Az Európai Unió várhatóan kisebb csoportokban veszi fel a jelölteket. A többieknél korábbi csatlakozás nemcsak nemzeti szinten hoz hasznot, de a nemzetközi és regionális színtéren is helyzeti előnyhöz juttatja az érintett országokat. Hol tart a verseny az első helyekért?
Jelenleg tizenhárom európai ország vár bebocsátásra az Európai Unióba. Emellett a délkelet-európai államok egész sora foglalkozik a felvételi kérelem benyújtásának gondolatával. Egyelőre azonban még nem ismert, mikor és ki lépheti át elsőként az Unió kapuját. Mindössze azt tudjuk, hogy a felvételi folyamat szabályai szerint a csatlakozási tárgyalásokat az Unió külön-külön folytatja le a tagjelöltekkel és – elméletileg – felvételükről azok egyéni felkészültsége alapján dönt.
Rugalmas határok
Az elmúlt év végéig úgy látszott, hogy az EU valóban elismeri az egyéni teljesítményeket, a jelentkezők közötti különbségeket. Erre utalt a hat legfelkészültebb jelentkező, Cseh-, Észt-, Lengyel- és Magyarország, Szlovénia, továbbá Ciprus kiemelése az Európai Tanács 1997 decemberi döntése nyomán. Az Unió újabb, két évvel későbbi döntésével azonban megszűntek a merev határok az élenjárók" és a tárgyalási körből addig kimaradt másik hatos csoport (Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Málta) között. Lehetővé vált – amint ezt az Unió részéről ki is nyilvánították –, hogy megfelelő felkészüléssel, gyors fejlődéssel a korábban második vonalba szorultak felzárkózhassanak az első csoporthoz, illetve nem megfelelő teljesítmény esetén a hajdani kiemeltek" visszacsússzanak a futottak még" kategóriába. Törökország ugyancsak a felvételre várók egyike, kérelmének elbírálása azonban jóval régebben folyamatban van, és elsősorban politikai feltételek hiányoznak a tagság elnyeréséhez.
Továbbra is nyitott tehát a kérdés, hogy kik lesznek a befutók". Bizonyosan azok a jelöltek, amelyek a leggyorsabban eleget tesznek a tagsági követelményeknek, és a felvételi tárgyalások lezárásaként kidolgozzák a csatlakozási szerződést. E két elemet csaknem egyenértékűnek tekinthetjük. Mert bár az EU és tagállamai továbbra is azt állítják, hogy a tárgyalások lezárását mindenekelőtt a jelöltek tagsági követelményeknek való megfeleléséhez kötik, ennek ellentmondani látszanak az összevonást eredményező, politikai megfontolások. Utóbbiak éppen azt sejtetik, hogy hátrébb sorolódik a minőségi követelmény. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a jelölteknek belső felkészülésük erősítése mellett más eszközökkel is törekedniük kell a tárgyalások mielőbbi lezárására.
A felvételre várók között – kimondva-kimondatlanul – már a kezdetektől egészséges verseny folyt. A politikai faktor térnyerésével viszont a csatlakozási tárgyalások ütemének, illetve lezárásának kérdése – a jelöltek egymás közti viszonylatában is – jelentőségteljesebbé vált. Nagyobb hangsúlyt kapott az, hogy ki milyen gyorsan lesz képes – fokozatosan lezárva az egyes fejezeteket – eljutni a csatlakozási szerződésig. Ez pedig a versengés felgyorsulása mellett óhatatlanul hozzájárul ahhoz, hogy valamelyest veszítenek jelentőségükből a tartalmi kérdések. A teljesítmény-központúság ugyan nem szűnik meg, de a korábbiaknál markánsabb szerep jut a tárgyalási stratégiának és taktikának, a gyors lezárásra való törekvésnek – ha nem is minden áron". Nem véletlen, hogy a jelöltek nagymértékben az egyes tárgyalási fejezetek lezárásával mérik a sikert, ezt tálalják a közvélemény elé.
E versenyről az érintettek nem szívesen beszélnek. A színfalak mögött azonban követik mások előrehaladását, ki hol áll, mennyi fejezetet pipálhatott ki". A mellékelt táblázat bemutatja a korábban kiemelt 5+1"-es csoport, és azon belül az egyes jelöltek jelenlegi helyzetét. Kitekintésünket megelőzően azonban vissza kell kanyarodnunk oda, hogy az 1999-es helsinki döntésekkel megkezdődött a két csoport összeolvasztása.
