A gyakorlatban sok problémát okoz annak eldöntése, milyen társadalombiztosítási terhek fizetendők a gazdasági társaság tagjai után. Cikkünk a társas vállalkozások, illetve a társas vállalkozók járulékterheinek bemutatása során a gazdasági társaságokban személyesen közreműködő tagokra koncentrál.
Társas vállalkozás
A társas vállalkozás kifejezést a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) gyűjtőfogalomként használja. A társadalombiztosítási jogszabályok alkalmazása szempontjából társas vállalkozásnak minősül:
- a közkereseti társaság,
- a betéti társaság,
- a korlátolt felelősségű társaság,
- a közös vállalat,
- az egyesülés,
- a közhasznú társaság,
- az előzőekben felsorolt vállalkozások előtársasága.
Társas vállalkozás továbbá:
- a szabadalmi ügyvivői társaság,
- a gépjárművezető-képző munkaközösség,
- az oktatói munkaközösség,
- az ügyvédi iroda.
Társas vállalkozó
Társadalombiztosítási szempontból társas vállalkozónak minősül:
- a betéti társaság bel- és kültagja,
- a közkereseti társaság tagja,
- a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja,
ha a társaság (ideértve e társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).
Társas vállalkozó továbbá a szabadalmi ügyvivői társaság tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik, valamint az ügyvédi iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja is.
A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége
A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdetének napjától annak megszűnéséig tart. Egyéb esetben a társas vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig áll fenn a biztosítási kötelezettség.
A társasági szerződésben meghatározott személyes közreműködés kezdetének azt a napot kell tekinteni, amikor a tag a személyes közreműködést ténylegesen megkezdi. Amennyiben ez a nap nem állapítható meg, úgy a társasági szerződésben meghatározott időpont az irányadó.
Amennyiben a gazdasági társaság munkaviszonyt vagy megbízási jogviszonyt létesít a tagjával, úgy az érintett személy biztosítási kötelezettségét a munkaviszonyban, illetőleg a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyekre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani.
Főfoglalkozás vagy kiegészítő tevékenység?
Társadalombiztosítási szempontból a társas vállalkozó lehet:
- főfoglalkozású,
- egyidejűleg legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban álló,
- egyidejűleg közép- vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatos tanulója, hallgatója,
- egyidejűleg egyéni vállalkozó, vagy másik társas vállalkozás főfoglalkozású tagja, illetve
- kiegészítő tevékenységet folytató.
(Főfoglalkozású társas vállalkozónak kell tekinteni azt, aki nem sorolható a 2-5. pontok alá.)
A 2-3. pontokban említett társas vállalkozót úgynevezett többes jogviszonyos társas vállalkozónak kell tekinteni. A 4. pontba sorolt társas vállalkozó sajátos helyzetét a jogszabály külön rendezi.
Kiegészítő tevékenység
Kiegészítő tevékenységet folytat az a társas vállalkozó, aki saját jogú nyugdíjasként végez vállalkozói tevékenységet. Kiegészítő tevékenységet végzőnek kell tekinteni továbbá azt az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Saját jogú nyugdíjas az a természetes személy, aki jogszabály, illetőleg nemzetközi egyezmény alapján öregségi nyugdíjban – ideértve a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat, a bányásznyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól kapott öregségi nyugdíját, valamint a szolgálati nyugdíjat is -, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban – ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól kapott rendszeres rokkantsági segélyt is -, vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.
Az 1-4. pontokban felsorolt társas vállalkozók teljeskörűen biztosítottak, az 5. pontban említett kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó azonban csak baleseti ellátásra jogosult.
Járulékterhek
A társas vállalkozás terhei
A foglalkoztató (a társas vállalkozás) a biztosított társas vállalkozó járulékalapot képező jövedelme után 33 százalék mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 22 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék.
A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után 5 százalékos mértékű baleseti járulékot fizet.
A társas vállalkozó terhei
A biztosított (a társas vállalkozó) nyugdíjjárulékot fizet, melynek mértéke 8 százalék, ha magánnyugdíjpénztár tagja, úgy 2 százalék (magán-nyugdíjpénztári tagság esetén a magánnyugdíjpénztárba 6 százalék tagdíj fizetendő), valamint 3 százalék mértékű egészségbiztosítási járulékot fizet.
