy részét külföldön számlázzák. Az óradíjak azonban már itt sem maradnak el az európai bérektől, a jelöltek 50-100 dollár között kezdődő munkadíjától egész 400 dollárig kúsznak fel az árak. Gyakoriak ugyanakkor az átalánydíjas szerződések is, ezeknél mind az ügyfél, mind az iroda csak utólag tudja meg, hogy óradíjban mennyit ért a megbízás.
A fennmaradó piacra – mely nagyon elaprózva ugyan, de többek szerint maximum két-háromszoros forgalmat ad – marad lényegében az összes többi magyar ügyvéd, azaz mintegy nyolcezer jogász.
A jogi piacra vonatkozó becslések nemzetközi szinten sincsenek. A közzétett adatok, az irodák és az alkalmazott ügyvédek száma, valamint a pénzforgalmi mutatók alapján készítenek a cégek között rangsort.
Könyvvizsgáló ügyvédek
Az elmúlt néhány év új jelensége az öt nagy könyvvizsgáló cég, a Big Five betörése a jogi tanácsadási piacra. Az országok többségében törvény tiltja, hogy ilyen tevékenységgel ügyvédi irodákon kívül más is foglalkozzon, számos állam azonban megengedőbb gyakorlatot folytat. A szigorú hazai törvények miatt a könyvvizsgálók Magyarországon több másik országban is alkalmazott praktikához folyamodtak, azaz együttműködési megállapodást kötnek ügyvédi irodákkal.
A Big Five mindegyikének üzletmenetében évről évre nagyobb jelentőségű a vezetési tanácsadás, ennek aránya ma már ötven százalék körül mozog. Több cég már belső struktúrájának átalakítására készül. Erre késztetheti őket az a közelmúltban az USA-ban született értékpapír-felügyeleti döntés is, amely szerint a vezetési tanácsadást külön kell választani az auditálási tevékenységtől.
A jogi tanácsadás szerepének felértékelődése a törvényi korlátok miatt eltérő, de gyakorlati szempontból hasonló eredménnyel járó lépésekre késztette a könyvvizsgálókat: az együttműködő ügyvédi irodák között akad olyan, amelyik világméretű hálózatként mindenütt szoros, stratégiai kapcsolatban áll valamelyik könyvvizsgálóval, de van példa arra is, hogy a könyvvizsgáló cég felvásárol egy-egy irodát.
A Big Five jogi munkákban vállalt szerepe a világon mindenütt témája az ügyvédi tanácskozásoknak – mondja Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Azon túl ugyanis, hogy az együttműködés a gyakorlatban sokak szerint az ügyvédi titok védelmét sértheti – például ha a jogász egyben beosztott is az auditcégnél -, problémát okoz az ügyfelek toborzása is. Az ügyvédekre ugyanis lényegesen szigorúbb reklámszabályok vonatkoznak, míg a könyvvizsgálók a tapasztalatok szerint gyakran ugyanúgy ajánlják saját jogi szolgáltatásukat, mint bármely más tevékenységüket.
Az ügyfél jelenti a legnagyobb kontrollt: a megrendelők azonnal továbbállnának, ha a könyvvizsgáló cég és az ügyvédek között bármilyen, akár csak etikátlannak tűnő adatcsere történne, még ha az a megrendelő érdekében is állna – mondja az E&Y-ban is partner Szabó Tamás és Tercsák Tamás. A könyvvizsgálók és az iroda ügyfelei között jelenleg 70-75 százalékos az átfedés, de ez folyamatosan csökken. Az arány korábban kilencven százalék felett volt.
Tény, hogy a Big Five mögött olyan tőke áll, amellyel ha akarnak, könnyen betörhetnek a piacra – vélik többen. Ugyanakkor a nagy megbízók több irodát is foglalkoztatnak, attól függően, hogy melyik megbízásra melyiket tartják a legalkalmasabbnak, így önmagában az, hogy valaki biztosítani tudja mindenütt a jelenlétét, még nem garancia a megrendelésekre. A megbízó szempontjából Bogdán Tibor szerint elgondolkodtató, hogy érdemes-e minden bizalmas információt egyetlen cégre bízni. Szerinte valószínű, hogy amennyiben egy megbízás különböző jellegű problémáin más-más cégek dolgoznak, azok egymást ellenőrizve és ösztönözve jobb, megbízhatóbb megoldást találhatnak.