Lezárt fejezetek
Ma sem jogi, sem technikai oldalról nincs meghatározó különbség a tizenkét ország kezelése között. A közösségi joganyag átvilágítása már a második körösöknél is lezajlott. Az év első felében sor került a 29 érdemi fejezet egy részének megnyitására, sőt lezárására is. Szlovákia, Lettország, Litvánia és Málta 8-8, míg Bulgária 6, Románia csak 5 fejezet tárgyalását kezdhette meg. Viszont ezek közül Málta hetet gyorsan le is zárt. Szlovákia 6, a két balti állam és Románia 5-5, Bulgária pedig 4 fejezeten jutott túl.
Bár a rázósabb" témák még nem kerültek napirendre, az előrehaladás üteme mindenképpen figyelemre méltó. Amint az is, hogy e hat ország esetében az Unió mert élni a differenciálás eszközével, hiszen nem Bulgárián és Románián, hanem a közösségi döntésen múlt, hogy velük a párbeszéd csak kevesebb területen indulhatott el.
A táblázat és a fenti adatok alapján – csak a számokat tekintve – viszonylag tetemesnek mutatkozik az eltérés a két csoport között a megnyitott, illetve lezárt fejezeteket illetően. A különbség azonban nem tekinthető meghatározónak, különösen akkor, ha szem előtt tartjuk, hogy a korábban kiemeltek több mint két éve tárgyalnak, miközben a második kör tagjai csak az év elején ülhettek tárgyalóasztalhoz.
Emellett az élenjárók" sem zártak le valóban fontos fejezeteket, a második csoport egyes tagjai aránylag gyorsan felzárkózhatnak hozzájuk. Éppen a második csoport esetében tapasztalható szétzilálódás", illetve az 5+1"-ek viszonylagosan kiegyenlített helyzete arra enged következtetni, hogy ma még nem a teljes tizenkettes körön belüli differenciálás, hanem csak a leggyengébbek mérsékelt leszakadása megy végbe. Más szavakkal, nem a valóban kiemelkedőek tudnak elrugaszkodni a többiektől, hanem összezár" az egyre bővülő élboly, s legfeljebb a leggyengébbek maradnak el.
Mint az 5+1"-ek helyzetét bemutató táblázat jelzi, valamennyien megnyitották az összes érdemi tárgyalási fejezetet. (Az utolsó kettő megvitatása a tárgyalások végső szakaszára marad.) A legtöbb fejezetet Ciprusnak sikerült lezárnia (16-ot), míg Cseh- és Észtország 13-13, Szlovénia 12, Lengyel- és Magyarország 11-11 fejezetnél könyvelhetett el sikert.
Ciprus megugrása nem meglepő, hiszen a csekély lélekszámú szigetország Kelet-Európát jóval megelőzve illeszkedett be a nyugat-európai gazdasági-politikai környezetbe. Gazdasági fejlettsége, integrációs alkalmazkodása a többieknél előbbre tart. E tekintetben érdekes módon a második csoportbeli Máltával vethető egybe.
A vizsgálódást a közép- és kelet-európai Ötökre" szűkítve megállapítható, hogy a lezárt fejezetek között nincs teljes átfedés. Miközben akadnak mindenki számára könnyűnek bizonyult, kiiktatható kérdéskörök, addig a bonyolultabbak – nevezzük úgy: középnehéz" fejezetek – között van némi szóródás.
Például velünk ellentétben a csehek sikeresen túljutottak az áruk szabad áramlása, a vámunió és a külkapcsolatok című fejezeteken. Igaz, az Unió még nem fogadta el pénzügyi ellenőrzési rendszerük érettségét. Észtország ugyancsak nálunk hamarabb jutott túl a tőke szabad áramlása, a vállalati jog és a külkapcsolatok kérdésein, de itt is nyitott maradt a pénzügyi ellenőrzés fejezete. Szlovénia egyedül a vállalati jog fejezetével zárt le többet, mint hazánk. Lengyelország velünk azonos számú területen verekedte át magát; annyiban nem teljes az átfedés, hogy Varsó túljutott a külkapcsolatokon, de fennakadt" a halászaton.