Az úgynevezett többes jogviszonyos társas vállalkozó nem köteles egészségbiztosítási járulékot fizetni, míg a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak nem kell se nyugdíjjárulékot, se egészségbiztosítási járulékot fizetnie.
Jogviszonyok a személyes közreműködésre
Annak megállapításához, hogy a társas vállalkozások egyes tagjai után milyen mértékű és összegű járulékot kell fizetni, mindenekelőtt tudnunk kell, hogy e személyek milyen jogviszonyban végeznek munkát a társas vállalkozásban. Fontos megemlíteni, hogy amennyiben a betéti társaság, a közkereseti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, illetve az egyesülés előtársaságként működik, a tagokra erre az időszakra is ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a cégbírósági bejegyzést követő működés során.
A társas vállalkozókra vonatkozó biztosítási kötelezettség megállapításával kapcsolatban a leggyakrabban a gazdasági társaságok tagjait érintően merülnek fel problémák, ezért a következőkben ezekkel foglalkozunk részletesebben, különös tekintettel a társas vállalkozások tagjai biztosítási kötelezettsége elbírálásának különleges szabályaira. A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja alapvetően háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban: munkaviszony, megbízási jogviszony és tagsági jogviszony keretében. Különbséget kell tenni azonban aszerint, hogy a tag a gazdasági társaság vezető tisztségviselője-e vagy sem.
Vezető tisztségviselők
A munkaviszony alapján betöltött vezető tisztségviselői jogviszonyra a Munka Törvénykönyvét kell alkalmazni, míg a nem munkaviszony keretében működő vezető tisztségviselőre a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) a megbízási szerződésre vonatkozó szabályai az irányadók. [A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény – Gt. – 30. §-ának (3) bekezdése].
A vezető tisztségviselők biztosítási kötelezettségének elbírálása és a járulékfizetési kötelezettség megállapítása tekintetében általánosságban vagy a munkaviszonyban [Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pont], vagy a megbízási szerződés alapján foglalkoztatottakra [Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pont] vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Speciális szabályok
Az előbb vázoltak teljességükben nem alkalmazhatók, ha
- a betéti társaságnak csak egy beltagja van, e beltag esetében,
- a közkereseti társaságnak csak egy üzletvezetésre jogosult tagja van, e tag esetében, illetve
- a természetes személy által alapított egyszemélyes kft. alapítója a társaság ügyvezetője,
- a korlátolt felelősségű társaság tagja a társaságban 50 százalékot meghaladó mértékű meghatározó részesedéssel rendelkezik,
tekintettel arra, hogy e személyeket munkaviszonyban nem lehet foglalkoztatni, mert így egybeesne a munkáltatói jogkör gyakorlójának és a munkaviszonyban állónak a személye.
Az Adó és Ellenőrzési Értesítő 2000. évi 3. számában közölt iránymutatás I. pontjának utolsó bekezdésében foglaltakat – amely szerint a kft. tagja a társasággal munkaviszonyt nem létesíthet, ha a társaságban meghatározó tulajdoni részesedéssel rendelkezik, annak működésére meghatározó befolyást gyakorol – a közeljövőben kiegészítik a következőkkel:
A "meghatározó tulajdoni részesedés", "a meghatározó befolyás" fogalmát jogszabály közvetlenül nem definiálja, ezek a Gt. úgynevezett konszernjogi szabályozása alapján határozhatók meg. A korlátolt felelősségű társaságban vagy a részvénytársaságban szerezhető befolyás lehet jelentős, többségi vagy közvetlen irányítást jelentő befolyás. A Gt. 290. §-a a legalább többségi befolyással rendelkező személyt uralkodó tagnak minősíti. A jelentős befolyás mértéke nem haladja meg az 50 százalékot, annak megszerzéséhez a törvény különösebb jogkövetkezményeket nem fűz, miután a tag (részvényes) a társasági döntéseket általában még nem tudja irányítani. Ugyanakkor a többségi (50 százalék feletti) és különösen a közvetlen irányítást jelentő (75 százalék feletti) befolyás már alkalmas arra, hogy a tag (részvényes) a saját akaratát érvényesíthesse a társasági döntésekben.