Egy anekdota szerint a nyolcvanas évek vége felé, amikor egy magyar miniszter az USA-ban tárgyalt az amerikai tőkebehozatal esetleges megindításáról, az amerikaiak már jelezték: ennek egyik alapvető feltétele, hogy az itt megjelenő beruházó cégek ügyeit saját ügyvédeik intézhessék Magyarországon is.
Gyarmatosítók és a rabszolga-felszabadítás
A rendszerváltást követően tucatszámra jelentek meg az országban a külföldi jogi irodák, amelyek számos nagy beruházási, privatizációs ügylet lebonyolítására kaptak megbízást. A magyar ügyvédeket és irodáikat a legtöbbször nem partnerként kezelték, hanem egyénenként alkalmazták őket – ezt nevezték sokan rabszolgatartásnak. A külföldiek szakmai fölénye vitathatatlan volt, a vállalatátalakítási, felvásárlási kérdésekben, a különböző hitelkonstrukciók kidolgozásában a magyar ügyvédeknek egyszerűen nem lehetett tapasztalatuk, a hazai jogszabályi környezet is csak alakulóban volt. A jogi piacra vonatkozó szabályozás 1998-ig nem volt tisztázott, addigra azonban a rendszerváltást követő években akár hosszabb időre is megtelepedett irodák jelentős része kivonult, az itt maradók többsége pedig partneri viszonyba lépett a fejlődő magyar ügyvédi irodákkal. A rabszolga-felszabadítást" jogi értelemben az 1998-ban elfogadott ügyvédi törvény jelentette, mely kimondta, hogy Magyarországon külföldi iroda csak magyar ügyvéddel vagy irodával társulva működhet, s a külföldi ügyvédek csak a külföldi jogban adhatnak tanácsot. A törvény többek szerint kijátszható, azaz ettől még előfordulhatna, hogy a nagy nemzetközi láncok hazai irodájának élén külföldi áll, és gyakorlatilag ő irányítja a munkát. Bánáti János szerint azonban az a tény, hogy az ilyen irodák által szinte kizárólagosan székhelyül választott Budapesten alig harminc külföldi ügyvéd dolgozik, azt mutatja, hogy a magyar ügyvédek tíz év alatt elsajátították a gazdasági jog fortélyait.
A vezető irodák munkatársainak 80-85 százaléka már 1990 után végzett az egyetemen, azaz teljesen más jellegű a tudása, mint az egyébként tapasztaltabb kollégáknak – mondja Szabó Tamás. Ennek köszönhető, hogy míg az USA-ban fehér holló a harminc év alatti vezető ügyvéd, addig Magyarországon sok a fiatal közöttük.
Utánpótlás-áradat
Ma Magyarországon közel ötször annyi ügyvéd van, mint tíz évvel ezelőtt, és az egyetemek évente 3000-4000 frissen végzett jogászt bocsátanak ki. A rendszerváltást megelőzően az ügyvédek száma évtizedeken keresztül alig változott, mintegy 1800 ügyvéd praktizált az országban, egyharmaduk a fővárosban. Létszámstop ugyan nem létezett, de a törvényben előírt kizárólagos praktizálási forma a munkaközösség volt: ezekbe pedig nehezen, lényegében csak halálozás vagy – 65 év felett kötelező – nyugdíjazás miatt lehetett bekerülni. A pálya iránti érdeklődés sem volt olyan erőteljes, mint napjainkban.
A gazdaság nyolcvanas években kezdődött csekély fokú liberalizációja is elég volt ahhoz, hogy azonnal átrendezze az addigi jogászi piacot. A gazdasági munkaközösségek igényelték a jogi szakértelmet, de nem tudtak önállóan jogtanácsost alkalmazni. Ennek köszönhetően jöttek létre az ümk-k mellett a jmk-k, azaz a jogtanácsosi munkaközösségek, amelyek az alakulóban levő és a már működő kisvállalatok ügyeit intézték. A jmk-k megszüntetéséről 1991-ben törvény rendelkezett, mely három hónapot adott az ügyvédi irodává való átalakulásra.