Az egyes fejezetek lezárása csak egyik eleme az egyéni teljesítmények értékelésének. Nem tükrözi azonban azt, hogy a meglévő problémák mit is jelentenek, milyen horderejűek. Újabb támaszt nyújthatnak a vizsgálódásnál az egyes jelöltek által előterjesztett derogációs kérések. Tehát az, hogy az egyes felvételre várók milyen területeken kértek időszakos felmentést (derogációt) a közösségi jogi rendelkezések teljesítése alól.
Derogációs kérelmek
A kérdés taglalása előtt hangsúlyozni kell, hogy a derogációs igények beterjesztése nem kapcsolható közvetlenül egy-egy jelölt gazdasági fejlettségéhez vagy gazdagságához". Miközben kétségtelen, hogy egy kevésbé fejlett és kisebb forrásokkal rendelkező állam nehezebben vagy lassabban tesz eleget bizonyos közösségi követelményeknek (például a környezetvédelmi előírásoknak), a beterjesztett derogációs igények számát sokkal inkább az általános gazdasági-társadalmi és ezen belül különösen a jogharmonizációs felkészültség határozza meg.
Minél előbbre tart egy ország az Unióhoz való igazodásban, annál kevesebb területen kell átmeneti mentességet igényelnie. Hacsak – és itt szólhatnak közbe politikai megfontolások – a gyorsabb felvétel reményében nem a valós nemzeti adottságok és szükségletek, a felkészültség mértékének tükrében, hanem a fejezetek mielőbbi lezárását szem előtt tartva kerül sor az igények megfogalmazására.
A vizsgált hat jelölt közül Lengyelország kérte a legtöbb derogációt, megközelítőleg hetvenet. Utána viszonylag mérsékelt a szóródás, hiszen a többi közép-európai állam 30-40 ilyen kérést vagy fenntartást jelzett. Közöttük Magyarország – közel 40 igénnyel – áll a legközelebb Lengyelországhoz. Ismét Ciprus válik ki a sorból, mivel derogációkéréseinek száma nem éri el a húszat sem. Ciprustól eltekintve az Ötök" többnyire ugyanazokban a fejezetekben igényeltek átmeneti intézkedést.
Valamennyiük számára a mezőgazdasági, a környezetvédelmi, a közlekedési és a szociális területek tűnnek a legnehezebbeknek. A derogációs kérések közel felét – és ez általánosnak tekinthető – az első két említett fejezetben terjesztették elő a jelöltek. Valamennyien szükségesnek tartották az átmeneti intézkedéseket a pénzügyi szolgáltatások, a tőkemozgások és az adózás terén. Ezen túl már találunk eltéréseket. A felvételre várók többsége számára gondot jelent az áruk szabad áramlása, az energia és a vámunió kérdésköre, ahol általában egy-két kérés fogalmazódik meg.
Maguk a derogációs igények kevésbé okoznak meglepetést, mint az ilyen kérések hiánya. Erre példa a közlekedés fejezete. Miközben Magyarország itt több mint fél tucat derogációs igényt jelzett, a többiek – Lengyelország kivételével – nem vagy csak egy-egy kérdésben látnak e téren problémát. Vajon az eltérést a magyar közlekedési ágazat (alul)fejlettsége indokolja? Aligha. Valószínűbbnek tekinthető – s itt mutatkozik meg ismét a tárgyalásokra való felkészülés, illetve a követett taktika kérdése –, hogy egyes jelöltek vagy nem tudták pontosan felmérni a vállalásokkal járó kötelezettségeket, vagy túlbecsülik saját teljesítőképességüket, netán ma még felbecsülhetetlen áldozatokat hoznak a fejezetek és a tárgyalások mielőbbi lezárása érdekében.
Így például a lengyel gazdaság relatív elmaradottsága, nem utolsósorban az ország és a gazdaság méreteiből is fakadó nagysága ismeretében a 70 derogáció nemhogy soknak, de igencsak visszafogottnak tekinthető. Amint a Magyarországnál fejlettebb, de felkészülésében, jogharmonizációját tekintve elmaradottabb Szlovénia, vagy a kisebb, de kevésbé fejlett Észtország kéréseinek a száma is kevesebbnek tűnik a vártnál és a reálisan feltételezhetőnél.
Gyanakvó közösség
Részben az elmaradt derogációs kérések teszik gyanakvóvá a közösség tagjait. Emiatt számos olyan fejezetet nem sikerült lezárni, ahol a jelöltek nem tartottak igényt átmeneti intézkedésre. Ugyanakkor vannak területek – ilyen a személyek szabad mozgása –, ahol az Unió maga kezdeményezi a derogációk alkalmazását.