A meghatározó tulajdoni részesedés, illetve a meghatározó befolyás gyakorlása legalább többségi, 50 százaléknál nagyobb tulajdoni részesedést jelent. A munkaviszony (és a megbízási jogviszony) létesítésének kizártságát ugyanakkor abban az esetben is meg kell állapítani, ha a tulajdoni részesedés nem haladja meg az 50 százalékot, de szavazati aránya alapján mégis képes arra, hogy a taggyűlés döntéseit – személyes függősége tekintetében – lényeges ügyekben befolyásolja.
Amennyiben egy kft.-nek két 50-50 százalékos tulajdoni részesedéssel rendelkező tagja van, miután az nem jelent többségi részesedést és nem lehet eltérő a szavazati arány, az egyik tag a másikkal munkaszerződést köthet, de az egymás feletti kölcsönös munkáltatói joggyakorlás kizárt.
Tagok
A nem vezető tisztségviselő tagok
- munkaviszonyban (munkaszerződés alapján),
- megbízási jogviszonyban (a Ptk. szerint megkötött megbízási szerződés alapján), ezek hiányában
- tagsági jogviszonyban végzik tevékenységüket a gazdasági társaságban.
Közhasznú társaság
A közhasznú társaság személyesen közreműködő tagjára ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint a gazdasági társaságok nem vezető tisztségviselő tagjaira. Ennek megfelelően a biztosítási kötelezettség kiterjedhet rájuk munkaviszony, megbízási jogviszony vagy tagsági jogviszony alapján. A tagsági jogviszonyban munkát végző személyekre vonatkozó járulékfizetési szabályok megegyeznek az előzőekben említettekkel.
Szabadalmi ügyvivői társaság, illetőleg iroda
A szabadalmi ügyvivői társaságban, illetőleg a szabadalmi ügyvivői irodában a szabadalmi ügyvivő tagsági jogviszony keretében vagy alkalmazottként működhet. Az alkalmazott szabadalmi ügyvivőnél a biztosítás a munkaviszonyra vagy a megbízási jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint áll fenn.
Ügyvédi iroda, gépjárművezető-képző munkaközösség, oktatói munkaközösség
Az ügyvédi iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagjainak társadalombiztosítási jogállására a tagsági jogviszony keletkezésétől kezdődően, annak megszűnéséig kizárólag a társas vállalkozásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (Egyéb biztosítási feltétel nincs.)
A járulékfizetés alapja
Alapesetben a tagsági jogviszonyban munkát végző tag után – azaz a társas vállalkozó után – (a Tbj. 27. §-a alapján) a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) személyi jövedelemadóelőleg-alapot képező jövedelem, de legalább havi átlagos szinten a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér (2000. 01. 01.-31-ig 22 500 forint, 2000. 02. 01-jétől 25 500 forint) után kell bevallani és megfizetni a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot. Az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének felső határa 2000-ben naptári naponként 5520 forint, teljes naptári évre számítva – kieső idők nélkül – 2 020 320 forint.
Meg kell említeni, hogy abban az esetben, ha a tárgyhónapra nem fizettek jövedelmet a társas vállalkozó részére, és a tárgyév folyamán – a tárgyhónapig bezárólag – elszámolt járulék nem éri el a minimálbér után számított járulék hónapról hónapra halmozott összegét, a társas vállalkozás a minimálbér után köteles a társadalombiztosítási járulékot megfizetni, a társas vállalkozó helyett pedig megelőlegezni a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot, és azt a törvényben előírt határidőn belül befizetni.
A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékalap alsó és felső határát arányosan csökkenteni kell azzal az időszakkal, amely alatt a társas vállalkozó
- táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve ha a gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt személyesen folytatja a vállalkozói tevékenységét,
- katonai (polgári) szolgálatot teljesít,
- fogvatartott,
- ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként a kamarai tagság szünetel,
- ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként, megállapodás alapján, nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.
Egyidejűleg fennálló, több biztosítással járó jogviszony
Ha a társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll – akár egy, akár több munkáltatónál -, és foglalkoztatása a munkaviszonyában/munkaviszonyaiban együttesen eléri a heti 36 órát, vagy közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, akkor a társas vállalkozásban minimumjárulékot nem kell fizetnie, az esedékes járulékokat a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem alapján kell megfizetni.