A korábbi jogtanácsosok, a közigazgatásban és a fegyveres testületeknél dolgozó jogászok jelentős része a rendszerváltás után ügyvédként kívánt dolgozni, így 1989 és 1991 között a budapesti kamara létszáma két és félszeresére duzzadt, a korábbi 600-ról 1500-ra. Az emelkedés ezt követően folyamatos, ma az országban 8000-nél több ügyvéd dolgozik, közülük 4000 a fővárosban.
Specialisták előnyben
Az ügyvédi pályán 1990-ig szinte ismeretlen volt a tényleges szakosodás. Nem lehetett pusztán büntetőjogi praxisból megélni, a polgári jogon belül pedig nagyon kevés esetfajta került előtérbe.
Tíz év alatt a specializálódás elkerülhetetlenné vált. Új, korábban ismeretlen jogágak törvényei születtek, felforgatva ezzel a korábban statikus állapothoz szokott ügyvédséget.
A szakosodásra elsősorban a fővárosban volt és van lehetőség: vidéken kevés az azonos jellegű ügy, a gazdasági jog egy-egy nagyobb város kivételével szinte ismeretlen, az ügyvédek csak kisebb cégek egyszerűbb megbízásaival találkoznak. Emiatt lényegesen szélesebb profillal működnek, az 1990-et megelőző időket idézően egyaránt vállalnak akár céges, akár magánszemélyt érintő polgári vagy büntetőügyeket. Ez egyébként nem tér el az európai gyakorlattól, ahol a kisebb városokban és vidéken hasonló a helyzet. Mindemellett a nagyobb vagyonok felhalmozódása miatt egyes, korábban szimplának" tekinthető ügyek szakosodást, az átlagosnál magasabb felkészültséget igényelnek: egy házassági bontópernél vagy egy örökösödési szerződésnél a vagyon gyakran több cég különböző mértékű tulajdonrészét is takarja, akár úgy, hogy az érintettnek papíron nincs is érdemi jövedelme.
A büntetőügyek számának emelkedésével lehetőség nyílt arra, hogy többen önálló büntetőpraxisba kezdjenek. A hagyományosan sztárügyvédeket foglalkoztató területen azonban a legjobban fizetettek bére sem közelíti meg a nyugati kollégáikét. Ausztriában például egy gyilkossági ügyben százezer schilling a minimális díj, itthon a több mint másfél millió forintnak megfelelő kezdő összeg elképzelhetetlen. (A megállapodáson nyugvó díjszabás esetén az ügy jellegén túl az ügyfél anyagi helyzetére is tekintettel kell lenni.) Bánáti János szerint ugyanakkor kétségtelen, az ilyen ügyekben szereplő gyanúsítottak a jól fizető rétegbe tartoznak, így a büntetőügyvédek jól jártak a gazdasági átalakulással párhuzamosan kialakult gazdasági bűncselekmények újonnan minősített válfajaival.
A gazdasági irodáknál az elkövetkezendő években várható legnagyobb változás a peres ügyek számának emelkedése lehet. Az elmúlt tíz évben ugyanis kialakultak a megfelelő jogi keretek a bíróság előtti érdekérvényesítéshez, illetve az ellenérdekeltek is berendezkedtek annyira, hogy a konfliktusok a felszínre kerüljenek.
A perképviselet más mentalitást, gondolkodásmódot igényel, nem véletlen, hogy a világon szinte sehol nem ugyanazok a jogászok vesznek részt a bírósági tárgyaláson, mint a különböző egyéb megbízások teljesítésében – mondja Bogdán Tibor. Ezért a gazdasági irodák bővítésének egyik várható iránya a perképes" jogászok megtalálása lesz. Ugyanakkor a versenyjog, az ingatlanprojekt-finanszírozás és az adóügyek jelentősége már most is nő, e tendencia felerősödése várható.