A tárgyalások során – éppen a korántsem egyértelmű közösségi magatartásra válaszoló – taktikázás különböző formában befolyásolja az egyes jelöltek helyzetét. Azok, melyek a tényleges igényeket pontosan megnevezve, tehát – természetesen nem megfeledkezve a tárgyalási stratégia és taktika bizonyos elemeiről, de mégis – nyíltabb sisakkal mennek a tárgyalásokra, hátrányba kerülnek a partnereket elbizonytalanítókkal szemben. Utóbbiak ugyanis nemcsak valós helyzetükről nem kívántak még számot adni, de – miután többnyire kinyilvánították azon jogukat is, hogy a tárgyalások későbbi szakaszában újabb kérésekkel állhassanak elő – további bizonytalansági tényezőt vittek a folyamatba az Unió szempontjából. Ez pedig – hiába folynak a megbeszélések kétoldalú alapon – azzal fenyeget, hogy az Unió hozzáállása, kétkedése, gyanakvása, esetleg negatív reakciója kihat valamennyi jelöltre.
Összességében: a jelenlegi helyzetben végső következtetések levonására nincs lehetőség. Tekintve, hogy még nem kezdődtek el a valóban érdemi tárgyalások, a középnehéz és nehéz fejezeteknél csak az első, tapogatódzó egyeztetéseken vannak túl a felek, nem könnyű megjósolni, miként alakul az összetömörülő élboly sorsa, illetve mely tárgyalási taktikát követők számítása válik be.
E körülmények között – az egyértelműen nyílt sisakos politikát folytató – Magyarország számára egyetlen út járható: minden erejével a felkészülésre, a minőségi feltételek teljesítésére kell összpontosítania és – támaszkodva a kiépített, biztos alapokra – a mielőbbi csatlakozást kell szorgalmaznia.
| A csatlakozási tárgyalások állása 2000 nyarán az 5 + 1"-es országcsoport esetében | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
|
Fejezet címe |
Magyarország |
Lengyelország |
Csehország |
Szlovénia |
Észtország |
Ciprus |
|
1. Az áruk szabad áramlása |
|
|
¤ |
|
|
|
|
2. A személyek szabad mozgása |
|
|
|
|
|
|
|
3. A szolgáltatások nyújtásának szabadsága |
|
|
|
|
|
|
|
4. A tőke szabad áramlása |
|
|
|
|
¤ |
|
|
5. Vállalati jog |
|
|
|
¤ |
¤ |
¤ |
|
6. Versenyjog |
|
|
|
|
|
|
|
7. Mezőgazdaság |
|
|
|
|
|
|
|
8. Halászat |
¤ |
|
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
|
9. Közlekedéspolitika |
|
|
|
|
|
|
|
10. Adózás |
|
|
|
|
|
|
|
11. Gazdasági és Pénzügyi Unió |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
|
12. Statisztika |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
|
13. Szociálpolitika és foglalkoztatás |
|
|
|
|
|
¤ |
|
14. Energia |
|
|
|
|
|
|
|
15. Iparpolitika |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
|
16. Kis- és középvállalatok |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
|
17. Tudomány és kutatás |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
|
18. Oktatás és képzés |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
|
19. Távközlés és információs technológiák |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
|
20. Kultúra és audiovizuális politika |
|
|
|
|
|
¤ |
|
21. Regionális politika, a Kohéziós Alap és a strukturális eszközök koordinációja |
|
|
|
|
|
|
|
22. Környezetvédelem |
|
|
|
|
|
|
|
23. Fogyasztóvédelem, a fogyasztó egészségének védelme |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
|
24. Bel- és igazságügyi együttműködés |
|
|
|
|
|
|
|
25. Vámunió, vámjog |
|
|
¤ |
|
|
¤ |
|
26. Külkapcsolatok |
|
¤ |
¤ |
|
¤ |
¤ |
|
27. Kül- és biztonságpolitika |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
¤ |
|
28. Pénzügyi ellenőrzés |
¤ |
¤ |
|
¤ |
|
¤ |
|
29. Pénzügyi és költségvetési rendelkezések |
|
|
|
|
|
|
| 30. Intézmények | ||||||
| 31. Egyebek | ||||||
|
= Tárgyalás alatt |
||||||