Ha a társas vállalkozó több gazdasági társaság személyesen közreműködő, tagsági jogviszonyban munkát végző tagja, akkor a minimumjárulékot csak az egyik – a tag választása szerinti – társaságnak kell megfizetnie. Természetesen, ha a tagsági jogviszonyban álló részére, az általa választott társaságban havi átlagos szinten a minimálbért meghaladó összeget fizetnek ki vagy számolnak el, akkor ez után a magasabb összeg után kell megfizetni a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot. A további társaságoknál csak a ténylegesen kifizetett jövedelem után kell megfizetni az említett járulékokat.
Ha a társas vállalkozó egyidejűleg egyéni vállalkozó is, akkor a társas vállalkozásban a ténylegesen kifizetett jövedelem képezi a járulékok alapját (minimumjárulék-fizetési kötelezettség nincs). Főfoglalkozású egyéni vállalkozóként a vállalkozói kivét (vagy az átalányadó alapját képező jövedelem), de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapján kell megfizetnie a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot.
A tételes átalányadózó egyéni vállalkozó a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével köteles megfizetni a járulékokat.
Kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozók
A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után a részére kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után köteles megfizetni a baleseti járulékot. A baleseti járuléknak nincs sem minimum sem maximumjárulék-alapja.
Járulékbevallás és -befizetés
A járulékokról a társas vállalkozás – mint ahogy minden más foglalkoztató is – az adóbevallás részeként köteles bevallást benyújtani. A bevallás gyakorisága az adózási kötelezettséghez igazodik.
Ha az adózás rendjéről szóló törvény 1. számú mellékletében részletezett fizetési kötelezettség a 10 millió forintot elérte, akkor havonta, ha a 4 millió forintot elérte, negyedévenként, ha pedig a fizetési kötelezettség 4 millió forint alatti, évente egyszer kell bevallást tenni. Ennek megfelelően
- a havi adóbevallásokat a tárgyhónapot követő hó 20. napjáig, a 0001 számú nyomtatványon,
- a negyedéves bevallásokat a negyedévet követő hó 20. napjáig a 0002 számú nyomtatványon,
- az éves bevallásokat az adóévet követő év február 15-ig, a 0003 számú nyomtatványon kell benyújtani az adóhatósághoz.
A bevallás határidejétől eltérően a társas vállalkozás a járulékokat az elszámolt hónapot követő hónap 12-éig köteles befizetni a következő számlaszámokra:
- az APEH Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételeinek beszedési számlaszáma: 10032000- 06056229,
- az APEH Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevételeinek beszedési számlaszáma: 10032000-06056236
| Külföldi tagok személyes közreműködése, illetve munkavégzése a társas vállalkozásban A Tbj. 11. §-ának rendelkezése szerint a biztosítás nem terjed ki a külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott külföldinek minősülő személyre, a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének, valamint a külföldi székhelyű vállalkozás, kereskedelmi, bank- és biztosítóintézeti képviseletnek a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott olyan természetes személy tagjára, munkavállalójára, aki külföldinek minősül. Azt, hogy a Tbj. értelmezésében ki minősül külföldinek, a Tbj. 4. §-ának j) pontja határozza meg. Ennek értelmében külföldi a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 3. §-ának 2. a) pontjában meghatározott devizakülföldinek minősülő személy, tehát az a természetes személy, akinek nincs az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa, és azzal nem is rendelkezhet. u A Tbj. 13. §-a ugyanakkor kimondja, hogy a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre a törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni. A nemzetközi egyezmények két csoportját kell megkülönböztetni. Az egyik csoportban találjuk a szociálpolitikai egyezményeket, a másik csoportban az új típusú, szociális biztonságról szóló egyezményeket. Szociálpolitikai egyezmények Az egyezményeket az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején kötötték, így azok a munkaviszonyra és a kisipari tevékenységre vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket. Ezek az egyezmények nem foglalkoznak (nem is foglalkozhattak!) a társas vállalkozásokkal, azonban egyes egyezményeknél a megfogalmazás az állampolgárokra tartalmaz előírásokat, így értelemszerűen az egyezmény hatálya kiterjed a társas vállalkozókra és az egyéb jogviszonyban (pl. megbízási jogviszony) tevékenységet végző személyekre is. Az egyezmények a kihirdetésük óta eltelt hosszú időre tekintet nélkül napjainkban is hatályosak, az államok egy részében az utódállamokra, tagállamokra is kiterjed. Hatályos szociálpolitikai egyezmények léteznek szovjet (utódtagállamok)-magyar, román-magyar, bolgár-magyar, csehszlovák (az utódállamok)-magyar, lengyel-magyar, illetve jugoszláv (az utódállamok)-magyar viszonylatban. A szociálpolitikai egyezményeknél a munkaviszony tekintetében minden esetben az "azonos elbánás" elve érvényesül, következésképpen a társaságnak az egyezmény hatálya alá tartozó, munkaviszonyban foglalkoztatott, külföldinek minősülő tagjaira az általános szabályok szerint kiterjed a biztosítás, a járulékfizetési kötelezettséget a hatályos jogszabályok szerint kell teljesíteni. Területi elv A társas vállalkozóként személyesen közreműködő tagok vonatkozásában az egyezmények alkalmazásában két elvet kell megkülönböztetni: a területi és az azonos elbánás elvét. Területi elv alapján kötötték meg a szovjet-magyar és a román-magyar egyezményeket. A területi elv szerint az egyezmény tárgyi hatálya az összes társadalombiztosítási ellátásra, ugyanakkor a személyi hatálya csak a munkaviszonyban állókra terjed ki az egyezményes ország területén. Azonos elbánás Az azonos elbánás elve szerint a magyar társadalombiztosítási kötelezettség kiterjed az egyezmény hatálya alá tartozó külföldi állampolgárok magyarországi foglalkoztatására (munkaviszonyra, társas vállalkozói jogviszonyra, megbízási jogviszonyra stb.). Az azonos elbánás elve alapján kötötték meg a bolgár-magyar, a csehszlovák-magyar, a lengyel-magyar egyezményeket. Ugyancsak az azonos elbánás elve alapján kötötték meg a jugoszláv-magyar szociálpolitikai egyezményt a következő eltéréssel: az egyezmény szerint a dolgozókra annak a szerződő félnek a társadalombiztosítási jogszabályai vonatkoznak, amelynek területén a dolgozó a társadalombiztosítás szempontjából döntő foglalkozását (tevékenységét) folytatja. Döntő foglalkozás (tevékenység) alatt a főfoglalkozást értjük, így nem vonatkoznak a magyar társadalombiztosítási jogszabályok azokra a dolgozókra, akik döntő tevékenységüket nem a Magyar Köztársaság területén végzik. A magyar társadalombiztosítási kötelezettség kiterjed a jugoszláv állampolgárok magyarországi foglalkoztatására (munkaviszony, tagsági jogviszony, megbízási jogviszony stb...). Szociális biztonságról szóló egyezmények Napjainkban két kihirdetett, szociális biztonságról szóló egyezményt tart nyilván a nemzetközi egyezmények rendszere: a svájci-magyar és a német-magyar egyezményt, a közeljövőben várható az osztrák-magyar egyezmény kihirdetése. Mind a két egyezményt az azonos elbánás elve szerint kötötték meg, rendelkezéseik alapján – ha az egyezmény másként nem rendelkezik – a társadalombiztosítási jogszabályok tekintetében a magyar állampolgárokkal azonosan kell elbírálni a Magyarországon tartózkodó svájci, illetőleg német állampolgárokat, azok családtagjait és hátramaradt hozzátartozóit. Főszabályként az egyezmények hatálya alá tartozó személyek biztosítási kötelezettsége azon szerződő fél jogszabálya szerint áll fenn, amelynek területén az illető személy a keresőtevékenységet folytatja, illetve ahol a foglalkoztatása történik. Egyezményen kívüli személyek Ha a foglalkoztatott külföldi személy nem esik az előbb említett egyezmények hatálya alá, elsődlegesen a foglalkoztatót kell minősíteni, azaz azt kell eldönteni, hogy külföldi tulajdonban lévőnek vagy külföldi részvétellel működőnek minősül-e. Ezt követően kell megvizsgálni, hogy a foglalkoztatott a devizajogszabályok szerint külföldi-e. Ha a foglalkoztató külföldi vagy külföldi részvétellel működik, és a foglalkoztatott a devizajogszabályok szerint külföldinek minősül, akkor a Tbj. hatálya nem terjed ki a foglalkoztatottra. |